hétköznapok, szövegek, regény

Telnek a napok, ezek a téli napok. Jaj, nagyon eltelnek. Most minden olyan valószerűtlen. Nem aludtam jól a napokban, nagyon enyhén azt mondhatném, hogy nem szárnyalok, de már megyünk is kifele a sötétből!

Megjártam a mélyét a nagy múltfeldolgozásban. Zavar, gyász, harag. De szokatlan mérvű takarításra is rávettem magam 20-án, ez jelképes volt (a kutya iszonyú koszt csinál).

életem (2014, fagykár)

Van most sok új olvasó, nekik írom: nem csak blog van ám. Van könyv, cikkek is.

A blog átlag kétnaponta frissül, egy hónapban 15-20 poszt jelenik meg. A fejléckép alatt meg vannak a máshol megjelent izmos cikkek.

A bloghoz kapcsolódóan két könyvem is van:

Csakazolvassa – én szóltam blogkönyv, 2016

A ketogén csoda, 2019, az életmódomról komplexen

Sokan dühöngenek a ketogén ellen, motivációjuk világos, egyikük sem mutatta meg még bikiniben az objektív testét, én meg úgy is, hogy nem hajtom a formát és három gyereket szültem.

Ha szereted a blog szövegvilágát: van még két személyes, szép szöveg (szinte-könyv, digitális formátumban), amelyeket 2019 őszén írtam a szerelem lendületében, semmi érv, sok anekdota. Külön (e-mailes) kérésre küldtem el:

Legjobb történeteim

Legszebb reflexióim

Írj, ha kérsz valamelyikből! csakazolvassablog@gmail.com

*

Gyere tovább, ha tiszta a szíved és okos, érzékeny szöveget akarsz! Más itt nincs. 2021 első másodpercétől máshogy fog működni a blog. “Több tiszteletet 2021”.

Mindig is így kellett volna, most viszont már elegen vagyunk, letisztultak a dolgok. Semmiféle terjeszkedési szándék, elismerésvágy, brandépítési törekvés nincs bennem. Pár év, sok tapasztalat alapján eldőlt, ki mit akar itt, és én mit akarok a szövegekkel. Csak azzal szeretnék kapcsolatban lenni, aki a blog lényegét szereti, ismeri, igényli.

Ez nem jelent nyalást, én azt nem bírom, teljes egyetértést sem várok. Felnőtt vagy, szuverén, méltóságteli lény.

Éles leszek, maradok, a hamisságnak is beszólok, de ha lezajlik a többéves, krónikus bloggeri traumám gyógyulása (ha már eleget visszaszóltam), akkor ebből is kevesebb lesz.

Többet nem dőlök be hamis szándékoknak. Nincs időm, energiám másra, ez a helyzet. Elkezdtem érezni az idő végességét, illetve romlik a látásom, így már csak a személyes öröm, a szeretteim, a sport és az írás fér bele.

A blog ngyobb része jelszavas lesz, egy szűk körnek. Aki jelszavasat akar olvasni, az a maga belátása, helyzete szerint támogassa a blogot. (Aki rendszeres támogató, az már megvan, nem gondolok pluszra.) Még ne kérj jelszót, legyen ez tényleg 2021-ben.

Ami bejegyzés értéktelen, aktualitását veszette, azt leszedem.

Nem szeretnék se több, se sok olvasót. Ne legyen itt az, aki nem a lényegre kíváncsi. Egyszerűen csak beszélgessünk a világról, intellektuális témákról. Nem, a zsákfalu nem rád célzás, nem, nem ellened “mutogatom”, hogy “lefogytam” (és nem, nem fogyás volt). A trollok nagy részét amúgy sikerült kiirtani.

Az egész itt-olvasás bizalmi kérdés. Ne élj vissza azzal, hogy nem látszol. A szövegekért gyere, és csak az jöjjön, aki nyitott. Akit nem zavar, mi mocskot összehord Gumiszoba milyen alantas szinten, az se legyen itt. Nem én tettem ezt az ellentétet kibékíthetetlenné. Lopni nem oké. Ne akarj velem kapcsolódni, ha a pletyka érdekel. Nem vagyok sem magányos, sem mások magányának enyhítője.

Itt nem lesz több bloggervéleményezés, tanácsadás, aggódásba csomagolt kavarás. Aki ideírja, hogy sajnál, és nekem segítség kéne, azt megkeresem és beverem a pofáját. Minden hamisságot eltüntetek a blogról. Ha hetvenen maradunk, nekem az is jó.

Ma megvizsgálom apró, gyomortáji rossz érzéseim okát. Egy mondat, valami, ami látszólag értem van, mégis közönyös, őt fényezi. Vagy kifejezetten ellenem. Nem engedek az erőszaknak, állhatatos vagyok és csúfondáros. Ez az élesség nem tesz jót az emberi kapcsolatoknak, viszont nem megúszható. Ma már tudom, átlépték a határomat. Ma már vállalom ennek következményeit, hogy akkor engem csak kevesen – de ők nagyon –, s hogy többnyire egyedül vagyok. Nem bánom. Ma már nem nekem fájdalom az ő hazugságuk.

https://csakazolvassa.hu/2014/02/25/igy-negyven-fele/

Elsősorban kommentet írj. Az e-mailt is olvasom, de nem szeretnék külön lelkizni, ide kell a szemem, az energiám. Nem tudok és nem szeretnék tanácsokat adni. Én nem példakép akarok lenni, helyes életű, elismert, menő, hanem őszinte író, a magam belső törvényeit követve. Van egy kör, akikkel régóta kitűnően működik a kölcsönös tisztelet és a kommentelés, ez biztató.

