fejezetek a blogger csodálatos-borzalmas történteiből: a Béla megment engem

Ó, jut eszembe (a Kenézről), volt már ilyen! Minden volt már: itt ügyfeleket szerezni akaró fineszedző, MLM-építő.

Nemrég hálás, eksztatikusan rajongó nő, Bővebben…

szerz. techn. megj.

Tegnap-ma egy kicsit (kora délutántól ma majdnem délig) nem néztem a blogra (laptoplemerülés, színház), ezért három provokátor a legújabb (nyilvános) poszt alatt ellepte a kommentelést, köztük kettő “az én védelmemben”, de ugyanazon a színvonalon, vagyis áthozták ide a fórumra jellemző mocskolódást. Egyiküknek (Gyuri) tudom a nevét, a facebookon is írt hasonló kavarásokat, van képe is, ott is írtam neki, hogy én nem szövetkezem, gyalázkodom, szállítok infókat, nem megyek bele a csatározásokba, sem idegenekkel, sem ismerősökkel, mert engem a blogom, a rajzaim, a témáim és a saját életem, méltóságom érdekel csak.

Itt tehát ilyesmi továbbra sem lesz: a konszenzus veletek az, hogy én írok fontosnak érzett szövegeket jelenségekről, médiáról, magamról, sportról, lesznek köztük nyilvánosak is, illetve rajzolok, az olvasók meg olvasnak, belátásuk, kedvük szerint, ahogy eddig is, értelmesen kommentelnek, és mindegy, hogy erről mások mit gondolnak. Én az engem érintő hajszát fogom említeni, de idegenekkel nem beszélem meg.

A beállításokban gondoskodtam róla, hogy ne fordulhasson ilyesmi többet elő.

Védett: tanuljunk magyarul 30.: a lévén és a létére

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

az első hónap után

Ez egy nyilvános poszt, amelyben beszámolok a januárról, egyben biztatnék csatlakozásra azokat, akik eddig halogatták, vagy csak ritkábban járnak erre. És azonnal jön egy új poszt is, ami jelszavas. Bővebben…

új év, új élet – gyere tovább!

A blogger neve Gerle Éva, Budapesten él, tíz éve lakik a hegyen, itt is született. Wikipédia. Végzettségem szerint magyartanár vagyok (ELTE), aztán rátettem egy angol szakot, amelyet elégséges nyelvtudás híján főiskolán kezdtem, majd az ELTE ötéves egyetemi képzésén fejeztem be. Gimnáziumban tanítottam okos (vagy gazdag) gyerekeket 1999 és 2007 között. Tanultam, de nem tudok japánul, finnül, franciául, oroszul, squasholni és gyorsúszni. Szerkesztő, fordító, újságíró, főleg blogger vagyok. Három gyerekem van, ők most 20, 13 és 11 évesek. 2012 decembere óta vagyok özvegy. Gyerekkorom, írói vénám és sajátos alkatom révén szuggesztív, gazdag nyelviség szövegeket írok. Mindig harsány reakciók: csodálat és utálat fogadta minden kezdeményezésemet, meglepő módon velem kapcsolatban értelmesnek hitt emberek kivetkőznek magukból.

2019 nyara óta újra szerelemben élek. Sokat járok az erdőbe, futok, úszom, súlyzózok. Muzikális vagyok, de a zenéhez nem értek, a populáris kultúra a legelemibb formában sem érdekel, de irodalom, színház témájában adhatsz a véleményemre. Állom a szavam, protestáns gyökereim vannak, erős lelki-szellemi hangsúllyal. Tudok magyarul, hiszek az életben, a gyerekekben, a szerelemben, az erőben. Nincs pofám veszteséggel, rinyálással szerepelni: amikor sajnáltak, az nagyon visszás volt, mert amikor jobbra fordult az életem, akkor meggyűlöltek. Extrém szuverén vagyok, nem félek konfrontálódni, és megvetem a felszínességet.

 

Röviden összefoglalom a posztot (2021 szeptemberében):

A blog üzemeltetése 2021. január 1-től profibb lesz, hogy a blogger személyét, idejét, ihletét, magánéletét védje az időrabló üzemektől, a trolloktól, a személyeskedéstől és fenyegetésektől. Erre azért van szükség, mert a 2013-14-es leglelkesebb olvasók, a blog önös használói, akik fórumnak tekintették a szerzői jellegű blogposztok kommentlehetőségét, és itt ismerkedtek, évek óta próbálják tönkretenni a bloggert pletykákkal, rágalmakkal, zaklatással, nagyrészt kompenzálásból, személyes bosszúból, vagy mert a blog a képtelen elvárásaikat nem tudta teljesíteni.

