a saját útjukat járják

2014. november, de rég volt ez is

néhány félreértés eloszlatása, antifeminista vádak

Nyugtalanító hírek érkeztek az egyik jeles magyar antifeminista (igen, ez így egy szószerkezet) ellenem irányuló, büntetőjogi tényállásokat többszörösen kimerítő dühösködéséről. Ő nagyon szeretne jól szerepelni a Goldenblogon, ezért hirdeti mindenhol, hogy szavazzanak rá, kérlel embereket a szavazásra.

Tavaly én is ezt csináltam, szar volt, és egyébként a negyedik helyre elég az akkori Civil kategóriában. Az egész szavazatvadászat problémás, mert abszolút nem a blog értékét mutatja az eredmény, amelynek — az értéknek — a visszajelzésére vágytam én akkor.

A vicces az, hogy idén viszont nem indultam, és senki nem is szólt arról, hogy nevezett volna. Kedden felszólítottam az ismerőseimet és követőimet a facebookon, hogy ne szavazzanak rám, mert bajom van ezzel az egésszel. Amint hazajöttem Milánóból, kértem is a Goldenblogot, hogy vegyenek ki az indulók közül. Így voltam napokig hatodik, és ebből gondolhatta a jeles antifeminista, hogy én is versenyzem, és engem meg kell előzni. Hogy mi vetélkedünk egymással két oldalon.

Ezért hazug, kegyetlen és rosszindulatú kommenteket írt ellenem angolul a “bros”-nak, tehát az angolszász antifeministáknak, szavazásra szólítva fel őket, ellenem uszítva, és bár máshol az ilyesmi ellen ő is tiltakozik, a jogvédett fotómat is felhasználta.

huffnágelgyűlöletSzerintem, és ezt három év után írom, az úgynevezett férfijogi aktivisták, akiket olvastam, nagyon kínos színvonalon írnak, érvelnek, működnek. Múltképük hamis és műveletlenségről tanúskodik, majdnem mindig dühösek, az igazságérzetük csak a saját legszűkebb érdekükben működik, rettegve és elvakultan féltik a privilégiumaikat. Valójában az erőszakot pártolják, könnyű szexért, sőt, a nemi erőszak jogáért hisztiznek, és ab ovo nőgyűlölőek. Nem lehet dekontextualizálni ugyanis a szép szimmetria kedvéért a helyzetet, hogy aszongya: a nők is védik a jogaikat és dühöseket írnak, akkor miért ne tehetnék ugyanezt a férfiak is. Mégpedig azért nem, mert a férfiak nem jogfosztottak, és nem is fenyegeti őket ilyesmi: történetileg az egyenlőtlenség legotrombább szikláit sikerült egyelőre elmozdítani. Ellenben a férfiak mint társadalmi csoport hatalmi helyzetben vannak, és ezzel egyénileg és rendszerszinten is visszaélnek, ráadásul vakok arra, hogy ezt teszik.

A mi antifeministánk egyébként az MGTOW életmódot hirdeti. A rövidítés azt jelenti, hogy Men Going Their Own Way, vagyis a saját útjukat járó férfiak.

Nem hallottátok még e rövidítést? Ez egy rendszerkritikus viselkedésforma. Ők nemet mondanak a dolgok jelen működésére, a hagyományos családra és nemi szerepekre, mert tisztán látnak és bátrak. Bevették a kék kapszulát. Ebben a világban ugyanis, amelyben elterjedt a feminista métely, átverve éreznék magukat, ha házasságra, gyerekvállalásra, vagyonközösségre, hűségre vagy a mosogatógép heti egyszeri kipakolására adnák a fejüket. Majd bolondok lesznek! Ők nem hajlandóak a biztos szex reményében lájftájm eltartani egy követelőző, házsártos, kövér nőt, emiatt robotolni az infarktusig. Az érzékiséget és az intimitást ettől az alkutól — mármint attól, ahogy ők felfogják a házasságot — különválasztják, vagyis csak elköteleződés nélküli, tiszta vonzalmon, esetleg tiszta üzleten alapuló kapcsolatokat létesítenek nőkkel.

Azt hiszik, ezzel nekünk (nőknek, feministáknak) intenek be, pedig a hagyományos alku-házasságot (eltartás a biztos szexért cserébe, illetve a gyerekek női oldalra tolása) pont mi is bíráljuk, felszámolnánk, intézményes prostitúciónak tartjuk.

Az mondjuk érdekes, hogy milyen nők állnak szóba az MGTOW férfiakkal e bátor döntés után. Ha a fiúk feleségnek nem találtak jó és jól kereső nőt, illetve azok a házsártos rusnyák még eltartás fejében sem voltak hajlandóak lefeküdni velük: honnan kerülne akkor fiatal, feszes, semmit el nem váró nő, aki a kedvükre tesz? Tömegesen ráadásul, mint a hurik a paradicsomban? De nyilván úgy gondolják, ha a kereslet változik, majd változik a kínálat is.

Engem ez nem közvetlenül érint, hiába fenyegetnek, mert én ismerek felelős, okos, előnyös külsejű férfiakat dögivel, akik nem impotensek érzelmileg (sem). És nem üzletnek és nem is kereslet-kínálat által meghatározottnak gondolom a párkapcsolatot és a szexualitást. Sosem gondoltam annak. Nem is társkeresőztem soha. Hanem mélységesen humán és egyedi, egyéni történetnek gondolom.

El ne felejtsem, a radikális MGTOW-k pedig, megszabadulván a pina fogságából, az egész szex-dologra nemet mondanak. Tehát ők aztán nem sétálnak bele a csapdába még egy vacsorameghívás erejéig sem, nekik nő nem kell, emelt fejjel élnek, remek az életminőségük, nem kell megszakadniuk a munkában, a nemi életüket meg nem tudom, hogy oldják meg, de nem is szeretném tudni.

A mi Pistánk ilyennek, azaz radikálisnak mondja magát a blogján. Ennek némileg ellentmond az általa megosztott sok nyálcseppentő fotó meztelen és karcsú fiatal nőkről. Mintha volna ott azért valami sóvárgás és hiányérzet. Emellett nagyon sok éretlenül erőszakos, gyerekesen kárörvendő, a nőket szándékosan megalázó, gusztustalan ábrázolás, kép, videó, szöveg látható a felületein.

Soha ezen a blogon ilyesmi, hasonló férfiellenes tartalom nem volt, és az általam ismert feministák, a legradikálisabbak sem csinálnak ilyet.

