tamás, én segítek szívesen

Tamás, jött egy levél, amelyben pénzt követelsz tőlem valami jogi körítéssel.

Hát, ide jutottál, jutottunk. A szerelmünk. Odáig jutottál, hogy fel is jelentettél engem. Amit eléggé kínosnak gondoltak rendőrkollégáid is.

Teljesen más, ha kérsz, mert megszorultál, én megértem, és más, ha követelőzöl.

De mire is kell a jogászkodás?

Elfedni azt, hogy nyomozgatsz utánam, beszálltál egy hobbiból rosszindulatúskodó körbe, akiknek mesélsz a kapcsolatunk részleteiről, mindezt sunyin, mert tudod, hogy ciki, de bizonyíthatóan. Nekem elküldték, és ezek még nagyon enyhék:

Megfigyelsz, kavarsz évek óta, rólam kommentekgetsz azok körében, akiket általam ismertél meg, letagadod, hinted a rágalmakat pornóról és seggből szájba szaros faszról (!!!), úgy, hogy én nem ártottam neked, te csak nem tudod elviselni, amit a blog állít a hazugságról, a képmutató életről, a nappalik sivárságáról.

Ezért az igazmondásért szerettél belém sorsszerűen! Ittad a szavaimat, újra akartad kezdeni az életed.

Benne van a követelésedben, hogy szerinted nekem a Ventus Commerce kiadótól lehet bevételem, és a MagNetBanknál van számlám. És özvegyi nyugdíj! Beszarok rajtad.

Ezt így megmutatnám. Te nem szégyelled magad?

Az egész szerepjátszásodon meg vagyok döbbenve. Te is látod, hogy milyen színvonalon beszélnek a libák, miket raknak ki, hogyan erőlködnek, utánoznak, ezt tisztán láttad te. És most neked nyalnak, ez tetszik neked, gyenge jellem vagy, Szentesi körül sürgölődsz, pedig te is tisztán látod, hogy neki a rák áru és kontent, Villőnek is megadod, amiért rimánkodik, egymást használgatjátok ellenem, mert a hazug életetekből különböző okokból gyűlöltök, és el akartok hallgattatni.

Odaírja a neved, neked ajánlja? A killbillt is koppintja?

Elképesztőnek tartom, hogy 2020-21-ben ti rólam fecsegtek, rajtam pörögtök, beadványokat írsz, ügyeket kreálsz, hogy ennyire nem bírjátok elviselni a blogot, a szókimondást (amit pedig imádtatok, erre jöttetek ide!), és még mindig én vagyok a téma, de a szemembe nem mersz nézni

Azért néha írsz. Újabban fenyegetéseket, de írtál 2015-ben is, szerelmeset.

Ezt elégeltem meg, a förtelmes kavarást, ezért szóltam áprilisban, hogy elég volt.

Mi nem vesztünk össze, sőt, nem is szakítottunk, az utolsó utáni pillanatig eksztatikus rajongást kaptam tőled, soha nem mondtad ki viágosan, hogy vége van, meg akartál tartani tartalékban, ha esetleg és féltél is tőlem, az igazságomtól meg a blogtól is. Ezek szerint te csak gyáva voltál konfrontálódni. Meg hát mikor is tetted volna: jóval az utolsó találkozásunk után, 2016-ban jöttél rá egyben, hogy én milyen vagyok. Nárcisztikus.

egy szép álnév

 

Kérdezz meg erről egy pszichológust az utólagos átértelmezgetésnek, a nagy rájövéseknek neve is van. Ha rájössz, akkor tied a tanulság és a saját hülyeségedre kell ráébredni, nem a szerelmedet mocskolni, aki soha nem ártott neked. Az összes csalódott liba Amerikában, aki koslatott meg rajongott és fáj neki a szerelem elvesztése, vagy ennek az oldalnak a szerzője, és, sajnos, egy jó barátnőm is, pont így jön rá utólag, így nem vállalják a felelősséget a saját döntéseikért és állnak bosszút. Tele van ezzel a reddit meg a quora. És nagyon vicces. Hét hónapon át, itt nálam, barátaimat megismerve, bulikon, randevúkon, mély beszélgetésekben, sírós állapotaimban, anyagi és jogi ügyeimet intézve, több száz e-mailben, rajongva, ágyban neked nem tűnt fel, milyen vagyok (és hogy szájszagom van, pornón alakult a szexualitásom, erőltetek dolgokat, és undorodsz a szextől! Ezeket te írtad???)

