nem jó az a nagy szélsőség

Ezt egy időben nagyon is így gondoltam, én is. Így illik: józanul, középen, mérlegelve. És megengedő voltam azokkal, akik egy kicsit jobbikosak vagy rendpártiak, ne vesszünk össze elveken, elvégre, inkább ne is beszéljünk róluk.

A szélsőség nem jó – láttam mindenféle értelmes ügyek kapcsán, mennyire torz, ha túltolják vagy harsognak. Félremegy az egész.

Ma már világosan látom: nem azért megy félre, mert “túltolták”, hanem mert nem értették meg a lényeget. Opportunisták voltak: saját pecsenyét sütögettek eszmék lángjánál.

És azt is látom már, hogy a forradalmárok, az őrültek szerepe sokkal nagyobb, mint hinni szeretik azok, akik a változásoknak csak az előnyeit élvezik, és közben csóválják a fejüket. De itt tényleg bármiről lehet szó, rockzenétől az emancipációs mozgalmakon át a faölelgetésig.

Csak hát úgy neveltek engem, hogy szépen, mértékletesen, szabályosan. Nálunk még be se rúgott senki, nemhogy valami maoista hetvenes évekbeli bulihangulat lett volna. Vagy Woodstock. Vagy Jimmy Hendrix.

Nem voltak eszmék a születési családomban, nem volt értékrend, világos választás. Volt helyette egyéni pszichózis és vallási őrület. És túlélés, Kádár-károsult üzemmód, és élni gyávaság és igazodás.

Aki végiggondolja a dolgokat, az radikális lesz, nincs más választása. Bővebben…

mi mindent őszintén megbeszélünk az én mucikámmal

Mintha erről én már írtam volna. Lajosom, vagy hogy. Volt már ilyen poszt?

őszinte – ilyen volt.

Nos.

Én ma már sokszor hallgatok, mert nem lennénk előrébb a szavaimtól.

Szerintem ne mondj el mindent még annak se, akivel összeolvadva élsz régóta. Egyszerűen az emberi kapcsolatok – még a barátság sem – erre valók.

Bővebben…

sajnos, szülés után már

Ez egy baromi érdekes poszt és beszélgetés a redditen:

I remember growing up, my mom, my aunts, and most of my friends’ moms were chubby. All made the excuse “well I had kids so…”. I grew up thinking that was the norm. Then my sister had kids, friends had kids and guess what? They’re not fat. None of them. Opened my eyes to what a load of crap that is. I now have a child of my own and a second on the way… and I’m not fat. Yes, I got a couple of stretch marks from the pregnancy, but I can wear the same clothing as before.

Nálunk is masszív a mítosz, hogy szültünk, az a szép teljesítmény, a többi nem számít: anyuka mondjon le nemcsak az egész életéről, hanem a testéről is. Ha apunak jó lesz így is, paplan alatt, ahol nem vetik meg az olyan pózokat, mint a misszinonárius, akkor csönd legyen. Hát ez van, mindenkivel ez van – mit lehet várni még, esetleg: ahhoz képest jól néz ki. A babáért minden megéri, és most a baba a fontos. Bővebben…

sérthetetlen

Aki tudja a dolgát, és teszi is lankadatlanul, szenvedéllyel, a maga belső mércéje szerint, azt nem lehet bántani.

Aki le meri szarni, ki mit szól, meg hogyan legyen népszerű, meg hányan tartanak vele, az hegy tetején van.

És aki kialakította az életét, világosan látja, miben hisz, mi az öröme, mi a célja, azon nincs fogás.

Minden nap megélem a szabadságot, a hajnali csöndet, a verítéket, az erőt, a szeretést, az alkotó munkát és a kompromisszum nélküli őszinteséget, és ezért velem nem lehet elbánni.

Semminek nem vagyok kiszolgáltatva. Engedem, hogy átfolyjon rajtam és egy pillanatra megnyilvánuljon bennem az élet. Ha már nem jó, nem működik, nem öröm, nem hiszek benne, akkor nem csinálom tovább. Ez azt is jelenti, hogy amit hosszú távon csinálok, az viszont biztosan működik.

Semmiért nem adom a méltóságomat, és senki nem fog sírni, toporzékolni, dühöngeni látni. Ha sírok is, az nem válik eszközzé.