Az MGTOW persze reakció, de amire reagál, az téves, és ettől az egész nem hiteles. Mindenki csináljon, amit akar, nem kötelező ám se nősülni, se eltartani senkit, de megjegyzem, egy kritikátlanul importált felfogásról van szó, ami az amerikai helyzetben értelmezhető, nagy nehezen: az olyan feleségekre válasz, mint amilyen például a Holtodiglan című filmben van ábrázolva, szerintem eléggé koncepciózusan és extrémen.

Mire reagál ez a felfogás? Nagyjából arra, hogy rusnya, magukat túlértélelő nők kíméletlenül hurkot vetnek a szegény, gyanútlan és jólelkű férfiak nyakába, hogy aztán se ne szexeljenek, se a férfiembert békén ne hagyják, esetleg a rusnya testük meg a hébe-hóba szolgáltatott gyatra szex (semmi mélytorok, anál és édeshármas!) fejében dolgoztassák, bántsák, kizsigereljék, felelősségre vonják, nemi erőszakkal vádolják szegény férfit. És hogy ne dolgozzanak, ellenben hivatkozási alapként és zsarolási eszköznek nyakra-főre szüljék a gyerekeket. Akiket a férfiak nem akarnak egyáltalán, vagy úgy akarnak, hogy gondozza őket a nő, vagy épp — váláskor — nagyon is akarnak, gondozni is (ez a pont is zavaros nekem). Ezek a nők, állítja az érvelés, csak azért tolják a feminizmust, hogy semmit ne kelljen teljesíteniük, se a hagyományos, se az emancipált verziót, de közben minél olcsóbban kapjanak meg mindent, és lenyúzzák a bőrt a férfiakról, akiket gyűlölnek.

Kedves Pista, ami ellen ekkora elánnal hadakoztok, az nem létezik. Semmi ilyesmi nem létezik. Itt Magyarországon biztosan nem.

Nem a feministák, hanem épp a velük szembeállított, hagyományos értékrendű, antifeminista nők képzelik nélkülözhetetlennek, öröknek, egyben életbiztosításnak a házasságot és a családot. Azok, akiknek virtuális fejét annyit cirógatják a Férfihangon például, azok, akiket elénk példának állítanak a ferde nyakkendőjű frakcióvezetők. Mi ezt a családmodellt nem szűnünk meg bírálni.

Mi feministák (bár én már nem is mindig vagyok biztos benne, hogy az vagyok, illetve biztosan nem úgy, olyan leegyszerűsítően és fekete-fehér gondolkodással vagyok az, mint ahogy félre szokták érteni a soraimat)

sose mondtuk azt,

hogy tartson el minket egy férfi, sőt, ezt aggályosnak és immorálisnak tartjuk, és a lányunkat semmiképpen nem erre neveljük. Én magam kifejezetten ellenzem a családanya-gyerekek-egykereső modellt, mert egzisztenciálisan börtönné teszi a családot, rontja a párkapcsolat minőségét, táplálja az Elmondhatatlant, nem készteti folyamatos megújulásra a házasfeleket, rombolja a nők életminőségét és esélyeit, és törvényszerűen a vágy csendjét okozza.

Nem igaz, hogy csak a híresekkel és befolyásosakkal állunk szóba. Nem igaz, hogy ez a szempont, nem igaz, hogy a pénzükért megyünk hozzájuk, és aztán a gatyát lepereljük róluk, ha válunk.

Igaz viszont, hogy nem szeretjük azt, aki nem vállalja a felelősséget ugyanúgy, mint mi, aki lusta és élősködő, ráadásul még magát sajnálja. Igaz, hogy a szexért asztalt verő, magukat nőre jogosultnak gondoló, más férfiakra irigykedve haragvó férfiakat nevetségesnek tartjuk. Mélységesen igazságtalannak tartjuk azt a rendszert, amelyben a férfiak ennyire természetszerűleg érezhetnek a magukénak minden vagyont, munkalehetőséget, jogot, erkölcsi fensőbbséget, és úgy gondolják, abból tetszésük szerint adnak nekünk nőknek, ha úgy viselkedünk, ahogy nekik megfelel. E jogok és javak ugyanis nem a férfiakéi, hanem mindenkiéi, csak épp vannak, akik a hatalmuknál fogva bitorolják őket.

Igaz, hogy ma már nem mindig hagyjuk, hogy kisemmizzenek minket és a gyereken álljanak bosszút tartásdíjnemfizetéssel. Igaz, hogy nem gondoljuk, hogy aki a válásig nem nagyon serénykedett, az most majd felelős apa lesz.

Nem kérdeztük könnyes szemmel, hogy miért nem vesznek el minket a férfiak feleségül, azt sem, hogy ez vagy az a konkrét férfi miért nem mond nekünk igent, miért nem fekszik le velünk vagy miért nem úgy, ahogy mi szeretnénk, és nem róttuk fel, hogy miért nem akarnak gyereket, tőlünk vagy általában. A könnyes szemmel kérdezők, azok a hagyományos értékrendű nők.

Nemet sem mondtunk a szexre vagy a férfiakkal való kapcsolatra. Nem mondtuk, hogy mindenképpen akarunk családot. Van, aki akar, van, aki nem. Szabad és informált döntéseket szeretnénk.

Aki családot szeretne, az viszont méltányos és igazságos helyzetben szeretné, méltó és a családot hasonlóan komolyan gondoló partnerrel, mert látja, hogy ezek híján rokkanás, harag, elfásulás a női sors. És tisztában van vele, vagy ha nincs, legyen, hogy az eredeti komolyan gondolás sem garancia semmire.

Sose mondtuk azt, hogy nem akarunk dolgozni, és a házasság fejében elvárnánk mindenfélét: eltartást, hűséget, saját érdekeink érvényesülését a másik rovására.

Ellenben mondtuk azt, hogy tanulni, kiteljesedni, dolgozni és jól keresni akarunk, és állunk elébe még e torz helyzetben is a munkaerőpiaci megmérettetésnek.

Esélyeket akarunk, képzettséget, azt, hogy komolyan vegyenek minket, ugyanannyi munkáért ugyanakkora presztízst és bért szeretnénk, és azt, hogy ne legyen stigma a nemünk vagy a gyerekszámunk.

Azt mondtuk, hogy a jelen háztartási és gyereknevelési munkamegosztás és felelősségvállalás igazságtalan.

Azt mondtuk, hogy amíg otthon van a — közösen akart — nagyon kicsi gyerekkel a nő, addig közös érdekük, hogy megoldják ezt a helyzetet igazságosan, hogy ne csak a nő élete változzon meg a gyerekvállalással, és az apából ne legyen két év alatt örök elégedetlen, néma idegen.

