Fogjatok egy tollat, szánjatok rá húsz percet, és menjetek végig a műveltségi teszten. Ítéljétek meg magatok, nehéz-e! És mivel ti nem foglalkoztatok irodalmi adatokkal, fogalmakkal, különösebben ráfeszülve a középiskolai anyaggal sem, ha van otthon 12-18 éves gyerek, kérjetek tőle segítséget, mert az ismeretek többségét már általánosban is tanítjuk. (Ha gyerek nem tudja, semmit se tud, akkor gondoljátok át, hogy mit csinálhat a suliban, egyáltalán: hova járatjátok.)
A kifejtős részről is írhattok pár vázlatpontot (én az emeltet írtam meg, nem használtam feladatgyűjteményt. A középszintűnek mindkét kifejtő feladatához összeszedte a lényeget fejben).
Azt hittem, meg lehet menteni valamicskét. A talmi mállik le a tömbről, hullik a semmibe a felszínes, az álnok, a helyezkedő, a nőellenes része – marad a lényeg, ott van az középen! Az én eszmém, a szép szobor!
Hát nem? Tízezrek jöttek rá itt, hogy lehet méltósággal élni! Regények születtek ebből, van jó is. Csak marad valami az eszméimből, abból a jóakaratból!
Nem. Akkor volt, most már az nincs, mert eltömegesedett. Nem is eszme, hanem ideológiavezérelt aktivizmus volt. Elvárták tőlem, irányítani akarták, használni, divatos lett, olcsóvá vált – és büntettek, amikor a valódi gondolataimat írtam az eszme helyett, vagy bíráltam a korrumpálódott hirdetőket.
Ezeknek…? Minden próféta eljut idáig. Csak a kellemest kérik. A férjük a szemét, a nárcisztikus és őket meg lehetett érteni. Empátia! De nem fognak később jobb döntéseket hozni, nem ez a céljuk. Pedig tényleg szemét a férjük – zsák a foltját.
A mai posztnak két témája van. Mivel fel akarok menni az erődbe, aztán még a tengerhez is, tömören fogalmazok.
Első téma. A második bekezdésre reagálok:
Hagyjátok már abba, hogy bántalmazotthoz és bántalmazóhoz hasonlítjátok polgár és Fidesz, egyén és állam viszonyát! Téves, ízléstelen, retorikailag katasztrófa. Különösen áldozatvédőként, nőjogi aktivistaként hagyjátok abba.
Hazugul, manipulatívan túlzó. A kampánynak ez volt a varázsfegyvere: rengeteg túlzó, abszurd, hazug állítás, hogy diktatúra volt, belehaltak, hogy erőszak volt, hogy ez bántalmazás, hogy Hadházy (vagy pláne Magyar Péter) Navalnij.
Döntő jelentősége volt ezeknek a kitalált, eltúlzott sérelmeknek és az életidegen, lényegileg senkit nem érdeklő eszmék ájtatos hangoztatásának. (Pride.) Mindenki eszközzé vált, még az autista gyerekek is.
Férfi és nő személyközi dinamikáját párhuzamaként használni sértő azokra nézve is, akiket péppé vérnek valóban, akik nem szabadulhatnak.
Mégis, ki bántott titeket? Vármegyének kellett hívni a megyét? Vagy nem lehetett okmányon hazudni arról, hogy férfi vagy? Akikre azt mondjátok, hogy bántalmaztak titeket, azok ugyanúgy választópolgárok, ugyanúgy véleményük van. És kormány, parlamenti kétharmad = Orbán. Aki férfi.
Az állítólagos bántalmazó szabályos választásokon szerzett hatalmat, olyanon, és ugyanolyan szabályokkal, mint amilyen a vasárnapi volt.
Miért módosította a választási törvényt, a térképet? Mert nem az ellenzékének akart kedvezni, és mert megtehette. Jó reggelt.
