tanuljunk magyarul! 27. — a semlegesség gyönyöre

Jól megmondják. A gúnyos, támadó, álvagány szavak használatáról és a hozzá kapcsolódó minősítgető személyeskedésről írok, mármint ahogy ez a köztérben zajlik.

Amikor az ember ír, persze hatásos szöveget akar.

De ha igazságos akar lenni, olyasvalaki, akinek lehet adni az ítéletére, márpedig ez fontosabb, mint az aktuális vélemény tartalma, vagy akár a népszerűség, akkor vigyáznia kell, mivel kelti a hatást. Ezt el lehet amúgy tanulni jó szövegekből, nagy elődöktől.

A szöveg szépségével, játékosságával akar hatni? Az erős gondolattal, lenyűgöző logikával, érvelési bravúrral? Az egzotikus témával? Vagy patronokkal, triggerekkel, amire kis hazánk kis újságírásának és kis netes közösségének kis lelkei tutira ugranak majd, mert ú, de kemény?

Nos, a biztosra menés nem bátorság, és a gyalázkodás sem az. Az írás nem ömlés, hanem tudatos folyamat: túl a lendületen, íráskészségen és a mondandón, nyelvi megformáltság, jól működő rutinok és konkrét mérlegelések eredménye a szöveg.

A kevesebb több, és jobban járunk, ha patronjainkat nem a kevésbé fontos terepen sütjük el. ezt jelenti szöveget írni tudni.

Ez elvész és felhígul, ha mindenki írónak képzeli magát, akinek van internete. És ha sütkérezik abban, hogy ő mekkora arc. Pedig csak rájátszott a hozzá hasonlóak elkeserítő motivációira és reflexeire.

Akármit gondolok is, rontom a szövegemet, ha van benne

  • irreleváns érv, nyilvánvaló gyűlölködés, idegenkedés
  • pejoratív, lesajnáló, gúnyos szavak (van, aki ezt is jól tolja. Tóta W. például. Nekem az ellés, nőstény is túlzás stilárisan Lobsternél, megakaszt a pejoratív árnyalat, pedig találó és láttató.)
  • indulat, ami nem a szöveg ereje, hanem az író egója, sértettsége

Ez utóbbi nehéz ám, megkülönböztetni, mi a szöveg ereje, mi az írója személyességének az ereje, mi nyafogás és önigazolás, én-alkotás. És van rá példa, hogy a jóféle, erős, zseniális sértettségből, öntudatos önmeghatározásból lesz az igazán jó szöveg, miközben a szerző elviselhetetlen, kötözködő, soha ne lakj fölötte és ne rekedj vele liftben (ez amúgy Ady Endre és József Attila költészetére és Molnár Ferenc publicisztikájára jellmző).

Egótól is függ, az egó erejétől. Vagy csak utólag látjuk így, mert elnyerte a helyét a mű? Miért erős szöveg A természet vadvirága?

Mit ugattok, mit haraptok
Engemet, hitvány ebek!
Torkotokba, hogy megfúltok,
Oly kemény koncot vetek.
Nyirbáljatok üvegházak
Satnya sarjadékain;
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.

Sértett, ellenséges szöveg, de zseniális. Mert Petőfi mint zseni legitim, neki már nem kell magyarázkodnia, minket meggyőznie, hogy az, aki őt nem méltányolta, nem ismerte fel a jelentőségét, az kis almanach-lírikus, lemaradt költőcske.

Aki tudatosan alkot szöveget, az tudja, hogy ő nem Petőfi, és nem is József Attila, s hogy az ilyen svung általában rontja a szöveget. Személyes indulatai ellenére sem fog izgatottan fröcskölni, mintha a net valami felpaprikázott barátnő lenne, hogy te figyelj, ez a szemét görény már megint…, hát képzeld, egy ilyen tehetségkutatón indult évekkel ezelőtt, aztán nagyra van magával, hanem józanságot erőltet magára, és előveszi a valóban erős érveket. Nem akarja, hogy azt mondják, hogy ő csak azért mondja azt, mert dühös és fel van háborodva. Figyel a szavaira, a stílusárnyalatra, legalábbis.