A csakazolvassa blog nem ír kövérnő-apoteózist, nem “szexpozitív” (vagyis, ellenzi a pornót és a felelőtlen szexet), nem tekinti nőjognak az abortuszt, nem komálja, ellenben rendszeresen bírálja a transzhülyeségeket, az agresszív gyermektelenséget, a harsány szingli-öntudatot, a vegánságot, a kamu-környezetvédelmet, a body positivity címkéjű önfelmentő hazugságot és a netes, érdekalapú, szimpátiára hajtó magamutogatást. Így és emellett feminista, csak az életet és a valóságot annál jobban tiszteli. Emiatt sokan neheztelnek a bloggerre, pedig régóta csak a blogon fejti ki a nézeteit. Sokan azért “csalódtak” benne, mert naponta edz 2014 óta, és ez látványos és örömteli. Nem ezt várták volna!

Mivel a támadás nemtelen, agresszív és széles körű, és a blogger javaival a zaccból sikert főző kalandorok próbálnak befutni, akik emellett agresszíven támadják is a bloggert, ő megvédi magát: nem hagyja feledésbe merülni, kik és miért próbálnak 2015 óta az ő humán és szellemi erőforrásaival, plágiummal érvényesülni, kik a koppintók és lejáratók, mik a tetteik mozgatórugói. 2020 áprilisában ez odáig fajult, hogy elhatároztam, kemény leszek – és kemény is vagyok, semmi rinya. Nem fog megszűnni a blog, sem az életem szépsége, teljessége, visszaszólok, ha azt érzem helyesnek, vállalom magam, nem zuhanok össze, továbbra is csinálom azt, amiben hiszek.

A bejegyzések többségét 2021 januárjától csak az e-mailben jelentkező, bemutatkozó, a blogért áldozni hajlandó olvasók láthatják. A jelszó havonta változik. A blogot olvasni kiváltság, emellett önkéntes. Bármikor le lehet iratkozni, ebből nincsen konfliktus. A blogger nem kezel adatot, és nem gyűjt szimpatizánsokat, nem toboroz, nem áll be táborba. Nem akar több olvasót, mint amennyi magától jelentkezik.

Nyilvános marad és folyamatosan frissül az edzésnapló és a kultúrnapló, ezek ajánlók is.

Hamar kialakult és remekül működik az olvasói kör, illetve a jelszó-küldés, kisebb döccenőkkel. Senki nem vár el most olyat, amire ez a blog nem alkalmas. Kérünk mindenki mást: a kíváncsiakat, feszültségvadászokat, unatkozókat, bosszúéheseket, hogy máshol kompenzáljanak. Az üzemeltető és a valódi olvasók is ezt kérik. Ugye azt írják, “Gerle Éva leszerepelt” stb., már nem is ír, boldogtalan, illetve megőrült, perek, tönkremenés – akkor nem is érdekes, amit ír. Ugye? Na. Nincs neki hatalma. Nem kell lesni, elemezni, rágni. Nem lehet a csakazolvassát azzal macerálni, hogy más bezzeg milyen sikeres, hogy néz ki stb., mert ő önmaga és nem majmol senkit.

A csakazolvassa írásokat és rajzokat publikál, nem közösség, mozgalom, önsegítő csoport, nőklub. Amikor ilyesmi volt, akkor itt üzengettek egymásnak civódó házasfelek, elhidegült barátnők, mások a bloggerre akaszkodva, jóindulatát kihasználva akartak befutni. Ennek példái nagy tömegben itt.

Ma pont ők támadják agresszíven. A többéves folyamatból iszonyú irigykedés, rosszindulat lett, ingyen pszichológusnak, tanácsadónak használták a bloggert tömegesen. A blogger dolga, hogy a maga értékrendje, érdeklődése szerint, szabadon minőségi szövegeket írjon, és óvja a magánéletét. Kilenc és fél éve.

