miért? címkéhez tartozó bejegyzések
női bajaink 5.: mióma, méhnyakrák. rettegj-e? hogyan előzd meg?
Hozzászólás
Még a poszt előtt (és általában is): kérdik (két barátom is), hogy miért írom ki a szenzitív dolgaimat, hiszen vadásznak rám, mindent kibeleznek.
Mindenről írok, ami történik, ami emberi, a saját történeteim ürügyén általános témákról, a nehéz történeteimről is. Mindig is ezt tettem, magam írtam, hogy az angolom a diplomám ellenére nem fényes, bőrfölöslegről, éretlen érzelmi megnyilvánulásokról, falcolásról. Ezen nem kívánok változtatni, mert én nem akarok hamis dolgokat. A befogadó dolga, hogy ezzel mit kezd. Ha nincs anyag, akkor is hazudnak, zilálnak, a fehérre rámondják, hogy fekete, a tök rendben levő dolgaimat ócsárolják. A kibelezés, a rajtakapás, az irigységvád az ő bulijuk, őket mutatja be, és mindenki számára mutatja az ő érzékenységeiket, motivációikat. Nem véletlenül dühösek pont az én témáimra, az én örömeimre, rohannak rá arra, ami az erősségem.
Ebben a posztban van sok információ is, mert hangsúlyokat szeretnék helyezni oda, ahova nem szokás, de nem csak ezekről az állapotokról lesz szó, hanem ezek kapcsán attitűdről, felelősségvállalásról. Kapcsolódom a hpv-s poszthoz. De nem szedegetem most össze az alapinformációkat a női szerveink megbetegedéseiről, fajtáiról, lefolyásáról. Ugyanis az alapkérdés itt:
tekintsünk-e szorongással a testünkre, várjuk-e, hogy mindenképpen bekövetkezik a baj? potenciális betegek vagyunk-e?
Egyáltalán: mi a betegség? Tragikus lottósorsolás? A kaszás nem válogat?
Éljük-e meg a megkönnyebbülést évente sok pénzért (vagy ismerőshöz járva, esetleg hónapokig sorbaállva időpontért), hogy “huhh, egyelőre megúsztam!” ?Ugyanezt fogásznál, kardiológusnál, bel- és bőrgyógyásznál? Az is fontos kérdés, hogy az ezzel kapcsolatos autoritást, kompetenciát, szimbolikus hatalmat és pénzt kinek a kezébe adjuk. Mi adjuk-e, vagy eredendő tudásnak gondoljuk: az orvos az, aki tudja, érti, megszereli a testemet?
Kérdem pont én, aki azért évente 5-6-szor előfordulok ilyen intézményekben, miközben nincsen semmi panaszt okozó bajom. Egy hajdani (amúgy súlyos) betegség emlékeit ápolgatom, sírját gondozom. Az előző eü posztban New-C egy ortodox nőgyógyásznál tett látogatást, hogy megnézesse a miómáját, termékenysége állását és méhnyakát, illetve kikérdezze a dokit a szűréssel kapcsolatos protokollról és a HPV-nézegetés értelméről. Van-e szervi oka a tavalyi, megszenvedett ciklusaimnak (nagyon fura állapotokban voltam)? (Nincs.) Két éve vette észre ez az orvos a kétcentis, panaszt nem okozó miómát, azt is nézettem most, és tavaly februárban is, máshol. Nem változott, nem zavaró. Tudni szeretném továbbá, hogy van-e most és milyen HPV-törzsem (de nem fogok oltatni).
De amúgy minek járok én hagyományos orvoshoz, ráadásul magánba? Miközben alapélményem, hogy orvost igénylő betegségek alig vannak. Julis például fájlalja a bokáját, elviszem, kimondják, hogy szimmetrikus, ép, annyi van, hogy egy gyorsan növő agár. Azóta minőségi (de sima futó-) cipőket kap, és annyira semmi baja, és a fájás se lustaságmagyarázat, hogy a második legjobb futó, és ragyog az arca ettől. De legalább drága volt az ortopédia. Vagy összeszalad az iskolai védőnő, hogy Dávid nem hall, viszem szintén extra audiológiára, hazaküldenek, nem is látják a dobhártyát, nemhogy rezgéseket mérjenek, de menjek fülzsírdugót elávolíttatni XY orvoshoz magánba, és vegyek olívaolaj tartalmú vény nélküli fülcseppet – dehogy megyek, dehogy veszek, meghitt szertartások keretében kimossuk-gyertyázzuk, -olajozzuk a fülét itthon, és láss csodát, semmi baja, hall a védőnői kontroll szerint, május 25.
És én? Nem úgy “minek”, hogy “nincsen semmi bajom, nekem bajom nem lehet, amúgy is alter vagyok”, hanem pontosan értve: mi ezzel a célom, miért pont oda megyek, mit várok tőle, hol vannak ennek (vizsgálat, szűrővizsgálat, javallat) a korlátai.
Én azért járok laborra meg DEXA-ra, mert hipotézisem volt, hogy jót tesz nekem ez az életmód (ketogén, súlyzó, sok sport, böjt stb.), nem, nem leszek tőle pajzsmirigyalulműködő, sem magas cukrú, szétment májú, veséjű, sem elzsírosodott-plakkos erű és nem romlik a testösszetételem, sőt. (Aki a vesebetegségre mint testépítési kockázatra figyelmeztetett, de csak mert meglátott, az durván elhízott diplomás ápoló volt, egy ideig szociális áron lakott az albérletünkben, és negyven fornettis zacskó meg milli tejeskávés doboz volt az ágyban, részben penészes maradékokkal, miután /!/ kiköltözött.) Mindaz tehát, amiről edzős cikkeimben, sportrovatomban beszélek, nem lelkes-lelkis ujjongás meg “úgy érzem” motivációs szöveg. Az eredményeit, hátrányainak hiányát magam, illetve kedves olvasóim előtt tudom laborokkal, méréssel is igazolni. És még így se promóció, amit írok. (Vö. a rákedukátor íróhősnő a wmn-en jelöletlen reklámként, az instán együttműködésként gint promotál.)
Nemrég azért mentem kórházi orvoshoz, hogy leírja, hogy gennyes gyulladás lett a köldököm körül, és ezen az alapon tudjak kártérítést kérni (kaptam).
És azért nem TB-alapon megyek általában, mert azok kórházak volnának, ahol mostanában nem tanácsos megfordulni, illetve nagyon sok rossz élményem volt a lezüllött állami helyeken. Aljasságok. Egy imrés nőgyógyász teljes küretet akart csinálni tágítással, kapargatva, altatásban egyetlen pici polip miatt (rizsszem méret, semmi panaszt nem okozott), amelyet egy kolléganője lecsípett kettő másodperc alatt, érzéstelenítés nélkül és nulla további panasszal, és ezen a tökfölösleges, altatós, drasztikus és hálapénzes műtéten Dávid élete múlott volna, mert akkor ő már megvolt (vagy két héttel később fogant). Ki tanította ezeknek az érzéketlen barmoknak, hogy jó ötlet fölöslegesen fémeszközökkel basztatni a méhszájat? Így vigyáznak rád.
Túl rajtam, az általános kérdés nekünk, engedelmességre és gondoskodásra szoktatott nőknek az, hogy mindaz, amit választunk: a vizsgálat, a beavatkozás, gyógyszer, oltás, terápia, ezek a mi döntéseink-e valóban, kinek a kezébe adjuk azt, ha mi nem értünk hozzá, a félelmeink valósak-e , honnan szerzünk információt, és mindehhez képest mi a prevenció szerepe.
Az a helyzet, hogy nyomnak minket, és ez is propaganda: a magazin, a rózsaszínbe vont AVON-Lánchíd, a házipatika, a webbeteg és a nosalty cikkei, a neten a dietetikus. Akármilyen jó ügynek tűnik is a szűrővizsgálat, az odafigyelés (én is sokáig annak hittem), ez is propaganda, lobbiérdek, nagy pénzek vannak mögötte, és nem rólad szól. Némi tényfeltáráson meg elemzésen, valódi véleményen kívül a teljes média lobbi, drogriporterestül, szivárványcsaládostul: be akar futtatni sztárokat, témákat, nézeteket, és ennek a közjóhoz, a tudományhoz, az egyén javához igen kevés köze van. Sőt.
