az állatokért, az ember ellen

Hát, ez kemény sztori. A lényeget mondom, de minden lényeges elemet, mert úgy mutatja meg viszonyainkat, úgy láttat viselkdést, értékrendet. Előre szólok, hogy ez a blog nem való mindenkinek. Nem járnak jól a leegyszerűsítők, a drukkerlelkűek, a jó–rossz tengelyen gondolkodók, azok, akik a jogszerűség minimumát, alakiságát sem értik, és akik nem látják a világos határokat magán- és közélet, egyén és hatalom, állam és civilek között.

Na. Sztori on.

Tegnapelőtt este, április 6-án, hétfőn teháta kutyánk kilógott, önsétáltatott. Hazahozták, éspedig csip alapján az állatmentők egy hatalmas járművel. Nem volt egészen tiszta, hogy került hozzájuk. Telefonok, találkoztunk, átvettük, megköszöntük, ennyi.

Tisztában vagyok vele, hogy ez, ami történt, kóborolni hagyás, elvileg felelőtlen és szabálysértés, de a napi valóság azt mutatja, hogy több dolgok vannak annál…; köztéren a kutya nem okoz veszélyt, és mindent megkap, semmi okom magyarázkodni, ha nem is vagyok ügyülü-bügyülü állattartó-rajongó-szelfiző-összebújva tévéző, mi több, ezt a magatartást eléggé megvetem.

Egy undorodó arcú lány volt a megtaláló, aki velük jött, tüntetőleg nem szólt semmit, hálacsokit, amit Julis csomagolt, nem kérte, ekkor volt gyanús, hogy a nagy állatvédelem mögött annál is vastagabb embergyűlölet áll.

Nem először szökik a kutya, esetenként igen messzire. Valahol, valamikor nagyon sokat zabálhatott, cukros dolgokat, oda indul talán. Az én állattartásom puritán, de az tuti, hogy ez a beagle keverék nincs cukorra szoktatva és elhízva, és legénykori súlyát tartja, épp ezért vonzó ama másik, akitől volt, hogy egy hét után, önként, Hajdú bojlerként tért vissza. Lesétáltuk aztán a hájat. Én ezt (vagyis, a herélt kan súlyának megőrzését) tartom fontosnak, bármi is a trend kisállatügyben.

Eddig magánszemélyek hozták vissza, illetve volt kb. három éve egy kellemetlen beszélgetésem egyszer egy Pilis-Budai kutyamentős arccal, nagyjából hasonló szitu volt velük: kéretlen beleszólás, ítélkezés, ellenségesség állatvédelem címén, csak ők egy béna levelet írtak hasonló lelkülettel, nem mentek el így a végletekig, mint ezek most.

Kiknek neve: Sportolók az állatkínzók ellen (nem keverendő a Szurkolók az állatkínzás ellen nevű, jóval nagyobb csoporttal).

Társasházzá alakított villában élek. A kutyaszökés, mely egyrészt fajtajellemző, másrészt rendszeres, szinte mindig úgy zajlik, hogy a társasház hat fő kiskorúja ki-be mászkál, nyitva hagyja a terasz vagy a lakás ajtaját. Zárom, kérlelek, kiírom, fenyegetek, mindegy az: ha elkezdik a mszkálást, megkötöm a kutyát, jobbat nem tudok. Mindenki segítőkész, amikor megvan a következmény, nem panaszkodhatom, rengeteget segítenek kutyajóltartásban, hazahozásban szomszédaim és idegenek is, mint ahogy én se nézem, mekkora meló visszajuttatni egy elveszett jogsit, vagy melyik házbeli kutya szara van a tüchtig (kutyátlan) szomszéd veteményesben megint, csak összeszedem, hogy ne legyen balhé.

Hétfő vége. Két nappal később, tehát szerda délben a kádból ugraszt ki a csengő, legnagyobb döbbenetemre egy behajtóember külsejű, fenyegető testalkatú, ún. emberkedő férfi az, fekete pólóval adott nyomatékot a látogatásának, amelyen a Sportolók az állatkínzók ellen felirat állt.

Kérdezte, mi van a kutyával, úgy tudja, megszökött. Mondtam, igen, visszahozták. Semmi nincs. Nem is értem: mi lenne?
 
Ő jött ellenőrizni, mondja.
 
Kérdeztem, ehhez miféle jogosultsága, felhatalmazása van, járvány idején, de amúgy is. Hogy kezelnek ők adatot, hogy kerül ide egyáltalán.
 
Ő állatvédő. Mondom, és akkor mi van, ez mire jogosítja fel? Milyen alapon?
 
Ő állatvédő, mondja erre ismét, mintha az valami rang vagy cím lenne.
 
Mondom, és akkor mi van?
 
Szóval nem mutatja meg a kutyát, mondja.
 
Álltam ott fürdőköpenyben, arcomon a habzó pórustisztítóval. Szóval nem. Komolyan gondolják, hogy ilyenek miatt háztól házig járkálnak, és hogy a pólótól vagy bármi gittegyletkedéstől lesz ez hivatalos?
 
Azt mondta, jó, meglesz ennek a következménye.
 
