miről szólt a szomszédok? 1.

Újranéztem. Igen, a 311 részt. Először összefoglalom a 13 évig képernyőn látható teleregény jelentőségét, érdekességeit, nosztalgiázom és némi bírálattal is illetem, majd a második részben kisszótárformátumban hozok jellemző, elgondolkodtató és szórakoztató példákat a sorozatbeli jelenségekre, abortusztól zsaruig.

A Szomszédok 1987 májusától kéthetente átlagosan fél órában volt képernyőn csütörtök esténként, és mintegy hatmillión nézték.

Mi családilag nem. Én egy-két epizódot talán. Az ismétléseket sem. De így is tudtuk, ki Magenheim vagy Etus! Mindenki tudta. EZT JELENTI X GENERÁCIÓS MAGYARNAK LENNI. A teljes történetet most, az elmúlt fél évben fogadtam be olyan estéimen, vagy utazásokkor, amikor más dolgom nem volt, csak zsibbadni.

Alapvetően három család élete a mitológia az első emeleten: Vágásiék és rokonaik, Magenheimék és Etus, Takácsék és unokájuk-unokavejük. Vannak még fő karakterként magányos nyugdíjasok, és rengeteg mellékszereplő.

A teleregény stabil megélhetést biztosított kezdő, mellőzött és legendás színészeknek egyaránt. Összesen 1400 színészt foglalkoztatott és még 600 statisztát. Gyakran az utca, a piac gyanútlan emberét láthatjuk a háttérben, néha komoly bakiparádé, ahogy viselkednek, integetnek, például a kezdeti időkben Koltai János és Frajt Edit hátterében a Felszabadulás téren.

Bővebben…

portrék 18.: a lecsúszott értelmiség

Nekem megállt az idő, én még nemrég is ott tartottam, hogy ugye mostanában rendszert váltottunk, Európa, szabadság, jólét, szellem napvilága, mindjárt minden jó lesz. És hogy vannak ilyen ikonok, teljes életutak: Baló György, Bojtár B., Esterházy, Parti Nagy, Révész Sándor. A premierre járók, klikkek, szerkesztőségek, lapok, amelyeket én egyetemi éveimben, aztán Tamással, de még később, Jánossal is látogattam, olvastam.

Nem az idő múlásán vagy az öregedésen merengek most. Hanem hogy jönnek a hírek, és vannak ezek a találkozások egyre-másra. Bővebben…

milyen országban szeretnék élni?

Tegyük fel, hogy felvázolhatnám, sőt, megalkothatnám, én egyedül, társadalommérnöok, hogy milyen legyen ez a bús haza. Pontosan az életviszonyok, struktúrák, életkörülmények, és úgy nagyjából, a reális optimizmuson belül, minden teljesülne is.

Korlátlan gazdagságot meg örök életet tehát nem, de intézményeket, szokásokat, mozgalmakat, attitűdöket, pénzköltési arányokat, törvényeket.

Egy olyan társadalmat, amelyben élni szeretnék. Bővebben…