Jaj, odavagyok én az intellektuális gyönyörűségtől, amikor a legkülönbözőbb emberi, érzelmi, társadalmi megnyilvánulások kapcsán közhelyesen magyarázzák a sufnifilozófusok, hogy ez mindig is így volt, meg ilyen az emberi természet. Ősi késztetés, mélyen bennünk van… ösztön… biológia.

Egyrészt a butus visszavetítés miatt szisszenek – ez sima műveletlenség. Honnan veszik, hogy mindig is így volt, és mennyire kell ehhez kulturálisan vaknak lenni? Vagy, ami a legrosszabb: ezzel az érvvel igazolni valaminek a jogosságát, helyességét, működőképességét?

Mindaz, amit rendre oly öröknek, alapvetőnek hiszünk, modern fejlemény.

Nem létezett individuális, romantikus szerelem például a (késő)romantika előtt, és nem létezett nő iránti hódolat a trubadúrok előtt. A homofóbia nem természetes és nem is univerzális: vallási tilalmak voltak ugyan, de a homoszexualitás létező és viruló jelenség volt számos korban és kultúrában (ami szintén nem igazol semmit, nem lobbizásból írom ezt, és nem kötök hozzá értékítéletet).

Nem létezett általános normaként az igény, hogy a házastárs egyben romantikus szerelmi partner is legyen, a huszadik század közepe, a tömegkultúra korszaka előtt. Az, hogy gyakorlatilag nincs fogamzásgátlás, vagy csak az ősi módszer van (és ez valóban ősi, de virtuóznak kell hozzá lenni), implikált egy sor olyan jelenséget a szexualitásban és a hozzá kötődő szokásokban, amelyeket ma már nem kell fenntartanunk. Például a kötelező, kényszerű monogámiát és körülötte a retrográd erkölcsi hisztériát, vádaskodást. Vagy épp a sunnyogós megcsalásokat.

A gyengéd szülő-gyermek viszony, a kiskorúak védelme mint norma sem volt általános. Nem létezett emberi jog, és jogorvoslat mint olyan. Nem volt állampolgári öntudat. Nemzetfogalom. Nemzetállam. Törvény előtti egyenlőség. Ezek újkeletű intézmények.

A féltékenység, amelyről oly szép és grandiózus film forgott, a patriarchális tulajdonosi szemlélet terméke, ahogy az is, hogy szexualitás kiélése jogosultságon alapul, és nem vágy és kölcsönösség az alapja. A szerelem és a szexuális magatartásformák, képzetek, fogalmak is mindenestül társadalmi konstrukciók, szocializációval sajátítjuk el őket, icipici “természeti” magjuk van.

A mohóság, a pénz hatalma, a korrupció mind olyasmi, amelyhez egy lényegileg egyenlőtlen, kíméletlen társadalmi-gazdasági rendszer szükséges.

A társadalom hierarchiája bár ősi, de ennyi görénységet ne vezessünk már le belőle. Nem okvetlen jelent kirekesztést, egyes csoportok ellehetetlenülését, feszültségeket és erőszakot sem.

A prostitúció és a nő alávetése, teste köztulajdonként való használata lehet ősi, pont annyira, mint a patriarchátus, de ettől még nem kevésbé rettenetes. Ha egy kicsit is gondolkodsz és van értékrended, nem vághatsz jó képet hozzá.

Miért fontos mindez? Azért, hogy ne verjük át magunkat, és ha valami nem működik, ne kezdjük el igazolni nagy löttyös érvelésekkel, hogy ez örök és mindig is így volt. Se az egyéni, emberi természetbeli gazságokat, se a társadalmi működéseket. Egyrészt: nem volt mindig így, ezek kulturálisan meghatározott és ezért változékony jelenségek. Másrészt: és ha ősi, akkor mi van? Miért ragaszkodnánk hozzá? Attól még romboló és tűrhetetlen. Kidobni!

*

Milyen tömören írok, amióta.

Többféle munkám lett most, haladnom kell, de jelen vagyok. Megvan a könyvszerződés, februárban jelenik meg a ketóról szóló.

Folytatódik a feminista angol július második felében! Edzeni szabad téren szerveződhetünk, mert terembe most őszig egy elég drágába járok, ahol nem opció a napijegy. Úszni szerdánként szoktunk, ugyanott. Írj, ha jönnél!

És egy szelfi. Steakevés előtt. Felszámoltam a hajzatot.