hallgass a tapasztaltabbra

Miért van ez, hogy mi már nem kérünk tanácsot az idősebbtől? Nem hallgatunk az anyáinkra. Miért nem hallgatunk az anyáinkra? Anyósunkra, nagynénénkre, a jóakaró szomszédra? A tapasztalat: az a sok nehéz év, ami mögöttük van, ők megoldották. És a motiváció: ők szeretnek minket, aggódnak a sorsunkért. Tudják a méteres kalács receptjét, de még a hamis gulyásét is, építkeztek, takarékoskodtak, szültek. Ők már leszűrték a lényeget.

Nemhogy nem kérünk tanácsot, ha ők jönnek vele, akkor is hárítjuk. Mi ez bennünk, hogy ne aggódjál, ne szeressél, én már másképp sütök és másképp szülök, nem spórolok a tojással, úgysem érted, hagyjál békén, ne is tudd? Bővebben…

spontán konyha

Vannak ezek a fejtegetős írásaim, érvelek, meg akarom fogni a jelenséget. Na, most nincsen jelenség, nem is utalok senkire, csak mesélek.

Hogy nekem milyen elegem volt már. Túlpörgött több minden, és mindig ugyanaz, jó lenne már valami más, de jó lenne.

Tudtam én, hogy ami kirángat abból, ami mindig egyforma, és sok már nekem, tudtam én, hogy az kívülről jön majd. Nem fogok én semmire rájönni snickers+illy menümmel a galérián dekadens cukorrózsaszín fehérneműben laptopozva kettőkor.

És nem is.

Mert mi történt?

Borzasztó válságban voltam, hónapok óta. Ebben a konyhában annyian jártak, segítettek nekem, kávéztunk vagy csevegtünk, és meséltem hónapokig, milyen lesz majd, ha, mi hol lesz, de még nem lesz, mert.

Én nem tudtam, hogy ez ennyire rontja az életminőségemet. Mert én rá se rántok, élni kell, nem siránkozni. Még a helyzet romantikáját is hajlandó voltam látni.

És lőn. Nekiestek a konyhának múlt szerdán. Amikor én már nem is hittem benne. Bővebben…

milyen boldogok most

Nézem az exeimet. Találkozom velük véletlenül, vagy eszembe jut: de hiszen ma valahány évesek. Fészbuk. Az egyik pont ma valahány. Hogy pont hány, nem tudom, de a hónap-napot mindig. Még mindig, és minden évben még mindig, így aztán már mindig.

Ezek azok az exeim, akik csak kicsivel idősebbek nálam, nem az apukám-típus. Ők közben nagypapák. Vagy legalábbis úgy néznek ki. Ezekkel meg egy generáció volnánk. Vagy, legyünk pontosak, másfél. Bővebben…

minek szül az ilyen

borderline vendégposztja. Megrendítő, döbbenetes olvasmány.

*

Ez a kérdés megvan, ugye?

Pedig amúgy kötelező szülni, egy nőnek ez az elsődleges feladata, ezért van a világon, hogy használja a méhét az emberiség szolgálatában, csak bizonyos haza-, és társadalomellenes beteg feminista közegek nem tekintenek szörnyülködve arra a nőre, aki esetleg úgy dönt, nem szül. Bővebben…

nyár

Egyéves a blogja. Ezt tartották az olvasók a legjobb bejegyzésnek, meg is szavazták. Lenyűgöz, ahogy jellemez, érez, kifejez, reflektál.

feketecilinder

Ma megéreztem. Azt az illatot.

A nyár illatát. De nem is csak az illatát: a hangulat, a fények, a hőmérséklet is mind mind olyan volt. Olyan nyárias.

És akkor megéreztem mindazt, ami nagyon jellemző a nyárra. Lent vagyunk a Balatonnál. Egy kis nyaralóban (nem létezik ilyen, de most mindent úgy írok, ahogy akkor éreztem) . Reggel hét óra körül ébredünk (a magam nevében beszélek, én ilyenkor szoktam felébredni) , a még alvókra tekintettel szépen kilopakodunk a konyhába, eszünk egy szelet vajas kenyeret, aztán kimegyünk a kertbe. A kertbe pingpong asztalt képzeltem, de mivel a többiek még alszanak, nem kezdünk el kopácsolni. Megvárjuk amíg felébrednek, csak azután pingpongozunk. Közben 11 óra lett. Hát igen, beletelik egy kis időbe, amíg mindenki megkeresi a fürdőnadrágját. Aztán elindulunk a partra. Dél van a víz már javában felmelegedett, az UV sugárzásra fittyet hányunk. És bemegyünk. És úszunk. És lubickolunk. És mindezt addig amíg délután fél…

View original post 174 további szó

most meg az van

, hogy Pataki Zita egy nőkről szóló műsorba készített velem interjút a Gazdasági Rádióban, az a címe, hogy Egy nő Pataki Zitával. Holnap, hétfőn lesz 6-kor, és aztán vasárnap ismétlés, szintén 6-kor.

