fragen sie

Két negyvenes nő azon veszekszik a net nyilvánossága előtt, hogy ki utánozza a másik cuccait…?

Ez méltatlan volna, ha így volna, de én nem tudok róla, hogy ez történik. Nem veszekszem senkivel, soha nem utánoztam senkit. Nem tulajdonítottam a tárgyaknak a használatukon túli értelmet, egy-egy tárgynak vagy az Illynek minimális jelképisége van. Én a cselekvésben hiszek. Soha nem voltam márkamániás, divatozó, kifele élő.

Sok jó cuccom van, szeretem, ha egyedi vagy legalábbis ritka, ami rajtam van, de erről nem szoktam beszélni, és kicsit sem érdekel az úgynevezett divat.

De azt érzékelem, hogy sokan vergődnek unalomban és élethiányban, és ők a neten nézegetik éhesen: mit kéne csinálni, hogyan kéne élni, kitűnni, megcsinálni magát? És van ebből ez a kikaparom-a-szemét-amiért-tehetségesebb típus is. Ijesztő és szánandó.

Most ugye a rajtam röhögcsélő díva őrülten sportol, biciklizik, fogyózik, menő holmikat vesz, haját lengeti, félmaratont és maratont emleget és flörtöl, hadd lássa mindenki az egzaltált, önimádó posztokban. Ti mivel töltöttétek az előző éveiteket, mi dühít ennyire, miért rivalizáltok, és miért mindig a másé kell? Miért beszéltek maratonról, félmaratonról, ha lusták vagytok futni, és nem látszik a sport halvány nyoma sem a testeteken? Én vagyok az inspiráció már pár hónapja, szépen lefogytatok (ehhez gratulálok, akkor már sejtitek, mi az a meló, amire én büszke vagyok), de közben ellenem acsarkodtok, nekem üzengettek? Negyvensok évesen?

Ostoba, felszínes, kínos, morálisan megvetendő ez az egész. Egy olyan világban cuccokon rugózni, azokat fotózgatni, giccseket fabrikálni, amely ökológiai katasztrófa előtt áll, ahol tombol a nyomor. A középosztály Decathlonra is sajnálja a pénzt, nem sportol komolyan szinte senki.

Én meg évek óta a saját keresetemből, munkámból tartok el három gyereket, keményen sportolok, ronggyá nyűvöm a darabokat, ezért mondhatom erre a ti hajszátokra, hogy bekaphatjátok.

Érdekes az értékrendetek.

Hogy miért “nem szarom le”? Neked volna csak könnyebb úgy, harmóniára vágyó, nyugalmat kereső olvasóm, nekem nem. Mindig szóvá fogom tenni a zaklatást, hogy ne egyedül cipeljem, nem tudtok elhallgattatni. Ha rám neheztelsz, akkor gondold át még egyszer: igazságos-e, becsületes-e, célszerű-e ez? Nem, nem én okozom, nem én váltom ki és nem is én eszkalálom a zaklatást. Az erőszak annak a felelőssége, aki erőszakoskodik és képtelen privát intézni a konfliktusait.

Azért teszem szóvá, mert előfordulhat, hogy egy nap baj lesz. És ne az legyen, hogy én nem szóltam.

kérdés a futásról

Mit jelent az, hogy félmaraton?

A félmaraton a futás sportjának egyik nevezetes távja, a még nevezetesebb maratoni távnak kereken a fele, 21097,5 méter, általában egyszerűsítve 21,1 kilométer.

A futás azt jelenti, hogy a láb váltott mozgása közben van repülő szak, tehát olyan időpillanat minden egyes lépés után, amikor egyik láb sincs a talajon (ezt javítottam). Ez különbözteti meg a gyaloglástól. A saját lábon való haladás pedig egészen más, mint a többi, eszközt, járművet igénybe vevő haladási mód. Tehát a gyaloglás nem futás, a túrázás sem futás, sőt, a biciklizés és a motor sem!

