technikai jellegű

Itt a nyár, sok finom eper, fagylalt és futás.

eperfotó-dekonstrukció. a terasz koszos!!!

Ezért (!) egy kis változást vezetek be a blog működésében.

Kezdő bloggerként rettentően örültem az olvasóknak és a sok kommentnek, a visszhangnak, de valami (az ízlésem) mindig visszatartott attól, hogy mesterségesen nyomjam, generáljam, prörgessem a csakazolvassát. A “szerves” elérést szeretem: ne azért legyen itt az olvasó, mert bombasztikus a cím, mert felugrott a hirdetés, hanem mert erre keres rá, ez kell neki, ez érdekli (és ezért esetleg feliratkozott).

Ma már túl sok a komment. Jó, hogy sokan vagyunk, de van, aki úgy érzi, ettől már a blog közös, vagyis: az övé. Sajnos, a témák és a szövegek összetettsége nem tudott cenzusként működni: marad mit kapirgálni annak, aki szemétdombhoz szokott. Nem is a kommentek mennyisége a gond, inkább az, hogy nagyon vegyes jellegűek, rengeteg motiváció keveredhet ide az igényes együtt-gondolkodáson, önmegértésen, információterjesztésen, tanuláson kívül. A kommentelők egy része mocskosul visszaél a bloggal, a láthatóságommal és a netes trükközés lehetőségeivel. A felület hizlal ítélkezési kényszereseket és súlyosan frusztrált, sértődött, magukat blöffölésben és szemétkedésben kiélő embereket (ezt pedig azért sem hagyhatom, mert nem lesztek tőle jobban).

Nézegetni, nyomozni rendkívül passzív tevékenység, ha nem gondolkodsz. Unalom, élethiány ellen nem jó a csakazolvasás, csak rosszabb emberré tesz. Annak való a blog, aki nem ártani akar, akinek vannak hasonló impulzusai (akár gondolatok, akár sport, élmény, gyerek, kultúra), és gondolkodni akar, nem ítélkezni. Tehát ez nem az én kérésem, hogy szállj le a bloggerről, hanem értelmetlen máshogy itt lenned. Amit támadsz, általában nem érted.

Van még a felelősség, igazságosság, határok kérdése is: kedves olvasóm, bárki is légy, te akarsz itt olvasni és kommentelni, ezért neked is van dolgod. Ne basztasd és ne is kóstolgasd a bloggert. Magánéletéhez nincsen semmi közöd, arról sokat nem tudsz, és az életmód-döntéseihez se nagyon. Ezek személyes dolgok, ami azt jelenti: én írhatok róla, tehetek állításokat, bírálhatom pl. a köldököm formáját, te nem. Te a sajátodról tehetsz.

Mint házigazdának vannak kéréseim. Én hadd írjak, szerkesszek, ne kelljen folyton rámolni, takarítani. Mostantól másképp lesz a kommentelés, mert ennyi időm nincs, és nem akarom, hogy még mélyebbre süllyedjetek.

Mindenki, aki eddig bent van (és: találkoztunk, ismerem, tudok nevet kötni hozzá, VAGY egységes, megbízható kép áll össze az eddigi kommentjeiből), teljesen rendben van, nincs teendője. Körülbelül százötvenen vagytok. Ne vedd magadra, nem neked szól!

(Előfordulhat, hogy a beállítások miatt, vagy előttem ismeretlen okból spam mappába kerül a komment. Újabban pl. sue, fflamingjue jár így. Ezek mindig megvannak, mindig előszedem őket hamar.)

A többieknek írom: tudom, nagyon érdekes, megunhatatlan, hogy mit csinál már megint a blogger, mibe lehet megint beleszállni, szájat húzni, kavarni. Témáim egy-két napos késéssel megjelennek máshol, másik előjellel (ha én bíráltam, ő szereti), ez is vicces.

Sokan azért írnak, mert bár tudják, nem fognak megjelenni, remélik, hogy azért olvasom. Érthetetlen, miért nem írnak e-mailt. Nem beszélgetek, nem levelezek olyanokkal, akik a valós nevüket nem írják meg.

Új komment mostantól csak akkor jöhet, ha

  • az írója köszön, kapcsolódik, emberként szól,
  • magáról ír, vagy saját álláspontot, a saját szavaival, gondolatot, élményt,
  • az e-mail címe nem kamu, és kiderül belőle a neve,
  • egy nevet használ (jegyezd meg, kérlek!).

