hogyan kezdjek bele?

Kiemelt

Közzétéve Szerző:
573

A poszt 2015 telén, a ketogén váltásom előtt íródott.

Ez az a poszt, amelyik alatt egy szánalmas, sunyi zaklató fotóhamisítással vádolt.

Mi minden történt azóta?

2020 augusztusában, kiadóváltás után megjelent a Kossuth Kiadó egészséges ágazatánál a ketós könyvem:

Lett egy szerelmem. Együtt edzünk, túrázunk.

A forma hol ilyen, hol olyan. Az izmom nagyon magas, a zsírom alacsony vagy közepes (amikor épp lakomák vannak). Ugyanazt a két ruhaméretet hordom, a hasam tónusos maradt, könnyen reagál kis zsírégetésre is. Negyvenhét éves leszek májusban, az életmódom, erőm és edzéseim példák másoknak. Nem hashtagekből áll a sport. Szép és feszes a bőröm, a női egészségem, töretlen az edzéskedvem, a sporttól nem sajnálom az időt, a pénzt – inkább netflix, új kütyü, autó nincs. Makkegészséges vagyok. Ennek arányában az internet pöcegödrében jeremiási átkokat szórnak rám a lusták. 😀

64 éves, mozgássérült, elhízott, láncdohányos, soha nem mozgó, gyerektelen, margarinevő, pletykás, netfüggő nő még tőlem várná el, hogy segítsek, motiváljam:

Maradtak a böjtök, a hidegtűrés, a ketó reggelik, alkalmilag (kardió vagy súlyzós edzés előtt) eszem szénhidrátot. Minden héten örömmel mozgok sok száz percet, a lezárások alatt sem álltam le. Cikkek százait írtam alternatív-egészségtémában, amíg foglalkoztattak külsősöket.

2021. július, 2019. augusztus, 2021. május

 

Az életmódomnak a pajzsmirigyre tett hatása is látszik ennyi év alatt, a legfrissebb TSH-m is csodásan 1,5 alatti (funkcionálisék ezt a határt javasolják):

Az alázók lusták és nem szeretik, ha más edz és élvezi. 2022 ősze:

2023 tavasza van: a károgók átkai leperegtek, ők azóta még betegebbek, depisebbek. E poszt óta futottam tizenhat félmaratont és egy 30-ast, számolatlan 5, 7, 10 km-t, és két maratont, ezek többségét gyönyörű, olasz, norvég, holland, német, spanyol városokban. Erős barátságaim lettek.

 

Rengeteget edzettem a gyerekeimmel. Ezek vagyunk mi.

 

2022-23 telén sokat súlyzózom, korcsolyázom, úszom, bringázom és lépek (lépésszám). Februárban kétszer voltam síelni. Ha vége a korcsolyaszezonnak, újra futok is. Következő versenycélpont-városaink: Tallin, Ljubljana.

*

Kezdjem el, írtam elébb a címben, aztán javítottam. Bele. Bele, a közepébe. Azt kérdezitek a sok lelkendezésem után, hogy hogyan fogjatok bele az életmódváltásba. Én nem vagyok szakember, és nem ismerem a speciális problémádat, hogy mi történt veled eddig, és min szeretnél változtatni. Nem írok az ektomorf meg endomorf alkatról, sem a kívánatos BMI-ről, és főleg nem a nagy súly-kis ismétlésszám vs. kis súly-sok ismétlés vitáról. Mindezekkel tele vannak a többször ajánlott oldalak. Viszont sporttárs vagyok, nő vagyok, három gyerekkel, a fogyásom idején (2014 szeptemberétől) nem volt személyi edzőm (2016 januárjában lett csak), élem, amiket mondok, és egy-két hasznos szempontot kifejezően meg tudok írni.

Azért hallgass rám, mert engem semmilyen üzleti érdek nem vezérel. Viszont tudom, miről beszélek. Nem vagyok húszéves. nincs csodagenetikám. Nem gazdag férj fizeti a túlárazott módszeremet, edzőmet: mindent magamnak kísérleteztem, vívtam ki. Akkor is, amikor bántottak, támadtak miatta. Bővebben… →

top 10 — élmény

Kiemelt

Közzétéve Szerző:
15

2012 augusztusában írtam. Rég elveszett élmények, rajongások, fájdalmak, helyek, társulatok, sőt, emberek. János pedig már nagyon beteg volt.