És utólag érted meg a házasságodat is, yesiamproud és twentysixyearstogether hashtagekkel elkezdted kipakolni a meghamisított életedet nyilvánosba Instán, pont mint Villő.

Tamás. Érett ember nem rakja ki a párkapcsolatát kontentnek, főleg azok után, hogy egy pár hetes kapvsolatért el akarta hagyni az egész kertvárost, mindent. Azok után, amiket nekem, kérésem ellenére meséltél az otthonod valóságáról. És úgy pakoltad ki, hogy eközben rosszindulatú libák tucatjai gágognak körülötted.

 

 

És különösen nem teszi ki, ha átvilágított, befolyásos pozícióba nyomta be a főorvos apukája. (És nem is szeretőzik meg ígér, megjegyzem, de hát van ilyen. Nem vettem komolyan, és gyanakodni kezdtem a pénz miatt. Tudod, amin röhögtél, “megnyerő külsejével megtévesztette a magányos budai villa özvegy lakóját”.)

Én akkor annyira tónustalan voltam, nem is érdekelt, hogy nézek ki,te meg rajongtál. Frankón, ilyen hasam volt, te meg imádtál.

Mert nem ez számított. És nem is a pénz, inkább az életmód, értékrend és a szabadság. Te annyit meséltél a proliságról, a szorongásodról, hogy érdekel, van hajlamod, de nincs közeged, inspirációd, csak maché gesztusaid, lefotózod a motort, meg egy festő barát, meg hogy Rubicont olvasol rettenetes bútorok között, beszerzel pár könyvet, de a fórumozgatás izgalmasabb, de emberileg is póz: gratulálsz szilveszterkor a jobbikos ismerősnek, menniyre becsülöd, milyen igaz ember. Mindezt egyetemi végzettséggel. És mintha az én vádam lett volna a proliság, de én sosem így néztem az embereket. Ami nem jelenti azt, hogy nem becsülöm többre az okosságot, az érzékenységet a butaságnál, harsányságnál. (Van ez a mítosz is, hogy “a kövér emberek/egyszerű vidékiek/tanulatlanok/gyerektelenek mind jók, MERT elnyomottak, de a gonosz sznobok, soványak, diplomások, anyák lenézik őket…” – én azt látom, hogy aki negyvenes éveire irodakukac, miközben menő, alkotó életre vágyik, akinek kiéletlen vágyai vannak, aki elhízott vagy akinek, hiába akart, nem lett gyereke, az nagy eséllyel gonosz és irigy és üresfejű lesz.) Szerettél volna te életmódban, mindenhogy ilyesmi lenni, amit itt láttál, sok könyv, idézetek fejből, művész ismerősök, pezsgés, mert te nem tudtál kivel beszélgetni, a közeg, ahol élsz, még az éretelmiségnek is kivagyiság és tenisz, semmi szellemi tartalom. Iszonyú fontos volt neked, hogy életmód, tárgyak, intellektus. A gyalázkodásaidban egyesével, konkrétan vannak elemezve tárgyaim, cipő, mécsestartó, amelyeknek nem volt lényegi szerepük, de jól megjegyezted őket, és amelyeket a saját pénzemből vettem, egyszerűen azért, mert szépek és jelentésesek. Én nem tudtam, hogy embereknek ilyen komplexusaik vannak.

