Amúgy olyan jó fej lennék. Felszabadult, kedves, okos. Laza. Én egy fiatal nő vagyok.
Néha nevetek. Néha mesélek valakinek valamit, és érzem: a régi vagyok, az egyetemi, az áradó, a szellemes.
Néha áramütés a bőrömön. Lehet, hogy még mindig élek? Bővebben…
És akkor legyen magyarfakt, többen kértétek. Olvasni kéne együtt, meg verseket, hm? Olvasónaplót írni Örkény-egypercesekből (így jellemeztem valakit, aki nagyon nem érti az irodalmat, viszont kötelességtudó. Ezt követően a főhős…)
Amikor a minap Baross utcában, biciklikormányomon új habszifonommal (igen!) beszéltem erről a versről Balázsnak, kiáltozott, hogy Éva, de kár, hogy ezt nem tudod már elmondani a katedrán, úgy, mint régen…! Micsoda veszteség…! 
Hehe. Balázs nagyobbra becsül engem mint tanárt, mint én magamat, sőt, gyanítom, annál is, mint a tanítványaim is, átlagosan.
Mosolygok. Drága Balázs, akkoriban, amikor még…, amikor még nem volt blogom, a legritkább esetben akartam, akarhattam elmondani, miről szól egy vers, inkább feladatokat, kérdéseket ötöltem ki. De most már van blogom, és itt kétszázszor annyi embernek mondhatom, valóban elmondhatom, és azt, amit akarok, érdeklődő, értő olvasók körében, arról a szövegről, amelyik épp kószán eszembe ötlik (ezt intuíciónak nevezem). És nincs érettségistressz, órai unatkozás, KLIK, kispolgári-sunyi kolléganő, adminisztráció, idegbeteg izzadságszagú rohanás…! Bővebben…
“magyarázkodás”
Nagyon szeretnék ma másról írni, például az önmegszólító versről, amit még kimondani is gyönyörűség (ugye, Éva?), meg arról, hogy mi a különbség a Nemolyanvonzó Nő és a Nemolyanvonzó Férfi párkeresési élményei és stratégiái között. És arról is, hogy amikor partnerre-szerelemre vágyunk, mi mindenfélét akarunk mi annyira, és e késztetések közül mi az, ami az emberi kiteljesedéssel, vagy épp nyári esték önmagáért való zsongásával kapcsolatos, és mi az, ami énhiány, keserves játszma és csüngés és megszokás és társadalmi elvárás. Ja, meg a Harcosok klubjáról.
De Bővebben…
Egyáltalán, az-e? Ezt jelenti ez a szó?
Azon filózom mostanában, minek tartom én magam, de ilyen életvitelbeli részletek mentén.
Hogyaztmondja:
Én vagyok az, aki kávéval kezdi a napot.
Humán diplomám van, és egész életemben ehhez kapcsolódó munkáim voltak.
Egyedül nevelek három gyereket.
Budapesten lakom. Bővebben…
o-nak és s-nak
Van az a fajta bántalmazó, vagy inkább visszaélő, finom helyezkedő, akin nem látszik, hogy egyenlőtlenségben utazik és előnymaximalizál, mert a nyílt eszközök nem vállalhatóak, az túl direkt lenne. Az egész, amit csinál, nem ám valami tudatos haditerv, hanem önkéntelen stratégia, meg hát szeret is téged. De kontrollál, vagyis nem hagy, hogy önmagad légy. Nincsenek is határok: együtt éltek, ő a partner, mindened ebbe a körbe tartozik, mindennel elszámolsz valahogyan, mindent meg lehet kérdezni tőled és mindenbe bele lehet szólni, épp az összetartozás és a szeretet nevében. Az ő normái a te normáid. Nem ám azért, mert egy család vagytok, és abban vannak közös ügyek, kötelességek, interakciók és érthető elvárások, hanem ezen túl is, az egész gondolkodásodat, lényedet át akarja hatni. Merő szeretetből vagy csak úgy, az együttélésből adódóan, pusztán attól, hogy közös mondjuk a fürdőszoba. És mert elmondja a véleményét, meg ő jobban tudja, és segít.