Persze lehet 21,1 kilométert bringázni, csak az nem túl nagy teljesítmény: egy olyan fárasztó táv biciklin, mint a futós félmaraton, az mondjuk 120-150 kilométer bringával, terepen.

Ha nem akarod kinevettetni magad, illetve magaddal szemben támasztasz némi követelményt, akkor nem nevezed teljesítésnek azt, amikor jelentős mértékben gyalogolsz a futóversenyen, és nem nevezel félmaratonnak semmi mást, mint hiteles, lemért pályán 21,1 kilométernyi futást. Ennek a világcsúcsa egy óra alatt van, egy ügyesebb, edzett, futóalkatú amatőr pedig 1 óra 45 perc és 2 óra között futja. (Én nem. Sőt, a 2:10 sincs meg. Viszont a tavalyi maratonom óta futottam nyolc félmaratont, és hetente négyszer edzek legalább.)

Nem szeretem a korrumpált szavakat, az elvett-átalakított-dicsekvésre való használatukat.

keddi kérdés

Ezúttal Lelkes Villő kérdését válaszolom meg.

Hogyan juthatnék el odáig, hogy képes legyek lemenni hídba? Két évtizede jógázom, jóginak mondom magam, de sehogy sem sikerül, és gyakran vagyok frusztrált és keserű emiatt, cikinek is érzem, ezért amikor ebben a témában célozgatok és gyűlölködöm, akkor inkább az ízületeim mögé bújok.

Én azt látom, hogy aki nem igazán szeret, tud mozogni, nem élvezi, nincs jó testtudata, azt ráadásul vissza is húzzák az unásig ismert jógás intelmek, amelyek jól jönnek neki, mert így soha nem kell túlmennie a határain. Hogy mit hogy helyes végezni, mert különben jujuj, mi lesz. Köztük: “a térd nem mehet a boka elé” – dehogynem mehet: nagy súllyal nem mehet, szokatlan terheléssel nem mehet, gyenge térddel nem mehet, hirtelen nem mehet, lehetőleg ne nagyon menjen, de van, amikor mennie kell. Ez a téves és okoskodó beszédmód, amellyel sokan mások örömteli mozdulatainak képei alatt is turnéznak áljóindulatúan egy kis figyelem reményében, fölöslegesen gátol, húz vissza, ebből lesznek a magukat rendszeres sportolónak nevező szájhősök, az “orális jógamesterek”, és ők semmi, de semmi ügyességre nem képesek, elemi szinten sem.

Szerintem, ha nem beteg a mozgásszervrendszere sehol, szinte bármelyik, ezt soha nem űző felnőtt is képes a híd egy kezdetleges formáját felülről lemenve kivitelezni. A nehezebb formákat tökéletes autodidaktaként, sérülés nélkül fejlesztettem ki. Erre hoztam létre a Skandináv maszáj 9+1 részes posztsorozatát tavaly nyáron, tudatosan lassú lépésekkel, itt találod az első posztot:

Rendszeres gyakorlással menni fog. Ehhez egy icipici motiváció, idő és belső béke kell csak. Tudom, hogy elfoglalt vagy, de valamilyen más tevékenységed rovására talán mégis le tudod csípni, ami nem olyan lényeges vagy építő.

vasárnap is kérdeztek

A hajad miért, mióta szőke?

A nap csinálta vele, és én nem harcoltam egy idő után. Rengeteget voltam kint. Júliusra lettem minden vörösségtől mentes szőke, és ez jelképe lett ennek a nyárnak. Majd ősszel visszafestetem, mondtam. És kell is, mert több olyan forgatásra is várnak, ahol úgy kell kinéznem, mint a regisztrációs fotón, és az bizony barnább. Scifi és fantasy, meg egy kosztümös film.

 

 

aktuális kérdés

Akkor is lefutod, ha beteg vagy?

Igen.

Ha egyedül neveztem volna az egészre, akkor átadnám a nevezést. De párban futjuk Orsival (én az elejét, ő a jobb futó), és ez kötelez. A lehető legjobb állapotba hozom magam vasárnapra, és nem várok el magamtól jó időt.

