Mai témánk a poliamória mint kontent, és ez egy “mi a baj” sorozatba illeszkedik (amely lassan és utólag áll össze régebbi írásaimból):
Vagyis: amit én a poliságból mint queerségből látok a neten. Miből beszélek én? Figyelek, van kapcsolatom (a behazudott pasim, tudjátok! és az sorsszerű, és nagy mázli, hogy lett és hogy ilyen), monogám vagyok, és sokat olvastam angolul és magyarul is a poliamóriáról.
A hiány vákuum: a generációs, menősködő altertanok célcsoportjai az önbizalomhiányos, magukat lemaradtnak érző nők, férfiak. Megtetszik nekik a színes-szagos, új és menő életstílus. Hajrá! Lehet hirdetni, blogolni.
Az etikus megcsalás. Idáig hallom: nem, dehogy, ez nem megcsalás! Pedig én sose használtam ezt a szót. Pláne nem neveztem megcsalásnak azt, ha házasságban élő személy szerelembe esett. (Ja, és én nem is csaltam meg a szerelmeimet.)
Az érvelés előtt szeretnék pár bekezdést szánni arra, hogyan és miért lettem e progresszív, import, individualista tanokkal szemben kérlelhetetlen. 2012-ben vagy 2014-ben még egyrészt szakadárság, hangos különállás, másrészt cikiség volt feministának, házasságkritikus nőnek lenni, bírálni a hagyományos felállást és erről blogolni, és állandó támadásokat is jelentett. Ilyeneket írtam, és sokan eszméltek a saját életükben e posztok hatására (meg kezdtek blogolni nagy hirtelen női témában, a már kitaposott úton):
micsoda különbség (történelminek mondható kommentelés, érdemes belemélyedni)
Bíráltam a monogámiát, a heteronormatív szexualitást, a házimunkát mint női üzemmódot, a tárgyiasítást és testszégyenítést, a pornót, a szépségnormát, a házasságot, a nemi szerepeket, a családot, a kismamaságot, és Lobstert olvastam ámulva.
Aztán teltek az évek, a kritikus női hang tömegessé és divatossá vált, elfelszínesedett, még a klímavédelem is hájp lett. Jöttek az érzelgős-felháborodott hashtagek, és ma már nincsenek menő háziasszony-bloggerek ebben a körben: a legostobább netes kalandorok is progresszív feministák. Olcsó lájkszámolgatássá, sikerkönyv-keltetővé és influenszerkedéssé züllött a feminizmus és az ellenzékiség. És ezek az újak már nem bírálták, hanem egyrészt be akarták futtatni az importügyeket, queerségtől kezdve a body positivity kövérmentegetésig, és röhögcsélve és gyűlölettel gyalázták a kismamaságot, a szoptatást, a házimunkát, a magzatokat és babákat, a ciszheteró életmódot, a férjeket, konkrétan az én családomat, gyerekvállalásomat, legszemélyesebb történeteimet is. Mindent és mindenkit, aki gyereket szült vagy házasságban él, mert nekik macskájuk volt, szerelmük nem, és mer a ffiak…, #rohadjatokmeg.
És közben ezek a szélhámosok hatalmas hősnőnek érezték magukat a lájkfürdőben.
Én nem azért írok újabban mégis-család, mégis-baba, mégis-monogámia, mégis-női-szerep posztokat, mert bekonzervatívodtam negyvenes éveimre, hanem mert a bírálatnak, ébresztésnek 2009 és 2014 között volt ideje, utána olyan özön lett, el is butult az egész, hogy értelmes embernek csak elhatárolódni maradt kedve és megvédeni azt, amit ezek (részben aljas koppintók) igaztalanul, önigazolásból bántottak: a szépséget, az életörömet, a gyerekeket, az egyszerűséget, a szemérmes-szép szexet, a sportot, a hagyományokat, sőt, a mosogatást is. És nem éreztem többé haladónak, hogy queer meg gender, és hüledeztem, hogy tagadják az etológiát és a biológiát. Mert nem értik, hogy igen, két szülő jobb, mint egy, és nem, férfi nem lesz nő soha, mese habbal, hogy rossz testbe született. És felháborít az öncsalás: akinek gyereke, szép szerelme, családja nem lett, az fensőbbrendűsködik, mert ő többet tud és előrébb jár, illetve menőbb és több a követője is, mint a megvezetett nőknek (akik, e logika szerint, engedelmesen a Fidesznek szülnek, de bezzeg a negyvenkilenc éves feminista tudatos hősnő nem szül senkinek).