Ha valami rossz érzést kelt itt benned, nézd meg őszintén az okát. Ne bennem keresd és ne itt dolgozd fel. Én nem akarok tőled semmit. Konvencionális értelemben nem vagyok menő, nincs mit irigyelni, soha nem törekedtem arra, hogy tetszetős kontent legyek, sőt, sokszor húztam le magam nyilánosan a nagy őszinteségben.

A köz ítélete (átlagos értékrend, törekvő lét, kertváros, társadalmi megfelelés, kompromisszumok) szerint én betegnek számítok. Nagydiagnózisom nincs. De tényleg nem úgy élek, ahogy szokás, vannak meredek dolgaim, lázadásaim. Sokan mondták, hogy nem vagyok normális, biztos igazuk van, köztetek, én, már hogy lennék? És sokan vagyunk sérültek, az alkotó emberek törvényszerűen azok. Mark Fisher annyira, hogy öngyilkos lett. Nem szégyen, nem tudsz vele megalázni. De ahhoz képest produktív és őszinte vagyok. És nagy túlélő.

A személyes életemet nem engedem széthordani, senkinek véleményezni, beleszólni. A blogon megírt privát részleteket SEM. Tudom, hogy megszoktad, hogy mindenki fényezi, idillként ír róla, szép fotókat rak ki. Ez engem nem érdekel, és tudom azt is, mi van az esztétikus fotóik mögött. Nincs közöd a kutyámhoz, lakásomhoz, gyerekemhez, szerelmemhez, jövedelmemhez, blogírási döntéseimhez. Olvasóim egy része a megélhetésemet taglalta, idolt keresett rajongva, nézte a lakás állapotát, gyareknevelési tanácsokat adott, rég halott emberekről spekulált, véleménye volt, hogy nekem mi jár a peremben, amelynek alperesét nem ismerte. Volt, aki simán rámozdult a csávóimra, írogattak nekik. Mérd fel, mi magánélet, és abba ne szólj bele. Írjunk mindannyian elvekről, közügyekről, nyilvános tartalmakról, saját belső érzésekről, ne legyen itt magánélet-taglalás, férj-, anyós-, kollégaszidás, ismerősök kibeszélése.

Azt írom, amit fontosnak tartok és amit igazán gondolok, de persze az özönszerű hülyeség és normává vált felszínesség korában ez többnyire protestvélemény.

Bármit ideírhatsz, ha nekem érdektelen, nem reagálok, de a személyemet hagyd békén, ne minősítgess. Sokan erőltették ide magukat, bizonykodtak, igazi kullancsok. Felnőtt emberek vagyunk. Aki minősítget, azt kirakom, nincs erre energiám, és nem tartom fairnek, hogy közös helynek kezeli a blogfelületet az, aki nemhogy melót nem tesz bele, de ellenséges. Mindenekelőtt: olvasd végig és értsd meg a posztot. Amit nem állítok, azt nem kell cáfolni. Nem vagyok semmilyen érdekkör, politikai csoport része, a véleményem tényleg szuverén.

Továbbra sem lesz reklám.

És ami még lesz: a regény. Ez lesz a harmadik könyvem, és ezt mindenestül én fogom csinálni, mert nem komálom azt, ha nem én döntök. Ráadásul a lecsípegetések, terjesztői haszon: a legkevesebb pénzt az alkotó kapja, akié az ötlet és a munka nagyja volt. Nem szorulok kiadóra, marketingre se, engem nem kell befuttatni, sem nyalizva másokkal egymást ajánlgatni. A munkám az enyém, a díjazása is. Nem érdekel, híressé tesz-e, mert a szöveg érdekel. Gyűlölöm a kapitalizmust, az ihlet, az invenció elnyomóit.

A regény kétharmada van meg. Itt önironikus részleteket látsz belőle, szándékosan zagyván. Az elmúlt hetekben ehhez feldolgoztam a blogos szövegek, levelezések nagy részét, kellettek jó mondatok, karakterek, és akkor megrendített, mennyi értetlen olvasó és hamis szándék volt itt.

Évekig terézanyáskodtam: értetlen, rosszindulatú kommentelőkkel meg akartam értetni az álláspontomat, a józan ész nevében, pedagógusként, illetve megvédeni magam, igenis jogom van edzeni, önértelmezni, a blogon döntéseket hozni. Már nem vagyok pedagógus, író vagyok. Pszichopaták is voltak, rámszálltak, kibeleztek, rajtam kértek számon olyasmit, amit ők nyomokban sem tartottak be. Vihogtak, széthordták az életemet, rivalizáltak, szúrogattak, és magyaráztattak. Nem vettem észre, mi megy és mennyire nem az, aminek mondja magát, pedig azt hittem, mindent átlátok már.

Nemhogy nem félek, őket ma már mélyen le is nézem (miért nem jönnek föl?), és ki is röhögöm. Az újraolvasások hozták a felismerést, a döntést, hogy hülye voltam eddig, a naivitásomat használták ki, azt állították, ők a blog. Ezért más blogot akarok.

Én különutas vagyok, ráérzek folyamatokra: öt év múlv a pont ezeket a berzenkedve olvasott véleményeket fogja harsogni a teljes kritikus, gondolkodó netes közösség. Mint az egy sor más témával már megtörtént.

A szövegírás munka.

 

5 thoughts on “hétköznapok, szövegek, regény

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.