Ebből következik egy stiláris elv: légy tartózkodó.

Vagyis, utálod Orbán Viktort, mondjuk, és vitriolosat írsz róla. Ebben az esetben ne hívd Vikikének, se töpszlinek, se paprikajancsinak, se baromnak, se cigánynak. Ugye nem akarsz azokra hasonlítani, akik így gyalázkodnak?

Ne taglald az öltözködését sem. Viktorral nem (sem) a kinézete, a külsőségei a bajok. Szerintem ebben — bár igen éles epitheton ornansok használatával — példamutatóak a Narancs vezércikkei. A mondat nem a személyeskedéstől üt, hanem a karakter, a jelenség jellemzésétől.

Én is milyen vagyok:

Képernyőfotó 2016-02-16 - 13.58.17

— ez (a kinézet felemlegetése) is személyeskedés, és irreleváns. Ezek az emberek ugyanilyen gyászos arccal is lehetnének felelős, komoly, javunkat akaró döntéshozók, de nem azok. Amikor ferde nyakkendős frakcióvezetőkről írok, akkor ziccert használok ki (és ezt tudom magamról). Ugyanerre a félcivilizált világra gondolok, és a határán vagyok a tartalmi és nem tartalmi állításnak. Igaz, ez röpke magánposzt csak, nem kiérlelt szöveg, és az érvelést a megosztott cikk elvégzi helyettem.

És aki köcsögöz meg pöcsöz meg faszfejezik a nyilvános térben?

https://www.facebook.com/notes/gáspár-katalin/miszter-faszfész/1054756594547829

Képernyőfotó 2016-02-16 - 14.02.50

Ez aztán üt! Ez bátor, jól megmondta, ugye? És hát ha kellően felháborodsz, csak ugord át a vesszőhibát, fel is iratkozhatsz. Mintha lenne mára egy know-how, ez ismerős nekem még 2012-ből: erőseket mondunk, megvédjük a nőket, aztán fürdünk a diadalban.

A pöcs, gyíkarc és a többi használata inkább azt jelzi, hogy a szerzőnek nem sok fogalma van emberi méltóságról és valódi érvelésről, de magának megköveteli, hogy véletlenül se mondjon semmi olyat senki, amit ő magára vehet. Ja, és ő nagyon jó fej, meg laza is, viccesen öntudatos és népszerű. Full önigazolás. Tudom, hogy olvasnak a barátai, és majd neheztelnek ezért, de egyrészt, következetes jogvédő, sőt, akármilyen igazságérzetű magánszemély mindenfajta méltóság-sértés és maszatolás ellen szót emel, másrészt én nagyon nem akarok ilyen nőkre hasonlítani és velük egy lapon említtetni, és erre szeretném felhívni a reflexes lájkolók figyelmét is. Ez nem feminizmus, nem ez a feminizmus. Megint azt gondolom, hogy valaki, aki igazán nem tud írni és gondolkodni sem, csak jó keményen odamondani, meglovagol egy hullámot.

Én a maguk sorsát a kezükbe vevőkkel, a végiggondolókkal, a kínban fogant változások megélőivel vagyok, nem a mindent másra tolókkal. Azokkal, akik, ha elég volt, akkor eljönnek, akkor is, ha buknak rajta anyagilag, és nem a netet nyavalyogják tele, vagy nem jönnek el, de akkor nem a facebookon gyűjtik a szimpátiát ahhoz, amit a privát szférában gyávák képviselni. Éas akik nem másokat hibáztatnak a le nem fogyásért, és nem másvalaki pénzéből képzelik el a sportolást. És önmagukat, a hibáikat vállalni is képesek.

