film címkéhez tartozó bejegyzések

kultúrmozaik

Közzétéve Szerző:
32

Micsoda retró cím, fekete-fehér tévében lehetne műsor! Szóval, a közelmúlt élményei, rövid értékeléssel.

Könyv

Ian McEwan: Amszterdam, Lukács Laura fordítása. Trükkös, tömör, katartikus. Morális sokk. Mint minden jó történetben, minden szereplőt meg lehet érteni. A főszereplő nem él (és nem is kísértet).

Megvettem még:

Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék, különös, tömör, szövegtípusokkal játszik. Feltűnt, hogy a Magvető adta ki, és Bart István fordította, ami egy rang. Egyetlen vessző sincs a szövegben.

A könyvek egy része impulzusvásárlás, a többi választás alapja a Magyar Narancs könyvkritika-összeállítása.

Lubics Szilvit is olvastam egy hosszú buszúton. A többi még csak terv.

Film

Fantomszál, Paul Thomas Anderson rendezése, Daniel Day-Lewis, aki Sir, utolsó szerepe valószínűleg, legjobb férfiszereplőként jelölték Oscarra, de van már neki három, Gary Oldmannek meg egy se volt. Még hat másik kategóriában kapott jelölést a film. Végül a legjobb jelmezért kapott Oscart.

http://www.origo.hu/filmklub/20180202-fantomszal-majdnem-romantikus-film-a-divatvilagrol.html

Ultra, még egyszer… ez már a harmadik. Ha futós filmet nézek, addig se kell futni, így okoskodik a futó, aki túltervezte magát.

A linket Balázs bocsátotta a rendelkezésemre, tehát nem okosba’ van. Külföldi vagy? Érdekel, miért jó embereknek, ha szenvedhetnek? Ugyanez ajándékba: most jön ki DVD-n!

Színház

Átrium: Az öldöklés istene, r. Bereczki Csilla, Yasmina Reza virtuóz dialógusai

Átrium: A félelem megeszi a lelket (r. Alföldi Róbert), Hernádi Judit nagyon nagy színésznő

Átrium: Vaknyugat. Martin McDonagh írta, aki az Ebbing-filmet is, meg A kriplit meg a Piszkavasat. Gothár Péter rendezte, aki A kriplit és a Hóhérokat is. Alföldi a pap, döbbenet, főleg a több perces némajátéka.

A Radnótiban Alföldi Lear királya, külön írok Lear-elemzést. Utolsó előadás, rendező, műfordító is jelen. Nagyon erős atmoszféra. Felneveltek ezek az előadások, nagyon mély esztétikai élmény, gondolatokat generál. Olvasom a nemzetis Varródani-féle és a Nádasdy-fordítást.

Hóhérok, ez a Katonában, Gothár Péter rendezte, az est csillaga Jordán Adél, átütő, megdöbbentő, és Fekete Ernő nagyon jó. Lőrinccel láttam, állójeggyel.

Még kettő jön:

Katona: Ascher Tamás Háromszéken (Pintér Béla), három széket is kaptunk,

Radnóti: III. Richárd (Serban)

Egyéb

Konferencia és kiállításmegnyitó a Magyar Papírmúzeumban, május 28-án. Jótékonysági papíremlékek az első világháborúban.

Vízjelek! Háborús Piatnik kártya! Megváltási jegyek, bélyegek, képeslapok, hadsegélyező plakátok, karácsony a fronton felhívás! Eszméletlen érdekes volt.

Pályáztam, és Lőrinc is, novellával. Majd írom, ha lett valami.

 

két film és a reflexiók

Közzétéve Szerző:
5

Régi lemaradásomnak tettem eleget teljesítettem hoztam be immár második alkalommal, sok az alja, szóval szerdán is, csütörtökön is megnéztem egy-egy nem egészen friss filmet. Bővebben… →

láthatás

Közzétéve Szerző:
13

Pénteken láttam a Francia Intézetben Xavier Legrand filmjét, a Láthatást (francia címe: Jusqu’a la garde, angol címe Custody), a főszerepekben Léa Druckerrel és Denis Ménochet-vel.

