fejezetek a blogger csodálatos-borzalmas történeteiből 3.
A Zsarnai-ügy. Ami miatt úgy dühöngtek. Huffnágel Pistaaa, ne sírj, itt egy zsepi!
Mindez 2014 novemberében történt, és pompás történet, büszke vagyok rá.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy blogverseny. Egy eleinte szakmainak tűnő, később minősíthetetlenül igazságtalanná és erőszakos marketinggé váló médiaesemény, a Goldenblog, amelyet a Hvg.hu szervezett. 2014-ben már semmi súlya, tétje, értéke nem volt, azóta meg is szűnt. Én, sajnos, már a leszállóágában indultam, 2013-ban, és negyedik lettem akkor a közönségszavazatok alapján.
De elegem is lett a szavazatokért való kuncsorgásból, ami csak a szervező logóját futtatta. Nem indultam már 2014-ben (és más versenyen sem).
Ezért volt meglepő, hogy jövök haza Milánóból, ott töltöttem pár napot:
Na, jött erre is beszólás. Hogy nem szégyellik? Sokkal drágább volt egyébként!
De a fő sztori: egy férfi, antifeminista, keresztény és elvált, és hullaszerelmes lett belém, gyémánt ő is, figyeljétek, “nem teszem szóvá a hibáidat” és “kutlúráltabban” viselkedik (miért, előtte hogy?:
… ez a férfi írta (szintén kommentben és nyilvánosan!), hogy rám szavazott, és őrlődik, mert nem Huffnágelre. Mondom, hol szavaztál rám, te? Mondja, a Goldenblogon.
Így derült ki, hogy Huffnágel, Kispéter István, aki egy állcsont nélkül született, agresszív anyától megnyomorított, nőgyűlölő recskabajnok blogger:
You do your life – a Goldenblog után Pistának durva idegösszeomlása lett, törölte a blogját, és azóta csak harmatgyenge próbálkozásai vannak (hashtagekben szúr).
Tehát az derült ki, hogy Huffnágel, aki már korábban sem fért meg tőlem a neten, illetve veszélyesnek tartott a “férfijogokra”, az előző hetekben angolul és hazudozva-gyűlölködve, kegyeletsértve kampányolt ellenem: azzal vádolt, hogy én, a fő magyarországi feminista megöltem a férjem. Mi volt a célja? Közönségszavazatok, a rangsorban elém kerülni. Egy versenyben, amelyen nem indultam.
Ha hihetünk a számoknak, akkor a mai napon (2014. november 6-án) majdnem annyi szavazatot kapott a Huffnágel Életmód magazin a HVG.HU Goldenblog versenyén, mint az eddig eltelt két hétben öszesen. A nap végére így hat helyezést javítva a kezdeti 10. helyről végül a 4. helyet szerezte meg blogunk. Büszkén jelentjük, hogy a szavazatok 5.5%-át birtokolva átléptük a “parlamenti küszöböt”!
Nem gondoljuk azt, hogy ebben a meglepő eredményben bármiképp is közrejátszhatott az, hogy a tavalyi negyedik helyezett Csakazolvassa blogon hétfőn megjelent egy bejegyzés, amit mi ihlettünk Ebből a hisztiből nagy mulatságunkra az derült ki, hogy a szerzőt annyira megviselte az, hogy a Huffnágel Életmód magazin nagyobb a rajongótáborral rendelekezik, mint az ö kis naftalin és macskahúgyszagú blogja, hogy elkeseredésében töröltette nevezését a versenyből. Mi ugyan Huffnágel vs Feminfo Deathmatch-et hirdettünk az indulásnál, de miután őket már az első kanyarban szem előtt vesztettük, kapóra jött egy másik ismert femináci hazugsággyár megalázása. Évá néninek további kellemes öregedést kívánunk, és reméljük, hogy sikerül majd további ráncok, szakralábak és ősz hajszálak nélkül túllendülni ezen az épp aktuális traumáján is. Írjon!!!
Egy poszt címe Huffnágeltől:
Hogyan verjük el csajunkat, feleségünket, és ússzuk meg feljelentés nélkül? – Így gondozd az asszonyodat
“ez csak vicc, nincs humorod!”
