a zsidókérdésrűl

Jól figyeljenek arra, amit most mondok. Én nem tudtam erről, az én felvidéki-partiumi-sváb-kitudjami családom is csak suttogva: a téma, ami máshol trauma vagy titok, nekem filmélmény csak, történelemóra, furcsa, jelentés nélküli szavak. Regény, Meras: Döntetlen, egy pillanatig. Én nem tudtam, hogy ők léteznek, hogy ők milyenek — hogy mi ez az egész. Én megtehettem, hogy ne tudjam, ellentétben azzal, aki tudta kiskorától, és azzal is, akinek csak tizenkilenc éves korában mondták el. Bővebben…

jellel a homlokunkon

hát a blogíró is ember!

Jól vagyok. Túl mindenen, attól-annak ellenére-ahhoz képest: jól vagyok, igen, de hiszen tudjátok. Nem mondom többet. Éles minden falevél, amikor futom az erdőt, nemcsak megvan, jól is esik a tizenkettő. Hallom Jarrettben a tizenhatodokat és a kisujj moccanását, és orgazmusközeli állapotba kerülök a zsenialitás sodrásában. Bővebben…

mondjuk el még azt is

…egészen? Vagy csak félig? Szorítsuk tenyerünkbe a pihegő befejezést, csillogjon a rémült szeme ott, és majd egy másik bejegyzésben repüljön csak a magasba?

2007 júliusa van, nagy forróság, van egy szeretőm Bővebben…

adásunkat megszakítjuk

… és arra kérjük a tisztelt, válogatottan remek zenéket linkelő olvasókat (ÚJ: ti írjátok: zene), ne illesszenek be beágyazott videót, mert nem mindenkinek van olyan remek laptopja, mint nekem, hanem viszont szétesik az oldal.

Csak linkeket illesszünk be eztán, amit úgy tudunk elérni, hogy a link után nyomunk egy szóközt. Így link marad, nem lesz belőle beágyazott videó.

Üres óráimban át is írom, türelmet érek.

Mulassanak tovább, kedves estét!

minden jól volt úgy

Nem bánok semmit.

Van annak szépsége, persze, ahogy az ember végignéz az életén, a megannyi sorscsapáson egyfelől, a bűnein másfelől, de az se nagyon nehéz, mert ez az arany óra, a legszebb fényviszonyok, és akkor azt mondja: nem bánok semmit. Így volt szép. Ha még egyszer újrakezdhetném, akkor sem tennék másképp… Bővebben…

nektek ez sem elég

annyira szeretném, ha értenétek

Uramisten, ezek az új típusú apukák mosogatnak, oviban videóznak, hallottak már háromféle női orgazmusról is, wellnessbe visznek, és nekünk ez sem elég.

Ti csak néztek, nem beszéltek velünk, elnémultok, és ha a szétköltözés, válás vagy a testünk megtagadása van terítéken, hirtelen tárgyalóképesek lesztek, de csak ekkor. Bővebben…

még mindig ez az a táj

Hát visszatértünk ide megint. 2005 óta ez az álomnyaralás. Félve írok róla, mert

mások útibeszámolóit eléggé utálom, mi tagadás: ha nem érdektelen, akkor irritáló dicsekvés, nyilván az enyém is,

nem akar fényképezni a gépem,

és mert áradoztam már róla, oda meg vissza, hogy itt volt az esküvőnk, itt jött fel a vörös, strandlabdányi telihold 2007-ben, meg Ráspi mester, meg Szerb Antal, és hogy biciklisparadicsom. Bővebben…

de olyan jó apa!

2013. júliusi írás

Cs-nak

vagy nem is tudom

Hogy lehet ennyire kétféleképpen működni? Erről írtok ti is most, Gyöngyi például, és én régóta figyelem ezt: két értelmes, jóakaratú, egymást valaha szerető ember, a pompás gyerekeik, családi ház, nagymamák, programok, ovis műsor videózása, minden, és a teljesen elakadt, besült, elnémult párkapcsolat. Szép család, zajos nappali, másfelől ugyanabban a nappaliban a Semmi. Bővebben…

only fair Portia

Mindig elfelejtem, mi volt. Azt gondolom, régen nem volt semmi, csak most futok, most hallgatok zenét, most értem a dolgokat. Csak most kezdtem írni. Azt gondolom, régen nem voltak szavaim. Egy kusza skicc volt az életem, most meg, hát Modigliani, legalább, de még inkább Frida Kahlo.

