Másról, mást szeretnék már írni. Most éppen ez a furcsán emelkedett érzés van.

Valami elérzékenyültség, nagy, erős és finom öröm és hála, épp most történik, aludni se hagy. Na, megpróbálom pontosabban. Az előző órák, olvasás, beszélgetés eredményeként és kicsit az előző napok élményeitől is egy újfajta, különös hangulat, és várakozás is.

És van mellette egy más forrású, kompakt szomorúság, amelyről nem tudok itt írni. Beszélni sem nagyon, a közelieknek sem.

Nem érvet, nem információt, nem szörnyülködést akarok most. Nem jó ez, hogy botrány van és akkor megy a zsizsegés, el kell igazodni, hümm, erről ki mit gondol, miheztartás, mert valahova, ide vagy oda, állni kell – nem kell, és olvasni sem kell. Erről az egészről magamtól is tudom azt, amennyi érdekes számomra, képviselem is, és nem kell mindenről állást foglalnom. Sajnos, itt a blogon is nagyobb az élénkség akkor, legalábbis a látható interakciókban, ha zsizsegős a téma – mert amúgy: szellemileg, érzésekben, veled maradó mondatokban nem ez az erős. Ezek a norbik és női sértődések nem olyan fontos dolgok, ez pletykarovat, harsogás, nem politikai ügy.

Pedig erre lehetne alapozni, gerjeszteni, forgatni, de nem kedvelem ezt, nem vagyok számító. A csendes, erős, szenvedélyes dolgok érdekelnek. Bővebben… →