M. Györgynek
Nekünk nagyon progresszív gondolataink vannak (lettek) itten. Figyelünk, ráébredünk, és pörölünk az égbolttal: de hát miért ilyen a világ, mennyivel jobb lenne mindenkinek amúgy! Annyi szenvedést termelnek a rendszer jellemzői, hát miért nem lehet a rendszert megváltoztatni?
Például hosszabb ebédszünet, hatórás munkaidő, és kötelező juttatásként mindenkinek kondi- és fürdőbérlet. Csupa boldog, energikus ember. Hm? Bővebben…
Az miért van, hogy gyerekeinknek, jogfolytonosan még a nagyobbacskáknak is valami tompított világot szánunk? Őzikéset, jézuskásat, méhecskés-virágosat? Nem akarjuk terhelni őket.
Minket leköt a devizahitel, a HPV-szűrés, az iskola előtt grasszáló exhibicionista, a gázai övezet, a házasságunk ordító kudarca.
Őnekik arról mesélünk, hogy a nyuszi hozza, hogy a jó elnyeri jutalmát, hogy a testvéreknek szeretniük kell egymást, hogy Mátyás igazságos volt, hogy csak akkor halsz meg, ha már nagyon öreg leszel, hogy a pap bácsi szereti a gyerekeket, hogy a főzelék szomorú, ha nem eszik meg, hogy apa elutazott, de majd jön, hogy a tanár néni tudja jól, és szót kell fogadni, hogy a szorgalomnak meglesz a gyümölcse, s hogy akinek tűhegyes a ceruzája, az sokra viszi. Bővebben…
az ágyon. Tangát írnál, ha kattintást vadásznál, és mert az, de azért kattintást vadászol így is. Nézz végig, nézd, mi van itt, ezen a csodálatos, intim hálóhelyen. A hidratáló krémed elfogyott, a babaolaj feldőlt és befizetetlen csekket áztat, a mécses ellobbant, dizájnos tartójának, amelyet otthonod ékének szántál, kerülöd a pillantását. Megutáltad, rajta elszáradt jázminág, és, igen, március egy napsütötte délutánja óta egy muzeális leánykökörcsin. A hajópadlón éjjelilepke-tetemek, gyerekruhák, félbehagyott regények, gyűrött törülközők, gyerekkori fényképek, legókockák, gyanúsan tiszta fülpucoló pálcikák. Hát mi ez itt, élet…? Bővebben…
Belelógok én az életetekbe. Nem alszom éjjel emiatt. Habozok, kirakjam-e a bejegyzést, és nem magam miatt. Hogy kiben mit váltanak ki a szavaim, mekkora a felelősségem, kit sodor mélységes belső válságba a mondatom. De én nem tudok nem így írni. Igen, felhasználok mindent és mindenkit. Elsősorban önmagamat. Bővebben…
A Liebster-díj egy bloggertől bloggerig utazó vándordíj. Ez a kezdeményezés Németországból indult azzal a céllal, hogy új blogokat ismerjenek meg az olvasók. Ha egy blogger megkapja, akkor válaszolnia kell az adományozó kérdéseire, majd további 11 blogot meg kell jelölnie, akiket érdemes olvasni, követni.
Csupa értékes, komoly blog jelölt eddig. Köszönöm, és igazán ne haragudjatok, de nem folytatom a láncot.
Ha szeretnéd látni, kiket olvasok, akkor a főoldalon az oldalsávban megtalálod: olvass igényes blogokat! De ez teljesen esetleges, azok közül választottam őket mint legjobbakat, amelyek szembejöttek. Biztos van még sok más igényes blog.
melléknevek sorozat 2.
hirlandónak
Ne becsüljük le a bűntudat szerepét a jellem formálódásában. A bűntudat hasznos jószág ám, az abszurd példaképekkel együtt. Kordában tartja a gyereklelket. Szorongó, megfelelni vágyó, sok mindenre rávehető, szeretetéhes emberek tömegei… kitűnő diktatúra-alapanyag.
Nem lesz ez se enciklopédikus írás, csak egy vetületet szeretnék megírni.
Én úgy olvastam gyerekként a Szentek életét, mártírhalálról, kitartásról, önfeláldozásról, szegénységről, mint más az Ivanhoe-t meg a Nyomkeresőt. Bővebben…
melléknevek sorozat 1.
Élvezem az okos emberek társaságát.
Nem az okoskodókét, nem a magukat okosnak hívőkét, nem a címmel-ranggal rendelkezőkét. Hanem az okosakét. A finomakét és erősekét. Akik értik és jól tudják a szavakat.
Másunk sincs. Bővebben…
