hallgass a tapasztaltabbra

Miért van ez, hogy mi már nem kérünk tanácsot az idősebbtől? Nem hallgatunk az anyáinkra. Miért nem hallgatunk az anyáinkra? Anyósunkra, nagynénénkre, a jóakaró szomszédra? A tapasztalat: az a sok nehéz év, ami mögöttük van, ők megoldották. És a motiváció: ők szeretnek minket, aggódnak a sorsunkért. Tudják a méteres kalács receptjét, de még a hamis gulyásét is, építkeztek, takarékoskodtak, szültek. Ők már leszűrték a lényeget.

Nemhogy nem kérünk tanácsot, ha ők jönnek vele, akkor is hárítjuk. Mi ez bennünk, hogy ne aggódjál, ne szeressél, én már másképp sütök és másképp szülök, nem spórolok a tojással, úgysem érted, hagyjál békén, ne is tudd? Bővebben…

spontán konyha

Vannak ezek a fejtegetős írásaim, érvelek, meg akarom fogni a jelenséget. Na, most nincsen jelenség, nem is utalok senkire, csak mesélek.

Hogy nekem milyen elegem volt már. Túlpörgött több minden, és mindig ugyanaz, jó lenne már valami más, de jó lenne.

Tudtam én, hogy ami kirángat abból, ami mindig egyforma, és sok már nekem, tudtam én, hogy az kívülről jön majd. Nem fogok én semmire rájönni snickers+illy menümmel a galérián dekadens cukorrózsaszín fehérneműben laptopozva kettőkor.

És nem is.

Mert mi történt?

Borzasztó válságban voltam, hónapok óta. Ebben a konyhában annyian jártak, segítettek nekem, kávéztunk vagy csevegtünk, és meséltem hónapokig, milyen lesz majd, ha, mi hol lesz, de még nem lesz, mert.

Én nem tudtam, hogy ez ennyire rontja az életminőségemet. Mert én rá se rántok, élni kell, nem siránkozni. Még a helyzet romantikáját is hajlandó voltam látni.

És lőn. Nekiestek a konyhának múlt szerdán. Amikor én már nem is hittem benne. Bővebben…

milyen boldogok most

Nézem az exeimet. Találkozom velük véletlenül, vagy eszembe jut: de hiszen ma valahány évesek. Fészbuk. Az egyik pont ma valahány. Hogy pont hány, nem tudom, de a hónap-napot mindig. Még mindig, és minden évben még mindig, így aztán már mindig.

Ezek azok az exeim, akik csak kicsivel idősebbek nálam, nem az apukám-típus. Ők közben nagypapák. Vagy legalábbis úgy néznek ki. Ezekkel meg egy generáció volnánk. Vagy, legyünk pontosak, másfél. Bővebben…

minek szül az ilyen

borderline vendégposztja. Megrendítő, döbbenetes olvasmány.

*

Ez a kérdés megvan, ugye?

Pedig amúgy kötelező szülni, egy nőnek ez az elsődleges feladata, ezért van a világon, hogy használja a méhét az emberiség szolgálatában, csak bizonyos haza-, és társadalomellenes beteg feminista közegek nem tekintenek szörnyülködve arra a nőre, aki esetleg úgy dönt, nem szül. Bővebben…

nyár

Egyéves a blogja. Ezt tartották az olvasók a legjobb bejegyzésnek, meg is szavazták. Lenyűgöz, ahogy jellemez, érez, kifejez, reflektál.

feketecilinder

Ma megéreztem. Azt az illatot.

A nyár illatát. De nem is csak az illatát: a hangulat, a fények, a hőmérséklet is mind mind olyan volt. Olyan nyárias.

És akkor megéreztem mindazt, ami nagyon jellemző a nyárra. Lent vagyunk a Balatonnál. Egy kis nyaralóban (nem létezik ilyen, de most mindent úgy írok, ahogy akkor éreztem) . Reggel hét óra körül ébredünk (a magam nevében beszélek, én ilyenkor szoktam felébredni) , a még alvókra tekintettel szépen kilopakodunk a konyhába, eszünk egy szelet vajas kenyeret, aztán kimegyünk a kertbe. A kertbe pingpong asztalt képzeltem, de mivel a többiek még alszanak, nem kezdünk el kopácsolni. Megvárjuk amíg felébrednek, csak azután pingpongozunk. Közben 11 óra lett. Hát igen, beletelik egy kis időbe, amíg mindenki megkeresi a fürdőnadrágját. Aztán elindulunk a partra. Dél van a víz már javában felmelegedett, az UV sugárzásra fittyet hányunk. És bemegyünk. És úszunk. És lubickolunk. És mindezt addig amíg délután fél…

View original post 174 további szó

most meg az van

, hogy Pataki Zita egy nőkről szóló műsorba készített velem interjút a Gazdasági Rádióban, az a címe, hogy Egy nő Pataki Zitával. Holnap, hétfőn lesz 6-kor, és aztán vasárnap ismétlés, szintén 6-kor.

Elég sok témáról beszélgettük, persze a blogról és íróságról leginkább, hogy kezdődött, támadások, irodalom, család, külön Jánosról is, és sikerült néhány bejegyzésértékű mondatot is mondanom, különösen a második részben. Kétszer mondtam hülyeséget, egy kicsit meg egy közepeset, no de több is veszett Isonzónál.

FM 105,9 Gazdasági Rádió, http://gazdasagiradio.hu/musor?musor=7700

Strandpapucsokat felvenni, a Szokolt fel lehet kötözni harisnyagumival a fejre, és elkerékpározni dinnyéért.