Ez a fajta “szeretlek, tehát kontrollállak”, a birtokos jelzős viszony annyira szomorúan tipikus. Bővebben…
Ismét megy a rémüldözés a bikini body témán, sokan sűrűn bólogatnak. Vándor Éva egyébként figyelemre méltó cikkeket szokott írni.
http://vs.hu/magazin/osszes/ilyen-combokkal-tenyleg-kimegy-a-strandra#!s3
Röviden összefoglalom a cikket: jaj, de szörnyű hogy a sok fogyózós-tápkieges oldal a strandszezonnal fenyeget, hogy négy fal között fogsz kuksolni, és legyél tökéletes testű, és ha nem vagy az, ásd el magad mélyre. Ez az egész egyre durvább, nők milliói szenvednek. De ne hagyd magad, menj csak bátran strandra.
Bennem ez az egész kétféle reakciót vált ki:
– elmegyek futni (életem leghosszabbja, terepen, este, szentjánosbogár-rajban, csúcsfutással, harangvölgyi lezúdulással, holdfénynél és vaksötétben, majdnem három óra, 26420 lépés), kipucolódom, rendezem a gondolataimat, és istennőnek érzem magam másnap is
– a “nem illik testszégyeníteni” morális és eszmei parancsát felülírja bennem a lényeglátás, vagy nem tudom, mi ez, ahogy így motoszkál bennem: ti nem érzitek, hogy ez a bátornak és kritikusnak tűnő cikk elaltat titeket, több ponton csúsztat, csak a kézenfekvő helyeslésetekre számít?
A strandpara-bikinivásárlásrémület emlegetése nem más, mint egy mém, vagyis egy változatlan formában ismétlődő, könnyen érthető tartalom, amely közös kulturális referencián alapul. Bővebben…
Ez a blog nagyon más ám belülről, mint odaátról, és bloggernek lenni is nagyon más, mint nem bloggernek, ráadásul, a tetejébe, énnek is lenni egészen különbözik attól, mint amilyen akárkimásnak lenni. És riasztóan gyakran tapasztalom meg, hogy nincs átjárás. Én sem érthetem meg az olvasót.
Miközben privátban kísértetiesen ugyanazokat írják nekem, az évek telnek, de ez nem változik: hogy egy ismerős ajánlotta, nagyon mondta, hogy ez aztán, és mindenképpen olvassa, és először irritálták a bejegyzések, meg nem értette, és ő ugyan autózik és társkeresőzik, és mást gondol a házasságról, de aztán sokat olvasott itt, és ittragadt “csendes olvasóként”, és megértette és lassan változni kezdett benne, vagy: volt egy pillanat, egy mondat, amikor egyenesen az életét változtatta meg a blog.
Ez nagyon szívmelengető és hiúságcsiklandozó. Blogger per definitionem arról álmodik, hogy érdekes és szuggesztív, amit kirak, hogy kell az embereknek, és feliratkoznak és tudatosan kattintanak, nem csak véletlenül jár arra a madár se. Bővebben…
Évzáró, megint. Ott állok én is. Miközben tudom, amit tudok, abszolút együttműködő vagyok, hiszek a fehér blúzban és hiszek a zászlóbehozatalban, hiszek a magyar himnuszban is. Tényleg. Kis betűvel írom, épp mert szabálytisztelő magyartanár vagyok, és oly korban éltem én a földön, hogy a szabályok komolyan vétele lázadásnak számít. Egészen anakronisztikus hajlamom van pátoszra és rítusra. És figyelek, mint valami éltanuló, éberen, minden szóra. Most már újságíróagynak hívom, de a lényeg, hogy nem vagyok cinikus, nem vagyok közönyös, meg szeretném élni és érteni mindazt, ami zajlik. Nem ám csak zajlik itt valami, amit kibírunk és hallgatunk meg tapsolunk.
Ebből adódik az, hogy észreveszek minden visszásságot. Bővebben…
Kemény ez a fotó, ugye? 2008 tavasza, elég vizesen és még többet hízva várom második gyerekemet, az egyetlen lányt, szüleim házának teraszán. A hajam viszont milyen sok és fényes volt! (már másik fotó van)
Mi nagyon kúlok voltunk Jánossal, mezítlábasak, világnak háti gyerekkel nekivágók, otthon szültük a gyereket (Babadávidot), meg minden. A testeink is nagyon szerették egymást, nem volt szépelgés. És volt egy okos fiam, aki ekkoriban kezdte az iskolát, és kapta meg tőlem a Testünk működése című könyvet.
