Újabban népszokás, hogy a népek a kommentjeikben vádaskodnak, és felismerhető emberekre panaszkodnak: rokonokra, kollégákra, főnökre, randipartnerre. Gyakran azok posztjai alatt, akik a traumáikról üzemszerűen írnak, és bevételt, hírnevet szereznek így. A kommentelők a panaszposztra licitálva “velem is hasonló történt” felütéssel mesélik el a sajátjukat. Ez meg is emeli, komolyabbá avatja a bagatell sértődést. Forrás: a kommentelő. Fú, mindenkivel rettenetes dolgok történtek ám: bedrogozás, gyerekkori erőszak, zaklató ex, munkahelyi fúrás, félrekezelő orvosok, csalók. A történetekben közös, hogy soha semmiért nem felelős az, aki elmeséli.

Ez se volt régebben. Nem így. Szégyenlősebbek voltak, most meg egyenesen élvezik. Ez persze mind nem zaklatás, dehogy, hát ők áldozatok!

A viselkedés a wmn-hez és hasonló energiájú felületekhez kötődik. A nem okvetlen művelt, viszont önsajnálatra, érzelmeskedésre bármikor kapható szerzők tették refrénné a bántalmazás, bullying és zaklatás szavakat. Sajnos, ezek hatalmas problémák napjainkban! Rendszeresen az olvasók gyerekeire, iskolai csúfolódásra hivatkoznak sunyin, majd akkor hadrendbe állnak a “bullying” ellen.

Az kap rá erre az össznépi szörnyülködésre, aki a neten ingert keres, mert a saját élete elakadt, üres.

Ha tehát a wmn-es szerzőket valaki bénának, ártalmasnak, imposztornak tartja, ki meri őket elemezni vagy röhögni, akkor nyilván BÁNTALMAZÓ.

Eközben tizenvalahány cikkük szerzője, Mérő Vera nyilvánosan ismerte el, hogy lincseléseket szervezett hatalmi helyzetből, közel tragédiát okozott, munkahelyről rúgták ki az áldozatát, és ezt megbánta, illetve ígérte, hogy jobb fej lesz a kommentekben, nem fog gonoszul röhögőfejezni. (Ezt nem is értem. Szerintetek agresszió? Én mindig csak azt röhögőfejeztem, ami vicces vagy abszurd. Amin megdöbbenek, annyira fals, az Hűha. A dühöset nem használom, a könnyezőt és az ölelgetőset nagyon ritkán, kizárólag iróniából.)

Hát de egy wmn-es szerző jótét lélek, szolidáris és érzékeny! Ez köztudott. Nem elemzi ki gonoszul celebek karrierjét, öltözékét, instafotóit, nem szól be kövér korában a fitnesztrendre, nem irigykedik a barátnője esküvőjére és a hírigazgató zakójára, nem szólogat be trágárul anyáknak, amiért kapnak anyanapot… ja, de, várjunk csak, ez pont Szentesi Éva, az elkényeztetett korszakából.

Ki a bully? Aki megteheti, az.

És most is. Fenyegetőzik:

Járni nem tud, de más ruhája, annak ára bosszantja (a választás előtt):

Ha mindezt bemutatom mint förtelmes álszentséget, akkor ordítani kezdenek, hogy Szentesi miattam beteg, a stressztől romlik az állapota. Logikus!

Miattam sajnálták a Redditen Szentesit! És nem az előtörténete miatt (zűrös évek, figyelmeztető jelek ellenére önelhanyagolás, alkohol, téves döntések). Egységes vélemény ott: íróként értéktelen, ellenszenves, de senki nem érdemli, hogy zaklassák (nem zaklatták, hazudott), és az edukáció, az becsülendő.

EDUKÁCIÓ. A világból kifutok ettől a szótól: azt jelenti, hogy a saját önző narratíváját és érdekét sulykolja, és el kell hinni, hogy ő többet tud, miközben egy felvágottcsomagoló papírban több az intellektus.