Ha jót akarnának neked, nem cégekhez meg kontrollokra küldenének, anekdotikus esetekkel ijesztgetnének, hanem arról informálnának, hogyan maradhatsz egészséges. Akkor nem menne a hiszti sem, hogy minden test szép, meg vigasztald magad bekuckózva forró csokival, és nem lehetnél közepes külsővel ünnepelt modell csak attól, hogy hiányzik egy tenyérnyi pigment az arcodon, vagy a fél lábad. Ma nekik tapsolnak. A leromlott állapot meg van magyarázva könnyes szemmel, hős lehetsz azért, mert életed legjelentősebb élménye egy betegség vagy haláleset, de előzzük meg a rákot, ami ha mégis bekövetkezik, abból sikerkönyvet gyárunk és “segítünk másoknak”, meg főleg a laborcégnek a profitszerzésben. A halál kultúrája.
Mélyen nem értem ezt a tekintélyelvűséget meg tehetetlenséget sem, hogy egy érettségizett emberben, aki adott esetben maga csempézi a konyháját, szereli a kocsiját, és netje is van, hogy nincsen annyi kezdeményezőkészség (vagy takarékoskodási szándék), hogy egy testzsírvesztő célú diétát magának összerakjon. Miért helyezi ki ezt is másnak a kezébe, és mikor hitte el, hogy az Előírók jobban értenek hozzá (és hát ők hogy néznek ki?)? De ha ezt el is hitte: azt, hogy nekik ő maga számít? Azoknak, akik a járvány elején cukrot, olajat, lisztet, száraztésztát és margarint javasoltak beszerezni nagy mennyiségben?
Egy olvasóm, akinek adok a szavára, írta nekem privát, hogy a citológia se vicces, ne ajánlgassam (nem tettem), a kenetért turkálás durvább, mint a HPV-nézegetés (ami viszont, teszem hozzá, értelmetlen paráztatás), és ne tekintsünk már időzített bombának a testünket. Hozott egy sor kutatást a nyugati szűrőprogramok álpozitív eredményeire, és túlkezelt, paráztatott, fölöslegesen csonkított nőkre. Két ország gyakorlatának összehasonlítása:
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/j.1468-0009.2011.00652.x?
The cervical cancer screening system in the Netherlands seems to have been as effective as the U.S. system but used much less screening. Adequate coverage of the female population at risk seems to be of central importance.
Mellrákkal hasonló:
https://www.newsweek.com/breast-cancer-screenings-low-risk-women-can-lead-more-harm-1011409
Egyébként a világ egészét tekintve gyakori halálozási ok a méhnyakrák, van, ahol második, de csak az olyan extrém szegény országokban, ahol úgy általában rosszul bánnak a nőkkel.
Összességében a nyugati, költséges, nagy szűrőprogramok nem csökkentették a méhnyakrákeredetű halálozást, az alacsony kockázatú populációt fölösen vizsgálták (drágán és értelmetlenül) és riogatták.
Százezer lakosra Szváziföldön 75, Magyarországon egy rosszabb évben 8 méhnyakrák-mortalitás jut.
http://www.eletestudomany.hu/mehnyakrak_okozta_halalozas
Hazánkban évi 4-500 haláleset van méhnyakrák miatt és 1000-1500 új eset, miközben 13-15 ezer nő hal meg évente rákban, és összesen 63-67 ezer. A rákos halálozás a nőknél elég stabilan ez a 13-15 ezer évtizedek óta, a szűrések propagálása ellenére, közben a szívbetegség és a tüdőbetegség aránya a nők körében ijesztően nő. Csakhogy azt mondják, mind az 500 halált meg lehet előzni – és hát mivel? Szűrővizsgálattal. Na, ebben nem értünk egyet. Jellemző szemlélet és prioritás:
Ha van szűrővizsgálat, el kell menni. Ha nincs, az ember maga gondoskodhat a megfelelő vizsgálatokról. Ha furcsa tüneteket észlel, érdemes elmenni orvoshoz, hogy kizárhassák a komolyabb bajt.* Ezen kívül lehet többet mozogni, le lehet fogyni, lehet egészségesebben táplálkozni, kevesebbet inni, megtanulni kezelni a stresszt, és le lehet szokni a dohányzásról.
* de az már diagnosztika, nem szűrővizsgálat
(kiemelés tőlem)
https://aok.pte.hu/hu/hirek/hir/10940
Először szűrővizsgálat, aztán élj emberhez méltón, meg nem nyomorodva, roncsoló hatások nélkül… És a Rangos Katalin is azon kedélyeskedik A képzett betegben (rádióműsorai leírva), hogy ő ugye egy átlagember, aki nem sportol. És: vajon a 30 meg 40 százalékkal növekvő többi vezető nőihalál-okot nem lehet megelőzni?…
Tehát évente felnyúlnak, hogy megnyugodjak, minden rendben. “Anélkül nem engedem el.” Oké ez így? Én mondjuk elhiszem, hogy ők ezt tanulták, láttak már rákot, meg tudják különböztetni a rákos sejtet az éptől, és a P1, P2 állapotoknál nem basztatnak, avatkoznak be, azt csak nézik sűrűbben. És ha van valami, akkor majd mondja, mit lehet, kell csinálni, és akkor én majd döntök. Mint a rizsszem esetében.
Megfontolandó:
It’s important to be clear – screening tests are for people who are well and who have no symptoms for disease. So if you have bleeding between periods, or a change in your bowel habit, you don’t need screening tests – you need diagnostic tests.
Ki járjon mégis szűrésre? Tudjuk a rizikófaktorokat: nehéz életkörülmények, szegénység, durva behatás a méhnyakon (korán kezdett szexuális élet, abortusz, sok partner, sok szülés, műtét, afrikai kontinens). És ők nem járnak, ugyanezekért.
Mit tehetsz te, ha komolyan veszed az egészséged? Azt, amit a járvánnyal kapcsolatban már írtam: nem rettegni, nem technológiára, tuti diagnosztikára és még tutibb terápiára várni, hanem jól élni, szexuálisan is ember módra viselkedni, levegőn lenni, mozogni, jól táplálkozni – a kényelmeskedést abbahagyni.
Az egy nagyon jellemző urbánus-értelmiségi attitűd, amit Balavány György nyom itt, fölényeskedve, a technológia bűvöletében, csak a lényeget téveszti szem elől:
… aki széthízva még a 24.hu-n kvázi röhögcsélve kérdezgette Bartha Ákost az egészséges táplálkozásról.
Ha mindezt, amit eddig olvastál, érted, akkor itt az álláspontom: de igen, a kaszás nagyon is válogat. Nagyon sokat tehetsz azért, hogy rosszul végezd. Nem, ne tekintsd rosszindulatú lottónak a betegséget (“bárkiben kialakulhat, nagyon kell figyelni”), és ne, ne rohangálj folyton szűrővizsgálatra. Ha pedig rohangálsz, vagy lépkedsz rendesen, akkor ne gondold, hogy így akkor meg is vagy, hanem élj egészségesen.
Élj jól, mást nem tudok mondani most sem. Tájékozódj. Ne rettegj, ne gondold, hogy csak te nem tudod a tested. Viselkedj felelősen, szépen szeress. A szex eü szempontból sem játék, de spirituálisan és morálisan sem. Ha tüneted van, ne várj, és ha rizikócsoportba is tartozol, akkor cselekedj.
Ha nem értetted, akkor menjél szűrővizsgálatra, ijedezz, engedelmeskedj, üldögélj és cigizz tovább, szapuld azt, aki sportol, gyere a szépségnyomasztó médiával és a többi álfeminista szöveggel, meg minden.
