történetek a fogasról

Tavaly ilyenkor kiraktam egy  semmi különös, minőségileg is értelmezhetetlen fotót. Mert vicces.

Jött is az érzékeny vércsemegjegyzés gondos anyukáktól, hogy Dávidon kifordítva van a nadrág, kilóg a címke, és aztán ezen ment a kommentelés (nem volt, nem lógott, és ha igen, kit zavar?).

Rend a lelke mindennek. Porszívózzunk a sivatagban, és lehetőleg ismeretlenül szólogassunk be lényegtelen apróságok miatt. Én ilyenkor eltűnődöm: ők mit látnak, mi van a fejükben? Szólnak Adynak is, hogy szóismétlés? Mi a fontoskodás, korrigálás mozgatórugója?

Itt is. “Kosz van a teraszán, minek nem söpör föl”. A fotó témája a darázsirtás. Sőt, annak esztétikája. Tényleg kosz van. Mi közöd hozzá, miért zavar, mi ez az utálkozás folyton?

A föld megindul, olyan találkozója volt a héten a prostitúció-abolicionistáknak, és a szemünk kifolyt, annyit dolgoztunk Rachel Moran könyvén. Nőkről írok, akik túlélték a poklot és a liberális “sex worker” nyomással szemben nem félnek képviselni, hogy a prostitúció erőszak, és ez nem érdekli az olvasót. Felfogja-e, mi a téma? Mert az önkéntesek elírták a szórólapot, felcserélt valaki, aki talán disz, a piros alapon két betűcsoportot. Mennyi időnk elmegy azzal, hogy miközben mindent értünk, ilyeneket korrigálunk.

Saját legszebb friss élményem a tárgyban: szerda este ülök a fogaskerekűn, olvasom a Sakknovellát. Lenyűgöz, a fordítás is. Mindig ülök, mindig olvasok.

Középkorú úr odalép. Áll, én ülök. A fejem így faszmagasságban.

Azt mondja:

A szvatika nincs betiltva?

Kis tűnődés.

Hogy micsoda?

A szvatika, ejti ki még egyszer. Nem tudja, mi az?

Rettentő kínban érzem magam, másodlagos szégyent érzek. Nem tudom, mondom végül. Ez még elegáns is. Ő is kap valamit, én is tudom, amit tudok, béke van.

Leszálláskor sikerül rájönnöm a tökéletes válaszra: menjen haza, és nézze meg ezt a szót a szótárban.

Persze ez csak lépcsőházi gondolat.

Amúgy:

335. § Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet a köznyugalom megzavarására alkalmas – különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő – módon a) terjeszt, b) nagy nyilvánosság előtt használ, vagy c) közszemlére tesz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő.

2) Nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.

Ez a régi törvény szövege, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisített. Az új, lelazult törvény csakis a kegyeletet, túlélőket zavaró megjelenítést szankcionálja, 2013 óta.

De nagyon okos voltál, barátom, és csakis ez a fontos. Ha mondjuk be lenne tiltva valóban, vagy a fogas nagy nyilvánosság lenne, a könyv címlapja nem egy sokszoros ellenőrzésen átment, stilizált ábrázolás, akkor én erre mit csináljak? Kihajítsam a könyvet?

Meggugliztam a szót amúgy, ne legyek igazságtalan. Hátha már így mondják. De nem.

A legdurvább, hogy ő ezt a beszélgetést csajozási céllal kezdeményezte. Engem, Isten látja lelkem, nem idegesít, ha megszólítanak, ez a fogason helyi, meghitt szokás, én igen könnyen vegyülök, diskurálok, olyan is van, hogy élvezem, vagy csak információt kérnek (a bringám vagy az izmom tetszik nekik). De ha valaki vérostoba és helyre akar tenni, felülről beszél, így kapcsolódik, attól kikészülök. Hogy nem talál egy értelmes témát. Hogy minek egyáltalán olyasvalakihez szólni, aki olvas.

Hogy fogalmatlan, rossz ízlésű, elemi viselkedési szabályokat nem értő emberek mi a bánatnak tesznek rám megjegyzéseket, és miért kéne nekem ehhez jó képet vágnom.

egy estém a belvárosban

Igazából én csak belecsöppentem Antonia révén ebbe.