Azt mondtuk, hogy ugyanolyan esélye és következménye legyen a nők és a férfiak hűtlenségének: egyik se legyen jobban megengedve, megbocsátva, kimagyarázva. Vállaja mindenki a felelősséget, de legyen egyenlő a helyzet.

Azt mondtuk, ne legyen képmutatás és szenteskedés.

Nem akarunk balhézni. Azért balhézunk és sárkányosodunk el, mert nem és nem és nem és nem akarják meghallani a partnereink, amit előtte jeleztünk, mondtunk, kértünk, vágytunk. Beszélni sem lehet a gondokról, mert veszekedést, hibáztatást, önfelmentést meg éles reakciókat kapunk. Márpedig gondok vannak, és csak egyenlő, jóakaratú, kommunikációképes, egymást tisztelő felek oldhatják meg — épp az a gond, hogy nem ilyenek a felek.

Férjeink és partnereink természetesnek veszik, hogy lapátoljuk a kapcsolatba a jóindulatot, bizodalmat, energiát, hogy elviseljük a zűrös dolgaikat és az anyjukat, és mégis húzzák a szájukat, és ők szabják meg, mi meddig tart a kapcsolatban, és csak akkor adnak valamit, ha úgy látják jónak, őszinte szeretetből és empátiából nagyon ritkán. Ezt mondtuk. Meg azt, hogy nagyon akarják, hogy mi valamilyenek legyünk, egy szerepet akarnak, és ennek köze nincs az igazi szeretethez.

Azt mondtuk, a nők és a férfiak kezdeményezte válások ne legyenek ennyire különbözőek. Azt mondtuk, lehessen egyenes derékkal búcsút inteni, ha annak van ideje, ne legyen pszichikai hadviselés, birtoklás, zaklatás, ne legyen se nyílt, se burkolt zsarolás a gyerekkel és a pénzzel. Azt mondtuk, érett, szuverén, a másikon nem csüngő személyiségek kezdjék és adott esetben zárják le a kapcsolatot. Azt mondtuk, ne legyen játszma, zsarnokoskodás, romboló csend. Azt mondtuk, ne kelljen hazudozni és félni. Azt mondtuk, ne legyen felülkerekedés, erkölcsi fölény, ellenben legyen közelség, igazi kapcsolódás. Tét, kockázat, erőfeszítés, párkapcsolati meg belső munka legyen, és ne előre garantált biztonságok tartsák egybe a családot.

Szeretkezni pedig vágyból, kölcsönösség jegyében szeretnénk, magunkat és a másikat is tisztelve, az egyes szexuális formákat nem a férficentrikus, önző és tárgyiasító pornóelképzelésekhez, hanem kettőnk mindenkori igényeihez és ízléséhez igazítva.

Nem igaz, hogy nem adjuk magunkat. Az igaz, hogy nem akarunk minősítve és megalázva lenni. Az igaz, hogy sokan közülünk eben a borzalmas nyomásban meg vannak nyomorítva szexuálisan, és nem élvezik a szexet. Az igaz, hogy sok kapcsolatban akkora sebek vannak, hogy soha többé nincs esély boldog szeretkezésre. Aki ezt szküllák és kharübdiszek közt lavírozva megúszta, az meg éppúgy vágyból, valamint a kölcsönösség jegyében szeretne szexelni, mint a férfiak. Nem kényszer és üzlet alapján, és épp annyira monogámul, poligámul, felszabadultan, különlegesen, érzelmesen, vadul vagy akárhogy, ahogy a vágya diktálja, és ahogy egy férfinak lehet.

Ennyit gondolunk, Pista. Ez az a veszélyes femináci? Mitől félsz?

A blogom nem férfigyűlölő, aki ezt mondja, az egyszerűen ostoba. (Vannak ám olyan férfiolvasók is, akik jaj, de nagyon feministák, látszatra egyetértenek, de nem szűnnek meg kötözködni és kontrollálni próbálni, majd a fejemhez vágják, hogy nem tudom elviselni az ellenvéleményt, és csak a rajongást fogadom el. Őket nálad is jobban megvetem.)

Tévedsz is, a blogom egyébként 2012 áprilisában indult, és már ismert volt akkor, amikor később a férjem meghalt.

Rákot nem lehet okozni valakinek, ilyet állítani gennyes féregség.

Nem provokáltam semmilyen verekedést, hanem megtámadott és megütött egy biciklis a cikkem miatt. Nem én kezdtem médiakampányba, én csak jeleztem, hogy a fogason tényleg nagy baj van, ő viszont hazudozott rólam. Az igazságom világít.

Más haláláról fecsegni hülyeségeket nem menő, és senki szemében nem tesz szimpatikussá.

Nem félek tőled. Csak kártékonynak tartalak. Lazuljál le. Nyerjed csak meg a Pszichológia kategóriát, ha megtűrnek a versenyen, ami mondjuk elég nagy szégyen.

120 thoughts on “a saját útjukat járják

  1. Nagyon jó, ahogy ezt így leírtad, összefoglaltad, elmagyaráztad. Nekem viszont az a szomorú tapasztalatom, hogy aki nem akarja megérteni, nem nyitott a párbeszédre, az így sem fogja megérteni. Amit a vége felé írsz, az meg egyenesen elkeserítő. Ha már nincs más érv, mindig jön a személyeskedés, te azért hallgass el, mert te egy ilyen-olyan vagy, ez és ez a hiba az életeddel. Nem értem, hogy jön ehhez bárki is. Maradjunk már emberek! Sajnálom.

  2. Nekem a volt párom azzal csesztetett, hogy ő igazán nem bánná ha többet keresnék, mint ő, ugyanakkor miért nem vagyok állandóan otthon és sütök-főzök-takarítok, ill. miért nem az ő kényelmére koncentrálok. És ezt ő halálosan komolyan gondolta, hogy egyszerre ez így mind funkciója egy nőnek. Kvázi hord haza talicskában a pénzt de emellett legyél csendes háttér. Engem amúgy az bosszant, hogy tudatában sincsenek a legtöbben azzal, hogy mekkora az egyenlőtlenség, egyszerűen annyira ez a természetes. Az ilyennek hiába magyarázod, soha nem fogja megérteni, hogy miről beszélsz. Óriási a baj. 😦

    • Így van. A hagyományos szerepeket a legtöbb férfi így képzeli el. Dolgozz, hozd haza a korrekt fizetésed és MELLETTE patent módon vezesd a háztartást, szolgáld ki. Ötven bőrt lenyúznak a nőkről és a visszásságát észre sem veszik. És teremtsük meg az Ő kényelmüket, mikor MI nők teszünk le többet az asztalra.
      Iszonyú nagy sötétség van a fejekben!
      Amúgy meg menjenek a francba a kényelmükkel. Rohadt unalmas ez már.

