Tele vagyok okos ismerősökkel, és ezek az okos ismerősök, köztük a nagyon okosak is, ítélnek.

Nem csak néha, vagy fontos kérdésekben, elvi témákban kiállva, hanem folyamatosan. Megítélő üzemmódban vannak, a tejföl márkaneve is elvi kérdés. Világjobbítók.

Akkor is ítélnek, amikor örülnek: az örülésük helyeslés.

Nem azt nézik, hogy mi a jó annak a személynek, akiről szó van, hogy ő mit tart helyesnek, mi a célja, hanem hogy nekik mi tetszik, ők mit tartanak helyesnek, ők mit csinálnának. Vagy-vaggyá élezik, és kényszert éreznek a voksra.

Néha  morális jelentőséget tulajdonítanak annak, aminek nincs olyanja, mert nem erkölcsi kérdés, lásd a testünkkel való foglalkozást vagy a szelfizést. Meg aztán nem egyféle erkölcs van, és az ő sajátságos erkölcsük nem abszolút (arról nem is beszélve, hogy az az erkölcs a maguk életében nem megy valami jól, csak mindig másoknál veszik elő).

Vagy csak képtelenek arra, hogy a megítélt jelenséget, cselekedetet a maga kontextusában értelmezzék. Bővebben… →