testőrületek

Összeszedtem az elmúlt évek virtuális test-trendjeit. Bemutatom, mi mit jelent, és egyoldalú hörrenés nélkül, realitásérzékemet is használva, küldetéstől mentesen, mérlegelve értékelem az egyes jelenségeket.

Mindenekelőtt: a testőrület nem a testünkről, a normákról vagy a társadalom értékeiről szól, hanem a netes médiáról, és az általa manipulált tudatunkról.  Bővebben…

miért edzek “fiúsan?”

Eleve hogy nem egy másik sportág. Hogy lett ez? Miért nem futok, annak is van zúzós terep- meg ultraváltozata? Járok tornára, spinningre, jógára?

Azt hiszem, érdekelt az a világ, amiről nem szólnak a fogyimagazinok. Oda belépni. És egyedül. És meghódítani.

Minden fitneszmagazin fogyimagazin. Bővebben…

mit csinálj a blogon?

Amit szeretnél, ami jó neked. Én arra kérlek, használd jóra.

Általában az új olvasók nem ismerik ki magukat a blog működésén, és a régiek sem mindig tudják, mit hol keressenek. A megélénkülő olvasottság miatt most újra boghasználati kisokossal jelentkezem. Bővebben…

nagy nyári magazinszemle

Itt a nyaralóban mink, asszonyok, ebéd és gondos, ám víg mosogatás után (csakis!), a víg tereferét és locsifecsit megszakítva kókuszolajos kávé vagy fröccs mellett úgynevezett butaújságokat olvasunk a parti csobogás mentén. Bővebben…

igazság létezik-e?

Azt írja a kommentelő, hogy nincs ilyen, hogy igazság, mert van én igazságom, ő igazsága, szóval csak szubjektív igazság van, és végső soron az az igazság, hogy nincs igazság. (Szmájli.)

Ez jó téma és felvetés, és más is mondta már nekem. Jogász mondta egyszer, a tények és paragrafusok embere, és akkor én nagyon megdöbbentem. Bővebben…

hogyan ne legyél görény a neten

Szerkesztőségi állásfoglalás arról is, hogy hogyan érdemes ezt a blogot olvasni, több régi hagyominkábbapékbe szövegrészlet felhasználásával.

Többen nem értik, mi folyt tegnap a csakazolvassa facebookján, és azt írják, hogy zavarja őket.

Engem is zavar, de nem tehetek ellene, és nem is szeretnék ezzel sokat foglalkozni. Bővebben…

olvassuk újra 5.: egy dög

A blogon éveken át elemeztünk műveket, a célom az irodalmi műveltség és értelmezői készség fejlesztése volt. A csakazolvassa hírnevét koncepciózusan, irigységből és kavarásból befeketítették e poszt kapcsán: egykori nagy rajongók, akik 2014 nyarán teátrálisan, egymás között pletykálva távoztak és engem lehordtak mindennek, két évvel később is itt szaglászva azt állították, szándékosan célzok egy halálesetre, hogy fájdalmat okozzak az anyának, aki szintén évekig “inspirálódott” itt. Ez a vád hazug, projekción alapul, és titeket jellemez, hogy egyáltalán eszetekbe jutott. Aki nem akar itt lenni, az ne legyen itt, ne szúrogasson. Az ellenem szervezkedő nővel (a gyászoló anyával) én még jóval korábban megszakítottam a kapcsolatot, a sorsát nem követtem.

*

Akkor most ezt, egy igazi nyári vers. Bővebben…

életmódváltás: gyakran ismételt kérdések

1. Sok mindent olvastam, de a te példád meggyőző, végignéztem, ahogy alakulsz. Ezt szeretném én is, mert a módszerednek te vagy a referenciája. Bővebben…

add-e föl magad?

Van, hogy nem a saját élményeimről írok, és nem is spekulálok — vagy mondjuk szebben: nem a tipikusra érzek rá, nem gyakori történeteket sejtek meg.

