szeretők és hazugságok

Sok mindenért ragadnak végül mégis egymás mellett, közös helyrajzi számon az emberek, és a kölcsönös egymás-boldogítás az utolsó közülük.

Ezt a posztot 2014. június 9-én kezdtem írni, amikor még nem tudtam, mi lesz a történetem vége. És még most sem tudom: nincs végük a történeteknek, úgy értem, markáns, megfogható tanulság-végük, dramaturgiai fordulat. Vegyes, más megértési szintekről való, különböző stílusú, élményalapú, szándékú szövegrészletek ezek.

A lényeg kimondása kellemetlen lesz, és én sem nem eufemizálok (máshol sem), sem nem fogom megemlíteni a kivételt, amitől mégis hinni lehet az egészben, a szerető szerelmében vagy a hűtlen férj (ez ugyanő volna) igaz visszatérésében, a dolgok devalválatlan értékében.

Nem vagy kivétel. Fél Magyarország szeretőzik, negyed Magyarország szeretői viszonyból lett tartós kapcsolataiban él. Bővebben…

dönts jól! ha fontolgatod a vegánságot

Mikor is kezdődött? Tavaly-tavalyelőtt óta a vegán trend és propaganda felerősödött, nem csak a nyugati világban, hanem Magyarországon is. A netezők és a tanult, városi fiatalok körében szélsebes a terjedés. Sokan most hallottak először ezekről a problémákról, a CowSpiracyról, az ökoérvről, és az újonnan megérintettekben buzog a tettvágy. Lassan, legalábbis ebben, németessé válunk. Sorra nyíltak az éttermek, kávézók, a sima kávézóban sem kell immár külön kérni az “alternatív tejeket”, mert ki van rakva. Euforikus tartalmak öntötték el a közösségi médiát, megtért ismerősök találnak meg bárkit az érveikkel. Csupa ujjongás, hogy milyen sokan vannak, mennyire jó a közérzetük, milyen finomakat esznek így, mennyire jól sikerült a szejtános kuszkusz, kitisztultak, felszabadultak, lefogytak, társra találtak, megmentik a bolygót. Bővebben…

hogyan kezeljük a kritikát?

És igen! Már megint rossz a kérdés.

A kérdés inkább az: miért érzik ennyien a kényszert, hogy “kritizáljanak”? Mire jó ez? Elkezelgetjük a sok döfködést, marcangoljuk magunkat, pedig a valódi kérdés ez: őt mi hajtja? Bővebben…

sajnos, a nők manapság

Hüledezem. Kedvelt produkció netszerte: felvenni a jövőért, az ép családokért és férfi–nő viszonyokért aggódó, tudományos álarcot, bezzeg régen a fonóban!, és morális pánikolni egy kicsit, hogy a nők, lássuk csak a hosszú listát:

  • hibás párválasztási stratégiákat követnek, aztán majd jól megszívják, de mi megmondtuk!
  • túl sokat képzelnek magukról, tökéletesnek hiszik magukat, fenn hordják az orrukat, pedig buták és csúnyák,
  • biztosak lehetnek benne, hogy a férfiaknak így is kellenek, debezzeg szegény férfiak, szűzen dögölhetnek meg, ha ez nem tetszik nekik
  • föléválasztanak, be akarják magukat biztosítani, csak az alfákkal állnak szóba (a definíció úgy néz ki hovatovább, hogy akivel szóba állnak, az az alfa)
  • elérhetetlen pasik után sóvárognak,
  • számító módon keresnek férjet, előre tudják, mit akarnak
  • debezzeg a rendes srácoknak nemet mondanak, velük csak játszanak!
  • nem szülnek, vagy nem eleget, nem időben
  • csak gyerekcsinálásra kell nekik a férfi
  • nem szeretik a szexet
  • túl sokakkal szexelnek, nem őrzik meg a jófeleség-séghez szükséges “tisztaságot” 8értsd: van már fogalmuk a szenvedélyes és minőségi szexről vagy csak arról, milyen egy 15 centis cerka, juj, veszélyes!)
  • vagy nem is heterók, nem kérnek a férfiakból
  • egymás között pusmognak, hülyeségekre biztatják fel egymást
  • tönkreteszik a jóságos, jámbor férjet állandó követelőzésükkel
  • elválnak, unalomból és hisztiből, vagy mert jobbat találtak
  • gyerektartást akarnak, kihasználják a férjet anyagilag
  • macskájuk van

Vajon ha mindez igaz, vagy sok olyan nő van, akire igaz, azzal mi a baj? Neked is lehet macskád. Bővebben…

rendszerben gondolkodni

Egyáltalán: gondolkodni. Nem azt hinni, hogy gondolkodunk, és ontani az önigazoló ideológiát, vagy hogy a finnugor ügy most, Béla király DNS-ének elemzésével mennyire meg van cáfolva (olvasó írta), hanem valóban.

Az van, hogy a Julis ma levizsgázott újra, és igen más eredményekkel, mint augusztusban. mert most senki nem akarta kihozni, hogy ő mennyire nem tud semmit, és mi mindent kéne, nem is pontozták le a tökéletes szórendű mondatát, meg hagyták ki a javításból az ötpontos feladatát, gyöngybetűkkel, természetesen, az a fő.

Jó, erről többet nem írok. Csak Bővebben…

az idő 3.: beosztják az időmet!

hétfői posztnak volna jó

(egy időben voltak ilyen megfontolásaim:

gyümölcsökről nyáron írok, vasárnap nem írok szexről…)

Megint megpróbálod összerakni a hetedet. Írod a határidőnaplódba: 11-re mész, aztán ide meg oda, de ugyanakkor már máshova is. A legidegesítőbbek azok a programpontok, amelyeket te vállaltál derűsen a múlt előtti héten – akkor még simának tűnt, kínos lenne lemondani, de már bánod. (Van embertípus, aki bármit lemond fesztelenül, inkább mégse,  csak azt nézi, hogy neki jó-e. Nem szeretem, mert van vis maior, de amúgy adott szó van. Azt se, aki bizonytalankodik, és több órás, több üléses meló vele összehozni valami konkrétat.)

Ostromolnak, hogy csináld ezt meg azt, mikor fogod már, még mindig nem…?, vagy csak jön a telefon, hogy kész a kocsi, a mobil, az e-mail szülői értekezletről, családi születésnapról, “számítunk rád”, hú, ezt de gyűlölöm – és menni kell. Bővebben…