Nem, nem szökés volt, nem menekvés, hanem a választók döntése. Nem, nem azért, mert “eddig tűrtük”, hanem mert a Fidesz szavazói kiöregedtek, meghaltak, bázisa és üzenete boomerré vált. Nem értékrendi alapon, még csak nem is Európához csatlakozva, hanem generációs okokból. És amiatt, amit mindenkinek aggódva kellene néznie: a TikTok és hasonló felszínességek ereje miatt.
Nem volt diktatúra. Önmagában az, hogy a Tiszát így meg tudtátok szervezni, az összes tüntetést, rendezvényt, országjárást, mutatja, hogy demokrácia van. Durvaság is alig esett. Néhány tehetségtelen ember volt. Szövegeltek. Bayer Zsolt elfogadhatatlan, és a poloskás beszéd túlzás volt, azaz: igaz, de kontraproduktív.
És nem, nem viselkedik úgy Orbán, mint a férj, akitől elmenekültek vagy akit lecsuktak. Elismeri, amiben tévedett. Nem, nem arrogáns.
Ti viszont éveztétek az arroganciát és a hisztit. Ti pont az ellenzéki nyüzsgésből szereztétek a hírneveteket, többen fényesen éltetek ebből. És most diadalmasak vagytok. Legalább ne játsszátok az áldozatot!
Másik téma. Tegnap láttam a tiltakozást a leendő oktatási miniszter, Rubovszky Rita személye ellen, Pankotai Lilinél és Antoni Ritánál.
Várt fél napot!
Megjegyzés: Pankotai Lilit a pécsi ciszterciektől rúgták ki, miután 17 évesen a politikai pedofília bekebelezte őt is.
Ugyanaz, de most a miniszterré vonatkozó része:
Tehát Magyar a böfögő Orbán haverja. Nem lett volna baj, Rita, ha ezt leírod két hete is.
Értsétek meg: a befogott orrért és az aktivizmusért, az ezresével írt posztokért, a rendszerbontó koncerten való buzgó tolongásért, skandálásért
nem jár nektek semmi.
Pedig hányan engedték el az orrukat most! Azzal szimatolják, hova előnyös most tódulni. Hirtelen szexi meg államférfi, Batthyány örökébe lépett az, aki “nem, szimpatikus, de…”!
Ne tápláljatok hamis reményeket. Nem szólhattok bele személyi ügyekbe. Nem lett hirtelen bázisdemokrácia. Nem jön be a woke továbbra sem Magyarországra. Tudjuk azt is, mit jelent a szexedukáció: idegen, fura hajú nénik mézesmázoskodva beleszólnak gyerekek tudatába. Van bőven külföldi tapasztalat a pornót normalizáló, ártatlanságot romboló, szivárványos és nemváltós agymosásról – olvassatok! A “civilszervezetek” pedig politikai agendát terjesztenek külföldi pénzekből, importált, kártékony eszméket. A megélhetésért. Nem kérjük továbbra sem. Magyar Péter se kéri.
Majd most!, gondolták sokan. Még tegnap reggel is örültek, de aztán rögtön kezdődött a háborgás, a tolongás, az “építő kritika”.
Ceglédi azt írja: “Attól pedig mindenképp megtartóztatom magam, hogy elkezdjek előre azon triumfálni, hogy tiszás barátaim hányféleképp fognak csalódni különféle, sokszor ellentétes várakozásaikban.”
Én nem, mert teljesen világos, mi lesz.
Semmi nem fog a neten hangos, jogvédő és mindenféle hangoskodók álmaiból, várakozásaiból teljesülni. Nem lesz igazságos társadalom. A balos beállítódású tiszás képviselőknek nincs hatalom a kezükben.
Erős baloldalt kellett volna építeni, okosan. És nem egy budai, pázmányos, fideszes közegben szocializálódott celebet megtenni vezérnek.
