leleplezett celebek

Ha megnyugtat, hogy valaki milyen szarul néz ki, akkor te nézel ki szarul, de legalábbis ezen görcsölsz.

Régebben, mondjuk húsz éve még nem működött a net demokráciája, a közösségi kontroll, ezért hatékonyabban prezentálta a média az illúziót. Mi pedig elhittük: a híres színésznők, modellek hibátlanul szépek. Rózsaszínűt finganak, harmonikus házasságban élnek, sose depisek, nem híznak el, boldogok és kacagnak. A kilencvenes években általános csodálat övezte a tévében látott, koncertező, színházban játszó hírességeket. Ők voltak az izgalmasak, mi az átlagosak. Átjárhatatlan volt a világ egyszeri és híres ember között. Aki mégis elhízott, egyszerűen elbújt. Akkor még… Bővebben…

technikai jellegű

Itt a nyár, sok finom eper, fagylalt és futás.

eperfotó-dekonstrukció. a terasz koszos!!!

Ezért (!) egy kis változást vezetek be a blog működésében.

Kezdő bloggerként rettentően örültem az olvasóknak és a sok kommentnek, a visszhangnak, de valami (az ízlésem) mindig visszatartott attól, hogy mesterségesen nyomjam, generáljam, prörgessem a csakazolvassát. A “szerves” elérést szeretem: ne azért legyen itt az olvasó, mert bombasztikus a cím, mert felugrott a hirdetés, hanem mert erre keres rá, ez kell neki, ez érdekli (és ezért esetleg feliratkozott).

Ma már túl sok a komment. Jó, hogy sokan vagyunk, de van, aki úgy érzi, ettől már a blog közös, vagyis: az övé. Sajnos, a témák és a szövegek összetettsége nem tudott cenzusként működni: marad mit kapirgálni annak, aki szemétdombhoz szokott. Nem is a kommentek mennyisége a gond, inkább az, hogy nagyon vegyes jellegűek, rengeteg motiváció keveredhet ide az igényes együtt-gondolkodáson, önmegértésen, információterjesztésen, tanuláson kívül. A kommentelők egy része mocskosul visszaél a bloggal, a láthatóságommal és a netes trükközés lehetőségeivel. A felület hizlal ítélkezési kényszereseket és súlyosan frusztrált, sértődött, magukat blöffölésben és szemétkedésben kiélő embereket (ezt pedig azért sem hagyhatom, mert nem lesztek tőle jobban).

Nézegetni, nyomozni rendkívül passzív tevékenység, ha nem gondolkodsz. Unalom, élethiány ellen nem jó a csakazolvasás, csak rosszabb emberré tesz. Annak való a blog, aki nem ártani akar, akinek vannak hasonló impulzusai (akár gondolatok, akár sport, élmény, gyerek, kultúra), és gondolkodni akar, nem ítélkezni. Tehát ez nem az én kérésem, hogy szállj le a bloggerről, hanem értelmetlen máshogy itt lenned. Amit támadsz, általában nem érted.

Van még a felelősség, igazságosság, határok kérdése is: kedves olvasóm, bárki is légy, te akarsz itt olvasni és kommentelni, ezért neked is van dolgod. Ne basztasd és ne is kóstolgasd a bloggert. Magánéletéhez nincsen semmi közöd, arról sokat nem tudsz, és az életmód-döntéseihez se nagyon. Ezek személyes dolgok, ami azt jelenti: én írhatok róla, tehetek állításokat, bírálhatom pl. a köldököm formáját, te nem. Te a sajátodról tehetsz.

Mint házigazdának vannak kéréseim. Én hadd írjak, szerkesszek, ne kelljen folyton rámolni, takarítani. Mostantól másképp lesz a kommentelés, mert ennyi időm nincs, és nem akarom, hogy még mélyebbre süllyedjetek.

Mindenki, aki eddig bent van (és: találkoztunk, ismerem, tudok nevet kötni hozzá, VAGY egységes, megbízható kép áll össze az eddigi kommentjeiből), teljesen rendben van, nincs teendője. Körülbelül százötvenen vagytok. Ne vedd magadra, nem neked szól!

(Előfordulhat, hogy a beállítások miatt, vagy előttem ismeretlen okból spam mappába kerül a komment. Újabban pl. sue, fflamingjue jár így. Ezek mindig megvannak, mindig előszedem őket hamar.)

