te lefekszel a férjeddel?

Hébe-hóba? Néha nem annyira jó – néha pedig rossz? Semmi kedved, utálod a tested, utálod a férjed?

Vagy: persze, szenvedéllyel? Vagy: se ő, se te rég nem akarjátok már, nem is téma?

Nincs is férjed? Sosem volt?

Vagy: lobog a tűz, ez a legjobb az egészben? Átsegít a civódásokon, a nehéz élethelyzeteken? (Ti hányan lehettek?)

Amikor erről a témáról (szex a házasságban, miért nincs szex a házasságban) írni kezdtem, rettentő naiv voltam még.

Bővebben…

miért választják a nők a faszfejeket?

a mi van a fejekben? sorozatunk következő darabja

az előző (első) rész:

https://csakazolvassa.hu/2019/03/13/a-szuz-menyasszony/

Ó, mindig ez a kérdés. Miért hajlamosak a nők tufa, lélektelenül promiszkuis férfiakért rajongani? Akik rongyként bánnak velük, akiknek nem kellenek – vagy egyáltalán nem kellenek, vagy csak lélektelenül, egyszer…?

Ők volnának az igazi jó csávók? Az ellenállhatatlan alfák? Ezért?

Dehogy. Máshol van a válasz. Bővebben…

miért gondolom, hogy?

fogalmazás

Szokták nekem mondani, hogy oké, hogy a szex számomra emberi kapcsolódás, jóakarat, közelség, teljes lélekkel szeretni, ritka csúcsélmény, kicsit régimódi vagyok mondjuk, de miért nem fogadom el, hogy másnak meg mást jelent a szex, egyszerűbb, érzés nélkül is van, kell mint szükséglet, nem lelkizős ennyire, és nem dugtak meg még engem úgy istenigazából soha.

A nem fogadom el hülyeség, vegán témában is, és ezt jól tudják az itt rég olvasók, akik értik, hogy mit, hogyan, miért írok. A fejedben él a “jaj, letolnak”, a Tanár, de én nem vagyok a tanárod, nem tollak le, ne sértődj meg. Nem kell előttem levizsgázni, nem vagyok senkid, nem a személyedről beszélünk (legfeljebb az esetedről, én is beszélek a saját esetemről), inkább elvekről. És csatlakozol, ha te is szeretnél komolyan gondolkodni azon, hogy a dolgok miért működnek így vagy úgy.

Valóban értékesebbnek tartom azt, ha nem üres, gépies, húsvásár jellegű a szex; elannyira, hogy egyetlen opciónak tartom. Ha nem részeg szégyen, másnap-már-szidom, nagy röhögős sztorik témája, “épp ott volt, megdugtam”, hanem óvom és tisztelem a másikat, ő szép bennem, még akkor is, ha haragszom rá, csalódtam benne. Ez nagyon nagy lecke ám, erre képesnek lenni. Mert ezzel magamat is óvom, tisztelem, a teremtés rendjét, a szépséget, a szentet. Nem azért mondom, hogy ez az álláspont értékes, mert én ezt választottam, hanem azért választottam, mert értékes. Tudatosan, elvből vagyok humán. És lemondok annak az esetleges előnyeiről, ami nem humán, mert nem kell nekem.

Aki szerint a szex röpke és miért ne, és üzlet, aki szerint egy nőért teperni kell, és az érzelem, a szép szavak csak a behálózás eszköze, a nyers késztetés becsomagolása, arról azt gondolom, hogy nem volt kritikus.

Őt erre, hogy kell a szex, mert ösztön és szükséglet, és ő nem tud mit csinálni, hajtsuk fel azt, aki kapható rá, ilyen legyen meg olyan, mert én a tornacipőre gerjedek, meg a szőrös lábat szeretem, ez izgat fel, fétis, extrák és technikák, és az összes többi, minden, ami kiveszi az egyedit, a személyest, az emberit a szexből… őt erre a kultúra tanította meg.

És ő nem volt kritikus. Nem figyelt, hogy ez nem szép, hogy ez túl van gerjesztve, fölösleges, nem boldogít, fájdalmat és keserűséget okoz az, amit eredetileg hajtott és igényelt.

Ez a bajom vele, hogy nem vette észre, mit csinál vele a kultúrája. Hogy ráerőlktzeti a kultúrája azt, hogy ez csak így lehet.

G., aki immár legenda itt, szintén így látja, nálam fiatalabb férfiként.

A szex nem szórakozás. A pornó pedig romboló agymosás, döbbenetes, ahogy ráfeszülnek emberek, aztán követelőzve járják a világot, hogy legyen, létezzen olyan, amit láttak, a SZEX, teljesüljön az, ami beléjük hergelődött. Ha nem tudnám, léteznek gyengéd szexvideók is!