A posztgyakoriság havi 15-25, a témák: társadalmi és médiajelenségek elemzése, a családok, nők helyzete, a kapcsolatok és a gyereknevelés dinamikái, a rendszerkritika, irodalom, sport, életmód, illetve személyes, múltelemző témák, gondolatkísérletek. A támogató olvasók száma állandó, lassú növekedésben. A kattintások így alakultak 2020 januárja óta (konkrét számokat nem közlök):

Új elem: a rajz. Műfajilag karikatúrák, erősen stilizáltak, ötletalapúak, szabad kézzel, pár perc alatt, javítás nélkül, fekete töltőtollal, nyomtatópapírra készülnek. Részben nyilvánosak (fejléc, egyes posztok, edzésnapló), részben egy későbbi terv megvalósulására várnak.

*

Gyere tovább – illetve, gondold meg, mit akarsz, mi a te igényed. Csak a kedvemért, barátságból vagy rosszul értett lojalitásból nehogy! Ez itt nem reklám vagy mézesmadzag, nem vadászok olvasókat, nem célom terjeszkedni. Minden, amire vágytam, már megvan, inkább visszavennék: le kell hántanom belőle azt, ami ártalmas, fölösleges, időrabló.

És ezt már korábban meg kellett volna tennem, na, mindegy. Bővebben…

hogyan lettem úrinő

fejezetek a blogger csodálatos-borzalmas történeteiből 2.

és magyaróra

és karriertanácsadás

Elit, budai, felső-középosztálybeli…! Én!

Engem ez annyira megdöbbentett. Rögtön csekkoltam: nem laktunk fűtve öt szobát, nincsenek a falon havas tájak, meztelen nők meg almafák. Nem éltünk lazacon, nem ültünk langyos vízben, nem borongtunk, hogy mások mennyire nyomorognak. Itt a megfejtés, meg itt. Viszont nem is harc az élet, csak úgy tesszük a dolgunkat, de nem nagyon. Nincs nagyravágyás. Praktikus, de nem materiális anya. Apám kifejezetten spirituális, ül és mereng (na, ilyen szépet sem írtam még róla).

Hogy a picsába lettem én felső-középosztálybeli?

Kinek mi. Social box is in the eye of the beholder, ahogy Roussoe, a híres holland festő írja. Neveztek már a blog alapján prolinak is. Bővebben…

hétköznapok, szövegek, regény

Telnek a napok, ezek a téli napok. Jaj, nagyon eltelnek. Most minden olyan valószerűtlen. Nem aludtam jól a napokban, nagyon enyhén azt mondhatném, hogy nem szárnyalok, de már megyünk is kifele a sötétből!

Megjártam a mélyét a nagy múltfeldolgozásban. Zavar, gyász, harag. De szokatlan mérvű takarításra is rávettem magam 20-án, ez jelképes volt (a kutya iszonyú koszt csinál).

életem (2014, fagykár)

Van most sok új olvasó, nekik írom: nem csak blog van ám. Van könyv, cikkek is.

A blog átlag kétnaponta frissül, egy hónapban 15-20 poszt jelenik meg. A fejléckép alatt meg vannak a máshol megjelent izmos cikkek.

A bloghoz kapcsolódóan két könyvem is van: Bővebben…

a norvég favágó

Tekintetünket függesszük a norvég favágóra.

Én is ezt tettem, és addig-addig, hogy végül magam is norvég favágóvá váltam.

Ó, na. Bárcsak. De a fűrész, ugye, az pont ilyen. Viszem a láncot éleztetni.

Tél van, és nyomasztó a köd, a sötét, a semmi napfény, a csupasz ágak, a nyirkosság. Főleg, hogy sehol semmi ellensúlyozó városias zeneszó, kivilágított nyüzsgés, forraltborozás, tolongás, korcsolyapálya, sem szaunaházikó a hegyekben, vagy ilyesmi tervezgetése, vagy koncert. Ráadásul a konditermek és a színházak is bezártak. Kotródunk haza 7-kor, én is csak ott futok esténként, ahol tényleg senki nem jár.

De vannak örömök a télben!

A norvég favágó figyel a test szavára és az évszakra. Ilyenkor nem terem semmi friss, csak  a veremben a káposzta meg a hagyma tart ki, és leszedi a csipkebogyó végét. Bizony, a norvég favágó nem banánt, diós édességeket meg a gyerek elől elcsórt Lindt mikulást eszik. Bővebben…

darálunk-e könyvet?

Kicsit elkéstem ezzel, de fontos, intellektuális téma. Elvileg kérdem amúgy, ne is menjünk vissza a sajnálatos októberi eseményekhez.

Néhány idézetet teszek az elejére.

