Ez a blog 3000+ megjelent poszttal női életformákról, értékrendről és életformáról, családról, társadalomról, médiajelenségekről, sportról, testképről, környezet(védelem)ről, mozgalmakról, nemi szerepekről, lélekről foglal állást érvelő, élesen kritikus szövegekben. Eligazít és elmélkedik versekről, nyelvről, színházról, és irodalmi-személyes élmények, paródiák, jellemzések is vannak. Smúzolás, közösséghez tartozni akarás, érdek, népszerűsködő helyezkedés nincs.
A szerző Budapesten él, mindig Budán, három gyereke van, és mostanra úgy elégedett az életével, mint akit magára hagytak egy csokiboltban. 1976-ban született négygyerekes, protestáns családba. Az ELTE-n előbb magyar, aztán angol szakot végzett, a második gyereke születése előtt fővárosi gimnáziumokban tanított hat tanéven át. Négyéves kora óta ír, főleg naplót, levelet. Két könyve jelent meg: Csakazolvassa – én szóltam (blogkönyv) és A ketogén csoda (életmódkönyv). Biciklizik húsz éve. Nem vezet. A lényeg érdekli. A sallang, körítés, smink, marketing nem. Színházba jár, futni és súlyzózni. Olvas. Rajzol. Szerelme Maci, akit 2004-ben tanáraként ismert meg. Három és fél éve vannak együtt.
2012 tavaszán indult a blog. És a leánykökörcsinek még mindig nyílnak, és a szerző még mindig ír, súlyzózik, fut, a teljesítmény és tehetség érdekli, és viccesnek talál mindenfélét.
Készül a regény is.
Ami nincs már azóta:
a kicsik apja
a nagyfiam apja
kicsi gyerekem
anyám
apám
a Fertő-tavi cölöpházsor
itt nálunk a posta és Bajai halászcsárda
hitek, bizalmak, a “szépen beszélni” kényszere
“közösség” – aki ezt kereste, dérrel-dúrral távozott
az önszívatás, könnyes szemű jó szándék, időm-figyelmem bárkinek adni
A blog egésze szerzői jogilag védett.
A szerkesztő nem udvarias a kaotikus, lehúzó, használós, zavaros lelkű látogatókkal, őket a cím értelmében nem tekinti olvasónak.
Most kávézni fogok, aztán megyek az erdőbe futni.
csak az olvassa. én szóltam 