Köszönöm szépen, ne edukálj. Eleve kamu, amikről az edukátorok írnak (az ADHD nagy része, a nemváltás). Ha kell valami infó bármilyen betegségről, diétáról, egészségkarbantartásról, majd utánajárok – eddig is ezt tettem, könyvtáraztam régebben. De nem fogok senkit sztárolni meg meghatódni, a szekerét tolni, hogy mellesleg regéljen a kórságáról, és rohanjak orvoshoz, hogy nekem is az van-e. Közben azt is írta, hogy neki genetikai eredetű. Mindenki nyugodjon le, ha nincs se tünete, se rizikófaktora. A képzelt betegség óriási krónikusstressz-forrás, amellett hatalmas teher az egészségügyön.

Na de edukált, az hasznos! Mit edukált, hol? Mit jelent ez a HPV-teszt reklámozásán kívül (jutalékért)? Csakis magáról beszélt: ünnepelte, mutogatta és sajnálta magát. Másokkal kíméletlenül, gőgösen bánt. Szinte megsértődött, ha információt kértek tőle vagy meséltek neki.

Nincs külön, nagyobb hatalma, joga Szentesi Évának átkozni azt, aki neki nem tetszik, mint nekem. Legfeljebb médiahátszele van.

A keserű történeteikre érkező reakció nekik azonnal rágalmazás, bántalmazás és zaklatás. Sőt, gyilkosság, mert a netes perszóna az ő maga, a teljes, vérző szíve, amit áldozatkészen nekünk kirak, és aki azt megöli, az is gyilkos (by Murinai).

Tételmondat következik:

Minden perc, amit a mások sorsán való szörnyülködéssel, “együttérzéssel” és azonosulással töltesz, abban erősít meg téged, hogy az áldozattal egy oldalon vagy, jó ember vagy, nem vagy felelős a sorsodért, és a világban ólálkodik ellened a rossz. Így nem fogsz se tanulságokat levonni, sem örömteli, önazonos, építő tevékenységekbe fogni. Ahogy az idő telik, ez az összefüggés egyre erősebb, egyre nagyobb mulasztásokat okoz az életedben, ha idegenekre tapadva élsz.

DTK friss cikke. Mi közöm nekem egy rákos amerikai influenszer halálához? Válaszom egyszerű. Semmi. Imádsz tiktokozni és érzelmi ürességet érzel, azt pótolod a netről.

*

Szentesi 8-án tette közzé az alábbiakat. Nyáry Diával kapcsolatos a poszt, most rá hivatkozva nyekereg.

Judit, aki, hát, egy nagyon híres író 😀

…találjátok ki, mi baja velem:

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2360825480644417&set=pb.100031869296829.-2207520000&type=3

…szóval egy ráérős kora hatvanas, az utóbbi években pedig Szentesi Éva, Mérő Vera és AV Freron csahos ölebe, és börtönbüntetést vizionál.

Felnőtt embereknél lényegében nem létezik bullying: egyforma hatalmú, szabad polgárok vagyunk, a cégeknél szigorúan tilos. Főleg nem a neten, ahol azt tiltod le, akit akarsz, azt teszed zárttá, amit akarsz, és nem is kötelező ott nyomulnod, ha mimóza vagy. Lám, Szentesi is milyen ügyesen megoldotta! Sokkal ritkábban röhögöm ki a képmutatását, amióta nincs jelen naponta mindenhol. A zaklatást és bullyingot az egyet nem értőkre olvassátok rá, mert a stratégia az volt, hogy neki nehéz a sorsa, erről annyit mesél, amíg fölötte nem áll a kritikának – érinthetetlen, mert elesett.

Én a hamisságot mindig szóvá fogom tenni. Szokjátok meg! Főleg ha csupa üres póz, kivagyiság, álnokság, szerepelgetés az egész ember, semmiben nem tehetséges, miközben a nehézségeivel takarózik és érzelmi azonosulást provokál.

Nekem is volt durva traumám. Engem ez miért nem véd? Rólam miért lehet mocskokat írni?

Arról írok, akiről jólesik. Erre ugyanolyan szabadságom van, mint neki a celebeket vagy a hírigazgatót szidalmazni a zakója miatt, esetleg az Országos Onkológiai Intézetet jeremiádban támadni. És annyiszor írok, ahányszor jólesik. Nincs ilyen tilalom, tehát hazudtok.