A saját élményeimről, ha visszaolvasom a régieket (és roppant önkritikusan figyelem a szöveget is, az élményt is, mert már ez se fáj), azt gondolom, hogy rendkívül érzékeny és intellektuális lévén, meg még megerősítően valóságos tapasztalatok híján rettenetesen és szükségtelenül féltem az élettől, a belemenéstől, az emberi kapcsolatoktól általában, a férfiaktól, a sérülés kockázatától. Nem léptem, ütköztem, sértődtem és nem értettem — az énemtől is féltem. Egyáltalán nem volt elkerülhetetlen, hogy ennyi gyötrelem érjen. A világgal én úgysem, sehogy sem, sem a nő-férfi tengelyen, sem azon kívül nem egyezem, eredendő traumám pedig nem a nőiségem megtipratása, hanem az, hogy nem találtam magamra, az íróra, aki reflektál, feldolgoz és elrendez, kifejez, megoszt. Mindent nagyon megszenvedtem, minden kapcsolatomat (mert boldogan belementem azért, fura elvárásokkal), minden helyzetemet, vágyamat, konfliktusomat, pedig ahhoz képest, amit itt nekem az olvasók mesélnek, engem szinte nem is értek traumák, megaláztatások.

Ma már nem félek, nem korlátoz belsővé tett bűntudat, elvárás, és teljesen mások az élményeim. Nekem kellett megerősödnöm, felbátorodnom, nekivágnom a rengetegnek, megtalálnom azt, akivé válnom kellett, és megszínesedett a világ. Nem érzem magam kiszolgáltatottnak.

Ha a saját vágyaid, értékrended szerint éled az életedet, szexualitásodat, és mindezt nem sűrű titokban csinálod, látszatélet rejtekében, akkor ítélni fognak, mindenki, akit ez zavar. Nálam sokkal visszafogottabbakat, kevésbé látványosakat és provokatívakat is bántanak, és valóban azt hiszik, hogy igazuk van.

Szóval, ha nem sejtek másokról és nem vallok magamról, akkor arra reagálok, amit nekem meséltek az olvasók, vagy kommentben leírtak. Most arról lesz szó, hogy mennyire adjuk föl magunkat a társunk nyomására a megjelenésünk, testünk ápolása tekintetében.

Végigolvastam az itteni kommenteket, elég jó folyam amúgy. Hogy mik voltak hatvanezer kommenttel ezelőtt! Rajtam kéri számon az olvasó, hogy ő akkor nem lehet ápolatlan…? És mi legyen, ha az ő szexualitása nem humán? (Fejlessze magát. Olvasson másik blogot. Ne csodálkozzon, ha a humán partnerének baja lesz vele. Szexeljen boldogan egy másik nemhumánnal.)

Mintha én mondanám meg, mit kell tenni. Az én szavam akkor számít, ha te érzékenyen, értően, kíváncsian elolvasod, és magadra igazítod. Egyébként hagyd csak figyelmen kívül.

Szerintem ne legyél ápolatlan, bármit is jelentsen ez, mert kiábrándító. A másikat hibáztatni a saját elkényelmesedésedért, tompaságodért, azért, hogy már magadért sem csináltatod meg a fogad, az meg külön gáz. Bővebben…

én akkor majdnem odaértem

P. I. L-nak

Valahogy feltolul most a múlt, pont meséltem ma Julisnak, milyen volt őt várni, 2007 nyarán.

Én akkor, nem Jánossal, mert ő azokban a hetekben a végleges elszakadását és hozzám tartozását intézte, hanem vegyes egyetemistákkal és a fiammal elmentem egy hétre Gyimesközéplokra, kulturális antropológusok közé keveredve, tanulmányútra. Vonattal.

