jól működnek az emberi kapcsolataid?

Neked jól működnek az emberi kapcsolataid? Vagy örökké konfliktusaid vannak? Bővebben…

már milyen régóta ez az a táj!

Mit mondjak és hogy mondjam? Meg vagyok rendülve. A táj – Fertőrákos, Fertőmeggyes, Ruszt – megsérült, érzelmileg is és tragédiák helyszíne. Mégis, ez az a táj. Itt írtam a hely kultúrtörténeti jelentőségéről: top 10 – élmény hová tűnt az emelkedő? Itt a saját élményeinkről: soha még ennyi kép! 1. soha még ennyi fotó! 2. És aztán itt: még mindig ez az a táj Ősszel szokunk jönni, minden évben. Október 1. a házassági évfordulóm.
Nyúlia
Jártam az esküvői vacsorám helyszínén, ugyanabban a parasztházban aludtunk, a hosszú rendezvényteremből nyíló, süllyesztett kádas szobában.
Voltunk a nászéjszaka (de hülye szó) vízi szállásán is.
Képernyőfotó 2018-10-13 - 18.45.02

a huszonegy házból tíz porig égett tavaly nyáron, ezek a betoncölöpök maradtak

14 fokos

Pedig János már nem él. És én is megváltoztam. Elmúlt a felfedezős frissesség belőlem, pont úgy, ahogy otthonos lesz egy lakhely vagy egy szerelem. Nem tartom már akkora kunsztnak a minőséget és a tisztességet, magamtól sem. Amiért rajongtam, az nem csak nem bonyolult: vannak árnyékai, kopásai. Mindig is voltak, csak naiv voltam? Mostanában lettek kopások? A naivitás, az ujjongó lelkesedés elvesztése kopás? Vajon ezzel jár a szerelemtelenség, a józanság, az önismeret, a határok tisztelete, a saját igényeim komolyan vétele? Nem tudom, hogy fogalmazzak. Belül zajlik mindez, és fáj nagyon. És megint G. szavai: “bárcsak tudnék feleennyira úgy örülni valaminek, mint te akárminek.” Már én sem tudok annyira. Már nem misztifikálok. Észreveszem a gyarlót, a drámát. Magamat is észreveszem. Így aztán a dolgok már csak úgy-ahogy csodálatosak. Viszont ebben az állapotban felviláglik az élet értéke, az egészségé, az emlékeké, az intenzív érzéseké. Nem csak bennem zajlik mindez. A helyi viszonyok átrendeződtek, munkás kéz kevesebb akad, és az őzek meg a szokatlanul későig itt időző seregélyek lezabálják a szedetlen szőlőt. Az értő kéz, a világló tehetség nem tud hibázni, viszont nem is lobog annyira. Nincs arra ideje. Munka van, feladat van, tartja a frontot. Nem biciklivel jövök most, de még Sopronból sem buszozunk, elaggott Volvóval visz a házig a Maestro. (Az előző bejegyzésekben találod a Maestrót.) Mégis, áthatóan helyiek a szagok, jóízű terményeké, gyógynövényeké, címeres téglába ivódva sültek, must, zsálya és kályha. A lomb aranysárga, a fehér húsú birsalma ragyogó korall sajttá fő és dermed, és ha fehér szőlőből vörösbortechnikával készít a Maestro bort, vagyis a héján hagyja, az fényesen narancsszínű lesz. Lőrinc szombat délben érkezik. Elmegyünk a tóhoz. Végig a mólón. Hattyúk, fecskék, elárvult betoncölöpök.

az utolsó közös utazásunk, 2012 szeptemberében. Dávid két és fél éves

Álmaim megrendítően, erős testi érzetekkel gomolyognak a nyugat-magyarországi csöndben. A nap melenget, és a gyerekeim már nem esnek a vízbe. Örülnek, önállóak, és intenzív emlékeik vannak. Birsalma és szilva, utóízek. Kacsamell, halászlé, vargánya, borjúmirigy, báránycsülök, egy-egy deci borok. Megkérdezem, mi ez a mirigy, a Maestro habozik a válasszal. Tudja, hogy ez az a szerv, a thymus, amely Jánosban az első tumor volt. Mindent tud.

szeretők és hazugságok

Sok mindenért ragadnak végül mégis egymás mellett, közös helyrajzi számon az emberek, és a kölcsönös egymás-boldogítás az utolsó közülük.

Ezt a posztot 2014. június 9-én kezdtem írni, amikor még nem tudtam, mi lesz a történetem vége. És még most sem tudom: nincs végük a történeteknek, úgy értem, markáns, megfogható tanulság-végük, dramaturgiai fordulat. Vegyes, más megértési szintekről való, különböző stílusú, élményalapú, szándékú szövegrészletek ezek.

