Az első rész: mi a baj a poliamóriával? 1.
Az a baj vele, hogy duma, duma, fontoskodó duma, és nem élet. Az összes ilyen tudatos szövegelőnek, fensőbbrendűsködőnek azt szeretném mondani: élj inkább, ne netezz! Nem a monogámia a te problémád.
Gyanús lett ugyanis, hogy a polik vagy rakás szerencsétlenségek, akik a gátlásosságukat kompenzálva lendültek kissé túl a szabadosságba, ahol szintén nem terem nekik boldogság, és csak mondják-mondják a tanokat, vagy pedig ragacsos szexualitású nők, akiknek mindig buli volt az élet, nem érezték cikinek, hogy vadásznak tinderen, a barátaik között és bulikban, nem vették komolyan és szenvedték meg a szerelmeiket, mostanra pedig a fő párkapcsolatuk tönkrement, és kiégtek. 2020-ban az összevissza kúrást és azt, hogy van időd erről lírázni, órákig beszélgetni, neten csacsogni, poliamóriának nevezzük.
A cél, hogy a nagy kefélgetés közben még jó embernek is érezhessék magukat, mert ők őszinték és tudatosak, és mindent leegyeztettek (vagyis sikerült a szerencsétlen partnert ebbe belenyomni), illetve progresszívnek is érezhetik magukat (nekik mindig nagyon számít morális szempont, a tudatosság, a párbeszéd és az erőszakmentes kommunikáció, mint tudjuk). Az én összevissza kefélésem poliamória, tehát jó, mert a poliamória etikus. Megint az a lényeg, ahogyan elnevezzük és körülokoskodjuk a teljesen emberi sztorijainkat, amiket szégyellnénk amúgy.
A poliamória azok sportja, akik nem kívánják az esendőséget, sérülékenységet vállalni, ami a szerelemnek és szexualitásnak szükségképpen része, sem a bűntudatot, ami a szerelem és a bizalom megsértésének ára (és az új kapcsolat tesztje is: megéri-e). Sunyiskodás, könnyebbik út és szerelemrombolás ez, amit jól megmagyarázol, és akkor már rendben van.
Az emberi természetből adódóan a poliamória nem tud szimmetrikus lenni: az egyik fél jobban akarja, és (mert) őt odakinn több izgalom várja. Ő a vérmesebb, fiatalabb, vagy neki olyan a közege, hogy van még leszakítatlan virág, vagy egyszerűen jobban néz ki. Ezért lehet, hogy a másik fél nem féltékeny a konkrét történetre, és szereti az ő kis kalandos párját, de a felemás helyzetben az életre magára hogy is ne lenne irigy?…
A poliamória alapvetése, hogy a másik ember nem a tulajdonod, ezt amúgy mindig csak a kertvárosi férjek feleségei gondolták, tehát tudtuk ezt a monogám házasságunkban is (és így bántunk a férjünkkel), viszont ebből sehogy nem következik, hogy akkor viszont a monogámia, az egymásnak tett ígéret a probléma, vessünk neki véget, és indulhat a buli.
A poliamóriának nevezett érzelmi, életszervezési és szexuális zűrzavarban olyanokat csalnak meg, akik ebbe beletörődtek, és hagyják magukat tovább használni: menj, csak ne hagyj el teljesen. Nem tudom elhinni, hogy mindenki elégedett. A legundorítóbb, ami ezt nyilvánvalóvá teszi: amikor a már nem kívánt, ám stabil partner vállán sírnak a szenvedélyről. A tegnap linkelt, második szabadnemes interjúból:
…simán lehetek boldog kapcsolatban az eperajkú Krisztinával, és közben sírhatok a szerelmi bánattól, mert kosarat kaptam a kökényszemű Viktóriától. Nem azt mondom, hogy egyszerű, de hogy így van, az tény. És még az is simán lehet, hogy a Krisztina fog majd vigasztalólag magához húzni.
Ki ne arra hajtana, hogy ő legyen a vágytárgy, az izgalmas, a vonzó? Ki tud erről lemondani? Boldog kapcsolatban…? Nekik ez mit jelent? Milyen önbecsülésű emberek a Krisztinák? Ők megbeszélték, tudatosság, önismeret van – ezt mondják. Illetve: nekik ez való.
Ez senkinek nem való, ebbe csak belekényszerülnek.