Ki is zúzta nyomban a szerinte-történetet a házunk fotójával, jól látható címmel együtt a Facebookjukra, nyilvánosba (azóta a felszólításomra ezt törölték), levonva a konzekvenciát, hogy bizonyára csak azért mondtam nemet a kutya “ellenőrzésére”, mert megint nincs meg. Vagy nem tudom. Megnyúztam, megettem. És ők a szomszédtól is kérdezősködtek a kutyáról, akinek ez nem volt gyanús, hogy ki ez és mit akar, de amúgy nagyonkarantén.
 
Aki kalapács, mindent szögnek néz. Ezek keresik és imádják, amikor találnak “állatkínzást”, ha mégsincs, majd azt mondják, hozzáköltik, mert akkor kielégül a paranoia:
 
Az egész levelezésben, míg levezettem nekik, miért nonszensz személyes adatot így kezelni, idejönni, fenyegetőleg viselkedni, hatóságként fellépni, lefotózni a házunkat, gyalázkodó dolgokat írni, spekulálni, kijárási korlátozásban házhoz menni, fenyegetőzni, végig olyan hangnem és érvelés ment, hogy rá kellett jönnöm: nem értik. Tényleg azt hiszik, hogy a kutya érdekli őket. Komolyan gondolják, hogy azért nem engedtem be a baltafejű, tufaarcú férfit, mert saram van a kutyával, de ők rafkósan rájöttek, és majd megvédik a kutyát. Teljesen reménytelen: nem értik a jogszerűség alapjait, fogalmait sem. Leíratott, mindezek után, hogy ő csak azt kéri (ez már a lány), hadd nézze meg a kutyát. Aztán, hogy apukája rendőr, és majd meglátom. És a harmadik tag: nem én adtam a felhatalmazást, ez igaz, de hanem a kutya. Mert ők csak a kutyát nézik, őket SEMMI MÁS nem érdekli, és “agódnak”. Ők segítenek, elhelyezik a kutyát. De majd meglátogathatom!
A fentiek után.
 
Nem tenném ki ide egyesével, ki mit írt, se a neveket, összesen három ember ügybuzgalmáról van szó. Megnézed a fotóikat, életképeiket, közegüket, elsápadsz. De nem akarok én is igazságérzet, állítólagos jó ügy érdekében lincshangulatot teremteni, reakcióként sem.
 
Amilyen vagyok, végig egy kurva szót nem szóltam a kutyáról, annak állapotáról, se az ajtóban, se a cseten, mivel én ezeknek semmiféle magyarázattal, részlettel nem tartozom, egy pillanatig se gondolhassák, hogy félek. Hadd fortyogjanak, sápítozzanak, hadd kelljen magyarázkodniuk, ha rendőrt küldenek rám a nagy buzgalomban.
 
Mert most ez jön, ezt többször, nyomatékosan írták. A rendőr.
 
Bemondásra nem működöm együtt senkivel. Nem fognak ismeretlenek, pláne hat általánosnál elakadt emberek manipulatívan az életemben rendezkedni. Sem a kutyámat, sem a széfemet, de még a segglyukamat sem mutatom meg, nem tartozom beszámolóval senkinek, és nem engedek be idegent.

Érdekes ez. Eszembe jutnak történetek az önjelöltségről és az erőszakról. Amikor Lőrinc két és fél éves volt, volt az az álparkőr figura, síppal mászkált a siófoki parkban, elzavart a fűről ordítva, kiderült: elmebeteg hatalommániás téveszmés, rég kirúgták mindenféle melóból. A fogason való megveretésem, és ahogy elég jelentős tömeg engem szedett szét utána, csak mert nem hagytam magam.

Nem gondoltam volna, hogy az önkéntes állatvédelem tényleg, ennyire leplezetlenül, nettóban azt jelenti, hogy fingassuk meg az embert. Hogy nem állnak le, mert örülnek: akad konc, és hatalmaskodhatnak, van ürügyük mászkálni, szervezkedni, megfélemlíthetnek valakit, pusztán azért, mert egy kerítetlen (és keríthetetlen, erdőben álló) házból kilóg egy kutya. Természetesen soha nem harcikutyatartó, hatalmas házban élő, motorozó férfiakat zaklatják, hanem – ahogy a betyárok, a fradi béközép, a rasszista tolvajkergetők, a downhilles erőszakosok – mindig a kisebb hatalmút, a magányost. Igen gyakran a nőt. Csakis a nagy igazságérzet miatt. Az ÜGY miatt.

Emberekben türemkedik a civil tenniakarás, ez a szebbik olvasat, a másik az, hogy eleve is frusztráltak, az állatvédelem divatos, jó ügy, lehet fontoskodni, hatóságot játszani, az erőszakot társadalmi helyeselt formában kiélni. Én pedig egy állampolgár vagyok, aki nem leskelődik a kerítésen át, nem véleményezi szomszédait, ám tud arról, ki jogosult őt kérdőre vonni, vele szemben eljárni, adatot kérdezni-kezelni, lakásba belépni. Emiatt lett ez az egész. Meg persze a vakhitük is ott van. Semmilyen ideológia, öndeklaráció (“állatvédő vagyok”, “vegán aktivista vagyok”) nem keletkeztet jogosultságot: nem ellenőrizhet, nyomaszthat, írogathat erre hivatkozva.

