Többen kérdezték, mit szólok a netflixes ikerkísérletes vegán propagandasorozathoz (https://www.imdb.com/title/tt30386970/). Na, mit szól, ERRE mit mond Csakazolvassa?…
Mert ők most már, ennek hatására, tényleg eldöntötték…! Ez meggyőző! A vágóhídi rémisztgetősvideós aktivista érzelmi zsarolás nem volt elég, sem a jópofa kontentvegánság (vegan brunch, Steiner Kristóf, a Bartók Béla úton bármi). Igen drága is. De ha ennyi, hát akkor ennyi az ára!
Most már tudjuk A NETFLIXRŐL, hogy egészséges!4!!4
Nem tudjuk. Sőt.
Médiafelületek versengenek a lelkedért, a fogyasztói szokásaidért mindenféle témákban. A “bolygó megmentése” is termék: tudatipari. A kiállás az áldozatokért (kétszáztízmillió forint lett!), a jótékonyságod (“menstruációs szegénység”) is termék. A kütyük. Vegyél elektromos autót, e-biciklit! – ez is.
Itt egy kis meggondolandó ezzel kapcsolatban, technikai (mert én csak annyit mondok, hogy ha nem edzel, rusnya leszel):
Vegán táplálkozás = krónikus fehérjehiány + a duzzadó izmú tevékenységek kerülése + növényi olajok = megtört tekintet, tápanyaghiány, szarkopénia, örök fáradtság, vashiány, idegrendszeri károk. Már kora negyvenesként. Ez tuti. Nem ellensúlyozza a “sok zöldség” (nem is esznek sok zöldséget. Gabonát esznek meg pótkajákat: vegán tiramisu).
Ahogy minden trendhez oda kell tülekedni, érzelmi és morális tartalmú mondatokkal köríteni, ismerősök fölött ezekkel hatalmaskodni – és lehetőleg bizniszt csinálni belőle! Bővebben… →
Tartalmában is, meg ilyen előírások miatt feszülni is.
Infláció, nehézazélet, újév: a 21. századi, tudományt csodáló (lásd még: járvány eminens, techfejű, fejlődéspárti, racionális) embertípust lenyűgözi a tudósok bármely javaslata – tehát spórolj az evésen és étkezz “egészségesen”! Ez a Telex újévi gasztrocikkének lényege.
Hihetetlenül cinikus lettem ezzel kapcsolatban, annyi hülyeséget beszélnek a hazai dietetikusok. Bővebben… →
Regényem hősnője (nem az egyik, hanem a másik) a maga szűkszavú módján elrémül, hogy az instafeedjében váltakozva ugrik fel a tékozló, öntetcsorgatós-avokádóaprítós-gőzölgő linzeres foodporn meg az éhező és oltatlan szomáliai gyerekek adománykérő hirdetése.
A gasztroblogger-trend már 2006-7-ben beindult, emlékszem, mindenféle anyák előbb bébiételeket, majd giccses vagy virtuóz, alter tonkababos tortákat varázsoltak, vegán sütiket, később szuvidáltak, magtejet préseltek, mindenfélét aprítottak és facsartak. Aztán egyre több profi médium, tévéműsor, könyv tette témává több formátumban a “főzz úgy, mint egy profi!” kajabonyolítást. Később meg az instán bárki rengeteg interakciót provokálhatott egy kis ügyességgel, főleg ha be is mutatta a készítés folyamatát, és azt ígérte, hogy amit ő főz, az organikus/fitneszkaja/mentes/vegán. Nagyot mentek ezek a kontentek, és volt elegendő hirdető is, hogy rámozduljon a legsikeresebbekre a termékeivel: sütő, párológép, magtejprés, házi malom. Eredetileg sportbloggereket, ökoanyukákat, szépítkezőket is felzabált az ételkészítéssel kapcsolatos iparág, egyre kevesebbet posztoltak az eredeti témában. A kaja eladhatóbbnak bizonyult a túltelített palettán is.
Ez a kajaőrület az életmódváltós ténykedésnek is nagy csapdája: hacsak nem gyönyörű és akrobatikus a test, a kajás posztokat, pepecselést, sütiket, gyerektáplálást, különleges fogásokat mindenki szívesebben pörgeti, mint a sima edzős baszogatást, anatómiai okoskodást. Bővebben… →
Jó étvágyat és még jobb pihenést mindenkinek! (Írtam ezt még 23-án.) Életmódposzt, kritikus fajta.
Karácsony: idén sem csináltam nagy ügyet a főzésből, és főleg nem a dekorból, viszont sikerült két neuralgikus pontot rendbehozni a lakásban, mindenki értékes ajándékot kapott, pihentem, beszélgettünk, vidámság volt; film: The French Dispatch (Wes Anderson). Volt a hónapban hat súlyzós edzés, öt hosszú (8+) futás, intervall padon, 26-án egy bő óra terepen, terepcipőink második szülinapját ünneplendő.