A többieknek írom: tudom, nagyon érdekes, megunhatatlan, hogy mit csinál már megint a blogger, mibe lehet megint beleszállni, szájat húzni, kavarni. Témáim egy-két napos késéssel megjelennek máshol, másik előjellel (ha én bíráltam, ő szereti), ez is vicces.

Sokan azért írnak, mert bár tudják, nem fognak megjelenni, remélik, hogy azért olvasom. Érthetetlen, miért nem írnak e-mailt. Nem beszélgetek, nem levelezek olyanokkal, akik a valós nevüket nem írják meg.

Új komment mostantól csak akkor jöhet, ha

  • az írója köszön, kapcsolódik, emberként szól,
  • magáról ír, vagy saját álláspontot, a saját szavaival, gondolatot, élményt,
  • az e-mail címe nem kamu, és kiderül belőle a neve,
  • egy nevet használ (jegyezd meg, kérlek!).

Nekem nem hiányzik senki kommentje, aki ezekre nem képes. Nem is olvasom.

Nem jöhet:

  • csak link, idézet,
  • nőgyűlölet, rasszizmus, kirekesztés, fehérfölény, incel,
  • bármilyen gyűlölködés, szimpátiatoborzás (férjek ellen sem),
  • öncélú bulvár, lerágott csont, párthoz kötődő politika,
  • lelkisegély-igény: elsírom a bánatom-ti majd megoldjátok teherletevés — keress coachot, pszichológust!
  • más blog linkje kommentár nélkül (az említett “megsétáltatom a blogomat” jelenség miatt),
  • és: ne akarj itt blogot írni, “te is elmondod a véleményed/történeted” alapon, leuralva a beszélgetést, hogy aztán mindenki veled foglalkozzon.

Aki a fentieket nem tartja be, azt magyarázat és figyelmeztetés nélkül törlöm és tiltom.

Ezek pedig minden kommentelőnek szólnak:

  • kérlek, gondolkodj kommentelés előtt, vagy írd meg és várj egy kicsit a közzététellel,
  • biztos, hogy rám haragszol? Ne told rám, nem kérem. Kösz!
  • ne állítsd magad szembe a többiekkel, miszerint a többi olvasó mind egyetért/szervilis/nő/buta, de bezzeg te. Tényleg ez kell az egódnak? Ők sem egyformák. Te sem vagy más. Tisztelet!
  • témába vágót kommentelj, ne csak fecsegj: legyen köze a poszt lényegéhez (a “hogy a lényeget emeljem ki” szőrözés, csak mert eszedbe jutott, nem annyira vicces), vagy legyen köze a többiek kommentjéhez – persze a téma elkanyarodhat, ez teljesen oké,
  • a “jut eszembe, akciós a tejföl/nekem is kiszakadt a harisnyám” típusú kommentek inadekvátak egy irodalmi vagy személyes, nehéz helyzetről valló poszt alatt. Butának tűnsz tőlük. Fogd vissza magad, és első kommentként ne gyalogolj bele a csendbe, hátha érkezik értőbb,
  • nem, ez nem azt jelenti, hogy csak dicsérni lehet (sőt, feszélyez a “köszönöm”, “minden sorával egyetértek”), esztétikai, technikai, tartalmi bírálat jöhet,
  • ne magyarázkodj, hogy te mennyire vagy állatabajgató/öko/miért nem eszel húst/sportolsz-e, nem kell levizsgázni a posztból. Semmi baj azzal, ahogy te csinálod (írj róla meggyőző szöveget!), lehet más a véleményed is! ne legyél szubmisszív!
  • ne szidjatok itt felismerhető házastársat, rokont, nagyon kínos, és rám száll vissza,
  • gondold meg, mit írsz, milyen néven, ne kérj később törlést,
  • az elütés nem baj, ne mentegetőzz!
  • de ne várd, hogy komolyan vegyenek elemi helyesírási hibákkal, az gáz,
  • kifejezetten nem szokta jól érezni magát itt a mérnöki-materialista-racionális típusú, aspergeres jellegű alkat: metaforákkal nem vitatkozunk, ízléssel szemben nem érvelünk. A nem-trollokkal való konfliktusok nagy része ilyen, és nekem nincs türelmem hozzájuk,
  • ne elemezd a bloggert, nem az ő személye a téma, ne taglald a motivációit,
  • ne kérd számon, hogy “te, aki azt írtad, most meg…” – változunk, te is, és olyan is van, hogy egyik témában az ember súlyosan konzervatív, a másikban meg progresszív,
  • ha eleve utálod a bloggert, nem tetszik, le akarod leplezni, azt csináld máshol, ne használd a blogja felületét. (Ilyenkor látszik, hogy nem az a cél, hogy a nyilvánosságban bírálhass, hanem hogy engem piszkálj, zaklass.)