a szoba. és egy mecsboksz

Én visszahúzódtam ősszel, mert tudtam, hogy vissza vagy parancsolva és helyzet van.Támogattalak, néztem orvost, szakirodalmat. Írtam, hogy nem tudok megalkudni a szerelmet illetően, szólj, mondd ki: vége. Nem erről volt szó, de arra, amit te akartál, eleve azt mondtam, hogy irreális, gondold meg, majd a születésnapodon mondd, hogyan döntöttél, és ne gyere ide, előtte nyugiban beszéld át a válást, a pénzeket. Te mégis kiborítottad a bilit otthon, tíz véres köröm, utcai jelenet és a többi, hiszti, felelőtlenség, gyávaságból eredő agresszió.

Oké: vége lett, mert itt már elromlott, már májusban. De hogy miért nem lehetett hallgatni utána, vagy csak egymással, diszkréten beszélni. Megfogalmazni, mit akarsz, mitől félsz, mi az benned, amitől végül ennyire aljas lettél. Miért zavart annyira, ha házasságról írok a saját blogomon általában, mit keresel itt egyáltalán, miért kezdesz az általad is lenézett, aljas, irigykedő koppintókkal levelezgetni, és miért kezdtél el rólam hazugságokat locsogni, megalázni?

A blogod is. Te is blogoltál… Nem lehet, hogy aki gyenge, aki saját alkotásra nem képes, nem bátor, az végül a csoportos szemétkedésben találja meg magát, és ahhoz kell legyártani a magyarázatot?

Tudtad, hogy nekem szegezik majd a mocskot, kiírgatják nyilvánosba, űznek és aláznak vele, mert nem bírták elviselni, aki vagyok hozzájuk képest, nem csak azt, amit te sem, hanem a mi kapcsolatunkat se, az ekszázist, mert őket senki nem szerette így, meg sehogy se, és mert ők nem tehetségesek, nem bátrak, nem tiszták, hanem rinyálnak és projektálnak egész életükben.

Én már az elején csak pár hetet adtam ennek, írtam, hogy selymes szőrű cicus vagyok, ne borítsd fel az életed:

Nem én akartam új életet (“érett ember vagyok, komolyan beszélek”), teljesen megértettem a helyzetet, csak hát ANNYIRA írtad, és négy szakításkísérlet után, még a kórházból is, hogy szeretsz, és nehezen tudtunk elszakadni. El tudtam fogadni, nem találkozunk, te voltál bravetinsoldier, nem lehet. Hanem te utána nem tudtad ezt méltón, magadban lezárni. Erősen és magadtól megígérted, mintha félnél valamitől (önmagadtól), hogy nem leszel szemét – elkezdtél unalmadban bandázni, locsogni, aztán lesegetted, miket írok (ne hazudd, hogy nem), és gyűlt benned a feszültség, a gyűlölet, és bosszút akartál állni. És a végső bosszú, hogy ZAKLATÁSÉRT, TE, ENGEM feljelentettél. Pedig neked nem kellett volna az én blogomat nézegetni, se Angéláéknak, én ugye leszerepeltem, új fejezet van, megy tovább ki-ki másfele. Én sokkal jobban becsültelek volna, ha bármelyikőtök éles, indulatos levélben, vagy élőben, trágárul elküld a francba, mint ezt a kenegetést, hallgatást, kavarást, múlthamisítást.

Miért, mondd meg, miért nem írhatok én egy blogot, beépítve életem felismerhetetlen szereplőit – jogilag és erkölcsileg, emberileg miért ne tehetném ezt meg, miért zavar titeket? Kiről mutat szomorú képet, hogy nektek a korábban rajongott éleslátás, kimondás most ekkora fájdalom? Miért nem mentek el innen?

Mert igazam van és mert stalkingoltok, ez a helyzet.

Kertvárosi apukának nevez, magának akar, az életedet szépségesnek, amit én akartam lerombolni, magát a barátodnak.

