Das Leben der Anderen, színes, német filmdráma, 137 perc, 2006
Rendező: Florian Henckel von Donnersmarck
Forgatókönyvíró: Florian Henckel von Donnersmarck Bővebben…
Das Leben der Anderen, színes, német filmdráma, 137 perc, 2006
Rendező: Florian Henckel von Donnersmarck
Forgatókönyvíró: Florian Henckel von Donnersmarck Bővebben…
Most zaklatott a blog, nem kerül ki naponta fél hatkor a bejegyzés: nagyon dolgozom máson, a reszelő csúnya sebet ejtett a blogírásban kardinális jobb mutatóujjamon, illetve Babadávid lázas.
Azért ma röviden: az árulkodás tabuja. Örülök, hogy ez a téma felmerült a tegnapi Civilek éjszakáján, ahol Molnár Gabriellával beszélgethettem, köszönöm neki és a szervezőknek!
Milyen erős bennünk A Pál utcai fiúk ethosza. Nemecsek, a kis halott a hős. Bővebben…
Újra kellett gondolnom nekem ezt az anyaságot. Újrainstallálnom.
Mert egyedül maradtam velük, mert nem korlátlanok az erőforrásaim, és mert nagyon sokat kivett belőlem babakorukban a komolyan vett kötődés. Nem csinálnám másképp, de akkor is.
Hántsuk most le az anyaságról mindazt, ami nem anyaság, tehát nem a gyerek jóllétét szolgáló, vállalható cselekedet, érzület. Bővebben…
Két hírem van, aztán rohanok szaunázni:
1. hétfőn, szeptember 30-án ismét Együtt jobb!, ezúttal A mások élete című német film (2006, rendezte Florian Henckel von Donnersmarck, akinek ez az első filmje), benne megrázó női sors.
A beszélgetés házigazdája FarkasViki.
Itt nézhetitek meg két részletben: http://www.youtube.com/watch?v=e5eI9fjArI8
és http://www.youtube.com/watch?v=hhLgQPdGz64
és itt egyben: http://www.magyarvagyok.com/videok/28-Film/263102-A-Masok-Elete.html
2. És, juhé, blogest lesz (úgyis azt állítja a t. kommentelő, hogy mi havonta találkozunk),
helyszín: ugyanott, ahol a blogszületésnap volt,
időpont: október 24-én csütörtökön 5-től,
hangulat és tevékenységek: irodalmi jellegű, sztárvendéggel, aki elfogadta a meghívást, meg még eszem-iszom, illetve esztek-iszok, megkóstoljuk a tükör keretéül szolgáló banánokat, és lesznek diszkrét kuponok azoknak, akiknek nem fér bele anyagilag az ilyesmi, úgyhogy emiatt senki ne maradjon otthon!
A hely felfüggesztett kávékat is fogad.
Minden törzsolvasó velkám, írjatok e-mailt vagy facebookon, lassan, de biztosan válaszolok! És de örülök!
Maggie vendégposztja. Kit sirat, mit sirat? Írjátok le ti is az élményeiteket, engem nagyon megérintett!
Akkor már elég csórók voltunk. Még épphogy nem lógott kis semmink a gatyából, de a határán táncoltunk. Bővebben…
És bemehettek egy intézetbe válogatni?
Örökbefogadás kérdezz-felelek. Bringásahegyen vendégposztja.
Ha annyi kisgyerek él intézetben, miért tart olyan sokáig az örökbefogadás? Bővebben…
Sokat emlegettük azt a fajta férfit, meg komment is jött tőlük bőven, aki nagyon szeretne nőt, úgy is érzi, hogy jár neki a nő, de nem jut, megfigyeli a jó csávókat, a gazdagokat, a rangosakat, igyekszik, bőrcipőt (!) is vesz a randira, de nem jár sikerrel ( –> ágybavitel), és emiatt frusztrált.
Úgy tűnik, a nőhiány általános, és valóban, sokakat mozgat ez.
Most viszont a férfiak egy más csoportjáról lesz szó, akiknek nagyon is van kibe belemerülniük, rengeteg történetük van. Bővebben…
Tanulságos volt a robbanás. Soha nem történt még ilyen itt, sokkal kisebb léptékű, más jellegű volt eddig a blog. Röpült mindenféle a detonációban, ki tudja, hol áll meg.
