2012. szeptember havi bejegyzések

hazudik a gyerekem

Közzétéve Szerző:
39

2012. szeptemberi poszt. Tájfutó edzésre nem járt.

bárcsak erre járna Vekerdy Tamás

Hát persze, hogy hazudik.

Mondjuk nekem többnyire azzal jön: elfelejtette, nem tudta, nem is azt mondtam, nem is mondtam semmit. De hazudott is. Nem járt edzésre, hanem helyette beült a könyvesboltba olvasni. Minden kedden és csütörtökön.

De bizony hogy minél merevebb, formálisabb, uniformizálóbb és hazugabb elvárások béklyójában él otthon és iskolában, minél jobb nevelést akarok neki adni, minél gondosabban követem, mikor mit csinál, minél többet aggódom, hogy minden lecke és tornazsák meglegyen, sose nézzen lövöldözőseket és feküdjön le fogmosás nélkül, annál szélesebbre nyílik a különbség a should (aminek lennie kellene) és a bare infinitive (ami van) között, és ezért annál jobban fog hazudni. Bővebben… →

ő már nem fog megváltozni

Közzétéve Szerző:
11

2012 őszén írtam, élt még János

anyósom meghalt közben

Igen, tudom. Bő két évtizedig minden keservemre megkaptam végső tromfként a legkedvesebb barátaimtól és hírneves szakemberektől is, hogy az ötvenhat, hatvannyolc, avagy hetvennégy éves anyám már nem fog megváltozni.

Bővebben… →

nem mernek nők lenni

Közzétéve Szerző:
97

P. Orsinak, szeretettel, közös harcunkhoz

Kedves-drága Ildikó!

Bevallom, szoktam olvasni a Lők Napját én is, a barátnőm mindig itt felejti az asztalon. Aranyos lány, ha rendetlen is, szeretem. Hogy akkor miért írok Önnek?

Kérem, adjon tanácsot. Érzem, ő nem az igazi társam, talán néhány hetünk van hátra. Mindig megérzem előre, hogy szakítani fogok.

Már nem olyan az egész, mint az elején, azt akarja, köteleződjek el, pedig csak tizenhét hónapja élünk együtt. Bővebben… →

bármi is történjék

Közzétéve Szerző:
8

Akármilyen irányt vesz az életem, bárki félanalfabéta gyűlölködő nevez is engem unatkozó keserűségében, a saját szavaimat idézve fantáziátlan bloggernek meg Storyba való firkásznak, akármennyire hallgat a családom és az egykor barátaimnak hittek, fanyaloghatnak a facebookon meg a nol.hu-n, akik nem értik, mitől mondat a mondat, és lelophatja akár naponta mint ajánlót, blogszemlét legjobb írásaimat a tartaloméhes tehetségtelenség,

én itt vagyok, és írok,

és ti nagyon is értitek, mit, miért így és miről. Ti sokan lettetek, nektek ez jó és nekem ez jó, és én csak írni fogok eztán is.

ha több pénzünk lenne

Közzétéve Szerző:
102

egy korai klasszikus, 2012. szeptemberi. benne van a könyvben is. nagyon szerettétek, szerintem ez több megosztást hozott volna, mint a normálisék, de ekkor még nem volt facebook.

és ez után döbbentem rá: intelligens emberek sem értik mindig a posztokat.

Ha egy kicsit több pénzünk lenne, akkor nem tologatnám úgy a csekkeket. Tanyasi csirkét tudnék venni, biotojást és legalább a gyökérzöldségek biók lennének. Megvenném végre azt a nyersselyem bodyt, álomfehérnemű.

A gyerekek kapnának olyan igazi, szépséges babakonyhát, tűzhellyel, mindenféle edényekkel, a miénk, amit hokedliből csinált após, olyan szedett-vedett, lejöttek az öntapadós tapéta platnik is. Vennék egy igazi, vadiúj indiót, azt jó áron el is lehet adni majd, ha már Borit se hordozom. Leandert vagy narancsfát az erkélyre. És egy tornabérletet. Lefogynék. És akkor bikinit is. Horgolt, fehér bikinit, most le van árazva a Calzedoniában. És megtanulnék spanyolul. Bővebben… →

az egyenlőtlenség formái 5.: aki már nem is mer szólni

Közzétéve Szerző:
7

Sz. V-nak

Anyám terrorizálta apámat.