Nagyon szomorú, hogy ezek a facebookos nőjogi tünemények itt nálam lelkesedtek fel, és idáig jutottak. Nekik csak a patron, a düh, az önigazolás kell, meg az erre fogékonyaktól járó taps.

Nézzünk egy másik, totálisan rossz helyen robbant patronsort. Mondjuk problémásnak gondolod, hogy az ellenzék pártelnökének felesége ribanc. Én most nem taglalom, hogy az egész 888 és GFG tevékenysége kormánymegrendelésre, kormánypénzből működik. A szóban forgó nő nem ribanc egyébként, szebb szóval sem az, ez a fogalom mást jelent, és egyébként is meglep, ha egy ilyen okos ember, mint GFG, nem látja, hogy mi tartja életben a pénzért való pucsítás, a meztelen képre való maszturbálás (vagy akármi, akár a prostitúció) jelenségét. Mondjuk neki együtt, hangosan: a férfi igénye, a férfi mint megrendelő, és férfiak cégei és pénzvágya, a női test, szépség és hajalndóság ennek csak médiuma. Nem is pornómodell a feleség, egyébként, hanem szoft erotika maximum, akkori mércék szerint is, és ráadásul húsz meg huszonöt évvel ezelőtt. (Akkoriban, és ma is, egy szépségverseny dobogósa, de komoly színésznők is ledobtak magukról ezt-azt, volt az a pénz, és volt, aki rárántson.)

És persze nem is a feleség a bajod a pártelnökkel, akinek a hajviseletét is sikerült intelligensen idekeverni, miszerint kopasz. Meg még a tizenhárom éves lányát, hadd gusztálgassák. Egyáltalán, semmi összefüggés nincs a fiatalkori ügyek (akár: fiatal voltam, kellett a pénz, szerintem ez se gáz, ha legális, csak a szexuálisan frusztrált, és ezért moralizáló kispolgári hajlam kapott rá az ilyen ítélkezésre) és a jelen motivációk, emberi kvalitások között. Továbbá ízléses a Keleti Györgyi-könyvre való célozgatás.

De a célpont nem Rába Tímea, hanem a férj, és annak politikai tevékenysége — ez az egész tényleg értelmezhetetlen és feudális, kocsmában megy ilyen, hogy a feleséged egy kurva. (Mint ahogy az sem érv, hogy kinézetre te sem vagy egy isten remeke).

Persze mit lehet mondani, ha a lábadra esik a kalapács? Az megint más. A világ nem kalapács, és Bochkor, akármilyen súlytalan is a személye vagy a műsora, nem téged bánt.

Kapcsolódó bejegyzés:

trágár

panta rhei

 

22 thoughts on “tanuljunk magyarul! 27. — a semlegesség gyönyöre

  1. Hogy engem ez milyen régota zavart, hogy amúgy intelligens, okos emberek ” érvelnek” rendszeresen odabüfögve, hogy cigány, náci , vajnatimi stb. majd elégedetten hátradőlve várják a hatást. Nagy köszönet ezért a cikkért.

    • Igen, főleg amióta netezek, ez egy állandó téma nálam is. Hogy hogyan kell értelmesen fogalmazni, hogyan ne toporzékolás és minősítgetés legyen belőle. Meg miért gondolom meg egyre többször azt, hogy hasonló bunkózásokat kiejtsek/leírjak-e például facebookon kommentelő, se kutyám-se macskám embereknek (nem pont cigányozást, az sose jött belőlem, még csak nem is a külsővel gúnyolást, hanem inkább a nácizással rokon minősítgetéseket). És egyre többször nem írom le, mert félrevisz. Valahol egópolírozás is, hogy na majd én leszek az okos és jól rendet vágok. Mert nem a GFG arcszerkezetével van a bajom, hanem azzal, amit úgy összességében képvisel, ahogy úgy előadja magát. A karakter, ami megint divatszó lett, de nem véletlenül. Ha babaarca lenne, az se segítene. Lényegtelen, csak abba jól bele lehet akaszkodni, hogy hogy néz má ki.
      Az Orbánt cigányozókról meg az jut eszembe, hogy az tök ugyanaz, mint jobbról a zsidózás, vagy az “Ági, hol a babydoll?”. Nem kell keblünkre ölelni, de akkor már lássuk világosan, hogy mitől nem bírjuk a képét. hát nem attól, hogy valahol hallottuk, hogy cigány.