Kismamák körében lelkesülten írtam már akkor is arról, hogy nem szabad álszent módon viszonyulni a gyerekek kérdéseihez, mindenre válaszolni kell, a szex magától értetődő, szégyentelen része az életnek.
Minden másban nyitott, képzett és alter ismerősök azonnal ugrottak: Bővebben…
Annyi minden zajlik az életünkben.
Mi szerencsések vagyunk, viszonylag nagy mozgástérrel. Minálunk, ugye, nem csak túró van a boltban, de biotúró és 10 százalékos zsíros fajta is, na, mit vegyek? És ha már nem a húsz forintos árkülönbség dönt, akkor miért pont azt veszem? Van valami okom: a gyártó, a fűevő tehén, a GMO, a fehérjetartalom, a fedlap dizájnja, vagy mert már fáztam ott állni a hűtőpultnál, és mindegy volt?
Mindenre reflektálunk, életvitelszerűen tájékozódunk, keressük a számtalan lehetőség és véletlen közül a sajátunkat. Nem is eszünk, hanem táplálékot viszünk be, megfelelő arányban (erre mondtam ám szombaton, hogy a ketogén nagyon szar. Szar, mert nehéz, de jó).
Mivel ápoljuk hajvégeinket, hol olcsóbb és mitől tuti és mi a veszély és hány faktoros a naptej, hova érdemes menni szabadstrandolni, lehámozzuk-e a bioalmát a másfél évesünknek, milyen a jó gyerekpszichológus, ki hogy fogyott le, melyik a jó film, és van-e tengeri sün az északi Adria-parton? Ez megy az ÉVA magazinban is, és minálunk, derék jómódú asszonyoknál minden ilyen Iszonyú Fontos Beszédtéma Lesz, és meghányjuk-vetjük ezeket a szeretteinkkel, a barátokkal és a netes félismerősökkel, kommentek, érvek-ellenérvek, történetek az ismerősökről, anyukám is jár akvafitneszre. Bővebben…
melléknevek sorozat 23.
fosztóképzős összetett szó
Azt mondjuk, hogy mi aztán kiszálltunk, nem igazodunk, vállaljuk a konfliktust is. Nem rángat minket többé, hogy ki mit gondol, nem abból dolgozunk és gyarapodunk, hogy ők, a világ, ama sokszor döbbenetes, kiábrándító viszonyrendszer, a hallgatás, a kéz kezet mos, az áldozathibáztatás, a gyűlölködő intolerancia, a ránézésre ítélet, a pletykás hajlam, az erkölcscsősz, élni is gyáva polgár elismer és értékel minket. Elmúltunk huszonkettő, és nem akarunk mindenképpen szeretetreméltóak lenni, mert az megalkuvás és gyengeség. Nem akarunk megfelelni, alakoskodni, nyelni, lépcsőházban mondatokat fogalmazni utólag. El se várunk, nem is nyomasztunk, nem másolunk, nem panaszlunk, nem sóvárgunk, és nem bántunk másokat. Megvan nekünk a saját. Ellenben kiállunk az elveink mellett, és nem félünk. Én például néhány év gyáva igazodás után (magyartanár létemre!) ismét csökönyösen teszek vesszőt a Szia megszólítás után, mármint a szia és a név közé. Én ezt vállalom. Bővebben…
Panaszolja huszonkilenc éves fiú ismerősöm.
Hosszan beszélgettünk erről. Hogy neki milyen frusztráló, hogy odalép egy lányhoz, és próbál vele szóba elegyedni, és olyan elutasító és gyanakvó a lány. Bármely lány, bárhol. Miért van ez.
Mondom, Laci (igazából persze nem így hívják), te nem beszélgetni akarsz, és ezt a lány nagyon jól tudja. Mindenki tudja a kódokat. És olyan lányhoz lépsz oda, akihez már sokan odaléptek hasonlóképp, és kérdezgették, hogy milyen zenét szeretsz, van-e barátod, neked milyen férfiak tetszenek, kissé vagy nagyon is átlátszó esélylatolgatásként. Világos, mire megy ki a játék, az is, hogy te is sokaknál próbálkoztál már így. Mindenki tudja, hogy te most “ismizel”, szeretnél valamit, sikernek éled meg, ha megadja a telefonszámát. Bővebben…
A should, emlékeztek még? Milyen rég nem írtam a shouldról.