A lényeg kimondása kellemetlen lesz, és én sem nem eufemizálok (máshol sem), sem nem fogom megemlíteni a kivételt, amitől mégis hinni lehet az egészben, a szerető szerelmében vagy a hűtlen férj (ez ugyanő volna) igaz visszatérésében, a dolgok devalválatlan értékében.

Nem vagy kivétel. Fél Magyarország szeretőzik, negyed Magyarország szeretői viszonyból lett tartós kapcsolataiban él. Bővebben…

szabadon

Gondoltatok már arra, hogy ezek az ezospiri fordulatok, hogy sors, karma meg majd az élettől visszakapod vagy (keresztényben) megver ezért még az Isten, ez semmi más, mint önigazolás és rosszakarat? Nekem már akkor is a hajam kihullott tőlük, amikor még nem gondoltam bele. A remény kifejeződése mindez, hogy nem csak neked, majd másnak is szar lesz. Vele csalt az apjukod? Majd visszakapja, megcsalja őt is. Bővebben…

a férfi hallgat

A blogra újabban nagy számban érkeznek hasonló keresőkifejezések. Én egyébként örülök, hogy beíróik itt kötnek ki:

mit tegyek, ha a férfi nem beszél

elnémul a férfi

nem tud kommunikálni gyerekkori sérülés miatt

miért hallgat napokig a férfi ha ugy érzi megbántották

nem fejezi ki az érzelmeit, mit tegyek?

Kicsi kínai rabszolgák nem ülnek ugyan a google másik végén, hogy megválaszolják életed gyötrő problémáit. De én megmondom, mi ez az egész.

Végre egy nem különösebben bonyolult téma. Bővebben…

sajnos, a nők manapság

Hüledezem. Kedvelt produkció netszerte: felvenni a jövőért, az ép családokért és férfi–nő viszonyokért aggódó, tudományos álarcot, bezzeg régen a fonóban!, és morális pánikolni egy kicsit, hogy a nők, lássuk csak a hosszú listát:

  • hibás párválasztási stratégiákat követnek, aztán majd jól megszívják, de mi megmondtuk!
  • túl sokat képzelnek magukról, tökéletesnek hiszik magukat, fenn hordják az orrukat, pedig buták és csúnyák,
  • biztosak lehetnek benne, hogy a férfiaknak így is kellenek, debezzeg szegény férfiak, szűzen dögölhetnek meg, ha ez nem tetszik nekik
  • föléválasztanak, be akarják magukat biztosítani, csak az alfákkal állnak szóba (a definíció úgy néz ki hovatovább, hogy akivel szóba állnak, az az alfa)
  • elérhetetlen pasik után sóvárognak,
  • számító módon keresnek férjet, előre tudják, mit akarnak
  • debezzeg a rendes srácoknak nemet mondanak, velük csak játszanak!
  • nem szülnek, vagy nem eleget, nem időben
  • csak gyerekcsinálásra kell nekik a férfi
  • nem szeretik a szexet
  • túl sokakkal szexelnek, nem őrzik meg a jófeleség-séghez szükséges “tisztaságot” 8értsd: van már fogalmuk a szenvedélyes és minőségi szexről vagy csak arról, milyen egy 15 centis cerka, juj, veszélyes!)
  • vagy nem is heterók, nem kérnek a férfiakból
  • egymás között pusmognak, hülyeségekre biztatják fel egymást
  • tönkreteszik a jóságos, jámbor férjet állandó követelőzésükkel
  • elválnak, unalomból és hisztiből, vagy mert jobbat találtak
  • gyerektartást akarnak, kihasználják a férjet anyagilag
  • macskájuk van

Vajon ha mindez igaz, vagy sok olyan nő van, akire igaz, azzal mi a baj? Neked is lehet macskád. Bővebben…

tények, személyes megélések, vélemények

Az elmúlt napok témája számomra ez. Személyes ügyben és a Közéleti Kommentolvasásban is megjelent:

tény és vélemény.

Mennyire nem értik e szavakat! A magukat okosnak hívők, hosszú mondatokban fejtegetők, okos terminológiát és szerkezeteket használók sem.

Tény és vélemény különbségét kiélezik, bizonyos állításokra rásütik, hogy az “csak” vélemény, és ezt a különbségtételt arra használják, hogy az állítást semmibe vegyék, lesöpörjék az asztalról, betudják valami szubjektív kis semmiségnek, amellyel nem kell számolniuk. Nem számít, hiszen az csak egy vélemény, különben is, az övé ez, az enyém meg más, mindenkié más, tehát nem is kell figyelembe venni… Tényeket követel.

Pedig nem a véleménye a más. Hanem az érdeke. És ez teszi szándékosan ellentétessé a véleményét.

Például az az érdeke, hogy ne derüljön ki valami, mert titka, takargatnivalója van. Vagy hogy megússzon valamit.

Vannak vélemények, amelyek mögött nincsen tény, és mégis komolyan kell venned őket. Például a tintahal nem finom valóban nem tény, mégis fontos szempont, ha közösen vacsorázol az illetővel.