Megint “az élet mint svédasztal”: én döntök, minden az én vágyaimat szolgálja, kihozom a maximumot, ami tetszik, azt leveszem róla, a spenótot meg az összegányolt darabokat otthagyom. Rámászom az első találkozáson arra, aki megtetszik. Biztos azt gondolják, legyen más is poli, kezelje ő is lazán, szamár a végállomás. Első látásra, azonnal. Pedig a szerelem, az igazi, az lassan alakul és szemérmes és nagyon tud fájni. Több hónapos, éves megismerés és bizalom, egyezés, összetartozást jelentő élmények sora, nem bulis megkívánás. Ép lelkű embernek a szerelem egyedi és burok. Hát megkérdeztem, együtt vannak-e, nem mintha közöm lenne hozzá, hát nem, akkor szabad a pálya. Nem?
Nem. Érzékeny ember nem viselkedik így.
A szerelem emberi lényege szerint monogám és bonthatatlan burok, egyrészt lassú, finom, néha fájdalmas folyamat, másrészt egy őrület, két, KETTŐ, zwei, two, due, II emberé. Aki szerelmes, annak igaza van. Abba a burokba senki bele nem hatolhat, senki másnak ott helye nincs, a szerelem az övék, ne faggatózz. És ugyan nem társadalomszervező intézmény (az a házasság), de annál lelki, emberi értelemben fontosabb és nagyobb. Amikor már nem bonthatatlan, akkor elmúlt, onnantól nem a szerelem, hanem a stabil kapcsolat tudnivalói és jellemzői vonatkoznak rá.
A poliamória olyanok önelnevezése, akik képtelenek lezárni a nem működő kapcsolatukat, világos döntéseket hozni, megszenvedni-elsiratni a múltat és rendet tenni az életükben. Pedig csak ebből születhet új boldogság. Kenegetik egy kicsit, hogy később sunnyogjanak ki belőle. Szó nincs szerelemről: a régit unják. Egészen elképesztő, mit képesek szerelemnek nevezni ennek érdekében. Egy kicsit kárpótolják magukat (a nemi szervüket vagy a hiúságukat) máshol, és akkor elviselhető az otthoni szar. Vagy pedig már felvették a hitelt, vagy megvan a gyerek a stabil, megbízható, szexmentes vagy lanyha régi kapcsolatban. És az új izgalmassal, aki viszont átmeneti, nincs valódi bizalom és szeretés. Nem lesz hitelfelvétel, se gyerek, lesz viszont tuti dráma és csalódás, és akkor van hova visszaszaladni.
A poliamória arra jó, hogy ne kelljen felelősséget és kockázatot vállalni és állni a gangon lesírt szemfestékkel egyedül a hidegben, teljes, fekete rémületben, kócosan.
Vannak ezek a sztorik, hogy egy partner nem adhat meg mindent: Ági imádta a férjét, Ottót, akivel minden jó, de a természetet is szereti Ági, de sajnos, Ottó modelleket ragasztgat a sufniban inkább, ezért Ági etikusan beújította Lajost, akivel meg járja a hegyeket, ha már ott van, le is szopja, elvégre Krisztus koporsóját sem, és mindenki boldog. Jaj, istenem. Lófasz nem akar itt kirándulni. Az egész egy megúszás, kimatekozás, és Ági-Ottó elemi össze nem illése.
Azért keresnek újat és mást, mert hajhásznak valamit, ami nincs, és így robognak keresztül az életen. Közben ugye menő is, milyen haladó eszmék ezek. A bigottaknak, elavultaknak, one-size-fits-all népeknek nem terem babér! … A bigottak eközben szellő fútta dombon csókolóznak az egy partnerrel, és ott semmilyen terminus, elnevezés, elv, megbeszélnivaló nincsen, csak ők ketten, az Isten, meg a csillagok.
(Nagy i-vel írtam, már megint.)
A poli csoportok, na, az a tiszta buli. Ki a legmenőbb? Lehet hatalmaskodni, cenzorkodni mások legérzékenyebb történetei fölött, így egy kicsit nem találkozol a saját esendőségeddel, míg taglalod, ki nem elég etikus, konszenzuális meg feminista. El lehet játszani, hogy te elvből mondtál nemet, meg hogy te mennyire elítélsz másokat, pedig hát… na. Nem akar megdugni senki.
