az utolsó októberi poszt

Nemsokára kiteszek egy best of válogatást a kép alá az elmúlt fél év legjobb bejegyzéseiből. Volt jó sok erős pillanat, írási, olvasási. Van kedvencetek?

Gyönyörű az ősz, de tényleg. Multifunkcionális séta: szemétszedés, rőzsegyűjtés, őszilevél-gyűjtés, kutyakaki és -szaladás.

Ugrálnak az avarhalomba, a Julis szaltót is! Bővebben…

piszkos munkák napja

A péntek. Olyan fényes, átmosó, oxigéndús! Olyan hangulata tudott lenni, hogy már délelőtt, a nagy sodrásában meg akartam írni.

Én úgy szeretem ezeket a napi rutinokat, olyan erőt, öntudatot, nyugalmat élek meg. Ez a munkám, jövök rá: három gyereket nevelek, körülöttük a ruhák, az ételek, a ház, a tüzelő, a menés, a jövés.

De írogatok is, hobbiból. Bővebben…

a klasszikusok

Mondatok, amelyet még az ellenzék is idéz, vagy innen spriccelt szét és lett a közös verbalitás része. Ezennel bejelentem szerzői jogomat. 🙂

említésre sem méltó minimum (az említésre sem méltó minimum)

szügyig belegázolni (csekliszt)

gyökkettő (de hát a nők is ellenzik)

nyomorlicit (a feminizmus nem nyomorlicit)

Minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő. (a cím alatt, honlapleírások)

Csontváry is ötvenkét éves volt, amikor megírta az első szonátáját… (az eltékozolt tehetség)

Nehéz érzéseinket egyedül intézzük, mint a készpénzfelvételt. (az olvasó még mindig kérdez és belelóg az ex)

Ha én lennék a belügyminiszter…  (de hát szeret!)

Szőrszál nem marad a babaszappanban. (normálisék)

bálázzák a mustot (ha több pénzünk lenne)

nyírja a kertvárost (az egyenlőtlenség formái 21.: megjöttek a vendégek)

Zúgott a tiszavirág csendesen a szeptemberi tájon. (normálisék)

…gondolatban sem csalják meg a házastársukat, de a hitvesi paplan alatt nem vetik meg az olyan pózokat, mint amilyen a misszionárius. (normálisék)

foto-2015-10-20-14-06-3

a hatalom birtokosai

Megmondom nektek, hogy ezen a szépségesen szomorú lehangoló helyen, ahol élünk, kik a hatalom igazi birtokosai. Kiknél van a befolyás, kik kezében a döntés. De sorsok fölött ám. Bővebben…

mi a feminizmus? és mi nem az?

Ma reggel stoppoltam a buszig vezető, végtelen hosszú úton (Felbuda, abszolút közbiztonság, audik és seatok), és detektáltam a saját önkéntelenségeimet, úgy is, mint gondolkodó lény és mint feminista: ez a nő nem fog felvenni, mert gyanúsnak talál engem ebben a harisnyámban, amelyet ő nem vehetne fel, ez viszont férfi, ő felvesz, de vele jó vigyázni.

Mindkettőben igazam volt, vagyis, ki tudja, de milyen világ ez, basszus? Ki tett minket ilyenné, hogy igazunk van, ezekben a gyanúkban?

Szögezzük le mindenekelőtt: nem kell feministának lenni. Bővebben…