Fertő-tó, vízen alvás 197 %

Sopronig vonat, át a városon bringával, könnyű epres kardinális a Harrerben és lórúgás-duplakávé, utána a temetői körforgalomtól huss, le az erdőn, a Malomtó mellett, át a tóig — ez olyan, hogy ilyen nincs, Bővebben… →

valaki van a kanapén

Kiemelt

Közzétéve Szerző:
17

Életemnek ezt a korszakát el is felejtettem. Teljesen: az embereket, az attitűdömet, a nagyvonalúságot, mindent. Milyen csodás, fiatal, bátor kor volt! El nem tudom képzelni, hogy 2026-ban, gyerekekkel vagy egyedülállóként így meg lehetne bízni bárkiben, és hogy ne zavarna más motoszkálása, fürdése, főzése, jelenléte. És exanyósomat, nyugosztalja az Úr, is megértem ma már.

A bringa megvan még, borostyán fut fel rá.

Á, ki ez itt, ja, Jörg, né már, el is mosogatott.

Jörgöt soha korábban nem láttam. Mit keres a kanapénkon?

A férjem bökdös, te, ne bökdössél már, írjak végre arról, hogy nálunk rendszeresen megfordulnak mindenféle népek. Ma este csupa pozitívumról olvashattok.

Pedig nincs is kanapénk!

Bővebben… →

jár a szex? 2.: a válaszok

Közzétéve Szerző:
2

Ha sok a dolgod: nem, nem jár senkinek semmi, és nem is érdemes elhúzni kapcsolatban a “nincs szex” problémát.

A házasság nem hotel, amelyre a számító fél befizet.

Bővebben… →

mire jó a szauna?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Aki gyakran feszegeti a szaunában is a határait, az komoly fejlődést tapasztalhat, és áldásos hatásokat élvezhet.

Ez itt egy finnországi szauna, Turku közelében fotóztam 2011 júniusában, fehér éjszakában. Az akkor egyéves Dáviddal kettesben utaztam oda, couchsurfinggel, sokan jártak nálunk is (később aztán behajtottam a közösségen, hogy évekig dél-koreai szerelmespárt és ki emlékszik már, miféle szerzeteket szállásoltam el és vittem tandembiciklizni a János-hegyre).

tizenegykor a tengerparton: fenyők, szauna

És így néztem ki, és így Dávid. Ez amúgy egy Magyarországról származó ló, a neve Moha, a lánynak meg gazdag apja volt és saját farmja:

De edzésmunka-e a szauna?

Ha csináltad, tudod. Nem kifejezett edzés, de ha rendszeresen jársz, akkor fokozza a fittséget, drasztikusan javítja a hőhöz való alkalmazkodást (a júliusi futások is könnyebbek) és az alvásminőséget. Az is jelzi az intenzitást, hogy utána az ember vánszorog, szívesen aludna.

Legalábbis ha igazán megtolod. Hogyan?

Nem infraszauna, nem gőz, nem felöntős, hanem száraz finn.

Nem hatvan-nyolcvan fokos, hanem kilencven-kilencvenöt. A felső padon, fekve.

Bővebben… →

emeljük fel egymást – úgy értik, én őket!

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Nő vagy, nőkről írsz? Nyilván akkor síkra szállsz minden nőért. Mi nők fogjunk össze! A viták nem fontosak, a lényeg az egység! És innentől akármit meg lehet tenni, a sisterhood nevében élősködnek, perverz, pornóagymosott férfiakat titulálnak nőnek – és ha nem tetszik, akkor ordítoznak: NŐ LÉTEDRE NŐKBE RÚGSZ BELE?!

Emeljük fel egymást! Benyújtották az igényt az én erős, okos szavaimra, hogy igazolják a cikis viselkedésüket. Az övé is egy női sors, egy döntés. De az én torkomat átharapja egy másik döntésért, az anyaságért vagy az értékrendemért. Ne vegyem észre, milyen gyatra, manipulatív módszerekkel próbálnak érvényesülni, hogyan sóvárognak hírnévre, hatalomra, fölényre, és mennyit hazudnak közben, én vagyok a hibás, ha abbahagyják a blogolást kaotikus nők (nem is értem, én miért nem hagytam abba? Ha az a trend épp, ellenem hergelik a gyűlöletet. Az ő szolidaritásukat nem vonja kétségbe senki. Lettek volna legalább idegenek, de nem: itt voltak pelyhes feministák, tapsikoltak a blognak. Itt találkoztak a feminizmussal először, amikor még nem volt trendi, ellenben valódi merészség kellett hozzá.

