milyen országban szeretnék élni?

Tegyük fel, hogy felvázolhatnám, sőt, megalkothatnám, én egyedül, társadalommérnöok, hogy milyen legyen ez a bús haza. Pontosan az életviszonyok, struktúrák, életkörülmények, és úgy nagyjából, a reális optimizmuson belül, minden teljesülne is.

Korlátlan gazdagságot meg örök életet tehát nem, de intézményeket, szokásokat, mozgalmakat, attitűdöket, pénzköltési arányokat, törvényeket.

Egy olyan társadalmat, amelyben élni szeretnék.

Megmondhatnám, hogy nézzen ki a választási rendszer, mennyire legyen a demokrácia közvetlen és mennyire képviseleti. Hogyan legyen stabil, de ne bebetonozott a kormányzás, kell-e kvóta.

Ki és hogyan hirdethesse a nézeteit, mi ennek a korlátja, hogyan szankcionáljuk a rémhíreket, a téveszméket és az uszítást. Szabad-e hazudni, az is szólásszabadság? Fontos-e a szólásszabadság, vagy fontosabb, hogy ne vágják le tanári fejem? Mi legyen a sajtóval, a nyilvánossággal?

Legyen-e állami hadsereg, mi legyen a feladata, mennyit költsünk rá. Hogyan szedjék be és mire fordítsák az állami bevételt. Keressen-e az állam benzinen, pálinkán és cigin. Mi legyen a nagy cégek és az állam, valamint a közszolgáltatások és a köz viszonya. Ki és hogyan felügyelje a közpénzeket.

Hogyan értelmezzük a családot, a házasságot. Mi legyen a haldoklókkal. Mire helyezzük a hangsúlyt oktatásban, egészségügyben és kultúrában. Ki legyen közalkalmazott.

Betiltsuk-e Fejős Éva, Lakatos Levente és Náray Tamás regényeit és elküldjük-e őket kapálni.

Mit kezdjünk a szegénységgel, lakhatással. Mi legyen a vallás szerepe, az egyházat támogassuk-e, mit kezdjünk a függőségekkel és a devianciával, mi az a nyelv egyáltalán, amelyen ezekről beszélni lehet.

Hogyan toleráljuk a másságot, mit jelentsen ez a tolerancia, mi a korlátja a sokféleségnek a szexualitásban, mennyire magánügy mindez. És mi legyen az abortusszal, szelektív abortusszal, az asszisztált reprodukcióval, a majdnem életképtelen gyerekekkel. Úgy általában a bioetikával.

Kik és milyen elvek szerint ítélkezzenek bűnök fölött, mi legyen a jogorvoslat, mi legyen a börtönökben az élet, ott mit jelentsen az alapvető jogok tiszteletben tartása. Kit miért legyen szabad kirúgni. 

A haszonállatokkal és a kiskertekkel. Az amerikai és a hazai filmekkel. Prostitúcióval, pornóval. Mennyi fát ültessenek, hova. Kinek és hogyan legyen lakása, nyaralója, útlevele, gyereke. Ki kapjon segélyt, ki ösztöndíjat, ki magas fizetést. Kinek a kezében legyen a kórház, a múzeum, az egyetem, milyen struktúra működtesse…

Mik legyenek egy várostervezéskor a preferenciák, hol legyenek az autók, kell-e még autópálya, híd, vasút, taxi, a városban útkapacitás legyen-e több vagy park, netán kávézó vagy múzeum…? Épüljön-e downhillpálya és Normafa-parkoló, kell-e ápolgatni egy erdőt…

Mi menjen a tévén, kinek a kezében legyen, ki kell-e szolgálni a cirkuszt-kenyeret igénylő tömeget. Ki és hogyan tartsa el a könyvkiadást, a művészetet, a giccskönyveket és cosplay artistokat. Kössük-e afféle helyesírós jogosítványhoz a munkavállalást.

Legyenek-e köztéri hirdetőtáblák?

Lehessen-e a derékra rózsát, ugró delfint, nonfiguratív motívumot, érthetetlen szövegeket tetováltatni, vagy olajban főzés járjon érte. Mennyiben maximáljuk az ajakfeltöltések és szilikonimplantátumok köbcentijét, és mennyi legyen a max szoláriumozás per fő. Legyen-e Berki Krisztián miniszterelnök és Pumped Gabó miniszter?

Sűrű ügyek. Szóval mindent megmondhatnék, és nem lenne benne érdek, az volna a célom, hogy egyenlőbb világ legyen, ahol kevesebb a nyomor, a veszteség, az értelmetlen halál, a háromlábú kutya, és több a vadvirág, sziporka, igazi vágy, steak, a lédús őszibarack és a nevetés.

Hátööö.

Én már tizennégy voltam 1990-ben, és nekünk akkoriban, és még vagy tizenöt évig nem a valósággal, hanem eszmékkel és víziókkal volt tele a fejünk. Vagy csak nekem? Kiművelt emberfő, azt mondta (idézte) a miniszterelnökünk. (Vagy Andrásfalvy Bertalan?) Még csak nem is tudásalapú társadalom. (Azóta azt mondják, munkaalapú, de valójában munkahelyalapú, munkaidőalapú lett.)

Én már akkor is idealista voltam, a tervek, lelkesültségek embere, csupa intellektus és prófétaság, semmi cinizmus, élvezet, önérdek, anyagiasság. Ami azt is jelentette, hogy józan realizmus, énvédelem nem volt bennem. És főleg tudás nem, történelemről, ideológiákról, eszmékről, közgazdaságról vagy politikáról.