      • De tegyük fel, hogy hagyományos szerepek működnek… (ami nekem mondjuk nagyon nem, de csak tételezzük fel) Akkor azzal jönnek, hogy a nők a pénzre hajtanak, meg eltartatják magukat. Hát persze, hogy eltartatja magát, meg nézi az anyagiakat, ha neki nem engedik meg, hogy karriert építsen amiből eltarthatná magát (mert éppen más kényelmére koncentrál) akkor mégis miből élne meg??? Az van, hogy kellene minden szerepből egy kicsi, de csak a jó része, ami a férfi számára előnyös….

        • A legnagyobb probléma, hogy a kényelmük nők általi megteremtését, finom ételt, tiszta otthont alapszolgáltatásnak tekintik körülményektől függetlenül, amiért cserébe semmit nem akarnak adni. A nő hobbyja nemde bár. A nő pedig tartsa el magát.

          Erről kellene igenis társadalmi párbeszédet folytatni, ezt írta le Éva nagyon szemléletesen.
          Ez a rohadtul téves szemlélet és filozófia!
          Nem, nem jár a kiszolgálás senkinek, se a finom étel, sem a sex, hanem együtt teszünk mindenért, egymást tisztelve, szeretve!

          • Még annyit hozzáfűznék, hogy igen amit fent írsz, hogy akkor az is baj, ha a nő eltartatja magát, persze ha vár valamit a sok áldozatért cserébe.
            A saját ellentmondásaikban vergődnek.

          • Az amerikai antifeministáknak az a bajuk, hogy ott a háztartás teljesen gépesítve van, a vásárlás házhozszállítás, mindenki segge alatt autó, tehát a nők nem háziasak, nem is kell semmit csinálniuk, és mégis bajuk van folyton.

            Van még a bejárónő-bébiszitter-vád, épp tegnap olvastam, hogy felcsináltatjuk magunkat, aztán leszarjuk a gyereket, tehát jó anyák se vagyunk, mindent meg akarunk úszni így általában.

            • Pár napja olvastam.
              http://www.nlcafe.hu/csalad/20141102/bebiszitterek-vallottak-oszinten-az-anyukarol/#sl
              Ahogyan az angol nő beszél eléggé vérlázító.
              Sajnos azt nem látják sokan, nem csak konkrétan a munkavégzéssel van a probléma, hanem alapvetően a feleség-háziasszony-anya szereppel, ami szerintem leáldozóban van. Mert amint láthatjuk, gépesített, jó anyagi körülmények között is boldogtalanok a nők.
              Igen, mert be vannak ebbe zárva, nincsen társadalmi kapcsolat, nincs elismerés, alkotás, kreatív tevékenység, fejlődés stb.

            • Nadja, így van – kieg.: azért nem oké Az Anya című szerep, mert kizárólagosnak gondolják sokan. Persze, hogy te vagy az anyja a gyereknek, naná, hogy fontos, de ettől még van egy zsák más dolgod is a világban, ember vagy – persze, hogy nem cipősdoboz alapon fogsz innentől menetelni…
              Nekem ez alap, de sokan úgy vannak vele, hogy ha van gyerek, akkor kész, az anya az nem élő ember, hanem Az Anya, mint fogalom. Na persze, ha ez ilyen egyszerű lenne – de valójában sose volt az.
              Aki leszarja, az meg miért szarja le? Elég baj, de nézzük már meg, mi van ott, ahogy egy gyerekéletet csak úgy odatesznek, és a réti kutyát nem érdekli, mi lesz vele. Vagy körberakják minden jóval, és úgy nem érdekel senkit (hiszen mindent megtettünk, hagyjanak már békén). Ezek mind folyamatok és történetek.

            • Sajnos a gyerek a mai világban közgazdasági tényező lett és e mögé próbálnak ideológiát gyártani a nőket feláldozva, ha már régebben is olyan jól lehetett őket terelgetni. Aztán sok gyerek megissza ennek a levét.
              Szerény véleményem, hogy a gyereket közösségileg kellene gondozni, nevelni, felnőttek egymást felváltva, nem egy emberre (nőre) rázúdítva az egészet.

        • Nekik a háztartás és a gyereknevelés, de még az ügyintézés is láthatatlan, természetes, semmi az, kis sepregetés, kevergetés, sok hiszti, nagy körítés, bezzeg az ő felelősségteljes munkájuk! De néha megjegyzik elismerőleg, pontosabban ha nekik kellene valamit csinálni, akár egy huszonhetes tornacipőt vásárolni, hogy a nők ehhez jobban értenek.

          Nemrég kommentelt valahol, vagy nálam, vagy Barok Eszternél egy férfi, aki előadta, hogy nem érti a nőket, a válása és költözése után megdöbbent, hogy az egész takarítás, rendrakás dolog megvan fél óra alatt, és még főzni is milyen egyszerű, mit nyavalyognak. Egyedül élt, előtte meg négyfős családban.

          • Ez kriminalisztika komolyan. 😀
            Találkoztam én is ilyen megjegyzéssel és botrányos, hogy magasan kvalifikált férfiak nem tudják végigkövetni, hogy ha 1 ember után x órányi házimunka van, akkor 2, 3, 4 ember után konstans szorozva x-el mennyiségű házimunka. Gyengébbek kedvéért kétszer, háromszor több, már csak a koszos ruha adagját nézve is.
            De ez már valami irtózatosan magas szintű matematikai készségeket igényel ezek szerint.
            És ne felejtsük, nő mellett elvárják az éttermi kajákat és hívjuk a rokonokat, barátokat vendégségbe.

            A barátom sok mindenből kiveszi a részét, alapvetően sikeres az átnevelésem. De ő is szokott nyavalyogni, ha el kell intéznie valamit. Mondom szívem nagyon sajnállak, sérvet ne kapj egy fél órás kitérő miatt munka után, meg hogy be kell menjél a bankba, vagy postára.

            • Igen ez fura. Ezek szerint, nincsenek.
              Tegnap vendégek voltak, összesen tízen voltunk. Barátom főzött, én besegítettem. Óránként ment ki elszívni egy cigit feszültség levezetésképpen, ő aki nem dohányzik. Utána elmosogatott, elpakolt. Én felsöpörtem, felmostam. Rendbe tettem a nappalit.
              Nem is tudom, mi családos emberek, akik háztartást vezetnek, mivel is töltjük az időnket.

