Jajh, hajh, mennyi színház volt mostanában!

Kedd este is mentem (egyedül): Az ember, aki elvesztette az időt, Vígszínház. Rudolf Péter átvette Hegedűs D. Géza szerepét, megoldja, de nem olyan. A verésjelenet se olyan… nekem fontos ez az előadás, harmadszor láttam.

Március 29. Cyrano de Bergerac Budaörsön. Megrendítő, mert Roxane-t Koós Boglárka játszotta, most pedig már Bukovszky Orsolya. Jó kis téma ez is, hogy slam poetry vagy költészet. A rímkényszer nagyon kellemetlen, főleg ha angol szavakat túlságosan behoznak. Csakaz ámul el a slamtől, a raptől, Závadától, aki nem olvasott elég Kosztolányit, Aranyt, József Attilát. és ez sok más jelenségre is igaz.

A címszereplőt előző este csokrétaként láttuk a Vígben. Komoly, érezhető jelenlétű színész Böröndi Bence, és nem csináltak neki műorrot.

március 28. Vígszínház: Letargia. Nagyszerű ötlet, sok poén, az első rész csodás és virtuóz, az időseket bosszantja. Ötvös András micsoda jelenlét! Vidnyánszky Attila rendezte. Kis kampányüzenet. És itt is az, ami a némacsendben: hogy jönnek a fiatalok, jöjjenek, de nem bírják el a feladat súlyát, tehetetlenek. – A képen Medveczky Balázs és Márkus Luca.

péntek, március 27. Centrál: Magyar Attila A taxis, egyszeri önálló est. Gergő szerint élete legrosszabb színházi élménye. Ide egy idézetet teszek.

Szakad rólam a víz, úgy figyelek. Hogy megértsem a függöny porát. Fegyelmezett vagyok. Becsülöm és kímélem a színészt, csodálom, ha bőröm alá hatol, ha meg valami ásító szörnyűségbe vitte bele színháza -vonala vagy a rendező koncepciója, hát annál nehezebb neki. Én tudom, hogy a színész sérülékeny, én nem bántom őt. Amikor az energiák szorozzák össze egymást, olyankor remekelni, úszni a mézízű sodrásban? Az szabadesés, nem nagy ügy. A rossz előadást végigcsinálni, abban helytállni, az a valami. Ez a lényege és többsége a színészlétnek, és így állok helyt én is.

tapsművészet

Március 24. Láttam a fiamék zenésmesterség-vizsgáját! Este Kaisers TV Ungarn Pintér Béláéktól az Átriumban. Remek, könnyű szórakozás! Stefanovics Angélának ESZMÉLETLEN jelenléte van.

Március 22. Nagyon vártuk ezt az estét. A géniusz, Keresztes Tamás. Képtelen bakizni. Annyira pontos, szuggesztív – a legnagyobb! Amit a hanggal művel, ahogy az őrületet kibontja, ELKÉPESZTŐ!

Vettem, kaptam új színházjegyeket: Bodó Az ember… harmadszor, megyünk Egy őrült naplójára, a Centrálba A taxis című estre és a Katonába a Rekviemre, illetve Szalonna-koncertre a MÜPA-ba. Májusban Pekingi ősz (Kamra). Nagyon sok mindent kéne nézni, én az Örkényben emberemlékezet óta nem voltam. Nekem hiányzik Epres Attila, Dóra Béla, Jéger Zsombor. A sötétben látó tündér elmarad – Pogány Judit beteg? És Chuck Norris is meghalt!

Március közepe

Parasztopera a Radnótiban, Krisztik Csaba egy csoda, zseniális mozgású, és én nagyon-nagyon szeretem Berényi Nóra Blankát. Amikor Pál András bejött, akkor indult el igazán a dinamika, úgy jött be, ahogy csak lehet.

Minden csillag G-vel a Puskinban, Olasz Renátó rendezése és főszereplése, szép beszámoló a magyar vidékről, pont Az üvegcipő Irmája, Waskovics Andrea játssza a női főszerepet. Csak haladóknak (négyen kimentek, nyolcan maradtunk)

Oscar-jelölt rövidfilmek, az ötből négyet láttunk, volt több vicces is. Az egyik megosztott díjat kapott (Two People Exchanging Saliva), nagyon szép film! Egy olyannal együtt kapta a díjat (az ötödik jelölt), amit nem láttunk.

Március 11. és 12.