És Antonia is hogy. Még 1995-6-ban az egyetemen tanított (Nemi szerepek a civil társadalomban szeminárium), aztán a NANE: én 2004-ben végeztem el a képzést.

Aztán évekig nem találkoztunk, elsodort a 2004 utáni életem. Most januárban egy kritikai pszichológiai előadás házigazdája volt az ő csodálatos birodalma, és utána látogattam meg, kettesben beszéltünk hosszan a transzproblémáról, az identitáspolitika válságáról.

Aztán lett az angol csoport, amelyet itt meghirdettem, csatlakoztatok több tucatnyian, lett egy kemény mag, azóta is járunk (írj, ha jönnél: feminista angol felsőfokon). Antonia az intellektuális forrás, a politikai példakép és kicsit anyánk, pszichológusunk is. Elképesztően megugrott a szövegértésem és a szókincsem is, ír, kanadai, bármilyen kiejtés jöhet!

És aztán ebből lettek a fordítások. A szerző Rachel Moran.

A témában annyi előzményem volt, hogy Bővebben…

mi hír minálunk

Elkészült a Szöveg! Dobpergés. A dokumentum, amelyről itt írok. Nem fancy kinézetileg, viszont képek is vannak benne.

Egy lendülettel, három intenzív hét alatt írtam meg, és jó volt írni. Júliusban megrekedtem, mostanra újra könnyen és örömmel írok, és kiegyensúlyozott vagyok. Van benne filmforgatásos, érzelmes, betegségleküzdős, művészes, utazós, románvalóságos sztori. Van, amikor egy tárgy a hős, van, ami szinte mítosz. Van tiszta epika, és van lírai szófűzés, prózapoétika.

Ugye szép?

És folytatom is, ha lesznek újabb jó sztorik (vagy felbukkannak a múltból)!

Antonia folytatódik, pezsegtünk ma is. Heti egy alkalom mindig van, olykor kettő is összejön. Írj, ha csatlakoznál a feminista angol csoporthoz: csakazolvassablog@gmail.com.

(Felmerült az elvi kérdés, hogy ez női csoport-e, és igen, az. Ezt a problémát egyszer alaposan átbeszéltük. Nem volt érdemi férfi csatlakozási szándék sem, és egészen megváltozik a női beszédmód, viszonyrendszer, még tudatos nők és egyenlően viselkedő férfiak esetén is, erről kutatás is volt. Védett tér, és jó ez így.)

Megyünk megint forgatásokra, ha megvolt, mesélek!

Holnap félmaraton, a hó végén felezett SPAR maraton (Orsival), októberben Amszterdamban pedig egész! Nagyon szép az erdő. Igyekszem majd Murakami Haruki edzésmódszerét követni, aki maratonistaként heti hat nap fut tízet. És megyek hunyni most!

Újra robog a kultúrnapló, lassan egyéves az is.

Működik a Ne félj az edzőteremtől! közösség, sőt, nagyon pezseg! Május óta leírjuk, mit edzettünk aznap, ez hatalmas inspiráció és rengeteg új tudás, illetve bulihangulat. Mindenkin látszik is a sport!

És újra indul az évaddal együtt a Kör, a színházba járós csoport:

https://www.facebook.com/groups/591523887966890/

Töltsétek értelmesen és vidáman a napjaitokat, szerelemmel, sporttal, filmekkel. Annyi szépség és felfedeznivaló van!

új év, új témák

Boldog új évet mindenkinek! Eszteremnek, Ellienek és Petőfi Sándornak boldog születésnapot! Tudom én, hogy nem mindenki másnapos!

A pécsi 2019-as jelzésű autóbusz egy éjszakai járat, mely csak 2018. december 31-én és 2019. január 1-jére virradó éjjel közlekedett az Uránváros és Kertváros (Csontváry utca) között. A járatot a Tüke Busz Zrt. üzemeltette. Bővebben…

orthorexiás vagyok, jaj

Megvettem csütörtökön az Orthorexia című ismeretterjesztő könyvet, amelyet Renee McGregor RD írt és a könyvem kiadója jelentetett meg Magyarországon.

