a semlegesneműek vécéje

Ez most elterjedt a médiában: a gúnyolódás a semlegesneműek vécéjén. Továbbá az LMBTQIAWFNYRF satöbbi identitás. Hogy itten harmincféle szexuális identitást kéne számon (és tiszteletben) tartani. Ezt akarják a feministák, a genderhívek (őket mint valami elborult törpe kisebbséget, néha pedig titkos összeköttetésekkel és pénzekkel bíró, kvázi szabadkőműves csoportot emlegetik, akik világuralomra törnek, és igazi szándékuk a hálószobákig terjedő diktatúra). Ezzel foglalkoznak a genderisták, ilyen konferenciákat tartanak, miközben emberek éheznek, és anyósom is eltörte a lábát…!

Valószínű, hogy találkozol ezzel a fajta olcsó célozgatással, ezért most a magam eszközeivel (közepes tájékozottságommal, kevéssé elméleti hajlamommal, viszont jelentős egyenlőtlenségügyi érzékenységemmel és frappírozó lényeglátással) szeretnék rámutatni, hogy miért vagy borzalmasan igénytelen, ha ebbe beleállsz. Bővebben…

húsz év múlva

Ez is vers. Nem szeretem amúgy, de most nagyon adja magát. Mert hogy van, ami húsz év után se változik. És valami olyasmi a lényeg.

Itt ülök most, már itthon, János síeléshez vett kék selyem garbójában (underwear. Tudtátok, hogy a selyem meleg? és a gyapjú is tud hűvös lenni?). Fúj a szél, és sírok.

A zene világnapján koncertre mentem, a huszadik jubileumát ünnepelni a kórusomnak, melynek alapító tagja vagyok.

Biciklivel megyek odáig, ahonnan a busz még jó fél órát. Egyszerűen: minimálruha, de magassarkú (átvettem, nyugi, a biciklin az ezüst rózsás van).

Repülök. Könnyű vagyok. Zene lesz, és rég látottak. Bővebben…

tanuljunk magyarul 28. – a költői kérdés

Azt hiszem, ezt a fogalmat nem használjuk mindig pontosan.

Költői kérdés: amire nem kell válaszolni. Miért? Mert nem azért van feltéve.

De miért?

Nincs válasz? Nem tudjuk a választ? Vagy értelmetlen a kérdés? (Hány éves a kapitány?)

Vagy nem elegáns válaszolni, mert úgyis csak egyetlen válasz adható rá? A költői kérdés gyakran sugalmazza a válaszát: a kérdés jellege vagy megfogalmazása miatt a válasz triviális, ezért dacosan felszegjük a fejünket: nem engedünk manipulációnak, effélébe értelmes ember nem megy bele.

Vagy mert nem lehet megválaszolni? Ez is érdekes értelmezés, még visszatérek rá, és megtámogatom egy nagy költővel.

Ő ezt idézi:

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?

Ami szerintem valódi, filozófiai kérdés, nem költői. Én legalábbis mindig így gondoltam rá. Hogy az is nagy, aki tűri, és néha fegyvert ragadni nagyobb gyengeség. Hát nem? Pedig Hamlet itt éppenséggel annyi halogatás után rábeszéli magát a tettre. Amely aztán annyira nem áll jól neki.

Ami biztos: a költői kérdés csak formailag kérdés, valójában állítás.

Megint a műfajok, szövegtípusok, regiszterek érzékeny beazonosítására és a nekik megfelelő értelmezési eszközök váltogatására biztatnám fogékony olvasóimat. Tudjuk, milyen típusú szövegekben van helye a költői kérdésnek, és azokat a fajta szövegeket tudomásul vesszük, nem állunk le velük beszélgetni.

Parlamenti interrpellációban, például (hehe).

Kossuth-díj-e a jutalma a nemzet- és vallásgyalázóknak?

A két említett magyar állampolgár kitüntetése azt jelenti-e, hogy a művelődési kormányzat a jövőben hivatalos rangra emeli és követendő példaként állítja a magyarság elé vallásának és nemzetének ocsmány, mosdatlan gyalázását?

Védőbeszédben is okés. Publicisztikában. Ünnepélyes szónoklatokban, kiállításmegnyitókban, nekrológokban, szóval, általában a retorikai teljesítményekben. Hazafias költeményekben, és, mint Hamleté, drámai monológokban is. Ám az újságírás tényműfajai jól teszik, ha kerülik. Regényekben is viszonylag ritka, úgy értem, a főszövegben: a Bovarynéban is csak a tenyészállatvásár-jelenet idézett megnyitóbeszédében szerepel, amely a regény szimmetriatengelye és csúcspontja, hallatlanul szórakoztató, korát messze meghaladóan láttató, kommentár nélküli valóságábrázolás, ahogy a szónoklat részletei váltakoznak Emma lobbanó szerelmével.

Vitákban a költői kérdéseknek nem sok értelmük van, bár gyakran használatosak, de rosszhiszeműek, nem állják ki a logika próbáját, a fent említett okok miatt. Baráti diskurában sem haszálunk költői kérdést, mert méltán rossz a híre: demagóg, nincs benne nyitottság, győzködős. Monológba való, megfojtja saját válaszát.

Hasonlítsd össze ezeket, az egyik egy fiktív hazafias tüntetés szónoklatából, a másik egy romkocsmában (!) kesergő barátnőtől:

Fig. 1.

Azért küzdöttünk-e annyit, hogy mindazt, amit elértünk, most senkiházi idegenszívűek hordják röhögve szét?

Neeeeem…!

Fig. 2.

De most én tényleg végignézzem, ahogy megcsal az orrom előtt?

