miért borzadok a szexpozitívoktól?

Milyen semleges szavakat használok, nem? A semlegesség gyönyöre, ez a normám mint blogírónak. Nem kedvelem, amikor már a jelenségek megnevezésében is torzítunk, gúnyolódunk.

Mondhattam volna pedig, hogy magamutogatás. Vagy perverzió. Meg önző, őszintétlen parádézás. Meg midneféle divatos identitás. (Fontos állításom lesz: valójában, a gyakorlatban ugyanazt jelentik, mint a sex positivity.)

Másrészt meg… milyen provokatív ez a cím. “Borzadok.” Nem provokációból írom, hanem azért, hogy a zajban ki lehessen mondani: lehet, hogy nem menő, lehet, hogy nem erre kapják fel a fejüket a népek, de ez nem is szempont… én azt szeretném megmutatni, hogy vagyunk egy páran, akik az egyszerű, humán lényeget keressük. Attól vagyunk boldogok, és nem a diszkógömbtől.

Szépen, szelíden.

A hagyományos verzió pedig nem egyenlő az elnyomással, a bigottsággal, sem az unalommal, sem a normatív többség imperatívuszával, hogy hogyan kéne élni és mit kell szégyellni.

Semmit nem kell szégyellni, mindent meg lehet élni – csak épp nincs mit szégyellni.

Aki rendszeresen itt van, követi a folyamatokat, a gondolatözönt és a mindenféle állomásokat, az láthatja, hogy körülbelül kilenc hónapja, mely egy teljes terhesség, én elég meredek dolgokat is ki merek mondani végre, és nekem ez felszabadító. Olyanokat, amiket valójában mindig is gondoltam. Ami fröccsöntött, ami trendi, felkapott, és ami nem tiszteli az életet, a teremtést, azzal én kritikus voltam. Akkor is, ha környezetvédelmi hájp. Minimum annyiban voltam kritikus, hogy soha nem vonzottak az új kis szekták. A kink, a queer, a poliamor se, a társkeresőzés se. Vagyis, ez nem pontos. Engem sok minden vonz, de azt magánügynek gondolom, nem fogom a blogon taglalni, mi az, amitől tíz másodperc alatt elmegyek. Soha nem tudnék menősködni azzal, miket kedvelek a legszemélyesebb pillanataimban. És mint közösség, mint kontent sem ízlésem ez. Amint kihirdették magukról, amint elnevezték, amint tábor és identitás lett, nekem már nem tetszett. Nem tartom felszabadítónak meg tabutörésnek.

De most le is írom, nem csak elfordulok. Szerintem válságtünet az, hogy a mai netező tömeg ennyire akar valahova tartozni és magáról fura dolgokat öntudatosan hirdetni.

Minek a válsága?

Annak, hogy nincs isten, istenük. Zavaros a kor. És: megörgedtek, és megunták azt, amiben éltek. De nem tudtak igazán produktívan, szépen kilépni belőle, ezért ilyen nyomorú pótlékokat keresnek, hajszolnak, futtatnak fel.

Mindez persze vicces és színes, vagy épp megrendítő, ha Almodóvarnál látom, a Rossz nevelés, az Asszonyok…, a Matador vagy a Mindent anyámról világa. De amikor az ismerőseim ezeket a förtelmes oldalakat lájkolják, én elképedek.

Mindenki hogy megrogyott. És keresi, hátha lesz még valami. Hátha nem csak ennyi az élet.

Ahogy G. fogalmazott, azért nem látunk szép testű, nagyra hivatott, pörgős huszonéveseket Hummel Zsolt szektájában, mert ha van egy vizess rongy, abból eleinte ömlik a víz, a végén pedig, az utolsó cseppeket, már nagyon kell facsarni.

Mit is mondhatnék.

Aki óvatos és vanilla, az persze lehet, hogy azért az, mert minden mást megtilt a kis hagyományos élete: férj, elvárások, sütisütés a farsangra, és mit szólna a kanonok úr, ha látná a facebookon (ez jó, a facebookozó kanonok!), hogy bukkake fétis partin voltam, mert ő a konkurenciához jár.

De én nem vagyok olyan életben. Nekem így alakult az életem, és alkatilag sem tudnék olyan életben létezni. Szabadon vethetném bele magam a bármibe. Tabut is szívesen török, mégsem vetem bele magam. Nem érdekel az egész izgizés. Pedig nem akarok itt savanyodni, hallod, Pearl, ne legyen semmi savanyúság az értékrendünkben! Aki óvatos és vanilla, noha elmehetne salty caramelnek és egynapazélet partikba járhatna, az néha azért az, mert tiszteli a dolgok eredeti lényegét. Nem emelte meg a szexuális ingerküszöbét erőszakos stimulusokkal, nem unta meg a szex jó öreg formáit. És nem csak érdektelennek, de elég viccesnek is találja a kis csoportokat a neccharisnyáikban, a maguk felszabadító szövegeivel. Akik leprűdezik. Minek morál a szexbe? Sex negativity! Elfojtás! Korlátozott orgazmus! A vágymegélésnek nincs meg a hummelzsolti mélysége!

A szex komoly dolog, asszonyok. És férfiak. Akinek nem az, az kondicionálva van, hogy ez játék és unaloműzés és közösségi esemény és extraság. É shogy az ingerküszöb korlátlanul emelhető.