Ép lelkű ember nem hagyta a trendi netes hülyeségekkel átírni a belső valóságát. Külső, menősködő dolgokból nem lehet belső igazságokat felismerni. A szerelem nem életmódkellék vagy cél, hanem ajándék, csúcsélmény, és csak az kapja meg, aki tiszta marad a hummelzsoltoktól. Meglehet, nem tudok annyi figurát, de az biztos, hogy nekem akkor, amikor belém hatolt, az egész lelkem és a mindenség is reszketett, mintha tizenhat éves volnék.
Ha a szerelemnek vége van, akkor bele lehet szelídülni, vagy le lehet zárni – mindenkinek jobb, ha lezárják és eltávolodnak akkor, ha valamelyiküknek belobban az új szerelem. A szerelmet is, a megcsalást is megszenvedjük.
A szex helye ideálisan a szerelem, esetleg a nagy érzéki vonzalom. A szerelem kifordítja az embert önmagából, nehéz, sérülésveszélyes üzem és nem lehet neki ellenállni. Szerelem vagy nagy vonzalom nélkül pedig nem éri meg a próbálkozás: a rúzsért is kár.
Ennek semmi köze a szerelemhez, ezek más típusú kötődések, és e különbség megkerülhetetlenül fontos, mert definiál:
Mint ahogy egy szülő is szeretheti egyszerre a több gyerekét, vagy én is szeretem mindkét tesómat.
A monogámia nem boldogság (ahogy a gyerekvállalás sem az), hanem egyrészt a szerelemből következik elidegeníthetetlenül, másrészt feladat. Ha nem megy a monogámia, annak nem csak az az oka, hogy maga az intézmény működésképtelen, hanem az is, hogy nem tiszták az érzelmeid, igényeid, belekoptál ebbe a nemiség-vurstliba, és félreértésben vagy afelől, hogy mire való a szerelem, a szexualitás.
Hogy akkor szerintem csak monogámia van? Nem. Létezik az a fajta tapintat, amikor van másik partner, nem sunnyogsz, a másik is tud róla, csak nem belezitek ki egyeztetés címén perverz módon. Velem ez történt azon a filmforgatáson (remélem, nem vágják ki). Van ilyen, és nem, nem etikátlan. Az hisztizik rajta, aki magát rusnyának érzi, vagy anyagi érdekek kötik a másikhoz (kertvárosi feleségek). Semmire nem bizonyíték az, hogy a monogámiának nevezett zavaros életükben boldogtalanok az emberek, hiszen a woke queerek is boldogtalanok.
Hamis az a kép, hogy a régi monogámia hazug és szenvedést hoz, de bezzeg az új, a poliamória, az csupa boldogság. Hogy csak meg kellett venni a belépőt. Értjük, miért hajtogatják ezt, csak nem dőlünk be neki. A valóságban mindkettő zavaros, bonyolult, nehéz, a magány pedig a legnehezebb – senki nem is ígért mást. Szuverén az, aki nem enged a trendeknek, generációs divatoknak, aki nem akar okosabb lenni a sokezer éves, etológiai-biológiai humán lényegnél, hanem megéli és megszenvedi a szerelmet és annak elmúlását is, a megcsalást, az elszalasztott izgalmakat is. A fájdalmat, a hiányt, a magányt is magában intézi, évekig vár akár, nem nevezi el, nem hirdeti ki (vö. “hol vannak a cuki, helyes, gondoskodó, vicces pasik?” wmn kontent).
A szexualitásnak mindenféle változatai léteznek, de nem politikai jellegűek, hanem személyesek. Ha beszélgetni akarsz a szerelemről, irány a szépirodalom: Hrabaltól és Lionel Shrivertől Llosán át Alice Munróig és Lucia Berlinig. Egészen ijesztő az, ha politikává teszik és a közbeszédben pörgetik: e közeg queer hősnővé avatta és enablerként “támogatta” azt a nőt, aki annyira elrontotta az életét, hogy az intimitásra egyetlen esélye, hogy lejár szopni a swingerbe.
csak az olvassa. én szóltam 
“Azért keresnek újat és mást, mert hajhásznak valamit, ami nincs, és így robognak keresztül az életen”
Pont ezt fogalmaztam meg magamról mostanában, no nem mintha előbbre jutottam volna vele.
KedvelésKedvelés
Hát, Éva, ezzel annyira egyet tudok érteni. És még mindig ugyanaz a penge, okos, őszinte fogalmazás. Remélem jövőben is olvashatlak.