Nekem nem hiányzik senki kommentje, aki ezekre nem képes. Nem is olvasom.

Nem jöhet:

  • csak link, idézet,
  • nőgyűlölet, rasszizmus, kirekesztés, fehérfölény, incel,
  • bármilyen gyűlölködés, szimpátiatoborzás (férjek ellen sem),
  • öncélú bulvár, lerágott csont, párthoz kötődő politika,
  • lelkisegély-igény: elsírom a bánatom-ti majd megoldjátok teherletevés — keress coachot, pszichológust!
  • más blog linkje kommentár nélkül (az említett “megsétáltatom a blogomat” jelenség miatt),
  • és: ne akarj itt blogot írni, “te is elmondod a véleményed/történeted” alapon, leuralva a beszélgetést, hogy aztán mindenki veled foglalkozzon.

Aki a fentieket nem tartja be, azt magyarázat és figyelmeztetés nélkül törlöm és tiltom.

Ezek pedig minden kommentelőnek szólnak:

  • kérlek, gondolkodj kommentelés előtt, vagy írd meg és várj egy kicsit a közzététellel,
  • biztos, hogy rám haragszol? Ne told rám, nem kérem. Kösz!
  • ne állítsd magad szembe a többiekkel, miszerint a többi olvasó mind egyetért/szervilis/nő/buta, de bezzeg te. Tényleg ez kell az egódnak? Ők sem egyformák. Te sem vagy más. Tisztelet!
  • témába vágót kommentelj, ne csak fecsegj: legyen köze a poszt lényegéhez (a “hogy a lényeget emeljem ki” szőrözés, csak mert eszedbe jutott, nem annyira vicces), vagy legyen köze a többiek kommentjéhez – persze a téma elkanyarodhat, ez teljesen oké,
  • a “jut eszembe, akciós a tejföl/nekem is kiszakadt a harisnyám” típusú kommentek inadekvátak egy irodalmi vagy személyes, nehéz helyzetről valló poszt alatt. Butának tűnsz tőlük. Fogd vissza magad, és első kommentként ne gyalogolj bele a csendbe, hátha érkezik értőbb,
  • nem, ez nem azt jelenti, hogy csak dicsérni lehet (sőt, feszélyez a “köszönöm”, “minden sorával egyetértek”), esztétikai, technikai, tartalmi bírálat jöhet,
  • ne magyarázkodj, hogy te mennyire vagy állatabajgató/öko/miért nem eszel húst/sportolsz-e, nem kell levizsgázni a posztból. Semmi baj azzal, ahogy te csinálod (írj róla meggyőző szöveget!), lehet más a véleményed is! ne legyél szubmisszív!
  • ne szidjatok itt felismerhető házastársat, rokont, nagyon kínos, és rám száll vissza,
  • gondold meg, mit írsz, milyen néven, ne kérj később törlést,
  • az elütés nem baj, ne mentegetőzz!
  • de ne várd, hogy komolyan vegyenek elemi helyesírási hibákkal, az gáz,
  • kifejezetten nem szokta jól érezni magát itt a mérnöki-materialista-racionális típusú, aspergeres jellegű alkat: metaforákkal nem vitatkozunk, ízléssel szemben nem érvelünk. A nem-trollokkal való konfliktusok nagy része ilyen, és nekem nincs türelmem hozzájuk,
  • ne elemezd a bloggert, nem az ő személye a téma, ne taglald a motivációit,
  • ne kérd számon, hogy “te, aki azt írtad, most meg…” – változunk, te is, és olyan is van, hogy egyik témában az ember súlyosan konzervatív, a másikban meg progresszív,
  • ha eleve utálod a bloggert, nem tetszik, le akarod leplezni, azt csináld máshol, ne használd a blogja felületét. (Ilyenkor látszik, hogy nem az a cél, hogy a nyilvánosságban bírálhass, hanem hogy engem piszkálj, zaklass.)

A csakazolvassa nem való mindenkinek, sőt, igen keveseknek való. A többség nem érti: nem volt közepes-komoly irodalmi művelődésben része. A majdnem bátrak, akik nekifutottak az életük megváltoztatásának, de mégse sikerült, gyakran teszik át rám az indulatokat. Ráadásul olyan témákat piszkálok meg, olyan döntéseket hozok és olyan életmódot élek, amely az egyszeri, nem gondolkodó emberből tiltakozást vált ki. Nincs alku – én hadd legyek boldog.

