gyerekkel a teremben

Gyerekkel, pláne két gyerekkel a teremben lenni, az maga a valóság: ez van, edzeni szeretnék ma már, őszi szünet van, gyertek hát, kicsinyeim. Ez most egy könnyebb, vagy inkább máshonnan terhelős, atipikus és rövidebb szessön volt, ami nettó két és egynegyed órát jelent, és a bevezető és levezető kardió között csak mozdulatok próbálgatása, saját súly, korlát, nyújtó, húzódzkodás, talaj és sok nyújtás: híd és spárga és hát volt, mert a szombati edzésünkön a súlyokat annyira túltoltuk, hogy meg is éreztük combban és fenékben, meg vállban, két napig hevertünk, amúgy regenerálódni is áhítattal és alaposan szoktunk, edzeni akkor megyünk, ha újra ránktör a vágy. Nem igényeljük a rendszerességet, sőt, nem is bírjuk. Bővebben…

az igazán boldog ember mítosza

Az igazán boldog ember csupa derű és könnyűség. Átsiklik bármin, mindenki azt ír a szívevére blogjára, amit akar, ő nem veszi fel, neki mindegy az, nem is válaszol. Se irigynek, se direkt szúrogatónak, se rasszistának.

Blogger, ha nem vagy igazán boldog ember (a továbbiakban I. B. E.), megkapod.

Ez amúgy a fórumévek egyik élménye, a legbutább személyeskedő érvelés: az agresszor, amint lélekbe túr, definiál, hogy igaza lehessen valahogy, mert máshogy nincs, és főleg a morál, az nem stimmel.

Úgy basztatja a másikat, hogy igazi érvelés helyett kielemzi vulgárpszichológiailag, és levonja a következtetéseket. Bővebben…

megint a klubrádióban

Tegnap este a Rakott című adásban Szunyogh Szabolcs az önálló női létről beszélgetett hármunkkal:

Ónody-Molnár Dóra újságíró

Zina Mihailova antifasiszta aktivista

Gerle Éva blogger

A beszélgetés három részlete:

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20151026-205851.mp3 itt tekerj bele az elejébe, az előző műsor végével indul, és hírek is van

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20151026-212850.mp3

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20151026-215850.mp3

Az aforizmatikus rádiózást próbálom tökélyre fejleszteni:

Nyelvemben élek, mint a nemzet, anélkül, hogy bárkinek be kellett volna nyalnom.

És hát négy feminista ül az asztal körül, de itt is megállapítást nyer, ki milyen csinos… röhögtem egy kicsit.

Azt hiszem, fejlesztenem kell a beszédtechnikámat, a hangzóimat — olyan, mintha akcentusom lenne.

mi legyen a szavakkal?

Két évvel ezelőtt gondos, ám felületes kutatás után végigvettem volna, hogyan lett a negróból black, aztán Afro-American, és hogy vált mindegyik szó sértővé és gyűlöletkifejezővé.

Most már csak annyit kérdezek: mi legyen a szavakkal? Szegény, jó szavakkal? Bővebben…

innen nyerhetsz motivációt (sportrovat, október 25.)

Új sportrovat, hogy kezelhetőbb legyen a felület, beszélgessünk mostantól itt!

A régieket itt találjátok:

hogyan kezdjek bele?
fejben ott lenni
sportrovat
még mindig sportrovat
még mindig sportolunk — csak-tagoknak

sportrovat, július 15-

Ahol jelszó van, ott mindig ugyanaz, a hatbetűs.
Olvassátok a régieket, sok témát kiveséztünk már: rengeteg hasznos ötlet, motiváló gondolat, táplálékkiegészítő, összefüggéskeresés, kételyek, élmények, edzések és ételek!
Senki se féljen megszólalni, mostanra a kinti beszélgetések is biztonságosak, itt meg végképp a legértőbb, legszívbélibb tagok gyűltek össze.

Kérlek titeket, támogassátok azt, hogy a bloggal töltött napi nyolc–tíz órámat munkának tekinthessem. Aki úgy érzi, hogy fontos az, amit itt kap, továbbá meg is teheti, támogassa a blog működését egyszeri vagy rendszeres utalással, kisebb, akár csak 500-1000 forintos havi összeggel. Ennek két módja van:

  • a főoldal bal sávjában találod a Hívj meg kávéra! funkciót — ha rákattintasz, a paypalra visz.
  • számlaszámra való utalással:  

Külföldről: IBAN: HU37 1620 0199 0015 2303 0000 0000
S.W.I.F.T. BIC: HBWEHUHB

Szeretettel
Éva

oldalra is (medius)

elégeti a naplóját

Te megsemmisíted az emlékeidet? Voltak nagy kidobásaid, égetéseid, fényképösszetépéseid? Dunába hajított jegygyűrű? Könnyűbúvárok felbérlése baráti áron?