De ne legyen kételyetek: nem nagyon más jelenség a motorokkal a “bántalmazók” mellett-ellen berregő szerveződés sem. Ők is emberkednek és élvezik, magukra delegálják önkényesen az állami feladatot. Nem esetenként tévednek, nem hibaszázalék van, hanem az ötlet maga visszaélés, hiszen nagyon korlátozottan győződhetnek meg arról, hogy valós-e az ok, ami miatt fellépnek, így az inkább ürügy.

És élvezik. Ebben élik meg az erejüket. Gyűlölködnek, lincselnek, hergelnek, és EZT SZABAD, mert JÓ ÜGY.

Ugyanúgy elítélem a netes fajtát is, amikor harsány nők zuhannak rá nagy gúnyosan egyetlen személyre: Sarka Katára, Vajna Tímeára, Rogán Cecíliára, Varga Juditra, önérdekű kontetet csinálnak belőle, és megy a nagy egyetértés, egymásra licitálnak a kommentelők. Semmiféle közösséget ezekkel az emberekkel nem érzek. Mindenki felelős, aki lincshangulatot szít (de egyébként feljelenteni, TASZhoz, facebookhoz, betegjogi képviselőhöz stb. fordulni gyáva, ostoba vagy lusta). A legbutább celebes rángathatóság, a primer, törzsi rázúdulás szintjén élnek és gondolkodnak.

Az “állatvédő” férfiak unatkoznak, buzog bennük a tesztoszteron, vagy, ha nők, nincsen életük. Nem tudják eldönteni, mi legyen a projekt: erőszakos sport, meccsre járás, motorozás, nagymagyarkodás, bántalmazott nők, vagy állatvédelem címén kiszolgáltatott, magányos asszonyok fenyegetése (ezt a facebookjukról gyűjtöttem). Eljárnak, ellenőriznek, fenyegetőznek, árulkodnak, feltételezgetnek, vádaskodnak, személyes adatot kezelnek, kiírogatnak, besöprik a helyeslést, a tapsot, és roppant bátornak érzik magukat. És hogy mennyire nem értik, hol a határ, egy másik ember élete, személyisége határai, köz és magán, állami és civil, egyén és állam határa.

Bátorságé és bátorságnak előadott, sunyi gonoszkodásé.

Ha erre nemet mondok, akkor minden vagyok: egoista, nagyképű, gőgös; azt hiszem, én vagyok az atyaúristen. Csak mert nem engedek az erőszaknak, a tekintélynek. Mert bemegyek az Anikó néni órájára.

Egyedül, a hatalmaskodás és a butaság ellen.

A legfájdalmasabb sztori az anyám szeme, az azonnali műtétet követeltük Jánossal. Ki a maga lánya, hogy így beszél velem?, kérdezte a főorvos anyámat. És még anyám is megrótt ezért. Mondom, anyukám, az mindegy, én ki vagyok, és az is, ki ő, én a dalai lámát is felkoncolom, ha arról van szó, hogy ne vakulj meg. Mielőtt, valóban, megvakult, majd lassan ebbe halt bele. És orvosszakértő állapította meg, hogy az aznapi műtéttel lett volna menthető a szeme.

Senki nem erőszakolhatja a másikra a jóindulatát sem, és én most úgy vagyok vele (más történetek is vannak), hogy inkább egyedül dögöljek meg valahol az árokparton, mint hogy ilyen játszmákba belemenjek.

*

Bloggerségemet sértődött, agresszív, mániákus reakciók övezik nyolc éve. Tisztában vagyok vele, hogy ha részletesen írok ilyen, sokelemű, többszereplős konfliktusokról, akkor, pusztán attól, hogy én szóltam, én vagyok látható, én leszek a támadható is, bennem kezdi el a hibát elemezgetni az, aki itt koncot keres. Rámkeni, röviden. Akkor is ez van, de a neszkávétól és a küldetéses üveges-fémszívószálas zero waste bohóckodástól a jógán át az ex szerintem helyes, teljes leépítéséig, a vegánságig és az “autentikus ember-e Lelkes Villő” témáig bármiben, ha az adott olvasónak pont az a téma a beakadása. Akkor majd védekezik, magyarázza, szalmabábozik, projektál, csapkod, beszól, kitalálja, hogy miért velem van a gond. Ezt nagyon sokszor átéltem. Nem vagy egyéniség attól, hogy engem találtál meg feszülési céllal, miközben amúgy semmi dolgod nem lenne velem, és, ez a legszebb: szerinted én támadlak téged. Veletek nem tudok mit kezdeni, esetenként megkérlek, hogy ha a posztban A állítást világosan cáfolom, megfontolom B-t is, majd arra jutok, hogy C, akkor légyszi ne kend ide, hogy “de szerintem A”, ugye ez már rengetegszer volt, és ez sima butaság. A többit intézd az életedben, azokkal, akik a frusztrációid szereplői. Fel kéne nőni, megerősödni, énhatáraitokat világosabban látni, és/vagy az unatkozó kötözködhetnéket felszámolni. Annyit tudok, és ez biztos, hogy a szöveg mindenképpen behúz, bárki is olvassa. Mindenki megakad, nyelvi képességektől, céloktól, lelkülettől, műveltségtől függetlenül, ha a mondat jó. Hat az értékrend, az érv, a perspektíva. Ez nem csekélység.

