húsz év múlva

Ez is vers. Nem szeretem amúgy, de most nagyon adja magát. Mert hogy van, ami húsz év után se változik. És valami olyasmi a lényeg.

Itt ülök most, már itthon, János síeléshez vett kék selyem garbójában (underwear. Tudtátok, hogy a selyem meleg? és a gyapjú is tud hűvös lenni?). Fúj a szél, és sírok.

A zene világnapján koncertre mentem, a huszadik jubileumát ünnepelni a kórusomnak, melynek alapító tagja vagyok.

Biciklivel megyek odáig, ahonnan a busz még jó fél órát. Egyszerűen: minimálruha, de magassarkú (átvettem, nyugi, a biciklin az ezüst rózsás van).

Repülök. Könnyű vagyok. Zene lesz, és rég látottak. Bővebben…

könyvbenlét

Ne szépítsük, mert szépíteni minek: én áprilisban gyakorlatilag nem írtam blogot.

Szerkesztőm és én viharos tengeren sodródtunk, én nem láttam az embereket és semmi mást, soha életemben nem dolgoztam még ilyen koncentráltan. Bővebben…

ma hajnalban

Én leadtam a kéziratot.

Az egyikét.

cropped-fotc3b3-2016-03-24-13-52-e1458825635469.jpg

A másikat még mindig…

A kicsi meg hatéves, ő is hajnalban.

És visszatérek! és megyek edzeni is!

blogszületésnap! ha jönnél, írj!

21-én meg: képzés (sport)

ma lesz egy bejegyzés is.

 

franciák eleganciája

Én ettől le vagyok taglózva, megmámorosít egyszerűen.

Az is, hogy már igazán rendszeren kívüli lettem. Mi is legyen ma a program? Ez a felvételik sűrű hete, hava amúgy, a fiam nyolcadikos, mindenki buzog és ügyintéz. Péntek délelőtt, míg azok, akik oly szorgosak-dolgosak, oly törekvők, vettek is nemrég használtan egy Saabot, mely munkájuk gyümölcse, meg akkkkora, de akkkora forinthitelt is kaptak, hogy el se hinném, és hogy lenézték a bölcsészeket és tanárokat, istenem!, szóval, míg ők lélektelen irodáikban görnyednek, én tavaszba öltözve leszáguldok a délután felvételizendő fiammal a Francia Intézetbe, és premier előtti filmet nézünk, mert valahogy rákerültem bloggerként a meghívottak listájára.

Mi, akikben eredetileg nem hitt senki, és akik most, negyven körül, minden trauma ellenére is szabadabbak lettünk, mint amekkorának a szabadságot mi magunk is elképzelni bírtuk, egy kicsit nyelvet öltünk, mi tagadás.

Spoileres filmkritika következik.

A másik, amit nem bírok megszokni mint mámort, az európai film mint olyan. De meg a francia külön, az a miliő, történetmesélés, azok a színészek, fények, provance-i és korzikai házak, fületlen nagy kávés tálak (?) reggeli derűben. Az arcok sminktelen természetessége, a kócos dizájn, a felvarratlan ránc.

Képernyőfotó 2016-02-23 - 18.00.00

Addig mondtuk, hogy a világ legjobb nőjét csalta ez a rettenetes Vincent Cassel (lásd még ennek a szintén érdekes filmnek a kritikáját is:

Nem kell a nőt ütni a bántalmazáshoz

, amelyben érdekes szakmaiatlansággal keveri a kritikus a film fikcióját azzal, amit a színészről tudni vél),

szóval addig-addig csócsáltuk ismét a média fogyasztásra kész gittjeit, amíg elfelejtettük, hogy azért Vincent Cassel meg mégiscsak a világ legszexibb férfija, azzal az értelmezhetetlen szemével-homlokával, érdemi bicepsz nélkül is (!).

Az a hűtlen, az a rohadék, akinek a magánéletéről érdemit nem tudunk, honnan is tudnánk, csak médiatorzítást. Sose felejtsük el: mindig, mindenképpen a média és az általa hordozott, előmozdított érdek az úr, nem a sztár és nem is a közönség, pedig azt hinnénk, hogy a média nekünk, senkiknek híven beszámol a Valakikről, ezzel kiegyensúlyoz, leleplez és helyreigazít, így tesz minket, senkiket hatalmassá, hogy rajta a szeme a Valakiken. De ha tudnánk is valamit torzítatlanul a színészisten magánéletéről, a jó ízlésű, el nem galoppírozó ember belátja: nincs hozzá köze. Ahogy a színésznek sincs köze a mi stiklijeinkhez, sőt, senkinek.

Én ha ilyen szexi lennék, meg férfi, és megtehetném, és ez hajtana, hát, nem tudom, mi tartana vissza. Az örömtelenek, ásatagok, a pengeszájúak szava? A házasság? Azt ma már híresék és jelentéktelenék is úgy értelmezik, ahogy ők gondolják.

Ezek a felháborodottak úgy tesznek, mintha bizony a monogámia alapértelmezett lenne, valami ősi norma, amit ha megszegünk (és ki is derül), akkor jajaj. A rossz házasság, az legitim, nem házasodni, az is legitim, de megcsalni…? Bekapcsol a feudalizmus. És mintha volna mód megelőzni a “hűtlenséget”, mintha ez érdemalapon működhetne: ha elég jó a nő, szexi, feszes, híres, kedves, odaadó, akkor aztán tessék hozzá hűségesnek lenni. A többi megcsalást valamennyire megértjük, tetszett volna nem elhízni, na de Monica Belluccit…? Hogyan tudjuk kihozni mások életéből a mi tündérmeséinket, hogyan működhetne mégis, valahol, valaki más életében az, ami a miénkben sem?

Hát elárulom: sehogy nem működik a monogámia, ha valaki nem érzi magára kötelezőnek. Bővebben…

két esemény + egy harmadik időpont! (sport)

Képzésnek hívom, jobb híján. Ideális helyszínt találtam hozzá (Budán). Kis csoportban, jó hangulatban, közös evéssel belemélyednénk egy-egy témába.

január 30-án, szombaton 9 és 1 között: Elmondom a titkokat — sport

— és minden, ami ahhoz kapcsolódik, hogy jobb legyen a közérzeted, testi teljesítményed, formád: táplálkozás, protein, mozgásfajták, testkép, motiváció, apró, időt nem igénylő trükkök.

FRISSÍTÉS ugyanez: Elmondom a titkokat — sport, február 4-én, csütörtökön. Választhatunk: 9-1-ig legyen (ai bölcsibe megy gyerekért, annak jobb), vagy 2-6-ig?

február 5-én, pénteken délután, 3 és 7 között: Elmondom a titkokat — blog

— és minden, amit csinálnál, komolyan, de még nem kezdted el: adózás, otthoni munka, az idő strukturálása, mentális beállítódás, facebook oldal.

Én tematikával készülök, de a résztvevők kérdéseire is jut idő.

Maximum öt fő. És ha most nem jó, vagy lemaradtál, lesz még!

IMG_4700_resize

Jelentkezz a geerle.eva@gmail.com címen!