mire is vágyhatnék még?

Hétkor én ledőlök, nem megy tovább a verkli. Azt mondta a Garmin, nagyon kiütöttem magam, a legdurvább fokozatú aktivitás volt ez, hogy futottam 22,36 kilométert (tehát nem csak félmaratont, az 21,1 km volna). Bővebben…

miért gondolom, hogy?

fogalmazás

Szokták nekem mondani, hogy oké, hogy a szex számomra emberi kapcsolódás, jóakarat, közelség, teljes lélekkel szeretni, ritka csúcsélmény, kicsit régimódi vagyok mondjuk, de miért nem fogadom el, hogy másnak meg mást jelent a szex, egyszerűbb, érzés nélkül is van, kell mint szükséglet, nem lelkizős ennyire, és nem dugtak meg még engem úgy istenigazából soha.

A nem fogadom el hülyeség, vegán témában is, és ezt jól tudják az itt rég olvasók, akik értik, hogy mit, hogyan, miért írok. A fejedben él a “jaj, letolnak”, a Tanár, de én nem vagyok a tanárod, nem tollak le, ne sértődj meg. Nem kell előttem levizsgázni, nem vagyok senkid, nem a személyedről beszélünk (legfeljebb az esetedről, én is beszélek a saját esetemről), inkább elvekről. És csatlakozol, ha te is szeretnél komolyan gondolkodni azon, hogy a dolgok miért működnek így vagy úgy.

Valóban értékesebbnek tartom azt, ha nem üres, gépies, húsvásár jellegű a szex; elannyira, hogy egyetlen opciónak tartom. Ha nem részeg szégyen, másnap-már-szidom, nagy röhögős sztorik témája, “épp ott volt, megdugtam”, hanem óvom és tisztelem a másikat, ő szép bennem, még akkor is, ha haragszom rá, csalódtam benne. Ez nagyon nagy lecke ám, erre képesnek lenni. Mert ezzel magamat is óvom, tisztelem, a teremtés rendjét, a szépséget, a szentet. Nem azért mondom, hogy ez az álláspont értékes, mert én ezt választottam, hanem azért választottam, mert értékes. Tudatosan, elvből vagyok humán. És lemondok annak az esetleges előnyeiről, ami nem humán, mert nem kell nekem.

Aki szerint a szex röpke és miért ne, és üzlet, aki szerint egy nőért teperni kell, és az érzelem, a szép szavak csak a behálózás eszköze, a nyers késztetés becsomagolása, arról azt gondolom, hogy nem volt kritikus.

Őt erre, hogy kell a szex, mert ösztön és szükséglet, és ő nem tud mit csinálni, hajtsuk fel azt, aki kapható rá, ilyen legyen meg olyan, mert én a tornacipőre gerjedek, meg a szőrös lábat szeretem, ez izgat fel, fétis, extrák és technikák, és az összes többi, minden, ami kiveszi az egyedit, a személyest, az emberit a szexből… őt erre a kultúra tanította meg.

És ő nem volt kritikus. Nem figyelt, hogy ez nem szép, hogy ez túl van gerjesztve, fölösleges, nem boldogít, fájdalmat és keserűséget okoz az, amit eredetileg hajtott és igényelt.

Ez a bajom vele, hogy nem vette észre, mit csinál vele a kultúrája. Hogy ráerőlktzeti a kultúrája azt, hogy ez csak így lehet.

G., aki immár legenda itt, szintén így látja, nálam fiatalabb férfiként.

A szex nem szórakozás. A pornó pedig romboló agymosás, döbbenetes, ahogy ráfeszülnek emberek, aztán követelőzve járják a világot, hogy legyen, létezzen olyan, amit láttak, a SZEX, teljesüljön az, ami beléjük hergelődött. Ha nem tudnám, léteznek gyengéd szexvideók is!

És hajtják, keresik szomjasan, de nincs és nem olyan, és akkor vádaskodnak és megkeserednek, és a nőket hibáztatják. A világ a hibás, mert nekik nem teljesülnek a vágyaik, állítja az összes rendes srác, aki nem olyan jóképű, az incelek, a barátzónában tartottak, a “félénk” fiúk. Ők soha nem értik meg, hogy őket a pornó húzta csőbe,a melyet eredetileg oktatófilmnek, később szórakozásnak, még később hgelyettesítőnek gondoltak, mielőtt eluralta a tudatukat, és velük ezt azért lehetett megcsinálni, mert nem váltak érző, ép, teljes, gazdag lelkű, rezzenni képes emberré. Ebből fakad a durva nőgyűlölet és a nők elleni erőszak számos formája.

Hogy a szex játék vagy funkció, hogy jár, hogy mindig kell valaki, hogy nem lehet egyedül meglenni, az jól bevésődött, és azt hiszik, de nők is ám, hogy ennek így kell lennie. És belemennek olyan kapcsolatokba, amelyek langyosak, nem boldogítóak, de úgy nem, hogy egyetlen, vállalt funkcióját sem teljesíti a kapcsolat: ahol még a gazdasági érdek szerint sem jár jól az egyik sem (felerezsi típusú összeköltözés, ahogy Lobster írja), és nem jó gyereknek foganni belőle, szar a szex, nincs közelség, semmi nincs, csak öregítő, koptató nyűglődés és hiány és beteg kötődés.