A csakazolvassa nem való mindenkinek, sőt, igen keveseknek való. A többség nem érti: nem volt közepes-komoly irodalmi művelődésben része. A majdnem bátrak, akik nekifutottak az életük megváltoztatásának, de mégse sikerült, gyakran teszik át rám az indulatokat. Ráadásul olyan témákat piszkálok meg, olyan döntéseket hozok és olyan életmódot élek, amely az egyszeri, nem gondolkodó emberből tiltakozást vált ki. Nincs alku – én hadd legyek boldog.

Ez a blog azért ilyen, mert a blogger az ilyen szövegekben, témákban hisz, ezek megírása tölti el szenvedéllyel, és ez a véleménye a világ dolgairól. Próbáld értelmezni a szövegeket. Nem azért írom a posztot, hogy bántsalak, megítéljelek. Nem vagyok senki képviselője, megbízottja. A blogon továbbra is ilyen szövegek, képek, témák lesznek. Kell hozzájuk agy, nem árt némi képzettség, érzékenység, elmélyültség, olvasottság, ettől egy kicsit elit a dolog. Sajnálom, ha ez frusztrál valakit. Ne magyarázkodj, ha más a közeged, hanem figyelj. Én nem csoportképző, politikai-mozgalmi, hanem intellektuális és énkifejező blogot akartam, és utálom a közhelyes, kész, indulatos, nem egyenes szándékú tartalmakat.

nincs bajom a vegánokkal

Ez az a poszt, amelyben nyilvánosan is leteszem azt az örök kényszert és önnyomasztást, hogy jó ember legyek, használjak a világnak, valahogy kihozzam a nagyon is pőre, nyomorúságos valóságból, hogy én aztán mennyi mindent teszek a jobb világért. Ez olyannyira áthatotta a huszon- és harmincas éveimet, hogy zsarolható voltam vele, és iszonyú frusztrálttá tett.

Ma már nem így van. Ma már el sem olvasom az ökotudatos magazincikkeket, hányok tőlük – két samponreklám között. Amúgy is, 1996-ban tartottam ott tudatilag, ahol ők most se. Ők aktív lépéseket javasolnak: VEGYÉL lebomlós kutyakakizacskót, SAVE THE WORLD feliratú, cuki, csini, csajos pólót, hibrid kocsit, és újrahasznosított papírból gyártsd ám a sem nem szép, sem nem öko karácsonyi dekort. Fogyassz! Mit csináljanak, ez kell az olvasónak. Én passzív módon, nemfogyasztással csináltam, amikor még elhittem, hogy számít. És ez nem magazinba való.

Most is csinálom, amúgy, it’s a must, csak már nincs ideológiai heve. Bővebben…

majd én engedélyezem a traumádat, kislány

Rendkívül tanulságos volt az a néhány ezer komment, amelyet az elmúlt két hétben olvastam a Marton-botrány kapcsán. Valóságos aranybánya az olyan bloggernek, aki régóta női sorsról, szexusról, hatalomról, zaklatásról, testről, szabadságról, önrendelkezésről, saját normákról, érvelésről és érvelési hibákról, netes kommunikációról ír szenvedéllyel.

Ahogy nem értik. Ahogy elkezdték “a másik oldalt” nézni, a szituációt árnyalni. Az elkövető tettei, felelőssége, indíttatása helyett az áldozatot vagy a szót emelőket kezdték véleményezni, kikezdeni.

Erőszak esetében nincs másik oldal, nincs mit nézni. Bővebben…

best of kommentelők – frissítve

Újak, erre a posztra reagálva. Kissé elrajzolta tevékenységem méretélt, és állati szellemesnek hiszi magát Agymosógép:

Ikertornyok.

“Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha ezután is támadják, akkor Lovasberényig.”

“Szeretnék elrontani. De nem fogják. Az edzéshez is nagyobb kedvem lett attól, amikor elkezdték írni, hogy 80 kiló vagyok, ez nem szép, meg nem is 174 centi. Még nagyobb izmokat! Még!”

