valentin-napi bejegyzés

Öt év alatt egyszer sem emlékeztem meg erről a szép ünnepről.

Voltál te már szerelmes?
Igazán?
Mindig így írom: rebbenő módon? És úgy értem: teljes lélekkel, legjobb önmagaddal, érdekmentesen. Hogy a neve kezdőbetűitől hevesen vert a szíved, úgy? Hogy csak nézted volna egy centiről, szempilláját simogatva: te drága?
Nem voltál?
És úgy érzed, lemaradtál róla? Soha semmi? Csak titokban sóvárogtál? Csak egyszer moccant olyan igazán valami, de az sem az volt?
Ne érezd úgy, hogy lemaradtál. Más is lemaradt. Szinte mindenki. Nem, nem azért, mert frigid vagy.
Szólnak a szerelmes slágerek, az isler szív alakú volt ma (de még egy plusz piros marcipánszívecskét is rátettek!), kilencig tartanak nyitva a virágboltok, celebek kérik meg celebnők kezét, majd csókolóznak a címlapokon fél évvel később új celebekkel (hiába, a szerelem!). Minden filmet, könyvet, sztorit a SZERELEMnek nevezett rejtélyes valamivel adnak el. A barátnőd is szerelmes, a férjed legjobb barátja épp válik, mert megőrült – az igazi szerelem mégis olyan ritka, mint sivatagban a virág.
A magazinokban pózok, fortélyok és rafinált fehérneműk, amelyek rajtad persze borzalmasan állnak. Vacsora és velnesz. Mérhetetlenül mesterkélt volna az egész igyekezet, hiszen nem szereted a testedet és nem szereted a partneredet.
Mert szó nincs szerelemről a férfi–nő interakcióban. A forgatókönyv a következő: ha fiatal nő vagy, a szépségedet (annyit, amennyit) és a szexuális hajlandóságodat, gyorsan, amíg még értékes, mézesmadzagként használva bebiztosíthatod magad. Igádba hajthatsz egy bódult férfit, megígértethetsz vele mindenfélét, kipréselhetsz belőle gyereket, megélhetést és – ha elég ügyes vagy – jólétet, családi házat, státuszt.

Aligha úszod meg a forgatókönyvet. Nem lehetsz spontán, és nem lógathatod a lábad, mert akkor lekésed a termékeny éveket. Harminc fölött már pánik kezdődik, mert szerelmet nem érzel ugyan, de gyereket akarsz, és minél jobb apát, teljes családot. Esetleg a saját érzelmi hiányaidat gyógyítani, vagy az apakomplexusodat. Így a többi szempont háttérbe szorul, a vonzalom és a szenvedély terén megalkuszol. Eközben azt mondod, s talán hiszed is, hogy egymásra találtatok, egyeznek a céljaitok és szeretitek egymást, pedig arról van szó, hogy elvársz tőle valamit.

Eközben lassan minden második pár meddő. A másik (talán gyakoribb) lehetőség, hogy valami küszködős, diszharmonikus, pár hónapos kapcsolatban véletlenül (vagy állítólag véletlenül) teherbe esel. Az embered nem akar gyereket, de belekényszerül.

Együtt éltek majd, ami nem lesz vidám. Vagy csak pár hónapig tart a mámor, vagy soha nem is éreztél igazi vágyat, nem élvezted a szexet, és nem lesz jobb. Mégis végigcsinálod, beleroskadva, konfliktusokkal. Elhízol. A forgatókönyv erősebb, mint a lélek, az ember, a szenvedély.
Más férfiaktól is elvárják, és ők is végrehajtják kényszerűen. De ha tehetik, lelépnek csapatépíteni, túlórázni, motorozni, pecázni. A férfiak menekülnek otthonról, és, sajnos, dolgozniuk kell. Az anya a gyerekkel vigasztalódik, rátelepszik, túlgondoz, és elfelejti, ki is ő, amikor nem anya. A gyerek pedig változatos tüneteket mutat.
Ez a párválasztás és családalapítás nevű műsor. Viszonylag szabad döntésed, hogy eközben önjogon válsz-e valakivé, vagy függelék maradsz.
Ha önjogon is leszel valaki-valami (más szóval: keresel pénzt), vagy apuék megtolnak egy lakás árával, akkor szinte biztosan el fogsz válni. Ha nem, akkor nem válsz el, mert hova is mennél.
Boldog nem leszel egyik esetben sem. A szexet nyüstölésnek érzed, nem élvezed, mert nem volt a vágynak komoly szerepe. Nem őszintén mentél a kapcsolatba, hanem az előnyökért.
Az igazi szerelem érdekek ellenében is kialakul, mégse rombol, hanem teljessé tesz. Nem használja a másikat, hanem nettó módon szereti. Nagyon ritka.
Most érzem a retorikai kényszert, hogy írjak valami vigasztalót. Miután leélted a fél életedet, hozzáromlottál a szerelemtelenséghez, és nem vársz már semi jót, váratlan varázslatként még megtörténhet veled.