Jöttek a potyautasok és orvgyilkosok a szépséges hajómra. Azzal zsaroltak, hogy ők is nők. Mi több: áldozatok, bajban vannak, gyászolnak, betegek, mássággal élnek, tehát támogatást érdemelnek. Az enyémet. Sőt: érinthetetlenek. Milyen ember vagyok, ha nem érzek együtt? Bármit be kellett volna nyelnem.

Sokáig kerestem pedig a mentségeket. Rosszul reagál az elnyomásra. Nagyobb a terhe, elromlott, megroskadt, gonosz lett. Alkudozik a férfihatalommal, mert jól szeretne élni…

Ma már tudom, hogy a nagy ellentét nem a nők és a patriarchátus között van. Létezik igazság és hamisság, mélység és hitványság, okos érzékenység és buta indulat. Nem kérdés, és sosem volt kérdés, melyikre voksolok. És ezen az alapon válogatom meg az embereket az életemben, pláne az ügyeket, így formálok véleményt.

Vonzóvá váltak a klasszikus, öreges, “jobbos” értékek: becsület, klasszikus műveltség, család, erős barátság, igaz szó, kitartás, józan ész. Mércém egyszerű.

Nem tartom semmire azt, aki bedől a netes trendeknek, és sulykolja, hajtogatja a butaságot, hamis szelfet épít személyiség helyett. Hatalmaskodik, mert már öröme nincs, csak az Ügy, klímajajveszékeléstől és extinkcionizmustól testpozitivitáson és parádézós sporton át a vegánságig és hajléktalanügyig kizárólag másokat fegyelmezget, morálisan felsőbbrendűnek állítja be magát. Nekik mindent szabad, bárkit lenézhetnek, kigúnyolhatják falkában is a nekik nem tetsző párt szavazóit, vagy azt, aki vallásos, vagy aki komolyan és egyszerűen sportol. De ha kritika éri őket, megy a fülsiketítő sikoltozás zaklatásról, bullyingről.

Legyen világos, hogy én nem állok ki azokért, akik szerint a nő hatalma az, hogy meztelenül lehúzza a férfit. Akik önként döntöttek úgy, hogy a lihegő férfierőszakot, nőalázhatnékot pénzért kiszolgálják, sőt, gerjesztik. Akikben nincs tartás, önbecsülés, tudás. A pick-me-k, akik úgy tesznek, mintha az ő élvezetükről lenne szó, mindenki más penészvirág, miközben pénzért tűrni kötelesek a vigyorgók testrongáló élvezkedését. Gúnyos hetykeséggel ítélkeznek, basztatják azokat, akik nem kifele parádéznak a szexszel. Én ilyen emberekkel nem akarok érintkezni, és ha bajuk lesz, azt maguknak köszönhetik. Főleg ha még azt rugdossák, akinek szerelme, családja, tehetsége és végzettsége van!

(Nagy viták mennek, szexeljünk-e, mi a jogos elvárás, mi a normális, mi a nő kötelessége, és mikor van joga egy férjnek balhézni, félrelépni. Készül erről is poszt, rövid lesz.)

Nem érzek közösséget senkivel, aki lapos butaságokat ír, hatalmaskodni próbál, felkérdez.

Eddig a sietsz poszt, mert ez a lényeg. Ha ráérsz, írom a borzadásom okait:

Bővebben… →

az agyrohasztó bogár

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Két másik bejegyzés van szinte kész (szex, Szomszédok!), de most az emberi elmeállapotokról írok. A zajló felvételi már csak ürügy. Napok óta írom, mert tanítok, rohangálok, voltunk színházban is (majd folytatom a naplókat!), most bejött irodalom, versmondásra felkészítés is.

Régen azt hittem, és ez volt az én tragikus, naiv, ostoba tévedésem!, hogy mindenki okos, és partner lesz bárki, aki hozzám lép (nem én szoktam másokhoz odalépni). Hogy mindenkivel lehet komolyan beszélgetni. Fel sem merült, hogy nem. Biztosan őt is pont ez érdekli, a komoly, okos témám. Mi mást akarna? Ő is őszintén, elvonatkoztatva az igazságot keresi. Nem voltam tudatában, hogy én milyen vagyok, és nem vettem észre, hogy ő viszont nem fogja fel. Mindig erősebb az egó, az érzelmek és a sivárság.