Én ma is öntudatos ellenzéki lennék… ha nem ez az emberi minőség lép fel vezérként. Ha nem ez lett volna a motivációja, hogy visszavágjon, megmutassa, bosszút álljon – a feleségén és Orbánon! És ha ennek a felszínességnek a következtében nem könyökölnek és harsánykodnak ilyen gusztustalanul és ilyen tömegben, ennyire élvezkedve a mérőverák. Akik világnézetileg amúgy ellentétes oldalon állnak.
Hangos ellenzéki lennék, persze gyűlölet, hazudozás, Puzsér követése, ezerszer ismételt vádak továbbhabosítsa, koncerteken üvöltözés és TikTok-színvonal nélkül.
De nem leszek ellenzéki, azaz, most már hatalompárti. Sokáig úgy voltam, hogy várjuk ki. Ami végleg átbillentette, ami után nem maradt kételyem, az az, ahogy a kutyákkal bántak (az elsöprő győzelem után is!), és ahogy a mérsékeltebbek ezt végignézték.
Az én választópolgárrá serdült gyerekem el tudja mondani Bicskét, Novák Katalint, objektíven, hogy honnan jött Magyar Péter és mibe bukott bele a Fidesz. Nem tudom, hány ilyen szülő van még.
Nem lesz balos, liberális fordulat. Nem fognak számítani a szegények. Nem telik osztogató államra többet, még annyira sem, mint eddig. Egyedül Bódis Kriszta fog egy ideig a kirakatban ténykedni ezt-azt az árvákért meg a nyolcadik kerületért. Nem tűnnek el az ólálkodó lakatos márkok és a szex kölcsönösségét tagadó hangok (sőt). És ami most jön, az ugyanúgy a “gőgös” középosztálynak fog kedvezni. Mert többen vannak, vagyunk. A Tiszának, amelyet nevezzünk annak, aki valóban: Magyar Péternek mostantól a hatalom megtartása fog számítani, a népszerűség, a revans, a nemzetközi sajtó. Nem az igazság vagy a közjó.
A Tisza nem az áradás. Ti a szavazók voltatok. Továbbra is fölül a gálya. Nem hívja össze a lakossági fórumot Magyar Péter. Kisgömböc. És Orbán-szerű hatalomra ácsingózik.
Nem lesz Iványi Gábor sem köztársasági elnök. Tartósan biztos nem. Vicces az üzengetés ezügyben is, a wmn is próbál beleszólni, tartják erkölcsi markukat.
Mi, akik valóban sokat járunk színházba, múzeumba, örülhetünk legalább emiatt: az általunk kedvelt kultúra talán nem fog döglődni. Ezt utáltam Viktorban, és ezt nagyon: nem járt színházba, nem érdekelte a film, ezekre vak volt. Borzalmas volt, ami a kultúrában történt Vajna halála óta. És még drága is. Ünnepelte önmagát a tehetségtelenség, a kivagyiság.
Azt várom, hogy ne a fővárostól függjenek a kedvenc színházaim. Azt várom, hogy a függetleneknek végre könnyebb legyen. Hogy megmeneküljön a Stúdió K. Igazán nem egy nagy összeg. Legyen újra TAO. Azt várom, hogy ne közepes képességű múmiákat vagy vazallusokat díjazzanak. Remélem, számítani fog a komoly szervezetek szava és nem politikai szempontok alapján megy majd az osztogatás. Az borzalmas csalódás lesz annak a sok színésznek, akik mostanáig kampányoltak és – részben – helyezkedtek.
Viszont nem fog ösztöndíjat kapni hirtelen a libaíró, a tehetségtelenek továbbra sem kerülnek be szerződéssel a kőszínházakhoz, és politikai konc sem jár.
Remélem.