*
A mióma pedig egy jóindulatú, hormonfüggő állapot: az ösztrogéndominancia okozza (a progeszteronhoz képest domináns), nem lesz belőle rák, és az ösztrogén csökkenésével múlik el. Általában nem okoz panaszt. Ez egy alter megközelítés.
innen:
https://www.laborexpress.hu/osztrogendominancia-tunetei
(Mit teszek én ez ellen? Megnézettem, nőtt-e, és korrigálom a progeszteront.)
fekete-móró andrás fogyása
Tanácsadó rovatunkban igyekszünk egy frissen életmódváltott férfinak segíteni, aki azt írja, ő 176 centi és 77 kiló. (A képen az előtte állapot látszik, 100 kiló fölött van.)
Először is, gratulálok a fogyásodhoz, 50 körül nem olyan könnyű, főleg ülőmunka, számítózás mellett. A BMI-d épp a normál tartományban van, ezt meg kell ünnepelni valami finomsággal. 24,9.
De sajnos, sem az egészség, sem a jó kinézet szempontjából nem a kilók számítanak, mert ennyi erővel eltávolíttathatod a combcsontodat vagy a vakbeledet is, az se fogyás. Amit magadról írsz, abból tudható, hogy nem sportolsz, viszont sok szénhidrátot eszel, gyümölcscukrot, ami gyilkos a hasi zsír szempontjából. Nagy valószínűséggel ezzel a bebizonyítós, 30 kilós fogyással nemcsak zsírt, hanem sok-sok izmot is vesztettél, és még némi csontszövetet is.
Ami a tested és egészséged szempontjából fontos, az a száraz testtömeg, lean mass, vagyis, hogy zsírszövet nélkül mennyi az annyi (izom, szervek, bőr, csont). Lehet, hogy valakinek nagyon magas a lean masse, miközben alig van rajta zsír, mégis, a BMI-je szempontjából elhízottnak számít.
Nézd csak! Neki is milyen szép szakálla van. Ezt az egészet, amit el akarok neked magyarázni, bemutatom egy férfin, aki a kérdezőnél csak egy évvel idősebb (de ezen a képen pont 50 ő is).
Ez a férfi azért vág ilyen arcot, mert elszúrta az életét végleg, ontológiai méretben, vagyis olyan bűnöket követett el azok ellen, akik szerették, amire nincsen bocsánat. De most nem ez a lényeg, Andris! Igen szép embör, ha rá nem hízik. És ha a dereka egy kicsit keskenyebb lenne, simán elmehetne versenyzőnek. Nem egészen naturál, de majdnem, illetve van egy alapos testképzavara (izomdiszmorfia, bizonyítási kényszer), viszont rengeteg edzésmunkát tett bele, sok órát töltött a súlyokkal, hogy addig se kelljen otthon lenni. Lehet ő a viszonyítási alapod, ha ki tudod nyomtatni, tedd a képét a hűtőre.
Ő 183 centi és – ezen a képen – 94 kiló. A BMI-je:
Ajajaj! Elhízott! Kiáltasz most fel te, a számok szerelmese!
De nem, Andris, ne aggódj! Ahogy a képen is látod: a tomaji strandon is jól néz ki (oda felvesz egy fecskét), feszes a bőre, van farizma, vádlija, meg még ágyúgolyó vállak, nem eltúlzott csuklyás, szimmetria, elég jó testtartás. Miért? Mert sok-sok év alatt, 25 éves korától izmot épített nehéz súlyokkal. Ne irigyeld! Ettől még lehetnek rosszak a fogai, fájhat a dereka, izzadhat éjjel, veszekedhet az apjával, nyírnia kell a sövényt, nem minden fenékig tejfel neki sem. De te jól akarsz kinézni, igaz?
Mit vonhatsz le ebből magadra nézve mármost, Andris? Felejtsd el a BMI-t! A magasságod nem (nemigen…) fog változni, de a (csökkenő) súlyod sem igazít el, mert a TESTÖSSZETÉTEL számít: magas izom, alacsony zsír. Rengeteg 20-22-es BMI-jű, relatíve elhízott, ún skinny fat ember szaladgál a világban, súlyosan elzsírosodott zsigerekkel, aligizomzattal.
A te testeden most 32-35 százaléknyi zsír lehet. Itt vannak a DEXA mérés referenciaértékei, elkértem a doktornőtől:
a nőknél van egy hiba (15–18,9 a jó)
Tehát ha valaki keményen edz, éveken át, megfelelő terheléssel, akkor jelentős és látványos izmot épít, növekszik a lean mass (az izma és a csonttömege) is. Mindig az arányt kell javítani, nem a kilócsökkenésre ráfeszülni. A férfiak és a fiatalabbak viszonylag könnyen izmosodnak, a középkorúak és a nők már nehezebben, mert a nők anabolikus folyamatai mások, hiszen a tesztoszteron az izomépítés igazi hormonja; az életkor meg azért számít, mert az anyagcsere, a hormon- és idegrendszer elszemetelődik, és kezdődnek a mozgásszervi bajok, fájások, amelyek gátjai a komoly sportnak. De ha egy 72 éves férfi mondjuk triatlonozik, akkor neki is pont annyi izma lesz, amennyit használ, karban tart, fejleszt! Az izmosodás testsúlyNÖVEKEDÉSSEL JÁR.
A célod, hogy a zsigeri zsírod ennyire alacsony legyen, sok-sok sejten belüli vized (ICW) legyen (mert az az izomban van) és kevés sejten kívüli (ECW); a csillagot odategyék, ni, a Phisique Rating résznél; a baloldali ötszög csúcsain mindenhol plusz sok, a jobboldalin mínusz kevés szerepeljen:
Belevágsz, Andris?
Méresd fel az állapotod testösszetételmérésen, szakértő elemzéssel, és aztán fél év után megint! Így láthatod a változást, és ez további motiváció lehet. Közben is készíthetsz formafotókat! Csak úgy, magadnak, elöl-hátul-oldalt, az arcodról is. Húzd ki magad, ne legyen hanyag a testtartásod, feszíts rá az izmaidra (még egy kockahas is előjöhet!), és jól nézd meg a részleteket.
Az izomépítéshez elengedhetetlen a kellő mennyiségű és jó minőségű állati fehérje, az ásványi anyagok (ionok), az anabolikus folyamatokat támogató B-vitamin-család, sok víz és jó alvás. Fehérje nélkül leépülsz, kárba vész az erőfeszítésed. Kerüld az összes gabonát! Szénhidrátot izomépítéskor célzottan (edzés előtt és után; pihenőnapokon nem) fogyasztunk. A fruktóz nem a barátod! Bátran hagyj ki egy-egy étkezést, jót tesz a vércukorszintnek és az inzulinérzékenységnek!
Mindenképpen végezz súlyzós edzést, nagy – növekvő – terheléssel, rendszeresen, minden testrészre. Ne hanyagold el a lábad: a hájas és csupasz láb férfiatlan. Sok információt, videót találsz a neten. Ne dőlj be a saját testsúlyos hájpnak, azzal izom csak akkor nő, ha nagyon rudakon pörögsz, szaltózol, kézen jársz. Egyszerű gyakorlatokat amúgy mindenki végez (hasprés, fekvőtámasz…), de a testépítők súlyzósat is, mert valódi és megfelelő (beállítható, progtresszív) terhelést a súlyok adnak.
Rendelhetsz egy- és kétkezes súlyzókészletet, fekpadot, haskereket, expandert, gumiszalagot is. Szép cél lehet a húzódzkodás!
Emellett pedig a további, főként hasizsír-vesztéshez kardiózz lehetőleg a szabadban, ami tempós gyaloglást, biciklizést, könnyű kocogást jelent. Ilyenkor amúgy csökken a frusztráció, jönnek jó gondolatok is, és akkor nem kell erőltetett, önismétlő, gyengus kirohanásokat írnod.
Lehetőleg ne ülj sokat.
Ne számítsd sportnak azt, ha a billentyűzetet csapkodod, a házban molyolsz, autóval mész kirándulni, teleszart bokor tövén a játékpuskádat macerálod. Ezek nem sportok, inkább ilyen hiúsági gesztusok, nem lesz tőlük atletikus tested.
Ha van még kérdésed, írj bátran!