újabb kérdés

Ez inkább firtatás, vádaskodás, de legyünk jóindulatú türelemmel irántuk is:

Végeztettél magadon plasztikai vagy kozmetológiai beavatkozást?

Nem. Nincs sminktetoválásom, nem is volt soha, műkörmöm se. Régebben kipróbáltam a szempilladúsítást, talán háromszor.

Hidratálok buzgón. A gyerekeim ragasztanak néha rám kaméleont vagy arany csíkot.

A beavatkozásmentesség nem elv és nem érdem. Nem volt dilemma, tehát nem csak értékválasztásból, ízlésből fakad: a közegemben nem szokás a műköröm, az erős smink, tetoválás, az alter öltözködés, az árucikként való megjelenés, a divatmánia se. Senki barát, közeli ember nincs, aki így jeleníti meg magát.

De ha lesz beavatkozás, azt se fogom titkolni, mert döntéseim vannak. Nem kifele igazodom, és nem félek az igazságtól.

Ez az igazság. Sok-sok, vegyes minőségű kép, egészségi, edzettségi, hidratáltsági állapotot tükröznek, hízást-fogyást, fájdalmat, évszakokat, szeretkezéseket.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

  •  
 

mindig kérdeztek valamit

Hogy miket eszem, most azt.

Változott, amiket eszem, ahhoz képest, amikor írtam róla, és fotóztam is az itthoni ételeket.

Nem iszom fehérjét (por) külön.

Ha sikerül délelőtt edzeni, akkor éhgyomorra edzek, futok. Előfordul, hogy edzés előtt banánt eszem.

Nagy étkezés egyszer van egy nap, sok zsírral. Egyébként a kávémba teszek vajat, tejszínt.

ez például egy hatcentis kaliforniaipaprika-öböl, benne majonéz, rózsaszín só, törött bors, apróra kockázott szalámi, sajt és póréhagyma.
itt egy tzatziki-módosulat: angol zeller és paprikák is vannak az uborka és fokhagyma mellett, mindez tejföllel és tejszínnel, törött borssal dúsított joghurtban, de még egy kis olíva is került rá. mellette serpenyőben pirított bavcon és szalámi keveréke, és négyféle sajt, ebből három grillezve: mimoletto, maasdamer, eidami és mini Karaván parenyica.

Sok zöldség, sok állati élelmiszer. A kedvenc, a táplálkozás alapját jelentő élelmiszerek:

zöld színű zöldek: zöldbab főleg, de van egy keverék, abban kelbimbó, cukkini is. Nem hittem volna, hogy ezeket szeretni fogom. Brokkoli, karfiol is bármikor jöhet.

Marhahús vagy lazac. Bacon, szalonna, kolbász, szalámi. Sűrű, tápanyagdús.

Tojás, rengeteg.

Hellmann’s majonéz.

Gomba. Lecsó.

Vaj, ír, olasz, francia, dán.

Holland, zsíros sajtok (semmi extra, szupermarketes típus).

25-ös tejföl (Cserpes vagy Spar Premium).

Szezonálisan gyümölcs. Ezen elvérzek néha (túl sok, nehéz abbahagyni).

Lindt: 78 vagy 85 százalékos.

Újaknak: ketogén irányú vagyok, ezért eszem ilyeneket.

de a zsír egészségtelen, nem?

Sokat eszem kalóriailag, sok izom, sok mozgás, magas alapanyagcsere, a kifejezett sporton kívül is aktív élet. A testem jól működik, megbízhatom az éhségérzetemben, a pajzsmirigyem is tökéletes (ez nagy szó, mert ezt meg kellett gyógyítani). Ha heverek, napozok, nem megyek el, fekve írok naphosszat, mindjárt nincs olyan étvágyam, mint egy végigugrabugrált, tollasozós-kirándulós-húsz kilométert futós hétvége után.

hogyan vetettem véget a táplálkozási zavarnak?