Én akkor úgy voltam NYOLCADIK több százból, hogy nem is tudtam, a mezőnyben vagyok, tehát senkit kampányolásra nem kérhettem. Írtam nekik, hogy idén én a felhívással sem találkoztam, eszemben sem volt indulni. Valószínűleg versenybe tették az előző évieket, vagy másvalaki nevezett engem, én nem tudom, de micsoda dolog ez, hogy nem én döntöm el, a listán akarok-e lenni? Mire is kivettek a szavazásból.
Így kampányolt Huff, és itt látszik a korábbi állás is:
“Így néz ki egy csaló femináci.”
Ez a valóságnak igen kreatív értelmezése, különösen a később történtek fényében. Arra nem mondott semmit a szerencsétlenje.
És erről a csávóról írja Zoltán, a rajongó, hogy nem akarja elveszíteni a bizalmát!
Azt is írtam a Hvg-nek, hogy Huffnágel erőszakosan kampányol, sérti a blogverseny szabályait, a blogja gyűlöletbeszéd.
Mellékszál: ez az ügy kellett volna az akkor friss Gumiszobának. Angéla így tervezett befutni, habot verni nagy ellenállóként a nőgyűlölet ellen. Ez ijesztő: maguknak akarták a zaklatott státuszt, a harcot. Kérte, tartsam távol magam a kampányától, pedig neki semmi köze nem volt az egészhez, Huffnágel engem és csak engem alázott:
“jelenség”… “ügy”
Láttam, hogy ez csakis könyöklés a figyelemért, Angéla magának kaparja a gesztenyét, engem el akar tüntetni, és elő akarja írni bülbülszavakkal, mi legyen a taktika, és miről írhatok. (Közben bőszen lopta az írásaimat, és hergelte ellenem a régi olvasóimat.)
Én a figyelemre nem szorultam rá, mert tudok írni és érdekes témáim vannak. Nem is vitatkoztam Angélával, kínos volt a nő. Ezzel szemben egy kis mókát eszeltem ki Huffnágel ellen, mert hiába írt több rangos feminista tiltakozó is, a Hvg csak nem paterolta ki a mezőnyből. Ekkor én már nem voltam a listán, mert a kérésemre töröltek.
Megnéztem, ki áll Huffnágel mögött a listán a folyamatosan frissülő táblázatban. Zsarnai Beáta volt eggyel mögötte: egy csöpögős, üzleties írócska, akkor még csak giccsblogger. De sőt, most mondjátok meg, van ilyen sztori? Nincs ilyen sztori.
Később:
Írtam egy viccposztot a kismamablogokról. Nem Beátáról. Csak az olvassa!
Ma csak ennyi, nem kenyerem a szószaporítás. Legyen szép napotok nektek is – vagy ha később olvassátok: szép estétek, éjszakátok! És ne felejtsetek el így a véghajrában Barátnőm, Zsarnai Beáta blogjára szavazni a Goldenblogon, ezen a rangos megmérettetésen, ahol megannyi minőségi tartalom vetélkedik becsületes küzdelemben egymással, a Sikerért, a végső győzelemért – igazi női erőt jelenít meg! A Pszichológia kategóriában találjátok (link)
Ami történt, de órákon belül:
A Beauty with Plus = Szkiba Zsuzsa, Bouvet pedig a férj mozgássérültségéből terméket kovácsoló Petra, szóval csupa giccs
Ekkor update-eltem a biztonságos posztot. Egy IP-ről egyébként egyszer lehetett szavazni, ezért is meglepő, ami történt. Nem kellett túltolni, nem írtam ki direkten, hogy szavazzanak:
Update: igazából most már a Leszbikus blog – mindent a másságról is tetszik nagyon! Sőt, megmondom őszintén, sokkal inkább.
És lám, a Leszbikus blog is megelőzte Kispöcs Pistát! A szavazás utolsó napjaiban már nem kevés kattintás kellett a százalékok módosításához.
Hat hellyel nyomtuk le a Pistát, a tizedikre.