2017-ben a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon Xavier Legrand Ezüst Oroszlánt kapott mint legjobb rendező, a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztiválon pedig a film közönségdíjat.

Válnak a barátaid. Vádaskodnak, huzakodnak a gyerekeken. Te nem akarsz állást foglalni, nem is tudod, ki mond igazat. Honnan tudhatod biztosan, ki a hunyó? Két ember erőviszonyait, bizalmas dolgait, a rengeteg erodáló apró helyzetet hogyan is láthatnád át? Dolgod ez egyáltalán? Eltávolodsz mindkettőjüktől, lavírozol, kivonulsz. Vagy látványosan az egyik mellé állsz.

Neked nem dolgod ítélni, mert magánügy, de a bíróságnak igen: dönt a gyerekről és a vagyonról. És a bántalmazók a manipuláció és látszatkeltés nagymesterei. Át is verik sokszor a hivatalt.

Általában nincs hunyó, de az egyik mégis nagyobb hunyó. Bővebben… →

híreink a filmvilágból

Közzétéve Szerző:
6

Véget ért a Filmhét, összegzek. Mármint még vasárnap ért véget, és én szeretek naprakész lenni. Ne haragudjatok a személyes-ügyek-halasztotta híradásért, sokan nyaggatnak, írogatnak, de én inkább a gyerekeimmel, a saját lelki nyugalmam biztosításával és lényegi beszélgetésekkel foglalkozom most, amelyek előreviszik azt az ügyet, amelynek toporgása, tudomásul nem vétele miatt akcióztam a napokban. Még egy kis műtét-szerűségem is volt, továbbá pézügyek rendezése, szóval ez rendkívüli állapot most.

Tavaly troliztunk az Arénába, idén a Corvinban rendezték meg a négynapos mustrát. Modoros szavakat is használok, de amikor leírom, mindig vágok egy arcot, ott a bal oldalon ettől egy ránc is elmélyült, de már egyeztettem a doktor úrral, hogy belehúzunk aranyszálat. Bővebben… →

beköszönök

Közzétéve Szerző:
17

Most megpróbálok egy bejegyzés erejéig olyan blogger lenni, mint aki az ismerőseinek ír az internet egy zugában, és nem akar semmi magvasat, protest-érvelést, éleset, megrázót, mert nincs is semmi vélemény vagy dráma… csak úgy írja, hogy hm, mik is történtek mostanában. Nem rossz ez amúgy, van, aki ízesen nyomja, az olyat élvezet olvasni! Bővebben… →

nézzünk-e roman polanskit?

Közzétéve Szerző:
1

Vagy bojkottáljuk az ilyen alakokat a pékbe? Ne toljuk őket a jegyvásárlással?

A minap megnéztem Woody Allen új filmjét, az Óriáskereket, és nagyon hatásosnak gondolom, megjegyezve, hogy szereti elverni a nőkön a port. Erre érkezett a kérdés, hogy elvi döntés-e, hogy nézek egyáltalán Woody Allent.

(Ez nem az a poszt, amiről írtam az előző végén, hogy a jóemberség a kérdés, vagyis, hogy én nem akarok már annyira mindenképpen és elsősorban jó ember lenni, de az is megvan.)

Izgalmas kérdés, annyi szent. Akarom-e én annak az alkotásait fogyasztani, akiről tudjuk, hogy kiszolgáltatott embereket bántott? Talán pont a művészi hatalmával visszaélve?

Szeretnék leszögezni valamit. Velem nem történt meg még az a fajta meghasonlás, hogy valaki a kedvencem lett volna, hatalmas formátumnak tartom, majd szembesülök a nem-művészi tetteivel, és az erkölcsi felháborodás miatt dilemmába kerülök, hogy szeressem-e, fogyasszam-e eztán. Bővebben… →