Két színház volt a héten: Az üvegcipő, Mohácsi-rendezés a Vígben, egészen mámorosan szabadon kezelik, amióta lejárt a jogdíj (2022-ben). Bal első páholy, nagyon élveztük, de a közönség tompa, alig reagál a poénokra (1700 férőhely, majdnem teltház). Waskovics Andrea nagy kedvencem. Stohl megmondja az életkorát, reakció, hosszú pillanat, nagyon röhög, különös helyzet a tévés lealjasodása után ott lesz egy nyílt színi taps (csinálok). Kedvem van sorozatot írni Molnár nőalakjairól.

Másnap a konditeremben találkozom az egyik színésznővel, elmesélem neki az élményt. És még sportról, színházakról, színészekről mindenfélét. Nagyon kedves, szeretetteljes, józan nő. 12-én, tehát ez előtt az edzés előtt A macskalápon fotóspróbája a Centrálban, Martinovics Dorina, Csoma Judit, Szabó Kimmel Tamás, a zseniális Básti Juli és az elképesztő Fodor Tamás, aki nem bakizik soha (G. megfigyelése). Csak kétharmadik játsszák. Emberem átmenetileg taxisként dolgozik, pontosabban fuvaroz fontos embereket, veszek neki egy jegyet A taxisra ide a Centrálba, mert névnapja van. Ez Magyar Attila saját estje.

Olvasok (szép lassan), sokat írok kézzel, a teraszon múlatom az időt.

Március 3. A Trafóban megnéztük Kárpáti Péter drámáját-rendezését: Rühes kutya, amely érdekesen szorozta meg a görög mítoszok archaikus szörnyűségeit a vidéki Magyarország valóságával (nem tagadom, az utóbbi nekem borzalmasabbnak tűnt, mert azt nem lehet elemelni, az realista).

A tavaszban Rossinit hallgatok, nyitányokat meg Maria Callasszal a sevillai borbélyt (virtuóz és derűs), Verdit (súlyos, ünnepélyes), és Puccinit (túláradó), Bellini (éteri belcanto, indokolatlanul, régimódian díszes). Delibes-t (felfoghatatlan finomság).

A diákjaimmal és a kedvükért magam is sokat olvastam Kosztolányit, verseket: Szabó T. Anna, Lackfi János, Áfra János.

Március 1. Boldog születésnapot a művész úrnak, aki ma 68 éves.

A Nemzetiben a VISZEM (vidéki színházak megmutatása) keretében a szombathelyiek és a Forte (Horváth Csaba) produkciója: A Noszty fiú esete Tóth Marival. Hárman nézzük, Juslissal. Az igazgató, Szabó Tibor (jé, ez a m. ú. neve is…) játssza Tóth Mihályt, de milyen pompás! Ragyogó, intenzív élmény, Mikszáth zsenije, kedélyesen keserű sztorik, és a fizikai színház szellemessége. Ezen a héten háromszor is voltunk színházban.

Egész nap Rossinit (a tolvaj szarka, A sevillai borbély), Puccinit, Maria Callast és Erik Satie-t hallgatok. Felemel, ellazít és van katarzisa is. A csönd is jó, de ha beletelepszik, tapad a fülembe valami, ami nem nemes, akkor feszült leszek.

Február

28. Megnézzük az Ádám almáit. De jó ez mindig! A radnótis adaptációban az a Schneider Zoltán játszotta Gunnart, aki itt Nicolas Bro Gunnarjának magyar hangja. És Horkay Barnabás volt Cristioffer, aki meg holnap lesz Bubenyik!

Péntek, 27. Vígszínház, Hegymegi új rendezése, Frankenstein. Rendkívül érdekes a díszlet és a Teremtmény. Megrendítő. Érdekes, hogy milyen sok epikus művet, akár monumentális regényt adaptálnak mostanában: A Mester és Margarita (Bodó, Katona), A félkegyelmű, A Noszty fiú… (Forte/Szombathely), Moby Dick (Stúdió K.).

Kedd, február 24. Igó Éva és Zoltán Áron kortársköltészet-délutánja, Szívlapát a Víg Szalonban. Nagyon szép, igényes válogatás, okos pedagógia, interaktív jelleg.

Péntek (20.) este megnéztem végre a Csendes barátot, arról szól, hogy még növényekkel is könnyebb kommunikálni, mint emberekkel. Két óra 27 perc, nem is jutottam már el szaunázni. Monumentális képek, igazi autista film( és ez a szó jelent is valamit), a stáblista pedig felsorolja az összes növényt. Három idősík van, a “középső korban” játszódó, ajtót nyitó muskátliról az a híres instagrammer jut eszembe, aki a polipot megtanítja zongorázni.

