Futok (kocogok) padon, erdőben, aszfalton és versenyen, volt három félmaratonom és egy teljes, gyötrelmesen lassú, de végigfutottam mind. Mellette pedig – mert inkább vagyok újságíró, mint futó – figyelem a futáshoz kapcsolódó tartalmakat, egyéni blogokat, az amatőr futós portálokat és a versenyszervezést is, mondhatom, hogy évek óta. Néha azt gondolom, hogy ne legyen már véleményem, hiszen bennem nincs az a szenvedély, ami a többi futóban, pontosabban: bennem a mozgás iránt van, a futás csak az egyik fajtája. Máskor meg szisszenek. A következő visszásságokat vettem észre:

1. A futók közötti tipikus közbeszédben nagyon erős a kompetitív szemlélet az öröm, az egészség és a rekreáció rovására. Nem csak tempóban megy a versengés, egymásra tromfolás, hanem távban, extremitásban, bakancslistás versenykipipálásban. (Vagy: akik “csak úgy” futnak, azok nem írnak róla?) Én elismerem a hősöket, de ahogy a nemhősök is felveszik ezt a beszédmódot, az egy kicsit sok.
2. Sokan válnak függővé: túlhajtják a futást, túlvállalják magukat versenyzésben, nem reálisak az állapotuk felmérésében, és lesérülnek. Szomorú.
3. Egyre többen akarnak a megélénkült futótrendből egy kis know-how segítségével maguknak bevételeket hasítani. Ennek része az is, ahogy rábeszélnek mindenkit a drága cipőre, cuccra, edzésre. A legnépszerűbb verzió a távedzés: szakmainak tűnő cikkek, zsargon, a profizmus látszata, fontoskodás. Fenyegetések és ígéretek, soha el nem érhető szint lebegtetése. Elidegenítő és fölösleges. Mindenki úgy él meg (jól), ahogy tud, és ha ez kell a népnek, akkor ez kell, de most már ott tartunk, hogy komoly szakemberek lélektelenül lemennek kutyába, és akciósan, 2590-ért árulnak havi tagságot olyanoknak, akik nem elkötelezettek a futás iránt. Súlyos infláció ez.
4. Miközben ezekhez a pulzusalapú módszerekhez kütyü (pulzusmérő, sportóra, applikáció) és naplózás kell. 40 ezer alatt nincs kütyü. Aki rákap, többet bajlódik applikációkkal és grafikon-nézegetéssel, mint amennyi időt a futással tölt.
5. Teljesen amatőr futók tekintenek úgy magukra, hajtják úgy magukat és szereznek be olyan cuccokat, mint a hivatásos sportolók. Nincs “kimaradt edzés”, zajlik a “kilométergyűjtés”, emelkedik a “laktátküszöb” és a többi. Méregdrága cuccok halmozása. Néha ez röhejes, mert amúgy sem a lelkület, sem a kinézet, sem az eredmény nem sugall sport iránti elkötelezettséget. Fontoskodó jólértesültségnek, életpótléknak, pénzelbaszásnak és család (asszony) előli menekülésnek tűnik a futásotok, barátaim.
6. A szénhidrát eluralja a táplálkozásról, töltésről való beszédet: másról, mint a glükózalapú ATP, nem tudnak, hallani sem akarnak. Komoly szakmai újságok sem. 50-60 gramm szénhidrát óránként. Miért? Soha szóba nem kerül a kókuszzsír, a vércukrot nem bolygató töltési módok. A vegánság is a küszöbön ólálkodik (erről már írtam augusztusban, álláspontom szerint ideológiai alapon táplálkozni veszélyes, emellett a magas gabonatartalmú étrend különösen egészségtelen, gyulladáskeltő).
7. Nagyon sokan, akik futnak, csak futnak. Hajtják a futós eredményeket, nem végeznek keresztedzést (azok se, akik mondják, hogy fontos), ami rendkívül egyoldalú. Több nem fér bele a munka, család és regeneráció mellett, ez érthető. Neves futóknak is láthatólag fájdalmas, sérült mozgásuk van (nem a 72. kilométerről beszélek).
8. Futni trend, és ami trendi, mindig elkurvul, felhígul, kiüresedik. A BSI versenyei profinak számítanak, minden ki van találva, jól működik. De azt a szeméthegyet (műanyagpoharak), harsány reklámtömeget, értelmetlen prospektust, ami ezeken a versenyeken van…! Lehangoló. Hiába szedik össze, tudjuk, mi lesz tízezer műanyagpohárral. Igenis ez lehetne másképp. A fő kritikus és másképp csináló nem más, mint Csanya. Megfogadom: saját frissítéssel futok eztán. Kíváncsi vagyok, mi lesz Madridban, ahol október 28-án futok félmaratont. Norvégiában sokkal kisebb felhajtás, reklámerő és szeméttömeg volt, és semmi szexizmus, lekezelés, “hajrá, lányok, mert még meg kell főzni az ebédet”, ez múlt vasárnap volt, és nem értik.
9. Nyom a futócipőm, pedig már félmaraton is van benne.

Megyek futni.