Rebegtük, hogy Nagy Imre, szabad választás, politikai foglyok, kárpótlási jegy, pluralizmus. Semmi mocskot és zűrt nem láttam a kilencvenes években. Hittünk a dolgok szebbre fordulásában, a tudásban, a munkában. Rang volt a Trefortban tanítani és nem protekció. (Hogy maradtam szűz?) Még a taxisblokádnak és a szerbiai mészárlásoknak is ethosza volt. Tisztán és megrendülten hittünk a változásban, eufória volt a szabadság és új intézményei. Pártot lehetett alapítani és lapot. Mindenki jót akar: azt a régit többé nem. Egy az érdek, tanulunk, ledolgozzuk a hátrányt, és felzárkózunk!

És én úgy maradtam.

De hát ilyen arcok voltak a közéletben akkor, mint Göncz Árpád meg Solt Ottilia. Csengey Dénes meg a nagybátyám, Kulin Ferenc. Nekem kamaszkoromban pont nem voltak tanult, közélet iránt érdeklődő, kritikus emberek a közelemben, akikkel hosszan beszélgethettem volna, akik csóválhatták volna a fejüket, vagy megerősíthettek volna abban, hogy Antall József sem szent, Torgyán meg egy bohóc.

De még a náci Csurka is értelmiségi volt. Akit apám imádott. Sírom vissza, amikor még ő volt a szélsőséges és miatta csóváltuk (mégiscsak) a fejünket. Ez egy nagyon szép darab, kinyomtatva Tamás valamelyik könyvében leltem. Kedvem van megtanulni, elszavalni, annyira klasszikus és értékőrző.

Ha nem lettem volna második lányságom idején, 2006-ban nagyon szerelmes Lányi Andrásba:

akkor bizonnyal TGM-be lettem volna. Büszke vagyok, micsoda elme- és emberi kiválóságokat szerettem. 2012-es a szöveg, de a pályakép megidézi a kilencvenes éveket:

https://hvg.hu/itthon/20120204_csurka_tgm_nekrolog

Én majdnem beléptem ám 1992-ben a FIDESZ-be.14 év volt a korhatár! Anyám beszélt le, idegeiben gyanakvással. Aztán, két évtizeddel később már bánta, látva, micsoda spiróolvasóvá és narancselőfizetővé züllöttem. Anyám részt vett az 56-os forradalom első, fegyvertelen napjaiban, tán ezért gondolta, nem jó ugrálni, ki kell várni, hogyan mozogja ki magát a változás.

Na, szóval érdekesen hőskor ez, az 1976-os születésemmel még épp sejtem, milyen volt előtte, élénk emlékeim vannak a bezártságról, Cseh Tamás (Levél nővéremnek) minden poénja ül, tanultam négy évet oroszul, élőben csápoltam már a pont velem egyidős Szandi siófoki koncertjén, de még tudom, kik a munkásőrök. KISZes már nem lehettem, és mi már az úttörőnyakkendőt se hordtuk. A legfogékonyabb, leglobogóbb életkoromban volt a fordulat, végignéztem Ceausescu-pár kivégzését, és fel is fogtam, mit jelent.

Kemény voltam akkor is, hatni akartam a világra. Nem csak a dohányzó buszsofőrök ellen viseltem háborút. Korholó, dörgedelmes, ám magázódó levelet íram Thürmer Gyulának töltőtollal, aláírtam szépen, fel is adtam. Letéptem szintúgy a Munkáspárt plakátjait. Mindez saját ötlet, egyszemélyes akció volt, nem posztoltuk ki sehova.

Minket átitatott, hogy privatizáció, szabad vállalkozás, sajtószabadság, emberi jogok, Algida, oppardon, Eskimo jégkrém (és G. javít ki, aki 1988-as!). Nem volt még internet. A Magyar Narancs kéthetente jelent meg és kurva nagy volt, a végén apróhirdetések voltak. Tizennyolc évesen Nádasra, Esterházyra eszméltem. És olvastam és olvastam, bejártam szociológiára is, ittam a szavukat. Micsoda botrány volt Tar Sándor meg az első ügynökleleplezések! Bős–Nagymaros, Friderikusz Sándor. Eleve: kereskedelmi tévé. De még Dévényi Tibor, Soltész Rezső.

És Jimmy.

Idealista maradtam később is. Nem értettem, és még sokáig nem, hogy a közjó nem univerzális, és nem is lényeg, amikor enni kell adni a saját gyereknek. Nem értettem, miért korruptak az emberek, miért keresnek mindig ismerős segédápolót és adnak borítékot, hajbókolnak. Könnyen lehettem én ilyen finnyás?, kérdezi a 2020-as énem. Nem, nem volt annyira előnyös a helyzetem, nem bélelték ki az életem, nagyon keményen dolgoztam azon, ami érdekelt, és nagyon szarul kerestem. Nem nyomott be senki sehova, egyedül írtam tündöklő pályamunkáimat is, egy szerzetes megszállottságával.

Ma már tudom, mitől ilyen bonyolult az elnyomás, hát még a demokrácia. Nem eszmék és elvi, értékrendbeli viták vannak, nem morál, nem jóság és gonoszság. Hanem érdekek, eltérő érdekű és érzékenységű csoportok, és ezek egymással ütköznek, és küzdelmük természetszerű. Nem kell ezen érzékenykedni, bűnt kiáltani, sem sajnosmanapságozni, sem meghatottan népnevelni. Hanem enni kell adni, elsősorban. Bízni és sok-sok pénzt és munkát tenni a társdalomba. Igen, a szegény, az olyan, hogy felszedi és elégeti a szociális lakásban a parkettát, és igen, iszik, nem, nem azért, mert nem európai az attitűdje, hanem mert FÁZIK ,és nincs más öröme.