Nálunk hagyományosan nincs vendégjárás és őrült sütés-főzés. Van kétféle főétel (hal mindig), legfinomabb beigli, szaloncukor, négy üveg bor az egész ünnepre. Nem nagyon más, mint egyéb időszakokban. Bővebben… →
Ha nem tudatos az utad, akkor nem kell életmódügyben kinyilatkoztatnod. Ne beszélj étkezésről kvázi szakértőként, ha csak szerepelni akarsz, okosnak tűnni vagy másvalakit piszkálni. Sokan kiragadnak részleteket, meredek dolgokat írnak a ketogén diétáról vagy a könyvről, amelyet nem olvastak, személyes bosszúból és sima butaságból (meg e kettő összegződéséből).
A könyvben mindent elmondtam, és a kézirat 2019. őszi leadásakor jött a szokásos érzés (Trigorin), hogy ez a téma ennyi, jöhet a következő. Jött a másoderesztés, és, ahogy 2015-ben a feminizmusról, hirtelen mindenki a böjtről meg az edzésekről írt, változatos színvonalon, továbbá sunyulva a koppintás miatt. Szeretek énekelni, de ha mindenki dúdolja körülöttem, pláne hamisan, meg a rádió is slágerként nyomja, akkor elnémulok.
Se a könyvnek, se a ketónak nem rendelem alá az életemet, mivel ez nem vallás. Eleve sem hitkérdés, hanem biokémiai törvényszerűség.
Nem csak ketós wannabe-k vannak, a ketót sokan köpködik is, ez trend, de ők bénán néznek ki és/vagy mögöttes érdekük van. Mivel a ketó egy kicsit nehéz (noha egyszerű), viszont nagyon eredményes, ez sokakat zavar. A Drogriporter nettó lobbizása jut eszembe, úgy védik a szert (szénhidrát) azok, akik nem képesek lejönni róla. Kifejezett divat lett nem saját útról írni, nem a saját eredményeket bemutatni, hanem üresben a ketót fikázni. Minősített esetben az állatok védelme, klíma stb. is az üzenet (manipuláció) része.
Szokás szerint kiragad önkényesen egy elemet, fogyás, gyümölcs, fruktóz. A zsírfogyás nem egyenlő a súlyvesztéssel, a puszta súlyvesztés nem lehet cél, mert akkor nem izmosodnánk (ami mindig plusz, sűrű szövet), vagy örülhetnénk egy amputációnak. A máj zsírosodását, amit a fruktóz okoz, nem a teljes test kilóival, hanem a máj képalkotó és laborvizsgálatával mérik. Ha a fruktóz energiája is kell a szervezetnek a fenntartáshoz, mert kalóriadeficit van, akkor nem zsírosodik a máj, sem a test. A fruktóz továbbra is a legkárosabb szénhidrát, főleg a nemesített gyümölcsök magas cukra, viszont alacsony fruktózos gyümölcsök is vannak, ezért eszünk bogyósokat, citromot, avokadót a ketóban is. Továbbá, négy hétnyi vizsgálat nem táv. Azt sem tudtuk meg, mit ettek előtte az alanyok, mihez képest jó nekik a növény. A fogyás mint cél tévút, testösszetételt kéne nézni, zsírvesztést. Magas zsírú vékonyak is vannak, a vegánok között tömegesen. JR sem a résztvevők sportolásáról, sem a kalóriabevitelükről nem ír, cherry picking ez, egy még csak nem is jópofa mémért. Kalóriadeficitben mindenki fogy, de ezek a résztvevők szinte biztosan izmot vesztettek, mert tíz adag (bármit is jelentsen ez) gyümölcs mellett nincs már keret akár csak fenntartó jellegű fehérjebevitelre. Bővebben… →
Most az előbb a tegnapi padlizsános lecsó maradékát, amelybe Maci aprított egy bogyiszlói paprikát és rengeteg szalonnát, én ma még egy kis vaddisznózsírral is megküldtem, elképesztő volt.
Minden egészséges ember imád enni. Rajong érte. Mármint ha derűs, életélvező. Nem gyomorbajos, nem fogcsikorgatva fogyózik. Az evés maga az élet.
Ne tudd meg, milyen nem bírni enni. Amikor nem esik jól. Az a sorvadás, a hasmenés, a reflux, a rák.
És most, hogy az a rettenetes hasmenésem lett az apám kórházi zűrjei után (nagyon ritka, hogy az én emésztésemet bármi feldúlja. Pont tavaly júliusban is volt pár nagyon kellemetlen napom), megértettem ennek az értékét. Napokig nem ettem, borzasztó volt, gyomorfájás is.