      • Mondjuk én azon, hogy tonhalképű, előbb röhögtem, aztán elszégyelltem magam ezért. És az egész tevékenységét nagyon kínosnak találom, eddig, a 888 előtt minden rendszerkötődése ellenére a Narancs-nagyinterjúból és tanári tevékenysége miatt rendkívül értelmesnek tartottam őt.

        • Némleyik ihletettebb becsületsértésen én is röhögök, én is kitalálok ilyeneket, de nem írom le érvnek. Sőt: egyáltalán nem írom már le, pont azért, mert mindenkiből dől ez a stílus, és így, komolyanvéve, napi szinten már nem vicces. Főleg, hogy ezt szinte komolyan mondják.
          GFG nem buta ember. Valahogy a hozzáállásával kezd nagyon ellenszenves lenni. Hiába az esze, nmég csak nem is az sántít benne, hogy valamilyen-párti (mindenki valamilyen párti, bár jó, ha nem vonalas), hanem az, hogy minősítget, sunyi módon gyűjtögeti az adatokat és azt rak ki belőlük, amit akar (sunyi=minősítés, de nem tudok jobb szót) és más, idegen emberek képeit úgy lobogtatja, mint a szaros gatyát. Például az aktfotókat, ami húú meg hááá, micsoda kurvaság szerinte, és majd ő kimondja. És akkor már lehet – szerinte – elemezgetni, kiröhögni, minősítgetni, beletörölközni a másikba, hát “aki kurvának megy…” (akkor is, ha nem megy, de ezt a szólást is szét lehetne szedni, hogy miért bután egyszerűsítő, miközben nem is frappáns). Biztos én is durván fogalmazok, ez is igaz. Egyre kevésbé rugózok más emberek viselt dolgain, pláne nem bosszantom fel magam rajtuk szisztematikusan. Mondjuk ezen a GFG-cikken néztem egyet, hogy mi ez a parttalan szemétkedés már megint és minekvan. Felbosszantódtam tőle.

          • Nem hiszem, hogy ő ezt demokratikusnak gondolja, vagy hogy ne volnának elvei. Nem hiszem, hogy igazán számít, amit gondol. Ez taktika, megrendelésre, elvárásra csinálja, és ezt jelenti a politika mocska. Hogy semmi se drága.

            Vö., zseniális írás:
            http://oriblog.blog.hu/2013/02/13/volt_egyszer_egy_szakerto

            Minden nagyokos megmondásunknak, mások ügyébe való bevonódásunknak az a motivációja, hogy kiéletlen az önmegmutatási, okosnak tűnési igényünk. Én magammal kapcsolatban is gyanítom, hogy ennyire azért nem fontosak az elvek…

            • Persze. Egyfelől felnőtt ember, azt gondol, amit akar, másfelől meg ez nem az, amit ő gondol, ez egy szerep.
              Erre rájöttem én is. Viszont az a nem mindegy, hogy mennyi a nagyokos komment motivációi között százalékban az egópolírozás és az okoskodás, és mi van még ott. Van, amikor csak az van. Vagy az, hogy azért is leteszem a garast, hogy de ééén. Aztán ez egy idő után megeszi az értelmes kommunikációt, odafigyelést, blogolvasást, bármit, úgyhogy rá kellett jöjjek, hogy tényleg muszáj gondolkodni, és nem csak azon, hogy mitől van nekem igazam és hogy lesz enyém az utolsó szó.
              Tényleg, most teljesen off leszek: hogyan lehet blog eddigi posztjait archiválni? Nem kidobni akarom, nincsen vele semmi baj, csak visszaolvasok, és folyamatosan javítgatnék. Vagy a fogalmazáson, vagy az alapálláson, vagy a szerkezeten, mert én viszont szófosva írok… Ezért aztán nem is blogolok, mert vacak blogot minek írni. Amilyet én se olvasnék mástól.