Ja. Kicsit olvasgattunk ilyen állatvédői túlkapásokról, hatalomfitogtatásról, bejegyzett szervezetek is nyomják, nemcsak gittegyletek. G. meséli erre, hogy a nagyfater annak idején eladta a sárga Zsigulit a szomszédnak, de azzal a kikötéssel, hogy nem lehet benne nőzni. Aztán meghallotta, mármint hírét annak, hogy. És akkor nagyon kiakadt és reklamált.

41 thoughts on “az állatokért, az ember ellen

  1. Teljes mértékben egyetértek. Mondom ezt úgy, hogy születésemtől kb. 12 éves koromig alig volt más társaságom, mint nőstényvizslánk és olykor a kölykei. Rájuk szocializálódtam, mint utólag persze kiderült, sajnos. Értem az arckifejezésüket, a hangjukat, látom, milyen különböző a személyiségük. (Nagyra értékelem Csányi Vilmos etológus kutyákról írt könyveit és az emberekről írottakat is, noha más, “szépirodalmibb” munkáit kevésbé kedvelem.) Tudom, sokat jelent az érzelmileg nem teljesen kielégítő közegben egy kutya szüntelen figyelme, a vele való kommunikáció. De visszataszító, amit olvasok, látok, hallok kutyatartóktól: “én kibírom, ha nem tudok vásárolni, nincs itthon ennivaló, de a kutyatáp fogytán van, jaj”. Az állatmenhely segítséget kér, pénzt, 300 Ft egy kutya egynapi eledele, ennyivel már segíthetünk, havonta 9e Ft, az még jobb. A fenébe, ennyibe kerül a kutyatartás? Sok járulékos költség van még ezen felül. Fotón, videón látni, hogyan csókolóznak a kutyával emberek. Mintha nem akarnák tudni, hogy a kutya a seggét is nyalja olykor, bocsánat a kifejezésért. Elnéző mosollyal emlegetik, hogy melléjük bújik az ágyba.
    Átesek a ló tulsó oldalára, nem lenne szabad így beszélni, mintha frusztrációt vezetnék le én is… De a másik, ami itt kiderül: mindegy, mi ellen, csak elhatárolódni, tiltakozni lehessen, gyűlölködni is, társakat is keresünk hozzá, ezzel határozzuk meg magunkat. De ez itt fentebb ki van fejtve sokkal érthetőbben.

    Kedvelés

  2. Fontos üzenet. Én magam mentem pofonért állatvédők közé. Fekete bárány lettem. Szerencsére azért akadnak köztük, akik még kijönnek valahogy az emberekkel.

    Kedvelés

  3. Javasolja, kerítsem elő a kutyát, mire jönnek a rendőrök.
    Az egész helyzet tényleg groteszkül vicces: olyan fenyegetőzik, lép fel a joggal meg zsarol érzelmileg, akinek bőven van vaj a fején, nagyon is, olyannal szemben, akinek nincs.

    Kedvelés

  4. Tehát az a deal, legalábbis a fenyegetőzés jelen pillanatban az, hogy vagy elfogadom, hogy rámerőszakolják a fennhatóságukat (“egyezzünk meg” – wtf?), hogy nekik számolok be arról, hogy az ő normáik szerint tartom-e a kutyát, vagy idejárkálnak, bosszút állnak, nem szállnak le rólam. De mondjuk ez nem valós választás, a kettő ugyanaz. Egyetlen elfogadható választás: hogy békén hagynak és messziről elkerülnek, mert én nem kérek belőlük, joguk meg nincs intézkedni.
    Így, igen, ha még egyszer történik bármi (leszámítva a facebookírogatást, amit úgysem fogok elolvasni, a végét már így se), de tényleg bármi, ha itt ólálkodnak, ha rendőrt küldenek, ha fenyegetőznek, kénytelen leszek feljelentést tenni. Velem ezt egészen biztosan nem csinálják.

    Kedvelik 2 ember

    • Én komolyan nem tudom, hogy az ilyen primitív alakokkal mit lehet kezdeni. Áthidalhatatlan nehézségnek tűnik hogy hiába a magyarázás ezeknek, nem értik. Van olyan, hogy tényleg, nem érti, akárhogy írod le neki hogy mi a gáz a viselkedésével, nem tudja felfogni.
      Azt mondod, egy jól összerakott mondat mindenkit eltalál valahogy. Te jóval fejlettebb vagy az átlagnál abban hogy igazán jól pakolj össze mondatokat (megítélésem szerint), meg hogy jól, a helyén kezelj helyzeteket, s látod, számodra is nehézség. Mert ezeknek hatástalan. Akik ilyen alacsony szinten vannak, annyira nem értenek, meg félreértenek dolgokat, hogy reménytelen megpróbálni is értelmes beszélgetést folytatni. Az értelem eleve más számukra, az egész fogalomrendszerük megrögzötten primitív. Fejlettebb személyiséggel is lehet persze valaki kötözködő, csak kevésbé reménytelen rá hatni, mert képes tud lenni a fixációja mögé látni.
      Akivel meg nem lehet mit kezdeni, jobb inkább teljesen hátat fordítani, elszigetelődni tőle. Szerintem túl sok a tolerancia az ilyenekkel szemben, jobb lenne hagyni őket a maguk világában és nem keveredni velük.