Miért csinálják azt emberek, hogy akár naponta, azonnal is törölnek leveleket… jó, ezt még értem, bár nekem nem szokásom ez se: akármi fontos lehet később (kivéve a csekkszelvényeket, azok nincsenek meg, hehe). De hogy a hajdan dédelgetett, oly fontos leveleket, e-maileket, tárgyakat egyszerre, indulatból vagy hideg racionalitással kidobják, megsemmisítik? Én ezt nem értem.

Annyit értek belőle, na jó, mégis, hogy

  1. így kevesebb a cucc, ami mindig előny (tudjátok, ha minden nap kidobok harminc tárgyat a szokásos szeméten felül, és nem kerül új a háztartásba, 2027-re rend lesz.
  2. ezzel el vannak rendezve felelősen a dolgok: ha jó megsemmisítési technikát választasz, nem olvasgatja a naplódat, erotikus levelezésedet senki véletlenségből (anyós! takarítónő! kamaszgyerek!), vagy épp a halálod után.

De hogyan képesek rá? Mit éreznek közben? És nem bánják, hogy az értelmezéseik arról a múltbeli eseményről így megkövülnek, vagy épp lassan eltorzulnak, csak a csalóka emlékeik maradnak? Egy előbukkanó tárgy vagy dokumentum nem tud majd megértést jelenteni később.

Gyerekrajzokat vetek épp tűzre, és megszakad a szívem az utolsó irkafirkáért is.

Könnyű annak, aki sokat költözik. Aki külföldre megy. Akinek elvész, megsemmisül  sok tárgya. Vagy akiben van hajlam időnként átnézni, rendszerezni, selejtezni a dolgait.

Én ilyet soha. Dokumentáló, felhalmozó, érzelmes-hűséges hajlamom az eredete, és legendásan kaotikus otthonom az eredménye annak, hogy a legizébb kis sunyi tanítvány karácsonyi, jójegyreményű üdvözlőlapjával sem cselekszem ilyet. Bővebben…

elfogadni a kövérséget

Nagyon szelíd, megértő, magyarázkodós poszt 2015-ből, akkor volt nekem DEXA szerint 16,4, InBody szerint 9% a testzsírom. Így néztem ki. Ehhez képest érdekes Lorax kommentbeli macerálása, aki meg így.

parodisztikus gyakorlat: kötélrázás. ha nem volna elég poros a levegő (nem az).

…imádtam edzeni, nem esett nehezemre a szigorú ketogén, és szabadkoztam folyton. Nem is értem ma már (2022 nyara), miért óvatoskodtam, miért próbáltam igazságos lenni, nem látni a valóságot. Erre is, így is érkezett 64 gyűlölködő, agresszív, személyemet alázó komment…

A két blog közben megszűnt, archívan kikereshető talán.

Ezt a blogot olvasom:

embracethefat.blog.hu ő a fat acceptance nick

Meg ezt:

breakingfat.blog.hu ő Noisy Suzy (nincs már fönt a tartalom, de lejjebb összegzem, a szerk.)

Két blogger, huszonéves lányok. Mindkettőnek a kövérség és a saját kövérsége a fő témája. Egyik sem aktív már, illetve fat acceptance átnyergelt a facebookra, de már ott sem ír. Bővebben…

kívül, belül

Szóval, ahogy a tegnapiban írtam, nem hiszek abban, hogy érdemben meg lehet mondani másoknak, merra az arra.

Mert az kívülről jön, nem lesz jó rád. A lényeg belül van.

Bővebben…

enteriőr

Az íróasztal miatt teszem ki a posztot, ott van bent a piros szobában.

Ma estére már csak képek, hangulatok, holnap és holnapután lesz az intellektuális magamhoz nyúlás — én, ha nektek volnék, bekészíteném előre a kotyogósba a Lavazzát. (Abszolút szarvashiba, megyek barista képzésre amúgy.)

Mint a képen láthatjátok, megmostam a hajam.Képernyőfotó 2015-10-20 - 15.42.31

Bővebben…

édes

melléknevek sorozat 27.

az éd-, az valami tő lehet: édeleg,

az -s meg egy denominális nomenképző

Lejöttem a szénhidrátról. Még tavaly ilyenkor, egyébként, onnantól csak alkalmi drogos voltam, kenyeret nem ettem egyáltalán. Vagyis a finomított szénhidrátról jöttem le: a fehérlisztről és a cukorról. A durum- és tönkölylisztől és a belőlük készült olaszos jellegű tésztákról nem. De aztán a gabonákról is ám, úgy, ahogy van, rizsestül, kukoricástul, meg az édesebb zöldségekről, és lényegében a gyümölcsökről is (csak citrom, lime, nagyon savanyú alma kiáztatva, bogyósok). Tejtermékek is csak mértékkel, mert azok is édesek ám.

Fokozatos volt a lejövés, nem dogmatikus, nem tiltós, nem kényszerű, inkább kísérlet, és mivel nem más akarta, én akartam, vagyis alakultam olyanná, a testem jelzéseit követve, aki ezt akarja, mert ez a jó neki, nem volt nehéz. Nagyon jól lettem tőle.