Mi több, ehhez képest senkit nem érdekelnek a szólamok. Még az értelmiséget sem érdekli, ők is helyezkednek, rangokat és pénzt akarnak, illetve félnek. Nagyon kevés tiszta embert ismertem. Nem várhatom el egy vasöntő sztahanovista unokájától, hogy visszasírja a magyar királyságot és ne égesse el a családi levelezést. És nem várhatom el a bánsági grófi címétől megfosztott sarjtól sem, hogy ne szisszenjen a románoktól, vagy relativizálja Rákosi szerepét. Vagy ne akadjon ki, ha azt írja a blogger, hogy bizony, a Gulágon túlnyomórészt köztörvényesek voltak, úgy a cári 17. századtól, Recsk pedig egy wellness-szálló volt Mauthausenhez képest. (Pedig amúgy de.)

Én nem értettem a növekedés, a gazdaság, a fogyasztás alaplogikáját sem akkoriban, az anyagi, dologi szemléletet. Nem tartottam magam vallásosnak, a mezítlábas Jézus mégis idegdúcaimban figyelt. Nem gondoltam, hogy az elvtársak majd átmentik a hatalmukat, maguknak privatizálnak, ifjú kommunistából demokratikus miniszterelnök lehet. És nem volt kritikám a kapitalizmussal szemben sem, pláne nem volt a fejemben semmiféle harmadik út. Ökóság volt, de nem politikai jelleggel, hanem egyéni gyakorlatként, szorgos civilkedésként.

Egyet tudtam. Hogy én nem leszek áruló. Én mindig a gyengék, az elesettek mellett fogok állni. A kicsik, a különbözés mellett, és felemelem a szavam.

Mígnem berobbant az internet és megjelentek a kicsik, a különbözők, a képesség nélküli furák mint türannoszok és sztárok, és nem lehetett többé már semmit mondani. Hatalomra jutottak, és zsarolni kezdtek.

Aztán bántottak sokat, nagy folyamatokat tapasztaltam a bőrömön. Megértettem a saját családomat, és így, történelmi léptékben, a koldusszegény értelmiségi és polgári iparos felmenők ártatlannak tűnnek. Vagy csak eleget szenvedtek? Láttam közelről más hátterű családokat, szégyentelen hazudozást a múltról, díszkarriert, ügynököket, háborús bűnt, letagadott zsidó nagyapát és vagyonhalmozást.

Mindenfélét olvastam, megtanultam közepesen angolul, és 2013-tól sokat beszélgettem a racionális, kritikus, kicsit sem idealista, balos szerelmemmel (2013-tól beszélgettem, 2019-től szerelmem), a világról és a működésektől. Láttam, mi lett a eszmékből, toleranciából, jogvédelemből, ha mindenkinek van kommentdoboza, és egyes, semmihez nem értő kalandorok szerepelni meg híressé válni akarnak, úgy, hogy annyit sem értenek a világból, mint én tizenhat évesen. És főleg nem elfogulatlanok.

Szóval már nem azt gondolom, hogy felzárkózunk, és nem tudom, mi a harmadik út, és lesz-e. Talán nem is lesz soha, minden ilyen cikcakkos és kaotikus marad. Nem tudok a fenti kérdésekre válaszolni. Ez így meg fog szűnni, eléri a végét, addig pedig sok áldozat lesz, ez biztos. Az utolsó fehér zsiráfot mészárolják le épp. Orvvadász, basszus, Afrikában nincsen más vadász. Igen, tüzek, terrorizmus, járvány és migráció. De Amerikának tizenkét év után újra fehér elnöke van. És itthon? Egy ideje a Fideszt én nem oknak, nem személyes merényletnek és nem minden jó elrontójának tartom, hanem tünetnek. Bűnbakja ő olyan embereknek, akiktől hányok, mert buták, megúszósak, aljasok és műveletlenek. És mindent a Fideszre kennek. Hogy ez hamis, azt biztosan tudom.

Nem lettünk olyanok se húsz, se harminc év alatt, mint a fejlett nyugat, a boldogabb világ vagy akár a skandinávok. És különösen olyanok nem, ó, Toszkána!, mint azok az elégedett régiók, amelyeket hétszáz éve nem dúlt háború és nem is bombázták le őket. Nem a szándék, a karizmatikus vezető, a jövővízió hiányzott ehhez, hanem az angol gyep: a 300 év polgárosodás, a több generációs nyugis jólét, öntudat. Itt transzgenerációs szégyenek vannak, gyanakvás, megalkuvás, mert túl kell élni, és se helyi, se globális módon nem tudtuk öszehozni a jólétet, az egyenlőséget. De az is adja a borítékot, akinek nem is kéne, csak úgy, illemből, túl-megfelelésből. Emberek önként is hajbókolnak, kezeket nyalnak és végletesen konfliktuskerülnek – nem ismernek mást.

És nem is leszünk soha skandinávok – ezt bántam egy darabig. De ez nem a mi utunk. A Nyugat, az észak-nyugat is, egy mítosz. Amennyivel ők toleránsabbak, együttműködőbbek, bizalomtelibbek, rendezettebbek, annyival többet éltek fel a világ erőforrásaiból a mai jólétet megalapozó évszázadokban, sok más mellett gyilkoltak, hódítottak és gyarmatosítottak. És annyival több megerőszakolt nő lapul a pincéikben is.

Magyarország és imperializmus viszonyában tehát pont úgy nyugodtam meg, mint a saját családom és a hazudozó hörcsögök ügyében.

Hát ez van, ez lett. Sokkal többet olvasok most, megértettem politikai és eszmei alapvetéseket, és mégsem, még annyira sem tudok semmit mondani arról, milyen legyen a világ, vagy az ország. És ha elkezdeném mégis, elröhögném magam. Olyan emberek okoskodnak olyan színvonalon…

Mintha érdekelné. A téma, vagy az emberek. Szíve közepe, TEHÁT fontos. És sír. És nevet azon, hogy sír, és emberek ezt lájkolják…Engem többet nem érdekel, ki mit sír, ki mivel akar másokat meghatni, aztán őket használni. Hangosan és felszabadultan kiröhögök mindenkit, aki blöfföl, programot hirdet, fontoskodik. Aki nem tud írni. Aki nem ért hozzá. Aki használ másokat.