A lényeg egyszerű. A test ügyében is. Aki szembenéz a negyvenes testével, és elmegy futni, úszni, nehezet emelni, böjtölni, aztán meg forró kacsacombot eszik, az is a dolgok lényegét tiszteli, a maszktalan valót. A smink és rafinált “stílusos” öltözködés helyett. Meg a pak choival körített füstölt tofu helyett.

Hogy engem mennyire nem érdekelt az se, sose, a smink meg a kajarecept, a”divat”, a “gasztronómia”, a textilszatyros környezetvédelem. Tékozlásnak, pénz- és időpocsékolásnak tartottam.

A konzervatív érv a szexualitással kapcsolatban, hogy élvezet ide, élmény oda, fogamzásgátlás amoda, valahol az egész mégis a gyerekcsinálással kapcsolatos. Élet foganhat a szexből. Tehát kétnemű. Tehát nem játék. Tehát személyes, súlya és felelőssége van. Tehát nem jog. Ami játék, az valami egész más, az inkább olyan, mint a koncertre járás vagy a karnevál.

A gyerekek alapesetben szexből, eksztázisból lesznek. Én pedig, aki nem vagyok konzervatív, de valamennyire mégis, azt mondom, hogy ennek a ténynek a tisztelete az, amiért én, köszönettel, kimaradnék a kinkségből meg mindenből, aminek nem ez a sűrű lényege, hogy “ebből lesz emúgy a gyerek”. És emiatt olyanokkal találok egyezést, akik szintén nem váltották eurocentre a szexualitást.

Élmény számomra, hogy az olvasóim erre nem kezdenek dühös butasággal vallatni, hogy akkor én biztos nem védekezem, meg csak akkor szexelek, amikor gyereket akarok és micsoda prüdéria ez, és ugyanezt mondják a fundamentalisták is.

Nem tudom. Magam is zavarban vagyok ettől. De én nem erőltettem magamra ezeket, ez nem elv és nem korlát. Inkább úgy látom, hogy az ízlésem, az alkatom nem enged mást. És olyan jó ez. Nagyon is élhető volt az is, pár évig, hogy nincs senkim, és szétedzem, acéllá kovácsolom a testem, és közben a múltamat, a veszteségeimet is feldolgozom azon a hőfokon, és olvasok és töprengek, az erdőben bolyongok és nincsenek pikáns sztorijaim. És lett ebből egy ember, aki képes kapcsolódni, szeretni, örülni a kettőnek – a kettesbennek. (Én vagyok az ember, magamról beszélek, az újraszületésemről.)

Ezért és innen értelmetlen és röhejes is az igyekezet, ahogy magukat szexinek, kapósnak meg bevállalósnak prezentálják, ahogy identitásokat fabrikálnak és lobogtatnak, ahogy ismerkednek, ahogy tanokat terjesztenek, amikre vágynak és amikkel vádaskodnak (“sajnos, a társadalom”), ha nem jön nekik össze a hummelzsolti eszmény. Kedves emnberársaim, az senkinek nem jön össze. Ahogy élményt hajszolnak, ahogy megtetszik nekik a BDSM, ahogy elidegenednek a szexualitás szakralitásától. Az összes traumaalapú kinkség és “nyitottság”. A szexuális okosságok, a képzéseik, a jónimasszázs, az eseményeik, a játékok meg jelmezek. Nem, nem vagyok elfogadó, ez nincsen rendben. Miközben érdekesnek tartom őket, meg akarom érteni mindezt jelenségként, regényanyagnak is kell – a poszt megírása közben véletlen egybeesésként hosszan cseteltem egy transzvesztitával, szívből. És szívesen olvasok a japán kötözős kultúráról is.

Csak itt, az életemben legyen nyugalom. Elég a hangja, a szava, a közelség, az egymás karjában alvás. És minden olyan magától működik, nincs még tovább, keresés-hajszolás, nem is “dolgozunk rajta”, csak létezünk. És ha ez nincs, akkor ne legyen másfajta, hígabb. Kevés volt, és a kevés mind szép és egyszerű és lélekdús. Nekem nem menőség és identitás ez az egész. És nem is érdekel lélek nélkül.

Szerintem ha a humán szépsége a szexnek játszadozássá válik, akkor beomlik a teremtés rendje. Ha ki is hirdetik, akkor végképp műanyag az egész. Az pakolja a szextémát identitásnak a kirakatba, aki nem elég okos és érző. És ez az egész, amit kinkségnek neveznek, dezintegrál, elszakít attól, ami humán.

Nem vagy ufó.

5 thoughts on “miért borzadok a szexpozitívoktól?

  1. igen, közelében voltam, mind pótlékok, egyik traumából bele egy másikba, mélyebbe. láttam kik vannak benne, kik szeretnék ezt nagyon identitásnak. És a megérkezett, emberi oldalról nézve mostmár az egész még kontrasztosabb, még élesebben leválik a hamis a valóról, az erőltetett a humánról.
    a vanillák cikizése meg egyenesen elborzaszt, mert sok szexuálisan nem funkcionáló kink mondja ezt, akik szexulitását a pornó forgácsolta szét.

    Kedvelés

  2. Amit láttam ebből, hogy olyankor kezdenek az emberek belecsúszni a fétisekbe, BDSM-be, amikor valamilyen válságot élnek át, és ahelyett, hogy azzal foglalkoznának belemennek ezekbe a pótcselekvésekbe. Ugyanúgy megpróbálják kiszervezni a helyzet megoldását, mint a fogyókúra, életmód, egészség témában. És nagyrészt ugyanazzal az eredménnyel.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.