A pornó megöli a belső képzeteket, a valódi vágyakat: harsányan felfokozza őkket és a jellegüket is megváltoztatja. Erőszakosan ültet el a tudatunk legmélyebb, sérülékeny, öntudatlan, képlékeny rétegeibe szintén erőszakos képzeteket, tönkreteszi a szerelmet, testre, technikára hegyezi ki azt, ami lelki és emberi elsősorban, és szorongást kelt mindenkiben, akinek kisebb a farka (!), a melle, nem tökéletes a bőre, vagy nem kedveli a szopást.

Nem kell így lennie. Sok fájdalom, csalódottság után ezeket az elvárásokat és hiedelmeket, hogy EZ A NORMÁLIS, le lehet tenni, felülvizsgálni, és ezek nélkül lehet aztán sok munkával szuverén és boldog emberré válni.

Akivel aztán esetleg, amikor épp lágy az este, megtörténik valami nagyon emberi, és ott, és attól szenvedély gyúl és megjelenik a Csoda, ami csak érzékeny, el nem koszolt embereknek lesz valóság, pedig az összes film és sláger erről szól. De nem biztos, hogy megtörténik, ettől oly becses.

És persze engem is a kultúra, sok olvasás, történetek sora tanított meg a másik verzióra: az érzésre, a másik ember teljességének értékelésére, a részletek értelmére, és hogy nem alázom meg vagy tagadom meg azt, akit szerettem, nem játszom kettős játékot, mert ezzel magamat mocskolom be. A kultúrám kultúrproduktumai mutatták meg, milyen szép, mennyire fáj, micsoda szárnyalás a szerelem. Ritka a mennyországi utazás, utána haza kell menni, és egész életedben arra emlékszel aztán.

De ezzel engem a kultúrám, amely nemcsak mocsok, hanem égbolt is, jóra tanított.

Kapcsolódó írások

nyomok egy kis píárt

kétféle szex

fűszálak élén a vér

Regiment, Kossuth-nóta, kokárda, toborzás. Honvédok avagy hondvédek.* Huszárok, nemzetőrség. Édes rózsám, el kell válnom tőled, illetve eszik-iszik a sátorba’. Síró leányok keszkenővel. Tavaszi hadjárat. Vízaknai csata. Gábor Áron rézágyúja. Bem apó. Bécs felé, Jellasics, a gyáva. Ott essem el én. Lánglelkű, ágyban, párnák közt. Dobogó paripák. Fegyverletétel. Pedig utolsó vérünkig, mind egy szálig. Görgey áruló, de most már Romsics Ignác ragaszkodik hozzá, hogy mégsem. Vértanúk. Idős honvédok áhítatos tisztelete. Ereklyemúzeum, Petőfi pipája. A honvéd özvegye: Szendrey Júlia, patriarchális meghurcoltatás az új háűzasságért (amely súlyosan bántalmazó volt, eleve is kényszerből született).

Mennyi ilyen szó van a tudatunkban. Fel tudok mondani simán ilyeneket, amiket például egy nápoly olasz nem (Garibaldi csárdás kiskalapja). Fel tudok idézni filmes csatajeleneteket. Utánaolvastam egy-egy témának.

De nem látom, nem érzem ennek a valóságát. Az én hazám függetlenségi harcának húsba hatoló jellegét. És nem csak azért, mert a háborúzásnak ezt a naiv, test test ellen korszakát elfedi a kulturális tudatunkban a két ipariasított világháború. Hanem a kis látószöget nem látom. Nem is mutatták meg soha. Hogy ez milyen volt kicsiben, emberileg, az ember életére hatóan.

Honnan tudták meg például, korszerű sajtó, telefon, távirat nélkül a mindenféle szerteszéledt csapatok, hogy vége van? Ki mikor indult haza? Mi lett a katonaszökevényekkel utána? Az ágyúgolyókat vajon összeszedték, és újra harangokat öntöttek belőlük? Harcoltunk mi nem csak a császáriakkal, de keleten szászokkal, románokkal, szászokkal is. Az aktuális átvonulók, a csata győztesei felgyújtották Losoncot, Nagyszebent, Nagyenyedet. Fosztogattak, rekviráltak, hadisarc volt, és nem csak statárium, hanem bírói ítélet nélküli kivégzések is, román felkelőké.

Gyöngyszemek korabeli beszámolókból:

…ezeknek folyamatban lévő szerelése szorgalom dacára lassan halad, mit nem annyira a felszerelési cikkek, mint a pénz hiánya okoz s efelett azon terhes körülmény, miszerént a pénztárok útján kezekbe csupán 100-as bankjegyek adatván, azoknak felváltása jelenleg csaknem lehetetlen, mert az aprópénz az előjáróság minden tiltakozásai ellenére is elrejtetik. Ezáltal a gyárosok és mesteremberek kényteleníttetnek kész munkáikat a kiadott nyílt rendeletek áthágásával, aprópénzzel fizető zsidó kereskedőknek titkon eladni, kik azokat az álladalomnak nagy kárára a katonaság számára kettős áron adják el.