Csodálatos bizonyítéka ez annak, hogy egy tőről metszettek vagytok, egy rugóra jár az agyatok a drága minielnök úrral! :DD
Ez annyira gyönyörű! LOL

Nem hasonlítalak, csak nem tudtam nem észrevenni az ikertornyokat, bocs. 😀 Tudod, az a fránya újságíróagy…

(újságíróagy!!! neki az van, vagyis nincs, de kéne)

Fejtsük meg a pompásan sikerült hasonlatot: az én sportolásom, blogolásom, döntésem, szabadidő-eltöltésem, énmeghatározásom indíttatása diktatórikus, erőszakos, úgy érinti a társadalmat (?), akkora hepciáskodás és provokáció, mint a miniszterelnök dafke önérdekű közpénz-herdálása.

Remek újságíró lennél!

Aztán, kitiltott, sokszor szépen kért kommentelő, ne csinálja (szövetszöcske):

…nem biztos, hogy így van, de azt gondolom az én véleményem is idefér, és nem feltétlen rombol)
Ja, csak hogy tiszta legyen, amíg kicsik voltak a gyerekeim, sokat lógtam a bezzeganyán(vagyis azon már nem, hanem elődjén a porontyon), vannak onnan azóta is ismerőseim. Az, hogy nem mindenki kedvelte ott sem a pofámat, nem jelenti azt, hogy zaklató voltam…

Biztos, hogy nem így van. Ezt én mondom, a blog működtetője. Feltétlen rombol. Téged nevetségessé tesz, ordít az irigység, irritáló. Nem akarok ilyen emberekkel interakciót, ezért nem is lesz.

Frankó, hogy te így gondolold, mások vajon hogy gondolják? Mondjuk a blog tulajdonosa, aki kétszáz kommentedben kapta meg tőled a feszülést, belemagyarázást, erősködést, és soha semmi mást?

Mit szeretnél elérni?

Ne törleszkedj, ne csináld az ambivalens játszmát (utálom, kikezdem, alázom, fölényeskedem, de nem vagyok meg nélküle, folyton a nyomában vagyok). Ne magyarázd, hogy miért van jogod ahhoz, amihez nincs jogod.

A lényeg egyszerű: ha kérnek, állj le, ne feszülj. Az is baj, hogy kérni kellett. Lehet, hogy nehéz gyerekkorod volt. Lehet, hogy unod az életed. Lehet, hogy frusztrált vagy. De ezt oldd meg nélkülem.

Ha mégis feszülsz, ne a bloggert vádold feszkózással, érdekalapú drámázással, sunyin áttolva a felelősséget.

Emlékszel mikor azt írtad, milyen legyek neked, hogy átdefiniáltad már saját elveidet azóta, gondolom akkoriban ez még nem csak arra vonatkozott, hogy neked ne mondja senki hogy mit kellene tenni az életedben. Gondoltad volna hogy ilyen paranoid törpediktátor leszel valaha, aki nem agyal dolgokon, hanem kinyilatkoztatja, hogy kell élni, miről mit kell gondolni, aki megmondja milyen legyél, és az x darab megtért bólogatón túl tovább már nem lát, akinek a világ nagyobbik része ellenség?

Kurvajó, komolyan. Mit értett Szövetszöcske abból a posztból? A női lét sínszerű, szomorú, igazodós, passzív menetéből? Ugyanarról beszélek most is, akkor is. Mit definiáltam át? Ugyanúgy nemet mondok a beszorítottságra, a megfelelésre, az előírt szerepekre. Nem írom elő senkinek, csak megírom, hogy én mit gondolok, és nem hagyom, hogy unatkozó, középszerű emberek manipuláljanak, leszólják az én megélt utamat. Ők basztatnak a buta, provinciális normákkal, hogy én túl izmos, férfias vagyok, hogy miért edzek, hogy miért nem takarítom a teraszt, hogy miért nem megyek állásba. Hogy így nem lehet élni. De, lehet.

2012-ben persze, a férjem utolsó napjai, minden nap órákat  voltam az onkológián, bloggerként meg balek voltam… lehetett sajnálni, lefele beszélni, “segíteni”, nem volt se izom, se talpraállás, se nagy szerelem, se blogbevétel. Azóta lett bajuk, csakis.

