Beszéljük erről is, a titokról, az übertaburól, mert erről nagyon sok mindent lehet. A mégisről: nem kéne, nem hitted volna, se arról az emberről, se magadról, hogy képes vagy ilyet csinálni, ilyen hisztérikus kamaszként várni egyetlen válaszra, találkozóra… istenem, de ritka ez, és mégis, milyen univerzális.
A keresgélés, a béna randi, az nem tudja ezt, az semmi ilyet nem tud. Bővebben…
Lelkes Villő (tavasztündér nickkel egykori hatalmas rajongó és fontoskodó) egyik korai geciskedése
Mert azóta itt tart, álnéven. Ömlik belőle a gyűlölködő mocsok. Nagyon fáj neki a teste, az öregedés, a magány, az, hogy nem ért el semmit, és ezért fáj neki az én eredményeim, bátorságom, saját utam.
“idővel lesz belőle komolyabb vállalkozás” :DDDD, nem lett. de ezen kívül is… mennyi aljas rosszindulat.
Szombaton, amint baráti családdal sétálunk a Harangvölgyben, mely kétségkívül legszebb lokációja szűkebb pátriárkámnak*, tündérleányom felnyűgösködik, hogy ő fáradt gyalogolni, majd ugyanazzal a lendülettel lefekszik a lejtő merőlegeseként, és nyúlt testtel lehengeredik a mélybe.
Életem, csak vigyázz a hóvirágra, hát még a leánykökörcsinre! Azokat, már elnyílóban, akartuk még lefotózni. A leánykökörcsin extrém védett, eszmei értéke százezer, nagyon ritka, és itt olyan a mikroklíma és a talaj, hogy kósza, szakadár virágból polgárjogi mozgalommá nőtt. Bővebben…
Tudjátok, hogy én még fél éve is olyan voltam, hogy restelltem, hogy (amikor, olykor) korrektort használok a szemem köré? Megdicsérték a bőröm, és néztem rájuk azzal a protestáns tekintetemmel: ez nem én vagyok!, és közben a sminktudományomra sem voltam büszke. Kínosnak éreztem az előnyösebb fotót kitenni, mivel az nem a valóság. Rám is szálltak azok, akiknek soha nem voltak hasonló aggályaik.
Ha nem volnék blogger, nem érteném, hogy a figyelmem érték, a mennyisége véges, és nem tanultam volna meg gazdálkodni vele. Eléggé ingyen adtam én az energiáimat mindenkinek, magam ellen, önkifosztva – ezzel telt harmincöt évem. Bővebben…
Sokat gondolkodom ezen mostanában. Milyen lenne egy teljesen másik élet? Az én életem persze, a sajátom, de ha másképp alakult volna.
Ha mondjuk élne János. Ha megszületett volna az ő onkológiai diagnózisa idején visszaforduló negyedikem. Ha mást csinálnék délelőttönként.
Mit csinálnék?
Nincs semmi apropó, ez csak elmerugalmas játék.
Ha nem volnék blogger, akkor Bővebben…
Holnap Luxusmagyaróra! Most nem parodizálom a tanárságot, hanem kihúzom Daniból a legizgalmasabb sztorikat, beszéltetem a verseiről, a műhelytitkokról (haha), összeráncolom a szemöldököm, ha csúnya szó hangzik el (wehe), és szerethető, irodalommal szemben tartózkodó résztvevők számára is örömöt szerző verseket válogattam a teljes életműből. Dedikálással. 4-től 7-ig. Írj e-mailt, ha jönnél!
https://www.facebook.com/events/412671142414697/
Spingár-Westerlund Anita fotózta a decemberi alkalmat.
Nagyon szeretem ezt a helyet, a legnívósabb kávézó–bisztró a környéken.
Ez a kép a fejlécben pedig a kertjében készült, tegnap fotóztam.
És ez is a kert.