Vettem sok színházjegyet! Víg, Jurányi. Óráim vannak délutánonként. Ha nem bringázom, a buszon olvasok. Hallgattam tegnap A tolvaj szarkát. Befejeztem a kínai novellákat kedden.

17. Itt érzem magam otthon, film premier előtti, sötét, nyomasztó, remek arcok közelről, komoly színészek, persze az egész parabola Orbán ellen a hatalom megtartásának abszurdumáról

16. Moby Dick a Stúdió K-ban, elképesztő díszletben nagyregényt adaptál. Elképesztő Nagypál Gábor!

http://www.studiokszinhaz.hu/moby-dick/

15. Nouvelle Vague, a Kifulladásig forgatásáról szellemes, sokszoros César-jelölt film

14. Ma mindössze negyven méterre távolodtam el az otthonomtól, egy élelmiszerrendelés, szemétkivitel miatt. Semmi mozgás, semmi tavasz, egész nap serényen javítottam a novellaszövegeket. Nagyon szépek. Sokat kellett régebben érdektelen vagy közepes szövegeken dolgoznom, ezek most komolyak. Nagy nemzet, egészen átjön az ország hangulata, nemessége.

Én neki ezt:

Ő nekem ezt

Kiállítás: Tihanyi Lajos, MNG, vasárnap zár, de addig 7-ig tartanak nyitva!

Film (Filmszemle): Testamentum, a Bartók-film. Nagyon kevés pénzből, a legjobb színészeinkkel (Keresztes Tamás, Kocsis Gergely, Jordán Adél, Török-Illyés Orsolya, Székely Kriszta, megrendítő benne a zeneszerzőt játszó  Zsótér Sándor, de bűnösen kevés pénzből készült, és ez látszik rajta, élő ember ilyen mondatokat nem mond, mint amiket párbeszédként a levelezéséből a szájába adtak, és a hét főbűn nincs benne a Bibliában, katolikus, jóval későbbi dogma.

Nem akaródzik megnézni az abortuszt valós, egyenrangú döntésként sulykoló Mambo Maternicát. Minden ideológiasulykolás irritál. Minden, amit kritizálok, a dolgok mohó átszexualizálása, a züllöttség vagy a dark önpusztítás mint menőség, a pszichologizálás, lelkizés divatja, az LMBT stb., más emberek testének, hajlandóságának felfogása szórakozásként és kiválogatható termékként, az érdekalapú nyomulás, a “ki mit ért el” bezzegelés (a listán csupa talmi), és a szimpatikus-nem szimpatikus-szeretem-gyűlölöm címkék, a politikai őrjöngés, szitkozódás, a divatos szavakkal való kioktatás és a szavak elaprózása, a mentális betegségek felhasználása és öndeklarációk, az éles kritizálhatnék tudás nélkül, a trendeknek való behódolás, a tekintélyelvűség, a “tudomány” fetisizálása*, a külsőségek buta felnagyítása, a celebimádat médiajelenség. Létezik emellett valódi élet, mentesen mindettől: könyvek, természet, filmek, futás, emberi beszélgetések, utazás.

* a valódi tudomány is korlátos, és főleg nem lehet ostoba emberek hivatkozási alapja, akik az igazi tudományt nem is értik. Dermesztő: ti azt hiszitek, a narratívátok valóság?

Én Babarczy Eszter erkölcsi szelfijein, magakellető jóságoskodásán, “kedvesség”-kampányán is hüledezem. Sokkal okosabbnak tűnt régen… Meg hát mindenki más is, 444-es újságírók, regényírók derékhada. Erre csak egy magyarázat lehet…

Film, itthon: Gergő kikereste minden idők legjobbnak ítélt spanyol filmjét. Rapture. Hát… a lényeg, hogy ne drogozzunk, mert abból bajok lesznek. Sok szép, ötletes, minőségi kép, vágás, szép testek, és bírom ezt az ízlését, hogy ilyeneket kikeres.

Olvasok: újra Kosztolányi-novellákat és verseket, Osmant (az új Csütörtöki…-t, narancssárga) és buszon, tanítani menet Galbraith-t, már 260 oldalnál járok, szótárazok sokat.