      Kedvelés

    • Ha ezeket a fenyegetőzéseket tettre váltják, az egyértelműen zaklatás. Nem értem, honnan a jogosultságérzet.
      Ennyi energiával lehetne valós ügyekért tenni.
      Sajnálom, hogy ez történik.

      Kedvelés

      • Valós ügyekért hogyan is tudnának tenni? Nem szabadna hogy ilyeneknek legyen helye fejlett társadalmakban.

        Kedvelés

      • Hát, nekem mondjuk visszahozták a kutyát, ez tény. Figyelnek, gazdit keresnek, kimenekítenek, kaját visznek, jeleznek, amikor valóban kínzás van, vagy magára hagyott állat, mert gazdi elment, meghalt, magatehetetlen. Léteznek állatkínzók attól még, hogy esetemben ez spekuláció és a basztatási késztetésük kiélése volt.

        Ennek a történetnek pont az az abszurduma, hogy teljesen mellélőttek, nem volt probléma, ebből kitüremkedett az ő “éhségük”, hogy találjanak célpontot. Ezt amúgy értelmes ismerőseim sem értették, mert az állatvédelem mint ember fölé, emberekkel szembeállított ideológia teljesen elvakítja őket, hovatovább állatkínzás nem a kutya körül forogni, nem összebújva aludni, nem őt dekorálni, mutogatni, szelfizni, meghatós kontentet róla kirakni. Úgy kell az állattal bánni, ahogy ők, akiknek nincs gyerekük, más életük, kitalálták.

        Kedvelik 1 személy

  5. Enyhébb, súlyosabb (állatokkal kapcsolatos) ügyeknél megjelenő vad gyűlölet, eltorzult emberek napkitörései döbbenetesek, taszítóak. Nem jött ki a matek soha, hogy miből táplálkozik az állatszeretet, ami ilyen fogalmatlan és desztillálatlan embergyűlöletet IS táplál. Az a gyorsaság, és könnyedség, ahogy kirakják kommentbe a gifet, Fiennes hátravinniagyonlőni (Schindler listája), nem is tudom mi lehet annak a fejében. A kiszolgáltatott védelmezője? Miközben nácikat idézően osztja az ítéletet? Kiventillálja a nyomorát, jobbnak érzi magát annál az embernél, és hátradőlhet nyugodtan, további önreflexió nélkül? Nekem is van ilyen témám, mélybe vág, megértem a lendületet, de a gátlástalanságot már nem (vagy csak irigylem…)

    Kedvelik 1 személy

  6. Ezt csak azért csinálhatják, mert van, aki megijed. Van, aki attól, hogy erőszakosan lépnek fel el vele szemben, betojik, pedig semmilyen egyenpóló nem tesz hatósági személlyé senkit. Biztos attól ilyen izmos az öntudat, hogy egyszer-kétszer bejött ez a fellépés.

    Kedvelés

  7. Van, amikor csak egy szabálytalanul leálló sofőrnek esik neki egy másik autós noha nem az ő sávjában történt… ugyanaz a jelenség, az, amit most is látunk a rendőrködéssel a kijárási korlátozás előttről is már. Majomtánc ez, ami közönségnek szól. A facebook ismerősöknek, az állatvédőtársaknak vagy épp a feleségnek h én kemény vagyok ám, jó ha ezt te is tudod…

    Kedvelés

  8. Boszorkányüldözés, spanyol inkvizíció és Jézus megfeszítése (épp ma van nagypéntek!), és ez a sztori. Ugyanoda nyúlnak vissza. De ne felejtsük: “A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.”

    Kedvelés

  9. ez kemény sztori nem a kád széle. de jó röhögtem az állatvédők posztján bocs 😀 én azt nem értem a hataloméhség honnan fakad és mi táplálja. meg a sok álruhás igazságosztó és elvek bajnoka honnan a francból szalajtják ezeket meg minek? tényleg ennyire unatkoznak?
    állítsátok meg a földet ki akarok szállni.

    Kedvelés

    • Unatkoznak és nem tudnak hatni a világra. Az ideológia pedig behúz. Végignéztem ezt egy párszor, még a babahordozás, a vegánság is tud ilyen pusztító, aljaskodásra felhatalmazó, tűzzel-vassal ideológia lenni, mint az “állatvédelem”.

      Kedvelés

  10. “élvezik. Ebben élik meg az erejüket. Gyülölködnek, lincselnek, hergelnek”

    Azért ez végtelenül elszomorító. Kit érdekel, mi a motivációjuk, sajnos nem hiszem, hogy az áldozataik közül valamennyien – vagy akár a többség – képes öket egyszerüen kiröhögni, majd vâllrándítva elfelejteni, netán visszavâgni. Kívülállóként persze lehet nevetséges, érintettként aligha. Az igazságot meg holmi jogokat a csürhe erejével szemben még egy amúgy erös, nem kiszolgâltatott élethelyzetben lévö személynek sem mindig egyszerü megvédeni. Ahogy a posztban is szerepel, pitbullos izompacsirtákba valahogy sose kötnek bele… Kitartást és eröt.