Én valóban enni imádok. Előfordul, hogy nagyszerű éttermekben eszünk. De nem bírom az evéshez kapcsolódó pótcselekvéseket, a túlfontoskodást, a fotózgatást, mutogatást, túltervezést.
Nem az érzelmeimet eszem meg. Nem valami helyett, hiányból, unalomból eszem (azoknak, akik igen, nem is esik jól). Az evés az élmény: akkor eszem, amikor jólesik (éhes vagyok), és akkor nem kell korlátoznom magam. Az étkezésnek meg, mint a jó zeneműnek, van minősége, kiterjedése, eleje-vége. Nem az van, hogy minél több, annál jobb. Sőt (intermittent fasting! szex!) minél ritkább az élmény, minél jobban rákészülök a várakozással, valódi, fásultság nélküli vággyal, annál orgazmikusabb.
Nem lehet túl gyakran enni, akkor eltompul az ember, nem marad intenzív az élmény. Egy igazán jó étkezés után az ember elnémul a döbbenettől, mert nem csak az evés a lényeg, hanem az ízes étellel való jóllakottság élménye is.
Nem eszünk feszülésig, rosszullétig, olyankor már nem jó.
Nem kényszeres tevékenység az evés. Hogy “nem tudom abbahagyni”, “ha már ott van előttem, mind megeszem”, bontott ropi, gyerek maradéka jöhet, tévé előtt stb.
Az ízek, állagok, hőfokok, zsírosság, gazdag élmény a lényeg, nem a térfogat.
Ha eszünk, akkor főzünk, nagy rákészüléssel, de lendületesen. Általában Maci főz.
Egy kicsit tálalunk, dekorálunk is. Komolyan vesszük. Nekiülünk, nem eszem állva, talán némi előételt főzés közben, borral, mondjuk egy narancsgerezdet ujjnyi füstölt kacsamellel, vagy pár pisztáciát Serrano sonkával. De az igazi evés ülve van.
Vagy ha befutok egy nagy úszásból, akkor tudok “tölteni”, állva, ami elöl van. Futás után nem tudok enni, órákig nem.
Nem eszem bármit. Nincs olyan, hogy “a vasszeget is”. Sőt. Annyira nem mindegy, hogy rettentő sokat költök evésre, és némi (azért nem túlzó) finnyássággal keresem meg az igazán jót. Nincs olyan vajból, tojásból, húsáruból, gyümölcsből, fagylaltból, sóból, étteremből, a gyerekeknek kenyérből, hogy “jó lesz az is”. Más költségek csökkentése árán tudok ennyit költeni ételre.
Nem éri meg hitványat enni. Sem az evéssel visszaélni.
Na és, bár ez nem sportra buzdító írás most, ha valaki imád enni, de nem akarja elveszteni a derékvonalát, puhácska rétegeket a combjára, lerakódásokat az ereire, narancsbőrtömeget, belassulni, eltunyulni, álmosan támolyogni, akkor sokat, naponta kell mozogni, edzeni, anyagcserét pörgetni. A sok és jóízű evés ahhoz illik, aki sziklára hág, nehezet emel, Pestszentimrétől bringázik, tűzifát pakol. Stressz, jóléti semmittevés, üldögélés, nass, ezek az jó étvágy ellenségei. Egyébként az egészségé is.
Többféléről írok egyszerre, mert valahogy egyféle az aggódás, a hozzánemértés is, a hangoskodás, meg az igazi bajok és igazi gyökerük.
Persze mindenki az anorexiára gondol, arról ír a magazin meg a facebookmegmondó, az a rettegett, halálos leromlás és meghatófilm-téma. És a jól ismert szövegek: káros diétaipar, meg a modellek, TikTok-eszmény, jujuj. Aggódik is mindenki, ha a kamaszlány nem eszik.
Erre pakolódott egy nagy adag erkölcsi szósz, morális szelfiket lőnek, ilyen feminista meg boldognőitest meg neveldjólagyereked rovatokba való Ügy manapság az anorexiáról beszélni, tudni róla, érvelni, rettegni. És te rettegsz, miközben a többi, amiről meg nem esik szó, vagy csak erkölcsi fanfárok nélkül, a szemedet kiveri, az életed tönkreteszi, de te nem és nem.
Mert nem csak anorexia és nem csak hajszolós fogyózás van, sőt, ezek elég ritkák, azokban a formákban pedig, hogy aggódni kelljen, alig-alig fordulnak elő.