A kiváló Hiller István, Demeter Szilárddal egyetértve: könyvet nem darálunk, az barbárság.

http://www.atv.hu/videok/video-20201020-csatt-2-resz-2020-10-19

És az ócska hergelés, olcsó poénok megint. Bővebben…

nyolcéves a csakazolvassa blog

Ez a dátum! Ez engem jobban megüt, mint bármi más. Április 16., ó! Előest.

2012. április 16., ama első, gyermeteg, nem-is-tudom-mi-lesz szöveg itt – és most ez a ki-hitte-volna-2020.

Meg kell emlékeznünk mostan mindenről, ami fontos. Bővebben…

nem vagyok balek

Többé nem vagyok balek. Olyan ezt kimondani, mint egy friss lélegzet. Napfény szellővel. Tejszínhabos eper. Nem elhatározás, hanem bizonyosság. Hogy is lehettem az valaha?

Én nem tudtam a balekság létezéséről. Amikor használnak, felélnek, és nem adnak semmit. Reményt lengetnek, vagy azt se. Vagy olyat adnak, amire nincs szükségem, nem kértem, ő hiszi csak értéknek.

Ha én vonzódom, akkor úgy helyezkednek, hogy nekik kijöjjön a maximum, és a szemük se rebben. Ha ő vonzódik, akkor zsarol azzal, hogy nyomorú és segítsek.

Mindkét fajta használ.

Megtalálják ehhez a megfelelő embereket. Ezt azzal csinálják, aki hagyja. Nem lehet bárkivel. Úgy nőttem fel, hogy alkalmassá váltam erre. A romantikus kapcsolódás egyetlen módja, ha ábrándokat szövök valaki köré, aztán engedem, hogy használjon. És nem bánom. Mert én mindent. Mert annyira szeretem. Vagy mert rendes vagyok.

Az igazi szeretés mindig kölcsönös, mindig tiszteli a másik határát, szeretését, távolságát. Igazodik hozzá. Ami nem ilyen, az önző illúziózás.

De nem csak szerelmileg van ez. Tényleg bárkivel. És ha neten, akkor ronggyá tépik emiatt a sebezhetőség miatt az embert.

Aki nem játszmázik, az is. Mondjam el a titkot, ő is írásból akar élni. Micsoda ötlet! Hajrá. Adjak tanácsot, mert a férje rokkantnyugdíjas, ő kénytelen írásból élni, már ezzel is megpróbálkozik végső kétségbeesésében. Vagy, neki megtetszettek a dolgaim, és most ő is kiépíti a netes bizniszt: úgy koppint, hogy én segítsek ebben, mutassam, mit hogyan kell. Valami rafkó van ebben, gondolja majd, amikor kiderül, hogy nem működik. Azért nem működik, drága barátom, mert nincs mögötte egyediség, meló, és mert nem hiányzott a világból az, amihez neked kedved volt. Észt osztani rossz mondatokban, például.

“Ráérsz egy kicsit? Te úgyis szeretsz írni.” Mibe kerül az nekem? Csináljam meg a beadandóját egy fingomnincs (gazdasági, vállalatszervezési) témában, mert neki az gyötrelem (nincs kedve). Végül is, mit veszíthet, ha megkérdi?

Az arcodat, azt.

Nem dolgozom ingyen. Mondtam erre. Az írás a munkám, és következetesen nemet mondok az ingyenmunkákra. Nem, nem szeretek írni, hanem tudok.

Ismered talán ennek a mentalitásnak a szélsőséges formáját: a kollégium bikája, aki ostoba, mint a sár, Bővebben…

gondoltam, megkérdem

Te mire használod a szexualitásodat? A hajlandóságodat?

És ezt nem valláserkölcsileg kérdem ám, hogy család, monogámia, szaporodás, hűség. Semmi kedvem moralizálni ezügyben.

De ugye a teljes emberhez méltó, visszaéléstől, ferdeségtől mentes szex célja, lényege a kölcsönös vágy és öröm… nagyon esetleg szeretetkifejezés, a kötődés megerősítése, ha az előzőek hiányoznak – és ezt mint konszenzust kezelem. Pontosabban, el se tudom képzelni, de annyira, hogy kognitíve erőszakolom magamra azt, hogy létezik olyan ember, aki egy kicsit is kulturált meg vannak emberi kapcsolatai, érzelmi élete, és nem így van vele.