Elképeszt és el is némít az a butaságözön, gátlástalanság és hiúság, amivel netre tapadt, műveletlen és rosszindulatú emberek erőszakoskodnak a neten, politizálnak, értékítéleteket fo (a BUTASÁGRÓL…!). Mindezt két-három vadidegen lájkjáért. És küszködöm azzal, hogy a legokosabb diákjaimat is nehéz rávenni az olvasásra. Még szórakoztatónak szánt művekére is. Nem köti le, nem érti, nem arra jár az agya.

Nekünk magyartanároknak nem az a célunk, hogy kisajtoljuk a kötelezők szorgos elolvasását néhány lelkiismeretes diákból, akik aztán megkönnyebbülten soha többet nem olvasnak valódi irodalmat, hanem az, hogy szenvedéllyel, önként olvassanak minőségi szöveget akkor is, amikor már nem házi feladat és nincs belőle vizsga, és élvezzék. Egy időben nagyon sokat tettem ezért, és lehet, hogy folytatom is, túl a behashtagelt nobeldíjasokon, akikkel annyian kultúrszelfiznek, akik soha korábban nem olvasták őket, meg persze a limonádékon is túl.

Én is mit művelnek? Ritka nyelvből fordított novellákat szerkesztek, és közben meg a Szomszédok 243-250. része. Így, AirPodsszal tudok elkülönülni. De felfogok minden mondatot mindkét helyen, és sokat gondolkodom a színészeken, a kor hangulatán meg hogy miért ilyen a dramaturgia. Bűntényeket nem hallgatok mostanában, megteltem velük.

Várom azokat a napokat, amikor ébredés után írok két órát, sportolok kettőt és olvasok egyet, ebben a sorrendben. Ez lesz a tavaszi program. Csak most még határidő és a szóbelis tanítványok.

Január közepe. Színház: Stúdió K., Antigoné (Kreón). Szkéné, Leláncolt Prométheusz. A lányommal a Szomszédokat nézzük újra, neki felfoghatatlan ez a világ. 25-én, vasárnap este Idő van, Gothár Péter remekműve 1986-ból.

https://www.imdb.com/title/tt0091253/?ref_=fn_t_1

Balla Zsófia-interjú a Telexen.

Film moziban, F-val szombat este:

137-es akta – Egy belső jelentés

 francia, a rendőri erőszakról és egy elvhű nyomozóról.

itthoni film: Pusher (Elátkozott város), az első két részt néztük, Kim Bodnia és Mads Mikkelsen 1996-ban és utóbbi 2004-ben! Lehangoló közeg, de milyen emberi fordulatok, micsoda humor! Közben a harmadik, Milo című részt is, és állítom, hogy ez a legjobb!

Mozi hétfőn, január 12-én: Nincs más választás, korai nagyágyú a Puskinban. Beszartunk!

Az év eddigi legnagyobb eseményét január 9-én éltük át, a MÜPA-ban Anna Netrebko és közreműködők énekelték, zenélték nagyzenekarral, két egyesített kórussal Verdi Requiemjét.

2026 lett. Csak most vettem le a fejléckép alól (a menüből) a tavalyi naplókat. Van a 2025-ös összegzés is. Már rájöttem, hogy kihagytam fontos filmeket, sem itt, sem a határidőnaplómban nem volt nyoma, de kétszer is láttam a svájci vígjátékot: Bonzsúr, Svájc!

Olvasok:

A téli szünetben vettem:

Kaptam karácsonyra és utókarácsonyra:

Ezt még mindig olvasom, az egyharmadánál tartok. Buszokon mélyedek bele, amikor Angyalföld északi és Kelenföld nyugati csücskébe tömegközlekedem:

Ma megyünk Anna Netrebkóra, őt nagyon ritkán lehet élőben hallani:

Most nyitom a sport–életmód rovatot is!

Boldog új évet mindenkinek!

A MÜPÁ-ba összecsődítették a fél magyar zenésztársadalmat: az operaház kara és zenekara, hozzá a rádió énekkara, 71 hangszeres és 76 torkos ember, négy szólistával. Nagyon szólt! Intenzív ováció. Nagyon szeretem az életünkben, hogy a mackós instavideóktól, Benke Laci bácsi kompilációtól és Rózsaszín Pitbull trashzenétől mémeken és híroldalakon át az elvont színházig, a szopránkirálynőig Gergővel mindenre el lehet menni, élvezi, és ő is ilyen jegyeket vesz.

Ott ülök. G. pedig az a betű alatt, balról a harmadik. (Milyen jól néz ki!)