KedvelésKedvelik 1 személy
régi kommentelő régi kommentje, keserűség és nyilvánvalóan nem oké neki a szitu. az egyik, aki kikezdte az én szerelmemet, innen látszik, hgy ez a saját megcsalatása, és nem érti, milyen szerelmesnek lenni
“mi ugye nyitott házasságban élünk, tíz éve (a húszból). pár nőtársam viselkedését módom volt megfigyelni az évek alatt. és nem ám szerencsétlen, nyomorult nőkről beszélek, hanem szép, középosztálybeli, tanult, magukra lelkileg többet adható nők voltak ők, még volt köztük genderileg képzett is, igényes (ez itt irónia) középosztálybeli házasságban virulva.
mi megbeszélünk mindent a partneremmel, azt is elmondja, hogy miket mond el a nőknek, hogy mi az amit ő vállal egy ilyen kapcsolatban és mit nem.
és ezen a ponton tudom, hogy genderileg meg lehet érteni, hogy a nők ebbe miért mennek bele, pontosan ugyanannyira meg lehet érteni, amennyire a pasikat is, akik viselkedése ellen felszólamlunk. mindkét viselkedés gáz, a könnyű ellenállás felé megy, a különbség csak annyi, hogy az eredményeként mindkét esetben a nők szívnak, a kurafiak meg röhögnek a markukba és élnek tovább a klassz kis előjogaikkal.
ja, és ami még ebben számomra nagyon fájdalmasan vicces, hogy ezek az igényes nők, miután megtudják, hogy tudok róluk, mindez a beleegyezésemmel van, és nem a szegény átvert asszonyka vagyok, aki otthon sorvad gyereket pesztrálva, akkor elkezdenek félni tőlem. mingyá’ nem abban fürdenek, hogy ők mennyivel nemtudommilyenebbek mint a becses nej, és nem értik az egész konstrukciót. minősített esetben még rám haragszanak (komolyan!!), ezt aztán jobb híján kifejezetten élvezem is. mélységesen megvetem ezeket a nőket, azzal együtt, hogy ezzel párhuzamosan sajnálom is őket és együtt érzek azzal a lelki nyomorral amiben feltételezem, hogy élnek. de kérdezem én… hogy várhatjuk el, hogy igényesen viselkedjenek a férfiak, ha nem támasztunk irányukba (és talán méginkább magunk irányába) fajsúlyos igényeket? és ezáltal mindig megmarad a kényelmes lehetőségük, hogy a könnyebb ellenállás felé menjenek, mindig találnak valakit, aki szépen megáll nekik, semmi okuk nem lesz változni. a menő hölgyikék a saját boldogságukat packázzák elfele, meg sajnos a többi nőét is, nagy lazán. szerintem.
legalább négy olyan férfit ismerek (meg lehet hogy legfeljebb is), akire fogadnék, hogy nem menne bele úgy új kapcsolatba, hazugságba, átverésbe, flörtbe, bulinkamatyolásba, hogy az előzőt, a nemműködőt, nem zárja le előtte rendesen, vagy nem egyeztet előtte korrekten az aktuális partnerrel. erős és gerinces emberek ők. szerintem létezik ez a típus, nem irreális itt meghúzni a mércét, és én legalábbis itt szeretném meghúzni a mércét a magam számára.”
KedvelésKedvelés
OMG. Én nem értem, amit ír. Ő érti? A férje tíz éve olyan nőkkel kefél, akiket ő megvet, mégis osztozik a faszon. Meg, gondolom, a hitelen, a házon, a kocsin, ha gyerek van, a felügyeleti jogon. De ha igényeket támasztunk, akkor jobb, kevésbé sajnálatra méltó, kevésbé nyomorult szexpartnereket fognak választani? WTF? A boldogságot elpackázni – ezt nyelvileg nem értem. Akkor ő most meghúzza a mércét, de miről is? Saját maga számára az a férfi a mérce, aki nem csalja meg a feleségét? De akkor miért nem ilyennel él? Ja, a hitel, a ház, a kocsi, a gyerek. Vagy nem? Tényleg nem értem. Soha nem csaltak meg, de ha valaki rajtam kívül akart volna mást is, mehetett volna, én váltam volna el a picsába. Van barátnőm, el is vált, szocpolt fizették szépen vissza. Utána újra megpróbálták. Most megint külön. Ha valakit megcsalnak úgy, hogy egy kapcsolatból kifele viszi az időt, energiát, szeretetet, onnantól kezdve a kapcsolat meghal, akár így nevezzük, akár úgy, ha nincs bizalom, nincs szeretet. Ennyi. (Ja, bocs, bízom a társamban akkor is, ha másokkal kefél, pl. hogy használ gumit, nem lesz terhes tőle senki, nem kap el nemi betegséget, ilyenek. OMG, újra és újra. ) Biztos én vagyok túl egyszerű.