Én jól szórakoztam végig. És aki értette, az is. A fricskám meghekkelte a bohóc szavazást, a végére kinyomta Huffnágelt az első tízből (ez volt a cél), egy érdektelen giccsbloggerrel, Zsarnai Beátával pedig megnyerette a közönségdíjat. Ő is örült. Végül a Hvg.hu főszerkesztőjéhez, Neizer Anitához is eljutott a nőgyűlölő gyökér híre: tőlem írásban bocsánatot kértek, és kibaszták Huffnágelt. Ez neki a kezdeti negyedik hely után nagy pofon lehetett – mert ő lihegett a sikerért.
És így mentegették Pistát. Az én gyalázásom, a férjem emlegetése, a hazugságok, hogy én könyökölnék a Goldenblogon, az nem ütötte meg az erkölcsi érzékenységüket. De ez, amit én REAGÁLTAM…! Hát persze, hogy utáltok. Hiszen ilyenek vagytok. Agresszívak, irigyek, nőmegkérdőjelezős, és amikor aláztok, de én nem húzódom vissza hüppögve, hanem visszavágok, teljesen törvényes módon egyébként, akkor én leszek a gonosz! Micsoda erkölcs. Csak legalább ne oktatnátok ki!
Vicces az a rész, amelyből kiderül, hogy mi teszi a közszereplőt (egy férfihangon idomított, uszított, fiatal lúzer szerint az a közszereplő, akinek ő már hallotta a nevét.)
És hogy a Huffnágel blogon mik voltak rólam:
Goldenblog versenykiírás:
És Huffnágelnél miket írtak rólam! Nyílt fenyegetés.
*
A lovagias Férfiak Lapja újságíró, a fenti rajongó Zoli, akitől megtudtam, hogy versenyben vagyok, még írt egy cikket. Védjen meg téged a Toplak Zoli! Én azt kértem, ha annyira odavan értem, engem hagyjon békén, ne nekem magyarázzon, hanem a fiúknak: tiltakozzon a hajsza ellen. Erre írt egy egyrészt-másrészt cikket a személyes adataimmal, leereszkedően, és főleg Pista mentegetésével. Nekik az isteni igazságszolgáltatás, kamion stb. meg se rebbentette a szempillájukat, de az én szavazáshekkelő poénom maga az apokalipszis, gonosz, romlott, aljas… 
Milyen legyek neked? Úrinő? Szexi vadmacska? Ő szeret bízni, és “kicsi az esélye”:
*
Én azt gondolom, Huffnágelnek (vagy a körének) lett a bosszúja az, hogy nem sokkal később Angélát, aki egy falusi iskolában volt tanítónő, bepanaszolta a blogja (Gumiszoba) miatt a KLIKnél, tehát az iskolafenntartónál úgy, hogy az űrlapra az én nevemet és e-mail címemet írta be (erről is van képernyőfotóm). Ez jól jött Angélának: rögtön áldozat lett, velem mindörökre végzett (addig ugyanis lekötelezve érezte magát, példaképnek tartott, még korábban pénzeket kért és kapott tőlem). Az ostoba libák ölelgették, lehetett végre engem nyíltan gyűlölni és megfordítani a történetet. Pedig nem én ártottam neki, sőt, és nem ő a hősnő.
El lehetett törölni a tényt, hogy a gumiszobás “bulis női hang”, “feminizmus” innen volt lelopva.
Én Gumiszobát nem jelentettem fel, még a gyalázkodásai után sem.
A történet fontos tanulsága a PROJEKCIÓ. Angéla azt hitte, én őt utálom és el akarom pusztítani, pedig ő tett a rögeszmévéjévé engem, és neki volt rossz a lelkiismerete a koppintás miatt, Tamás provokálása és a kavarások miatt. A helyzet rosszabb, mint Angéla hiszi: engem ő nem érdekelt, enyhe undort éreztem csak. A saját életemmel, blogommal, a sporttal foglalkoztam. Az olcsó hőbörgéseiről nyíltan itt és itt írtam, csakis a témáról, nem a személyről.
A névtelen e-mail irkáló megszállott, az erkölcsrendőr ezt írta a következő májusban: “kitelt a becsületem”, “morális hulla vagyok”. A “kitelt a becsületed” Nagy Ágnes fordulata, és a belemászós, kioktató, erkölcsösködő fontoskodás is rá vall. Időközben ő is nekiment Angélának, mert utóbb rá is irigy lett.