Ma, szombaton, április 18-án beillesztem ezt ide:
A gyűlölet az, ami árad – és semmilyen jövő nem körvonalazódik, eszme pláne nem. Nincsenek többé eszmék. Igen, én megszoktam Orbánt, a bűneivel, megszoktam azt is, hogy ellenzéki vagyok, nincs képviseletem. Arra meg rájöttem épp MP felbukkanásakor, hogy V ritka formátum, és bizonyos dolgok, ellenzéki mantrák pedig nem úgy vannak, felszínesség, leegyszerűsítés volt, nincs diktatúra, jól elvoltak sokan, a legnagyobb panaszkodók ünnepelt sztárok voltak, és nem üldözte a buzikat senki. Most pedig szorongok, nem tudom, mi lesz. Meglátjuk, mi lesz – mondják reménykedve, én is ezt mondom, én baljósan. De lássuk meg. Fordult a hangulat: az utolsó pillanatban átállók! Akik élvezettel “kértük szépen, hogy ne induljatok” becsomagolt zsarolások és lejáratás (soha nem bocsátom meg). Az eredmény óra pedig eddig befogott orr volt, most már “ja, ha nyert, akkor megszerettük! Akkor vonzó, jellemes”. Mindenki tudja, hogy szar volt minden. És a káröröm, a támadások, a bosszúvágy. És az elégedetlenkedés… semmi és a nygasájú liberális aktivistáknak semmilyen eszközük nem lesz.
Nem lehet ráerőltetni emberekre, hogy szeressenek valakit, akit nem lehet. Én véresszájú nem voltam, nem leszek, se felszínes. De erről a csávóról nekem sikítják a sejtjeim, hogy NEM.
Csak akkor van, ha ugyanaz a célod, mint azoknak, akik az elveszett szavazatról harsognak. Na de akkor oda is szavaznál, együtt a tömeggel, mámort éhezve a milliós tömegben.
Épp az a lényeg: rá akarnak venni, ne arra szavazz, akire akarsz. Matekoznak a szavazatoddal, azaz: befolyásolnak.
Most csak technikailag: nincs olyan, hogy nem számít a szavazatod.
Sokan lettünk, megugrott a látogatószám, olyan IP-k járnak itt, és sokkal többen (de nem gyanús országokból), akik nem szoktak. A barna oszlop az egyedilátogató-szám a narancssárga kattintásokon belül:
Ezért most tisztázok egy s mást, mert sok az új látogató, facebookos követő is, és a félreértelmezés is.
Egy kommentelő mint értelmiségi fideszest dicsért engem, pusztán azért, mert érezhetően nem komálom a jelenlegi agyeldobós őrületet és annak celebkedő vezérét, a kritikátlan ajnárt.
Újra edzek! Sokat! Újra kócos és boldog vagyok – az egész életem ilyen. “Mit csinálsz?” kérdezi néha az emberem, erre küldöm ezt, ilyen a hajam, ilyen a fotóminőség, NEM ÉRDEKEL:
Végre edzhetek: nem tiltja már heggyógyulás, semmi más. Kirepültek a felvételizők is, sokkal több időm lett. Tavasz van, újra van kedvem – én mindig csak erős, belső eredetű kedvből edzettem. Már az se nyomasztó, ha sötétben bringázom haza, mert az is tavaszias. Lett kondibérletem is gazdaságosan (köszönet érte itt is!).
Főleg a futásaimra készülök most. Az első futás inkább utazás, életélvezet, annak csak ürügye a tíz kilométer. A második lesz a komoly, ősszel (21,1). Van időm feljönni. De ha nem leszek gyors, az se baj. Csak ne legyen szenvedés.
Az ismerős érzés most: ez az! Ugyanaz az öntudat: értelmes, amit csinálok, meghaladom önmagam. Megint érzem a fejlődést, ha lassabb is. Élvezem is… húsz perc után, mert addig az elme erősködik, nem enged (ez ellen van a lépésszámlálás, szaunában a lélegzeteké, az visz bele abba a speciális állapotba), de utána jön a hormonözön. Ki kell bírni, belejönni, a negyedik kilométertől lesz jó. Meg aztán utána órákig.
