Aki tudja a dolgát, és teszi is lankadatlanul, szenvedéllyel, a maga belső mércéje szerint, azt nem lehet bántani.

Aki le meri szarni, ki mit szól, meg hogyan legyen népszerű, meg hányan tartanak vele, az hegy tetején van.

És aki kialakította az életét, világosan látja, miben hisz, mi az öröme, mi a célja, azon nincs fogás.

Minden nap megélem a szabadságot, a hajnali csöndet, a verítéket, az erőt, a szeretést, az alkotó munkát és a kompromisszum nélküli őszinteséget, és ezért velem nem lehet elbánni.

Semminek nem vagyok kiszolgáltatva. Engedem, hogy átfolyjon rajtam és egy pillanatra megnyilvánuljon bennem az élet. Ha már nem jó, nem működik, nem öröm, nem hiszek benne, akkor nem csinálom tovább. Ez azt is jelenti, hogy amit hosszú távon csinálok, az viszont biztosan működik.

Semmiért nem adom a méltóságomat, és senki nem fog sírni, toporzékolni, dühöngeni látni. Ha sírok is, az nem válik eszközzé.

Soha nem fogok félni kimondani azt, ami fontos, akkor sem, ha ez éles és kellemetlen. Senki nem tud elhallgattatni.

Hajnal van, dereng már a hegyoldal, nagyon szépek a fények, és én megyek, megint, ma is megyek, halad a láb és dolgozik a szív, és boldog várakozás van bennem azzal kapcsolatban, ami lesz még egész nap.

Szél simogat, lepke száll a vállamra, filmet nézünk, süti a nap a fenekemet, aztán a kicsit, de nem túl hűvös bambuszpadlón állok, kávét nyomok, tollasozunk, és nem hiányzik semmi.

Aki képes vállalni magát csapzottan és rövidülésben, nem csak akkor, ha úgy állította be a telefont, az kimarad a felszínesség nagy forgatagából. Amije van, az magának van: megdolgozott érte. Nem a mutogatás a lényeg, és nem kell senkivel összehasonlítani.

De megmutatni, megfogalmazni jó, mert azt viszont lehet szépen, építően. Mivel a blog fontos szála az életmód, a természetben léttől az edzésen át a böjtig és hidegtűrésig, semmi okom rá, hogy erről csak dumáljak, és e tartalmak fedezetéül ne mutassam meg, hogy állok a folyamatomban. Komolyan csinálom, és ezért én hosszan és fájdalom és az elkerülhető betegségek nélkül fogok élni, hiába kárognak azok, akik elmulasztották ezt a munkát és tudatosságot.

Csak ennyit szerettem volna ma mondani.