Ennek a torz “tudatosságnak” olyan fórumai lettek, mint a Tudatos gyerektelenség csoport, nettó ostobaság és aljasság, frusztráció, olyan nőké, akik se jól nem keresnek, se gyerekük nem lett, és legnagyobb döbbenetemre újabb abszolútum dőlt meg: a mindig tisztelt és igaz embernek tartott pszichológusom is itt uszul.
Undorítanak a visszaélések. A legjobban az, amikor életörömöt, szépséget, teljesítményt próbálnak dehonesztálni, és társadalomkritikának meg haladásnak csomagolják.
Amit le kellett, azt én már lelepleztem, most pedig lőjük be a mi jó életünket, ami nem állhat tagadásból, feltűnősködésből.
Az újkeletű, angol nevű, neten terjedő trendekben az a közös, hogy van valami megszokott jelenség, amit ők is nagyban toltak korábban, mert ők is ott nőttek fel, DE AZTÁN RÁJÖTTEK, HOGY HAZUGSÁG, és azt kell nagyon hevesen, dogmatikusan tagadni (húsevés, ciszneműség, vékony test, kenyérkereső férfi, gyerekszülés, műanyagszemét, heteroszex, monogámia). Nem tartom sokra azokat, akik nagy, biológiai, humánetológiai, történelmi jelenségek egészére, azokon továbbra is belül élve hirdetik, hogy micsoda hazugság mindez. Ők azok, akik szültek és kimaxolták, meg mennyire jó anyák, de közben habzó szájjal hörgik, hogy a fiatal nők ne szüljenek, mert klíma. Ők azok, akik 2004-ben rámdudáltak, ma meg ők a legnagyobb bringások, szintén #klímavédelem.
Az új tan beavatottságot jelent: sok angol zsargonszó elsajátítása és laza, sűrű használata tesz a klub tagjává. Könyvek, több év tanulás kell!, podcast, rendezvények, IRL közösségek, honlap, fészbukcsoport, üzleti jelleg. Hű, de izgi! Amit kihirdetnek, az eredeti elv mindig igaz: a poliamória egyeztetésen alapul, szép és etikus, ugyanis ami nem szép, nem etikus, az nem poliamória. Ami nem szép, az nem az – ilyen egyszerű. (Aki detranzicionál, az nem is volt igazi transz, akit traumatizál a homoszexuális kísérlet, az nem is meleg.)
Teljesen kezdőknek írom: poliamória az, amikor nem monogám az intim kapcsolat, de nem sunyiban, hanem őszintén, átbeszélve, minden résztvevő beleegyezésével van több. kapcsolata egyik vagy mindkét félnek (az új kapcsolatok esetleg egymással is), mert egy partner nem fedi le az összes igényt és a monogámia, ugye, nem működik (nekik nem működött, vagy konfliktusmentes örömöket reméltek tőle). A poliság már irányultság, queer választás:
ez egy kvázi identitás, ezt igazából a melegséghez tudnám hasonlítani. Ezt valaki vagy érzi, vagy nem
De bezzeg a monogámia! természetesen az konstrukció. Ha nekik fullasztó volt, vagy nem hozta meg a boldogságot, akkor az nem természetes és konstrukció. Nem ám humánetológia:
a monogámia se nem természetes, se nem fenntartható. Nyilvánvalóan egy társadalmi konstrukció, ami ettől még lehetne jó.