          • Igen, ez a tipikus jóindulatú szexizmus, “kicsim te ezt úgy is jobban tudod”, meg “sokkal ügyesebb vagy”, hogy még véletlenül se kelljen neki csinálni. És nagyon haragszom, amikor a nők még bóknak is veszik. Persze az elején 🙂

  3. Remek poszt. De azt hiszem, hogy nem a szövegértéssel van a gond. Mert a keményvonalas antifeministának ez sem jó. Jó lenne úgy, mint a középkorban, hogy a nő azt tehet, amit mondanak/engednek neki. De ezt azért nem írják le, nem is mondják, mert ez azért túlmenne minden határon. Így jönnek a sztereotípiák a rusnya pénzvadász sárkányokról, ez jó kis hivatkozási alap nekik. Akkor is, ha messze van az igazságtól. Szóval nem látom, hogy akarnának ők párbeszédet egyáltalán. A párhuzamosok a végtelenben nem találkoznak.

    • Igen, van itt egy kis ellentmondás, hogy együtt járják a saját útjukat, ami ugyanarra visz. De hát valahová integrálódni kell, ha nincs önálló gondolat.

      • Ja, én nem így értettem. Járják együtt, az is mit érdekel, de ha a saját útjuk érdekli őket, akkor miért akarják megmondani a nőknek, hogy mi a helyes női út?

          • Mert a nők a hibásak, hogy nem kedvesebbek és nem nevelik meg őket, és követelőznek, ahelyett, hogy szép engedelmesen szopnának, azért.
            De még inkább azért, mert ez tényleg import hőbörgés, egópörgetés. Gyakorlatilag nem léteznek, pont a jó Pista panaszolja a blogján, hogy alig van magyar nyelvű találat az MGTOW keresőszóra.

        • Azt állítják, nem érdekli őket, de persze gyűlölködni akarnak, mert az jó érzés, ha már más nem jut. Pista radikálisabb, mint a nők viselkedésén rugózó Férfihang, de ő is leírja, milyenek a nők, mi vezetett ehhez a döntéshez, és érvel, hogy mások is lássák a helyzetet.

        • Az MGTOW-k leszarják a nőket, csak előtte visszarúgnak feléjük egy (kétezer-hétszáz) nagyot, megmagyarázzák, hogy miért választották ezt az életet. Nehogy már impotensnek vagy buzinak tűnjenek, gondolom.

          • Hát egyrészt ugye ott a deelőtte … Másrészt meg nem is elsősorban az amikról beszélek, hanem a hazai változatról, márpedig azért Pisti nagyon a nőkkel foglalkozik, őket akarja megváltoztatni.

            • Szerintem ő a fő és az egyetlen látható magyar MGTOW, ennek megfelelő öntudattal. Minden más magyar említés csak furcsálkodik, hogy jé, ilyen is van, illetve Pistánál néhány kommentelő ért egyet.

          • Lehet, hogy jobb lenne, ha a Pistához hasonló hímsoviniszta hozzáállással rendelkező férfiak mind szépen követnék ezt a jó kis MGTOW életmódot és ellennének magukban. A kutya se hiányolná őket, nem keserítenék meg egy nő életet sem, és legalább nem is szaporodnának.

            • Ha kedvem lenne hasonló színvonalon érvelni, azt mondanám: az evolúció zsákutcái úgyis, lám, még hirdetik is magukról, hogy nem szaporodnak. De egy túlnépesedett világban nincs ehhez pofám. Meg aztán ez a szemlélet nem (csak) apáról fiúra száll, egymást hülyítik vele.

  4. Gyakorikérdések. Avagy: a pina fogságában. Rendes srác vagyok, bár ronda, kúrni akarok könnyen, szemetek a nők.
    Nehéz volt kérdésként megfogalmazni…
    “A nők, ha tehetik ösztönösen visszaélnek testi és a társadalmi adottságokkal, jogokkal (ugye feminizmus csúcsosodik ki folyamatosan) és a férfiak egyre alárendeltebbek lesznek, csak hogy nőt kapjanak?
    Csak azért kérdezem, hogy halálra kell magát egy nem helyes, nem önbizalommal rendelkező srácnak azért güriznie, hogy egy lányt megkaphasson. Teljesen alárendelik magukat, a nők nagy része pedig még ezzel vissza is él.”
    Miért, de miért nem kérdeztem soha ilyet őróluk. Pedig két-három-négy éveket éltem mindenféle kapcsolat nélkül, és éhesen vártam, hogy szerethessek, és nem is voltak rosszak a társkeresőbe írható adottságaim. Miért tudtam megvárni a Történetet? Mi ez a követelőzés, nem értem.

    • Én azt tapasztaltam, hogy az ilyen fogcsikorgatva, gyűlölködve követelődzők egy része, a leggázabbak nem is akarnak igazán kapcsolatot. Sőt megkockáztatom, szexet sem, hiszen nem is tudják, milyen az igazi jó, kölcsönös vágyon alapuló szex. És akkor a szerelmet, meg a jól működő párkapcsolatot ne is említsük, az még ennél is magasabb nekik. A többség, csak mondogatja, hogy neki nő kell, de hogy minek, azt maga se tudja – főként azért kell, mert másnak is van, és nem akarnak lemaradni, kevesebbnek látszani. Kell valaki, akit fel lehet mutatni a haverok előtt, ,és esetleg arra vágynak még, hogy valaki kidobja alóluk a ganét, megfőzzön nekik, és alkalomadtán használhassák, mint egy gumibabát… De ha igazán ott egy nő, meg egy kapcsolat, amiért tenni is kéne valamit, nem csak nyafogni, az már nem megy.

    • A pasik is visszaélnek a testi adottságaikkal. Ott az a sok szép váll, vonzó tekintet, meleg szív, megindító esendőség a nagy erő mögött, a frissen borotvált puha arc és komoly szép szakáll, és nekem, önbizalommal nem eléggé rendelkező, nem tipikusan csinos nőnek halálra kellene güriznem magam, hogy egyet megkaphassak. Ha a szépségipar rengeteg eszközével, és női magazinok által hirdetett fifikákkal megszerezném, akkor még meg kellene alkudnom sokuk bináris gondolkodásmódjával, patriarchátusban szerzett sérüléseikkel, kapcsolódásra való képtelenségükkel, pornó miatti gátlásaikkal és szexuális tudatlanságukkal, éretlenségükkel, örökös kioktatásukkal. Teljesen alá kellene rendelnem magam, és mivel a férfiak nagy része ezzel vissza is él, ezért nem teszem. Magam álmodom intimitásról, közelségről, méltóságról, elfogadásról, gondoskodásról, egymás szemébe nézésről, reszkető vágyról és bolond belefeledkezésről, időn kívüliségről. Hiányzik, teljesebb és boldogabb lehetnék, ha szeretnének, és ha szerethetnék, szomorú is vagyok, de nem fogok fogságban élni.

