én nem leszek sohasem a játszótered, mert neked végül is mindegy, mi van a blogon (azért írsz ostoba és erőszakos kommenteket), nekem meg nemmindegy

avagy: a véleménynyilvánítás szabadsága és a csakazolvassa

Az engem támadó névtelen kommentelők közül megszólal az, akinek az a szívfájdalma, hogy ő itt nem írhatja le a véleményét, és azt a roppant kínos tényt próbálja valahogy kimagyarázni, hogy ő a bohócpáros által működtetett petíción írja le a véleményét azok lelkes helyeslése közepette, vagyis végső soron az ő kerekét vesztett szekerüket tolva. A csajok megint valami különöset játszanak, nagyokat nevetnek, futkároznak, ő meg csak áll egyik lábáról a másikra a grund szélén. Szegény, szegény fiú. Gyere, vegyük végig:

“egy nyílt és publikált blogot bárki elolvashat?  Igen, vagy nem ?” IGEEEEN! Azért írják. Olvasd! Csak az olvassa…! De ne húzd fel magad nagyon, nem ér annyit.

Ha idegesít a feminizmus, az igazságkereső hajlam, az irodalom, a női közösség, még mindig megcsodálhatod a szerző új konyhapadlóját (ZEN bambuszparketta), kedvenc kávézóját (á table !), csillámba mártott rózsáját (ismeretlen tettes) vagy futócipőjét (NIKE Free Run)! És aztán kitárgyalhatod a hozzád hasonlóakkal ezt is a petíción, meg hogy mibe kerül mindez, és vad feltételezéseket szőhetsz arról, hogy mindez csak álságos dicsekvés, amely arra szolgál, hogy elfedje, milyen boldogtalan is a szerző, illetve főleg arra, hogy Kozmáékat idegesítse vele. Nyilván.

“a megjelent írásokkal kapcsolatban lehet véleménye akárkinek?  igen, vagy nem?” IGEEEEN! De a vélemény kifejtése nem emberi jog, a véleménynyilvánítás szabadsága jogának nem a blog írója a forrása, tehát nem is az ő dolga neked azt biztosítani, és senki másé, hanem a tiéd, ehhez, ha ez fontos neked, a te dolgod a feltételeket megteremteni is, nem az övé, és ha sérelem éri e jogokat, nem nála, hanem a jogalkalmazónál reklamálhatsz.

“a véleményed,  amennyiben az nem sért személyiségi jogot, és nem lépi túl a  blogban szokásos szóhasználat és stílus általánosan  elfogadott  keménységét elmondhatod korlátozás nélkül ? Igen, vagy nem?” NEM, hogy van-e korlát és milyen, az a blog üzemeltetőjének a döntése, és ehhez teljesen szabad kezet kap; dönthet úgy is például, hogy csak a mássalhangzóval kezdődő nicknevűeket engedi be, HA épp bárányfelhőkről álmodott, és e döntése következményei meg fognak látszani a blogján. Ha neked nem tetszik az ő döntése vagy szabályzata, akkor (nehéz szívvel!) meghozhatod azt a döntést is, hogy NEM KOMMENTELSZ nála, és nem is olvasod többet, de persze maradhatsz csendesen is lelkes olvasó, nem feledve, hogy őrületes grafikonjait és előnyös keresőbeli helyét, végső soron ismertségét sok más hasonló lelkületű kattintgató mellett neked is köszönheti. Vagy persze taglalhatod a blogot máshol is, hozzájárulva ezzel is a hype-hoz.

Hogy a kommented nem lépi-e túl a blogban szokásos stílust stb., azt eldönteni nem a te dolgod, bár látszik, szívesen becsúsznál ide rendet tenni, gyűlölködni, rombolni a küszöb alatt. Megteheted, hogy megírod, melyik volt a hozzászólásod, és akkor, mint jó tanár az elégtelen dolgozat után, rámutatok, hol sértetted meg a szabályzatot. Jó lesz?