Ma sem értem, miért kellene Zsarnai Beátát sajnálni. Senkinek nem lett baja, csak a gnómnak Huffnágelnek, aki megérdemelte a pofára esést, és az se volt súlyos. Nem tudott mozgósítani, férfi módra kampányolni, úgy látszik.
Kellemetlen viszont arra gondolni, az én olvasóim közül hányan nem értették, mi zajlik. Hogy rohantak szavazni, azon hüledeztem már akkor is. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a poszt szatíra, hogy én nem tarthatok semmire egy ilyen giccsbloggert, és hogy miért tartok mindig másik blogot érdekesnek. Százak röhögcséltek ezen kommentben. Aki egy sort olvasott is, tudja, Beáta nem lehet a barátnőm. (Nem utáltam amúgy – utálni sem lehet, fogalmilag.)
A második tanulság a SZABADSÁG. A szavazást befolyásoló húzásom kreatív és vicces erőmegélés volt, de a savanyú irigykedőket zavarta. Volt egy csoport, akik átverve érezték magukat, nem értették a poént, szolgalelkűségből szavaztak, ezt szégyellték, és emiatt tombolva nekem estek.
Ez az akció a stréberség, a giccs és az aljasság elleni tiltakozásomnak volt a korai megnyilvánulása, amely a legjobb pillanataimban jön csak ki belőlem. Amikor nem félek. Amikor kiragasztom a matricákat. Lehet önheroizálni, giccseskedni, lelopni a mondataimat, “énmárkát” építeni, minden egyes kommentben nekem beszólni savanyúan: vegán, szakember, klíma, ayurvéda, az összes felszínes marhaság – de ezt soha nem tudták leutánozni. Hápogtak a jókislányok, akik szerint ilyet nem szabad, és: “mivel vagy akkor különb?”. Jó estében netes vitának, adok-kapoknak titulálták. A megszállottak szerint én vagyok maga a Gonosz. Miért? Mert nem tudtak megtörni, és én nevettem végül. Végig tudtam, hogy igazam van.
Ez egy könnyed ugratás volt.
Ugyanőket nem zavarta Huffnágel akciója, a férjem mocskolása, a hazudozás a KLIKről, a szavazatok amerikai manipulálása, semmi. Halálkomolyan írták, hogy Pista az én áldozatom.
DARVO (an acronym for “deny, attack, and reverse victim and offender”) is a reaction that perpetrators of wrongdoing, such as sexual offenders may display in response to being held accountable for their behavior. Some researchers indicate that it is a common manipulation strategy of psychological abusers.
As the acronym suggests, the common steps involved are:
- The abuser denies the abuse ever took place
- When confronted with evidence, the abuser then attacks the person that was abused (and/or the person’s family and/or friends) for attempting to hold the abuser accountable for their actions, and finally
- The abuser claims that they are actually the victim in the situation, thus reversingthe positions of victim and offender. It often involves not just playing the victim but also victim blaming.
Ne rángass bele a konfliktusaidba, írja az, aki önként ugrott. “KAttintani kell.” Nem kell. “Ki a halál az a Pista?”
Épp csak megemlítettem a Goldenblogot a poszt végén. Ez a nő volt ebben az ügyben is, aki uszított ellenem a saját blogomon. Miért ilyen szigorú? Egy későbbi ügyben elárulta, mit kíván nekem. A dőlt betűt én írtam bele utólag:
Hogyan mondd el, hogy csóró, dagadt, irigy és gonosz vagy, sok szóval? Klíma, bazmeg! Gyilkosokat mentegetni!
A legfontosabb tanulság az ERŐ. Ahogy ellenem prüszköltek, abból sokat tanultam. “Oderint dum coronant”: e dühösen hatalmaskodó senkik által lettem erős, akik a tetteimnek mitikus jelentőséget tulajdonítottak. Százszor is leírták dagályosan, hogy micsoda rossz szerkezetű személyiség vagyok, végleg tönkrementem. Ők! Nálam torzabbat nem láttak még, nincs a lelkemnek tartópillére, bűzös mocsár vagyok, elrohadt a szívem és a többi, beteg vagyok, bűnöző, gonosz; sajnálnak, magányos vagyok…
Én edzettem, két maratont futottam és tizenkét felet, éltem az életem, ment a blog, jobbnál jobb sztorik voltak a konditeremben. A gyerekeim, barátaim, szauna, színház, könyvírás, szerelem…
Gyűlöltek.