  5. Szerintem most már Paula is örül, hogy inkább a kádárista kispolgárhoz ment feleségül…
    Pistának meg valami bebukott vállalkozás jutott Ausztráliában, ha jól emlékszem.
    😛

  6. Amit leírtál, tökéletes válasz a hímsovinisztáknak. Okos, összeszedett.
    Ámde: a helyzet az, ahogy látom, hogy a magukat férfijogi aktivistáknak nevezők között határozottan feltűnt egy erőteljes réteg: a nőgyűlölő, agresszív megszólalók, akik sajnos egyszerűen nagyon súlyosan eltorzult személyiségű emberek. Semmilyen módon nem lehet az értelmükre vagy az érzelmeikre hatni, mert beteg lelkűek – ugyanakkor betegségtudatuk nincs. Megfigyelve a szövegeket, olykor nyíltan kiderül, hogy a háttérben milyen komoly pszichés problémák állnak, némelyikből a kórkép is felrajzolható.
    Sajnálatos, hogy hangot kaphatnak bárhol. Egy időben teret adtak nekik nagyobb online lapok is, lassan rájöttek, hogy kár volt. Most ott fröcsögnek, ahol tudnak.

    Sajnos buta és erőszakos figurák is beszélhetnek a világban, sőt ők a leghangosabbak. Ráadásul megszállottak, megszállottan megjelennek a különböző helyeken, kommentelnek, felismerhetően ugyanazok vagy ugyanazon “fészekből” elindítva. Gondolom, megvan nekik az “üldözendő feminista blogok” listája. Egy-két helyen megtörténik, hogy értelmes férfiak hamar leiskolázzák őket, akkor elmenekülnek.
    Magyarországon néhány elvakult honlaphoz kötődnek, és különböző neveken írogatnak ugyanazok a szereplők mindenhová. Ami kijön belőlük, gyakran tiszta gyűlöletbeszéd, és valójában büntetendő volna. Szerintem erre hivatkozással egy jó ügyvéd elérné, hogy visszavegyenek – ami azért is kellene, mert szörnyű károkat okoznak azzal, hogy fiatalok fejét tömik az ostobaságaikkal. Illetve, ami még rosszabb: életben tartják a nők elleni erőszak “kultúráját”.
    Nem tudsz velük értelmesen beszélni, mert nem azon a szinten akarnak mozogni, nem is keresik a megértést, nekik a harag kell, mert a személyes életükből fakadó dühüket és frusztrációjukat vetítik ki.
    Egy vigasz lehet: minél többször nyilvánulnak meg, annál inkább kiderül, kik is valójában, milyen elvekkel. Így önmagukat fogják lejáratni. Remélhetőleg minél hamarabb és minél szélesebb körben.

  7. Fütyizörej szerint az ciki, ha én nem akarok indulni a Goldenblogon (megelőzött a Pista, hehe, biztos azért!), de az nem, hogy Pista kezét-lábát töri és engem rágalmaz szavazatok reményében.
    Gratulálunk, fiúk, természetesen nem olvasom el a hülyeségeiteket.

    • Kedves Zsófia!
      Én, mint blogolvasó a saját életemből merítek nagyrészt, nem internetről összeollózott “valódi adatokból”. Az én tapasztalataimat a te általad idepakolt angol pszichológia-könyvek, mint referenciák, nem fogják felülírni.

      Jó, hogy tanácsot adsz nekünk, eltévelygett blogolvasóknak, vártunk már igazságosztó szavaidra!

      • Ez nem az én igazságom. Ezért tettem be a referenciákat. A saját tapasztalatodat pedig nem alkalmazhatod globálisan. Én nem az internetről ollózok össze adatokat…illetve igen…a Google Scholar elég hasznos, igaz a legtöbb cikk nem ingyenes, hacsak nem vagy egyetemi tanuló.

        • “A saját tapasztalatodat pedig nem alkalmazhatod globálisan.”
          Ki vagy te itt nagyon sok észt osztó nagyon globális önjelölt próféta? (Egy másik poszt alatti kommunikációból felsejlik, blogger lennél te is. Hurrá! Ne izgulj, nem fogom széttrollkodni a blogodat, nem is keresek rá, nem érdekel.) Én nem ismerlek téged, te ismersz engem? Mi az amit én globálisan alkalmazok? Szerinted kettőnk közül ki alkalmaz globálisan? Ki jön ide mindenféle konkrét infó, értő, figyelmes olvasás nélkül észt osztani, helyre tenni, ki tanácsolta a blogolvasóknak az információgyűjtést? Ki szólított meg kit?
          Ki erőlködik itt a figyelemért?

          Én ugyan nem globális világmegfejtés miatt vagyok itt ezen a blogon, hanem mert szórakoztat egyrészt, másrészt meg a saját életemet szeretném összerakni, és itt egy újfajta megvilágítást kapok, ami eddig hiányzott az általam ismert repertoárból. Tudod, a könyvek, amiket belinkeltél, nem vonzanak, és nem azért, mert nem akarok tudományos vagy globális lenni (bár nem feltétlenül akarok), hanem azért, mert már ránézésre sem kínálnak semmi olyan infót, amit ne hallottam volna még. Kivülről tudom az antifeminista válaszokat a kérdéseimre, ha elfogadnám őket, már rég nem lennék itt (vagy már rég felkötöttem volna magam, mint idegbeteg szar nő, aki az agyára megy a “beszéljük meg” köreivel a nagyszerű pasijának).

          Nem, nem nálad van a bölcsek köve. És még érdekes sem vagy számomra.
          Én persze csak én vagyok, a többi blogolvasónak más a története és a viszonya ezzel a bloggal, mindenkinek más (önálló véleménnyel bíró lények vagyunk, bármilyen hihetetlen), de azt kötve hiszem, hogy most tömegek zarándokolnának innen el a te blogodra, vagy ráébrednének hirtelen az Igazságra, úgy hogy csak vesztegeted itt drága energiáiadat szerintem.
          Férj, gyerekek, -gondolom vannak, illene, hogy legyenek- jobban igénylik azt a gondoskodó figyelmet, amit most nekünk szánsz. Neked sem illene globálisnak lenned, ez nem fér bele az antifeminista nőideálba. A világmegváltás a férjed dolga.

