mit adtak nekünk a rómaiak?

A blog hatodik születésnapja van ma. Összegzek, inkább mentálisan és elvek szintjén, mint a sportról. Bővebben…

sajnos, a nők manapság

Hüledezem. Kedvelt produkció netszerte: felvenni a jövőért, az ép családokért és férfi–nő viszonyokért aggódó, tudományos álarcot, bezzeg régen a fonóban!, és morális pánikolni egy kicsit, hogy a nők, lássuk csak a hosszú listát:

  • hibás párválasztási stratégiákat követnek, aztán majd jól megszívják, de mi megmondtuk!
  • túl sokat képzelnek magukról, tökéletesnek hiszik magukat, fenn hordják az orrukat, pedig buták és csúnyák,
  • biztosak lehetnek benne, hogy a férfiaknak így is kellenek, debezzeg szegény férfiak, szűzen dögölhetnek meg, ha ez nem tetszik nekik
  • föléválasztanak, be akarják magukat biztosítani, csak az alfákkal állnak szóba (a definíció úgy néz ki hovatovább, hogy akivel szóba állnak, az az alfa)
  • elérhetetlen pasik után sóvárognak,
  • számító módon keresnek férjet, előre tudják, mit akarnak
  • debezzeg a rendes srácoknak nemet mondanak, velük csak játszanak!
  • nem szülnek, vagy nem eleget, nem időben
  • csak gyerekcsinálásra kell nekik a férfi
  • nem szeretik a szexet
  • túl sokakkal szexelnek, nem őrzik meg a jófeleség-séghez szükséges “tisztaságot” 8értsd: van már fogalmuk a szenvedélyes és minőségi szexről vagy csak arról, milyen egy 15 centis cerka, juj, veszélyes!)
  • vagy nem is heterók, nem kérnek a férfiakból
  • egymás között pusmognak, hülyeségekre biztatják fel egymást
  • tönkreteszik a jóságos, jámbor férjet állandó követelőzésükkel
  • elválnak, unalomból és hisztiből, vagy mert jobbat találtak
  • gyerektartást akarnak, kihasználják a férjet anyagilag
  • macskájuk van

Vajon ha mindez igaz, vagy sok olyan nő van, akire igaz, azzal mi a baj? Neked is lehet macskád. Bővebben…

rendszerben gondolkodni

Egyáltalán: gondolkodni. Nem azt hinni, hogy gondolkodunk, és ontani az önigazoló ideológiát, vagy hogy a finnugor ügy most, Béla király DNS-ének elemzésével mennyire meg van cáfolva (olvasó írta), hanem valóban.

Az van, hogy a Julis ma levizsgázott újra, és igen más eredményekkel, mint augusztusban. mert most senki nem akarta kihozni, hogy ő mennyire nem tud semmit, és mi mindent kéne, nem is pontozták le a tökéletes szórendű mondatát, meg hagyták ki a javításból az ötpontos feladatát, gyöngybetűkkel, természetesen, az a fő.

Jó, erről többet nem írok. Csak Bővebben…

ökolány vagyok-e még?

Ez a bejegyzésem egy régire reflektál, ahhoz képest és azzal párbeszédben fogalmazza meg a jelen helyzetet:

azért ökolány vagyok

Ebben a korai posztban, még 2012 nyarán összegeztem zöld döntéseimet. Midőn ezt írtam, napfényes, teljes családunk volt még Jánossal, teljesen máshogy éltünk, más feladataim és erőforrásaim voltak. Hardkór puritánként írtam azt a posztot, akit autó nélkül neveltek, ő maga biciklis lett; jellemformáló zöldképzést kapott kamaszként, később még az ökopolitikában is részt vállalt, eléggé naivan, nem látva, hogy ezek gyűlölik a baloldalt, és ez fontosabbá vált, mint az ökogondolat. (Meg aztán volt ott választási csalás is, ezt nem írtam meg még sose, de ma már miről hallgassak?) Mindez 2006 forró hónapjaiban történt, és ezt utólag bánja, habár, férje is ott lelt rá. Nem kellett neki babakocsi, bimbóvédő, kiságy, járóka és gyerekszoba-bordűr, semmi szar, mert van teste, szíve, ereje, agya, és van az emberének is. Tandembicikli is lett a házasság szentségében. Bővebben…

sebezhetetlen

melléknevek sorozat 39., ható igeképző, fosztóképző

Érdekes, hogy amikor fiatal voltam, értsd: 15-30 éves, mennyire egyvalami hajtott –

és nem, nem a tehetség, az alkotás, megnyilvánulás vágya. Hát hogy is, én?… Nem a szexuális energia, nem a menekülés otthonról. További tippek? Bővebben…

húsz évesen lázad, negyven évesen lenyugszik

Rájöttem, mi zavar engem Orbán Viktorban.

Ennek az egésznek a gyávasága.

1976-ban születtem, vagyis 1990-ben tizennégy éves voltam. Gimnáziumot és új köztársaságot kezdtem. Forrongó energiájú, reményteljes időszak volt ez, éheztük az újat, a szabadat, az európait, a tudásalapút (ó) és a jómódút, igen. Az esélyt, a versenyt. Körülöttem sehol egy status quót féltő figura, egy pártfunkcionárius nagybácsi, ügynökről én nem tudok (persze vannak homályos múltrészletek, ma már semmin nem lepődöm meg), a lényeg, hogy akkora lúzerek voltunk történelmileg, hogy sem vagyont, sem összeköttetéseket, sem állást, sem szerzett jogokat nem kellett féltenünk. Mi voltunk a szegény, üldözött értelmiség, ötvenes évekből ittrekedt rettegésekkel apám idegvégződésein. Akiknek most majd lehet.

Ami a leginkább megragadott a forrongó hangulatban, az a friss, liberális, kompromisszumot nem tűrő hang, Orbán és a fiatal liberálisok (merthogy azok voltak) korai szónoklatai. Igen, Európáról, versenyről, toleranciáról, igazmondásról, a kompromisszumok nem tűréséről álmodtunk. Én be akartam lépni az akkori, a korai FIDESZbe.

Hogy hova jutott ez a párt, ez az ember és ez az ország, melyet vonakodnék már hazának nevezni, mindannyian tudjuk, látjuk, nem írok most erről sorokat, hűtlenek lennének a szavak. Iszonyatosan bornírt, kiábrándító ez a változás. Bővebben…