Ez szöget ütött a fejembe. Pont azokra a tulajdonságaimra, tetteimre írták a vádakat, amelyeket magamban én értékesnek tartottam. Ők közben a nevüket nem merték vállani. Arra volt szükségük, hogy rámordítsanak: mindenkinek igaza van, mindenkit sajnálunk, csak NEKED nincs döntésed az ügyeidben, nincs jogod tudni és definiálni a történetedet, se megvédeni magad! Te legyél felelős és morális a Hooters-libával is! Veled nem kell korrektnek lenni! Te HATALMAS vagy, elpusztíthatatlan. Téged lehet ütni! Veled bármit meg lehet tenni!
A STRÉBERSÉG, szabáykövetés pervazív (egész személyiséget átható) volta is tanulság. Áltisk, nyafogó, árulkodó, szégyelldmagad, megmondunk a néninek etika, közben zaklató, pszichopata aljasság, rámszállás, e-mail írogatás = Nagyágnes.
Aztán: a BUTASÁG, hogy ennyien szavaztak: nem érzékelték, hogy rontott a stílusa a biztonságos posztnak. Nem vállalják a FELELŐSSÉGet, kenik másra, nem gondolkodnak.
A biztonságos poszt koherens szöveg: a nő, aki elmereng az Ősz szépségén, gyülekezetbe jár és megdicséri a saját márkás tejfölt meg a három gyerkőt, valamint összebújásról álmodozik, nagyon is kedveli Zsarnai Beát, akit e poénnal a csúcsra röpítettünk. Szívesen.
Kommentek:
mit vetett neked zsarnai beata? csak kerdem.
Én:
Zsarnai Beáta első lesz. Most ez miért is rossz neki? Én nem sajnálom tőle. Hetedik volt negyvennyolc órával ezelőtt.
Komment, betűhíven. Mérges, mert nem vette észre, hogy ez poén (ő is szavazott…):
te, hogyan van ez. eddig zsarnai beatara kellet szavazni, most pedig masra?
Igen, mert most ő van eggyel Huff mögött, Zsarnai már megelőzte, te molylepke.
rettenetes vagy nonek, rettenetes vagy embernek. eleg baj ez neked.
Én Türelmesen, trágárság nélkül magyarázok:
Megvicceltük a Pistát. Nem fogtátok fel? Mi az, hogy “kellett”? Szavaz, aki akar.
Kit érdekel a Goldenblog, Zsarnai Beáta?
Én kurva jól vagyok, és tegnapelőtt is jól voltam, meg két hete is. Ne aggódj!
Komment:
az tevhit, hogy a minosegert olvasnak teged. (Ezt te is tudod titokban.) Azert olvasnak azok, akik nem a “hiveid”, mert ritka gonosz, hiu es gatlastalan vagy, ez benned az erdekes. Hogy vajon mit muvel megint a szornyeteg.
A humortalanság! A vállrántás, teljes hiánya, tanítónős, korholó és egyben vallásos hang. Mint akinek nagyon fáj valami a saját életében, soha nem mert punk leszarós lenni, mert nem szerette magát, és nem akar szembenézni az okkal, TEHÁT én vagyok a gonosz.
Pista viszont nem szörnyeteg, dehogy! Ezért is kapott ugratást, nem többet. Ő egy lúzer, aki csak “elvetette a sulykot, nem vitás”, illetve pofára esett, TEHÁT nekik áldozat (szerintem: helyreállt a világrend). Majd megmondja a kommentelő, mit tehetek:
Pista valoban elvetette a sulykot az angol nyelvu kommentjevel. Nem vitas.
Kertel volna helyreigazitast. Az teljesen oke. De te elvezettel vetetted bele magad az ellenkampanyba, a beteges hiusagod nem turte azt az allitast, hogy elfogytak az olvasoid.