Trendi kontent Vay Blankától*, két lányt interjúvol, a másodikból idéztem a hömpölygő, fensőbbrendűsködést. A legviccesebb, ahogy szakértőként szólalnak meg, miközben ez nem tudomány, semmi köze hozzá, és ők is a saját generációs önzésüket, időmilliomos vadász-attitűdjüket, svédasztal-igényüket magyarázgatják:
https://szabadnem.444.hu/2019/11/07/interju_ket_biszex_lannyal_a_nyitott_kapcsolatokrol
…a monogámiában gondolkodók gyakran úgy keresnek párt, hogy van az igényeiknek a tizenkét szeletes tortája, és azzal kezdeményeznek kapcsolatot, aki ebből mondjuk tíz szeletet lefed. Legyen annyira rendszerető mint én, akkora libidója mint nekem, olyan társadalmi osztályhoz tartozzon mint én, és így tovább. Ilyen emberből kevés van, ezért a “tökéletesre” hiába váró monogámok úgy maradnak, hogy az igényeiknek egy részét sem tudják párkapcsolati keretek között lefedni. Egy poli ezzel szemben azt gondolja, hogy itt van ez a helyes srác, ez a kedves lány, öt szeletet tud hozni, akkor nézzük meg, hogy mire jutunk együtt, aztán a többi szeletre meg majd meglátjuk, hogy találunk-e valakit. Ezért ő gyakran akkor is jobban jár, ha mást nem is talál. De ha talál, akkor két-három emberből simán összeállhat az, hogy az ő tizenkét szeletes tortája teljesen le van fedve, egyes részek akár többszörösen is.
Ez a hummelzsolti “mi a vágyad?”, mintha az állandó és lényegi lenne. Nem igények vannak, hanem emberek, és velük, általuk alakulunk. Teljesen más a jó, más a közös hobbi, az intellektuális beszélgetés vagy a poénkodás aránya. Más a vágy mértéke, a gyengédség, a kapcsolat lényege, én magam is más vagyok: van, akinek domináns életöröm-robbanás, máshol sebett-szelíd. Különbözik az orgazmus póza, a kedvenc szex-elem az egyes kapcsolatokban.
Szerintem monogám fejjel is érdemes az emberi kapcsolatokra is spektrumként gondolni. Az egyik végén lehetne a jóban-rosszban-intimitásban jellegű kapcsolat, a másikon meg a nincs-köztünk-semmi. A barátság valahova a kettő közé kerülne, és persze a barátságnak is többféle árnyalata lenne ezen a spektrumon. A „néha elmegyünk sörözni meg fociról dumálni” valahol a nincs-köztünk-semmi irányában található, míg a „szívből szeretjük egymást, megbízunk egymásban és élvezzük egymás társaságát” a másik irányban. És egy barátság időben is váltogathatja a helyét, csúszkálhat jobbra-balra az ember élete során ezen a spektrumon.
Nagyon tudományosan hangzik, a spektrum mint metafora nagy divat (gender, neurotipikusság), de mi haszna? Az, hogy az egyes emberikapcsolat-fajták lényegi jegyeinek elkenésére alkalmas, a határok elmosására (“csúszkál”). A barátság nem szerelem, nem is határos vele. A szerelem máshol van, lényegileg más, mint bármi (szánom azokat, akik ezt nem értik), merőleges a tengelyre, fölötte ragyog. Akihez semmi közöd, az meg nincs is rajta a spektrumon. Nincsen spektrum, nem létezik.
A második részből kiderül az is, hogy az egyik lány kapcsolathajhász, a poli élet egy év alatt elég sok zűrzavart hozott, és az is, hogy a poliság mesterkélt politikai menősködő deklaráció, de ugye csak könnyedén. Újra idézem, ez annyira wtf:
…van, hogy pont a poliság láthatóvá tétele a probléma. Sétáltunk hármasban Szilviával és Annával kézenfogva, középen nyilván a közös csajunk. Mindhárman fontosnak tartjuk a leszbikus láthatóságot, ez, ha ketten vagyunk kézenfogva, viszonylag adott is, de ha hárman megyünk kézenfogva, senki nem fogja azt gondolni, hogy mi polik és leszbók vagyunk, csak azt, hogy jóban vagyunk. Márpedig szeretnénk a láthatóságunkkal egy fontos pozitív impulzust adni az esetleg felbukkanó queer csajoknak, poliknak. Mit lehet itt tenni? Jön valaki, Szilvia gyorsan szájon csókol engem, majd rögtön Annát is. Ez elvileg világos helyzetet teremt, de mindhárom résztvevő gyors reakcióját, összecsiszolt, gyakorlott részvételét igényli, így végül abban maradtunk, hogy kedvesem megfogja az én fenekemet a szoknya alatt és közben csókolja meg Annát.