“ha  ott erre nem adnak teret és lehetőséget, sőt kérkednek is vele, hogy azok a hozászólások “itt vergődnek a lomtárban” ezt felfoghatod  a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásaként?  Igen, vagy nem?” NEM. Tapintható a frusztrációd, azért vitatod el a moderációhoz való jogomat. Ez tényleg nem bonyolult: azt írsz, amit akarsz, az én blogomon pedig az lesz, amit én jónak látok. Kérkedik a hóhér, mulatok az agressziójukon. Hogy kifélék, mifélék vergődnek a lomtárban, azt te nem tudhatod, de eléggé felszaladna még a te szemöldököd is, ha látnád, milyen kommentekről írtam ezt. És képzeld el, elég volt néhány hónap következetesség, és ezek a szerencsétlenek le is koptak, máshol csattogtatják az elégedetlenségüket azóta. Nekem ez siker, mert unom és utálom őket.

Még egyszer: ha nem vagy képes betartani az itteni szabályokat, akkor a véleményed saját blogon vagy más felületen fejtegetheted, mivel a te dolgod a jogodnak hitt igényed érvényesítéséhez megteremteni a feltételeket. Nem kötelezheted a blog szerzőjét arra, hogy figyelmet és energiát fordítson rád, hogy állítólagos ellenvéleményedet kifejtsd, és nem dúlhatod szét a blogját, közösségét, munkáját. Reklamálni máshol tudsz, mondjuk a bíróságon, ha jogaidat sérelem érte, és ha ott körberöhögnek emiatt, akkor abból kiderül, mennyire szánalmas az egész “jogom van hozzá” koncepciód.

“megragadhatsz e más lehetőséget, fórumot a véleményed kifejtésére? Igen, vagy nem?” IGEN, és ha eközben agresszív, frusztrált kis patkánynak tűnsz, akit kihagytak a buliból, és nem engednek asztalt verni, az is a te felelősséged.

“ha azokon a tereken, ahol a véleményezett oldal szerzőjének törlési joga van, és ott minden ellentétes , vagy neki nem tetsző véleményt töröl is, kereshetsz e olyan felületet, ahol ez a joga és lehetősége nincs meg?  Igen, vagy nem ?” NEM IGAZ, hogy minden ellentétes vagy nekem nem tetsző véleményt törlök, mert 1. én nem vagy-vagy módon gondolkodom a világról, ezért a blog tele van az enyémtől eltérő és nekem ekként is tetsző (!), akár ellentétes véleményekkel, csak egy kicsit kellene figyelmesen, árnyaltan olvasni, levéve a gyanakvó/irigy/antifeminista szemüveget. Azt viszont nem fogom hagyni, hogy bántsanak, gúnyolódjanak rajtam a saját blogomon, hogy megalázzanak, visszaéljenek önmegmutató hajlamommal, hogy alapvetéseimet kétségbe vonják, munkámat rontsák, magánéletemre célozzanak, és ugyanazokat a fárasztó, buta mantrákat kelljen olvasnom itt is, amelyek ellen, amelyek lebontásáért ez a blog indult; 2. nem törlök, hanem az első hozzászólások fennakadnak a moderáción, mindenkiéi. Nem töröllek, hanem be sem engedlek, ha hülyeségeket írsz, másokat cikizel, vagy kamu az e-mailed. Csak azokét törlöm egyes esetekben, akik megsértik a kommentelési szabályokat, de erre hónapok óta nem volt példa (sértésre igen, törlésre nem).

Amúgy meg a válasz IGEN. Például téged annyira zavart, hogy a blogomon a megjelenő tartalomról én döntök, hogy miután beígérted, hogy mindehol elmondod a te verziódat, élelmesen más felületet kerestél, hogy velem foglalkozhass, és ezért vered a billentyűzetet estéről estére — bravó! Én nem vitatom el e jogodat, csak szánalmasnak tartalak. Mi a péknek nem indítasz saját blogot és tornászod fel a tehetségeddel, eredeti koncepcióddal és hónapok munkájával ismertté? Miért az én munkám eredményét, a közösségemet és felületeimet használnád arra, hogy megnyilvánulhass ellenem? Miért állítod azt, hogy nekem ezt el kellene viselnem, ha igazságos volnék? Igazságos vagyok: aki patkány, menjen innen. Soha nem ígértem, hogy te itt kommentelhetsz, a blognak ez nem volt célja. Kommentelj úgy, mint az a több száz ember, aki itt szokott, köztük igen keményen kritikusak is, és akkor lehet neked is. (Lehetett volna.)

“megváltoztatja e a vélemény tartalmát vagy mondandóját az a tény, hogy azt a teret ahol kifejtheted  ki hozta létre és miért?  Igen, vagy nem ?” IGEN, meg bizony, Kozmáék mellé állni, vagy a pisikaka.hu-n elemezni engem, az különös színezetet ad a dolognak. Lehúz. Bizonyítja, hogy aljas és primitív vagy, és semmi se számít, bárkivel szövetséget vállalsz, csak lejárathass engem. Megjegyzem, a kérdésed hibás, mert az igeneket szántad bizonyítékként arra, hogy mekkora májer vagy, hogy Kozmáéknál ütöd a billentyűket, holott itt a nemre számítasz.

“a zárt társaság lehetőségét azért termette meg a WordPress, és a Facebook, hogy aki nem kíváncsi a neki nem tetsző,  vagy ismeretlenek véleményére, annak ne kelljen ezekkel szembesülnie? Igen, vagy nem?” NEM, a facebookon a csoport nem ugyanaz, mint az oldal, az oldal például a csatlakozók szándékából bővül, a csoport viszont meghívásra; a zárt csoportok elsősorban azért vannak, hogy a tagok kiléte ne látszódjék; a facebookon a személyes profilokon is és az oldalakon is van lehetőség bárkit és bármit tiltani, törölni, de attól még szembesül a profil tulajdonosa e véleményekkel, csak nem köteles teret adni nekik. A wordpressen pedig a blogmotor alapbeállításaihoz tartozik a moderáció, nyílt blogok esetében is, a csakazolvassáénál akár sokkal szigorúbb moderáció is választható (például: senki nem kommentelhet; minden hozzászólást egyesével enged be a blogger). Hogy miért? Mert a trollprobléma nem kerülhető meg: a wordpress és más blogszolgáltatók tapasztalatai az évek alatt megmutatták az angolszász blogvilágban, hogy a névtelenség sokakat kísért meg, és ők sunyi, agresszív kommentekkel lehetetlenítenék el a blogger munkáját, ez pedig megengedhetetlen, társadalmi értelemben káros. Kommentelni nem emberi jog: az kommentel, akit a blog gazdája beenged, az jelenik meg, amit ő jónak lát. Sem a magyar jogból, sem a blogmotor működéséből, a szolgáltató szabályaiból nem tudod levezetni a kommentelési jogodat. Annyira van joga a bloggernek bármihez, hogy, mint Violetta teszi, akár át is írhatja a hozzászólásokat.

Az egész nyakatekert okoskodásod lényege, hogy az általad oly mohón figyelt csakazolvassa tűnjön el a nyílt internetről, mert téged zavar; ha nem tűnik el, akkor szerinted bármilyen feszültségkeltést, gyalázatos színvonalat, ostobaságot el kell viselnie.

NEM, nem így van. Nem kell. Én döntök, mert tudom, mit akarok, a koncepcióm pedig működik. Nem érdekel a károgás, nem fogom hagyni, hogy elvegyék a kedvem, és nem hagyom annyiban Kozmáék ámokfutását sem. Ettől agresszívnak és keménynek, maszkulinnak neveznek — az agresszorok.

“a nyitott fórumok pont azért vannak, hogy akár ellentétes vélemények is teret kaphassanak ? Igen, vagy nem?” IGEN, bármi, bárhol, ne bánd, hogy közben paranoidnak, furának vagy nevetségesnek tűnsz, és mások is elmondják a megnyilvánulásaidról a véleményüket.

Minde kérdésekre azonban ne csak a jog körében keresd a választ, mert félrevisz, ezen kívül még erkölcs és jóérzés is létezik, tehát előfordulhat, hogy valami nem tilos, jogod van hozzá, csak többekben viszolygást kelt. Ilyen a te fáradhatatlan buzgalmad is. Vagy például vonatkozó névmások előtt vesszőt tenni sem kötelező, nyugodtan elhagyhatod, csak primitívnek tűnsz tőle. (Közben látom, hogy ezt nem érted.)

“Ha a válaszaid többsége igen, akkor máris  választ kaptál arra a felvetésedre, hogy  itt  miért Évát és Évát miért itt bírálják, és miért nem foglalkoznak érdemben Kozmákkal”

NEM, nem kaptunk választ, csak azt látjuk, hogy neked valamiért nagyon fontos a csakazolvassa blog írójának személye, nagyon meg akarod mondani a magadét, aminek bizonyosan más motivációja van, mint az egészséges véleménykifejtési szándék. Hogy miért nem foglalkoznak Kozmáékkal a kommentelők még ott sem, azt enélkül is értjük, mindenki érti.

Egyáltalán, senki nem azért indít blogot, szán rá rengeteg energiát, szöszmötöl a posztokkal, a kinézetével, a kommentelőivel, hogy aztán furcsa lelkivilágú emberek a jogaikat követeljék rajta, és elárasszák a művét zavaros elméjük tartalmával. Mintha valami erre szolgáló, államilag finanszírozott intézmény lenne a blog, amelynek szerzőjére fölényesen mindenféle feladatokat lehet testálni, aztán hőbörögni, hogy de miért nem erről ír, miért nem úgy reagál, miért nem amolyan a kommentelési gyakorlata. Mindezt ártatlan véleménykifejtés címén, amihez ugye jogod van, kinek nincs?, engem azzal vádolva, hogy nem bírom elviselni és tűzzel-vassal irtom az ellenvéleményt. Az igazság az, hogy leszarom az ellenvéleményedet, legfeljebb arra használom időnként, hogy bemutassam: íme, ilyen is van, és nevetségessé tegyem ezt a nagy buzgalmat.

Én meg, akinek az írásai miatt sokan találva érzik magukat, és aki után hajlamosak csapatostul jönni és furcsákat írni olyanok, akiket nem ismerek, és akikhez soha nem is szóltam személyesen, akár a mamamin, akár bringaügyben, akár a blogon a nemi szerepek egyenlőtlensége témájában fejtem ki a véleményem, végképp nem töltöm az időm elmebetegekkel. Áron, miért nem bírsz megnyugodni már? Húsz hónapja csinálod ezt, nem volt még elég?

És ha kétségünk volna a motivációról, ugyanez, a blogger szót jellegzetesen egy g-vel író kommentelő írja, mert ő aztán tudja, mi hogy működik és mi a “hiba”:

Valóban nem ugyanaz zsidózni a a Zsinagógában, mint a Fradi pályán

Ezért hiba ott megtiltani, megakadályozni a véleménynyilvánítás lehetőségét, ahol a közönség hasonló érdeklődésű, minőségű és színvonalú. Ahol a téma a téma. Ezért hiba kiszorítani, mert mindenhonnan úgyse  lehet, és minél inkább igyekszik elfojtani, annál nagyobb erővel tör fel, valahol máshol.

Mint a gát mögött a buzgár, ami azután elmossa a gátat is.

édesjóistenem

Hát törjön csak. Írd naponta kommentek tucatjait akárhova. Nincs hiba, minden jó, csak te nem férsz ide, olyan formájú vagy. Szeretnéd, ha elmosná a gátat, szeretnéd, ha te is ez a színvonal lennél, de… inkább vegyél egy fagyit, vigasztalódj, helyes a fagylaltos kisasszony is.