Éva a maga döntéséből, pénzért és húságból ír a nyilvánosságban. Nem kötelező véleményes módon nyilatkozni, túlzottan önfeltárni, ellenszenvesnek, kiosztósnak és tudatlannak lenni. Másnak ugyanolyan joga van a neten írni, jelenségeket, viselkedéseket elemezni és bírálni.

Most viszont az áldozati brandekről írok.

Az első betegséget mutogat.

Most erre mit lehet mondani?

Valós betegsége van, ami nem egy szívderítő látvány. Nem értem, mit akar vele.

Nem gonosz, tanult is, csak érthetetlen, mire jó ez. Még ő a legüdvösebb példa.

Nála is nyomasztóbb ez a profil, kizárólag elkeseredett arcú panaszkodás megy, ő is nagyon vadult, amikor Szentesi indította a támadását, odatolongott, hogy őt is bántják. Ő is állítja, hogy megrágalmazták, csalónak nevezte egy férfi, aki könyvet is írt róla. Nem tudta perelni, már meg is halt (karma).

https://www.facebook.com/niki.rassiga/photos

*

Második történet. Pintér Marianna Manka múltbeli bántalmazásról ír, de csak az ő szavaiból tudjuk, mi történt. Minden erejével a narratívát építi, a pozíciót, amelyben neki örökké és feltétlen igaza lesz, illetve a szavai fontosak, mert jó ügyért küzd. Azt állítja, hogy négy testvére mellett ő volt az egyetlen, akivel a szülei cudarul bántak, az anyja nem akarta őt, ide-oda hányódott kicsiként, és az apja erőszakolta 11 és 16 éves kora között, amikor is elmenekült, és ápolónő lett. Az apa a történet elmesélésének idején már halott volt. A testvérek pedig kegyeletsértésért perlik Mariannát, avagy ezzel fenyegetik.

Pintér Marianna most 48 éves, ritka rosszul fogalmaz, nem médiaképes, képtelen meggyőzően beszélni, csak szubjektív mondatai vannak, folyamatosan panaszkodik, pánikrohamot és öngyilkosságot emleget.

Pintér Marianna Mankát és Orosz Bernadettet Vincze Judit (Judytailor) buktatta le és vádolta meg igen erős állításokkal a tükörszirmok című, már csak archívumból elérhető blogján. Pereskednek is. Hogy judytailor állításaiból mi igaz, szintén nem tudom.

Csak a mintázat tűnt föl.

Judytailor volna a zaklató, meg persze én, akik ezt a sok jó ügyet képviselő szentasszonyt támadjuk. Innen érdekes: https://youtu.be/Yebd-kJOKNA?si=dtX4X-tmdzM4yv8d&t=1127

She amúgy. Judyra mondja. (Az autofelirat vicces műfaj!(

Egy ilyen embernek nem mondod, hogy kussoljál már, hiszen ő áldozat – de én azért mondom. Ő úgy intézi a történetmesélésével, hogy aki kételkedik, nem kíváncsi erre vagy bírálata van, nem tartja szavahihetőnek, az az erőszak oldalán áll. Én ezen átlátok és azt mondom: nem ápolom ennek a nőnek a szobrát.

Mert szerintem nem igaz a sztori??!

Mit tudom én. Ez nem lényeg. Ha igaz is, mi közöm hozzá? Rég el is évült, bizonyíthatatlan. És nem lesz szakértő, segítő attól, hogy átélte. Ahhoz tanulni kell és garanciák. Láthatólag a teljesen értelmetlen élet és a nyomor elől menedék, hogy ő gyerekeknek segít.

Általában a leleplezők sem különösebben szimpatikusak. Nem szeretek táboroskodni.

Azt mondom, hogy nem kötelező meghatódnom, mert ez igénytelen. A neten kettőt nem lépsz és találsz egy ilyen szimpátiakoldust és/vagy adománygyűjtőt. Ezt is mindenki tudja, csak a kimondását keresztezi a feminista tilalom: áldozat!

És megtalálják egymást. Mintha a pokémonjaikat mutogatnák, csereberélnék. Murinai Angéla is beszámol “zaklatásról”, és emlegeti fontos és hősies szereplőként Pintér Mariannát. Tavaly Szentesi ellenem indított, nagy rohama közepette írta:

Összeáll a kép? Egymásra van szükségük, hogy nagynak láttassák a problémát (ami egyébként annyi, hogy nem csak nekik van joguk a neten írni, hanem mindenki másnak is, és esetleg lesz, akinek jobban hisznek, mert igaza van vagy csak jobban ír). Egymást tolják, bebújnak a saját sérelmeikkel a “nagy” ügyek mögé, amelyek szintén kis sérelmek, csak egy 90 ezres követőszámú oldalon másképp hat a sérelem (mert az oldalgazda rákos).