Ma, kedd ez még, az volt, hogy végre gépen, tehát nem állványon húzódzkodtunk, mert lett egy új szerkezet: asszisztált húzódzkodógép a neve. Vagyis, nem kell ott állnia Ednek, hogy a lábunkat tartsa, a gép adja a segítséget: Bővebben…
Eltelhet sok év, elfakulhat az elmebeli emlék. Megértheted, megmagyarázhatod, és elrendezettnek hiheted. Ki rágódik már ezen? Annyi minden történt azóta. Át is értelmezheted, elemezheted, míg sima emberi történetté szelídül a borzalom, sőt, láthatod benne a részed, a részvételed. Működhet benned a megbocsátás őszinte szándéka, ereje. Hiheted magad nagyon tudatosnak, hatalmas önismerettel, aki végre felnőtt és megtalálta a megoldást.
Elmenekülhetsz messzire. Élhetsz a direkt következményei, a folyamatos, kínzó érzetei nélkül, és lehet ez nagy megkönnyebbülés
És most jön a de kötőszó Bővebben…
, mondod vihorászva. Különben ellógom. Nekem mondja meg valaki, hogy mit egyek, mit eddzek, ne kelljen gondolkodni… Álljon ott mellettem, mutassa meg, hajtson, szidjon le! Baszogasson, mert magamtól nem csinálom.
Képzeljétek, van olyan szakma is, hogy diétás coach. Bővebben…
a női életközépi válságrú’
meg hát: mi a problémám a netes hangoskodókkal, köztük Gumiszobával
Többen megtettük. Eltelt a fél életünk, és végre megértettük, levontuk a tanulságot. Az iskoláinkban, az ágyainkban, barátságainkban, szülőként, halálközelben és közösségekben.
Igen, engem gyerekkoromban traumatizáltak a vallásossággal. Erről szól a gyehenna tüze és a gondolataid mélye című írásom, és szó esik az önéletralyzban is róla.
De nem csak ezért irritál. Mi is? A kereszténység mint olyan, ebben az én nagy liberális individualizmusomban? Dehogy. Nem világnézeti jellegű az idegenkedésem. Sok tekintetben én nagyon is konzervatív, szigorú morálú vagyok. Kereszténynek nem mondanám magam, azt elrontották bennem (istenem, akit már kis i-vel is merek írni, milyen sokáig gyötörtem magam azzal, hogy én nem vagyok elég jó, nem vagyok rá képes, gyenge vagyok!), de égbolt igenis van fölöttem. Ismerem és belém ivódott, hogy mit jelent a gyakorló, igaz kereszténység, és mulatságosak azok, akik oly igen hajtogatják, miközben fogalmuk nincs ennek a mélységeiről.
Engem az irritál, amikor valaki érvként belengeti, pozíciót kíván szerezni azzal, hogy ő keresztény. Fel se tételezve, hogy nem az a topCsomolungma. Mint aki két ászt húzott… Bővebben…
történelemtanáromnak, K. L-nek szeretettel
ma már fülelnék nagyon
Én csak mostanában fogalmaztam meg, hogy középiskolába nem tisztán állami képzésbe jártam, alapítvány finanszírozta a tanulmányainkat. Nagyon komoly, egyénre szabott elitképzés volt a mienk, és mára világos lett, ez hogy kirántott a kissé tunya családomból, és mennyire alapja annak, aki ma vagyok.
Újságot olvasni, hírekről tudni, véleményt alkotni, filmeket nézni nem hóbort. Aktív folyamatok, figyelem és képességek születtek meg azokban az években. Azt se tudtam akkor, hogy ez nem mindenkinek anyanyelv.
Nagyon sokat tettek belénk, és így válhattunk ilyenné. Az egyetem már csak koktélcseresznye volt, az alapattitűd eldőlt érettségi előtt: kiművelt emberfők, a tovább-művelődés igényével.