KedvelésKedvelés
Eljátssza a nagy felvilágosultat, elemzőt, de persze a férjére, akinek az igényei miatt ez a helyzet létrejött, nem mer haragudni. Azt se meri kimondani, hogy ő mint nő nem elég izgalmas, szexi, vagy hogy ő sem vonzódik már a férjhez, kiszáradt szexuálisan, mert ez esendővé teszi, és ő nem adja a racionalitás méltóságát, ezért fojtott módon szemétkedik, így ítélte meg az én kapcsolatomat is: nekem se legyen, én se legyek eleven és nedves, ha ő nem kell senkinek, és volt pofája azzal indokolni, hogy Tamás válása nem elég feminista. Itt meg, amit idéztem, azt várja, hogy az ő lelki békéje, méltósága védelme érdekében majd ismeretlen nők lesznek nőként vele szolidárisak, “feministák” és mondanak le egy kellemes vagy nagyon is izgalmas viszonyról. Nyitott kapcsolat, amelyben a férj jár félre, és kibeszéli más nők titkait a feleségnek (aki megveti őket), amit azok a nők joggal sérelmeznek.
Senki nem lesz feminista meg szolidáris, amikor az a tét, hogy ez itt most az egyik utolsó vagy a legutolsó izgalom az életben. Micsoda liba. Feminiszmussal revolverezni elég nevetséges és leleplező.
És biztatnék mindenkit, ha megérzi a szerelmet, ne törődjön semmivel, vesse bele magát. Hazudjon meg csússzon a taknyán, büntesse bár a házastársa, de ki ne hagyja, mert ez tesz emberré, és a hiányában ilyen sunyi, gonosz és irigy lesz, mint ez a Kinga.
Még egy tanulság: aki azt írja, hogy ő mostanában sok emberben csalódott és leépítette őket, mert túl kell tudni lépni, ha már nem egyeznek emberekkel az elképzelések, az hamar elárul majd téged is, és úgy tekint az emberekre, mint a rádióslágerekre: ha megunta, törli, jöhet az új közösség. És ott megint előadja, milyen csillogó is ő és végre és nem kell a régi, mert ő fejlődik és rájött és meghaladta. Ezek a nők árulók és jellemtelenek, kívül van a tengelyük, nem tudják, kik ők, nem csak leépítik, hanem aljas bosszútis állnak azon, aki tisztább és jobb náluk.
Egy idő után nem marad közeg, ember. Már nem élnek Magyarországon (és ez sem véletlen), a pár sem és Angéla sem.
KedvelésKedvelés
Korábban pedig távolítva, harmadik személyben írt arról, hogy Lili (aki ő) nem alkalmazkodik többé és nem szexel, csak ha kedve van. Mintha ez az ő döntése lenne:
“egy ismerősöm (nevezzük Lilinek) egy ponton erősen spirituális lett, (“elkezdte a saját útját járni…”), ezzel párhuzamosan közölte a partnerével, hogy mostantól csak akkor szexel ha kedve van, annyi szabadidőre tart igényt mint a partnere, partnerének annyi házimunkát kell végeznie mint neki, mivel most már nem ér rá annyira mint korábban. elfogadja, hogy partnere olyan amilyen, nem kívánja megváltoztatni, ellenben alkalmazkodni sem kíván már annyira hozzá. egyelőre működik a dolog, a fickó idejében észbe kapott, ismét a válós posztodra hivatkozva mondom, hogy rájött hogy mit veszíthet és változni kezdett hogy megtartsa Lilit.”
MEGTARTSA. Ezt vetítette itt, közben csalták összevissza, és megvetette a nőket. És elhozta blogeseményre a férjet… kínos.
Ahogy ezek mindig játsszák a királylányt. Nekem hat év kellett, hogy ez leessen: így egyetem, úgy feminista, amúgy erőszakmentes meg higgadt, és arasznyi kommenteket ír, amelyekben leszögezi, ő érti a másik fél szempontjait is “látja”, bedob érveket, gyönyörűen meg van mondva.