Hány, de hány ismerősömtől hallottam már ezt.

A férfi, aki “fél a feleségétől” és “már nem is mer szólni”, hát ő sem áldozat? Bővebben… →

soha még ennyi kép! 2.

Közzétéve Szerző:
13

A bejegyzés már nem annyira hepi, mint az előző. Sirámaimat azok kedvéért írtam bele, akiket sóvárgással töltene el az elmúlt pár napunk.

Azt hittük, már túl vagyunk a csúcson, de torkunkra fagy a szó, ami a ruszti kikötőnél és játszótérnél a szemünk elé tárul. Bővebben… →

én is nagy csibész voltam

Közzétéve Szerző:
7

Egy-egy játszótéren, rendezvényen meg lehet időnként figyelni — nekünk a legutóbb Ruszton sikerült –, hogy a férfiszocializáció egy változata úgy zajlik, hogy a borostás apuka a maga egy-két fiát nemhogy nem állítja le, amikor azok harsányan viselkednek, veszélybe sodorják magukat, netán rongálnak vagy erőszakoskodnak, hanem egyenesen büszkén figyeli és metakommunikációs eszközökkel bátorítja is őket.

Én is nagy csibész voltam. Bővebben… →

soha még ennyi kép! 1.

Közzétéve Szerző:
11

Álompihenést terveztünk szeptemberre, ha már nyáron nem jutott nyaralás. A Fertő-tóhoz, tandembiciklivel és vonattal, négy nap, három szálláshely a nyugati parton.

Ismerős a táj. És voltunk már tandemmel is. A tandembicikli a mi esküvői járművünk.

fel van virá-goooz-va

Épp két éve itt volt az esküvőnk, Fertőrákoson. A galamberegetős kép a fejlécben ennek az épületnek az erkélyét ábrázolja. Bővebben… →

de tényleg, miért a nők?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Kedves csakazolvassa! Olvasom a blogot, és elhiszem, hogy sok a bántalmazott nő meg a nemtörődöm férfi. Azt is látom, hogy nem az ujjadból szopod mindezt: valóban sok ilyen nőt ismersz, beszéltél velük, benne vagy a témában. Engem csak az a kérdés nyugtalanít: mi van azokkal, akikkel nem beszéltél? Oké, patriarchátus, ez volt egykor és sok tekintetben ma is van, de mi van, ha ma már mintegy visszacsapásként legalább annyi az elnyomó nő, mint férfi? Milyen empirikus bizonyítékaid vannak arra, hogy a nőket még ma is jobban sújtja a szereposztás, mint a férfiakat, akik például a kibeszéletlen érzelmeik vagy férji alkalmatlanságuk miatt halnak meg gyomorfekélyben? Nem kötözködni akarok, érted?

Értem. Puzsér mester is fölveti ezt a problémát, elgondolkodtatóan (aztán meg a női kvótáról ír). És igazatok van, ami a felvetés jogosságát illeti: lehetne úgy is elvileg, hogy én a világnak csak ezt az aspektusát ismerem, erre voltam fogékony, ilyen történeteket hallottam, ezt a fajta szakirodalmat olvastam, és létezik egy nagyobb, bonyolultabb összkép is, amelyben nagy kiegyenlítődést figyelhetnénk meg.

De nem így van. Bővebben… →

a vendégposztoló visszatér

Közzétéve Szerző:
7

A hol vagyok én bejegyzés folytatása.