Elég sok témáról beszélgettük, persze a blogról és íróságról leginkább, hogy kezdődött, támadások, irodalom, család, külön Jánosról is, és sikerült néhány bejegyzésértékű mondatot is mondanom, különösen a második részben. Kétszer mondtam hülyeséget, egy kicsit meg egy közepeset, no de több is veszett Isonzónál.

FM 105,9 Gazdasági Rádió, http://gazdasagiradio.hu/musor?musor=7700

Strandpapucsokat felvenni, a Szokolt fel lehet kötözni harisnyagumival a fejre, és elkerékpározni dinnyéért.

mindenki milyen jól ért hozzá

Vannak bizonyos szakmák, amelyeket sok év felsőoktatáson átesve és még több év kemény tapasztalattal lehet úgy elsajátítani, hogy aztán az illetőre, aki mindemellett még legyen alkalmas és szorgalmas is, érdemes legyen a szakkérdésben hallgatni.

Értelmes ember tudja is ezt. Bővebben…

egészséges férfi apaságot vállal

Olvasom ezt. Aki megosztotta, újságíróért kiált:

http://www.spermadonor.hu/index.html

A gyereknek nyilván az a jó, ha harmonikus légkörben, szerető családban nőhet fel, anyu + apu + 3 szoba + 4 kerék stb, de a mai modern világban már vannak szingli családok, leszbikus családok, feministák, vagy akik pusztán csak reálisan látnak és tudják, hogy semmi garancia arra, hogyférjük velük marad, a házasságok fele válással végződik, azaz jó eséllyel úgyis egyedül, apa nélkül nevelkedne a gyermek. Ha nem akarsz a Kaáliba menni, vagy a hormonkezeléstől tartasz, vagy van férfi társad, de nem jó a spermiumszám (férfimeddőség, azoospermia), esetleg nem akarsz a spermabankban egy katalógusból apát választani, egy fantomképtől babát szülni, csak írj nekem, s természetes szexuális úton (szerelmeskedés útján), vagy házi inszeminációval (pohárral, fecskendővel) kivitelezzük a megtermékenyítést. Rengeteg féle kórságban szenvednek emberek, érzékenység, allergia s egyéb furcsaságok, hálisten nekem semmi betegségem, felmenőim 70-90 évig éltek, HIV, szifilisz, hepatitis valamint spermiogramot is tudok adni, teherbeesés jó eséllyel fél éven belül. Ha csak véleményed van, látogass el a blogomra. Egyébként, ha van rá igény, én tarthatom a kapcsolatot a gyerekkel, tehát szó sincs arról, hogy apakép nélkül kellene felnőnie…

És figyeljetek:

Ez volnék én… 183 cm, zöld szem

Puszi!

p.s.: ja és nagyon szépen zongorázom 🙂

 

Jó, hát némi figyelemkeresés, nárcizmus. De amúgy: a nagy ötlet, az innováció, a piaci rés…! Most tényleg, mi ezzel a baj? Sokan akarnak gyereket, partner nélkül, egyedül, egészségeset. Amúgy is hiszünk a divergens megoldásokban, nem rémülünk meg a hagyományos apa-anya-gyerek felállástól eltérő mintázattól, ugye? A hivatalos út, a mesterséges megtermékenyítés és az örökbefogadás is nehézkes. Azonban a családjog is nehézkes: Huffnágel Pisti azonnal kommentben figyelmezteti a lehúzós, lesben álló nőkre a naiv donort. Nem vagyunk meglepve.

Ez meg a kedvenc kommentünk. Annyira bizonygatja a donor, hogy ez milyen egyszerű, csupa kölcsönös előny, korrekt boldogság. De a randikultúrájára és árképzésének módjára én is kíváncsi volnék.

üvegpohárAttól tartok, ez nem piac, vagy ha az is, a rés nem itt van rajta.

Ha már ez a probléma, akkor lenéz valahova szombat este a szingli, aztán eksön. Ez tűnik a legegyszerűbbnek. Vagy egy jó cimborát megkérni a szívességre, bizalmi alapon (neki talán kórsága nincs, tudható az előélete, édesapja skizofréniája és a kiviallergia). Nem ám holmi piaci hirdető, aki az ismeretlen fürdőszobában előkapja kis, csehszlovák típusú kávéspoharát és fecskendőjét, miközben meggyőző, ügyfélbarát mondatok jönnek ki a száján.

Hogy van ez, mit gondoltok?

elmondhatom a véleményem?

Ez korrekt kérdés, nem?