    Kedvelik 1 személy

  11. Döbbenet. Szép dolog az állatvédelem, de az ezzel járó embergyűlöletet sosem értettem. Már azokat a posztokat is igencsak károsnak találtam, amik arról szólnak, hogy “minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyám”. De ez… az új mélypont. Szerintem ez tiszta önbíráskodás és bullying, mindegy, hogy mivel magyarázzák. Remélem, hogy mihamarabb leszállnak rólad.

    Kedvelik 1 személy

  12. Sehol nem (de tényleg, még a legprimitívebb politikai vagy bulvár-hergelős cikkek alatt se)  olvastam olyan szadista hozzászólásokat, mint az állatvédő oldalakon. Hogy kit hogyan beleznének ki, mert állítólag megfricskázta a tengerimalaca orrát. Kétszer!!! Persze csak azért, hogy megtanítsák neki, hogy minden élet szent, és senkit nem szabad bántani.

    Szerintem innen terjedtek el azok az en bloc emberellenes mondások is, hogy az emberiség megérett a pusztulásra stb. Én legalábbis  jó pár évvel ezelőtt ilyen fórumokon olvastam ezeket először. Most a vírus miatt ezek megint megszaporodtak. Pont tegnap láttam facebookon, hogy “nem baj, ha kihalunk, legalább nem fájunk tovább a Földnek”.

    Kedvelés

  13. Színvonal (Szilvi Alakformálás Szabó), illetve ugye a blog “ellenzéke”, Lelkes Villő és társai is beszálltak, amire a rusony elnevezésből következtetni lehet, így lettem csóró és csöcsleső, + indexesek, az egész nem sportoló, életével nem boldoguló pletykakör.

    Kedvelés

    • Egyszerűen nem jövök rá, mi az, ami miatt ennyire be vagy nekik akadva. Úgy értem, ha az ember feszkólevezetésnek használja az ilyesmit, akkor azért egy idő után megunja, nem? Meg hát magát égeti, ahogy egyértelművé teszi, hogy mindent tud, minden képet lát, minden bejegyzést olvas, de te “senkit nem érdekelsz”, és ezt oda is kommenteli nevető arcokkal, és nem tűnik fel neki, hogy ha senkit nem érdekelne. akkor senki nem kommentelne. De kommentel, így mindenki pontosan tudja, hogy őt is és még sok mindenkit nagyon is érdekel. De micsoda? Az életed? Vagy tényleg szerelmesek beléd? Az ember unalmában is szokott csatornát váltani, nem? Elképesztő ez a megrögzöttség, ahogy visszajönnek újra és újra, bármi is történjék.
      Szerintem nagyon hasznos, hogy megírod ezeket, és nem igaz, hogy te “váltod ki”. Ezek ott ülnek, és ki akarnak váltódni, éjjel-nappal, figyelnek, hogy mikor lehet már egy jó alázós kommentet írni. Biztos csinálják ezt másokkal is, nem tudom. De hogy téged hogy nem tudnak megunni, ez tényleg szakemberre tartozna már. Mindeközben a kutyát már el is felejtette mindenki.

      Kedvelés

    • Szilvi! Ezeket a sorokat te írtad. Amúgy a fasz+szopó helyesírása: faszszopó. Ha már.
      Egy pillanatra elhittem, hogy az irigy kavarók hamisították ezeket a sorokat, mert belefér az is a lelkivilágukba. De a magyarázkodásodból kiderült, hogy téged ebbe beugrattak, te írtad ezt mind, és most már bánod.
      Gratulálok.
      Én semmi törvénybe vagy erkölcsbe ütközőt nem csináltam és nem csinálok a neten, viszont nagyon keményen ellentartok és tükröt mutatok azoknak, akik irigyen, bután nekem jönnek. Lelkes Villő ilyen. A véleményemet fejezem ki, nem tiltja semmi. Neked is szabad. Hajrá. Csak a színvonalra vigyázz.
      Itt azért nagyon kibújt a szög a zsákból, mi is van a nagy állatvédelem mögött. Gondolom, valami panelból megy az erdei kérónk fikázása, elszáradt fikusz mellett erkényen tartod a görényt, míg bent meghatottan posztolsz az állatok jogairól.
      Te képes voltál ilyen “vádakat”, gyűlölködést leírni és elküldeni. De te csak ostoba vagy. Akik erre felbujtottak, azok aljasok ÉS ostobák is. Belerángattak.

      Kedvelés

  14. A törésvonal nem az állatpártiak és az állat”ellenesek” között van, teljesen világos a lelkületbeli, intellektuális különbség a kavarók és köztem.
    Röviden: én nem vagyok csicska, ők meg mást sem ismernek. Törleszkedés, bandázás, tekintélytisztelet, álszent indoklások, zúdulás, együtt vagyunk kemények egy célpont ellen… hányinger. És ilyesmiket én bő 9 éve kapok a legkülönbözőbb helyekről – mindig azért, mert írok valamit, kimondom az igazat, ők meg iszonyú ingerültek lesznek.
    Unatkoztok nagyon.