Ennek három következménye lett:

Bővebben… →

tanulságos az idei felvételi is

Közzétéve Szerző:
18

Még mindig meg tudnak lepni emberek. Sok gondolatom lett viselkedésekről, értékrendről. Szaktanárként is gyűjtöttem tapasztalatokat.

Ami az attitűdöket, indulatokat illeti:

Ez egy versenyvizsga. Az írja meg jól, aki erre készül és célra tart. A többiek nem. De nincsenek elveszve, ha nem sikerül olyan jól, nem lesznek ettől még közmunkások (bár még az is lehet, szóval tessék igyekezni), csak gyengébb gimnáziumba, esetleg technikumba kerülnek.

Mindig van, aki közmunkás lesz, de ez talán nem 14 évesen, egy délelőtt alatt dőlt el.

Főhős-szindróma: a kudarcotokkal nem köteles más foglalkozni, mindenki a saját céljaiért küzd, megvan a maga baja, vagy örül, ne akard nekik is elrontani.

Antiintellektuálisak a szülők és teljesítménytagadók. Ők a dühösek is: maga sem érti, mi az a hexameter vagy birtokos személyjel, ettől frusztrált, így lesz a vizsga egésze fölösleges, formális, amire csak magolni lehet… a gyerek meg végképp nem érti. Pedig a hexametert már közepesen művelt szülők el tudják magyarázni, felismertetni, és ez élvezet. De nem, dühöngeni jobb. Adott esetben mérnökök, de a hexameter nem fontos. Valójában nem értik.

Inkompetenciával ne hivalkodj! Még hosszan taglalja is, hogy ez milyen hülyeség és nem kell az élethez. Ahhoz nem, de a humán műveltség egyik alapja, és a gyereked épp erős iskolába akar bejutni. Nem csodálom, ha a gyerek szerint se fontos a humán műveltség, oda se figyel. Előtte is szidták verslábakat, gondolom.

Bővebben… →

holnap írják a felvételit a gyerekek

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

…ennek alkalmából egy kommentet hoztam a Facebookról, egy olyan felvételis poszt alól, amelyben egy bizonyos szövegalkotási feladatot boncolgattak, és valóságos szövegértési kihívás lett a feladat leírásának megértése. Kb. az volt a kérdés, hogy “ha az a feladat, hogy x állítás mellett kell két érvet hozni, akkor miért nem jó az, hogy ellene érvel a gyerek?”, és azért merült fel, mert a gyerek a próbafelvételi vagy gyakorláskor nem követte pontosan a leírást, de remélték, hogy nem baj ez, és ott is, tét nélküli helyzetben (lehet, hogy a magyartanár adott rá valami jegyet), ahogy persze mindenhol, maximális pontot kap rá. amikor a szülő a stréber és ő görcsölteti a gyerekét, ráadásul igaza sincs.

Bővebben… →

megkésett előszó, utószó, értelmezés, kiegészítés a normálisékhoz

Közzétéve Szerző:
1

…a ma fiataljainak.

A Normálisék meglepő pályát futott be: nemcsak 4500+ megosztása van, 2025-6 telén elsőrangú művészeti közegben vált fiatalok táplálékává, úgy, hogy én egyáltalán nem ambicionáltam. Elkérték a szöveget, boncolgatják azóta is, sokszorozza magát az elmékben, “amit anyukád írt”.

Pedig különösebben nem eredeti az alapgondolata: rendezett lét = kispolgár, a zizik apoteózisa, “fújj, nagyon gyanúsak és kicsit gyűlöletesek azok, akiknek funkcionális a családjuk, csak én vagyok autentikus józsefattila”. Inkább csak szellemesek a részletei, és nyelvileg ötletes. Nem sok ilyen szövegem született, ritka tünemény.

Ma már azt mondom: inkább nevezzetek normie-nak, kispolgárnak, jó lesz az nekem, mint hogy kifele igazodó lúzer legyek, aki az aktuális (trendi!) nyomorát fő identitásként kezeli. Netán magának gyártja le.

Bővebben… →

“not all men”, vannak köztük rendesek is! (és akkor mi van?)

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Nem minden férfi, de mindig férfi, és potenciálisan bármely férfi. Ez a válasz a csúsztatásra.

*

Vagy menekült. Boróka írt róluk is. Nem javítom a helyesírási hibákat:

Karácsony napján zuhant a tengerbe egy hét éves kislány a turistaparadicsomként ismert Számosz szigetéhez közel. Hiába próbálták megmenteni, a téli tenger pillanatok alatt elragadta, testét csak hetekkel később egy nagyon népszerű strand közelében sodorta partra a víz. Anyja már csak a ruhái alapján tudta azonosítani.

