hazudik a gyerekem

bárcsak erre járna Vekerdy Tamás

Hát persze, hogy hazudik.

Mondjuk nekem többnyire azzal jön: elfelejtette, nem tudta, nem is azt mondtam, nem is mondtam semmit. De hazudott is. Nem járt edzésre, hanem helyette beült a könyvesboltba olvasni. Minden kedden és csütörtökön.

De bizony hogy minél merevebb, formálisabb, uniformizálóbb és hazugabb elvárások béklyójában él otthon és iskolában, minél jobb nevelést akarok neki adni, minél gondosabban követem, mikor mit csinál, minél többet aggódom, hogy minden lecke és tornazsák meglegyen, sose nézzen lövöldözőseket és feküdjön le fogmosás nélkül, annál szélesebbre nyílik a különbség a should (aminek lennie kellene) és a bare infinitive (ami van) között, és ezért annál jobban fog hazudni. Bővebben…

nem mernek nők lenni

P. Orsinak, szeretettel, közös harcunkhoz

Kedves-drága Ildikó!

Bevallom, szoktam olvasni a Lők Napját én is, a barátnőm mindig itt felejti az asztalon. Aranyos lány, ha rendetlen is, szeretem. Hogy akkor miért írok Önnek?

Kérem, adjon tanácsot. Érzem, ő nem az igazi társam, talán néhány hetünk van hátra. Mindig megérzem előre, hogy szakítani fogok.

Már nem olyan az egész, mint az elején, azt akarja, köteleződjek el, pedig csak tizenhét hónapja élünk együtt. Bővebben…

bármi is történjék

Akármilyen irányt vesz az életem, bárki félanalfabéta gyűlölködő nevez is engem unatkozó keserűségében, a saját szavaimat idézve fantáziátlan bloggernek meg Storyba való firkásznak, akármennyire hallgat a családom és az egykor barátaimnak hittek, fanyaloghatnak a facebookon meg a nol.hu-n, akik nem értik, mitől mondat a mondat, és lelophatja akár naponta mint ajánlót, blogszemlét legjobb írásaimat a tartaloméhes tehetségtelenség,

én itt vagyok, és írok,

és ti nagyon is értitek, mit, miért így és miről. Ti sokan lettetek, nektek ez jó és nekem ez jó, és én csak írni fogok eztán is.