mi a bajuk a nőknek? 1. – magazinék

A sorozatban bemutatom, mit állít a mai nők fő problémáiról 1. a női média, 2. az antifeministák, végül 3. összegzek, hogy szerintem mi a mi bajunk.

Nem hittem volna, hogy ilyesmit fogok írni, mert a közéletnek nevezett mohó okoskodástól, de általában a társadalmias, csoportokban gondolkodó szemszögtől is egy ideje távol tartom magam, és sokkal jobban érzem magam így, annak ellenére, hogy a magam-öröme, magam-igazsága posztok alatt nem indul meg a “nagyon igaz!” hullám. A sodró események miatt ugyanakkor több hírt olvastam mostanában, és most kevésbé volt bennem, hogy “jaj istenem, hagyjátok már, mindig szidtok valakit, hát ti ezt a puffogást élvezitek!”. Némileg revideáltam – eleve sem apatikus – apolitikusságomat.

A címbeli kérdés gyakran úgy merül fel: mi a baj a nőkkel? Ha szóvá tesszük mindazt, ami akadályoz, fojtogat, bőrünkbe hasít, azonnal belekiabál a világ: változz meg te! Add lejjebb, szülj időben, érd be a realitással, bocsáss meg, legyél nőiesebb, térj vissza ahhoz, ami működik (pedig most mondtad: nem működik). Ne akarj te okosabb lenni, többet keresni, rivalizálni, elnyomni a párod! Bővebben…

de akkor legyél teljesen őszinte

Én ÚGY utálom a fat pride, a fat acceptance hamis öntudatát. Írtam már erről sokat, meg itt is. Most viszont szeretném kiemelni, mert lehet, hogy ez eddig nem domborodott ki, hogy én nem a kövérséget, a tökéletlenséget, a nem-sportolást utálom. Nincs is dolgom azzal, ki hogy él. De az ítéleteik elérnek.

Én nem a magam példáját, “portékáját” igazolandó beszélek anatómiáról meg az edzés öröméről. Egészségfasiszta se vagyok, kinézetnáci még kevésbé, de ha mégis, akkor magamon kezdem.

Én a hamisságot utálom, a feljavítást, a megszépítést. A tagadást. És a női média boldogan asszisztál ehhez. Bővebben…

szextanácsok magazinszerte

Bolyongunk nagy elveszetten a szégyeneinkkel. Mások vajon mind boldogok, jól működik a kapcsolatuk és benne a szexualitásuk? A többségi ítélettől, a tabuktól megnyomorítva keressük a válaszokat, remélve, hogy végre nem minket hibáztatnak, nem ugyanazt szajkózzák.

Milyen jó, hogy a magazinok foglalkoznak ezzel a témával. Bővebben…

elidegenít

ma sem kérünk trollokat:

a posztot el sem olvasó, agresszív, szalmabáb-érvelő, felhergelt kommentelőket nem is olvassuk el.

Kiegyensúlyozott tájékoztatás: az elfogulatlanság, a több szemszög, a minden érintett meghallgatása az újságírás alapelve. (Ha ezt nem valljuk, akkor vagyunk szubjektív bloggerek, ugye. Habár, szerintünk az igazság közepe, a normalitás köre sem ott van.)

A wmn.hu, amint igazságos: rájuk szóltak, hogy annyit írtak már a családon belüli erőszakról, az agresszorok elől menekülő anyákról, írjanak már “a másik oldalról”, arról, amikor a szülő szándékosan neveli a másik ellen a gyereket, idegeníti el tőle, “beszéli tele a fejét” hazugságokkal, a maga játékszereként használva a gyereket. Ez volna a Parental Alienation Syndrome, PAS. Bővebben…

ráncfelvarrás, ragyogás, sóhaj

kettőezer-ötszáz szó, negyedórás falat

Egészen fantasztikus mélyrepülés van az nlc-n. A benne tartós tartalmak reneszánsza. Teherán ragyog a kora reggeli napfényben.

Ennek története van. Három évvel ezelőtt azt hittük, az nlc progresszív lesz, érdekli őket az erőnk, a nők valósága. Bővebben…

nagy nyári magazinszemle

Itt a nyaralóban mink, asszonyok, ebéd és gondos, ám víg mosogatás után (csakis!), a víg tereferét és locsifecsit megszakítva kókuszolajos kávé vagy fröccs mellett úgynevezett butaújságokat olvasunk a parti csobogás mentén. Bővebben…

egészséges menza

Hogy lehet, hogy nálunk minden félremegy?

Hogy minden újítót és újítást kiröhögnek és ellehetetlenítenek és koncepciózusan félreértenek?

Hogy lehet, hogy ennyire nem mozdul a magyar észszerű, egyszerű ügyeiben, csak akkor, ha pátosz van és tragédiaesély, de akkor viszont hepciáskodik?

Hogy mehet ilyen szegénységben ekkora pazarlás?

http://civilhetes.net/a-menzareform-kovetkezmenye-amivel-senki-sem-szamolt

Olvasom, hogy a gyerekek ehetetlennek tartják a menzai sótlanabb levest, a halat, a párolt zöldséget, a céklát (minő borzalmak!).

Hogy nem eszik meg a gyümölcsöt sem.

Hogy az a vágytárgy, amit a jobb módúak esznek: pizza, csoki, csipsz. Ha tehetnék, ilyeneken élnének. Látom én is, ötkor kiözönlik a rendőrtisztiről a diáksereg, tele a CBA, nem bonyolítják, péksüti van, ice tea, csipsz, sós mogyoró.

Ha ez nincs, tésztát, paprikás krumplit, ismerős ételeket enne a nyomorban élő diák.

Bővebben…