Szeretettel
Éva
Védett: hogyan legyél igazi ökolány?
Védett: “ő kezdte”! – a visszaütés morálja
Védett: születésnap, magyar film
női bajaink 4.: a HPV és a rákszűrés
Voltam nőgyógyásznál, éves ellenőrzésen. (Nekem nincs endometriózisom, egy pici, panaszt nem okozó miómám van, de nem bolygatja a méhet, és maradt akkora, amekkora.)
Ezt is kérdeztem az orvostól: van összefüggés a mióma és az endometriózis között? Azt mondta, nincsen. Hormonális se. A mióma akkor baj, ha rossz helyen van, túl nagy (mondjuk 5×5 centis). Sokan panaszmentesek. Az endometriózis, az szemét (mondjuk erről általában úgy szerez tudomást a nő, hogy panaszai vannak, máshogy nem látszik. A miómát látja ultrahang is.)
És kérdeztem tőle mást is a rákszűrés kapcsán, jelezve, hogy írok a témában, és ő elmondta röviden, mi a helyzet.
A poszt előtt (tudom ez is a poszt, de a lényegi rész, na) előtt leírom, hogy az egész beszélgetés azon alapul, hogy a méhnyakráknál szinte mindig kimutatható HPV-fertőzés, ezért van ellene oltás is, mert okozatinak tartják az összefüggést. És nem is általában a száznegyven? törzs valamelyike, hanem a veszélyes törzsek okozzák a bajt, és ezek egy része (a leggyakoribbak) ellen van oltás. LR: low risk (rákszempontból, ettől még nőhet karfiol a puncid helyére!), HR: high risk. Ennyiféle van, és ezt vizsgálja a széles spektrumú diagnosztika:
A HPV-re voltam kíváncsi. Amikor én tavaly felháborodtam az otthoni tesztelés promócióján (akcióban olcsóbb!), csak éreztem, hogy nagyon gáz a megható sztorit, veszteséget influenszerként forintra váltani, mindezt elhivatottságnak és társadalmi munkának hazudni (majd a jólét külsőségeivel cikknek álcázott ömlengésekben dicsekedni), de akkor nem olvastam utána.
A minimum, amit mondhatunk, hogy ez semmiképpen nem jó ügy, és aki annak állítja be, azt a haszonvágy vezérli. De az sem áll távol az igazságtól, hogy fölösleges öndiagnózisokra buzdítani a nőket roppant kártékony. Ez az én véleményem, de most itt van az is, hogy miért gondolom ezt. És nem csak Szentesi Éva dicstelen tevékenységéről és teljes széteséséről, hanem az összes olyan énekesnő, modell, sportoló és tévés nő tevékenységéről, akit valami baja miatt megkeresett a témában utazó cég, és akkor valami jólöltözött-mosolygós-hálás fotóval, minősített esetben az orvost ölelgetve jól rádsózza azt a szert, eszközt, beavatkozást, magánkórházat, gyomorszűkítést, ami “neki bevált”.
Rengetegen nem értették annak idején ezt. Nem csak annyi van itt, hogy van, aki szerint “jobb a biztonság”, más szerint meg a pár törzsre szűrő otthoni teszt nem olyan fontos, de hát ki így, ki úgy. A bamba követők igazi társadalmi ügynek, női egészségvédelemnek gondolták ezt a felhabosított, haszonvágyó semmit, és egyetlen orvos nem állt be mögé.
Forradalmi, 11900 forint, és fogj össze a barátnőddel. #TeszteljNeStresszelj!
Stresszelni fogsz, az tuti, mert ugyan a kimutatott rákos esetek közel száz százalékában jelen van veszélyes HPV törzs, visszafele már nem ilyen bizonyos a helyzet: az ilyen törzseket hordozó nők túlnyomó többsége soha nem lesz rákos. Ezért se mondják azt, hogy “gratulálunk, pozitív, ön rákos”, hanem menjél citológiára, aztán az negatív, megnyugszol, katarzis. Ki érzi egy pozitív HR teszttel ezek után átverve magát? Hát nem jobb a biztonság?
Semmilyen tünetem, elváltozásom, panaszom nem volt sohasem. Sokkolt, hogy rákos vagyok. Én akkor sajnos még nem tudtam, hogy van egy otthoni, önmintavételi HPV-teszt, ami a HPV-vírust kimutatja. A megelőzés a legegyszerűbb, a teszt életet menthet!
Itt olvashatsz a korai tünetekről, illetve hogy tünetmentesen PAP-tesztre menj (kenet, labor), ne HPV-re, csak az ugye nem haszon a Labnak. (Akinek egyébként minden HPV-oltott leány is veszteség.)
Hogy a követők, mindenféle lájkolók semmit nem sejtettek az influenszerkedésből (ha nem tudnátok: influenszer az, aki HAT az emberekre! ő erre büszke! így magyarázkodott a lebukása után), azt nem csak a sunnyogás, a túl üdvözült “rákedukáció”, “értetek teszem” kihirdetgetés (wmn hátszéllel) mutatta. Főleg onnan tudom, hogy miután én szóltam, elkezdték kérdezgetni: ja, te ezt jutalékért árulod? a cég megfizet? Úgy már nekik is gyanús lett. Ott volt a kuponkód, meg hogy együttműködés… a szemüket kibökte.
Tehát akkor most az okok: MIÉRT ÉRTELMETLEN, FÉLREVEZETŐ ÉS KÁROS A HPV-T NÉZETNI, és miért nem tiszta szándékú az, aki a paráztatásból húz hasznot (miközben hirdethetné a valóban egészséges életmódot, a szexuálisan felelős viselkedést is a hisztizés, a ballonkabát-csipketanga libbáskodás meg a ginivás helyett)?
“A tudósok azt mondják” – az orvos azért mondja ezt (mint mondja), mert klinikán dolgozik, az meg folyamatos képzésekkel jár. Nem a saját tapasztalatára és a véleményére, intuíciójára hivatkozik, hanem kurrens szakmai érvekre.
A méhnyakrákszűréskor az amerikai protokoll nem használ kolposzkópot, kenetet vesz (PAP-teszt, a pálcikával a méhnyekról sodor le sejteket) és citológiát nézet (laborba küldi, ahol megvizsgálják, vannak-e kóros sejtek). Ha a citológia negatív, akkor 3 év (!) múlva kontroll, viszlát; panasz esetén persze előbb. Ha meg talál valami elváltozást, akkor nézet HPV-t, hogy vannak-e veszélyes törzsek.
Ezzel az a baj, hogy kolposzkóppal lehetne látni mindenfélét, a másik pedig a három év: sokkal előbb kialakul veszélyes állapot.
Új elemek az amerikai szabályozásban (a 2012-es előzőt tavaly szeptemberben módosították). Az egyik: “everyone with a cervix” – nem merik leírni, hogy NŐ, ezért én leírom: méhnyakuk nőknek van (amit mondani akarnak: méhnyakkal rendelkező nők, mert van olyan nő, akinek csonkolták. Ezerdolláros kérdés: a neovagina, vagyis a műtéti úton létrehozott… hát…: üregnek a végződése cervix-e?).
A másik, hogy viszonylag későn (25 évesen, mint írják) kezdik szűrni a méhnyakrákot, ötévente, és JAVASOLJÁK a HPV tesztet. Ezeket már nem a doktor mondta, hanem új elemek.
Szerencsére mi itt élünk. Nálunk a szűrés évente javasolt: kolposzkóp, kenet, citológia. Itt is pozitív citológia után néznek HPV-t, hogy van-e a sokféle (lásd a fenti kisbetűs illusztrációt) között magas kockázatú vírustörzs; ha van, akkor további vizsgálatok és sűrű kontroll. De, megint csak az orvos szerint, vagyis, “a tudósok szerint” a lakosságnak gyakorlatilag a száz százaléka HPV-fertőzött, és ha valakinél kimutatnak néhány, rákszempontból alacsony kockázatú törzset, azzal szépen elbánik az immunrendszere, és egy év múlva már másik törzset mutat ki a vizsgálat. Vagy épp (abban a pillanatban) semmit. Nem tűnik el a vírus, csak megvívja a csatát az immunrendszer.
