Öt év alatt egyszer sem emlékeztem meg erről a szép ünnepről.
Voltál te már szerelmes?
Igazán?
Mindig így írom: rebbenő módon? És úgy értem: teljes lélekkel, legjobb önmagaddal, érdekmentesen. Hogy a neve kezdőbetűitől hevesen vert a szíved, úgy? Hogy csak nézted volna egy centiről, szempilláját simogatva: te drága?
Nem voltál?
És úgy érzed, lemaradtál róla? Soha semmi? Csak titokban sóvárogtál? Csak egyszer moccant olyan igazán valami, de az sem az volt?
Ne érezd úgy, hogy lemaradtál. Más is lemaradt. Szinte mindenki. Nem, nem azért, mert frigid vagy.
Szólnak a szerelmes slágerek, az isler szív alakú volt ma (de még egy plusz piros marcipánszívecskét is rátettek!), kilencig tartanak nyitva a virágboltok, celebek kérik meg celebnők kezét, majd csókolóznak a címlapokon fél évvel később új celebekkel (hiába, a szerelem!). Minden filmet, könyvet, sztorit a SZERELEMnek nevezett rejtélyes valamivel adnak el. A barátnőd is szerelmes, a férjed legjobb barátja épp válik, mert megőrült – az igazi szerelem mégis olyan ritka, mint sivatagban a virág.
A magazinokban pózok, fortélyok és rafinált fehérneműk, amelyek rajtad persze borzalmasan állnak. Vacsora és velnesz. Mérhetetlenül mesterkélt volna az egész igyekezet, hiszen nem szereted a testedet és nem szereted a partneredet.
Mert szó nincs szerelemről a férfi–nő interakcióban. A forgatókönyv a következő: ha fiatal nő vagy, a szépségedet (annyit, amennyit) és a szexuális hajlandóságodat, gyorsan, amíg még értékes, mézesmadzagként használva bebiztosíthatod magad. Igádba hajthatsz egy bódult férfit, megígértethetsz vele mindenfélét, kipréselhetsz belőle gyereket, megélhetést és – ha elég ügyes vagy – jólétet, családi házat, státuszt.
Aligha úszod meg a forgatókönyvet. Nem lehetsz spontán, és nem lógathatod a lábad, mert akkor lekésed a termékeny éveket. Harminc fölött már pánik kezdődik, mert szerelmet nem érzel ugyan, de gyereket akarsz, és minél jobb apát, teljes családot. Esetleg a saját érzelmi hiányaidat gyógyítani, vagy az apakomplexusodat. Így a többi szempont háttérbe szorul, a vonzalom és a szenvedély terén megalkuszol. Eközben azt mondod, s talán hiszed is, hogy egymásra találtatok, egyeznek a céljaitok és szeretitek egymást, pedig arról van szó, hogy elvársz tőle valamit.
Eközben lassan minden második pár meddő. A másik (talán gyakoribb) lehetőség, hogy valami küszködős, diszharmonikus, pár hónapos kapcsolatban véletlenül (vagy állítólag véletlenül) teherbe esel. Az embered nem akar gyereket, de belekényszerül.
Együtt éltek majd, ami nem lesz vidám. Vagy csak pár hónapig tart a mámor, vagy soha nem is éreztél igazi vágyat, nem élvezted a szexet, és nem lesz jobb. Mégis végigcsinálod, beleroskadva, konfliktusokkal. Elhízol. A forgatókönyv erősebb, mint a lélek, az ember, a szenvedély.
Más férfiaktól is elvárják, és ők is végrehajtják kényszerűen. De ha tehetik, lelépnek csapatépíteni, túlórázni, motorozni, pecázni. A férfiak menekülnek otthonról, és, sajnos, dolgozniuk kell. Az anya a gyerekkel vigasztalódik, rátelepszik, túlgondoz, és elfelejti, ki is ő, amikor nem anya. A gyerek pedig változatos tüneteket mutat.
Ez a párválasztás és családalapítás nevű műsor. Viszonylag szabad döntésed, hogy eközben önjogon válsz-e valakivé, vagy függelék maradsz.
Ha önjogon is leszel valaki-valami (más szóval: keresel pénzt), vagy apuék megtolnak egy lakás árával, akkor szinte biztosan el fogsz válni. Ha nem, akkor nem válsz el, mert hova is mennél.
Boldog nem leszel egyik esetben sem. A szexet nyüstölésnek érzed, nem élvezed, mert nem volt a vágynak komoly szerepe. Nem őszintén mentél a kapcsolatba, hanem az előnyökért.
Az igazi szerelem érdekek ellenében is kialakul, mégse rombol, hanem teljessé tesz. Nem használja a másikat, hanem nettó módon szereti. Nagyon ritka.
Most érzem a retorikai kényszert, hogy írjak valami vigasztalót. Miután leélted a fél életedet, hozzáromlottál a szerelemtelenséghez, és nem vársz már semi jót, váratlan varázslatként még megtörténhet veled.
csak az olvassa. én szóltam 