    Kedvelés

  15. Hozzánk sok talált kutyát hoznak be leolvasni a chipet, de szerencsére csak egyszer fordult elő, hogy a megtaláló megvárta a gazdit, majd hasonló hangnemben, rendőrnek képzelve magát kiosztotta azt a helyes kutyatartói viselkedésről, és megfenyegette, hogy még egy szökés, és annak következményei lesznek. Nekünk volt kínos. Teljesen megértettem a gazdát, aki meglehetősen kiakadt ezen.

    Kedvelés

    • Senki nem fog olyanokkal együttműködni, akik hatalmaskodnak, fenyegetőznek. Elküldik őket a picsába. Nem értem, ez hogy nem világos. Amellett durva jogsértés is, teljesen átlátszóan hergelik a lincshangulatot.

      És ahogy próbálnak provokálni, a nyomorú, szar életük szintjére lerángatni, iszonyat. Megnézed a profilt, olyan ostoba, béna, erőltetett magakelletés megy, semmi vagányság, eredetiség, ész, szépség, életszag, autonómia, megélt élet, sehol. Mindenki ez a megfelelési kényszeres, behódoló, lefele kegyetlen, álszent módon erkölcsösködő báb. Ezeknek van szánva a celebgyalázás, a tévé, a pepsi, a műköröm, a társkereső.

      Én annyi szépet kaptam az elmúlt egy évben, közelséget, elismerést, élményt, legjobb kultúrát, én sebezhetetlen vagyok. Nem tudok betelni vele.

      Kedvelik 1 személy

      • Alakformáló Szilvinek (vagy aki az ő nevében ír, én már nem tudom) külön beakadt a magakellető jelző és rázuhant az engem TERPESZBEN ábrázoló sportfotókra. Mint felkínálkozásra. Ezt már sokszor megkaptam az akrofotókra: szexuális provokáció. Mindegyik kritikusom súlyosan vidéki volt (nem művelt közegből származó, nem vagány, kisemberileg frusztrált, nem józan-skandináv értékrendű, hanem ilyen álszent erkölcscsősz).
        Eközben ők tangás-dögös modellek instáit bámulják irigyen, ha jó testük lenne, ők se így öltözködnének, a faszijuk meg tinédzserpornóra veri. De elsápadnak a segglyuk szón.
        Isten hozott a sport világában, Szilvia, látszik, nem esett még le, mitől lehetne jó az alak.

        Kedvelés

  16. Ez iszonyatos, amit megengednek maguknak. Gondolom van még pár vétlen áldozatuk. Gonoszságot találtam az oldalukon, ennek jobb érzésű ember nem dől be..Röhejes a banda, az álprofilos hergelő kommentelőikkel együtt, de az a baj, hogy simán kinézem belőlük, hogy megverik, aki valamiért nem tetszik nekik. Hihetetlen számomra, hogy egy ilyen szervezet működhet ( vagy akár írogathat csoportként fellépve), hiszen nyíltan fenyeget, buzdít mások megverésére, elintézésére, rágalmaz, zaklat. Ha az ott leírtak alapján nem lehet(ne) hathatós jogi lépéseket tenni, az nagyon szomorú, és szerintem azt jelzi, hogy (még) nem működik megfelelően a jogrendszer, ennek számonkérhetőnek kell(ene) lenni azokon, akik leírják. . Ezt nem szabadna csinálni senkinek szólásszabadság vagy bármilyen címszó alatt! Az ellendrukkereid pedig…..én a tükörbe nem bírnék nézni a helyükben. Pfff, tiszta szégyen, hogy ennyire szánalmas az életük, ilyen örömöt vált ki egy számukra tulajdonképpen semleges ember zaklatása. Kitartást kívánok, ugyan nem tudom, honnan van ennyi erőd, de tarts ki!

    Kedvelik 1 személy

  17. A vércseként a témára (és mindig mindenre) rárepülő, felszínes, örökké a semmin drámázó, lelketlen egykori legnagyobb rajongóim, aztsetudjahogynyaljon, biciklimet-edzésemet-szerelmemet elkívánó Lelkes Villő tavasztündér és Murinai Angéla Gumiszoba/szerető/Adél még mélyebbre mentek, kombinálnak, variálnak megint.
    Vagy alulról, behódolva, tolakodva, lakását megnézegetve, vagy kegyetlenül, szadista módon lefelé. E kettő van. Előre, egyenesen, őszintén nem megy.
    Elszorul a szív, veletek nem történik soha semmi, és EZT irigylitek. Ti sem búban, sem örömben, sem krízisben, sem eredményben soha nem lesztek hősök, mert bennetek nincsen erő és kvalitás. Ezt minden értelmesebb, akinek van szíve, józan esze, azonnal leveszi. Hiába hazudoztok rólam.
    Ennek megfelelőek a lájkolóitok, az egész nőcselék is, nektek a teliholdfejűek valók. A szellemi horizont a műkörömtől a mandalafestésen és a netflixen át a csokiszív színvonalú novellákig terjed – giccs, agresszió, saját életben gyávaság, meg nem élt élet, vekengés, pasiahibás, orbánahibás, vargajuditlefejezés, elhízás, projekció mindenhol. Ez a ti fájdalmatok: a mérethiány. Veletek semmi jellemző, nagyszabású, téttel rendelkező soha nem történik. Hiába igyekeztek erőltetett kontentekben eposszá írni a takarítást, a cheap weekendet meg az irodai csicskaságot. Az ember elszégyelli magát, ha látja, mennyire unatkoztok.