                • Köszönöm szépen! Csak importlehetőséget találtam, de megoldottam. T. i. amit “kidobok”, azt nem megsemmisíti, hanem eltárolja a rendszer. Így mások mondjuk ha nagyon akarják se tudják megnézni őket, de úgyis írok újakat.

      • Félre ne értsd, nem veszem magamra, amit írsz, de engem ez a “se kutyája, se macskája”-dolog is rettenetesen szokott zavarni. Olyan, mintha egy egyedülálló (többnyire nő) eleve értéktelenebb lenne, az érvelése pedig ennélfogva kevésbé érvényes, mint pl. azoké, akik történetesen fel tudnak mutatni valamilyen családfélét, és sokszor épp az elől menekülve öntik a frusztrációjukat a netre. Vagy akár nem is menekülve, csak például a feleségre hagyva az élet minden gondját, ők pedig odaülnek a géphez és helyreteszik a magányos, tehát dühből hülyeségeket beszélő egyedülállókat a “se kutyád, se macskád”-szöveggel, mert nekik bezzeg ugye van családjuk, tehát igazuk is. Jobban belegondolva nem csak a neten találni ilyet. Tényleg számít ez, tényleg ez számít egy vitában?

        • Azt, hogy se kutyám, se macskám, arra értettem, hogy olyan ember, aki nekem se kutyám, se macskám, vadidegen. Amúgy én se szeretem azt, amikor valakit a családi állapota, háztartása, életvitele alapján valami lúzernek állítanak be és leírnak, pusztán azért, mert az nem olyan, mint amilyet “elvár a vidék”. Pl egyedül él, miközben azt várná Gipsz Jakab és Lutz Gizi, hogy családja legyen. Tehát én tök másra használtam ezt a kifejezést.

          • Á, hát akkor még teljesen félre is értettelek, ez az értelmezés eszembe sem jutott. 🙂 De így sem vettem egy kalap alá a mindenfelé rosszindulattal dobált kifejezéssel, ami eszembe jutott róla, csak továbbfűztem. Köszi azért a kiigazítást.

            • Közben rájöttem, hogy nem véletlenül nem jutott eszedbe – tényleg inkább az általad leírtat szokta jelenteni a szólás. És abban az értelmében én se csípem, mert tipikusan arra utal, hogy aki valakit leír azzal, hogy “se kutyája, se macskája”, nagyon tud ugyan minősítgetni, de valójában egyáltalán nem érdekli a másik, akit így, oda se sandítva levéleményez (…hogy hogyan él, miért néz ki esetleg úgy, mintha s. k. s. m. ne lenne neki, mi a története. Ha már annyira tudni akarja a másik életét. Vagy akkor például békén is lehet hagyni:)

  2. Egyetértek. Hiteltelen lesz az az írás, ami erre épít, ugyanazzal csap vissza. És tömegek éljeneznek a GK poszt alatt, a rádiós kinézetén csüngenek. Leírják, hogy az első osztály is párnázott. Siralmas, hogy senki nem lát át a szitán.

  3. Kiváló módszer a hálózattársak ignorálására, hogy miképpen nyilatkoznak meg politikusokról, közszereplőkről, más nembe tartozókról. Sajnos, boldoggá vált az “internetes” életem, mert emiatt az üzenőfalam, kezdőlapom napokig ugyanazt mutatja.

    • Basszus, engem az is felbasz, hogy ismerős nevek ott aggódnak, drukkolnak, egyetértenek, beállnak a sorba. Ijesztő. Egymás seggének nyalása. Hogy lehet ezen nem átlátni? Mi lesz az intellektuáűlis igényességünkkel? És ezen az egészen én kezdtem dolgozni, és nagyon árnyaltan, és így lezüllesztik, fúj. Igazuk lesz azoknak, akik nem kérnek a feminizmusból.