A saját életemet tudom. A mámat. Hogy nem félek visszaszólni már. Hogy nem bírom a manipulatív kommunikációt. Nem engedem, hogy ha valamiről tudom, úgy van, akkor a más érdek vagy konfliktuskerülés lebeszéljen róla. Biciklizem és fontos nekem az erdőm, ez is biztos. Írok, szerzői filmet nézek, szolmizálva hallom a zenét (ajaj…), és csak az igazi irodalom érdekel. Hogy főzök szívesen és szétszedem a kávékapszulát. Nem leszek vegán, és nem fog fájni a hátam. De ne kössön, hogy én 2014-ben feltettem erre meg arra az életemet, vagy öröknek hittem emberi kapcsolatokat.

A világot, az országot én nem tudom. A jövőt nem. Remélem, élünk. Remélem, megkeresek ennyit, köszönöm nektek, és nem kell sehol hierarchiába tagozódnom. Remélem, nem lesz senki beteg. Remélem, kijön a bringás kurvanagyesés nyoma a sárga leggingsemből.

Hallgatok.

És azt gondolom, el kéne menni edzeni. Ha többet olvasnának az emberek, ha örömöt lelnének az ingyenes, már birtokolt vagy közös javakban: erdő, park, vizek, gondolatok, könyvtárak, az jót tenne. Jót tesz, hogy most otthon maradnak, nem vásárolnak és lötyögnek annyit.

Ez jött ki amúgy… nem tartom idegennek ezeket a szavakat, de a kérdések felét alig értettem, meg álmos is voltam… mi az, hogy a nemzetközi kereskedelem fontos a helyi termelés ösztönzése szempontjából? Legyen-e katonaság? Mit tudom én! Értem én ezeket a fogalmakat egyáltalán???

Nektek mi?

 

https://ertekrend.netlify.app/teszt.html

37 thoughts on “milyen országban szeretnék élni?

  1. Jó teszt!

    70%-ban piacpárti lettem, minden egyébben mérsékelt / kiegyensúlyozott.

    Neoliberálisnak könyvel így el engem a teszt. Ha kérdik, libertáriusnak vallom magam. Magyar Narancsot szívesen olvasok, de TGM-től kiráz a hideg, a szememben ő a megtestesült marxizmus.

    Kedvelés

      • Az egész értéktöbblet-elmélet, meg az, hogy akinek tulajdona van, az feltétlenül kizsákmányoló, meg az államfetisizmus (etatizmus) – többek között ez a bajom vele.

        De attól,hogy ebben a kérdésben gyökeresen eltérően gondolkodunk, még nagyon szeretem olvasni ezt a blogot. Annyival több egy ember a saját politikai nézeteinél, hogy túl sokáig nem ragadnék le ennél a témánál. Mindenki nyugodtan vallja szabadon, amit csak akar.

        Kedvelik 1 személy

      • Már elnézést, de te ugyanilyen sommásan írtál egy posztban a jobboldaliakról (tán amikor azt fejtetted ki, a baloldaliság mit jelent számodra). Nem kommenteltem, nem kötekedni járok ide.

        Magyar Narancsot mindketten olvasunk, elfértek benne Seres és TGM cikkei is. Két külön világ.

        TGM számtalan írását (és ezek sosem rövidek) végigolvastam. Nem lenne elegáns azzal.dobálóznom, hogy neked meg Ludwig von Mises munkássága ismeretlen (lehet, hogy nem az), vagy hogy nézd meg a baloldali és a jobboldali Koreát, aztán válassz. Csak kitöltöttem a tesztet, és igen, kihozta, gonosz kapitalista neoliberális vagyok.

        Kedvelés

      • Elég hosszan írtam:
        https://csakazolvassa.hu/2019/11/05/butabbak-e-a-jobboldaliak/

        Azért nem tud igazad lenni, mert én nem érveltem a te nünükéiddel kapcsolatban, te reagáltál az én állításomra. Akinek TGM nem okos, éspedig mérvadóan és bátran nem okos, az nem figyelt oda, amikor olvasta. Olvasta-e?A konzervatív alapirodalmat történetesen elég jól ismerem, a keresztény alapvetéseket és a jobbos történelemmagyarázatokat, érveléseket még jobban.

        A progresszió, kíváncsiság, új eszme, haladás, forradalom mind a baloldalé, ezen kár feszülni. De azért a jobboldaliak is tudnak mire büszkék lenni. Például, és még sorolhatnám. Na jó: nem buzik, misére járnak, gyerekeket csinálnak, és nagyobbat ütnek esetleg. Azt se szabad elfeljeteni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy Molnár Carmageddon Ricsi–TGM harcból utóbbi jönne ki győztesen. Nem szabad lebecsülni az ököljogot, a babonás vallásosságot, a földbirtokos hatalmát, a király erőszakmonopóliumát sem.

        Kedvelés

      • Most látom, nem biztos, hogy erre a bejegyzésedre gondoltam, de elolvastam.

        Ebben Horthy és Orbán átlagos híveinek nézeteit állítottad pellengérre, joggal. Az én szememben ezeknek köze nincs a gazdasági éetelemben vett jobboldalisághoz.

        Anarcho-kapitalista vagyok, de realista is. Ha mindenáron kell államhatalom, akkor legyen egy minarchista, ún. “éjjeliőr állam”.