    Kedvelés

  18. “Megölt egy kiskutyát.” Legalábbis a megalázását és bántalmazását kontentté tevők ezt állítják róla. Ha valakinek kételye volt, hogy a Krisztián-típusú aktivista miről fantáziál és miért, vagy hogy mi a horizont.
    A poszt, az eredeti és a megosztása is, hetek óta érintetlenül van fent.

    Kedvelés

  19. idefigyelj. durván túltolták az állatvédők, ez igaz értem hogy felháborító, hogy nincs joguk stb. világos

    Tisztában vagyok vele, hogy ez, ami történt, kóborolni hagyás, elvileg felelőtlen és szabálysértés, de a napi valóság azt mutatja, hogy több dolgok vannak annál…; köztéren a kutya nem okoz veszélyt, és mindent megkap, semmi okom magyarázkodni, ha nem is vagyok ügyülü-bügyülü állattartó-rajongó-szelfiző-összebújva tévéző, mi több, ezt a magatartást eléggé megvetem.

    De hol is van a te felelősséged? A fenti bekezdés az neked felelősségvállalás? Elkened rögtön a dolgot és terelsz. Te feljogosítva érzed magad hogy elkóborolhasson a Te Kutyád, mert ő más, és az hülye aki ezt nem látja. Hogy jön ide a szelfizés? Mi az hogy semmi okod magyarázkodni? JÓ REGGELT ÉBRESZTŐ!!!!

    Városban élsz és a te felelősséged az hogy hol van a kutyád és mit csinál. Amikor elkóborol a kutyád, ki szedi fel utána a kutyaszart? vagy az úgy oké hogy oda tojik ahova akar (= szarsz arra hogy ki lép bele, ki szedi fel helyetted)? és vajon én aki a gyerekemmel sétálgatok és látok egy “kóbor” kutyát, honnan tudjam hogy harapós-e vagy sem? Pont ezt a feljogosítottság-érzetet nem bírom Budapesten a kutyásokban – rájuk nem vonatkoznak a szabályok, ha odajön a gyerekemhez megnyalni az kezét és én ezt nem szeretném akkor én vagyok az “embergyűlölő”, stb.

    Próbáld megérteni hogy nem mindenki szereti a kutyákat – a kutyaszart meg pláne – illetve társadalomban élsz szabályokkal, és egy nagyvárosban az “önsétáltatás” tilos. Máshol is mellesleg.

    Te kutyád, te felelősséged, oldd meg hogy ne szökjön ki – ebben mit nem lehet érteni?
    Értelmes embernek gondollak pengeéles érvelési és gondolkodási képességekkel, de néhol totál nem látod a realitást, a másik oldalt, elkensz, terelsz hátha nem veszi más észre. A saját felelősségedet letudod egy félmondatban erre fenti bekezdés tökéletes példa. Persze tudom hogy most az jön hogy az énkurvaanyám és a szokásos mert ilyenkor ez jön nálad (persze szebben megfogalmazva) de ez bizony akkor is így van. Nincs. Igazad. Vállalj. Felelősséget. A. Kutyádért. (és szedd össze a kutyaszart utána! – vagy olyan intelligens hogy magától összeszedi?)

    Kedvelés

    • Dehogy jön az, tévedsz, én nem kurvaanyázok.
      Az leckéztessen engem, aki soha nem parkol tilosban, meg zöldfelületen, meg mindig mindene be van fizetve, mondhatnám.
      De nem mondok ilyet.
      Inkább lehetetlen, kákán is csomót kereső kispolgárnak gondollak, akinek másvalaki, akit épp rajta tud kapni, legyen ám tökéletes. És élvezi a hőbörgést. Ezt látom rajtad, ha neked ennyi esett le a fenti történetből. EZEK NEM ÁLLATVÉDŐK, EZEK PRIMITÍV, HATALMASKODÓ ALJADÉKOK.
      Te sem vagy hatóság. Büntessen a hatóság, ha jónak látja (de azon is röhögök).
      Egyszerűen annyi van, hogy nincsen joga senki vadidegennek kioktatni, tanácsokat adni, csak mert olvas rólam valamit. Nem kértem tanácsot. A saját gyereked, a kutyától való félelme, a szarba lépésed A TE PROBLÉMÁD. Te vigyázz a cipődre, gyerekedre, ne kend rám. Nincs vérebem amúgy.
      A legolcsóbb húzás ez, beállni hörögni, kioktatni.

      Kedvelés

  20. Visszajelzés: ugyanazokat a témákat rágod és folyton szidsz valakit, éva! | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.