Máskor meg az van, hogy amit véleménynek mondasz, hogy ne kelljen komolyan venned, az éppenséggel tény. Te úgy érted, hogy az állítását neked bizonyítsa be jogilag, racionálisan, mert különben semmibe veszed, nem hiszel neki, nem alapozhatja rá azt, amit mond. Akkor most értesülj róla: attól, hogy csak egyvalaki tudja, vagy nem büntetőjogilag igazolható, még lehet valami tény. Egy sor tényállítást úgy teszünk, hogy senki nem akarja, hogy bizonyítsuk. Kivittem a kutyát már hat előtt, ez nem attól tény, hogy láttál a parkban. Ma zöld smoothie-t csináltam, mert a szeder elfogyott. Ez is tény. Ha nincs tanúm vagy nyom, mondjuk a szemetesemben a kidobott mélyhűtöttszeder-zacskó, akkor is tény. És ebben nem kételkedsz. Abban sem, hogy tegnap egy kis hőemelkedésem volt. Pedig nem tudom bizonyítani.

Az a kérdés, milyen témákban van kedved kételkedni, és miért pont azokban. Miért kételkedsz abban, hogy sosem éreztem irántad erotikus vágyat? Úgy érted, hazudok, csak ezt nem mered így kimondani? Reméled, hogy hazudok? Vagy azt gondolod: nem számít, hogy éreztem-e vágyat? De, számít, ha kettőnk kapcsolatáról van szó, és épp azzal vádolsz, hogy én kikezdtem veled. Nem akarod megérteni, hogy én nem ragadhattam rád, mert nem éreztem ilyen vágyat, sőt (ez is tény) az egyoldalú, makacs kívánkozás engem taszít.

Tényekről lehet hazudni, hogyne lehetne. De akkor azt mondd, hogy hazudok, ne azt, hogy a tényem nem is tény. Az a kérdés, hiszel-e a másiknak. Minden marakodó kommentelő, bizalmatlan barát, gyanakvó házastárs figyelmébe: ne akarj olyannal beszélgetni, kapcsolatban lenni, akinek következetesen nem hiszel, pláne ne várj tőle bizalmat vagy őszinteséget. Ne használd a kapcsolatot a kételkedés keretéül.

Tény lehet érzés-állítás is. Nagyon féltem, hogy ettől a vihartól már teljesen szétázik a tető. A tény nem attól tény, hogy bebizonyítható, vagy hogy semmi köze az érzésekhez. Egyszerűen attól tény, mert úgy történt. Nem az a kérdés, reális volt-e a tető szétesésének veszélye – itt az a tény, hogy féltem. Nem kell agyi CT, hormonok mérése, tanúvallomás ahhoz, hogy tényként állíthassam: féltem. Szerintem ez a kabát ronda, az a vélemény. Nem sok minden következik belőle, de ne vedd meg neki ajándékba, mindenesetre. De az én álláspontom az, hogy ez a kabát ronda vagy hogy nem venném meg ezt a kabátot, az megint csak tény.

Azért szőrözök ezen, mert ez alapprobléma. Igen sokan azt várják, hogy én csakis tényeket írjak a blogon, bizonyítsak mindent, számoljak el, de olyanok mondják ám, akik eleve úgy jönnek ide, hogy nem hisznek nekem, és nem ismerik el a jogomat, hogy írhatom, amit gondolok. Miért kell nekünk akkor beszélgetni, mit akarnak ők itt? Vagy pedig: akkor van rendben az állításom, ha konszenzus jön létre. Akkor érvényes. Megteremtelnek egy keretet, amelyben nekem akkor van objektíven igazam, ha ők vagy a hozzájuk hasonlók egyetértenek velem. Az én igazságomra vagy örömeimre, pláne a testélményemre nem kell pecsét.

Az én erről azt gondolom, hogy… állítása az, hogy én erről ezt gondolom. És ugye nem akarod nekem azt elmagyarázni, hogy ami a főmondatban áll, az nem igaz, tehát hogy én nem is úgy gondolom…? Eljutottunk a lényeghez: szeretnéd te is kifejezni, te mit gondolsz, te is úgy, legyen az is érvényes. Nyugodtan. Csak ne sérts blogos normákat, kéréseket, és ne gondold, hogy aki nagyon löki, annak biztosan igaza van. És ne sértődj meg, ha válaszol arra, amit írsz.

Neked meg lehet igazad, bármit is jelentsen ez, csak az is meglehet, hogy a partneredet a te véleményed egyáltalán nem érdekli, és “elgondolkodni” sem akar róla. Valójában a különvéleményed fejtegetésével az idejére és a figyelmére formálsz jogot, mégpedig igen udvariatlanul.

Minden mondatom eleje az, hogy én azt gondolom – és ez maga a blogolás. Bővebben…