Hoppá.

elkiáltja „Ne te nagy isten se minket ne segélj, se őket ne segítsd, csak nézzed mit csinálunk”

 

…így áthatva vágtattunk le a folyó mellett. – De az oláhság ordítva futott utánunk. – Ezt egyelőre fel nem foghattuk, hogy miért futnak, mert utol úgy sem érnek bennünket

(ti. a románok nem lovon vannak)

Kiss alezredes a 12 Székely huszárral mellettünk visszavágtatott, Bem pedig lépésben lovagolt hátra, mintegy 150 lépésre, a hol gróf Mikes Kelemen holt teste hevert egy hídon, melynek láttán Bem a fejéhez kapott mondván: „oh mon Dieu!
 
…kezdé a campirozás téli kellemetlenségei alól akként kivonni, ti., hogy itt-ott zsákmányolt portékákot hazahordotta, természetes, ha ki haza ment, kényelmesbnek találta házi tűzhelye s családja köriben magát, mint a tábori kellemetlen hideg és sáros pázsiton heverni.
 
Az elmúlt három napban nem aludtam és nem sportoltam, mert szép, tavaszi feladatként rohammunkában nyomdába készítettem egy hadtörténeti könyvet a huszárokról (egy konkrét ezred alakulása, toborzása, harcai, tele korabeli csata- és katonaélet-leírásokkal). Azelőtt, hétfőn pedig megnéztem a Guerilla című filmet (a reformkori nevű Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje), amely kis látószögben, tekintetekben, arcok finom rándulásain mutatja meg, milyen lehetett az elkeseredetten dicső vállalkozásunknak a személyes része, az egyedi sors 1849-ben, amikor utoljára voltunk erősen hívő, büszke, tartással rendelkező, viszonylag egységes nemzet. Én azóta csak szégyenkezem.

Éspedig olyan színészekkel, akiket egy ideje figyelek: Mészáros Blanka a Katona előadásaiban döbbentett meg (Nyinaként, A tökéletes boldogság világában és legutóbb a virtuóz Ithakában), Vilmányi Benettről pedig a Radnóti 10 című, kihagyhatatlan előadásában mutatta meg, hogy jó színész. A főszereplő Váradi Gergely.

A film történész szakértője az itt is publikáló Fónagy Zoltán.

édes anna nővérei

* Most olvasom, hogy itt a toldalék hangrendjének jelentésmegkülönböztető szerepe van: Imádom a Honvédot! – Habfehér keblére ölelte a sebhelyes nyakú honvédet.

látszik rajtad?

Sose szerettem, amikor valaki kiírt magára valamit. A feliratos, látványos logós táskákat, a kedvenc-metálzenekarom pólókat, a világnézeteseket, pláne a vicceskedőeket. Ha rádsózzák az ilyen ruhadarabot, még csak-csak, de aki ezért pénzt is kiad, bizony, megérdemli. Soha nem ízléses, mindig megfoszt önmagad, sőt, talán embervoltod egy részétől. A BFE Gólyatábor 2007 meg a legalja, olyanban Mads Mikkelsen is lehet, én menekülőre fogom. De nem vettem fel többet, sőt, leginkább egyszer sem a futóversenyes reklámhordozó trikókat sem.

Viszont ez csak annyi, hogy én nem veszek vicces feliratos vagy látható márkajelzéses ruhákat, nem teszem magam hirdetési felületté. Bővebben…

szépeket ír

a szerelmeslevél mint műfaj

A szerelmes levélnek, itt most külön írtam, jelzős szerkezetként, az írásbeli ráhajtásnak és önkifejezésnek széles a spektruma. Megdöbbentő, mik fakadnak fel a pennákból, mi mindent mutatnak meg vagy fednek el az emberről és szándékairól.

Nincs irritálóbb, mint annak a levele: nyáladzása, nyomakodása, akit nem szeretsz. A verbális győzködése, önillegetése, bizonykodása és önsajnálata, együttérzésedre való apellálása. Aki rögtön ajánlattal nyit. Aki szerint csak jól kell fogalmazni, és meglesz az, hiszen ő akarja.

Meglátod a küldeményt, a borítékot vagy az e-mailt, és az az émelyítő érzés, hogy jaj, ne, már megint. Pedig már megmondtad, hogy nem kell, nem, nem, nem ő az. Az első levél még nem is volt irritáló. Az csak meglepett. Bővebben…

nem elég magyar – ady endre és gyóni géza

irodalomóra

E. D-nak, szeretettel

Amikor a Nyugat megjelent ama háború előtti, pezsgő években, megbénult egész Budapest. Álltak a villamosok, lehajtott fejjel, papírba temetkezve jártak a -kelők. Főleg Ady, a “furcsa, nagyszemű legény versei” miatt. Mit írt Ady?

De mi az a Nyugat? Bővebben…