De közben… nyomasztó is. És mindig egyszerre van a kettő.
Egyrészt a kényszeresség miatt: nem tudok leállni, ha egyszer belekerültem abba az állapotba. Belső elválasztású drogot termel a sport. Mindenkinek ezt termeli, ha komolyan csinálja, de nekem ez a függőségem. A futópadon cipelem magamat, ez már a harmadik blokk, előtte volt súlyzó és lépcsőgép vagy evezőpad. Mindenem másfélszer, kétszer akkora, mint a normál adag: az izomtömeg, a vállalás, az edzésidő, a kalóriaégetés. Két rágó, 45 gramm protein, 100 gramm kreatin. Nézem a futógép kijelzőjét, meg néha az órámat is. Legyen kerek: negyven percig elmegyek. Jó, akkor már inkább hat kilométerig. De akkor már, nem nagy ügy, legyen ötszáz kalória (ezt az óra méri)… és egész perc legyen… már csak egy kis szauna, de jó, legyen 25 perc… és az a vége, hogy oltják a villanyokat.
Tízkor lépek ki, záráskor. Semmi telefonnyomkodás, locsifecsi nincs az edzésidőben. Nem tudok mértéket tartani, olyan fáradt vagyok, hogy alig bírok hazamenni, és akar kezdődik a belső érvelés: így két edzésnyi lett egy közlekedés, egy mosás árán, tiszta haszon… úgyis hajat akartam mosni… Már megint… ötkor jöttem, hogy lett tíz óra…?
És hát nem újdonság már. Örömét a sok év alatt megszoktam: tudom, hogy ilyen, hogy képes vagyok rá, jól megy, nem vagyok bizonytalan, sem csodálkozó, tudom alsó és felső határaimat. Mindenestül a sajátom az edzésem, az énem kiterjesztése. Nem csúcsélmény, hanem minimum, ami alá nem megyek. Ha mégis (ez volt a műtétek után), akkor szar. Közepes mennyiségű edzéssel semmi különös, simán élhető az élet. Sok edzéssel pedig sugárzó.
Viselkedések, mentalitások, emberek, akikkel nagyon nehezen vagyok.
aki “inspirálódik“
Igen, vannak ilyen emberek: ők egyedül, intuícióból vagy Google alapján nem tudnak kitalálni egy edzést, egy szőrtelenítést, egy diétát, egy hobbit. Megbeszéli a fodrászatban, felteszi a kérdést a csoportban, az kell neki, ami biztos, bevált, ami a legjobb. Utóbb a tanácsadóknak panaszkodik, hogy nem sikerült így se! Alfaja: ha valamit három napnál tovább csinál, azonnal oldalt, módszert alapít rá. Mások véleményei között lavírozik.
aki egy ideig tudja, hogy lusta, szorong is miatta, aztán ráfogja az ADHD-re
…és mivel megvan a Szent Magyarázat, az Etikus Identitás, a könnyítés, egyre gyakrabban “nem bírja” a munkát, “nincs kedve” az emberekhez, “megterheli” a helyzet, “elfogynak a kanalai”. A neten sok ilyen vélemény kering, ezek az emberek förtelmesen hiúk, buták és rosszindulatúak. Aki enged a felmentő magyarázatnak, mind elzüllik, még kaotikusabb lesz az élete. Mindenki lusta egy kicsit, élete élete egyes szakaszában vagy állandóan. Mindenki tudja, hogy mennyivel könnyebb reggel nem kelni fel, és van, aki meg is teheti (én is, mert délután tartok órákat). De akinek kéznél van a hivatalos magyarázata azon el fog hatalmasodni. ne akarj “diagnózist”! Drága és kamu, csak rosszabb lesz az életed tőle. Ha tablettákat is adnak, akkor biztosan.
