fekete-móró andrás fogyása

Tanácsadó rovatunkban igyekszünk egy frissen életmódváltott férfinak segíteni, aki azt írja, ő 176 centi és 77 kiló. (A képen az előtte állapot látszik, 100 kiló fölött van.)

Először is, gratulálok a fogyásodhoz, 50 körül nem olyan könnyű, főleg ülőmunka, számítózás mellett. A BMI-d épp a normál tartományban van, ezt meg kell ünnepelni valami finomsággal. 24,9.

De sajnos, sem az egészség, sem a jó kinézet szempontjából nem a kilók számítanak, mert ennyi erővel eltávolíttathatod a combcsontodat vagy a vakbeledet is, az se fogyás. Amit magadról írsz, abból tudható, hogy nem sportolsz, viszont sok szénhidrátot eszel, gyümölcscukrot, ami gyilkos a hasi zsír szempontjából. Nagy valószínűséggel ezzel a bebizonyítós, 30 kilós fogyással nemcsak zsírt, hanem sok-sok izmot is vesztettél, és még némi csontszövetet is.

Ami a tested és egészséged szempontjából fontos, az a száraz testtömeg, lean mass, vagyis, hogy zsírszövet nélkül mennyi az annyi (izom, szervek, bőr, csont). Lehet, hogy valakinek nagyon magas a lean masse, miközben alig van rajta zsír, mégis, a BMI-je szempontjából elhízottnak számít.

Nézd csak! Neki is milyen szép szakálla van. Ezt az egészet, amit el akarok neked magyarázni, bemutatom egy férfin, aki a kérdezőnél csak egy évvel idősebb (de ezen a képen pont 50 ő is).

Ez a férfi azért vág ilyen arcot, mert elszúrta az életét végleg, ontológiai méretben, vagyis olyan bűnöket követett el azok ellen, akik szerették, amire nincsen bocsánat. De most nem ez a lényeg, Andris! Igen szép embör, ha rá nem hízik. És ha a dereka egy kicsit keskenyebb lenne, simán elmehetne versenyzőnek. Nem egészen naturál, de majdnem, illetve van egy alapos testképzavara (izomdiszmorfia, bizonyítási kényszer), viszont rengeteg edzésmunkát tett bele, sok órát töltött a súlyokkal, hogy addig se kelljen otthon lenni. Lehet ő a viszonyítási alapod, ha ki tudod nyomtatni, tedd a képét a hűtőre.

Ő 183 centi és – ezen a képen – 94 kiló. A BMI-je:

Ajajaj! Elhízott! Kiáltasz most fel te, a számok szerelmese!

De nem, Andris, ne aggódj! Ahogy a képen is látod: a tomaji strandon is jól néz ki (oda felvesz egy fecskét), feszes a bőre, van farizma, vádlija, meg még ágyúgolyó vállak, nem eltúlzott csuklyás, szimmetria, elég jó testtartás. Miért? Mert sok-sok év alatt, 25 éves korától izmot épített nehéz súlyokkal. Ne irigyeld! Ettől még lehetnek rosszak a fogai, fájhat a dereka, izzadhat éjjel, veszekedhet az apjával, nyírnia kell a sövényt, nem minden fenékig tejfel neki sem. De te jól akarsz kinézni, igaz?

Mit vonhatsz le ebből magadra nézve mármost, Andris? Felejtsd el a BMI-t! A magasságod nem (nemigen…) fog változni, de a (csökkenő) súlyod sem igazít el, mert a TESTÖSSZETÉTEL számít: magas izom, alacsony zsír. Rengeteg 20-22-es BMI-jű, relatíve elhízott, ún skinny fat ember szaladgál a világban, súlyosan elzsírosodott zsigerekkel, aligizomzattal.

A te testeden most 32-35 százaléknyi zsír lehet. Itt vannak a DEXA mérés referenciaértékei, elkértem a doktornőtől:

a nőknél van egy hiba (15–18,9 a jó)

Tehát ha valaki keményen edz, éveken át, megfelelő terheléssel, akkor jelentős és látványos izmot épít, növekszik a lean mass (az izma és a csonttömege) is. Mindig az arányt kell javítani, nem a kilócsökkenésre ráfeszülni. A férfiak és a fiatalabbak viszonylag könnyen izmosodnak, a középkorúak és a nők már nehezebben, mert a nők anabolikus folyamatai mások, hiszen a tesztoszteron az izomépítés igazi hormonja; az életkor meg azért számít, mert az anyagcsere, a hormon- és idegrendszer elszemetelődik, és kezdődnek a mozgásszervi bajok, fájások, amelyek gátjai a komoly sportnak. De ha egy 72 éves férfi mondjuk triatlonozik, akkor neki is pont annyi izma lesz, amennyit használ, karban tart, fejleszt! Az izmosodás testsúlyNÖVEKEDÉSSEL JÁR.

