krédóm a szexről

Avagy: miért leplezem le a szivárványt?

Mindent leleplezek, ami visszás, lealacsonyító.

Ami bennem eszmei fordulatként történt, azt ihlette egyrészt a figyelmem, amellyel több éve a nyilvánosság és főleg az ellenzéki és woke média szexualitással kapcsolatos beszédmódját, tartalmait kísérem, másrészt a személyes életem alakulása.

Többé nem félek a homofóbia vádjától, sem attól, hogy prűdnek neveznek. Sosem voltam egyik sem. Minden zavar, ami nem az, ami, minden zavar, ami a szexualitást megfosztja igazi felelősségétől, emberi voltától, kölcsönösségétől és áruvá, magamutogatássá, trenddé vagy puszta önkifejezéssé teszi –  és ha ilyen, akkor a különcködő szex, a homoszexualitás, a kink is zavar. Ezért leleplezem a butus és a megtévesztő, nemegyszer ragadozó tartalmakat.

Eluntam ugyanis, hogy a szivárványzászló, a “kisebbségek védelme” korlátlan és szabad belépő mindannak, ami tárgyiasító, elidegenítő, kapitalista, anyagias és nem tiszteli az életet, lelket, személyiséget. Erkölcsi álruha és felhatalmazás mindazoknak, akik undorítóan, rombolóan, életidegenül, önösen kezelik a szexualitást – és ami egészen tragikus, a megfogant életet is. Eluntam, hogy nincsenek már melegek se, csak LMBTQ, azaz transzneműek, azaz nőgyűlölő férfiak női ruhában, esetleg néhány csúf, anyaságba unt öncsonkító és szereplésre vágyó nő. Hogy minden csúf, zavaros, mentális zavarral küzdő nyomi polgárjogi hevülettel hirdetgeti ezt a nevetségesen tudománytalan ideológiát, és kamaszok körében akarja terjeszteni.

Az én álláspontom: Bővebben…

miért borzadok a szexpozitívoktól?

Milyen semleges szavakat használok, nem? A semlegesség gyönyöre, ez a normám mint blogírónak. Nem kedvelem, amikor már a jelenségek megnevezésében is torzítunk, gúnyolódunk.

Mondhattam volna pedig, hogy magamutogatás. Vagy perverzió. Bővebben…