unalom, stressz, tompaság

Erről a címről, melyet amúgy magam választottam, és tök egyedül is voltam, senki nem kényszerített rá, folyásolt be, eszembe jut a (talán) Annie Hall, amikor hősünk, aki már nem a hősünk, szabadkozik a moziból kijövet, hogy a Sajnálat és bánat című filmet választotta randira. (És erre, ti. hogy melyik filmben volt, jól emlékszem, basszus!)

De adhattam volna a mit is nevezünk mindfulnessnek? címet is a posztnak. Bővebben…

mit adtak nekünk a rómaiak?

A blog hatodik születésnapja van ma. Összegzek, inkább mentálisan és elvek szintjén, mint a sportról. Bővebben…

mi motivál?

Tegnap ennek a sorozatnak a forgatásán voltam tömeg, igazán decens, irodai cuccban (CIA iroda, Párizs, Andrássy út 70.), és várakozás közben, szinte már komikus volt, sorra odaléptek a társaim: te mit sportolsz? te fitneszmodell vagy? tartasz edzéseket? Bővebben…

belelóg a tényéromba

A húsvéti banzájok után kérdem: a szeretteid neked is belelógnak a tányérodba?

A tányér metafora. Bővebben…

milyen jó lenne

,… ha a nőnap a huszonegyedik században már nem azt jelentené, hogy az Aktív Férfiak adnak valamit a Passzív Nőknek, és akkor ez Kedvesség, amelyet jól kell fogadni, örülni a Figyelmességnek – miközben nincs szó arról, mit ünneplünk ezen a napon, és hol tartunk azon az úton. Nem is tudják, nem is érdekli őket.

És ha nem írnák nagy n-nel, pláne Nők Napjának (az a Nők Lapja, és az egy újság). Ezt külön mint magyartanárnő.

Ha a nőnap nem jelenthetné azt, hogy az, aki egész évben sandán les meg facebookon írogat, ezen a napon virág átadására és puszizkodásra is fel van hatalmazva. Így szokás.

A virágvásárlást persze a titkárnő szervezi cégpénzből, az iskolákban pedig az anyukák, és a gesztus semmire sem nevel, hacsak arra nem, hogy a lányok, azok merőben más természetű lények, és valami érthetetlen okból “tisztelni” kell őket, valahogy megkülönböztetetten kezelni.

Ami azt jelenti, hogy az európai világban a dolgozó, középosztálybeli, hasonló közegű és rokon nőket nem bántják direktebb módokon, de mivel az erőszak mennyisége állandó, a felgyűlt bánthatnékot hátrányos helyzetű vagy erre szánt, tárgyiasított nőkön vezetik le titokban.

Az erőt, a kezdeményezést lenne jó ünnepelni. Elbeszélgetni a fiúkkal, hogy akinek nem tetszel, azt ne maceráld. Megkérni őket, ne üvöltsenek annyira, ne vágjanak be mások elé az ebédsorba, és ne használják ki a jó tanuló lányokat leckemásolásra.

Persze az ilyen eretnekségeket fel se merem vetni a levlistán, hiszen béke van, minden rendben, ami meg nincs, arról nem beszélünk. Pedig a nőnap politika (társadalmi ügy értelemben), és a probléma, a mi mögötte van, politikai természetű. A helyzet pedig szomorú.

Itt a blogon jelentse azt a nőnap, hogy soha, egyáltalán nem akarod nők fölé okoskodni magad, nem tartod őket egyívású, veled ellentétes érdekű csoportnak, nem gúnyolódsz rajtuk és hibáztatod őket, valamint nem tiltakozol, ha a blogger olyasmiről ír, amiben sáros vagy, csak ezzel nem vagy képes szembenézni. És kommunikációsan sem erőszakolsz meg senkit.

Tudtok példát progresszív, tartalmas nőnapi gesztusra?

Az akadémián mindeközben: