stigma

Na, megint megkaptam, vagy négy ilyen e-mail és üzenet jött, hogy jó, jó, szépeket írok, nagyon tetszik a blog, de a keserűség szól belőlem, és látszik, hogy mi mindent nem dolgoztam még fel, és írjak örömről és gólyafészekről, amúgy is előre kell nézni, mert az visz előre (?), a negativitást (!) nem szeretik az olvasók, és nem mindenben a férfi a hibás, de amúgy csinos vagyok!

Kedves olvasók!

A tárgyban lehet ÉVA magazint venni például, ott dizájnos az élet, hepi az end, pöttyös szalvéta, pöttyös süti, anti-aging elérhető áron, valamint kibékül mindenki. Bővebben…

nem elég jó a szex 2.

Az előző rész:

nem elég jó a szex 1.

A belefeledkezés akadálya a kontrolláló agy. Akkor is megnehezíti a szexet, ha nem a stresszes háziasszony/kenyérkereső üzemmód győz a vágy felett. Ez külön probléma.

Az agy, amely átlát, számon tart, rendszerez. Ez:

De legalább szarnám telibe az egészet, de nem. Oldalra nézek az önkívület pillanataiban, meglátok egy hajszálat a lepedőn, megvisel. Hasfalrekonstrukciót végeznék a kiomló belű kispárnán.

Bővebben…

nem elég jó a szex 1.

ne vedd át az írásaimat

szerzőijog-policy itt: ne lopj!

Megénekeltük már, hogy milyen az, amikor nincs szex a párkapcsolatban, és ennek okait:

amiért a nő nem… 1.

amiért a nő nem… 2.

és amiért a férfi nem, mert sokszor ő sem

hölgyeim és uraim

nincs szex

Most arról a szintén gyakori helyzetről írok, amikor van szex, de nem az igazi. Két részben.

Itt, a nagy blogtesztben két kérdés is foglalkozik ezzel. Az egyik: Szoktál szeretkezni? A másik: Életed legfontosabb kapcsolatában milyen élmény volt a szex? Elgondolkodtatóak a válaszok, ha rákattintotok arra, hogy View results, láthatjátok a százalékos arányt. Bővebben…

sakktáblán a figurákat

Az az én bajom, hogy mindenkit komolyan veszek. Ez sok időmet, energiámat elveszi, de legalább árnyalatlan és igazságtalan nem vagyok. Nem bírok nem megfigyelni, megérteni. A tanárságomból ered, hogy mindenkinek a logikája, szempontja, működése érdekel (avagy: miért foglalkozom velük? Mert emberek, azért). Hátha kijöhet a kettes. Vagy a négyes?

Nem jön ki. A végén biztossá válik, ami az elején is az volt, és amit mindenki mondott nekem: facepalm.cropped-paris_tuileries_garden_facepalm_statue.jpg

Szóval érdekelt, hogy kik lehetnek ezek, akik engem olyannyira gyűlölnek és hetek óta rendületlenül elemeznek, pórusaimat vizsgálják, kinézetemen fanyalognak. Bővebben…

boribon és annipanni

Azt hiszem, jó lelkiismerettel mondhatom: nekünk megvan Boribon. Mint könyvtárgy és mint élmény, teljesen, és még azon is túl. Minden kötet, az újak is. Nem érzelmi kérdés, hanem olyasmi, mint a himlőoltás: van nekünk. Borzalmas amúgy, módosítás nélkül paródia, úgy, ahogy van, de ugye A GYEREK SZERETI. És mégis, ahogy az oltási heget, megszereti az ember. Tulajdonképp megejtően kedves. És mint az élet általában: ez van.

Én három gyereknek olvastam fel a Boribont, üdítő mondjuk a Fehérlófiához vagy a Maugli-diafilmhez képest. Amúgy nem üdítő, sőt. Azok, akik szerint például a kis herceget is jól meg kéne verni, szöges bakancsban és csapatostul, ne olvassanak tovább. Magam is közéjük tartozom, de én írom a posztot, ugye.

Évek óta van a Boribon. Kiszíneztük az első és a hátsó rajzot. Együtt tároljuk a köteteket. Eligazodunk a mitológiai térben. Tudom én ezt pókerarccal is.

Azon filóztam, most, hogy Babadávid kérésére újra előkerült (Boribon beteg), hogy mi ez a viszony Boribon és Annipanni között. Bővebben…

antidepresszió

A bejegyzés, amelyben le van írva az összetétel: sorswellness.

Volt idő, amikor érzelmi életem fordulatai valós időben voltak követhetőek a blogon. Mindent megírtam, mindent artikuláltam, mindenem felismerhető volt. Legalább a jelszavas posztokban.

Ezt nem tehetem többé, sokkal többen lettünk, ismeretlen rosszakarók lesnek, védem az életem szereplőit.

De ez most nagyon érdekes.

Húsz és fél éves koromban volt nekem az első, már nem kamaszkori szerelmem, akivel átléptük a Rubicont. Bővebben…