Eltelt néhány nap, amióta olvashattátok a blogon önkereső kesergésemet. Nem is tudjátok, mennyit segítettetek rajtam, nekem. Nagyon jó kérdéseket tettetek fel, ti voltatok a saját személyes jézu terapeutáim.
Bővebben… →

blogszünet

Közzétéve Szerző:
5

Most jövünk haza esküvőnk színhelyéről, ez a mi nyaralásunk, de nem vettétek észre, hogy már napok óta nem vagyok, ugyi?

Kutakodjatok az archívumban! A május-április megannyi kincset rejt. Vagy a fönti menü, különb-különb alfajok, vicces annak, aki azt szereti, avagy nyelv, irodalom, társadalom.

Melyik a kedvenc bejegyzésed?

az egyenlőtlenség formái 4.: annnyit segít

Közzétéve Szerző:
21

Az én férjem nem közönyös. Hazajön, tesz-vesz. El is mosogat, pedig fáradt. Ovis farsangra is jön, pedig az neki nagy teher, de értünk megteszi. Nincs okom panaszra.

Elvakít minket ez a fény, mert jól tudjuk, milyen a sok tunya férfi. De nem, a miénk pontos, szorgos.

Azonban az ilyen tevékeny férfiak eléggé ingerülten tudják ám keresni az imbuszkulcsot. Bővebben… →

elviselhetetlen jambusai

Közzétéve Szerző:
1

Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
megérte, mondd, hogy így a jó,
megérte minden kaptató,
a bölcs szándék, törekedés,
a titkos élű, lassu kés,
orv pusztulásra oktató,
mondd, mondd, hogy megérte az elme
sötét szobába hasitó
csíkosan villogó szerelme,
megérte ez a fulladó
lélegzetvétel, ez a képzelt
értelem, ez a néma szó,
absztrakció, distinkció,
a szív, a rángva gyulladó,
a szív, hasas hófellegekben,
minthogyha bent, mig vág a hó,
egy város égne véghetetlen,
megérte, mondd a pillanatnak,
mig a két vállon szüntelen,
a két csuklón, két lábfejen
a védhetetlen iszonyatnak
fekete vérrel csorduló
tépett sebei fölfakadnak –

tanuljunk magyarul! 20.: váó, egy indulatszó!

Közzétéve Szerző:
24

Már elment Nádasdy tanár úr, már írhatom. Hogy ez ítélkezhetnék, fintorgás vagy csak stílusérzék? Megüti a fülemet a sok angolból átvett-torzított indulatszó, az

upsz

, a

váó!

, a

nyamíííí Bővebben… →

jó képességű, fehér bőrű gyermekeink

Közzétéve Szerző:
43

2012 őszén írtam

Olvasom a Magyar Narancs igazán progresszív összefoglalását a bicskei általános iskolai integrációról. Az okos, átgondolt, kivételesen sikerrel kecsegtető helyzetről a jól fogalmazó PhD írását.

És hopp, itt is elszólás: a jobb képességű gyerekek. Akik a nem cigányok.

Azt gondolják sokan, és ezek már nem a Narancs-olvasók, hogy azokat nem is érdemes integrálni. Kár beléjük az energia. Egy nagy úgysem az egész ország, persze csak ha másokról van szó.

Te, fővárosi, nagyvárosi, agglomerációban élő olvasóm, te összkomfortos, hetente tankoló, Horvátországba járó, te mit gondolsz, a te gyereked mitől ilyen tehetséges? Bővebben… →

jobban tudnék, ha nem kéne

Közzétéve Szerző:
3

Csakis szabad akaratból. Bármit. Mosogatni, futni, zongorázni, letenni a sértettséget. Csak azért lettem ilyen, mert nem akartad, hogy az legyek. Mert ki tudtad várni, hogy olyan legyek, amilyen lenni tudok, szeretnék, és én lettem, alakultam, mert te nem nyomasztottál. Mert volt idő. Nem haragudtál, nem erőlködtél, nem zsaroltál. Nekibuzdultam, jobb volt, aztán visszaült a vállamra ugyanaz a csúf madár. Vártál, engedtél. És most örülhetsz. Jobban szeretlek, mint valaha. Már magamat is.

Köszönöm.