Ez a történet idáig egy olyan tragédia, amit turistaövezeteinkben sajnos sokszor megtapasztalhatunk.

Van mögötte azonban egy másik tragédia.

A hét éves kislány szudáni volt. És menekült. Nem egy turistahajón, hanem egy menekülteket szállító hajón ült sokakkal összezsúfolódva. Az, hogy csak ő zuhant a tengerbe, és nem sokkal több ember – tulajdonképpen csoda. Egy fordított, tragikus betlehemi történet. Lányról szól, nem fiúról, a csillag nem vezetett senkit sehová, és azelőtt a tengerbe hullt, mielőtt bármiféle megváltásnak esélye lett volna. A szentcsalád számára az azonosítás maradt az egyetlen el- és bevégezhető feladat.

Megrázó, hogy mindez karácsony napján történt, de nem véletlen. Az európai ünnepnapokon, karácsonykor, húsvétkor illetve szilveszterkor mindig vannak ilyen tragédiák, “menetrendszerűen”, mert a menekülők arra számítanak, a partiőrség kevésbé éber, partot érhetnek anélkül, hogy elfognák őket.

(részlet) “Zuhant a tengerbe”, “turistaparadicsom”, “turistaövezet”, “hétéves kislány” – szándékosan manipulál. És persze nem a 25 vagy 35 éves férfiakat emlegeti, nem is a sikerrel beérkezőt, aki az első héten késsel támad egy fehér kislányra. Ki kell maxolni az érzelmeket! Úgy fogalmaz, mintha a kislányt maguk a migrációellenes fasiszták, Orbánék fojtották volna vízbe. Be kell húzni a jószívű nőket.

Pont a nőket, akiknek az idegen, fiatal férfiaktól a legtöbb félnivalójuk van.

E tragédiában, ha jól értem, a sugallat ellenére sem a parti őrségnek, sem a migrációt ellenzőknek nem volt szerepük.

Kinek van felelőssége? Nem kerülöm meg a kérdést: annak, aki olyan pokoli viszonyokat teremt a távoli országokban, hogy százezrével menekülnek (egyébként nők, gyerekek sokkal-sokkal kevesebben, mint a fiatal, egyedülálló férfiak, akik viszont nem csak a veszélyes országokból). Közelebbről: kövesd a pénzt! Annak van felelőssége, aki pénzért csempész embert, üzemeltet halálhajókat, -kamionokat, korrumpálja a hatóságokat.

És szülőként annak is van felelőssége, aki fölszáll a hajókra a gyerekével, nem ad rá mentőmellényt, nem menti ki. Nem ismerjük a “tengerbe zuhanás” körülményeit.

A legnagyobb felelőssége viszont a “majd csak beengednek valahogy” reményt tápláló, “emberiessége” hivatkozó európai mozgalomnak van. És ennek agitátora Boróka is.

Hacsak nem azt gondolja Boróka, hogy direkt kényelmes hajójáratokat kellene üzemeltetni olasz, görög, spanyol, brit, esetleg összeurópai költségen, és karácsony napján is embermentő hajókkal cirkálni.

Bővebben… →

ma mitől legyek depressziós?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Mintha céltudatosan válogatnák, keresgélnék a külső okokat a konstans belső pokolhoz!

Bővebben… →

már nem félek

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Tegnap jöttünk ki D-val a színházból… mondom: milyen szépek az elvek! Az elvek szépek, azokkal semmi baj.

Csodálatos élmény volt megint, azért néztem meg másodszor. Most a színpadi ülőhelyekről sikerült látni a Nyílt tárgyalást, abban a színészek legjavát. Ugyanis vagy két tucat néző a színpadon ül, és nekünk most állójeggyel sikerült odakerülni. A rendező és három színész is tanította, tanítja a fiamat.

Ide járok. Pedig már rég nem vagyok része az értelmiségi kórusnak, mert “TERF”, “homofób”, ellenzékellenes vagyok (vagy amit akartok – nekem mindegy a címke).

És például nem hiszem, hogy ez, a mi a darabban van, nemi erőszak. Nem kérdőjelezem meg pedig, hogy az történt, amit Katharina elmond. De a világ egyetlen országában nem áll meg ez bíróság előtt, önvédelmi helyzetben sem, sokkal egyértelműbben bizonyítható erőszak sem.

Bővebben… →