A célod, hogy a zsigeri zsírod ennyire alacsony legyen, sok-sok sejten belüli vized (ICW) legyen (mert az az izomban van) és kevés sejten kívüli (ECW); a csillagot odategyék, ni, a Phisique Rating résznél; a baloldali ötszög csúcsain mindenhol plusz sok, a jobboldalin mínusz kevés szerepeljen:

Belevágsz, Andris?

Méresd fel az állapotod testösszetételmérésen, szakértő elemzéssel, és aztán fél év után megint! Így láthatod a változást, és ez további motiváció lehet. Közben is készíthetsz formafotókat! Csak úgy, magadnak, elöl-hátul-oldalt, az arcodról is. Húzd ki magad, ne legyen hanyag a testtartásod, feszíts rá az izmaidra (még egy kockahas is előjöhet!), és jól nézd meg a részleteket.

Az izomépítéshez elengedhetetlen a kellő mennyiségű és jó minőségű állati fehérje, az ásványi anyagok (ionok), az anabolikus folyamatokat támogató B-vitamin-család, sok víz és jó alvás. Fehérje nélkül leépülsz, kárba vész az erőfeszítésed. Kerüld az összes gabonát! Szénhidrátot izomépítéskor célzottan (edzés előtt és után; pihenőnapokon nem) fogyasztunk. A fruktóz nem a barátod! Bátran hagyj ki egy-egy étkezést, jót tesz a vércukorszintnek és az inzulinérzékenységnek!

Mindenképpen végezz súlyzós edzést, nagy – növekvő – terheléssel, rendszeresen, minden testrészre. Ne hanyagold el a lábad: a hájas és csupasz láb férfiatlan. Sok információt, videót találsz a neten. Ne dőlj be a saját testsúlyos hájpnak, azzal izom csak akkor nő, ha nagyon rudakon pörögsz, szaltózol, kézen jársz. Egyszerű gyakorlatokat amúgy mindenki végez (hasprés, fekvőtámasz…), de a testépítők súlyzósat is, mert valódi és megfelelő (beállítható, progtresszív) terhelést a súlyok adnak.

Rendelhetsz egy- és kétkezes súlyzókészletet, fekpadot, haskereket, expandert, gumiszalagot is. Szép cél lehet a húzódzkodás!

Emellett pedig a további, főként hasizsír-vesztéshez kardiózz lehetőleg a szabadban, ami tempós gyaloglást, biciklizést, könnyű kocogást jelent. Ilyenkor amúgy csökken a frusztráció, jönnek jó gondolatok is, és akkor nem kell erőltetett, önismétlő, gyengus kirohanásokat írnod.

Lehetőleg ne ülj sokat.

Ne számítsd sportnak azt, ha a billentyűzetet csapkodod, a házban molyolsz, autóval mész kirándulni, teleszart bokor tövén a játékpuskádat macerálod. Ezek nem sportok, inkább ilyen hiúsági gesztusok, nem lesz tőlük atletikus tested.

Ha van még kérdésed, írj bátran!

Szeretettel

Éva

nem vagyok balek

Többé nem vagyok balek. Olyan ezt kimondani, mint egy friss lélegzet. Napfény szellővel. Tejszínhabos eper. Nem elhatározás, hanem bizonyosság. Hogy is lehettem az valaha?

Én nem tudtam a balekság létezéséről. Amikor használnak, felélnek, és nem adnak semmit. Reményt lengetnek, vagy azt se. Vagy olyat adnak, amire nincs szükségem, nem kértem, ő hiszi csak értéknek.

Ha én vonzódom, akkor úgy helyezkednek, hogy nekik kijöjjön a maximum, és a szemük se rebben. Ha ő vonzódik, akkor zsarol azzal, hogy nyomorú és segítsek.

Mindkét fajta használ.