Általában az édes íz szerepe jelentősen visszaszorult az étkezésemben. Bővebben…

kezdjetek élni

Ezen a blogon, észrevehettétek, már nettó gondolat, önkifejezés és diskura van. Nincs “társadalmi felelősség”, vagyis egy ideje nemigen segítem se a civileket, se elvbarátaimat, ismerőseimet a posztjaimmal. Nem szoktam hírt adni akciókról, tüntetésekről, nem népszerűsítek semmilyen ügyet, kezdeményezést, érdeket.

És akkor ez most a kivétel:

Mosolyka, Hozleiter Fanny és férje, Tóth Sándor Zoltán valami nagy dologra készül.

Egész estés nagyjátékfilmre, mégpedig, a pillanat értékéről.

A pillanatról, az örömről, arról, hogy MOST éld meg, használd, ismerd fel és örülj. Hogy ne halogasd, mert elmúlik. A film nagyon személyes, de bőven nem csak róluk szól, hanem erőt adhat másoknak is nehéz élethelyzeteikben. Amikor szokatlan a forgatókönyv, és mégis, valami hatalmas energia és boldogság születik abból, ami nagyon nem úgy nézett ki. Engem ez különösen megérint.

PillanatCsillag ízelítő bemutató

a keddi bemutatón, fotó: Gera Zsolt, balról: én, Fanny, olvasó

Bővebben…

zavarba ejtő

melléknevek sorozat 26.

Én nagyon remélem, ezt külön írjuk még. Igen, igen, megnéztem.

igei idiómából képzett folyamatos melléknévi igenév

Na szóval, van ez a kétségtelenül létező tendencia, antifeminista kollégáink vesszőparipája (na, vajon lehet-e ide jelzőt tenni? kedvelt vesszőparipája? remek vesszőparipája? vagy: egyik vesszőparipa? nem. a vesszőparipa nem bír el jelzőt. pőre paripa ő). Nehéz tömören megfogalmazni, de olyasmi, hogy a fiatal és csinos nőkkel úgy általában a világ, azon belül is a férfiak előzékenyen bánnak. Átengedik őket az úton, meg hazaviszik kocsival, szívességeket tesznek nekik, előreengedik őket az ajtóban — ez jár nekik, mert nők, pontosabban: mert szexcélpontnak alkalmas fiatal nők.

Mintegy jutalmazzák őket azért, hogy életerősek és szépek.

Természet: Bünteti a szenvedést és jutalmazza az örömet.

Karinthy Frigyes notesze.

Az antifeminista kollégák ezt persze úgy értik, hogy ezt a nő tudatosan csinálja. Bővebben…

manipuláció

Az előbb megszólalt a telefonom, és a hívó, aki egy nő volt, de nem mondta a nevét, Gerle Évát kereste.

Nagyon kiképezhették, hogy hogyan kell átmenni a felhívottak falain és sáncain. Figyeljétek: Bővebben…

takaros uzsonnásdoboz

Én eredetileg azokról akartam írni mára, akik majdnem elváltak, de aztán rendbehozták.

De inkább ezt szánom mára.

Takaros uzsonnásdoboznak fordítottam a bentót, mit szólsz, Eszter? (Tőle a japán link.)

újabb irritáló luxushülyeség Bővebben…

olvasd újra

Vagy el. Az elmúlt négy és fél hónap legütősebb posztjai. Ha rég jártál erre, ha csak átfutottad, ha kíváncsi vagy arra, hogy szerintem mi fontos írás.

A blogon jelen pillanatban 1453 poszt van, ennek egy kis része semmiség, resztli, efemer, nem vállalható, egyszer kitépkedem majd ezeket az ősz hajszálakat.

Az elmúlt hetekben 440 különböző IP kommentelt a blogomra.

3187 lájkolója van a blog facebookjának.

Az olvasottság miatt meg ne tessék aggódni. Ehun e: Bővebben…

egészséges menza

Hogy lehet, hogy nálunk minden félremegy?

Hogy minden újítót és újítást kiröhögnek és ellehetetlenítenek és koncepciózusan félreértenek?

Hogy lehet, hogy ennyire nem mozdul a magyar észszerű, egyszerű ügyeiben, csak akkor, ha pátosz van és tragédiaesély, de akkor viszont hepciáskodik?

Hogy mehet ilyen szegénységben ekkora pazarlás?

http://civilhetes.net/a-menzareform-kovetkezmenye-amivel-senki-sem-szamolt

Olvasom, hogy a gyerekek ehetetlennek tartják a menzai sótlanabb levest, a halat, a párolt zöldséget, a céklát (minő borzalmak!).

Hogy nem eszik meg a gyümölcsöt sem.

Hogy az a vágytárgy, amit a jobb módúak esznek: pizza, csoki, csipsz. Ha tehetnék, ilyeneken élnének. Látom én is, ötkor kiözönlik a rendőrtisztiről a diáksereg, tele a CBA, nem bonyolítják, péksüti van, ice tea, csipsz, sós mogyoró.

Ha ez nincs, tésztát, paprikás krumplit, ismerős ételeket enne a nyomorban élő diák.

Bővebben…