Lobstert én nagyra becsülöm, ahogy minden okos, kritikus betűvetőt is, és azért is, mert a maga választásáról ír szellemesen, nem érzem azt a jutalékszagot, hogy be akar húzni. És ebbe a tiszteletbe nekem belefér, hogy az élet nagy dolgaiban szögesen mást gondolok. A fenti két ajnározásnál okosabb írások az ő blogján vannak:
https://oriblog.blog.hu/2015/05/23/poliamoria
Szerintem a poliamória kamu. Olyasmi, mint valami MLM életmódtan: alapvető, már rég létező jelenségeket elneveznek, átpántlikáznak, megvariálna, és akkor kész az új áru. Okoskodnak: ez nem megcsalás, mert a poliamória jó, a megcsalás meg rossz (igen, komolyan ez az érv!), és akkor fut a poli csoport, a könyveladás, gyártódik a reklámfelület a facebooknak. Nagyon mondják az elveket, minden szép, de a valóság egész más.
Itt van a nehezen kiheverhető Lili, cicajelmezben. Hol voltam én eddig, mit tudtam a szexről??? És milyen fogorvoshoz jártam? Kiáltott fel Éva.
Bármilyen kedves, önkritikus is Lili személyisége, ez a kontentfajta béna, taszító és gusztustalanul üzleties. Nem arról van szó, hogy más-más igényeink vannak a szexualitásban, és nekik ez az igényük, tehát nekik való. Ilyen igény nem létezhet. Ez a rémes, rusnya, erőltetett, a fókuszt személyekről, biológiáról és érzésekről dolgokra, árukra tanokra, technikákra átvivő kiherdetés senkinek nem való. Akinek ez újat mond, segít, az hazug, gagyi világban él, olcsó boldogságot kerget, vagy súlyosan sérült. És itt akár véget is érhetne a poszt: az alter szexualitással mint kontenttel e bús hazában ilyen arcok menősködnek.
De nem ér véget, hanem holnap folytatódik, lényegi állításokkal.
* Azt álmodtam 27-ről 28-ra, hogy Vay Blanka a Lauderben, ami álmomban egy Waldorf-iskola volt (sokszorosan traumatizálódtam én…), szóval ott volt művészettörténet-tanárnő és neheztelt rám, én viszont mindenképp beszélni akartam vele, mert Dávid, aki oda járt, kifűrészelt a galéria:
korlátjából egy nagyobb, dupla H alakú elemet, bevitte az iskolába, és otthagyta a háromszázhármas teremben, és már nem járt oda, ezért üldöztem Blankát a harmadik emeleten. De épp teremről teremre járt, és az új nősége jegyében ahova belépett, ott felrántotta a fehér pólóját, ami alatt nem volt más ruha, és mindenkinek (tanárok, takarítók) megmutatta a mellét, hatalmas melle volt tényleg, ilyen has előtt meredező méret, ún. körte, és együtt örültek. Nem akart velem szóba állni, mindig továbbrohant, végül elcsíptem egy másik rajztanárt (aki az életben is az), és tőle kértem, nyissa ki a termet.
(Nem füveztünk, semmi ilyen.)
csak az olvassa. én szóltam 
Akkor a poliamoria tulajdonképp az, amit régen nyitott házasságnak hívtak, és mindig csak a férfi akarta, a nő meg belement, csak hogy ne hagyják el végleg? Vagy az a megcsalás-fajta, amiről beszélünk, és leülünk együtt borozni, de valaki mindig feszeng? Vagy csak úgy élünk, mintha nem lenne holnap, szexelünk, akivel kedvünk van? Azt meg régen promiszkuitásnak hívták. De, komolyan, meddig lehet úgy élni, hogy több partnert is szeretünk, de sose köteleződünk el egy mellett sem? És ha valakitől egy nő terhes lesz? Látom én, hogy ez lehet jó, lehet laza, lehet szép is, de szerintem nagyon kevés ember képes rá, hogy intelligensen csinálja, ha már több partnert szeretne. És a fenti fenékfogdosós kis bekezdésből ez nem tűnik ki. Mármint az okosság.
KedvelésKedvelés
Dehogy! Nem, egyik sem az, mert azok rosszak, a poliamória meg JÓ! És mindenki mellett elköteleződnek.