A fő probléma az, hogy szinte senki nincsen jól a testében. Bővebben… →
A fejlécben a 2013-as karácsony képe. Négyen voltunk. A karácsony a gyerekeké. Várják is nagyon, most is. Én meg lassan szinte semmit nem érzek már, nem különbözik ez a nap se nagyon, csak nagyobb a csönd. De olyan, mint mi magunk, mint az élet, mármint ha van élet és nem csak pótlékok. Az élet, amelyben fontos és nagy örömök, teendők meg gondok vannak. Több a feladat, de most skandináv párként takarítunk, főzünk, dekorálunk. semmi különös. gyűlölöm a giccset és a műanyagot. A díszek mint fenn. A szaloncukor narancssárga és barna, pont úgy ízre veszem, ahog ykönyvet sem a borító színe szerint. Eltűnődve nézem szeretteimet. Kérdezgetnek, várakoznak a gyerekek. Átélek érzelmeket, feljön a múlt, és van, ami fáj. Jobban feljön, mint máskor, igen, ez speciálisan karácsonyi.
Nincs sok norma. Az ajándékozás izgalma és felelőssége, az igen.
Mert mi volt, a negyedikesek kihúzták egymást, szép rajz, üdvözlet e-mailben, idén ez a feladat. Mi csokival is készültünk, de egyeztetés után abban maradtunk, majd januárban viszi be. A Dávidot húzó fiú anyukája is írja, ők is hoznak mégis IRL ajándékot, de semmi nem történik, e-mail sem. Én nem várom el, nem azért. De van, ami szent. A húzás (ha már). Na, ilyet magyarázz el a gyereknek, hogy ő ajándékozott, de őt nem ajándékozták.
Vagy hogy fáról nem zabáljuk le a szaloncukrot, a hullákat fönt hagyva. Nem szaggatjuk ostoba mohósággal a csomagolópapírt, mert leleményes újrahasználatok vannak jövőre, és nem is csak az ökó, nincs kedvem ilyesmire költeni. Meg egy perc áhítat legyen a fánál, szeretteinkre röpke gondolás, halottakra. És igazi gyertya és persze igazi és nagy fenyő, és inkább legyen ügyetlen és gyerekes, házilagos, mint dekoratőri profi giccs. És 327. dicséret: Ó, jöjjetek, hívek… Halászlé, bejgli, tojáslikőr.
De nincsenek arra nevelve, hogy feszes, fontos a dekor, a külsőség, a gesztus. Így annak írunk, akit szeretünk, és azt is ajándékozzuk meg és senki nem vár el semmit. Juli jobban szeret adni, ezen bizsereg-sürög, tele a szíve, féltem ettől. Én is szeretek ajándékot választani és csomagolni, várakozni, átadni, teljes meglepetés legyen, ez az egy, amit nagyon komolyan veszek. Viszont G. annyira jó ajándékozó, én meg nem vagyok már önelnyomó, én nagyon szeretek kapni.Kétely nélkül fogadom és örülök. Bővebben… →
Mindjárt a leadben riogat: a “drasztikus” csökkentésnek kellemetlen következményei lehetnek, de ezt nem tudja bizonyítani, és nem is igaz.
Narancsszín betűvel én vagyok:
A szénhidrátokat alapvetően két csoportba oszthatjuk. Vannak ez egyszerű (gyorsan felszívódó) szénhidrátok, mint például a szőlőcukor, a gyümölcscukor a többinek nincsen táplálkozásunkban jelentősége, de érződik, hogy a szerzőnek fogalma sincs, illetve ide tartoznak a két cukorból helyesen: két cukormolekulából álló vegyületek, mint pl. a kristálycukor (szacharóz), a tejcukor (laktóz) stb. ez se több. amit meg is eszünk, az még az árpában, csírákban, zöld levelekben előforduló maltóz. A második nagy csoport az összetett (lassan felszívódó) szénhidrátok csoportja, összetett nem egyenlő lassan felszívódó, amik azok a vegyületek, amelyek sok egyszerű szénhidrátból épülnek fel, ilyen pl. a gabonaszemekben, a kukoricában, a burgonyában található keményítő. Míg az utóbbi nem dobja meg a vércukorszintünket, ezért bátran fogyaszthatjuk jaja, kenyér, rizs, hajrá! később mégis a fruktózos zöldséget-gyümölcsöt ajánlja egészségesként, nem a krumplit, lisztet, addig az első fajta komoly gondokat okozhat rövid- és hosszútávon, így azt javasoljuk, inkább az összetett szénhidrátokat fogyaszd, akkor is ha diétázol, és akkor is, ha nem.
Ez nagyon ciki. Csak arra jó, hogy a “bizonyos szénhidrátok nem is betegítenek” különbségtétellel oszlassa a gyanút. Bővebben… →
csak az olvassa. én szóltam 