Megtalálják ehhez a megfelelő embereket. Ezt azzal csinálják, aki hagyja. Nem lehet bárkivel. Úgy nőttem fel, hogy alkalmassá váltam erre. A romantikus kapcsolódás egyetlen módja, ha ábrándokat szövök valaki köré, aztán engedem, hogy használjon. És nem bánom. Mert én mindent. Mert annyira szeretem. Vagy mert rendes vagyok.

Az igazi szeretés mindig kölcsönös, mindig tiszteli a másik határát, szeretését, távolságát. Igazodik hozzá. Ami nem ilyen, az önző illúziózás.

De nem csak szerelmileg van ez. Tényleg bárkivel. És ha neten, akkor ronggyá tépik emiatt a sebezhetőség miatt az embert.

Aki nem játszmázik, az is. Mondjam el a titkot, ő is írásból akar élni. Micsoda ötlet! Hajrá. Adjak tanácsot, mert a férje rokkantnyugdíjas, ő kénytelen írásból élni, már ezzel is megpróbálkozik végső kétségbeesésében. Vagy, neki megtetszettek a dolgaim, és most ő is kiépíti a netes bizniszt: úgy koppint, hogy én segítsek ebben, mutassam, mit hogyan kell. Valami rafkó van ebben, gondolja majd, amikor kiderül, hogy nem működik. Azért nem működik, drága barátom, mert nincs mögötte egyediség, meló, és mert nem hiányzott a világból az, amihez neked kedved volt. Észt osztani rossz mondatokban, például.

“Ráérsz egy kicsit? Te úgyis szeretsz írni.” Mibe kerül az nekem? Csináljam meg a beadandóját egy fingomnincs (gazdasági, vállalatszervezési) témában, mert neki az gyötrelem (nincs kedve). Végül is, mit veszíthet, ha megkérdi?

Az arcodat, azt.

Nem dolgozom ingyen. Mondtam erre. Az írás a munkám, és következetesen nemet mondok az ingyenmunkákra. Nem, nem szeretek írni, hanem tudok.

Ismered talán ennek a mentalitásnak a szélsőséges formáját: a kollégium bikája, aki ostoba, mint a sár, Bővebben…

a gyermek benned

John Bradshawnak van A belső gyermek című könyve és tanítása, én jártam is ilyen csoportba, talán 2005-ben, nagyon intenzív volt. De én nem őt ismertetem most, hanem elfogott egy érzés.

Látom ezt a gyereket, a gyereket mindenhol, különböző emberekben. Azt, aki nem tudott felnőni, ami azt jelenti, hogy kész lenni, elérni a potenciálját, megvalósulni teljes lényege szerint. A gyermek benned figyelmet akar. Azt, hogy ő a legjobb, ő a mindenség közepe, ezt mondják, mutassák, éreztessék. Hogy ő fontos.

És hisztizik keményen.

Csakhogy ezek az emberek harminc- meg negyvanvalahány évesek.

Mindenkiben megvan a szeretetvágy, az elismerés vágya, de ebből van gyerek és felnőtt változat is. A gyerek még nem úgy várja el az elismerést, és lesz a hiányában sértett és destruktív, hogy keményen hajt és ettől büszke arra, amit elért, hanem anélkül, lustán, eleve, a létezés jogán, belehullva az ölelésbe – ez a különbség a gyerekkori szeretetvágy és a felnőttkori becsvágy között: utóbbi lények, a felnőttek, melóznak, és a kudarcot, a botlást vagy a teljes kudarcot is jobban viselik.

Ha egy gyerek keményen hajt a szeretetért, elismerésért, figyelemért, az már traumatünet.

Felnőtt embereknek nagyon nehéz mentségeket keresni. Pusztítóak, ijesztőek, harsányak, agresszívek. Én látom bennetek azt, aki jó akar lenni, jobb akar lenni, akit dicsérjenek, akire figyeljenek, és aki mindenféle nyakatekert gesztusokra is képes ezért.

Ennek a kínlódásnak akkor van vége, ha önazonos vagy: elég magadnak, egyedül meg tudod élni, hogy jó vagy. Amikor a helyeden vagy, amikor boldog vagy. Valamennyire kell, hogy legyen egy arc közel, valaki, aki simogat és édes szavakat suttog neked, de legalábbis ennek az emléke, önmagadért szeretnek. De e tekintetben nem ez a lényeg, inkább egy bármilyen boldogító, erőt adó, szenvedéllyel végzett tevékenység. Nem az, hogy eltitkolod a fájdalmat, mutatod, hogy működsz, hanem az, hogy felszámoltad a fájdalmat, nem rág már belül.