KedvelésKedvelés
https://www.queermajority.com/essays-all/questioning-sexual-identities
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: mi a baj a poliamóriával? 2. | csak az olvassa. én szóltam
Parterapeuta baratnom szerint a parok kozul sokan azert jelennek meg naluk, mert ki akarjak nyitni a kapcsolatot vagy mar meg is tettek es szeretnek, ha szakember segitene oket at ezen a szakaszon. Aztan kb mindig az derul ki, hogy a ferfi valos szandeka az volt, hogy egy pszichologus validalja a “masfele vagyait”, a noe meg az, hogy errol lebeszelje oket, ne neki kelljen a “buligyilkosnak” lennie. Azt mondta, a legnehezebb az, amikor gruppenre keszulnek es a feleseg szinte mindig konnyes szemmel vicsorogva mosolyog es bizonygat, hogy “persze, akarom, tok laza vagyok”, holott csak a poziciojat/kapcsolatat szoritja. Sikeres terapia zaraskent eleg sokszor szakitanak vegul ezek a parok.
Egyebkent a mindenre is nyitott ember szamara elso hallasra erdekes es elgondolkodtato a kapcsolatok es a csaladok ujraertelmezese (huszas eveimben egy idoben sokat merengtem azon, hogy nem lenne-e bekesebb az eletem, ha nehany imadott barattal egyutt nevelnenk majd gyerekeket, bar en az egymassal valo szexet pont kizartam volna a kapcsolatbol). Itt nalad ezt most azt hiszem nem olvastam, de az elem kerulo legfobb poliamor erveles/tamadas az, hogy a monogamok birtoklasi vagya akadalya ezeknek az alternativ kapcsolatnak. Ezen sokat gondolkodtam, onvizsgaltam, nem tagadom, hogy territorialis vagyok, szamomra ezt is jelenti a monogamia, de arra is rajottem, hogy az igazi mely intimitashoz kell az exkluzivitas. Ha minden igenyedet mas emberi kapcsolatbol elegited ki, az hosszutavon maganyos es elidegenito.
Es meg egy dolog: a magyar poliamor kozossegben a nok nagyon nem vonzoak, nem szep ezt mondani, de a parkeresesi taplalenklancban elonytelen helyen vannak. Sok kudarc es sikertelen, kihasznalos kapcsolat van annak az utnak a menten, ami a poliamoriahoz vezet. Egyebkent ez lehet, hogy a ferfiakra is igaz, de en ezt harom hetero ferfitol hallottam, szoval nekik nyilvan a nok voltak a fokuszban. Kicsit olyan ez a poliamor lobbi, mintha arrol gyozkodnenek, hogy csatlakozz te is a Vesztesek Klubjahoz.
KedvelésKedvelik 3 ember
Érdekeseket írsz. Te tagja voltál ilyen közösségeknek? Valószínűleg könnyebb nekik, ha látják, hogy más is megalkuszik.
Az aspik nincsenek ebben felülreprezentálva? Ez a tortametafora meg számolgatás meg folyamatábrák, nyilak, kapcsolatok valahogy azt idézik.
Aki szép, bohó, érzéki, huszonéves, vagy van személyisége, vonzereje, lelke, az él és szeret, vagy feldolgozza az előző kapcsolatát, nem fog extrákat keresni “közösségekben”, BDSM partikon meg Polililinél, sem erőltetetten okoskodni, elméletisekedni a kapcsolatokról.
Fogok írni arról, hogy mennyiben “etológiai” (kedvenc fordulatom lett ez) jelenség a féltékenység, vagyis a kizárólagosság igénye, az intimitás védelme, érthető-e, ha valaki nem kíván mással rivalizálni időért, szexért, illetve mennyiben és mikor alapul önbizalomhiányon, válik romboló játszmává a féltékenység.
Az interjúk tortametafortája teljes tévedés, senki nem matekozik így. Valakit megszeret, eleképzel róla és megél vele minden jót, aztán vagy összekattannak, vagy csalódás, vagy néha nehéz, de összességében egyedi és extra élmény együtt lenni, és nem, nem cserélhető egy másik jól főző/társasági/kirándulós/agyas/nagyfarkú/kikötözést szerető partnerre, ezek a jellemzők nem írják le a személyiséget. Ez a Luca nem tud szeretni, kötődni, ennek pótlásaként ragacsozza össze a világot a társkeresésével, és szakértősködik (blöfföl). A poliamória nem tudomány.
És szerintem a spektrummetafora is tök gáz, arra van, hogy elkenje a dolgok lényegi különbségeit, és minden relatívvá váljon.