De a lényeg, amin ezek pörögnek, a női lét legnagyobb fájdalmai:
– ki néz ki jól (edzés, öregedés)
– kinek van pasija, kit ölelnek fulladozó vággyal, kit csalnak meg, ki elég izgi, kinek vannak nagy történetei
– kinek lett gyereke és az hogy sikerült
Ez a téma, ez a fájdalom, nem más. Szentesi Évától és Kiss J. Ildikótól Barna Zsuzsannán, Lelkes Villőn és Murinai Angélán át a pénztárcában kotorászó Fekete Zsuzsiig és Kingáig csak ez a három téma van. Ezt vetítik, ezt lesik, ezt irigylik. A tehetség, életmód, jövedelem ehhez képest smafu. És rendben, e három a női lét lényege, én ugyan nem tagadom, de hát a becsomagolt irigykedésük és rosszakaratuk, leutánozgatásaik, heves érdeklődésük ugyanaz a libaság, tényleg minek ehhez tanultnak, feministának lenni, szépen mondani, erkölcsösködő sajnosmanapság posztokat írni?
És pont ők azok, akik kritikátlanul jöttek a közelembe, aztán még panaszokat tettek, hogy én milyen vagyok, szolgalelkű rajongás után levegőbe szagolva levették, hogy nem tanácsos mellém állni, jó hangosan el is határolódtak a sunyi ribancok. Eleve is bennük volt a rosszindulat: ja, ez a nő tehetséges és a saját életét éli, DE nem vékony a lába, hatvan éves férje volt, omlik a fal, nincs annyi követője, hihi. Gyorsan találjuk ki, miért NEM irigyeljük, hogy megnyugodhassunk…
KedvelésKedvelés
Minél több ilyet linkelsz be, annál elégedettebb vagyok az életemmel, tulajdonképp. Nem kell irigykednem, mondjuk azt senkinek nem kötelező. Nem élek elnyomva, vállalhatatlan kompromisszumokkal. Nem nyomorodott meg a testem se, csak részben, de helyrehozható. Van pasim. Van gyerekem. Van, hol laknom, van állásom. Mindegyik teljesen hétköznapi, nincs nagy dráma, mert annyi volt eddig, hogy értékelem az unalmas napokat, időnként kifejezetten vágyom rájuk.
Szerintem az a rettenetes, hogy emberek elkövetik a langyosság hibáját (a langyosat még az Isten is kiköpi, ugye): nem elég szar ahhoz az élet, hogy mindent felrúgjanak, viszont a langyosból nem terem öröm, nem terem jó élet, csak a büdösség. Az újrakezdés talaján pedig virul a derű, a jókedv, az erő! (Csak akkor, ha még nem mondtunk le magunkról, persze.) Mondjuk ehhez tenni kell, és az rohadt fárasztó, mire újra jó lehet az élet. Aki ezt megspórolja, megérdemli. Nem sajnálom.
KedvelésKedvelés
Nem mindenkiben van ennyi kvalitás, lendület, lelki igényesség. Később sem találnak sem méltó embert, sem inspirációkat, mennek a könnyebb ellenállás felé, az instant szarok, sorozattól gasztroblogokon át a női ponyváig csak rontanak a helyzeten. Meg van az az illúzió, hogy a jó élet pénzkérdés.
“Tessék lejönni a sorozatokról, a popzenéről, a mémekről, a gifekről és a Facebookról és az influenszerekről és a gasztroblogokról és a díjnyertes filmekről. És a Harari típusú politikai giccsekről és a sekélyes turizmusról. És az új irodalomnak nevezett ernyedt, szentimentális, dadogó ponyváról.
Ilyen csacskaságokra már nincs idő.
Rembrandt, Kant, Beethoven, Stendhal, Tolsztoj.
Ezeket ajánlom önöknek. Csak az ilyesmi méltó a komor időkhöz, amelyekben élünk. Szerencsétlenségünkre.”