sebezhetetlen

melléknevek sorozat 39., ható igeképző, fosztóképző

Érdekes, hogy amikor fiatal voltam, értsd: 15-30 éves, mennyire egyvalami hajtott –

és nem, nem a tehetség, az alkotás, megnyilvánulás vágya. Hát hogy is, én?… Nem a szexuális energia, nem a menekülés otthonról. További tippek? Bővebben…

reménytelenűl

A fejléckép nem a szexuális zaklatásra céloz, vagyis persze arra céloz, amire az olvasó gondol, de én azért kerestem ki, mert nagyon nem szeretem, sőt, perverziónak érzem, ahogy nálam idősebbek egyrészt figyelnek, másrészt korholnak, hogy én miket írok és miért így használom a nyilvános teret, “teregetem ki” és “provokálok”. Megy a beledumálás, eközben az egésznek alapja a kíváncsiság és a jól odamondás igénye, és én nem értem, mit akarnak ezzel. Nyugdíjas tempónak tartom, és nem kérek belőle. Mindig arra gondolok, hogy nekik kínos titkaik vannak, azt tanulták meg, hogy hallgatni és szégyenkezni kell. Nekem 15 éves koromban a sajtószabadság, az emberi jogok és a pluralizmus szavak röpködtek fogékony tudatom körül. Nincs is miről hallgatnom, alkatom és a blog arra is kényszerít, hogy az itt írtakhoz méltón vezessem az életem, de hiszen én komolyan is gondolom, és ami nem működik jól az életemben – számos ilyen terület van – , azzal kapcsolatban nem suhogtatok elveket. És nincs kettős énem, a számomra terhes, zavaros, ambivalens közeledőket a blogon is képviselt szuverenitás és igazságérzet nevében kezelem.

Részletes önvizsgálatot tartottam a saját cikis történeteimmel kapcsolatban is Bővebben…

udvarolnál? így ne légy kellemetlen

Ritkán írok konkrét tanácsokat, pragmatikus tippeket, ebben a randidologban meg különösen nem szokásom, mint ahogy randizni sem, de most összegyűjtöttem, mi az, amitől egy ismerkedés nem válik kellemetlenné a nő számára rögtön az elején.

Ha úgy csinálod, mint a többi próbálkozó, úgy is fogsz járni: sehogy. Légy más! De ne direkt, őket is überelő látványos tettekkel, hanem egyszerűen kerüld el a csapdákat. Bővebben…

a megcsalás édessége

Beszéljük erről is, a titokról, az übertaburól, mert erről nagyon sok mindent lehet. A mégisről: nem kéne, nem hitted volna, se arról az emberről, se magadról, hogy képes vagy ilyet csinálni, ilyen hisztérikus kamaszként várni egyetlen válaszra, találkozóra… istenem, de ritka ez, és mégis, milyen univerzális.

A keresgélés, a béna randi, az nem tudja ezt, az semmi ilyet nem tud. Bővebben…

csak azt akarják

Menjünk tovább a szembenézésben?

A “kemény” posztjaim mostanában nagyon pörögnek, írják nekem, hogy innovatívak, szemléletformálóak. Hogy sosem gondoltak ezekre a jelenségekre így. Ezek például:

a csodálatosan önműködő vágy

szomorú együttmaradási statisztikák

a majdnem, az majdnem semmi

az egyenlőtlenség formái 29.. drágám, estig dolgozom

anyák, akik beleőrültek

mitől jó a szex? (jelszavas)

Mások meg azt írják, valami ilyesmi mocorgott bennük mindig is. Bennem annyira, hogy nem is értettem, hogyan lehet másképp. És a tetteimet is meghatározták. De csak most hozom fel, most fogalmazom meg ezeket.

Mai témánk a férfi, aki csak azt akarja.

Álltál már ott, átverve? Minden jól indult, randik, gyengédség, vallomás, végtelen csetelések. Azt hitted, ez “több” lesz, de lelépett. Mégsem akar kapcsolatot, “csak” “azt”.

Mondok neked valamit (sietsz változat): tedd magad átverhetetlenné.

A ráérsz változat folytatódik: Bővebben…