Lehetne ez úgy is, hogy vannak intellektuális fajta emberek, meg nem olyanok – istenem, nem vagyunk egyformák, ki a sült kolbászt szereti, ki meg a lángost, elférünk. Bővebben…
Honnan jön az a sok kattintás? Ne misztifikáljuk túl, én nem is szoktam. Nem az értő olvasók, és nem is csak a robotok, és nem az ajánlások nyomán, erre nyitottan ide érkezők teszik ki a kattintások többségét. A kereső rejtélyes algoritmusai, az öt év és a netet kétségbeesve vagy szégyenkezve kérdezgetők lökték ilyen magasra a grafikonokat. Az olvasottság, az első oldali hely önmagát eszkalálja. Másrészt, mutatják ezek a témák az itt sunyiban olvasgatók tipikus, más irányú kereséseit is. Kilencven százalékuk viszont nem ezt kereste, és egy kukkot sem ért abból, amit talál. Valószínűleg ők a többség, a véletlenül és egyszer-kétszer ide kattintók. Minden nap több száz ilyen keresőkifejezés jön, némelyik ötször-tízszer, változatlan formában.
Ezek tehát KERESŐKIFEJEZÉSEK a böngészőkből, amelyek ide futottak be a blogra.
Reninek, Marinak, Juditnak, Vikinek, nagy-nagy szeretettel
Az a jó a sportban, hogy nem alkalmas maszatolásra, vetítésre. Úgy nem működik, egész egyszerűen. Az önszuggesztív mantrák működnek például a facebookon, az önbizalomtréningnek nevezett oldalakon, az ezekre fogékonyak érzelmi életében: jó vagyok így, egyedi és szép vagyok, mindenki le van szarva, a saját világomnak én vagyok a királynője. A sportban viszont mindegy, szép vagy-e, hogy mások mit gondolnak, és tulajdonképpen az is, hogy milyennek tartod magad, pontosabban: mit magyarázol magadnak (talán nem lep meg, hogy szerintem ilyesmiket, mint a dőlt betűsök, hajtogatni önátverés és dacreakció, kudarcos népek szokása).
– No mi baj már megint?
– Semmi, Mackó, semmi. Csak úgy mondom. Sokféle népek vannak. Egyik nem akar, a másik nem tud. Ennyi az egész.
– Mit nem tud? – kérdezte Mackó, és megdörgölte az orrát.
– Mulatni. Vidulni. Énekelni és táncolni. Itt van a kutya eltemetve.Micimac’
Az edzés ugyanis szembesít: itt becsődölnek a mantrák, a kegyesen pozitív szövegek. Ha nem a valóságot tartod szem előtt, akkor elreccsensz derékban és leesel a futópadról. Bővebben…
A sablon változatlan, a cím módosult. Eredetileg az én szóltam volt az alcím. De nem értik se így, se úgy, aztán meg bajuk van, tiltakoznak… Ez a blog nem mindenkinek való.
Ezek voltak a cím elatt eddig. Van közte haikuszerűség, aforizma, üzenet, aktuális élményre való reflexió és játék a szavakkal:
A szex nem tabu, hanem élvezet! És még egészséges is, tiszta haszon, nem?
Talán te is azok közé a nők közé tartozol, akik Bővebben…
filmajánló és Julis-kultusz
Visszavonhatatlanul tavasz van, nyitott ablaknál alszunk. Juliskám hóvirágot fedez fel, és ujjong – én olyan boldog vagyok, hogy a kislányomnak a hóvirág az öröm, egyáltalán: inger. Maga is nevelget tulipánt, százszorszépet, beszélget a virágaival. “Na, mondta Juli, miután elültette az új töveket.” (Ezt ő mondja mármint, magáról.) Kapott egy cicás CundA pólót, odavan.
mert ezt kinőtte, meg foltos is a lépén
Jól hangzik, de játszma és erőszak van mögötte. Figyelj!
Sőt: bántalmazók szappana. Ezekkel mosakszanak. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 