Csak úgy HPV-t nézetni tehát sem komoly laborban, sem otthon nem érdemes, csak paráztatásra jó, meg ugye a labor keres rajta. Amiért ez az orvos mégis nézet: ha épp elcsíp egy negatív pillanatot (amikor régi low risk törzseket immunrendszer legyőzte, újak nincsenek jelen), akkor elküld oltásra. Amit negatív lelet bortokában vagy kamaszkorban lehet, érdemes beadatni.
Mindez nem személyes ellenszenv. Az influenszerkedéssel legyen mindenki gyanakvó, ne járjon meghatódni olyanokhoz, akik ezen jól keresnek. Azért írtam meg ezt a posztot, amiért a többit: mert ordít a hamisság, és én az igazságot keresem, és nem félek megírni.
női bajaink 3.: jojódiéta, élethosszig fogyózás, all in, reverse diet, meg egy kis pajzsmirigy (az enyém)
Mit jelent a jojózás, az-e az, amire mondják, és káros-e?
A tegnapi bejegyzés az evészavarokat (a valódi diagnózisokat) listázta és illusztrálta, és ígértem, írok külön a jojózásról is. Ez nem diagnózis, ez csak egy jelenség, de jól leírható.
Az egész előtt mondom, hogy hihetetlen buta és önleleplező húzás ez, amikor igazi teljesítményre nem képes ismeretlenek vádaskodnak, hogy szerintük ki “jojózik”, “tette tönkre az anyagcseréjét”, “vizesedik” (ez is Villő amúgy, meg a fórumzombik). Eleve az is, hogy (rosszindulatúan) figyelik. De amúgy ez ténykérdés: ha az illetőnek csökken az izma, romlik a laborértéke, és közben a krónikus túlevéstől tíz meg tizenöt kilókat ingadozik a ZSÍRTÖMEGE (nem a súlya), akkor van szó jojózásról (hosszú időtávokról beszélünk) – de ez is csak rá tartozik.
Kezdjük azzal: van-e ideális súly? “Set pont”, “ideal weight”, amelyre a jól tartott, békén hagyott test magától beáll és ott aztán később is jól van? És: honnan tudjuk, mennyi az?
Ez nagyon érdekes kérdés, mert egyrészt a set pointot, a test boldog megállapodását hangoztatók úgy értik, hogy vessük el a régi normát, ne legyen kötelező minden nőnek 50 meg 60 kilósnak lenni (egyetértek), a BMI káros és dobjuk ki (nem, ne), mert van, akinél az ideális súly 95, másnál meg 120 kiló (ööö), mert Health létezik At Every Size, az egészség nem súlyfüggő, és minden test szép.
Ez politika, érdekképviselet, követelőzés: a kövérek sok más mellett az egészségügyben akarnak ezekre hivatkozva (“kutatások” és az ügynek megnyert dietetikusok révén is) reformokat. Ne mérjék meg a súlyukat a munkahelyi eü vizsgálaton, például. És ne fogyózni küldjék őket rögtön, hanem kapjanak olyan gyógyszert, műtétet, amilyet a soványak.
Ők átverik magukat, önvédelemből hajtogatják az érveiket. Tényekről beszélünk. A beroskadó térd, a fájós ízület és hát, a plakkos érfal, a hullámzó cukor, a zsírmáj, az alvási apnoé, a reflux, a magas vérnyomás, a szétvert hormonrendszer…, szóval mindaz, ami a túl sok testzsír (és/vagy túl nagy testsúly) fizikájával és kémiájával jár, nem lehet egészséges, akkor se, ha a labor, ultrahang (még) nem mutat semmit. Itt jegyzem meg, ezek egy része (a kémia) az alacsony izmú-magas zsírú, fiatal skinny fateket is fenyegeti. Ő egy skinny fat (InBody mérés). BMI: 22,5, testsúly: 56,2, zsír: 35,6 százalék.
A BMI-ről: a kilók számát elosztják a méterben számolt testmagasság négyzetével. Ez egy elnagyolt népegészségügyi mutató.
Tömegesen eligazít, értelme nem sok, egyéni kivétel akad. Lefele nem téved: a 16-17-es BMI-jű testtel, ami egy 168 centi magas alanynál 45-48 kilót jelent, biztosan baj van (felszívódási probléma, daganat, éhezés, étkezési zavar, homonbaj…), ez sehogy nem jön ki, vékony csonttal sem. Van viszont sok 25-28-as BMI-jű alany, akiknél ez vagy rendben van, vagy nincs.
Honnan tudjuk? Meg kell nézetni az összetételt és az általános állapotot.
Akik a BMI-t bírálják az angolszász terekben, soha nem méretnek testösszetételt, csak kijelentik, hogy nekik az mind izom és csont, és ők aztán nem fognak “éhezni”, mert az káros. Annyira bevett mutató a BMI, hogy, legnagyobb döbbenetemre, a DEXA-lelet szövegének egyhatoda ezt értékeli (itt, 2017-ben épp korholja, miközben kiemelkedően magas sovány testtömegem volt):
Annyi adat van, ez a technológia egy csoda. Mindenfélét lehetne mondani gyors ránézéssel is a test szimmetriájáról, a gerinc állapotáról, a csonttömeg változásáról, ismételt mérésnél többéves folyamatokról, öregedésről, hasi zsír-csípőzsír arányokról (mivel ez metabolikus betegségek előrejelzője); arról, hogy mi az egészséges tartomány, mi a sportolói szint. Pont azért megyek oda, hogy a magas BMI-met (azt itthon is kiszámolom, köszönet) tudva lássam, miből áll össze a súly, csökkent-e az izmom, zsír-e a többlet, jó felé tartok-e. Sem az összetétel, sem az egészség szempontjából nem igazít el a BMI.
Most kértem, hogy a többit elemezze:
Összefoglalva: nem, nincs ideális súly. Ideális testösszetétel van, az meg egy sáv. Egy olyan része van, ami reális, meg egy olyan, ami egy másik életben lehetne neked, egy ilyen instacsodáé a te adottságaiddal, egy még-még-még jobb, de ez nem éri meg, mert nem olyan az életmódod, és túl sok meló és lemondás volna. Itt jegyzem meg: a határ nem a csillagos ég, a fizikai csodává válásnak naturál (szermentes) sportolók körében is létezik egészséges korlátja, mert a sok edzés és feszültség hat a hormonokra, az anabolikus folyamat túlpörgetése oxidatív stresszt okoz (ezért jó a durva súlyzózást váltogatni nyugis kocogással vagy enyhe tornával), ez meg mindenféle mást, gyulladásokat, mellékvese-fáradást. Kiváló versenyző az lesz, aki ezen az áron, ennek ellenére is folytatja – és a csúcs után egész életében fizeti ennek kisebb-nagyobb árát, ha meg kokszolt is, akkor rengeteget. Mivel az én értékrendemben az egészség fontosabb, én hétköznapi, hobbiból edző emberekről és ennek megfelelő eszményről, szintről írok.
És ezért érdemes nem konkrét célt kitűzni, teljesítményt kicsikarni, hanem örömteli, jól menő tevékenységekkel és evéssel az élhetően aktív rutinra beállni, azt következetesen csinálni hosszú távon. “Nem kell sokat dolgozni, csak mindig.” És mindennek a hosszú távú, összeadódó eredményét, azt a testet szeretni, elfogadni, azon már nem hisztizni. Az már te vagy.
Ezért a testsúlynál széles sáv lesz ideális (ez a BMI erénye), amelynek nem feltétlenül a közepe a legjobb, “hipernormális” pontja, és nem csak a testmagasság határozza meg.