Magdi néni etetett minket, nála is laktunk. Bővebben…

a csodálatosan önműködő vágy

Kiemelt

Még mindig él a nézet, patriarchissimó, hogy a házasság intézményének egyik funkciója, hogy abban a férfi, ha már volt olyan bolond, hogy beletett elköteleződést, anyagiakat, rendszeresen és megfelelő szexhez jusson, a kizárólagos, hozzá hű, az ő kívánságához igazodó partnerrel, mert a szex fontos, a szex jár, a férfiaknak mindenképpen. Ezt reklamálják itt nálam az antifeministák is, azok, akik szakmányban nézik ázsiai gyereklányok megerőszakolását, rángó kézzel, de amiről álmodnak mint társadalmi jóról, az az egy darab, kiutalt nő, akivel monogám kapcsolatban szexelhet a béta is, élethosszig. Mindjárt elsírom magam. Bővebben…

az első videobejegyzés

…és nem tudom, ez nektek milyen, technikailag, élményként, meg a téma. Írjátok meg! Egy biztos: a Julis cukker.

A kertben forgattuk, ahol a hóban fetrengős fotók is készültek. A spontán, mégis lényegre törő beszédet és a képen való fejlátszást még gyakorlom!

 

 

hogyan volt szó a szexről?

Nekem ez a bejegyzés egy kicsit meredek volt. Nekem is. Pedig a legbelső érzéseimről régóta nyíltan írok, és ez pont felszabadító, a szégyenek levetésének rítusa. Ahogy mindaz, amit érdekesnek, megírandónak, bemutatandónak érzek, a mindenféle kételyekkel együtt, a világ érdekessége, a folyton kérdő létezés, amelynek én magam is tárgya vagyok csak, a megformálás, a kifejezés, és hogy végre meg merem mutatni. Bővebben…

kevesebb kilincset fogott, mint

Én kiírnám, én olyan vagyok! Az eufémizmus és az elhallgatás nagyobb stílushiba tud lenni, mint a “csúnya” szó, meg hát ezt amúgy sem én mondom, én ilyet nem mondok senkire, mert ez nagyon gáz, érvnek meg értelmezhetetlen is. Ennek nem a szóhasználata az ocsmány, hanem a sugallata, az értékrend, amelyben fogant.

De ha én ezt címben leírom, a kereső algoritmusaiból következően beözönlik ide találatként egy olyan mentalitás, amelyikkel én nem szeretnék találkozni. Általában sem szeretem a keresőből érkezőket. Mindig abból van a félreértés és kultúrsokk, ha valaki véletlenül jön, és nem pont ezt a blogot akarja olvasni. Bővebben…

mommeg!

Kettőt kell, négyet is lehet. Egy gépről egyszer. Köszönöm!

A minőségbiztosítás

Holnap provokatív poszt! Azt szeretném, ha értenék, zavaró lesz, de nem akarom őket bántani, csak nekik az is bántás, ha mi jól és szabadon létezünk.

top 10 – gyakorlat, frissítve: OTTHONRA IS

Valamiért fontos gyakorlataim az elmúlt évekből. Otthoni edzéshez módosítva:

További sport-, gym- és testátalakítós képek: fotótár

1. fekve nyomás OTTHON KÉZI SÚLYZÓVAL VÉGEZHETŐ, vagy bármivel, ami markolható, szimmetrikus és nehéz. a pad lehet könyvespolcdeszka két szék között, de földön fekve is csináélhatod, csak az korlátozza a mozgástartományt (nem tudod leereszteni a könyököd)

Mert “én is akarom!” (Nők ritkán csinálják, Ed se javasolta eleinte, aztán megkértem szépen, és meg is barátkozott az én terhelhetőségemmel, “te ettől vagy boldog”.) Mert alapgyakorlat. Mert nehéz. Mert fényessé teszi a dekoltázst és megemeli a mellet. Mert jól megy. Mert szagom lesz közben, az az igazi edzős. Mert senkit nem látok közben, ha egyedül csinálom, ha meg edzővel, akkor csak őt. Az olyan, mint kitolási szakban, ködös tekintettel a szeretett orvos arca — az egyetlen biztos pont.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

itt 55 kiló már, 2016. december 20:

Bővebben…