      • Gyakran azok értelmezik félre a feminizmust, akiknek a “legnagyobb igénye lenne rá”. Hétvégén, a szerintem tök jó Valentin napon, ajánlott Anna a figyelmembe egy írást a fészbukról, valami Sanyii-tól. No de nem szeretnék külön posztot írni hozzászólás címén, mert azt is illetlenségnek vélem, de néhány, a feminizmussal kapcsolatos élményt hagy osszak meg:
        1. Lányunkkal szinte együtt esett ki a villa kezünkből, amikor a nagymamák szinte egyként osztották az észt egy másik családbéli unokák kapcsán, hogy “Az a lányok dolga!”
        2. Hosszú Katinka ügye. Sok kommentben nekem az jött le, hogy vele szemben a “Mi Egérként” felhagyott a haszontalan élsportolói életmóddal, s beállt a kelkáposztaszagúak közé. Igazán ettől lett elfogadható számunkra Krisztina
        3. Vajna Tímea. Volt valami szerencsétlen ékszeres nyilatkozata, s nem az volt vele a baj, hogy hülyeséget beszélt, bár szerintem nem, mert azt nem hiszem el, hogy csak az “életem egyetlen kincsének” világra gyömöszölése tesz boldoggá egy nőt. Na és akik osztották, hogy szerintük milyen gusztustalan fickóval él együtt! A jó modor tartott vissza, mert nem igazán tudtam eldönteni mely kultúra szépség és kulturáltság eszményét testesíti meg a hozzászóló.
        Ezek mind nők voltak…
        S ha már Valentin nap. Nekem tetszik, ahogy lakli, pateszos kamaszok rongyolnak valami ajándékot venni a csajaiknak. Ezzel szemben lájkvadász ppt-ket megosztó emberek (nők?)kikelnek, hogy mekkora hülyeség majmolni a nyugatot. Majd külön megfigyelem, amikor a politikusok íródeákjai elöntik az internetet a “A tiszteletem a tőgyeknek” írásokkal. Azt személyesen a kádárjancsibácsi” írta. Szerintük.

  4. Itt nálunk (sok)mindennek a lealjasított verziója tud csak teret nyerni. Van egy közös nevező biztosan, ami ennek az oka és tömegek sajátja. Ezért mennek el annyian innét, úgy hiszem.

  5. Szállj le rólam. Ne veregesd a vállam. Mondhatnám, hogy hányok, de röhejesebb ez annál: nagy fölényesen egy nálatok kétszázszor sikeresebb oldalra odakenni, hogy na látod. Pontosan úgy gondolom, ahogy akkor. Ti nem csak tehetségtelenek és elvakultak, hanem sunyi, undorító gyűlölködők vagytok, minden ziccert kihasználtok és félremagyaráztok, nem vállaljátok magatokat, koslattok a neten is a nők után, erősködtök, és ennek kezelésére nincs normális stratégia, nektek az erőszak a lételemetek. Majd jajgattok, hogy megtámadott a nő. Meg Huffnágel az áldozat. Ismerjük ezt.

    Iszonyodom a butaságtól és nagyképűségtől, a tiedtől pont úgy, mint Gáspár Katalinétól.

  6. Roppant vicces, hogy ugyanez a szerző, aki most az “úgyis mindenki utálja, rúgjunk bele mi is” Bochkort gyalázza, megosztotta nemrég egy mélyenszántó írásában az erőszak piramisát, amelynek a teteje a népirtás (mondjuk szerintem rövid i), az alja a becsmérlés, gúny, személyeskedés, aztán fölötte a kirekesztés és a többi.

    Építő az egész jelenség, feltéve, hogy nem figyelsz oda.

  7. Visszajelzés: híresember | csak az olvassa — én szóltam

  8. Visszajelzés: miért hordasz melltartót? | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s