Másrészt, még a set pointhoz. Ez itt a rendkívül okos, szép és jól beszélő, kellő arányban mainstream-csajos és bátor-eszes, izgalmas csatornát vivő Stephanie Buttermore fitneszversenyző és biokémikus PhD hallgató. Ő több év éhezős versenyzés, nagyon alacsony zsírszázalék után 19 hónapja belevágott az All In módszerbe egy szakértő kócs segítségével. Ez intuitív, helyreállító szerepű túlevést jelent:
Nem akarom, hogy hosszú videókkal teljen a napotok: Steph annyira szarul volt már, hogy megengedte magának, hogy a versenyzés és túlzsírtalanodás kompenzációjaképpen sokat (értsd: rengeteget, korlátlanul és mindenfélét, nem csak “tiszta” ételt) egyen étvágy, gusztus szerint, terápiás céllal. E folyamat alatt sokat hízott (a 42 font 19 kiló), aminek nem örült (középső kép), de közben helyrejöttek a kizsigereltségből származó bajai, kisimult, az étvágya normalizálódott, harmonikus a kapcsolata Jeff-fel, pillangók…, aztán szépen csillapodott a vadállati étvágy, nem voltak szélsőséges lakomái többé, megnyugodott, és a felszedett súly bő felét visszafogyta. Most jól van, azt mondja, és persze továbbra is edz, végig edzett (Jeffje is súlyemelő és testépítő, és Kanadában élnek). Így is ki lehet szállni az élsportból. És ez nem a megmagyarázós-zabálós intuitív evés.
Jé, nekem is hullámzott a súlyom és én is most vagyok jól (fenntarthatóan, járványszorzóval). Magas (84-5) kilóról le 68-ig, most meg 74-7, télen voltam 79 is (nagyon más összetétellel, mint a hajdani 85). Nagyon fontoskodnék, mondanám, hogy az első nagy lázas, csodálkozó, mindent bíró, csodámra-járnak-olvasók-megutálnak korszakom (2014–16) után 2017-től már én All Inben voltam, elnevezés nélkül, nem szorítottam meg a kajákat, ettem több szénhidrátot, de én persze nem voltam versenyző, se olyan szinten (a legalacsonyabb 16,4% zsír volt), nem voltam sok évig a “nagyonfitnesz” testi-életmódbeli állapotban, nem volt rajtam külső nyomás, és (ez elég fontos különbség) a szoros (terápiás) ketó után sem ettem válogatatlanul feldolgozott ételt. Steph filmezi, ahogy hozat pizzát, sushit, kínait, burgert, fánkot, és tolja befele. Mi (magyarok, meg én is) főzünk meg piacozunk, illetve éttermileg főtt ételt eszünk, semmi elvitel meg étkezde (a kajában nem szoktam spúrkodni, de erről sokat agyalni, írni sem). Azt nem mondanám, hogy kerülöm a glutént, édességet, de hitvány-iparit nem eszem (adalékanyagosat, műt).
A testsúly egyébként is hullámzik. Mindenkié, csak nem mérik. Sokan azt hiszik, ők pl. 66 kilósak, egyszer mérték, kész. Aki meztelenül, reggel, éhgyomorra és üres hólyaggal rááll ugyanarra a mérlegre mondjuk kétnaponta, az látja a hullámzást. Miért van ez? Jojó?
Az előző napi evés béltartalmai, a glikogén az izmokban, azzal együtt sok víz, a bélflóra tömege (antiobiotikumkúra után fogyás nélkül is mínusz több a kiló) – nagyon változékony. Nőknél van ciklus szerinti, hormonális vízvisszatartás-vízvesztés, de sófogyasztástól, hőségtől függően férfiaknál is. Ha elmegyek futni csak egy hetest, kiizzadok és víztelenedem (pisilés) másfél kilót. Majd este megint +1. Rég nem sírok ezen. Nem jojó.
Hosszabb távú folyamatok is vannak: a kemény sport eredménye, testösszetétel-változás. Aggódnia kéne?
Van téli és nyári forma is: nyáron többet vagyunk kint, többet mozgunk, több a friss termény, kevesebb a sötétség-depi, tévé, “bekuckózás”, borozás. A testsúly természetszerűleg változik, +/- 3-6 kilós sávban. Akinek több a szövete, izma, annak nagyobb a hullámzás. Egy tízpróbázó nő izma eltárol, majd leürít 4-5 kilót is (glikogén+víz). Egy átlagosan vékony futóé meg 2-3-at.
De akkor mi a jojó? Ez a jojó:
A súly így változik (ez elmélet):
A hullámzás valójában így néz ki:
A stone 6,3 kiló. Vagyis 6-12 kilók mentek az évek alatt föl-le. De van ilyen is (csak itt ferde a kép, a videóból van), két év alatt 38 kiló:
És ők kínlódnak.
A sok diétával-visszahízással, vagyis a jojóval mi a baj? Az nem természetes? Azt mondják, “tönkreteszi az anyagcserét”. Miért? Állítólag hormonálisan, de ezt ránézésre nem tudhatjuk. Én azt mondom, főleg azért, mert a gyors, erőltetett fogyásokkal izmot is veszít a diétázó, illetve elgyengülve visszafogja aktivitását, testhőjét, miközben öregszik is, így csökken az alapanyagcseréje is, összességében romlik a testösszetétele és aktivitása.
Van egy nagyon érdekes megközelítés, ezt a testépítők hozták be, akik a verseny után nem akartak szétcsúszni: a reverse diet, vagyis, a csúcsforma után elkezdtek lassan (nem gyorsan és intuitíven, mint Steph, hanem tényleg fokozatosan, tudatosan) többet enni. És edzettek tovább, ez is fontos. Az anyagcseréjük pedig alkalmazkodott, vagyis nőtt, és ezért nem híztak meg nagyon. Illusztráló modellek megint, nem valós grafikon:
A második ábra testépítőjénél a súly mélypontja a fenntarthatatlanul-döbbenetesen zsírtalan-izmos versenyforma, onnan nő a súlya valamicskét. A reverse azt jelenti, hogy a mélypont után lassú tudatossággal növeli a kalóriabevitelt, közben edz is, és lassan alkalmazkodik az anyagcseréje is, az alapanyagcsere emelkedésével.
Ez is érdekes:
Itt olvashatsz erről:
https://www.precisionnutrition.com/reverse-dieting
Mi a különbség? Természetes súlyingadozás: tél, nyár, ciklus, apróbb hízás, nincs görcsölés, lehet oka pajzsmirigy, leptin, inzulin, gyógyszer, szülés, fogamzásgátló, depresszió. Jojó: nagy súlyingadozás, hirtelen változások (2-6-12 hónapos távon), általában a legalacsonyabb ponton sem sikerül a sportos testet elérni, és főleg nem sportalapú a testével való foglalatoskodás (ráfeszül az ételekre). Reverse diet: végig sportol, lassan emeli a kalóriát, nem veszt jelentős izmot, fenntartható, nem görcsöl. Ha a legnagyobb súlyommal is jobb a formám, mint a károgóknak, akkor az nem jojó. (Hanem irigykedés.)
És még magamról: én ismerem a túlevést, főleg kamaszkoromból, egyfajta leállíthatatlan sóvárgást, ami részben a növekvő szervezeté (ezt balerina-Julin is látom), részben lelki alapú. Volt nyolcadikban egy 400, számolt kalórián tengődő, anorexiás, 9 kiló fogyással járó hónapom, majd egy következményes három hónapos falási időszak, de egyik se volt nervosa állapot, és főleg segítséghiányból, az önszeretet hiányából, tudatlanságból fakadt, nem okozott nagy szenvedést –nem drámáznék emiatt. Ami később lett, és az már egy elég komoly kór, de nem evős, az a Basedow, ami anyai ágon örökletes pajzsmirigy-túlműködés. Ezért van az, hogy bőven többet ettem, mint három kortársam, ennek hatására az évek alatt mégis “csak” 84 (kamaszként), majd a második szülésem után 88-90 kiló lettem.
Ez a basedow laborja, stressz váltja ki az erre hajlamosoknál. 2014 nyarán nagyon elfajult, amikor az olvasók falkában rám támadtak, és nemtelenül viselkedett a szerelmem is. Ami itt feltűnő, hogy mérhetetlen a TSH (amelynek szintje a pajzsmirigyhormonokkal fordítottan arányos). Aug. 29.:
(Az igazi para a thyeroglobulin AAT érték volt, ez a (túl sok) pajzsmirigyszövet lassú szétesése nyomán változik, 0-115 lóerő per dioptria között normális, az enyém héátszázsok meg 894 volt. Nézettük, nem tumor. Ma már csak 400 körüli, és csökken.)