KedvelésKedvelik 1 személy
nem is tudom, hogy személyes erintettseg esetén ildomos-e kommentelni, mert lehet hogy az akkor személyes élettel érvelésnek minősül, amit pedig ugye nem. de egyébként nem akarok érvelni, sem megvedeni semmit.
nekem a poliamoria fogalma, ami hihetetlenül visszataszító szó, revelacio volt annak idején, nagyon régen, amikor még nem volt divst es kontent es elbaszott életekre mentség és takaró (mert mostanra tényleg azzá vált). tényleg, szivembol szerettem azt a két embert, és évekig szenvedtem azon, hogy választani kell, mert mindenhol ezt mondják, de én a saját életem megeroszakolasanak erzem, hogy válasszak két ember között, akik az életem természetes részét képezik. lett nagy bevallas, es valahogy mindnyajunknak természetes lett így. csatlakozott aztán a régi barátom új barátnője, es csalad voltunk igen sokáig, teljes természetességben. nem kellett ilyen jelszavakat kitalalni meg szakszavakat és elméleteket. nem gondolom a monogamiat, sem a poligamiat A Természet Egy Igaz Rendjenek, azt gondolom, hogy emberek vannak meg érzések, amikből mindenféle lehet, nem kell mindent keretbe rakni.
az a csalad akkori formájában felbomlott, de nem ezért, a háromból két kapcsolat ment tönkre később olyan dolgok miatt, ami bárki másnál is ugyanígy ment volna tönkre, monogamiaban is.
en most is így élek, és nem gondolom, hogy ne jutott volna szerelem, az igazi fajtából.
azt en is gondolom, hogy hiaba egyeztetes, megbeszeles, jelszó és ideologia, nem lehet egyszerre pont ugyanúgy hatalmas lobogassal több emberbe szerelmesnek lenni, de ezt szerintem ép ember nem várja, egyaltalan, erzelmi ügyben nem vár semmit. de azt gondolom, többféle emberi kapcsolat természetes dolog, nekem az, és mélyen tisztelem, akinek igazi szentség a szexualitás, nekem nem igazán az. sok igazsagot látok abban, amit az ilyen hummelzsolt típusú elkeseredett újítani akarásról írsz, mert en is azt gondolom, hogy a szexben maga a szex a pláne, de én nem érzem bajnak vagy kiuresedesnek a több partnert, többféle érzelmet, ha nem sportbol, bizonyitasbol, ki-ha-en-nemből megy, hanem igazán vágyból.
de erről lehet szerintem mást gondolni.
nekem ez egyszerűen annyi, hogy nem tulajdon a másik, és ennek örvén elég sok minden megtörténhet, ami jön természetes módon.
azt se gondolom, hogy egy jól működő kapcsolatot, ami nem feltétlenül szenvedélyes szerelem, de nincs is ez a narratíva beleerőltetve, nem muszaj mindenképpen lezarni, ha egyik fél sem erzi, hogy le kéne, azert, mert szerelem lett. ha ez szívéből elfogadható mindenkinek, akkor.
teljesen más típusú kapcsolat, és én például boldog vagyok ilyesmiben. és látok magam körül egy-két esetet, ami jól működik, meg nagyon sok olyat, ahol nagyon próbálják nyomni ezt a témát, mert ez majd megoldas lesz az elbaszott életre, de természetesen ugyanannyira lesz, mint a gyerek, aki majd megmenti a házasságot.
nekem jo volt annak idején megtudni, hogy nem teljes lehetetlenseg az ilyesmi, azert szenvedtem annyi ideig, mert mindenhonnan az harsogott, hogy az. most meg mindenhonnan az harsog, hogy legyél kurvara queer meg különleges. egyik se jobb.
KedvelésKedvelés
“személyes erintettseg esetén ildomos-e kommentelni”
én becsülöm, hogy nem sértődtél meg, megbízol a blogban annyira, hogy ez a poszt nem (sem) egyes embereknek való beszólás
KedvelésKedvelés
nem venném annak 🙂 a jelenség, amit leírsz, gyakori. nyilvan tudom, hogy nem beszolas, de főleg azt gondolom, hogy nekem ez fontos, kierlelt felismeres, nem kontent, ahogy mondani szoktad, egyszerűen természetes része az eletemnek, nem valtoztat ezen, hogy ki mit gondol erről. erdekes elolvasni, es megnezni, persze. de sose akartam ebből kontemtet gyártani, sőt. mem szegyellem es nem is hirdetem, mint valami megoldast eletekre. természetesnek érzek nagyon sokféle emberi érzést.
egyébként együtt tudok azzal is rezegni, sőt, hogy nem kell annyit dumalni, nem kell mindent kivesezni, sokszor legjobb a diszkréció, egyszerűen természetes nekem valahogy még csak nem is a nemmonogamia, hanem az, hogy nem igerek monogamiat, mert nem fogok ehhez az elvhez igazodni, ha kedvem lesz valamihez. ami nem jelent feltétlenül nyakig dagonyazast a mindenféle kalandokban, de abban sem látok kivetnivalot, ha eppen ugy van, csak nem mint kötelező dokgot, meg nagy elvet, egyszerűen csak mint termeszetes, szerves történést. ezek nekem is minsig történések voltak, és ezt en is nagyon fontos elemnek gondolom, hogy semmi nem ilyen akart.