Egyre többen vesznek részt benne, és kényelmes nekik. Nem szégyellik.
Két fajtája van: amikor tudják is, hogy hazugságban vesznek részt, mégis sulykolják (ez a gonosz fajta), és amikor nem tudják, de a közösség gátolja, hogy bármelyik tag felismerje a hazugságot, vagy lefojtja, hogy ha már felismerte, akkor ki is merje mondani.
Régebben a hazugságba beszállni ciki volt: butaságnak, tájékozatlanságnak, önzésnek tűnt. Sőt, a hiszékenység, felületesség, hozzá nem értés, túllelkesedés is kínosnak számított. Ma már büszkén írogatják ki mindenhová, egyenesen mámorosak a közösségi hazugság élményétől.
Három példa.
1
Emlékeztek, amikor (2006-7-ben) a népek tömegesen, botránkozva pampogtak az új, alacsonypadlós Combinók ellen? Az sem volt akadály, hogy a felháborodó soha nem járt Budapesten, csak lehessen morogni. Hogy néz ki (!) az új villamos? Nem úgy, mint a régi, amit már megszoktak! A bevezetési szakban volt gond az ajtókkal, a felsővezeték sem mindig működött – de semmi belátás, semmi türelem, hosszú távú gondolkodás, semmi optimizmus nem volt. Ja, és nincs benne klíma (akkor még)! Miközben egyetlen járműben sem volt. Emlékszem a döbbenetre: ti ezt szidtátok? Mit higgyek el akkor nektek? Aki ennyire nem tud semmit értékelni, az csak ürügyet keres. Az igény a háborgásra állandó, meg kell találni hozzá az okot.
Döbbenten figyelem a híradásokat és reflexiókat a “megvert” “ellenzéki” “fiatalasszony” ügyében. Küldtétek többen, és mások is kérdezték, nőként mit szólok hozzá.
Azt szólom: minden az, aminek elsőre érződik, de nem a habzó mondatokból, hanem a gyomortáji megérzéseid alapján.
Ez egy ordas nagy kamu. Egy történet, amit felhasználnak.
Ki fog derülni több, lényegi pontjáról, hogy egyáltalán nem úgy volt (akkor majd lehet a patriarchális rendőrségről ontani a posztokat!).
Nő vagy, nőkről írsz? Nyilván akkor síkra szállsz minden nőért. Mi nők fogjunk össze! A viták nem fontosak, a lényeg az egység! És innentől akármit meg lehet tenni, a sisterhood nevében élősködnek, perverz, pornóagymosott férfiakat titulálnak nőnek – és ha nem tetszik, akkor ordítoznak: NŐ LÉTEDRE NŐKBE RÚGSZ BELE?!
Emeljük fel egymást! Benyújtották az igényt az én erős, okos szavaimra, hogy igazolják a cikis viselkedésüket. Az övé is egy női sors, egy döntés. De az én torkomat átharapja egy másik döntésért, az anyaságért vagy az értékrendemért. Ne vegyem észre, milyen gyatra, manipulatív módszerekkel próbálnak érvényesülni, hogyan sóvárognak hírnévre, hatalomra, fölényre, és mennyit hazudnak közben, én vagyok a hibás, ha abbahagyják a blogolást kaotikus nők (nem is értem, én miért nem hagytam abba? Ha az a trend épp, ellenem hergelik a gyűlöletet. Az ő szolidaritásukat nem vonja kétségbe senki. Lettek volna legalább idegenek, de nem: itt voltak pelyhes feministák, tapsikoltak a blognak. Itt találkoztak a feminizmussal először, amikor még nem volt trendi, ellenben valódi merészség kellett hozzá.
Jöttek a potyautasok és orvgyilkosok a szépséges hajómra. Azzal zsaroltak, hogy ők is nők. Mi több: áldozatok, bajban vannak, gyászolnak, betegek, mássággal élnek, tehát támogatást érdemelnek. Az enyémet. Sőt: érinthetetlenek. Milyen ember vagyok, ha nem érzek együtt? Bármit be kellett volna nyelnem.