Élj másképp, Szövet. De aztán boldog legyél nekem. Ne ilyen irigy basztató.

Én csak a butaságot és döfködést nem tűröm. Gondolkodni, súlyt emelni, kritikusnak lenni pont ugyanolyan morális álláspont, mint amit abban a posztban látsz, Szövet. Komolyan nem érted?

X darab megtért bólogató? Ugyanazt élték meg, hasonló, amire jutottak. Ki a diktátor, ki néz le kit, ki is hiszi okosabbnak magát?

És mi lesz a megtértekből, később, akikben kevesebb karizma van mint benned, nem lesznek saját bólogatóik, akik életben tartják őket az ő saját külön (vagy inkább különböző…) útjukon, és az akolmeleg nélkül megfagynak, és jön mint a viccben, hogy nagymágusz a szánta eleszett?

Köszönöm, hogy elismered a karizmát, ez is valami, de megdöbbent a szenvedélyes ostorozás. Milyen felelősséget akasztanál te a nyakamba? Én nem vagyok guru, nem vagyok osztályfőnök, dada, nem vállalhatok mások életéért felelősséget. Mindenkié a saját élete, ez megint az a sunyi áttolás, amit moindig csinálsz, legyek mindennek én az oka.

De abban igazad van, az egyik fő konfliktus az irigység mellett az, hogy emberek nem tudják, mit kezdjenek magukkal, és itt felbuzdultak, hogy akkor majd meglépik azt a nagyot a szabadságba, amiről én írok, sokaknak voltak illúziók is, köztük a nekem fontos embereknek is, és ők azért haragszanak, magukra, mert nem klépték meg végül a nagyot, amit pedig ők akartak. És látják, nézik azóta is, hogy én viszont továbbra sem alkudtam meg. Visszasunnyogtak a régibe, elfogyott a lelkesedés, mert mégis, a Lajoshoz lehet szólni, meg ő tolja a pénzt, és anyuval sem tanácsos összeveszni, vigyáz néha a gyerekre, meg jó érzés is valahol az exet kukkolni és baszogatni, valamint nem sikerült lefogyni. Nyilván csak karizmatikusan, valóban megélt döntésekkel, végigcsinált dolgok közül van jogom efféle blogot írni. Én író vagyok, más írókat, igazi művészeket elnézve nem is nagyon éles, innovatív mondandóval.

Mindenkire igaz viszont, hogy áthazudozni az életet, alakoskodni, feszkót máshol levezetni, elfojtásokat cipelni, másokat basztatni irigyen nem érdemes, árt a szépségnek.

*

Válogatás a százötvenezer nem-spam kommentből és ezernél több e-mailből. Bővebben…

a semlegesneműek vécéje

Ez most elterjedt a médiában: a gúnyolódás a semlegesneműek vécéjén. Továbbá az LMBTQIAWFNYRF satöbbi identitás. Hogy itten harmincféle szexuális identitást kéne számon (és tiszteletben) tartani. Ezt akarják a feministák, a genderhívek (őket mint valami elborult törpe kisebbséget, néha pedig titkos összeköttetésekkel és pénzekkel bíró, kvázi szabadkőműves csoportot emlegetik, akik világuralomra törnek, és igazi szándékuk a hálószobákig terjedő diktatúra). Ezzel foglalkoznak a genderisták, ilyen konferenciákat tartanak, miközben emberek éheznek, és anyósom is eltörte a lábát…!

Valószínű, hogy találkozol ezzel a fajta olcsó célozgatással, ezért most a magam eszközeivel (közepes tájékozottságommal, kevéssé elméleti hajlamommal, viszont jelentős egyenlőtlenségügyi érzékenységemmel és frappírozó lényeglátással) szeretnék rámutatni, hogy miért vagy borzalmasan igénytelen, ha ebbe beleállsz. Bővebben…

legyen már ciki

Tényleg mindenki megőrült?

Hogy lehet, hogy másoknak nem tűnik fel? Ezek csak az én “sérelmeim”?

Legyen már ciki, hogy azzal van baj, az a gyanús, aki szól ellene. Ha megneszeled az erőt, a népszerűséget, azt, hogy a kiállás trendi, majd odatörleszkedsz te is… 2009-ben, amikor én kezdtem, ezek a gondolatok, amelyekkel ma a hígak ováció közepette vagiznak, döbbenetet váltottak ki… Bővebben…