Persze hogy élveztem!!!4négy Ez a lényeg: hogy 1. ez senkinek nem jutott eszébe, 2. ez pont Huff saját fegyvere volt, 3. nekem sikerült, amit akartam, ráadásul fél kézzel, mellesleg. Te is élveznéd, ha volna mit, de ti ájtatoskodtok, közben kicsinyes gonoszságtól pukkadoztok, névtelenül geciztek.
Helyreigazítás? Ki, hogyan? Pénzért, perben? Ne viccelj. Ez az akció ingyen volt, olvasót hozott, nektek szívinfarktust, és én is jól mulattam.
Amit ezutan tettel, az minosithetetlen. Felesleges tehat buszkelkedned.
Azt felejted el, hogy konnyu az embereket rosszra ravenni, foleg nevtelenul, alprofilokrol szavazni, rombolni. Es foleg, amit kockazat nelkül, buntetlenül megtehetnek, Arra mindig lesz sereg, erre mindig talalsz jelentkezot.
Milyen álprofil? Nincs olyanom. Milyen rosszra? Ők nem felelősek azért, amit tesznek? Mi abban a rossz, hogy ZsB megnyeri? Kit érdekel? Vagy te vagy az Oh, Carrie/a Backpack blog szerzője (akik ugyanolyan jellegtelen szarok, a verseny is korrupt)? Miről maradtál te le?
Az, hogy te trefanak veszed a versenybe valo beavatkozasodat, hogy Zsarnai Beatat eszkoznek tekintetted, ami kellett a szemelyes bosszudhoz, azt tesz pariava, embertelenne, ocska, gagyi minosegge.
Nem bosszú, hanem könnyed poén és feminista odabaszás. Zsarnai tényleg nem érdekel. Te vagy a komikus, hogy ebből, ami őket nem is sértette, ekkora morális ügyet fújsz. Névteleül ostorozva engem.
Tavaly, amikor meg nagy kedvvel indultal te is a Goldenblogon, vajon mit szoltal volna egy hasonlo tiltakozashoz? Ami igy vagy ugy, de rajtad csattan? Csak hat megsertödtel a negyedik hely miatt, es most mar vesszen a Goldenblog is…
Én örültem volna, ha így vagy bárhogy nyerek. Huffnágel eleve nem is indulhatott volna a szabályzat értelmében, e nevetségessé válásnak a sokszorosát is megérdemelte volna. Rajtam nem csattant semmi, nem is fog, mert én tudok írni, és tiszták a szándékaim, elég bátor vagyok ahhoz, hogy győzzek – és ez elég. Ráadásul a világon semmi nem múlik a Goldenblog eredményén, nekem se múlott. De azon neked kéne elgondolkodnod, mi benned ez a pokoli düh az én személyemmel, életemmel, blogommal kapcsolatban, és miért pont akkor, amikor én győzöm le könnyedén az aljadékokat. Ez beteg!
Azt hiszi az átkozódó banya, ő átlát rajtam, mi van bennem: gátlástalanság, hiúság, nincs olvasóm – egyik se igaz. Azt hiszi, valami morális trónusról megmondhatja, mi az arányos, hogy kell reagálnom, mit érezhetek, tehetek, mi a helyes. A humortalan lúzerje! Róla csak az derül ki, hogy az erőt, az olvasókat, a vad poénkodást irigyli.
Én:
De hát rajtam, ellenem nem volt mit tiltakozni. Sem giccsblogom, sem gyűlöletbeszédet toló blogom nincs, nem indultam szabályzatot szegve sehol, és aljas kampányt sem folytattam versenytársaim ellen. Ha mégis poénból így befuttattak volna, azon nem ríttam volna, megmondom őszintén, sőt.
A szelektív erkölcsű okostojás nyomja tovább:
Amit Zs.B.-vel tettel, cinikus, embertelen es a legalja. Azt sem birod ki, hogy ne ekezd sunyin… De ezzel allitottad ki magadrol a bizit, akinek szeme, fule van es nem moralis hulla, az latja ezt.
Szar lehet Gerle Evanak lenni, ezert sajnallak is. Kar erted, Eva.
Rettenetesnek mondtalak, mint nőt, de remélem értetted, hogy nem a külsődre gondoltam, jól nézel ki.