Sokáig kerestem pedig a mentségeket. Rosszul reagál az elnyomásra. Nagyobb a terhe, elromlott, megroskadt, gonosz lett. Alkudozik a férfihatalommal, mert jól szeretne élni…
Ma már tudom, hogy a nagy ellentét nem a nők és a patriarchátus között van. Létezik igazság és hamisság, mélység és hitványság, okos érzékenység és buta indulat. Nem kérdés, és sosem volt kérdés, melyikre voksolok. És ezen az alapon válogatom meg az embereket az életemben, pláne az ügyeket, így formálok véleményt.
Vonzóvá váltak a klasszikus, öreges, “jobbos” értékek: becsület, klasszikus műveltség, család, erős barátság, igaz szó, kitartás, józan ész. Mércém egyszerű.
Nem tartom semmire azt, aki bedől a netes trendeknek, és sulykolja, hajtogatja a butaságot, hamis szelfet épít személyiség helyett. Hatalmaskodik, mert már öröme nincs, csak az Ügy, klímajajveszékeléstől és extinkcionizmustól testpozitivitáson és parádézós sporton át a vegánságig és hajléktalanügyig kizárólag másokat fegyelmezget, morálisan felsőbbrendűnek állítja be magát. Nekik mindent szabad, bárkit lenézhetnek, kigúnyolhatják falkában is a nekik nem tetsző párt szavazóit, vagy azt, aki vallásos, vagy aki komolyan és egyszerűen sportol. De ha kritika éri őket, megy a fülsiketítő sikoltozás zaklatásról, bullyingről.
Legyen világos, hogy én nem állok ki azokért, akik szerint a nő hatalma az, hogy meztelenül lehúzza a férfit. Akik önként döntöttek úgy, hogy a lihegő férfierőszakot, nőalázhatnékot pénzért kiszolgálják, sőt, gerjesztik. Akikben nincs tartás, önbecsülés, tudás. A pick-me-k, akik úgy tesznek, mintha az ő élvezetükről lenne szó, mindenki más penészvirág, miközben pénzért tűrni kötelesek a vigyorgók testrongáló élvezkedését. Gúnyos hetykeséggel ítélkeznek, basztatják azokat, akik nem kifele parádéznak a szexszel. Én ilyen emberekkel nem akarok érintkezni, és ha bajuk lesz, azt maguknak köszönhetik. Főleg ha még azt rugdossák, akinek szerelme, családja, tehetsége és végzettsége van!
(Nagy viták mennek, szexeljünk-e, mi a jogos elvárás, mi a normális, mi a nő kötelessége, és mikor van joga egy férjnek balhézni, félrelépni. Készül erről is poszt, rövid lesz.)
Nem érzek közösséget senkivel, aki lapos butaságokat ír, hatalmaskodni próbál, felkérdez.
Eddig a sietsz poszt, mert ez a lényeg. Ha ráérsz, írom a borzadásom okait:
Két másik bejegyzés van szinte kész (szex, Szomszédok!), de most az emberi elmeállapotokról írok. A zajló felvételi már csak ürügy. Napok óta írom, mert tanítok, rohangálok, voltunk színházban is (majd folytatom a naplókat!), most bejött irodalom, versmondásra felkészítés is.
Régen azt hittem, és ez volt az én tragikus, naiv, ostoba tévedésem!, hogy mindenki okos, és partner lesz bárki, aki hozzám lép (nem én szoktam másokhoz odalépni). Hogy mindenkivel lehet komolyan beszélgetni. Fel sem merült, hogy nem. Biztosan őt is pont ez érdekli, a komoly, okos témám. Mi mást akarna? Ő is őszintén, elvonatkoztatva az igazságot keresi. Nem voltam tudatában, hogy én milyen vagyok, és nem vettem észre, hogy ő viszont nem fogja fel. Mindig erősebb az egó, az érzelmek és a sivárság.