KedvelésKedvelés
Nagyon kíváncsi vagyok arra, mit fogsz írni a féltékenységről.
Voltam mindkét oldalon, erőltettem nyitott házasságot pedig csak már nem vonzódtam a férjemhez, most meg én vagyok nyomasztva, hogy legyen hármas és a féltékenységez oldjam meg én mert az csak az én bizonytalanságom és nem szabad birtokolni a másikat. Már nem tudom mit gondoljak, mert bennem van egy nagy adag kíváncsiság és vonzanak az új élmények is, de azért főleg féltékeny vagyok.
KedvelésKedvelik 1 személy
Csodálkoztam a poszton, mert én ugyan nem ismerem a poliamoriát, de eddig föleg fiataloknál, nem házasoknál láttam. Meg a Spiegelben olvastam pár ève egy többoldalas cikket róla, és abban elég ppzitiven volt beállitva, valahogy úgy, hogy végre a nök is megkaphatják, amire vágynak: szerelmet, szerelmi kapcsolatot több emberrel. Tehát hogy pont az ö érzelmi igényeik lettek végre elismerve a poliamória által. Mert hogy eddig pont az volt, mint ebben a fenti kommentben, hogy a nö a kapcsolatot, a partnerét féltve kényszeredetten ment bele a poliszexbe, amit a férje szorgalmazott, és ettöl csak frusztrâlódott. De a poliamória pont nem erröl szól a cikk szerint, hanem az érzelmek legális megélésének lehetöségéröl, és mellékes, hogy ez nökkel vagy férfiakkal történik . Ha szex is van, az bónusz, vagy mellékes.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez egy fontos kiegészítés, köszi. Azért írtam, hogy poliamória mint kontent, mert a netes reprezentációból, a szakértősködésből és a progresszívkedésből lett elegem.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem, nem voltam tagja, csak három férfit is ismerek, aki valameddig igen. Ketten csak rövid ideig fordultak meg benne és a kötöttségek nélküli laza kapcsolatért mentek (for fun and sex), a harmadik története viszont nagyon érdekes. Ő évekkel ezelőtt került be a magyar poliamor közösségbe, ahol rögtön össze is jött egy lánnyal meg másokkal is, de a lány mindvégig maradt. Mostanra egy tök átlagos monogám kapcsolat lett belőle, valójában még mindig poliamornak vallják magukat, de nagyon régóta nincs senki más jelen a közös életükben.
Amit arról írtam, hogy több forrásból, több embertől húzod be a dolgokat, arról van valamennyi tapasztalatom, mert jópár éve volt egy időszak az életemben, amikor egyrészt volt egy szép szeretőm (bár részemről én vele is monogám voltam, ha ezt arra szűkítjük le, hogy mással nem volt szexuális kapcsolatom), de már a fenyőfa hazacipelését valaki más segítségével oldottam meg, a betegségemben való gondoskodásba se engedtem őt bevonódni és egy másik ember volt az is, akivel mondjuk szép ruhában szép helyekre mentünk vacsorázni. Az igen bölcs és nálam idősebb testvérem mondta egyszer szeliden, hogy látja, hogy pillanatnyilag jó ez nekem és kényelmes így, de vigyázzak, mert ezt könnyű megszokni és nagyon sok dologról lemaradok és észrevétlenül elmagányosodok hosszútávon. Akkor is és visszatekintve is hiszem, hogy ebbe a helyzetbe belekövülni tényleg nem jó, nem emberi és mint minden, ami kockázatmentes, nem is jár akkora nyereséggel.
A Vay Blanka féle interjút nagyon örülök, hogy megemlítetted, az előző hozzászólásomból kimaradt, de ez elémkerült még frissiben és engem tökre kiakasztott ez a maximum kamaszoknak elnézhető álvagány picsáskodás, amit az interjúalanyok nyomnak. Kíváncsi vagyok, hogy az átlagos életet élő (nem aktivista) leszbikusoknak például mi a véleménye arról, hogy ezek a nők a leszbikus identitás deklarációját ilyen szoftpornós publikus performanszként képzelik el. Szerintem ez megalázó és méltatlan. Nekem erről inkább azok a 15 éves lányok jutnak eszembe, akik azzal próbálnak különlegesnek és szexuálisan vagánynak tűnni, hogy egymással smárolnak poénból a diszkóban. Meg egyébként mit kell deklarálni? Vagy mi ellen? Érdekel bárkit, hogy poliamorok és leszbikusok? Heteroktól is ugyanilyen visszás, ha belerángatnak az intim szférájukba.