        Olyan Magyarországot akarok, ahol semmilyen születési előjog nincs. Ahol szabad a verseny, nincs lehetőség az államnál lobbizni, mert az államnak nem dolga agyonszabályozni se a gazdaságot, se az állampolgárok életét. Ahol az egyházakat 100%-ban a híveik tartják el. Ahol se előnyt, se hátrányt nem jelent egy álláspályázaton a nemed, korod, orientációd, bőrszíned. Ahol alig van abortusz, de nem azért, mert az állam küzd tűzzel-vassal ellene és tiltja, hanem azért, mert nem az tűnik sok kilátástalan ember szemében a legjobb megoldásnak. Ahol nem kell panaszkodni, hogy kevés a nyugdíj, mert az alacsony adók miatt mindenkinek van magánnyugdíj-pénztáron folyószámlája – ilyen kezdeményezés volt is idehaza, csak a magánpénztárakat magát jobbokldalinak hazudó Fidesz-kormány a legszégyenteljesebb kommunista tempóval “megvédte”, azaz ellopta, államosította. S ezzel el is értünk a lényeghez: valódi jobboldali kormány ilyet nem tesz. Mert a valódi jobboldaliság egyik legfontosabb értéke a magántulajdon szentsége.

        Az államnak üzenve: “your rights end where my property begins”.

        Kedvelés

      • Sokat elárul az ember értékrendjéről, ha tapsol az állami önkénynek és lopásnak. Ha nem akarod megérteni, hogy a NER miért nem fér bele a jobboldali libertárius értékrendbe, akkor nem kell. De ahogy nem csak a szemetek tudnak magyarul, nem csak a náciknak van baja a marxizmussal. Mindegy.

        Kedvelés

      • Itt nem te vagy, aki velem megértetsz bármi, ne fordítsd meg a helyzetet. Nem én áhítoztam információkra a “jobboldal” vagy a nézeteid témájában. Legyél alkotó, bátor ember, és akkor majd olvasom én is a fejtegetéseidet. Már ha elég jók. Huzvonikból és hiúságsérelmi helyzetekből én még nem világosodtam meg soha. Ez amúgy a lenézésem is. Az se viszi előre a beszélgetést, ha megy ez a visszavágósdni. Én rámutattam, hol voltál felületes, és akkor te visszalősz, hogy nem is, mert én vagyok a tudatlan. Kitűnő terelés! Gondolkodó ember nem lehet ilyen mértékig elutasító, zárt semmilyen meghatározó eszmével. Nem tudsz a marxizmus mint történelmileg meghatározó eszme és modell ügyében érdemben érvelni, kötnek a dogmáid, itt pedig rákented TGM-re, de ez szellemi lustaság. TGM nem egy szolgáltatás, aki tetszik-nem tetszik.

        Kedvelés

      • Szerintem te nem tudsz sokat a marxizmusról, benyomásaid nem sajátak, csak hallottad, hogy az mindennek a megkeserítője, fujj, borzalom, ilyen káromkodássá vált. Ezért intézed el egy mondattal, mintha egy hollywoodi limonádéfilm vagy egy tésztaétel volna, tipikus fogyasztó: én ezt nem kérem, nem szeretem.
        Vajon azt érted (és nem csak te, sokan csinálják ezt), hogy milyen szerepe van a mai alkalmazotti helyzetedben annak, hogy létezett munkásmozgalom? Sztrájkjog, szabadság, kollektív szerződés, társadalombiztosítás… Mint a szüfrazsetteknek abban, hogy mi nők ma tanulhatunk, örökölhetünk és választhatunk?
        Én se sokat tudtam, passzív, lájtos előítéleteim voltak, aztán úgy alakult, hogy három éven át voltam a magyar Dipló olvasószerkesztője. Meg is döbbentem.
        Szóval ilyet, hogy egy mondattal intéz el történelmi folyamatokat és eszméket, gondolkodó ember nem csinál. Sokan nem nézik kontextusban a dolgokat persze, és ez a blog szól ez ellen, jelzi, hogy szabad olvasni, gondolkodni reflexes kinyilatkoztatások helyett.
        Arra is emlékeztetek mindenkit, hogy a “túl marxista” TGM kb. a legnagyobb tudású társadalomtudós és publicista, filozófusként többet tud történelemről, szociológiáról, politikatudományról, irodalomról, mint sok szakmabeli.
        Ő volt az, aki rá tudta bírni Orbán Viktort, hogy viselkedjen miniszterelnök módjára, nem érdekelte, ki mit szól ehhez:
        „akik egész nap nyafognak, hogy milyen szörnyű megosztottság van az országban, abban a másodpercben, amikor valaki egy kicsit átkiabál a szakadék fölött, azonnal őrjöngeni kezdenek”. “A filozófus szerint valójában azért támadták őt a baloldalról, mert az antiorbánizmus nem politikai irányzat, hanem vallás.”
        https://index.hu/belfold/2013/05/22/tamas_gaspar_miklos/
        Ki is átkozták mint árulót.
        https://mandiner.hu/cikk/20130512_bartus_laszlo_tgm_segito_jobbja_orbannak
        “a viszont az agyonveréssel kapcsolatos általános politikai felelősségre emlékeztette TGM Orbánt, akkor ezzel a zseniális sírlátogatással fel is mentette a felelősség alól, a belügyminiszterrel és a rendőrfőkapitánnyal együtt. Fél perc rideg, közömbös arc, és egy hátraarc. Ilyen olcsón még nem úsztak meg gyilkosságot.