És hajtják, keresik szomjasan, de nincs és nem olyan, és akkor vádaskodnak és megkeserednek, és a nőket hibáztatják. A világ a hibás, mert nekik nem teljesülnek a vágyaik, állítja az összes rendes srác, aki nem olyan jóképű, az incelek, a barátzónában tartottak, a “félénk” fiúk. Ők soha nem értik meg, hogy őket a pornó húzta csőbe,a melyet eredetileg oktatófilmnek, később szórakozásnak, még később hgelyettesítőnek gondoltak, mielőtt eluralta a tudatukat, és velük ezt azért lehetett megcsinálni, mert nem váltak érző, ép, teljes, gazdag lelkű, rezzenni képes emberré. Ebből fakad a durva nőgyűlölet és a nők elleni erőszak számos formája.

Hogy a szex játék vagy funkció, hogy jár, hogy mindig kell valaki, hogy nem lehet egyedül meglenni, az jól bevésődött, és azt hiszik, de nők is ám, hogy ennek így kell lennie. És belemennek olyan kapcsolatokba, amelyek langyosak, nem boldogítóak, de úgy nem, hogy egyetlen, vállalt funkcióját sem teljesíti a kapcsolat: ahol még a gazdasági érdek szerint sem jár jól az egyik sem (felerezsi típusú összeköltözés, ahogy Lobster írja), és nem jó gyereknek foganni belőle, szar a szex, nincs közelség, semmi nincs, csak öregítő, koptató nyűglődés és hiány és beteg kötődés.

A pornó megöli a belső képzeteket, a valódi vágyakat: harsányan felfokozza őkket és a jellegüket is megváltoztatja. Erőszakosan ültet el a tudatunk legmélyebb, sérülékeny, öntudatlan, képlékeny rétegeibe szintén erőszakos képzeteket, tönkreteszi a szerelmet, testre, technikára hegyezi ki azt, ami lelki és emberi elsősorban, és szorongást kelt mindenkiben, akinek kisebb a farka (!), a melle, nem tökéletes a bőre, vagy nem kedveli a szopást.

Nem kell így lennie. Sok fájdalom, csalódottság után ezeket az elvárásokat és hiedelmeket, hogy EZ A NORMÁLIS, le lehet tenni, felülvizsgálni, és ezek nélkül lehet aztán sok munkával szuverén és boldog emberré válni.

Akivel aztán esetleg, amikor épp lágy az este, megtörténik valami nagyon emberi, és ott, és attól szenvedély gyúl és megjelenik a Csoda, ami csak érzékeny, el nem koszolt embereknek lesz valóság, pedig az összes film és sláger erről szól. De nem biztos, hogy megtörténik, ettől oly becses.

És persze engem is a kultúra, sok olvasás, történetek sora tanított meg a másik verzióra: az érzésre, a másik ember teljességének értékelésére, a részletek értelmére, és hogy nem alázom meg vagy tagadom meg azt, akit szerettem, nem játszom kettős játékot, mert ezzel magamat mocskolom be. A kultúrám kultúrproduktumai mutatták meg, milyen szép, mennyire fáj, micsoda szárnyalás a szerelem. Ritka a mennyországi utazás, utána haza kell menni, és egész életedben arra emlékszel aztán.

De ezzel engem a kultúrám, amely nemcsak mocsok, hanem égbolt is, jóra tanított.

Kapcsolódó írások

nyomok egy kis píárt

kétféle szex

barátság férfi és nő között

Létezik-e?

Miért nem szexelnek? Buzi? Nem vonzó? Az egyik vajon reménytelenül szerelmes a másikba?

Ezt amúgy tényleg megkérdezték, és jó, ha tudod, ennyire mélyen tudnak lenni:

…létezik-e valódi barátság férfi és nő között? Ilyen nincs, hacsak nem találják egymást kölcsönösen rondának, vagy irreális korkülönbség vagy valamilyen rokonság van köztük.

Bővebben…

szépeket ír

a szerelmeslevél mint műfaj

A szerelmes levélnek, itt most külön írtam, jelzős szerkezetként, az írásbeli ráhajtásnak és önkifejezésnek széles a spektruma. Megdöbbentő, mik fakadnak fel a pennákból, mi mindent mutatnak meg vagy fednek el az emberről és szándékairól.

Nincs irritálóbb, mint annak a levele: nyáladzása, nyomakodása, akit nem szeretsz. A verbális győzködése, önillegetése, bizonykodása és önsajnálata, együttérzésedre való apellálása. Aki rögtön ajánlattal nyit. Aki szerint csak jól kell fogalmazni, és meglesz az, hiszen ő akarja.

Meglátod a küldeményt, a borítékot vagy az e-mailt, és az az émelyítő érzés, hogy jaj, ne, már megint. Pedig már megmondtad, hogy nem kell, nem, nem, nem ő az. Az első levél még nem is volt irritáló. Az csak meglepett. Bővebben…

a sármos hajóskapitányom

Egy nap felbukkant a csetablakban a hajóskapitány.

Szépeket írt. Jó reggelt kívánt minden nap, bókolt. És mesélt magáról.

Elszorult a szívem. Kedves volt, udvarias. Azt írta, végre megtalálta, akit mindig keresett. Meg szeretne állapodni már. Jóképű volt a fotón. Vártam az üzeneteit.

Ki ne örülne? Ki vágyna ilyenre? Annyira magányos voltam…

Jaj, te. Vágyni lehet. Csak… nem volt gyanús?