Soha nem fogok félni kimondani azt, ami fontos, akkor sem, ha ez éles és kellemetlen. Senki nem tud elhallgattatni.

Hajnal van, dereng már a hegyoldal, nagyon szépek a fények, és én megyek, megint, ma is megyek, halad a láb és dolgozik a szív, és boldog várakozás van bennem azzal kapcsolatban, ami lesz még egész nap.

Szél simogat, lepke száll a vállamra, filmet nézünk, süti a nap a fenekemet, aztán a kicsit, de nem túl hűvös bambuszpadlón állok, kávét nyomok, tollasozunk, és nem hiányzik semmi.

Aki képes vállalni magát csapzottan és rövidülésben, nem csak akkor, ha úgy állította be a telefont, az kimarad a felszínesség nagy forgatagából. Amije van, az magának van: megdolgozott érte. Nem a mutogatás a lényeg, és nem kell senkivel összehasonlítani.

De megmutatni, megfogalmazni jó, mert azt viszont lehet szépen, építően. Mivel a blog fontos szála az életmód, a természetben léttől az edzésen át a böjtig és hidegtűrésig, semmi okom rá, hogy erről csak dumáljak, és e tartalmak fedezetéül ne mutassam meg, hogy állok a folyamatomban. Komolyan csinálom, és ezért én hosszan és fájdalom és az elkerülhető betegségek nélkül fogok élni, hiába kárognak azok, akik elmulasztották ezt a munkát és tudatosságot.

Csak ennyit szerettem volna ma mondani.

mégse ketó

A blogger összegez és levonja a tanulságokat.

A ketós folyamatomban, tudatosságomban több éves távról beszélek most: 2015 márciusában kezdtem bele a nagyon szigorú ketóba, amelynek kb. másfél év után már egy kissé fellazított, de továbbra is ketónak nevezhető formáját éltem. Az elmúlt időszakban pedig az történt, hogy megírtam a könyvet (december és február között), és egy kicsit kiégtem, elfáradtam.

Mindent tudok már, mindent el is mondok, és pezsdítő, hogy ebből igazi könyv lesz (kiadót váltottam, fölfele buktam, és februárban jelenik meg). Tök izgalmas az elmélet meg főleg a böjt és az OMAD (One Meal A Day, napi egyszer étkezés), de én magam a gyakorlatban, három és fél év után egyre kevésbé voltam ketó. Most már gyógyuljanak mások. Bővebben…

helyek, amelyek fájnak

Mennyi j! Milyen szép. (Ugye mindenki érti, hogy ezek j-k?)

Az én városom! Az a rengeteg pont, ahol jártam, velük vagy rájuk gondolva, és érzelmeim, történeteim kötődnek hozzájuk. És egy kicsit az agglomeráció is a lefedett terület része. És Tihany. És a Fertő-tó. Orgazmusom például Bővebben…

a hét főbűn 6.: a restség

  1. A kevélység.
  2. A fösvénység.
  3. A bujaság.
  4. Az irigység.
  5. A torkosság.
  6. A harag.
  7. A jóra való restség.

Sorozatomat, amelynek öt darabját megírtam 2013-4-ben:

a hét főbűn 1.: a kevélység

a hét főbűn 2.: a fösvénység

a hét főbűn 3.: a bujaság

a hét főbűn 4.: az irigység

a hét főbűn 5.: a torkosság

, ezennel folytatom.

Ez a jó a blogban, ha hosszú távon él: nem számít az idő, az sem, ha most mások vannak itt, mint akkor. Magával azonos a blog, nem koptatja az idő, a maga világában léteznek a dolgai, amelyek eleve is önmagából következtek. Újra elővehető az Együtt jobb!, a helyesírás, régi témák is akár. Már el is kezdtem egy műveltségi tesztet! (Pedig a Polldaddy közben megszűnt-átalakult.)

Az összes többi főbűn (jellemhiba) aktív jellegű: cselekedetet, konkrét viselkedést jelent. Persze lehetsz úgy falánk vagy buja, hogy nem tudsz ellenállni, belecsúszol, de mégis aktívnak kell lenni hozzá, dönteni. Tenni a bűnt. A restség (valójában: a jóra való restség) az egyetlen, ami mulasztásos. Amihez elég csak nézni magad elé, és nem felismerni a pillanatot. Bővebben…