Ez az – vágy és öröm –, ami nem működik traumatizált nőkben, akiknek erőszak-vagy visszaélésemlékük vagy gyerekkoruk annyira borzasztó, hogy idegenkednek a férfitesttől, az aktustól, a kötődéstől. Nem működik házasságba száradt, már-huszonhat-éve-együtt-vagyunk embereknél sem, ahol úgy kell kivitelezni az aktust, pro forma, és közben mindenki másról fantáziál, vagy semmiről. Bővebben…

együtt jobb! 16. – szvoren edina: arról, hogy…

Nos, haladjunk tovább az együttolvasásban, a fifikás szövegek megfejtésében, a közös értelmezésben!

Ennek már a címe is gyönyörűség. Rendkívül trükkös a szöveg. A Magvetőnél jelent meg a Verseim című kötet, ebben egy izgalmas darab az Arról, hogy miért nem lehet gyertyafénynél újságot olvasni egy Föld körül keringő űrhajón. Három sornyi a cím a tartalomjegyzékben!

Szerzőnek szólva, de a szöveg publikus linken fellelhető, egyébként az új, magvetős Verseim című kötet egyik erős darabja.

Bővebben…

együtt jobb 15. – raymond carver: pávatoll

Támogató Július 9.

Együtt jobb! Közös olvasás.

Raymond Carvert a huszadik századi amerikai novellisták – nem szeretem tompítani, tehát nem egyik, hanem a – legnagyobbikaként emlegetik. Érdekelni kezdett, miért ő és miben áll ez a nagyság, ezért elolvastam a harmadikként megjelent magyar kötetet, a Katedrálist. Enbben az első novella a Pávatoll (Feathers), szerintem ez jó példa a mesteri, sejtetős, szűkszavú, kissé látomásos történetmesélésre. 1983-ban jelent meg a novella mint e kötet nyitódarabja (a Katedrális kötet összeállítása nem egészen azonos a Cathedral címlistájával), Barabás András fordította. Itt találod:

http://ketezer.hu/2009/11/pavatoll/

Kérdések Bővebben…

hogyan kezeljük a kritikát?

És igen! Már megint rossz a kérdés.

A kérdés inkább az: miért érzik ennyien a kényszert, hogy “kritizáljanak”? Mire jó ez? Elkezelgetjük a sok döfködést, marcangoljuk magunkat, pedig a valódi kérdés ez: őt mi hajtja? Bővebben…

ígérem és fogadom

Rendet rakok a régi bejegyzések között. Törlök, címkéket frissítek, nívós főoldalakat válogatok.

Összefoglalom kultúrélményeimet. Lefotózom a könyveket, mert volt egy nagy beszerzésem nemrég, de sajnos, széthordtam a halmot.

ez 2013-as kép

Mostanában sok eleven, új hatás ér:

1. olvasás (papírkönyv, szépirodalom, csakis!),

2. színház (felelőse: Eszter, kifogástalan ízléssel választ darabot és ügyességgel vesz jegyet),

3. filmek (egyedül és Lőrinccel, moziban főleg, rajongás, áhítat, elképedés),

4. sport, ahogy eddig nem (ezt mondjuk elég rendesen írom az edzésnaplóban, a squashedzéseket lehetne még részletezni, nagyon örülök, hogy belekezdtem!)

futok többet: gyors nem leszek, de áhítatos élmény az erdőben futni. Kb. egy hete semmi kételyem nincs, hogy le tudom futni a maratoni távot, tehát 42195 métert a hűvös fehér éjszakában, Norvégiában. Előtte volt kételyem. Olvasok, figyelek, és apró jelek tömegei utalnak arra, hogy teljesen máshogy működöm, mint amit a mainstream állít. Adaptálódtam az alacsony intenzitású, hosszú távhoz, edzett vagyok, motivált, eltökélt és több területen edzett. A SuperStarch pedig szuper.

Átláthatóbbá teszem a … mit is? Mi hiányzik? Mit nem találsz? Unod? (Ne unjad.) Mit olvasnál?

Na, ebből körkérdés is:

Köszönöm a válaszokat! (Legyen nyereményjáték?)

álpanasz

Elkezdtem egy szellemesnek szánt posztot, amelynek szövegszervező elve (műfaja) az álpanasz, a de szörnyű minden kikacsintása, egy peches nap címmel, a következőképpen.

Hát először is, sütött a nap, és én ennek bedőltem, sőt, dudorásztam is, mint Malacka, és agilis (tevékeny, energikus, kezdeményező) módon lefürdettem a kutyát, aki ezt utálja, és a legbecsesebb könyveimet tartalmazó polc előtt tört rá a bundakirázhatnék.

Aztán, Bővebben…