Ha én nem lettem volna basedowos, akkor nem ettem volna ennyit, az étvágyam sem lett volna ilyen, emiatt mondom, hogy nem voltam táplálkozási zavaros, vagy nem komoly. És ez a kórság mindent pörget: nélküle nem lett volna ennyire éles, figyelmes, nagy kapacitású a tudatom, erős a koncentrációm. Sok évig, kezeletlenül éltem vele, mert nem akartam, hogy sugarazzanak, műtsenek, és több hullámban jelentkezett, heves pulzussal, izzadással, csak a szüléseim enyhítették (a magzatok elvitték a fölös hormont, és ők is okosak lettek 🙂 ). És ha mégis ennyit ettem volna, akkor meg 120 kiló lettem volna igen hamar.
Én nem hiszek abban, hogy könnyű az anyagcserét úgy általában tönkretenni, de persze ez nem hitkérdés.
Ja, és a kalóriacsökkentés nem jelent éhezési üzemmódot, ezzel a fogalommal is durván visszélnek a megmagyarázgatók és több fitneszinluenszer is. Akinek van saját zsírja, az nem éhezik.
Amúgy egyre inkább azt gondolom, hogy mindaz, ami ilyen nagy aggodalom tárgya és élvezet, közepes vagy icipici adagként, néha, informáltan élvezhető, beleértve a szénhidrátot, a koplalást, a tunyulást, a vörösbort, a dohányterméket. Itt annyi van, hogy ne gondoljuk menőnek ezt, és ne legyen életforma, lássuk a szerepét. Szóval már, fuck vallásos gyerekkor, nem vagyok zéró toleranciás ezekkel. Nem idegesít annyira. Persze mindenkor őszintének kell lenni magunkkal, és van, akinek nem tanácsos a kevés sem, mert az is túl sok, mert van már meglevő baja, és mert függő alkat. És kifogásnak ez se jó: “jaj, a mentális egészségem, az is fontos, ezért eszem meg az egész zsíros pizzát”.
A lényeg:
Egyél jó minőségűt. eredetit, adalékanyagmenteset.
Ne: cukros üdítő, energiaital, cukros kávé, liszt, keksz, pizza, növényi zsírok, gyümölcsfalás, fitneszfejlesztvények a gélektől a szeleteken át a zabkásáigg meg a porokig. Durván drága, “mágikus” tárgyak.
Ne nagyon: gabona, olajban sült ételek, étkezde, sok színhús.
De: hal, tojás, szárny-láb-bőr-máj-zsír, zöld leveles zöldségek, kevés mag, magas kakaótartalmú (80+) csoki.
Maradj józan és egyszerű, a lényeg az öröm legyen. Ne csinálj keserves dolgokat. Az élet rövid. Lehet zúzni – ha élvezed.
Ne fizess módszerért, “szakértelemért”, termékért (vibrációs masszírozófaszom, waist training)…
Eddzél közepesen sokat, vagy nagyon sokat, többfélét, naponta, vagy heti 3-4-szer. Tanulj meg keményen edzeni, ez fontosabb, mint az étkezéssel matatni. Ez a titok, mármint akkor, ha egy órányi mozgásod 500-600 kalóriát éget, és itt lehet szédítően fejlődni. Nagy súly, HIIT, terepfutás, ugrálós edzés, sprintek.
Ha nincs módod zúzós sportra, vagy tudásod, vagy kedved, akkor is sétálj nagyokat.
Ne legyél vegán.
női bajaink 2.: táplálkozási zavarok és következményeik
Többféléről írok egyszerre, mert valahogy egyféle az aggódás, a hozzánemértés is, a hangoskodás, meg az igazi bajok és igazi gyökerük.
Persze mindenki az anorexiára gondol, arról ír a magazin meg a facebookmegmondó, az a rettegett, halálos leromlás és meghatófilm-téma. És a jól ismert szövegek: káros diétaipar, meg a modellek, TikTok-eszmény, jujuj. Aggódik is mindenki, ha a kamaszlány nem eszik.
fogyókúrázik a kamasz gyerekem
Erre pakolódott egy nagy adag erkölcsi szósz, morális szelfiket lőnek, ilyen feminista meg boldognőitest meg neveldjólagyereked rovatokba való Ügy manapság az anorexiáról beszélni, tudni róla, érvelni, rettegni. És te rettegsz, miközben a többi, amiről meg nem esik szó, vagy csak erkölcsi fanfárok nélkül, a szemedet kiveri, az életed tönkreteszi, de te nem és nem.
Mert nem csak anorexia és nem csak hajszolós fogyózás van, sőt, ezek elég ritkák, azokban a formákban pedig, hogy aggódni kelljen, alig-alig fordulnak elő.
A fő probléma az, hogy szinte senki nincsen jól a testében. Bővebben…
milyen filmekben láthatsz, te nagyon figyelmes néző? :DDD
Kiemelt
amelyben Nyuszinak mozgalmas napja kerekedik, azonkívül azt is megtudjuk, mivel tölti Gerle Éva a hétköznapjait
Az egyik filmben, A dűnében Jason Momoával és Josh Brolinnal emelem poharam (itt páncélban voltam “sport extra” kategóriájú szereplő), a másikban sima statként, de oda ingyenis mentem volna. Épp meghívták Cannes-ba, Enyedi Ildikó filmje, A feleségem története, operatőr: Rév Marcell, számos jelenetben.
Vagy itt, Shadow and Bone, ez egy kiemelt stat funkció.
A jelenleg zajló forgatásokról az aláírt szerződések értelmében nem írhatok, de az elkészülteket összeszedtem. Ha kijön a film, a statisztatársak kirakják a dicső képkockát a fészbukra, amidőn befordulnak épp Jeremy Iron mögött a sarkon. Én ezt nem tudom megtenni, mert soha nem láttam még filmet, amelyben benne vagyok. Nemhogy magamat, de magukat a filmeket sem.
Valahogy… az már nem érdekel. Bővebben…
női bajaink 1.: endometriózis
Most induló sorozatom nyilvános posztokból áll, és bemutatja, hogy sok-sok olyan női gyakori betegség, állapot, zavar van, ami életmódalapú, és vannak tágabb, 21. századi, tendenciózus okai is. Ami az életmódi döntéseket illeti (és semmi újat nem tudok mondani, csak a legegyszerűbb öt tanács van, amit mindenki ismer), ezeket a bajokat megelőzni biztosan, de egyiket-másikat visszafordítani is lehetséges műtét és gyógyszerek nélkül.
Mit tehetsz? Tájékozódj, ismerd meg az összefüggéseket, addig ne ítélj! És ha neked már menthetetlen a helyzeted? Legalább a lányod a hasznát veszi ennek, vagy te, amikor értelmezed az életedet. “Ezt rontottam el.” A szembenézés felszabadító.
Mi az endometriózis? A méhnyálkahártya megőrül és világuralomra tör. Szétterjed a testben, a véráram elviszi a sejtjeit akár egész messzire, sokkal nagyobb felület lesz, és egyáltalán nem oda való, ahova kerül: a petevezetőkre tapad belül vagy kívül, a petefészekre, a méh külső felszínére, a hüvelyre, a belekre, a végbélbe. Akár a tüdőben, az agyban is megtelepszik. Mivel ez a szövet hormonvezérelt, és a női hormonok közben normálisan működnek, reagálnak rájuk ezek az elszabadult szigetek is. Ami azt jelenti, hogy amikor a nő menstruál, akkor vérzik és leválik az egész szövettípus, adott esetben vért köhög föl az endós nő, vagy vér van a székletében.
Azért a leginkább a hasüregben marad a méhnyálkahártya, és elhúzódó, borzalmas görcsös menstruációt okoz így is, járni nem bírnak tőle. Nagyobb az esély arra is, hogy a megtermékenyült petesejt a petevezetőkben vagy máshol tapad meg, és ha növekedni kezd, az életveszélyes (méhen kívüli terhesség).