        Ha lehet egy agyonvert embert még jobban megalázni, akkor most TGM és Orbán ezt megtette. A sírja fölött egy mocskos politikai színjáték zajlott. A felszólítás is hamis póz volt, a sírlátogatás is. Egy meggondolatlan értelmiség manír, amely jutalomjáték egy diktátor propagandagépezetének kezében. TGM ezzel óriási szívességet tett Orbánnak, kívánni sem lehetne jobbat. Az önkényuralom konszolidáciájának ez volt a legszemfényvesztőbb és leghatékonyabb hazugsága. Orbán Viktor is a mi oldalunkon áll, ugyanolyan, mint mi. Nem diktátorunk ő, hanem jótevőnk. A nép nemes, egyszerű fia, aki tud megalázkodni. Ezt a hazug képet sikerült megerősítenie TGM-nek ezzel a nyílt levéllel, egy olyan emberről, aki a demokratikus országok közösségéből képes kiszakítani Magyarországot, aki kíméletlenül végzi ki politikai és gazdasági ellenfeleit, aki állami rangra emelte az antiszemitizmust, aki a magyar történelem leggyalázatosabb képviselői közt kap majd helyet. Őt fényezte Tamás Gáspár Miklós, és talán maga is elhiszi, hogy Orbán mégsem egy gonosz ember, és szükség van vele a párbeszédre, mert azzal – lám – sok mindent el lehet érni. Leginkább azt, hogy még harminc évig üljön Magyarország nyakán ez a politikai és köztörvényes bűnöző.”

        maga az eset itt, pont Matkovich Ilona kiváló cikke:
        https://magyarnarancs.hu/riport/nehany-pofon-rendben-van-84484

        Kedvelés

      • Na, akkor jó…
        Jézusisten. A fogyasztói szemlélet (ezt szeretem, ezt kérem, ez ízlik, ezt megnézem a tévében), amint eszmékről, szellemóriásokról nyilatkozik meg.

        Most elmondom neked, miért így reagálok, akár azt is, a többieknek, miért “üldözöm el az olvasókat”.
        Ugye itt nem a drukkercsapat van, akit én ajnározok, cserébe sokan vannak és sztárolnak, egyetértenek, előfizetnek. Engem nem az érdekel, ki van itt, vagy pont ki van itt, itt van-e még, aki két éve, vagy hányan, az érzéseik se különösebben, hanem az, hogy ki lehessen mondani az igazat. Rámutatni egy leegyszerűsítésre, egy csúsztatásra. Ez fontosabb.
        Kérlek, ne bántódj meg, nem ez a cél, de az se baj, ha megbántódsz, szembesítelek most.

        Azért nem okos dolog reflexből ideírni, hogy “nem szeretem TGM-et, mert túl marxista”, mert TGM ugyan marxista, de soha nem ír ennek jegyében, nem ír a marxizmusról, még elméleti munkákat sem, és szerinte a baloldal megszűnt. Ma már nincs baloldal, baloldali eszme (érvényes balos alternatíva) úgy, ahogy a 20. században volt. TGM egy demokrata humanista, aki szerint ne legyünk előítéletesek, és a politikai, közéleti viselkedés normáira figyelmeztet, a műveltségre, az árnyaltságra, az árokásás ellen (Orbán-kegyelet ügy, Csurka-nekrológ Szőcs-nekrológ), mindig hallatlan műveltséggel, mindig érdekes szempontokkal és jó tollal. Ezt még ellenségei is elismerik. Még Bayer Zsolt is olvassa, mert zsinórmérték. Persze nem vallásos hittel ell hozzá viszonyulni.

        Ebben az esetben a marxista egy stigma és ráfogás volt.

        Kedvelés

      • ja és nem gondoltam, hogy emiatt ne olvasnád a blogot, én pedig még csak nem is gondolkodom e témában, pláne nem “vallom szabadon, amit csak akarok”, milyen alapon tenném? ez blöff. és nagyon sokan blöffölnek sajnos, felületesen ismételgetik mások véleményeit. önkéntelenül, jelen tudásom alapján húzok balra, nem komálom az előjogokat, az egyenlőtlenséget. sokkal többre becsülöm a munkáamozgalom hőseit, mint a lovas turulos félnácikat vagy a polgári hagyomány őrzőit. nem hiszek a “vörösterrorban” sem. de hogy olitikai filozófiáról nekem alapos véleményem legyen? nem tartok ott, ahhoz hónapokig kéne olvasnom. és bárhogy gondolkodom, nem írok felszínes dolgokat a témában.

        Kedvelés

      • Utolsó kiegeszítés: a Mi Hazánk és a hozzá hasonlatos pártok nem jobboldaliak, az pedig nem szabad verseny, hogy a multiknak lejt a pálya, mert a mindenható állam így akarja. Ettől még persze jogod van sommásan bukott rendszernek minősítened a kapitalizmust, s ettől még gondolkodó ember maradsz.

        Ennél kimerítőbb választ nem akarok írni arra a kérdésre, hogy TGM-mel vagy a marxizmussal mi a bajom.

        Kedvelés

      • Több történelmet kéne olvasnod.

        Amúgy inkább fricska volt. Ha nektek a baloldal nem Kéthly Anna meg Rosa Luxemburg, hanem terror, Sztálin, Mao, akkor én is emlékeztetnék a nyilasokra és a jobboldal nevében elkövetett előjög-szorongatásra, parasztnyúzásra.

        Kedvelés

      • Nekem a baloldal Pogátsa Zoltán. A napokban eléggé nívós vitát vállalt Seres Lászlóval. Bő egy órás videó az Új egyenlőség Youtube-csatornáján, ha sarkítani akarom, akkor a skandináv berendezkedés és Hong Kong “csap össze”.

        Kedvelés

  2. Nem teljesen eltérő eredmény a tiédtől. De volt, amikor radikális szociáldemokrata jött ki. A lényeg, hogy az arányok mindig hasonlóak, maximum pár százalékponttal tér el.