Nem önti rád, megkérdezi.

És azt mondjuk: hát persze, mondd! Kíváncsiak is vagyunk. És gyanútlanok, főleg.

De hiszen nem tudjuk, mire mondunk igent. Biankó csekket adunk.

Ő meg, ha nem lenne valami nagyon meredek, amit mondani akar, akkor nem kérdezne ilyet, csak mondaná. Ahogy mindig. Bővebben…

férfinak lenni könnyű

Férfinak lenni egyszerű: űrhajós akarsz lenni, van nintendód, gyorsan reagálsz, gyorsan futsz, aggódsz a farokméreted és -keménységed miatt, anyád mosolyog rád, rendes inget veszel, szórod a magod felelőtlenül, egy kicsit kipróbálod, amit a nemrendes emberek szoktak, orvosi egyetemre jársz vagy közgázra, kitartó vagy, vizsgát leteszed, nőt kiszemeled, gyengéd vagy, hiszel a házasságban, felelősen is szórsz magot, Bővebben…

a szelepen sivítva távozik a túlnyomás

Érdekes ez. Nem akarnám túlbecsülni a blog szerepét, de kaptam egy megdöbbentő levelet.

Kit a teljes széteséstől, kit meg éppen a válástól tart vissza, hogy itt a blogon olvas, ír, visszajelzést kap, terhet tesz le. Jó itt. Sorstársakra lelni, átgondolni mindenfélét, kommentelni — mindez levezeti a feszültséget. Az is, hogy egy-egy barátnőnek elmondja, ami annyira fáj, vagy kiírja, kifutja magából. Így lesz elviselhető. De tényleg, ez milyen már: ami enyhíti, az ki is oltja. Afölötti bánatunkban, hogy kövérek vagyunk, eszünk egy kis csokoládét, és jól van.

Az kéne, hogy elviselhetetlen legyen, hogy ne viseld tovább.

Ártalomcsökkentés zajlik, megoldás helyett. A megoldás lehetetlen amúgy is. A megoldás ma is elmarad. Kibírható a kibírhatatlan. Miközben pontosan tudod, mi lenne az igazi megoldás.

Tudom én, hogy nincs mindig megoldás, vagyis kivitelezhetetlen, de akkor is.

és még szeressem is

B. I-nek

Jó, ez túlzás, ne szeressem, de kedveljem, szimpatizáljak vele. Legyek vele abban, hogy ő szereti.

Épp most szereti. Tegnap róla sírt, nem bírja már. De most szereti.

Azt a faszt.

A barátnőm engem arra használ, nem írom ezt most szebben, hogy nekem, az oly tudatosnak, Aki Kijött, Aki Átlátja, Aki Méltón Él, előadja (de mint valami leckét, úgy mondja fel ám: szakszavak, ismert fordulatok, tények-tévhitek, megállapítások), hogy az ő pasija egy érzelmi bántalmazó, őt elgyengítette, elszigetelte, a minap meg is ütötte, vagy mi, hozzávágott egy talpas poharat.

A barátnőnk komolyan szenved. A barátnőnk bántalmazó pasija egy állat. Bővebben…

rohan felém

a poszt, amiért meggyűlölt, “kifaggattam a titkairól”…

Meséli az Angéla, hogy a pasija (valami társkeresős, nős sutyerák) eltűnt. Mondjuk az Angéla se vált el, csak szidja itt a férjét. Megbeszéltek egy találkozót, hogy talán csütörtökön, és ő mindent ehhez igazított, várta nagyon, de nemhogy nem lett belőle semmi, egy sajnálkozó telefon se lett.

Vannak ezek az eltűnős fickók. Ghosting ennek a neve. Bonyolult az életük. Bővebben…

ahogy beszélgetünk

Te, figyelj, olyan nehéz neked ezt elmondani. Amikor úgy meg szeretném veled osztani magam, el is kezdem, és a reakciódból azt kell gondolnom, hogy nem értesz engem, és valahogy belém fagy.

Én meg azzal vádolom magam, amivel már életem több szereplője, hogy csak a saját hangomat szeretem hallani. Ebben van valami. Bővebben…

ők mind

Nők, akiket gyerekkorukban durván megaláztak, megbüntettek a nyiladozó szexualitásuk miatt.

Nők, akik harminc évesek elmúltak, és nem szeretkeztek még senkivel, és sejtik, nem is fognak már.

Nők, akik rájöttek, hogy őket nem csak, sőt, nem elsősorban a férfiak vonzzák, de a vágy alaktalan maradt, csendben türemkedik.

Nők, akik ágyról ágyra jártak, szeretetre éhesen, megkeményített szívvel, isteni szeretőként bármire hajlandóak voltak, és csupa szégyent szereztek. Bővebben…