(…)

Petri György az említett költő, és ő azt állítja, a lét végső kérdéseiről van szó. A Beszélőből való a glossza, gyönyörűen írta meg:

A költői kérdés megkérdőjelezi tudományos racionalitássá felstilizált rutinjainkat, olyan, mint egy komótcipőnkbe esett sliccgomb, feltöri logikai talpunkat. Megengedhetetlen-é a halálbüntetés? Van-e egyáltalán értelme a büntetésnek? Állatias bosszúvágyunkat elégítjük-e ki, vagy helyreállítjuk a megsértett erkölcsi világrendet? Nevelnek-e a nevelőtisztek, avagy csak sanyargatnak amúgy visszataszító nyomorultakat, akik mindazonáltal mégiscsak embertársaink?

(…)

Ezek a kérdések éppen megválaszolhatatlanságuk miatt termékenyek. Ezek és az ilyenfajta kérdések azok, amiket naponta fel kell tennünk magunknak. Úgy tűnhet, mintha kötelező mazochizmust, napi öngyötrést javasolnék terápia gyanánt. Nos, ezt vállalom. Az erkölcsi és szellemi épség és egészség nem állapot, amely egyeseknek megadatik, másoknak nem, hanem egy lehetőség, amiért naponta kinek-kinek meg kell küzdenie. Ezért szeretnék költői kérdéseket feltenni ezen az oldalon saját magamnak, barátaimnak és azoknak is, akikkel vitában állok.

http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-koltoi-kerdesrol

Kiemelés tőlem, a szerk. Szép-e? Ha jól számolom, ez 1986-os szöveg, ha a Beszélő 1981-es indulását vesszük.

Petri György egyébként a másik Kossuth-díjas “magyar állampolgár”, akinek “vallásgyalázása” ügyében az irodalmat ugató dr. Torgyán interpellált 1996-ban, de ez most csak véletlen egybeesés. Ennek a tanulmánynak a 149. jegyzetében olvashatsz további részleteket.

(Ha most meg vagy lepődve, hogy én ilyen szerzőket “propagálok”, vagy meglepődve nem vagy ugyan, de szívesen belekötnél, akkor visszakérdezek: milyen blogot olvastál eddg, mit hittél, és mit szeretnél itt? Magyar szakos vagyok, irodalomértő, igen jó tanáraim voltak, említett szerzőket elég alaposan ismerem, és esztétikai alapon, kiállásaik, politikai szerepük miatt is nagyra becsülöm. Kifejezetten nem vagyok ún. konzervatív, ami azt jelenti, hogy nem szeretek elfogultságokat keverni az identitásomba, de ennél közelebbit már nem tudok magamról mondani. Habár a Kossuth-díj hagyományosan politikai jellegű, a kormányzatot a /nép/köztársaság letéteményesének tartó politika díja, az nagyon szomorú, hogy ennyire aktuálpolitikai jellege lett.)

A tanuljunk magyarul! sorozat jobb-rosszabb darabjai:

https://csakazolvassa.hu/tag/nyelv+sorozat/

 

mi legyen a szavakkal?

Két évvel ezelőtt gondos, ám felületes kutatás után végigvettem volna, hogyan lett a negróból black, aztán Afro-American, és hogy vált mindegyik szó sértővé és gyűlöletkifejezővé.

Most már csak annyit kérdezek: mi legyen a szavakkal? Szegény, jó szavakkal? Bővebben…

egészséges menza

Hogy lehet, hogy nálunk minden félremegy?

Hogy minden újítót és újítást kiröhögnek és ellehetetlenítenek és koncepciózusan félreértenek?

Hogy lehet, hogy ennyire nem mozdul a magyar észszerű, egyszerű ügyeiben, csak akkor, ha pátosz van és tragédiaesély, de akkor viszont hepciáskodik?

Hogy mehet ilyen szegénységben ekkora pazarlás?

http://civilhetes.net/a-menzareform-kovetkezmenye-amivel-senki-sem-szamolt

Olvasom, hogy a gyerekek ehetetlennek tartják a menzai sótlanabb levest, a halat, a párolt zöldséget, a céklát (minő borzalmak!).

Hogy nem eszik meg a gyümölcsöt sem.

Hogy az a vágytárgy, amit a jobb módúak esznek: pizza, csoki, csipsz. Ha tehetnék, ilyeneken élnének. Látom én is, ötkor kiözönlik a rendőrtisztiről a diáksereg, tele a CBA, nem bonyolítják, péksüti van, ice tea, csipsz, sós mogyoró.

Ha ez nincs, tésztát, paprikás krumplit, ismerős ételeket enne a nyomorban élő diák.

Bővebben…

megzsarolt nők

Itt látható a nagy hírű bűvész!
A lábával karikázik,
a kezével citerázik,
az orrával orgonázik,
a fülével figurázik,
a szemével gurgulázik,
a szájával vacsorázik!

K. S. Zs.-nak

Tegnapelőtt (javítom “tegnap”-ról, elsüvített mellettem a szerda, most is rohanok) konferencián voltam. Ritkán megyek ilyenre, ezért is pezsdítő élmény. Szeretem ezt, rákészülni, megjelenni, emberek között lenni, figyelni, új megfogalmazásokkal és mentalitásokkal találkozni, és hát ebből bőven volt. Játszóhely is volt gyerekeknek, vittem a kisebbik kicsit. Nagy köszönet érte a szervezőknek.

Szerelem: Személyes? Politikai? volt a címe, egészen különböző szakmájú emberek tartottak előadásokat, izgalmas fókuszokból. Bővebben…