    Amúgy ugyanúgy olvasnálak tovább, ha nagy eltérések lennének, de valahogy nekem ez se tűnik véletlennek, hogy az vonz be aminek/akinek egyszerűen be kell hogy vonzzon és én pl nem érzem magam véleménybuborékba ragadva így sem 😀

    Az angol változat alaposabb szerintem, (de ez a magyar sem rossz, de azért beajanlom, ha rakaptatok)
    https://9axes.github.io/

    A politikai iránytűs tesztek sem rosszak:
    https://www.politicalcompass.org/test

    A bejegyzés pedig elgondolkodtató. Én 94es vagyok, és nekem eddig az a benyomásom, hogy elég kétségbeejtő, hogy nincs más alternatíva (Megvettem a Fisher Kapitalista realizmus c. könyvet, el is kezdtem az olvasását)
    De érthető, hogy a rendszerváltás sokaknak reményt adott, kár, hogy mindig ugyanazok vannak fent csak néha más csomagolásban.

    Kedvelik 1 személy

  3. Amerikában 12 év után újra fehér elnök van, ezen felröhögtem.
    Nagyon sokáig azt hittem magamról, hogy naiv és jóindulatú vagyok. Aztán – többek között Zazit és a te a posztjaidat is olvasva – jövök lassan rá, hogy mindig is elég pesszimista és cinikus voltam. Pedig most olyan válságban vagyok, hogy minden csepp optimizmusra szükségem lenne és a válságot -egészségügyi- is lehet, hogy pont a negativkodásomnak köszönhetem. Most is elhültem, ahogy a rendszerváltáskori lelkesedésedröl olvastam. Én még épp beléptem a KISZ-be, amikor az feloszlott. Szekfüs jelvényt hordtam a farmerdzsekimen, nem volt pofám akkorát fordulni. ( Orbánt csak azért nem birtam, mert rossz hire volt a gimiben, és azt beszélték, valaki megelégelte a görénykedéseit és felakasztotta a folyosón a ruhafogasra, ahonnan az oföje szedte le) Antall Józsefet a legkisebb rossznak tartottam.
    Annyira látlak, amint lobogó hajjal és lobogó hittel téped le a plakátokat, ebben a korban ezt kell csinálni. Én 17 évesen azt irtam a padra a fizikateremben, hogy SZDSZ= hazug, agressziv karrieristák. Erre csak most jövök rá, hogy ha akkor, ott nem tudtam hinni, lelkesedni, akkor vajon mennyire mélyen negativ ember vagyok és mi lesz igy velem. Ezt fogom átadni a gyerekemnek? Pedig nem voltam egy mindent fennhangon kritizáló, örökké pampogó, csak nem tudtam ugazán hinni semmiben, még fiatalon sem. Te azt irod, ha öreg leszel, sokat fogsz túrázni és olvasni, én azon nyervogok évek óta, hogy hamarosan kiszáradnak az erdök, nem lesz hova menekülni és kiszárad a szemem is. Bocs, hogy ide ömlesztettem, ez inkább saját blogba lenne való. A tesztet meg még meg se csináltam, de majd.

    Kedvelik 1 személy

  4. Nagyon tetszik ez az írásod, órákig tudnék beszélni arról, hogyan határozta meg politikai eszmélésemet a kor és a közeg, ahová születtem és ahol élek…
    70-ben születtem, 88-ban érettségiztem, 87-88 körül léptem ki a KISZ-ből a nagyszülők aggódása ellenére, Gorbacsov miatt kis kockázatúnak érezve ezt, Grósz Károly miatt meg mégis lázadásértékűnek, a négy igenre szavazva éltem életemben először a választójogommal, és éltem meg azt is, hogy komoly politikai vitákba keveredek olyanokkal, akikkel azt hittem korábban, hasonlóan gondolkodunk, de kiderült, inkább csak az volt a közös korábban, mit nem akarunk, az már nem, hogy helyette mit és hogyan. Aztán a hogyan és milyen áron meg kikkel nekem is fontosabb lett, mint a “mit”, ideáljaim és meggyőződéseim közt voltak, vannak tartósak, párppreferenciáim közt a magyar porondot nézve alig, a helyhatósági és európai parlamenti választásokon már nem is a magyar jelöltek közül válogatva szavazok.
    Az online teszt szerint 69,9%-ban egyenlőségpárti, 70 %-ban globalista, 63,1%-ban szabadelvű és 73,2%-ban progresszív volnék, ezt ott szociáldemokratának nevezik, de magát szociáldemokratának mondó pártra sose szavaztam még, a mi kis “Gambia-koalíciónk” jobban kifejezi, hol helyezném el magam a politikai palettán. De már rég nem vagyok idealista, és a politikai lobogók színénél jobban érdekel az, hogy ki lengeti azt, és az adott helyzetben mit akar vele és főleg hogyan.
    Ha máshová születtem volna vagy csak ha másutt élnék, más százalékos arányok jöttek volna ki, az ember általában azt tartja az absztrakt pólusok közt fontosabbnak, aminek kínzó hiányát megélte, megéli.

    Kedvelés

  5. “Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.”

    Hasonló jött ki nekem is a tesztre, csak kicsit fontosabb nekem a nemzet e szerint. Bár a kérdések felét nem is értem, vagy fogalmam sincs mit gondolok.

    Kedvelik 1 személy

      • Weöres Sándor, A teljesség felé.
        Így szól ez a rész az elejétől:

        “AZ ÉLET TANÍTÁSAI
        Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele.
        Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele.
        Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
        Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A világot pokolra hajítaná.
        ,,Mihelyt nem kell: mindenem a tied” – ez az élet vásárcsarnokának felirata.”

        Talán az, hogy minden okkal van úgy, ahogy. Én nem tudok így megbékélni, de olyan szép.