Én, komolyan mondom, megölelnélek most titeket, mindenkit, aki ezért nyüszít, ettől lesz fura vagy gonosz. Biztos mert ilyen érzelmes napjaimat élem, meg a ketó engem szentimentálissá tesz. De mondanám, hogy csss, nincs semmi baj, értem én. Gyógyuljatok!

mire volt jó ez a hét év?

Ezt a részt kiszedtem az új bloggerválaszolból. A felvetés, ami, ha nagyon jóindulatúra átfogalmazom, ilyesmi:

a titkos történetek eleve üzleti céllal íródtak? azért ígérted be őket így, hogy nőjön a bevételed?

– alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjam, hogy is alakult ki az, hogy már produktum is van, nem csak blog, és nem érzem magam kényelmetlenül, ha a munkámért fizetséget várok.

Ugyan, kérdezte a blogger, homlokát aszimmetrikusan ráncolva, miért is ne szeretném, hogy nőjön a bevételem, ha ez nem hiú ábránd, és mindenki, akinek tiszta a szíve, jól van vele? Bővebben…

kinek akarsz tetszeni?

Rég nem találkoztam azzal a tömény frusztrációval és gyűlölettel, az elméletgyártó-önigazoló kényszerrel, ami a férfihang nevű oldalon található, minden egyes posztban, hát még a kommentek hordahangulatában, dús vesszőhibák és egyeztetési hibák között. Mert ez döntés. én döntöm el, mit olvasok.

És nem is hergel fel akkor sem, ha idetolják. Mulatságos inkább, mit ki nem találnak azok, akiknek nem jött be az élet, és nem is kaptak észbe, hogy tán ennek nem a nők az oka. Ilyen van? Hüledezem.

A minap, Bővebben…

leleplezett celebek

Ha megnyugtat, hogy valaki milyen szarul néz ki, akkor te nézel ki szarul, de legalábbis ezen görcsölsz.

Régebben, mondjuk húsz éve még nem működött a net demokráciája, a közösségi kontroll, ezért hatékonyabban prezentálta a média az illúziót. Mi pedig elhittük: a híres színésznők, modellek hibátlanul szépek. Rózsaszínűt finganak, harmonikus házasságban élnek, sose depisek, nem híznak el, boldogok és kacagnak. A kilencvenes években általános csodálat övezte a tévében látott, koncertező, színházban játszó hírességeket. Ők voltak az izgalmasak, mi az átlagosak. Átjárhatatlan volt a világ egyszeri és híres ember között. Aki mégis elhízott, egyszerűen elbújt. Akkor még… Bővebben…

az önbecsülés – és ami nem az

Ha esetleg úgy érzed: fasza vagy (önbecsülés), akkor nagyon nem mindegy, mitől érzed ezt.

Életemnek termékeny, depressziómentes, ihletett szakaszát élem most. Zord részeken kapaszkodtam, szeles és nehezen járható, beláthatatlan szakaszok után most itt vagyok a vadvirágos, szemhatárig elnyúló fennsíkon. Nem egészen olyan, mint hittem. Nem attól jó, nem úgy jó. De jó.

Több része van ennek az állapotnak: Bővebben…

a szerénység parancsa

Hogy én mit gondolok magamról?

Kérdi a kommentelő.

No de bármit is gondolok, annak mi az alapja? Ez az én kérdésem. Mert nem mindegy, ki van magáról szerény véleménnyel. A szerény teljesítménye miatt, vagy mert – újítóként is, felmutatható eredménnyel is – már kötelező előadni, hogy ez semmiség. Ugyan…!

Nem annyira gondolkodom én. Benne vagyok. A valóság nagyon erős, kihat mindenre. Egy biztos: elbírom a valóságot. Ez is valami.

Eleve: élünk, egészségesek vagyunk. Nem gyűrt maga alá az, ami velünk történt. Ez önmagában nagy teljesítmény. Én ennek is tudok örülni. Ki hitte volna, hogy ezen felül extrákat tartogat az élet?

Ó, basszus. Nem az élet. Én nem leszek szerény. Ez az egész erőltetett, önlerontó, szimpatikusnak szánt, helyezkedő beszédmód: jaj, csak ne zavarjak másokat, nehogy azt higgyék rólam, hogy nagyképű vagyok. Aki ezt várja el, akit zavar a teljesítmény (mert erről van szó), annak én nem akarok szimpatikus lenni.  Bővebben…