És én sehol, soha nem gyaláztam a feleségedet, nem is tudok róla semmit. Csak hát ráismertetek a dinamikára…

Róluk te:

Azóta teljesen átírtad a valóságot. Mindent alárendeltél az álvalóságnak, amelyben élned kell, le kell gyártani, és tagadni a történetket, tolni át rám a felelősséget, te áldozat vagy, te jó vagy, engem pedig szörnnyé kell festeni. Pedig ismertél és eredetinek, tisztának, bátornak, egyenesnek tartottál. Tudtál a konfliktusaimról, amelyek (Danika, Kozma, Huffnágel) a mainál sokkal élesebbek voltak, nem ilyen hatodik cés gágogás. Három férfi és netes lincselés (mondjuk az életemet nem lopták), és akkor nem mondtad, hogy gáz vagyok.

És tudom, hogy elhiszed ezt az egészet, úgy hiszed, ahogy a szektások a tanaikat. Akinek ti fórumokon, kommentekben engem lefestettetek, amiket rám akarsz fogni, azok hazugságok, a rendőrség is kiröhögte. Én nem az vagyok, és a lelked mélyén te ezt jól tudod.

Ha sírnék, ha depiznék… akkor lennék nektek erkölcsileg jó persze, vagyis, akkor nem volnék veszélyes, ha el tudnátok taposni, ha megszűnne a blog. Mert a blog az én álításom a hazug világ ellen.

Az a cél, hogy engem besározz és te felemelkedj, tiszta, jó embernek tűnj, otthon hozd a formát, bizonyítsd, hogy te aztán nem, te mindig is! és soha nem! De nagyon veszélyes embereket addig űzni, gyalázni falkában, amíg már nincs veszítenivalójuk. Az index fórumon, te jó isten…

Csak nekem meg annyira mondtad, hogy nem leszel szemét és őrzöl a szívedben, sőt, azt is, hogy mi még egyszer együtt, és szabad-e erre gondolni. Mondtam erre, hogy ha ezt gondolod,, akkor úgyis ezt gondolod, nincsen ilyen, hogy szabad.

És te is elhiszed a hazugságokat, sajnos, ezt jól láttad: nem vagy annyira okos meg reflektív. Nagyon könnyű hajlítgatni, befolyásoln tégedi, a legerősebb női hang után mész, nincs saját személyiséged, világos értékválasztásod, döntésed, csak ne baszogassanak…

Én nem fogok a kedvedért kussolni, elvinni a balhét, besározódni, mert én tudom, mi történt, alkatilag egyenes vagyok, és író vagyok, lényegem a kimondás. Ti elhatároztátok, hogy jól megkapom, hogy “erősek”, szemetek lesztek, hadd szenvedjek, mert gyűlöltök (valójában a saját hitványságotokat gyűlölitek), hogy legyőztök, kicsináltok, kussoljak. De erre válaszul nem én kiáltok, hanem az igazság, és sok nyoma van az igazságnak. Vannak az életnek szabályai, és az egyik az, hogy hosszú távon az marad meg, aki igaz, erős, tehetséges, és a hitványak, hazugok, komolyan nem gondolók kihullanak.

Ez vonzó: szemétkedni, szervezkedni, ütni, te ebbe nagyon belemélyedtél azokkal a nőkkel, akikről fent írtad, hogy epigonok, és most mindennel megmagyarázzátok, magatokat mosdatva, hogy mindezt azért KELL csinálni, mert én milyen vagyok, és iderángattok mindent, az ostoba Szentesitől kezdve a gyerekem apjának halálán keresztül a hasamig meg addig a cetliig, amit a Forgách utcába menet raktam a bringádra, még teljesen normális korunkban, hogy hozz le egy körömollót, mert beszakadt. Ez a zaklatás? Tudod, mit tehet, aki zaklat? Megvár, odamegy, a családodat megkeresi, az ismerőseidet kinyomozza, nekik fecseg (öhömmm…), hívogat, agresszív dolgokat ír, zsarol. Soha ilyet nem tettem, minden interakcióm diszkrét és intelligens volt.