KedvelésKedvelik 1 személy
Köszi, te vagy álmaim kommentelője.
KedvelésKedvelés
Érdekes téma. Én akkor voltam nagyon rajta a mediterrán diétán, amikor két embert szerettem egyszerre, és úgy éreztem volna ideálisnak, ha hármasban vagyunk, tehát egyikükről sem kell lemondanom. Egyszer fordult ez elő életemben, és akkor a két ember iránt érzelmem egészítette ki egymást, nem pedig a két alak. Megvolt a biztonság és az újdonság varázsa is. Egy ideig biztosan érdekes lett volna – ha bármelyik is belement volna, de persze egyik sem akart hallani ilyesmiről, miközben mindkettőnek volt már előttem párhuzamos viszonya, korábbi barátnők mellett.
Végül elmúlt ez az időszak, mindkét kapcsolat véget ért, én pedig rájöttem, hogy ez csupán átfedés volt egy kihűlő félben lévő és egy új, izgalmasnak ígérkező viszony között. Gyáva voltam lépni, hát összekötöttem a kettőt.
Emlékszem, mindkét félre dühös voltam, amikor átláttam, hogy egyik sem kizárólag a kapcsolatunknak él, hanem az életüknek csupán egy fontos, de nem minden energiát összpontosító része a velem való viszony. Éretlen voltam, gyenge és kodependens. Ezért, poliamoriának ezt semmiképp sem nevezném. Remélem, hogy mások sem ilyen okokból nevezik annak, amit csinálnak hármasban, legyen az titkos vagy nyílt. Annál is inkább, mivel olvasva Eastern sorait látom, hogy az egész egyszerűen egy másféle működés, és nem a spektrumon helyezkedik el máshol, hanem az enyémtől teljesen különválasztható életforma.
KedvelésKedvelik 1 személy
Érdekes két új cikk, a fenti idézethez képest. Most akkor nagy büszkén direkt provokálunk, vagy mindenen megsértődünk? Lehet punknak lenni, de akkor legyél hozzá kemény.
Az idézet:
…van, hogy pont a poliság láthatóvá tétele a probléma. Sétáltunk hármasban Szilviával és Annával kézenfogva, középen nyilván a közös csajunk. Mindhárman fontosnak tartjuk a leszbikus láthatóságot, ez, ha ketten vagyunk kézenfogva, viszonylag adott is, de ha hárman megyünk kézenfogva, senki nem fogja azt gondolni, hogy mi polik és leszbók vagyunk, csak azt, hogy jóban vagyunk. Márpedig szeretnénk a láthatóságunkkal egy fontos pozitív impulzust adni az esetleg felbukkanó queer csajoknak, poliknak. Mit lehet itt tenni? Jön valaki, Szilvia gyorsan szájon csókol engem, majd rögtön Annát is. Ez elvileg világos helyzetet teremt, de mindhárom résztvevő gyors reakcióját, összecsiszolt, gyakorlott részvételét igényli, így végül abban maradtunk, hogy kedvesem megfogja az én fenekemet a szoknya alatt és közben csókolja meg Annát.
A cikk:
https://wmn.hu/wmn-life/55968-mit-bamulsz-egyet-mondok-elajulsz—emberek-akik-masokat-vizslatnak-az-utcan
https://wmn.hu/wmn-life/56033-leszbikus-letedre-milyen-szep-vagy–a-mikroagresszio-nem-a-legnagyobb-bantas-de-neha-az-utolso-csepp-a-poharban
KedvelésKedvelés
Csodás összefogás eredménye ez a minőségi kiadónál megjelent, esztétikus borítójú könyv. Nem akarod egyedül fizetni a rezsit, valamint van már hat gyereked, de ritkán szopnak le? Nem engedi popsiba, viszont jól főz? Szívesen megcsalnád, de szégyelled? Nevezd poliamóriának!
https://bioenergetic.hu/konyvek/nyitott-szivvel-tobb-kapcsolatban
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: miért nem szolgáltatás a szex? | csak az olvassa. én szóltam