Ez a blog azért ilyen, mert a blogger az ilyen szövegekben, témákban hisz, ezek megírása tölti el szenvedéllyel, és ez a véleménye a világ dolgairól. Próbáld értelmezni a szövegeket. Nem azért írom a posztot, hogy bántsalak, megítéljelek. Nem vagyok senki képviselője, megbízottja. A blogon továbbra is ilyen szövegek, képek, témák lesznek. Kell hozzájuk agy, nem árt némi képzettség, érzékenység, elmélyültség, olvasottság, ettől egy kicsit elit a dolog. Sajnálom, ha ez frusztrál valakit. Ne magyarázkodj, ha más a közeged, hanem figyelj. Én nem csoportképző, politikai-mozgalmi, hanem intellektuális és énkifejező blogot akartam, és utálom a közhelyes, kész, indulatos, nem egyenes szándékú tartalmakat.

hogyan kezeljük a kritikát?

És igen! Már megint rossz a kérdés.

A kérdés inkább az: miért érzik ennyien a kényszert, hogy “kritizáljanak”? Mire jó ez? Elkezelgetjük a sok döfködést, marcangoljuk magunkat, pedig a valódi kérdés ez: őt mi hajtja? Bővebben…

a legjobb posztok – szerintetek, szerintem, a blogmotor szerint

Köszönöm a válaszokat! Május 31-ig van nyitva a kérdőív, itt találod:

Egy. A válaszolók a hatodik kérdésre ezeket a posztokat emlegették. Erős az egyenlőtlenség-téma, a kertváros-leleplezés és a személyes-irodalmias vonal:

normálisék 2014. január

a csönded is tanít 2015. január GYEREKNEVELÉS

valentin-napi bejegyzés 2018. február PÁRKAPCSOLAT

ugyanaz, nőbe’ 2015. február NEMEK KAPCSOLATA, ERŐSZAK

mondjuk el még azt is 2013. július SZEMÉLYES, SZERETŐSÉG, ABORTUSZELLENESSÉG

a minimalizmus, a dolgok és én, ja, és még dolgok 2018. május TÁRGYAK, ELVEK

az élet értelmei 2018. május GYEREKVÁLLALÁS, ÉRTÉKREND

kapcsolatunk idős szüleinkkel 2018. május NAGYCSALÁD

a lányom 2015. szeptember JULIS

portrék 1.: a törzsfőnök 2013. augusztus FÉRFIFÖLÉNY

portrék 3.: vudielen 2013. október PÁRKAPCSOLAT, INTELLEKTUS

már nem képzelt ház üres telken 2013. július ÉPÍTKEZÉS, NEMI SZEREPEK, ROSSZ ÍZLÉS

ha több pénzünk lenne 2012. szeptember PÉNZ, MUNKAMEGOSZTÁS

a szabadidő tartalmas eltöltése 2014. július CSALÁD, KARIKATÚRA

diplomás analfabéták 2018. február SKILLEK, VALÓDI OKOSSÁG

az egyenlőtlenség formái sorozat PÁRKAPCSOLAT, MUNKAMEGOSZTÁS, NEMI SZEREPEK

az egyenlőtlenség formái 21.: megjöttek a vendégek 2015. március KIRAKATÉLET, SZEREPJÁTSZÁS

sok vagyok 2013. június SZEMÉLYES, LÉLEK

teher lettél 2015. november PÁRKAPCSOLAT, LÉLEK, MÉLTÓSÁG

nőies, spontán, szenvedélyes 2015. december NŐISÉG, PÁRKAPCSOLAT, HISZTI

álpanasz 2018. április SZEMÉLYES, GYEREKEK, SPORT

boldogság márpedig létezik 2014. szeptember LÉLEK, DEPRESSZIÓ

the friend zone: barátzóna 2015. július, PÁRKAPCSOLAT, VISSZAUTASÍTOTTSÁG

…és a válaszok: parainesis lányomnak 2012. június ÉRTÉKREND, GYEREKNEVELÉS

hús-vét 2018. április RÍTUS, BÖJT

jegyzőkönyv 2015. augusztus SZEMÉLYES, NYARALÁS, GYEREKEK

nézz az öregekre, mert sokat tanulhatsz tőlük 2017. január A NAGY MAGYAR NYUGGERVALÓSÁG, hatalmas sértődés, kommentek

a csap, amelyikből ketten lehet csak inni 2014. szeptember SZEX, ANTIFEMINISTA NYOMIK

majd én engedélyezem a traumádat, kislány 2017. október METOO, ZAKLATÁS, KONTROLL, PATRIARCHÁTUS