És hogy ne legyen nevetséges, Angélának mindez fontos projekt, munka, és ő TÁRSADALOMKUTATÓ. Három év tanítóképzővel, nulla nyelvtudással. A ruhát pedig nagyon ki kell emelni. Hát az gyönyörű. Fotókat készíttetni a fánál. Ilyen kinézettel és ilyen témájú poszt alatt reklámozgatja a borzalmas lebernyeget.

*

A brandépítés úgy zajlik, hogy egy nő amatőr írásokkal áll ki, majd az erre fogékony (edukáció, áldozatok, jóügy, trauma stb.) média a szavait készpénznek veszi, és a mindenféle csudabogarak között boldogan szerepelteti, nyilvánvalóan kattintásvadász céllal.

Miért nem győződik meg a sajtómunkás a szavai hitelességéről?

Én nem mondom, hogy nem igaz. Nekem nem kell semmit mondanom, engem ez a fajta nyöszörgés nem érdekel. Nem viselem el, hogy manipuláljanak. De a médiának figyelnie kellene az állítások valódiságára, és az ÁLdozatok szavai nem ellenőrizhetők. Ezért először nem is hírként, hanem interjúként, beszélgetésként teszik ki a történetet, óvatosan. Utóbb lehet már az áldozatok szavaira tényként hivatkozni a további cikkekben: “XY abúzust szenvedett el”.

Az áldozatok brandeket építenek a történettel és az áldozati megnyilvánulásokkal (kesergés, vádak, elvi megállapítások, hogy mit tegyen a társadalom), ez a fő tevékenységük. Van, hogy adományokat is kérnek, más áldozatokat is emlegetnek, összefognak, egyesületet alapítanak. Ezt tette Orosz Bernadett és Pintér Marianna együtt. Volt már egy csomó áldozatvédő egyesület, alapítvány, de mindenki akar magának újat.

Feladatuknak érzik, hogy folyamatosan meséljenek a történetről, és tabutlanítsák a témát. Mintha fizetnék érte őket – és tényleg fizetik, figyelemmel, lájkkal, hírnévvel, megjelenéssel. Majd bármilyen kritika hatására játsszák a megtámadottat. A kritika érkezhet sima nőgyűlölő tahótól, tudatlan júzertől, aki nem ismeri a történetet, de olyan éles szemű olvasótól is, akinek nem stimmel egy-egy részlet, és belekérdez. Vagy csak nem érti, miért kell ennyiszer és így szerepelni. Bennem, aki a segített ÁLdozatokkal már megégettem magam, mindig ott van: miért is mondod el? Ki kért erre?

Azt mondják, hogy a fontos edukációs feladatukat nem tudják végezni a támadások miatt. Közben a komplex sértettségben látványosan jól érzik magukat.

Nem tudom, mi történt Orosz Bernadett-tel, nem dolgom önkéntesen áldozatvédeni. Szerintem ő ebbe belerohant tátott szájjal, aztán a médiacirkuszt pörgette. Baromi ellenszenves volt utána a hírverés és minden megnyilvánulása. Illetve emlékeztek az elhíresült fotójára, én meg láttam töltögetés és arcfelvarrás utáni fotókat, ez egy műtött nő:

Csak egy lenne, aki mond a traumáján kívül érdemlegeset, fel tud mutatni valami teljesítményt!

Kis elégtételt érzek, amikor mások átlátnak a szitán.

*

Ez a lány egy igazi kincs (zalaizug, hegyilány), autonóm és erős, igazi példakép, imádom, ahogy visszaszól a gyökereknek – de ez nem bántalmazás.

Nagyon fontos, hogy ne súlytalanítsuk el a szavakat, mert akkor nem fogják komolyan venni a bántalmazottakat.

Van még két történet, összefoglaltam, ott már nincs kommentár, új posztban jönnek majd. Így ez most 1895 szó, maradhat?