Az RD azt jelenti, hogy Registered Dietetian, tehát nem orvos, de nem is önjelölt okos, és nem csak nutritionist. Az orthorexia jelenségét elsőként egy San Franciscó-i orvos írta le 1996-ban, Steven Brathman azokat jellemezte így, akiknek rögeszméjévé vált az egészséges táplálkozás.

A könyv bemutatja az egészséges-tökéletes étkezés és edzés hajszolását (röviden ez volna az orthorexia), továbbá az orthorexia és az anorexia nervosa, a bulimia nervosa, valamint a kényszerbetegségek hasonlóságait, sok esettanulmánnyal, és részletes magyarázatokkal. Bővebben…

kultúrmozaik

Micsoda retró cím, fekete-fehér tévében lehetne műsor! Szóval, a közelmúlt élményei, rövid értékeléssel.

Könyv

Ian McEwan: Amszterdam, Lukács Laura fordítása. Trükkös, tömör, katartikus. Morális sokk. Mint minden jó történetben, minden szereplőt meg lehet érteni. A főszereplő nem él (és nem is kísértet).

Megvettem még:

Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék, különös, tömör, szövegtípusokkal játszik. Feltűnt, hogy a Magvető adta ki, és Bart István fordította, ami egy rang. Egyetlen vessző sincs a szövegben.

A könyvek egy része impulzusvásárlás, a többi választás alapja a Magyar Narancs könyvkritika-összeállítása.

Lubics Szilvit is olvastam egy hosszú buszúton. A többi még csak terv.

Film

Fantomszál, Paul Thomas Anderson rendezése, Daniel Day-Lewis, aki Sir, utolsó szerepe valószínűleg, legjobb férfiszereplőként jelölték Oscarra, de van már neki három, Gary Oldmannek meg egy se volt. Még hat másik kategóriában kapott jelölést a film. Végül a legjobb jelmezért kapott Oscart.

http://www.origo.hu/filmklub/20180202-fantomszal-majdnem-romantikus-film-a-divatvilagrol.html

Ultra, még egyszer… ez már a harmadik. Ha futós filmet nézek, addig se kell futni, így okoskodik a futó, aki túltervezte magát.

A linket Balázs bocsátotta a rendelkezésemre, tehát nem okosba’ van. Külföldi vagy? Érdekel, miért jó embereknek, ha szenvedhetnek? Ugyanez ajándékba: most jön ki DVD-n!

Színház

Átrium: Az öldöklés istene, r. Bereczki Csilla, Yasmina Reza virtuóz dialógusai

Átrium: A félelem megeszi a lelket (r. Alföldi Róbert), Hernádi Judit nagyon nagy színésznő

Átrium: Vaknyugat. Martin McDonagh írta, aki az Ebbing-filmet is, meg A kriplit meg a Piszkavasat. Gothár Péter rendezte, aki A kriplit és a Hóhérokat is. Alföldi a pap, döbbenet, főleg a több perces némajátéka.

A Radnótiban Alföldi Lear királya, külön írok Lear-elemzést. Utolsó előadás, rendező, műfordító is jelen. Nagyon erős atmoszféra. Felneveltek ezek az előadások, nagyon mély esztétikai élmény, gondolatokat generál. Olvasom a nemzetis Varródani-féle és a Nádasdy-fordítást.

Hóhérok, ez a Katonában, Gothár Péter rendezte, az est csillaga Jordán Adél, átütő, megdöbbentő, és Fekete Ernő nagyon jó. Lőrinccel láttam, állójeggyel.

Még kettő jön:

Katona: Ascher Tamás Háromszéken (Pintér Béla), három széket is kaptunk,

Radnóti: III. Richárd (Serban)

Egyéb

Konferencia és kiállításmegnyitó a Magyar Papírmúzeumban, május 28-án. Jótékonysági papíremlékek az első világháborúban.

Vízjelek! Háborús Piatnik kártya! Megváltási jegyek, bélyegek, képeslapok, hadsegélyező plakátok, karácsony a fronton felhívás! Eszméletlen érdekes volt.

Pályáztam, és Lőrinc is, novellával. Majd írom, ha lett valami.