Kilenc évvel ezelőtti soraimat olvasom döbbenten. Bővebben…

mit szeretnél?

Vágysz valamire? Kísért a gondolat? De jó lenne? Régóta forgatod? Nézed az interneten? Megbeszéled a barátnőddel?

Tárgy? Élmény? Tanfolyam? Még egy gyerek? Költözés? Tetkó? Jókai összes? Bővebben…

családanya

és nők a nők: szabadok, kedvesek

Most végre elmondom, mi a bajom a hagyományos családanya-szereppel. Megígértem még Kolozsvárról. Úgy is, hogy hiszek a választás szabadságában. Bajom van.

Mivel van bajom? Bővebben…

lekéstem

Judit, a drága Judit, nyári olvasó, aki egyszer eljött hozzánk családostul, elkérte a Kevint, és elhozta helyette Lionel Shriver másik, Ennyit erről című regényét, amelyben egy férfi ápolja rendíthetetlenül a rákos feleségét — János olvasta még –, Judit ezt írta a férjem haláláról szóló bejegyzés alá:

Veled vagyunk, amennyire ilyenformán lehetséges.
(Az Ennyit erről nem kell vissza. Már tudom, miért vettem meg akkor.)
Ölellek.

Judit nagyon beteg lett.

Előtte ült egy hosszú októberi délelőtt Babadáviddal a Villa Bagatelle-ben, elugrott a munkából, csak úgy, hogy be tudjak menni aznap is Jánoshoz.

Írt nekem és írtam neki időnként. Tekintetes vizsgálóbizottság, én majdnem elmentem Judithoz, de pont bevitték a kórházba, írt, hogy majd máskor.

A micsoda különbség alá írta fenchurch-Kata a gyerekeiről:

…egész velük töltött életemet végigkísérte az a tudat, hogy ha velem történik valami, akkor is boldog, egészséges, normális felnőttek lesznek, legfeljebb másképp lesz levágva a hajuk, mint ahogy nekem tetszene.

és erre Judit:

Én (…) ettől a mondattól bőgök most, de nagyon…!
Különben hasonlóan érzem, de mégis, LÁTNI AKAROM azokat a frizurákat, és ígérem, egy rossz szót se szólok rájuk!!!

A majd máskort forgatom április óta, írok, ír, és telnek a hetek, megyek majd, Judit.

Nyár közepe van, belém hasít: de hát Judit? És a facebookos idővonal tanúsága szerint Judit május legvégén már halott volt. Lekéstelek, Judit, nem látlak már.

Judit utolsó kommentje május 6-iki — a miénk a jövő alá írta. Édes Istenem.

Judit, gondolunk rád és gondolunk a tieidre, és itt vagy velünk a blogon.

transz

Amikor másodszor álltam sorba két és fél órát a Mephistóra — Balázs elegánsan csak egyet –, és akkor is hiába (nagyon rossz volt, hogy így három hét alatt megnégyszereződött azoknak az előadásoknak a száma, amelyekre nem jutottam be életemben*, pedig felkészítettem magam jó előre, hogy nem sikerül, utólag pedig hálás is vagyok: jobb volt az utolsót látni, az színháztörténet volt), nos, akkor elmentünk, nem, ezúttal nem épphogy-medium bélszínt enni sillerrel (rozét akartak hozni!), hanem a Művész moziba, pestiesen. Bővebben…

apáim voltak

A bejegyzés az apám lehetne kérdésfelvetésének folytatása. Közben holnap lett — jöttem vonattal hatszáz kilométert, mentem biciklivel harminchármat, fáradt vagyok.

Apáim voltak — avagy milyen volt ezekkel a férfiakkal élnem. Ma szeretem őket: 1. kivételesen (de ő még olvashatja); 2. örökké.

Apám volt-e? Volt, van, keserves, idegen, rögeszmés. Lett helyette két másik.

Nem, az ember az apjakorú szerelmével nem raftingolni megy, és nem is őrjöngi át technopartikon az éjszakát, meg hajnalig se sokszor faljuk egymást, de nekem nem is ez hiányzott az élet teljességéhez. Az én nem dohányzó, éjjel alvó, egyetemista jókislányságomnak más kellett. Bővebben…