Mi történt? Mi lesz a kislánnyal? Miért hallgat mindenki? Miért én írtam meg a történetet? Mi ez az összezárás? Miért az anyáról, az ő motivációiról beszélnek, miért köré konstruálnak krimit? Miért engem támadnak most szakmailag a belterjes újságírók, az apa barátai? Miféle ez az új nyilvánosság, mire alkalmas?
Úgy kerültem kapcsolatba az üggyel, hogy megkeresett egy civil szervezet, aztán egy jogász. Felvettem a kapcsolatot az anyával. Olvastam. Majdnem abbahagytam, mert nem tudtam, hogy volna jó, nem akartam bulvárt, nem kaptam elég jogi és újságírói segítséget, csak arra figyelmeztettek, hogy vigyázzak. Megtorpantam, lassú voltam. Minden kötőszót mérlegeltem. Minél több mindent olvastam, minél tovább forgattam a darabkákat, annál ismerősebb lett a logika. Az erőszak logikája, a mellébeszélésé. És szóltam. Bővebben…
Ha kávé keserü,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.
Nadányi Zoltán: Anyu
&ˇ$>ˇ˘]°ł{÷ˇ@^, ezt gondolom e gyönyörű anyák napi versrészletről évek óta. Bővebben…
Van egy férfi Bővebben…
Mi mindent ostromoltam én már itt? A kis középosztálybeli meg anyukás meg nőies rutinjainkat. Nem abszolút ellenzékként, csak kicsit megpiszkálandó, szempontfelvetésnek. Azzal a céllal, hogy az ember ne ideologizálja meg okvetlenül a szokásait. Bővebben…
A tegnapihoz egy videó.
Vagyis hát az ember fogja a fejét, hogy emberek ilyen slideshow-kat szerkesztgetnek hobbiból, “az ég kék”, és akkor kék eget látunk, “szúrós gombóc jár a kertben”, és akkor így áttűnik egy sün, meg kockákká esik szét, és próbálja valahogy másképp, nem ennyire direkten, de nem egy könnyű műfaj ez, ugyanolyan lesz mégis, menthetetlenül amatőr, és a wikimedia commonsról kell válogatni.
Én nem tudom, mi történt azon a százkilencvennyolcas buszon, senki sem tudja talán, aki ott volt, hős lehet a facebookon. Bővebben…
— avagy: savanyú a szőlő, de nem csak nekem, sőt, még rohadt is —
Tegnap volt a Goldenblog díjátadója a Grundon. Bővebben…
Hirlando vendégposztjának utolsó bekezdésében, tágas és kifejtett kontextusban szerepelt: kíméletlen férfiegó. Sokan tiltakoztak, felháborodtak ám ezen, és nemcsak agresszív és szánalmas trollok ám, akik kétfős közösségükben érdemlik meg egymást a facebookon — az oldal közben megszűnt –, hanem árnyalt és jó szándékú férfiak is.
Miért bántjuk őket mindig? Bővebben…
Gömbölyű szilánkokra tört szélvédő a járdaszegély tövében, vastagon.
Kaliforniai paprikába éles kés hasít, bent visszhang. Levegő van-e benne vagy valami gáz? Bővebben…
Nem fog fájni?
Fókuszban a gyerekbarát orvoslás
A gyerekek első kérdése, amikor orvoshoz viszik őket: Nem fog fájni? Bővebben…
Amikor, ez olyan harmincéves korom körül, kicsit utána történt, rájöttem, hogy az agyam sokkal gyorsabb, sokkal tágasabb, ami érdekel, sokkal több mindent jegyzek meg és sokkal figyelmesebb is vagyok úgy általában, mint a körülöttem élő emberek túlnyomó többsége, azóta rákaptam, hogy ebből valami előnyöm is legyen.
Előbb csak pánikszerű vészhelyzetben vetettem be.
Aztán rászoktam. Bővebben…
darszonnak
Hogy micsoda össznépi maszatolás megy a beszélgetéseinkben, milyen sokat beszélünk, de mennyire nem mondjuk, amit gondolunk, mennyire nem tudjuk, mit is érzünk, mennyire mást értenek, mint amit mondunk, mennyire mást mondunk, mint amit akarunk, mennyire nem emlékszünk, mit mondtunk, pedig ő azon megbántódott. Nem beszélünk egyenesen, sugalmazunk, vélelmezünk, tulajdonítunk, bántuk és bántódunk. Bővebben…