felhasználási feltétel

Továbbkattintásommal kinyilvánítom:

jó szándékkal, nyitottan, némi műveltséggel, gondolatokért, eszmecseréért, értékelvű és szép szövegekért érkeztem ide.

Nem kíváncsiskodni, felületesen ítélni, szerepelni jöttem.

Nem használom arra a blogot, hogy saját ügyfélkört toborozzak, legyen társaságom, népszerű legyek, kicsikarjam a blogger személyes figyelmét, mert az ilyen olvasók lesznek később a legaljasabb hátba támadók.

Nem unalomból, kekeckedésből, feszültségkeltésből vagy személyes sérelmem miatt vagyok itt. Ezeket a pszichológusommal beszélem meg.

Elolvasom a szövegeket, megértem a poszt állításait, nem érvelek szalmabáb módra, nem ugrok rá azonnal a hívószavakra, nem írok önismétlő közhelyeket. Ez a minimum volna, ha öntudattal akarok kommentelni, és elvárom, hogy komolyan vegyenek.

Ahogy G. írta egy gyökérnek:

a szólásszabadság nem azt jelenti, hogy mindenhol hagyni kellene kedvedre könnyíteni a pofádon, hanem, hogy semmilyen jogi retorzióra nem számíthatsz, amíg bizonyos határokon belül maradsz.

Szólásszabadságom nemcsak nekem van, hanem a bloggernek is. Az enyém forrása és garanciája nem a blogger, hanem hazánk törvényei.

Nem veszem támadásnak, sem személyes sértésnek a bloggertől, ha jelenségeket elemez, sem az ízlése, értékrendje, életmódja deklarációját. Nem élek vissza a privát életéről szóló információkkal, képekkel. A vélemény szabad, és önérték, ha sokféle. Tisztában vagyok vele, hogy nem foglalkozik velem, nem azért ír, hogy engem idegesítsen.

Nem öntök ide átmásolt, angol nyelvű, nyakatekert, okoskodó szövegeket, és nem lopom le, másolgatom ki a posztokat innen sem.

A bloggernek nincs szüksége rám, én akarok itt lenni. Ő működteti a felületet, ő dolgozik a bloggal és a kommentelőkkel, ő fizeti a fenntartás költségeit, és ezen kívül is vállal társadalmi munkában egy csomó feladatot. Semmi okom rá, hogy feltűnősködjek, követelőzzem.

Nem ítélem meg szigorúbban a bloggert, életmódját, következetességét, tehetségét, emberi kapcsolatait, mint a sajátjaimat. Tiszteletben tartom a különbséget: ő ír, én olvasok, ő névvel vállalja magát, én nem.

Ha férfigyűlölő, gyerektelenségre ösztökélő, a “szépségeszményt” és a sportot támadó, kövérségmentegető, rasszista, antiszemita, dogmatikus, vegán közeget igénylek; ha társat keresek, ha a NIKON kacatomat akarom elsózni ezerötszázért, ha a bosszú fűt, elmegyek máshova. Itt csalódni fogok.

Nincs harag.

Áskálódni, névtelenül zaklatni pedig ciki. Nem a bloggernek rossz, hanem nekem ciki. Arcvesztés.

És most…

Kattintok a legfrissebb posztra.

Kattintok az előző posztra.

Kattintok ennek a hónapnak a posztjaira.

Kattintok a sporttémájú cikkekre.

Kattintok a házasság, szex, család témájára.

Kattintok a képgalériára.

Kattintok a legolvasottabb posztokra.

Ha ki akarod kerülni ezt az oldalt, több lehetőség van:

ha van wordpresses reged, iratkozz fel követőnek, és kattints a readerből:

emitt lent, a kék sávban

Vagy az új bejegyzésekről értesítő e-mailről. Vagy a facebookról. Felnőtt ember vagy.