Ad kettő. Van nekem egy válogatásom, komment- és megosztásszám szerint, tehát rőfre. A legtöbb interakciót kiváltók, amit még akkor megjelöltem, amikor meglepően sok reakció érkezett. Mostanában nem jut eszembe jelölni:

legolvasottabb posztok

Cé. Ezek az én értékeléseim, saját finnyás válogatásomat más címkével láttam el, és a könyv derékhadát is ez alkotja. Rég kapott már post legjobb címkét is, egyszerűen nem úgy nézek rá, egyenletesebben szenvedek meg mindegyikkel, szerintem magasabb szinten írok, de ritkán vagyok elégedett, mámoros:

legjobb posztok

Negyedszer. Vannak a grafikonok szerint rengetegszer olvasott, folyton újra előkerülő posztok. Ezek sorrendje pedig a következő. Kivettem a rovatokat (aktuális, a blogger válaszol, sportrovat) és bocs, de a vendégposztot is (az a gyermektelen volt):

  1. normálisék (toronymagasan) 2014. január KISPOLGÁROK NYÍRJÁK A KERTVÁROST, MINDEN RENDBEN
  2. szeret, csak nem tudja kimutatni 2014. november PÁRKAPCSOLAT, KOMMUNIKÁCIÓ, JÁTSZMA
  3. bemutatkozom 2013-as, de folyamatosan frissítettem SZEMÉLYES INFÓK
  4. tudom, mit tettél tavaly nyáron 2013. szeptember TÉNYFELTÁRÁS, INCESZTUS
  5. ha igazi Nő akarsz lenni 2013. február NEMI SZEREPEK, KARIKATÚRA, döbbenetes kommentek!
  6. minimálanya 2013. szeptember ANYASÁG, KÖTŐDÉS
  7. felbomlasztják a családot 2013. május HÁZASSÁG, VÁLÁS
  8. helyettük élünk 2015. április GYEREKNEVELÉS, ELVÁRÁSOK
  9. mi a baj azokkal a szép képekkel? 2012. augusztus FACEBOOKMÉMEK
  10. én nem akarok sárkány lenni 2013. április HÁZASSÁG, NEMI SZEREPEK
  11. gyomorgörcsös gyermekeink 2013. február ISKOLAKRITIKA
  12. hogyan kezdjek bele? 2015. február SPORT, ÉLETMÓDVÁLTÁS
  13. amiért a nő nem… 1. 2012. június SZEX, HÁZASSÁG
  14. micsoda különbség 2013. január ANYASÁG, SZÜLŐSÉG, EGYENLŐSÉG
  15. milyen legyek neked? 2012. november NŐI SZEREP
  16. anyák, akik beleőrültek 2016. december ANYASÁG
  17. akkor eldobják 2013. január FÉRFI-NŐ
  18. megbuktam 2015. február ANYASÁG, KÖZOKTATÁS

Eszerint pedig mintha régebben jobbakat írtam volna, nincs se 2017-es, se 2018-as poszt közöttük, de sőt, 2016-os is csak egyetlen. Ugye az idő a régieknek dolgozik. Tessék az újakat is szorgalmasan kattintgatni.

Javaslom, szánj rájuk időt, nem érdemes belekapni, felületesen olvasni, továbbmenni. Hosszú vonatútra valók. És kommentelj nyugodtan a régebbiek alá is – mindig lesz, aki olvassa, épül belőle, talán felel, mennyi ell.

Fogok többet írni nyelvről, könyvekről, klasszikus versekről, kezdek visszatérni a szakmámhoz, de a gyerekeimet, a dunai kajakot meg a maratont nem ússzátok meg továbbra sem.