        Kedvelik 2 ember

  6. Jók ezek a tesztek. A román választásokra készült egy jó kis összesítő anyag, amely egyes kérdésekre adott válaszod szerint megmutatja, hogy melyik párt programjával értesz egyet. Nekem elég meglepő lett az eredmény, bár azt azért tudni lehet, hogy az ígéretek azért csak ígéretek, és az se mindegy mennyire megbízható emberek vannak a pártban. Mondjuk a kérdések nem tudom mi alapján lettek kiválasztva, és akad olyan is, ahol az adott párt egyik megszólalását a kérdéssel kapcsolatban félreértelmezték.
    Azért jó lenne minden választáshoz egy hasonló, sok embert döbbenthetne rá, hogy mennyire megszokásból, érzelmek alapján dönt. Igaz, hogy azért szép kis listát lehet készíteni az ellopott adatokból, nagyon nem mindegy hogy ki készíti el a felületet és hogyan kezeli az adatokat.
    https://busolaelectorala.ro/hu/

    Kedvelés

  7. Radikális szocialista. Minél többet gondolkodom rajta, annál kevésbé lep meg. Pâr éve még még biztos valamilyen vadkapitalista-szabadpiac-hívö jött volna ki. Hogy a jövö társadalma milyen legyen, azt én sem tudom, de engem megrémít, amit jelenleg magam körül látok: a járvány indította (vagy talán csak felerösítette, nyilvánvalóbbá tette) a láncreakciót. Sorra dölnek a dominók: gazdasági helyzet-munkahely-fizikai/lelki egészség-emberi kapcsolatok-fokozódó állami/privát megfigyelés stb. A klímaváltozásba már bele se menjünk. Amikor nincs gâz, tök jól eléldegél mindenki a saját kicsi buborékjában és lehet arról vitatkozni, hogy ki nyírja a gyepet, na de most szinte egyszerre pukkadt ki oly sok buborék. Ki tudja, mi a megoldás, bennem is csak valami olyasmi dereng homâlyosan, hogy egymás iránti szolidaritás nélkül nem fog menni.

    Kedvelés

  8. Engem is foglalkoztat, hogy milyen országban szeretnék élni. Csak az a baj, hogy a politika kamu. 100%-ban. Szerintem. Magyarországon biztos, de már kezdem azt látni, hogy máshol is. Nem hiszem el, hogy bármely politikai erő, amely bizonyos értékrendet vall magáénak, és programjában szerepeltet, hogy emiatt a választásokon az emberek szavazzanak rájuk, egy pillanatra is komolyan gondolja, hogy tényleg ezeket akarja megvalósítani. A legutolsó választásokon minden egyes párt programját figyelmesen elolvastam. Egy még olyan is volt, hogy támogatni tudtam volna a szavazatommal, mert minden elvi alapvetés rendben volt, csak az volt a baj, hogy olyan emberek képviselték ezen eszméket, akik lejáratták magukat az elmúlt években, kisszerű, korrupt ügyekkel, nevetséges konfliktuskeltésekkel, és valódi politizálás, valódi javaslatok helyett orbánozással. Ja, és szét is esett ez a párt, atomjaira. Az a baj, hogy még ebből sem derül ki, hogy melyik, mert kb. az összesre igaz. A Fidesz volt az egyetlen párt, amelyik még programot sem készített, hiszen ők már “bizonyítottak”, és ugyanazt a programot tolták tovább, amire már többször kijött a parlamenti győzelem. S lőn.
    Naivan, lobogó hajjal hittem az első Fidesz-kormány sikerében, még talán a másodikat is tiszta szívvel támogattam, mert nem a jobboldaliságot néztem (az szerintem akkor se volt, max. nemzetinek lehetett hívni, ami megfoghatatlan fogalom), hanem szinte katartikus öröm volt, hogy le lehet nyomni az utódpártokat, fel lehet számolni a diktatúra utolsó nyomait is, lehet máshogy élni. Igen, ilyen ostoba voltam. Semelyik “baloldali” vagy liberális párt programjának nem hittem, szintén a személyek miatt, a többség vállalhatatan volt, és ehhez az eszméknek szintén semmi köze nem volt. Már nem gondolom így.
    Azt hiszem, hogy amíg az elmúlt 100 év nyomorát nem lehet kipurgálni, nem lehet kimondani, nem lehet felelősségre vonni, nem lehet megtisztulni, addig fölösleges eszméket hirdetni, mind hazug lesz. Eltitkolt, elhallgatott bűnökre nem lehet jövőt építeni.
    Ugyanazok az emberek, akik a szocializmust építették, ne akarjanak a 21. században az Európai Parlamentbe beülni, egyáltalán: mi a f@szt keresnek még mindig a politikában?
    A mostani kormány ténykedése ámokfutás, minden meghirdetett eszmét szembeköp, a konzervatív értékrendet agyament módon érvényesíti, de csak addig, amíg nem kerül pénzbe. A vidéki középgazdag rendeken kívül fogalmam sincs, kit képviselnek még.
    ’90 óta annyi értelmes változás lehetett volna, annyi színtéren ki tudtuk volna húzni magunkat a hajunknál fogva, és nem. Megyek dolgozni. Nagyon keserű a politika szó a számban, és kínosan ügyelni fogok rá a jövőben, hogy egyáltalán semmi közöm ne legyen hozzá. Még protestszavazattal se. Nem akarok olyan lenni, mint az amerikai átlagpolgár, hogy még csak nem is hallott Trump Nobel-békedíj jelölésének megpendítéséről, vagy szégyelli magát, amiért fehér. Nem akarok semmilyen lenni. Pontosan kiderült, hogy engem ebben az országban senki nem képvisel, a kutyát nem érdekli, hogy milyen lesz a gyerekeink közeljövője, a távoliról ne is beszéljünk. Mind a melegjogok, mind a bevándorláspolitika rágógumi, aki pedig ezeket tematizálja, vastagon anyagi érdeke fűződik hozzá, hogy ne másról legyen szó, és a hatalomban való maradás, illetve a megszerzéséért folytatott grundfoci undorít.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.