Hogy milyen legyen az a valami, milyennek kell lennie, mit szeretnénk, és azt hogyan kell elérni, és mi akadályoz abban, és akkor arról sokat és negatívat beszélünk, mert az a gond, azért nem megy, ki a bűnös, ki a felelős, és így akarunk valamit folyton, borzasztó. Vagy, ami szintén elég gyakori, nem akarunk semmit, mert még az is nehéz, de egyes, jól megnevezhető dolgok hiányától szenvedünk krónikusan.
Akarunk, feszülünk folyton, és ezen én csodálkozom. Örök elégedetlenségben mindig ellene menni a történéseknek? Minek?
Hát hiszen a dolgok történnek. Izgalmas és bölcs dolog csak várni, figyelni. És ha helyzet van, lelkes igennel reagálni.
Te meddig izmosodsz még? Nagy izmokat akarsz? Bővebben…
melléknevek sorozat 22.
előtagból? személyes névmásból?, -s képzővel
-s: ‘valamivel való ellátottság’
Esett az eső tegnapelőtt, órákig, hevesen. A fogason didergünk fölfelé, bringások.
De szar ez az eső.
Hm, igen.
Nem tudom, bennem így Medárd másnapján valami egész más van. (Medárd napján hogyha esik, negyven napig mindig esik, Medárd napján pont nem esett.) Először is, röhögök magunkon: az ember járt a Holdon, nanotechnológia van, szívátültetés, Kierkegaard, mégis kiborulunk egy ilyen hétköznapi eseménytől, mint az eső, és az emberiség egyébként is képtelen egy egyben lejövő alumínium tejföltető megalkotására vagy egy okés karácsonyfatalpra. Bővebben…
2015. júniusi bejegyzés, újra aktuális, mert Tess Cosmo-címlaplány lett Amerikában
Ezt olvastam vasárnap.
http://kirkee.kinja.com/fuj-a-koverek-betegek-reakcio-a-444-tulsulyrol-szol-1708957607
Nagyon feminista, okos alternatív meg minden, de én már úúúgy unom, hogy ezt jelenti a feminizmus. Bővebben…
A fiam tizenhárom és fél éves, én meg tanár vagyok, és van egy csomó ismerősünk, akikkel szoktam beszélgetni.
De hogy ez így, ekkora méretekben megy, arra csak most jöttem rá.
Hogy ez itt a cél, ez a deal, ezek a keretek. Az egésznek a logikáját, önmagát préselő voltát és kétségbeejtő kockázatait én csak most látom át.
Hogy tudniillik az elit általános iskolákban micsoda hajsza folyik a jó bizonyítványért, a felvételiért és a még jobb gimnáziumba való bekerülésért. Bővebben…
melléknevek sorozat 21.
A nemzetkarakterológia veszélyes terület, az előítélet méltatlan és sokszor romboló, félre is visz. Az emberek sokfélék és többségük atipikus, de mi piros almát, egérrel táplálkozó macskát és fiatal nőt látunk mindenütt, máshova meg nem nézünk. Engem például rendszeresen külföldinek néznek, és újabban még inkább, van, aki állítja, akcentusom is van, ami magyartanárként igazán szép teljesítmény tőlem.
Mégis, ha járunk-kelünk a világban, van benyomásunk, hogy melyik közegben mi teszi a jó nőt, hogyan működnek a kulturális kódok a megjelenés elemeiben.
A sóvár szemű nyugati turista férfiak hagyományosan megjegyzik, hogy milyen szépek a magyar lányok: ápoltak, szép arcúak, hosszú hajúak és sokfélék. Mert Magyarország kultúrák olvasztótégelye, egyáltalán nem minden nő szőke és fehér bőrű, vannak itt barnák, barnák, illetve szőkére festett barnák is :), na, szerintem ez a sokféleség egy kicsit túl van lihegve, avagy cigányoznak ilyen finoman, ki tudja. Bővebben…
— a fejlécben a Harangvölgyben ma reggel fotózott, védett tarka (?) nőszirom —
Na, ez még egy valami, amivel nem tudok mit kezdeni. Jajnem és gyomortáji nyüszögés. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 