Még mindig meg tudnak lepni emberek. Sok gondolatom lett viselkedésekről, értékrendről. Szaktanárként is gyűjtöttem tapasztalatokat.
Ami az attitűdöket, indulatokat illeti:
Ez egy versenyvizsga. Az írja meg jól, aki erre készül és célra tart. A többiek nem. De nincsenek elveszve, ha nem sikerül olyan jól, nem lesznek ettől még közmunkások (bár még az is lehet, szóval tessék igyekezni), csak gyengébb gimnáziumba, esetleg technikumba kerülnek.
Mindig van, aki közmunkás lesz, de ez talán nem 14 évesen, egy délelőtt alatt dőlt el.
Főhős-szindróma: a kudarcotokkal nem köteles más foglalkozni, mindenki a saját céljaiért küzd, megvan a maga baja, vagy örül, ne akard nekik is elrontani.
Antiintellektuálisak a szülők és teljesítménytagadók. Ők a dühösek is: maga sem érti, mi az a hexameter vagy birtokos személyjel, ettől frusztrált, így lesz a vizsga egésze fölösleges, formális, amire csak magolni lehet… a gyerek meg végképp nem érti. Pedig a hexametert már közepesen művelt szülők el tudják magyarázni, felismertetni, és ez élvezet. De nem, dühöngeni jobb. Adott esetben mérnökök, de a hexameter nem fontos. Valójában nem értik.
Inkompetenciával ne hivalkodj! Még hosszan taglalja is, hogy ez milyen hülyeség és nem kell az élethez. Ahhoz nem, de a humán műveltség egyik alapja, és a gyereked épp erős iskolába akar bejutni. Nem csodálom, ha a gyerek szerint se fontos a humán műveltség, oda se figyel. Előtte is szidták verslábakat, gondolom.
…ennek alkalmából egy kommentet hoztam a Facebookról, egy olyan felvételis poszt alól, amelyben egy bizonyos szövegalkotási feladatot boncolgattak, és valóságos szövegértési kihívás lett a feladat leírásának megértése. Kb. az volt a kérdés, hogy “ha az a feladat, hogy x állítás mellett kell két érvet hozni, akkor miért nem jó az, hogy ellene érvel a gyerek?”, és azért merült fel, mert a gyerek a próbafelvételi vagy gyakorláskor nem követte pontosan a leírást, de remélték, hogy nem baj ez, és ott is, tét nélküli helyzetben (lehet, hogy a magyartanár adott rá valami jegyet), ahogy persze mindenhol, maximális pontot kap rá. amikor a szülő a stréber és ő görcsölteti a gyerekét, ráadásul igaza sincs.
ANormálisék meglepő pályát futott be: nemcsak 4500+ megosztása van, 2025-6 telén elsőrangú művészeti közegben vált fiatalok táplálékává, úgy, hogy én egyáltalán nem ambicionáltam. Elkérték a szöveget, boncolgatják azóta is, sokszorozza magát az elmékben, “amit anyukád írt”.
Pedig különösebben nem eredeti az alapgondolata: rendezett lét = kispolgár, a zizik apoteózisa, “fújj, nagyon gyanúsak és kicsit gyűlöletesek azok, akiknek funkcionális a családjuk, csak én vagyok autentikus józsefattila”. Inkább csak szellemesek a részletei, és nyelvileg ötletes. Nem sok ilyen szövegem született, ritka tünemény.
Ma már azt mondom: inkább nevezzetek normie-nak, kispolgárnak, jó lesz az nekem, mint hogy kifele igazodó lúzer legyek, aki az aktuális (trendi!) nyomorát fő identitásként kezeli. Netán magának gyártja le.
csak az olvassa. én szóltam 