Tele van ezzel a net, hogy hányakat vertek át a “romantikus csalással”.

Jól értem, sose láttad, de a levelei alapján megszeretted, és két hét után közös jövőről beszélt? És akkor se szólt a vészjelző? Elábrándoztál?

Vagy volt egy kis gyanú, de végül is, “mit veszíthetsz”?

Egy kicsit se zavar, hogy szépeket írni könnyű? Te hány éves vagy?

A dalia aztán pénzt kér.

Persze nem így. Váratlan esemény: hajótörés, menekülés, apja halála, kalózok. Ő küld pénzt, vagyont, tárgyakat. Bízik benned.

Te csak egy kicsit utalj valami ukrán számára, mert a posta bonyolult, a hajó épp elsüllyed, nincs már idő, és nincs neki senkije rajtad kívülk…

A sors intézte így, bizonyára.

Az iparág azért virul, mert a nők ezt beszopják. Sokan pénzt küldenek ismeretlen profiloknak, és nem baj, ha még sokkal többen nem, mert csetelni ingyen van, automatizált folyamat, és a néhány naiva miatt megéri fenntartani az üzemet.

De hagyjuk ezt. Inkább azt kérdem, a blogon fejleszthető önismeret jegyében, hogy miért hiszi el magáról minden negyvenes asszonyság a válása után, hogy ő, pont ő kell egy jóképű férfinek, komoly kapcsolatra, hogy őt így messziről kiszúrják, az igazi értékeit?

Hogy ezek így a facebookról, fotóról is látszanak? Mindig a középkorúakra mozdulnak rá.

Miért nem tudsz szembenézni azzal, aki vagy? Már nem te vagy a vágytárgy. Különösen nem fotó alapján. Sőt, minél jellegtelenebb vagy, annál valószínűbben kapsz ilyen ajánlatokat.

Vannak, akiket Google-fordított szöveggel vertek át. Nem hallottad, hogy hamis?

Hogy nem veszed észre, hogy az érzelmi, önbizalombeli éhségeddel manipulál a másik? Az sem volt gyanús, hogy magánjellegű dolgokról írsz valakinek, akit még soha nem láttál, és aki lényegi (avagy: lényegi és valós) információt nem árult el magáról?

Velem nem történt iylen, senkinek nem válaszolok, akit nem ismerek és nem is ír értelmes, ügyrendi üzenetet. itt olvastam ezekről:

https://wmn.hu/vim/48007-alomherceg-a-kalozok-fogsagaban–kalandom-egy-tinder-betyar-csapdajaban

https://hvg.hu/tudomany/20181008_amerikai_katona_ismerosnek_jelol_facebook_romantikus_atvereshttps://wmn.hu/wmn-life/49818-hazassagot-igero-amerikai-katonak-es-bigamista-magyar-csalok–ne-hagyd-becsapni-magad

*

Létezik ez nem szélhámos, nem hajóskapitányos változatban is. Tudom, ez már a huszonegyedik század, nem csak a cserkészetben lehet ismerkedni. Sokan valahogy kibírták a társkeresők siralomvölgyét, a cinikus, használhatatlan, méricskélő, aljas tömeget, és találtak egyvalakit, gyémántot a moslékban, aki nem játszadozni akart anyu háta mögött, meg nem is könnyű sikerélményt, vagy faszverés közben írogatni mocsok dolgokat puszta fotóknak tekintett nőknek. Vannak, akik nagy szerencsével, vagy a helyzethez illő, szerény elvárásokkal és aztán emberi befektetésekkel, igaz beszélgetésekkel valóban megismerték egymást, és most boldogok.

Az egyik barátnőm összegabalyodott a lakáscserére jelentkező férfiúval, össze is házasodtak. Sokféle sztori van. Sőt, nekem is kezdődött kapcsolatom neten keresztül, de úgy, hogy neten nem láttam a fotóját sem, csak leveleztünk, és élőpben láttam meg őt először.

Nem féltem, egyértelmű volt az elejétől. Akinek viszont láttam a fotóját, mindenki mindig rusnyább volt, mint a képein, vagy mint akit elképzeltem a leírásaiból, vagy abból az önbizalomból, hogy engem nézett ki magának, és úgy látta, egy liga vagyunk. Csigaszerűen taszítóak voltak.

Általában azt gondolom, hogy aki a neten keres partnert, akinek nincsenek eleven helyzetei, hatékony társas képességei, és nem túl igényes. Vagy csak zárkózott?

Tőlem még ez is idegen, a célszerűsége miatt, a piacjelleg miatt, az akartság miatt, a kiszámítható fordulatok miatt. Ahogvy adatlapok, profilok tömegeit böngészi bárki, és nem embereket lát. A vetítés, a felszépítés.

Ha van jó sztoritok, hajóskapitányról vagy társkeresőről, írjátok meg. Hogy van ez?

jól működnek az emberi kapcsolataid?

Neked jól működnek az emberi kapcsolataid? Vagy örökké konfliktusaid vannak? Bővebben…