            • Akkor viszont rá kéne startolnia a férjszerzésre. minél előbb, mert neki sem visszafelé ketyeg az órája. Az avatarkép alapján elég jó az alapanyag.
              Akkor mi a baj? Felesleges dolgokra szórja szét az engergiáit? Vagy túl sok a photoshop? Esetleg mégsem szop olyan jól? (én kérek elnézést…)

    • “A különböző nemi szerepek mások, nem alá- vagy fölérendeltek.”

      A mondat első felével kár lenne vitatkozni, bár ez is csak felfogás kérdése. Ami a mondat második részét illeti… sajnálatos, hogy a valóság nem egészen fedi ezt a nézőpontot, de az is lehet, hogy csak én élek másik bolygón.

      • Elfelejtettem hozzátenni, hogy eredendően…nyilván nem igaz abban az esetben, amikor a férj szétveri a feleség fejét, ahogy akkor sem, amikor a feleség napi szinten, verbálisan zaklatja a férjet nem, nem arra gondolok amikor a nő csak beszélgetni szeretne, bár azt is el lehet túlozni).

        • Nem akarom Évát védeni, már csak azért sem, mert nincs rászorulva, de a feminizmust rengetegen félreértelmezik, sőt félremagyarázzák, túlmisztifikálják, szerintem te is. És most ne keverjük ide a feminizmus szélsőséges megnyilvánulásait. A feminizmus nem a férfiak ellenében kampányol, csupán az egyenlő jogok és a szabad választások mellett és ez vonatkozik az élet minden területére (a párkapcsolatokra is). Egy feminista nem gyűlöli a férfiakat, és nem akar férfi lenni, ahogy itt sem uszít senki a férfiak ellen.

          A kutyát nem érdekli a feminizmus pszichológiája, főleg annak tudatában, hogy a szerzők többsége férfi (Erről eszembe jut egy párbeszéd a Tartózkodó Érzelemből, de inkább hagyjuk…). Én még soha nem olvastam itt céltalan fröcsögést, ami az elnyomott férfiakra irányul. Ellenben pocskondiázzuk azokat a férfiakat, akik tárgyként, házi cselédként, saját bejáratú, ingyen kurvaként értelmezik a női nemet. Igenis lenézzük az olyan férfiakat, akik erőszakosak, akik a hatalmi sakktáblájukon lelki terror alatt tartják a társukat és ehhez még csak feministának sem kell lenni.

    • Azt mondják, nem álnév.
      Tehát Zsófia Kappelman-Arany a saját nevén ujjong, hogy én végre már nem vagyok a versenyben (amelyben nem is akartam lenni), a saját nevén oktat ki feminizmusból (nem tudom, mennyit olvasott itt) és ír gúnyos hülyeségeket a kommentszabályzatról.
      Annál kínosabb.
      Zsófia, én írok, érvelek, szerkesztek, senkit nem bántottam.
      Itt jó lenni, sokan szeretik.
      Én nem támadtam meg senkit, nem is fölényeskedtem, Pista kezdett uszulni és hazudozni, meg te jöttél ide, meg még egy csomó “antifeminista”.
      Biztos félreértés az egész, és te jó fej vagy, de elég rosszul indítottál, így veled ennyi volt a netes diskura.

  8. Zsófia!
    Kibaszottul nem érdekel, mit gondolsz rólam, mit tartasz fairnek, mit nem, azok után, hogy ott szopod a sunyi, agresszív, uszító Pistát minden nap a facebookon. Itt ilyen fölényes gyűlölettel nem fogsz kommentelni, és jogom van bármilyen eszközt választani ennek deklarálására. Ezen a blogon százhúszezernél több hozzászólás van e pillanatban, egész pontosan 120 021, ért már bő kétezer trollkomment két és fél év alatt, és másodszor csinálok ilyet, hogy átírom, mert ALJAS, és mert másból nem ért.

    • Jaj, én 38 múltam, és megsúgom, mindenki lesz (vagy volt) 38.
      Szerintem a “vénség” még egy 55 vagy 79 évesre sem annyira találó, ugyanis ez értelmetlen kritika, valójában megszégyenítés a célja.
      Életem legjobb formájában vagyok, úgy érzem magam, mint ha most lenne és jól sikerült volna a kamaszkorom, de köszönöm, hogy aggódtok.
      Érdekes, hogy ti lihegtek meg kukkoltok itt, nem?
      Ciki, hogy öntudatlan versenyzőként többen szavaztak rám, mint rád, aki ott esengsz meg levelezgetsz mindenkivel a szavazatokért? Az emelt fej segít, a gyalázkodástól, ízléstelen szövegektől nem leszel szimpatikus, de még a Goldenblogról is kibasznak.

  9. Visszajelzés: bejegyzés | csak az olvassa — én szóltam

  10. Minden beérkező komment kap egy linket, szép sorban.
    Az összkommentszám:
    beengedettek + függőben levők + spamek (folyamatosan ürül automatikusan) + töröltek.
    Jelenleg a blogon 113948 komment olvasható, csak a beengedettek.
    Kérdezz még, nem olyan nagy ördöngősség ez.

  11. Visszajelzés: miről maradtál le? | csak az olvassa — én szóltam

  12. Visszajelzés: feleségimport | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: papucsférj | csak az olvassa — én szóltam

  14. Visszajelzés: ők is szenvednek 3. | csak az olvassa — én szóltam

  15. Visszajelzés: alfahímek | csak az olvassa — én szóltam

  16. Visszajelzés: miért röhejesek az antifeministák? | csak az olvassa — én szóltam

  17. Ahogy észrevettem, a feministák nagy része csak leszólja a MGTOW-okat vagy esetleg a férfijogi aktivistákat. Így nem lehet meggyőzni a másikat. Mit érnek/értek el ezzel? Nem tűnnek el, csak elnémulnak, majd amikor alkalom adódik, előtörnek. Ez volt Trumppal is.
    MGTOW vagyok, mert nem vagyok hajlandó pénzt költeni valakire, aki előbb vagy utóbb hátba fog szúrni, mert nem volt elég, vagy mert valaki többet költ rá. A házasságról már lemondtam.
    Mégis mi baj van azzal, aki nem akar a nőkkel asszociálódni? Kihal az emberiség? Ugyan már! Pár ember nem tud ekkora változást létrehozni, akkor meg miért baj?
    Azok a “rendes nők” rögtön leüvöltenek, hogy szexista barom vagyok, akármikor felhozom azt, hogy a feminizmus nem fenékig tejfel. Mit képzelek én, amikor belegondolok, hogy az alkoholtilalomban is bőven benne volt a kezük? Az milyen jó volt!
    Félreértés ne essék, én nem akarok senkit se megsérteni, csak válaszokat szeretnék. Nem avatkozok a te dolgaidba, ha te se az enyémbe, rendben?