KedvelésKedvelés
nem venném annak 🙂 a jelenség, amit leírsz, gyakori. nyilvan tudom, hogy nem beszolas, de főleg azt gondolom, hogy nekem ez fontos, kierlelt felismeres, nem kontent, ahogy mondani szoktad, egyszerűen természetes része az eletemnek, nem valtoztat ezen, hogy ki mit gondol erről. erdekes elolvasni, es megnezni, persze. de sose akartam ebből kontemtet gyártani, sőt. mem szegyellem es nem is hirdetem, mint valami megoldast eletekre. természetesnek érzek nagyon sokféle emberi érzést.
egyébként együtt tudok azzal is rezegni, sőt, hogy nem kell annyit dumalni, nem kell mindent kivesezni, sokszor legjobb a diszkréció, egyszerűen természetes nekem valahogy még csak nem is a nemmonogamia, hanem az, hogy nem igerek monogamiat, mert nem fogok ehhez az elvhez igazodni, ha kedvem lesz valamihez. ami nem jelent feltétlenül nyakig dagonyazast a mindenféle kalandokban, de abban sem látok kivetnivalot, ha eppen ugy van, csak nem mint kötelező dokgot, meg nagy elvet, egyszerűen csak mint termeszetes, szerves történést. ezek nekem is minsig történések voltak, és ezt en is nagyon fontos elemnek gondolom, hogy semmi nem ilyen akart.
KedvelésKedvelés
Engem anno megérintett annak a régi olvasódnak is (mostanában egyáltalán nem szokott írni) a véleménye erről, aki negyven fölött, gyereket egyedül nevelve osztotta meg a több partnerrel való intim, néha csak szeretetteljes, néha szenvedélyes kapcsolatainak történetét. Neki elhittem, hogy lehet, mert nagyon okos, karizmatikus nőnek gondolom. De azért ez nagyon ritka lehet.
KedvelésKedvelés
Móka? Erdélyi.
KedvelésKedvelés
Erdélyi. Most írjam ide a nicket, akire gondolok?
KedvelésKedvelés
Könnyen megértheted egy hasonlatból, hogy helyes vagy helytelen-e a féltékenységed. Maxold ki: az igényeid (közelség, intellektus, kielégülés, változatosság, emberi kapcsolat) olyanok, mint a büfében az étel. Kínálat van, és te kielégíted. Fogyasztasz. Válogatsz. Megeszed. Jár is neked. Nem maradhatsz éhes.
https://szabadnem.444.hu/2021/04/29/mi-a-kulonbseg-az-egeszeges-feltekenyseg-es-a-mergezo-feltekenyseg-kozott
KedvelésKedvelés
…és aki odahozza (a partner), az PINCÉR. Ő nem eszik, ő téged KISZOLGÁL. Milyen önzés és fogyasztói szemlélet van már a metaforában is. És mennyi zagyvaság.
“Ha féltékenységet érzel egy poliamor kapcsolatban, vizsgáld meg, hogy ez azért van-e, mert van valami, amire vágysz, amit nem kapsz meg. Aztán gondolkodj el, hogyan lehet ezt az igényt kielégíteni. Elérhető a kívánt étel a büfében, ahol éppen vagy? Hogyan fogsz beszélni a pincérrel a kívánságodról? A jó kommunikáció nagyon fontos!”
Valójában mindannyian étkek vagyunk az Isten asztalán.
KedvelésKedvelés
https://tett.merce.hu/2021/04/01/a-kapcsolati-anarchia-rovid-utmutato-kialtvanya/
megint ilyen menő meg újszerűnek ható izé, “te még nem hallottál erről?”,arra alapozva, hogy az emberek becsődültek a régi normák között, boldogtalanok, éhesek, életélvezetre vágynak, élményekre, és nagyon durván félrevezető és hatalmaskodó jogalapot ad pornózó-tinderező csávóknak
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: miért nem szolgáltatás a szex? | csak az olvassa. én szóltam