Én az igazat mondom. És eredetileg teljesen eltávolítva, név nélkül mondtam, és az senkinek nem fáj, ha nem lóg itt és nem akarja magára húzni a képmutatás kritikáit. És akkoriban, 2015-ben te még rászóltál Alimentónál az álprofilozó kavaróra, nekem akkor még az fájt, hogy az Illyre beszóltál, és aztán elkezdtek beszéltetni, faggatni, és te előadtál a gyönyörű szerelmünkről egy mocskot, ezzel magadat fosztottad ki.

És most megszorultál. Kinézegetted a pénzt.

Te takarékos ember voltál 2014-ben, és akkor finoman fogalmaztam, szoros számadás volt 2014-ben, apukád tolt be állásokba, én etettelek, és te elfogadtad, az utolsó találkozásunkon nem fizetted ki a kávédat.

Itt álltál, ahol most ülök, és döbbenten csodáltad az életemet, tereimet, egyéniségemet, meztelenségemet, életkedvemet.

Aztán visszakullogtál díszférjnek, mutogatod kerted, kutyád, házasságod, és nem bírtad befogni a szádat, zaklatni kezdtél, rámszálltál. Összebandáztál a libákkal, fecsegtél, hazudoztál, elárultad a szerelmünket, és ezt is letagadod.

 

Ehhez képest az Index pöcegödörfórumán pörögsz és taglalsz E/1-ben. Nem undorodsz tőlük? És parancsolgatsz, hogy én miről írhatok. Miközben tamas.bb nicken itt feszültél és tízesével írtad a jogászkodó vádakat, magyaráztattál volna e-mailben is, hogy én mit hogy csinálok az általad ismeretlen halottam (ANYÓSOM! ez nem tűnt fel?) ügyében? Ne viccelj.

Ez micsoda?

Basszus, anyósom lakása ez, tök más ügy, de mit összebennfenteskedik…! Ha nem értitek: anyagi előny miatt elkövetett gyilkossággal vádol (biztos írnék a blogon róla! logikus), és ezt pörgették maguk között, így fenyegetőztek álneveken.

Ezt tanulhatod meg, olvasóm, Tamás történetéből: aki hazugságban él, aki megalkuszik, aki nem azt éli, aki ő, az ilyenné válik. Itt nem arról van szó, én szerettem-e, én mit akartam (ilyet? pláne most? nem). És ők moralizálnak a leghangosabban. Ezért érdemes bármivel szembemenni, konfliktusokat vállalni, de nem maradni a készen kapottban, hanem aktívan alakítani az életedet.

Lecsúsztál az ő szintjükre, hízelgő volt a nagy rajongásuk, törleszkedésük a Jó Pasihoz. Tudtak téged manipulálni. Miközben neked látnod kell, hogy utánoztak le, lopták szét az én dolgaimat, az ekellett volna, ami nekem megvolt, eszükbe nem jutott ezeknek ssport, könyvírás, Daquini, semmi.

Nem azért, én is utálok embereket, de nem majmolom őket és nem szervezkedem, mert én író vagyok (ahogy írtad), ti meg áskálódók.

A férfi, aki annyira keserű lett, hogy ez is jó volt neki. És, sajnos, gyenge jellem. A levél,  amely nem ám 2014-ben, hanem 2015-ben íródott, egy évvel az utolsó találkozásunk után, és amelyben összesen kilencven nem volt, írója így mondta el, hogy mikről fantáziál, és mennyire igen. Így kommunikál az, aki nem meri az életét élni:

hopp, az a T.

De van ilyen. Szólj csak, mennyi kell. Szívesen adok.

4 thoughts on “tamás, én segítek szívesen

  1. Visszajelzés: huffnágel kigolyózása a goldenblogról | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.