    • De miért kéne meggyőzni egymást, egyáltalán: beszélgetni? Én úgy látom, a férfiak jönnek folyton ide erősködni. Az antifeministák női szemszögű blogokon ólálkodnak és próbálkoznak éppúgy, ahogy éretlen, kudarcos fiúk a női napozónál. Mi megvagyunk nélkületek, én nem akarok mindenkivel beszélgetni, mi a jó nekem abban? Ez nem ellenségesség. Annyi értelmes feladatom van, elmaradásaim is. Ti is csak unalomból csináljátok, meg mert szerettek nők közelében lenni, ami MGTOW-ként elég vicces (még ti is??). Szeretnétek kontrollálni őket, figyelmet kelteni, okoskodni. Itt az én moderációs listámban kétezer-ötszáznál is több ilyen erősködő komment van, pedig a szabályzatom eleve tiltja ezeket.

      Revizionistákkal vagy épp vegánokkal sem szoktam vitázni, tudom, mit gondolnak, én nem azt gondolom, megvagyunk békében, nem kell újra meg újra lefolytatni ugyanazt. Ez egy intellektuális blog, nem mindenkinek való, csak annak, aki az ilyen fajta hangvételre nyitott. senkit nem akarok meggyőzni, ti akartok feszülni.

      Ami az MGTOW-t, férfijogiakat illeti, azért “szólom le” őket, mert gázosak és veszélyesek. Mindent tagadnak, amitől az élet szép, méltó, értékes, gyűlölködve fabrikálják az elméleteket, és egyébként általában súlyosan aspergereseknek tűnnek. Véleményemet érvekkel szoktam alátámasztani, ha az antifeminizmus címkére kattintasz a posztok alatt, előjönnek ezek az írások.

      Ez nem nőgyűlölet szerinted? “nem vagyok hajlandó pénzt költeni valakire, aki előbb vagy utóbb hátba fog szúrni, mert nem volt elég, vagy mert valaki többet költ rá. A házasságról már lemondtam.” Kinek mondod ezt? A te döntésed, nem kell házasodnod, nyugodtan élj egyedül, minket nem zavar. Nem jár és nem is jut mindenkinek partner, sem szex, sem kapcsolat, sem öröm. Nem a pénzzel van a gond, hanem azzal, hogy meg akarod vásárolni a nőt. Miért? Mert azt hiszed, ez a titok. Mert nem vagy elég vonzó.

      Naivitás azt hinni, hogy sajnos, van ez az ellentét, de majd beszélgetünk, “mi”, “feministák” (korántsem vagyunk egységes csoport ám, nem ugyanazt gondoljuk, nem hadalakzatként lépünk fel, ezek tévhitek), “veletek”, és akkor majd megértjük egymást (ti úgy gondoljátok: észhez térítetek minket). Az a kérésem, hogy hagyjatok minket, csináljátok meg a saját helyeiteket, fórumaitokat, ne itt szaglásszatok. Én elvagyok ezzel a tudattal, hogy mást gondolunk és nem fogunk közeledni. Nem gondolom ellenségességnek, ez inkább sokféleség. Nem is nektek szólnak a posztjaim, a gyűlölködéstől, a vádaktól óvnám meg nőtársaimat és az értelmes férfiakat, illetve mutatom meg nekik, hogy a nőgyűlölet létezik, és mi az oka.

      Szóval ez az egész nem hajhuzigálós fogócska az udvaron, aminek a vége boldog nevetés és kibékülés és csók, ti kb. így képzelitek, legalábbis az ide írt kommentek alapján.

      • Egyetértek veled, továbbá az MGTOW mozgalom pont ellentéte, mint aminek hirdeti magát: a kifejezés férfik, akik a saját útjukat járják, tehát röviden önálló férfiakat jelent, a valóság meg pont ezzel ellentétes, valójában az MGTOW-k bizonyos szélsőséges antifeminista megmondóembereket Pandacsöki Boborján szintjén követő örök vesztesek, akik hazudnak önmaguknak is.

    • Jól értelek? Ha kedvesek lennénk szegény, kiábrándult fiúkkal, netán a tenyerünkből etetnénk őket, akkor most nem Trump lenne az elnök?
      Csak azért kérdem, mert szokás mindenféle nőgyűlölet okául a nőket megtenni. Adottnak, megváltoztathatatlannak tartva a férfiak viselkedését. Szerintetek ahhoz kéne igazodni, szerintem nem, mi erre nemet mondunk. Nem lehetne, hogy ti férfiak vesztek vissza az erőszakból?

      Akármilyen idők jönnek, az nem fog változni, hogy társra csak az lel, akit valaki vonzónak talál. Erre nem lesz megoldás, merg egyéni döntésekbe ilyen szinten nem lehet belenyúlni. Az egy döntés, hogy az ebből fakadó frusztrációt hogyan kezelitek.

      • Igen, hát valakit mindenképp gyűlölni kell. Úgyhogy ha nem lehet az asszonyt otthon, mert már a mainők nem állnak el asszonynak, akkor a migriket, jól Trumpra is szavaztak. Mert ez ugyanaz a probléma kétféle következménye. Nincs rend a világban, hát itt akárkik csak úgy jönnek mennek, jogokat szerezve maguknak, még a nők is! Most komolyan.

        És a szomorú az, hogy tényleg el is hiszik ezt, így.

  18. Visszajelzés: mi bajuk a nőknek? 2. – az antifeministák szerint | csak az olvassa — én szóltam

    • Szia.
      Majd jól éhen halnak. Előtte egy remek életminőség.
      Mindenki eldönti, mihez kezd az életével.
      Kurva vicces, ahogy mindig más a hibás, és kvázi zsarolnátok a társadalmat, hogy nem nősültök, nem termeltek hasznot.
      Kinek hiányoznak olyan emberek, akik ennyire nem tudnak mit kezdeni magukkal, és 30 meg 40 fölött is csak nyafognak, és gyanakvó elméletekkel magyarázzák, hogy szar nekik? Miközben minden erőforrás a rendelkezésükre állt.
      Az elkényeztetett ember a legesendőbb, az, akinek kicsit megvágják a mozgásterét, nem lehet akkora a szája és nem uralhat éle másokat. De csak akkora a válság, hogy az életben maradás elemi vágyát nem érinti.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s