???
Kozmáék, Pista, Goldenblog – túltolod mind egy idő után.
Beszippant a harc, az ütközet? Adrenalin? Túltolod, és eljön az a perc, amikor repül minden, skalp, kitépett tüdő, zsigerek. (Most ezt szándékosan ilyen durván.) Minek, miért? Rosszak a fékek, vagy bonyolult módon így párlódik le valami cucc, amire szükséged van?
Ugyan, miért nem én döntöm el, mire hogyan reagálok? A blogom az életem fő műve. Hol legyek szenvedélyes és győztes, ha nem itt? És kinek nagy ügy ez a kis csetepaté? Azért nagy ügy hirtelen, mert nekem lett igazam, az én ágencián terület ki? Ugye, értitek, mi kell ahhoz, hogy a verseny állása megforduljon a szavazás végén?
Egy kis, érdektelen poszt végére rejtett célzásra is ezrek mentek szavazni.
Értették a poént, vagy nem, ez mindegy. (A csakazolvassa nagyon rég csak a komoly intellektusoké: nekem döbbenet, hogy volt akár csak egyvalaki, aki nem értette a poént.)
Megvan mindened: tehetség, szenvedély, még fiatal is vagy. Mi a bajod? Az egész életedet a lövészárokban akarod tölteni?
LOL, ő JÓT AKAR NEKEM és IRÁNYÍTANA. Nos. Én így érzem jól magam, hogy mellesleg megtréfálom azt, aki aljas. Nem én indultam meg Huffnágel ellen, tetszett volna kushadni, ha fáj a végeredmény. Nem tudsz lebeszélni arról, amit mélyen helyesnek érzek, és hogy ennyire fordítva ülsz a lovon, az csak téged jellemez.
én:
Nekem a világon semmi bajom nincs. Fékek nincsenek, száguldva élem, aki vagyok. Neked van bajod, meg féked (kispolgári), te tombolsz. Te erkölcsileg felháborodsz Zsarnai Beán — sehol nem szidtam, nem ő a lényeg itt. Látod te is, milyen szint. De nem háborodsz fel Pista netes hajszáján, vagy Kozmáék csalárd és lúzer agresszióján…?
*
Baromi érdekes hat kilenc! tizenegy! tizenkét és fél! évvel később látni, az azóta történtekkel együtt, hogy mennyire fel se tételezték, hogy nekem csak más a véleményem, más utat választok az érdekeim érvényesítésére. Ha igazam van, ha látszik az erőm, én vagyok a gonosz, tiszta sor. 😀 El akarták hitetni velem, hogy nekem ahhoz nincs jogom, hatalmaskodva előírni, mi a normális, mi tilos – de csakis azért, mert én győztem. Az erkölcsbírók egy felnőtt, idegen embert nevelgetnek, akit eleve önös kíváncsiságból nézegettek!
Nem láttak még szuverén embert – ez az a csicskaság, amiről írtam. Nekiláttak a döntéseimet, történeteimet, bloggerségemet kispolgárként moralizálva piszkálgatni, erkölcsi minősítésekkel megalázni, nyomasztani. Közben az képzelték, hogy nekem valami ördögi hatalmam van, és ez nem igazság, ez nem jár!
Jár, ha mersz… jár, ha kimondod.
Zsarnai Beátának meg közben ilyen szép könyve jelent meg:
Te hiszel a sorsban?
Lauren Hope a fiatal, gyönyörű, és céltudatos párizsi nő minden kétséget kizáróan hisz benne. Két nagy álma van: sikeres író szeretne lenni, és meg akarja ismerni az igaz szerelmet, melyről a nagy könyvekben írnak.
Egy nap messzire utazik abban a reményben, hogy fájdalmait maga mögött hagyhatja. Akkor még nem is sejti, hogy ez az utazás alapjaiban változtatja meg az életét.
Távol otthonától a véletlennek köszönhetően megismerkedik egy titokzatos, jóképű zenésszel. Dylan Duprés, a biztonságot sugárzó férfi, Lauren álmainak lehetséges megvalósítója, egyben minden probléma forrása.
Vajon milyen hatással lesz Lauren életére ennek a rejtélyes férfinek a felbukkanása?