Gyakran cisztákkal társul a betegség. További tünet, hogy vaginális szex fájdalmas.
Az endometriózis gyakori, jóindulatú, ösztrogén-hormon függő, krónikus nőgyógyászati betegség, amely a termékeny korban lévő nők mintegy 10%-át érinti, menstruáció megjelenése előtt, illetve menopauza után elvétve fordul elő. Hazánkban kb. 180000, 15 és 39 év közötti nőt érint.
Jellemző tünetei a fájdalmas menstruáció, krónikus kismedencei fájdalom, fájdalom szexuális együttlét kapcsán, fájdalmas székletürítés és meddőség.
(…)
A napjainkban is folyó intenzív kutatások ellenére a betegség genetikai oka jelenleg nem ismert, ugyanakkor lehetséges genetikai tényezők szerepe is, hiszen érintett családokban előfordulási gyakorisága hétszerese az átlagpopulációénak.
Az endometriózis előfordulása az utóbbi években észlelhető emelkedése mögött környezeti hatások, különösen a dioxinok szerepe is feltételezhető.
A méhűr megnyitásával járó műtétek során méhnyálkahártya-sejt csoportok juthatnak a műtéti sebbe, vér- és nyirokreken keresztül pedig a szervezet bármelyik helyére.
http://www.medend.hu/endometriozis/
Összefoglalásképpen elmondható, hogy az endometriózis olyan multifaktoriális betegség, melynek minden megjelenési formáját egyetlen jelenleg ismert kóroki tényező sem magyarázza.
Megfigyeléseim szerint, ami nem statisztika, a tipikus endometriózisos beteg modell, vagy hasonló: a testére, el nem hízására nagyon figyel, nem feltétlenül egészséges módokon, a párkapcsolattal sok baja van, és nem szül vagy későn szül. Dukai Regináról tavaly szóltak e tárgyú sajtóhírek. Ő gyógyszerellenes, mert elege lett, diétát is említ, nem tudom, bejött-e hosszabb távon neki:
https://cosmopolitan.hu/programajanlo/2020/03/16/dukai-regina-oszinten-meselt-betegsegerol/
Itt egy későbbi poszt, ebben figyelemreméltó, hogy pajzsmirigy-alulműködése is van, amiről szintén fogok írni.
Iszak Eszti pár hete állt elő ezzel, és erősen meghízott:
Akiket én ismerek, azokban közös, hogy nem szültek, vagy csak egyet, későn. Sorozatos vetéléseket is okoz ez a nehéz állapot, ahogy Susan Sarandonnál is. Ők a híres külföldi betegek:
https://www.webmd.com/women/endometriosis/ss/slideshow-celebs-endometriosis
Magyar beszámolók:
Faktorok, innen:
- Family history of endometriosis.
- Early age of menarche.
- Short menstrual cycles (< 27 d)
- Long duration of menstrual flow (>7 d)
- Heavy bleeding during menses.
- Inverse relationship to parity. a parity a nem vetéléssel végződő, teljesen kihordott terhességeket jelenti, vagyis: hány magzatot hordott ki a nő az életképes megszületés terminusáig (nem azonos az élveszüléssel). ennek a számával fordítottan arányos az endometriózis előfordulása
- Delayed childbearing
- Defects in the uterus or fallopian tubes
- Hypoxia and iron deficiency may contribute to the early onset of endometriosis
A parity-összefüggésről a metaanalízis:
https://www.nature.com/articles/srep14243
Rangos Katalin kötete, A képzett beteg (nicsak, a szerkesztő az egyik fórumos gyalázkodó rém!!!) egyik interjújában dr. Ács Nándort idézi, aki szerint ezt a betegséget, vagyis a borzalmas, fetrengős tüneteit szinte csak műtéttel lehet megoldani, és hogy nagyon sok orvos nem járatos e kórság diagnosztikájában, nem ismeri fel, több év telik el a diagnózisig, pedig ez nem olyan, mint egynémely, panaszt hosszan nem okozó betegség, ezzel kínszenvedés az élet már az elején is. A műtét többféle eljárást jelent: lézerrel, elektromos eljárással, égetéssel távolítják el a fölös szövetet. Máskor az egész méhet is eltávolítják.
Magyar intézete is van: http://www.medend.hu/endometriozis/
Friss fejlemények. A műtét járni jár, csak nem jut:
https://telex.hu/belfold/2021/05/11/endometriozis-egeszsegugyi-torveny
Egy kis adalék mindez a benned rekedt gyerekhez, és ez azzal is kapcsolatos, ami a mindenféle bután progresszívkedő, gileádozó női oldalról zúdul az arcodba: a társadalmi és életterveket illető, mentalitásbeli vonatlozásai ennek a témának. Egyáltalán nem mindegy a női egészség és életminőség szempontjából (sem), hogy szültél-e, és biológiailag időben tetted-e. Aki mást mond, az boldogtalan, keserű és projektál. Ráadásul messze nem csak ez a betegség int erre, hanem egy sor más, testi és lelki állapot is. Egy boldog társadalomban jó szülni, lehet szabadon és szépen szülni, és nem kell dacból, nyomorból vagy betegség miatt “nemszülni”, mert senki nem szorul erre. És ez nagyobbrészt azért a te női döntésed. A méhed nem azért kiáltozik a magzatért, mert a gaz patriarchátus beléd dumálta és a környezeted elhitette veled, hogy szaporodni KELL “agyatlanul”. A test bölcs és évmilliók csiszolták ilyenné. A boldog szerelemnél, boldog szexnél, a foganásnál, szülésnél, babánál nincsen elsöprőbb, emberileg – és azon felül is – teljesebb élmény. Jól tudjuk, kik és miért tagadják ezt.
Ha értelmes ember vagy, az azt jelenti, hogy nem hajlasz a leegyszerűsítésre, és akkor túljutsz azon a zavaró tényen is, hogy a “szülesztő”, demográfiáért aggódó kereszténydemokrata bajszosok pont ezt mondják: szülj, időben szülj. Nyugi, ők nem azért mondják, amiért a test, a szuverén nő. A “ne szülj, mert a patriarchátus…”, a “ne szülj, mert a bolygó…” kiáltozók ugyanúgy valóságtagadók és hosszú távon a nők ellenségei, mint a “rossz testbe születtek”, “minden test szép” hazug szólamok terjesztői. Olyasmi gesztus ellenükben jól nem szülni (vagy az ő szövegeikkel az amúgy-se, “nem jött össze” gyerekvállalásodat megideologizálni), mint azért nem mosni fogat, mert apu mindig szólt, hopgy kell. Haha! Jól kibasztál apuval…
Még ma sem értik, miért, hiszen maga a méh nem termel hormont, vagy csak keveset (?), de valamiért nagyon is szükséges szerv. A méheltávolításnak durva következményei vannak: korai klimax, elhízás, depresszió és metabolikus betegségek (megint megvettem az Asszonyok egészsége című lapot, és pont abban is volt:
Akinek averziói vannak a (hetero)szexszel, szüléssel szemben – ezek a borzasztó életidegen, erőszakos, sértődött szövegelések és vádaskodások! –, az sérült lelkileg és/vagy testileg. Rossz neki a programja. És akkor ezt gyógyítsa, ismerje föl, hogy ez probléma, nem pedig valami queerség avgy szabad önkifejezés, bátro nemet mondás – ne az ellenkező irányba menjen. A megoldás erre sem az, hogy a boldogtalanok, be nem futottak, megcsaltak, társat nem találók, leszbikusok tovább hergelik egymást, meg őrjöngenek, hogy nem kötelező szülni, “Gileád” (ez is hogy félrement… borzalmas), meg kereszténydemokratáznak.
És te, aki nem vagy boldog a szerepeidben (ami valószínű), de legalább anya: tudd, hogy ezt, legalábbis testileg, nem szúrtad el. És aki magzatokat meg babákat gyaláz, más anyaságát minősítgeti, aki ennyire ostoba és érzéketlen, az süllyedjen a föld alá.