Utóirat. Vannak extrém szép posztjaim, a kétezer-hétszázból hat-tíz darab. Esztétikai céllal íródtak, igényes emberek jelezték vissza, hogy ez igen, és én magam, aki a legnagyobb kritikusom vagyok, két évvel később is elégedett vagyok velük (két évvel később már saját szövegre is rá lehet nézni reálisan, azért is, mert sokat olvasok, és ez a szakmám). Ha egy esztétikai célú szöveg alatt az első vagy a második kommentelő úgy kezd elemezni “hogy a lényeget ragadjam meg” módon valami apró nüanszot, mint ha napihírt vagy bulvárcikket olvasna, amit mindenképp meg kell toldani, odahozni, hogy miből van a neszkávé/mi kapható a Butlersben/kell-e óvszer ebola ellen, pláne ha stíluselemet taglal így, akkor a blogger úgy érzi, hogy nem veszik a lapot, és ez agyoncsapja ha nem is a megértést, mert irodalmi affinitású olvasók sokan lettek, de a kommentelést biztosan.

Ugyanezért utálom az aspergergyanús, mindenhez valamit racionálisan hozzáillesztő, jobban tudó típust is. Volt, aki évekig buzgólkodott minden poszt alatt valami korrekcióval. Tökre nem értik a szövegek célját.

ígérem és fogadom

Rendet rakok a régi bejegyzések között. Törlök, címkéket frissítek, nívós főoldalakat válogatok.

Összefoglalom kultúrélményeimet. Lefotózom a könyveket, mert volt egy nagy beszerzésem nemrég, de sajnos, széthordtam a halmot.

ez 2013-as kép

Mostanában sok eleven, új hatás ér:

1. olvasás (papírkönyv, szépirodalom, csakis!),

2. színház (felelőse: Eszter, kifogástalan ízléssel választ darabot és ügyességgel vesz jegyet),

3. filmek (egyedül és Lőrinccel, moziban főleg, rajongás, áhítat, elképedés),

4. sport, ahogy eddig nem (ezt mondjuk elég rendesen írom az edzésnaplóban, a squashedzéseket lehetne még részletezni, nagyon örülök, hogy belekezdtem!)

futok többet: gyors nem leszek, de áhítatos élmény az erdőben futni. Kb. egy hete semmi kételyem nincs, hogy le tudom futni a maratoni távot, tehát 42195 métert a hűvös fehér éjszakában, Norvégiában. Előtte volt kételyem. Olvasok, figyelek, és apró jelek tömegei utalnak arra, hogy teljesen máshogy működöm, mint amit a mainstream állít. Adaptálódtam az alacsony intenzitású, hosszú távhoz, edzett vagyok, motivált, eltökélt és több területen edzett. A SuperStarch pedig szuper.

Átláthatóbbá teszem a … mit is? Mi hiányzik? Mit nem találsz? Unod? (Ne unjad.) Mit olvasnál?

Na, ebből körkérdés is:

Köszönöm a válaszokat! (Legyen nyereményjáték?)

a minimalizmus, a dolgok és én, ja és még dolgok

…az asztal alatt is leesve. Jé! Egy négylevelű lóhere!

Az angolszász blogvilágban tömegesen négy-öt éve megy mozgalomszerűen a fogyasztáscsökkentés, az élj egyszerűen! elve, a képeken a ruházat, a smink, az enteriőr, a teríték elegáns, üres, cafrangmentes. Minek a neve minimalizmus. Ma már egy kicsit rá is untak, hogy mindenki minimalista. A kezdetek, a fast fashion morális és ökofogantatású bírálata kb. tíz éves múltra tekint vissza. Tehát ezt a trendet a divatipar kizsákmányolása elleni tiltakozás és a fenntarthatóság ihlette.

Persze, hogy átvettük mi is: itt minálunk két éve számít rendkívül eredetinek blogok és insták tucatjain a minimalizmus. Itt, itt és itt olvashatsz ilyesmit, például, és persze Wife is régóta minimalista (és a fotói világszínvonalúak legalább). Az első link a gyerekkel folytatott minimalizmusról ír.

Lett ebből egy zavaros, előíró, hivalkodó bennfenteskedés, űr-enteriőrök, és a nem túl szép ruhák kapszulakollekciónak való nevezése. Bővebben…

tíz kérdés ennenmagamhoz

  1. Ez egy öninterjú?
    Nem.
    Bővebben…