ez a sok huszonegyedik századi hülyeség

Kiemelt

Közzétéve Szerző:
19

Mondjátok, szívesebben kattintanátok ide, ha nem ostoroznék mindig valami hamisságot? Legalább mostanában nem? Írjak sültalmaillatról, forraltborozásról, csillagfényről, bekuckózásról? Ajaj. Nekem EZ a mondanivalóm. Mindenféléről, amit látok, sikolt bennem, hogy mi a fasz ez, miért, MIÉRT?… A minap kijött a számon valami szivárványos túlmeghatott kontent láttán, hogy Szodoma és Gomorra. Ez önzés, hárítás, valóságtagadás, nyafiműsor, olyan emberektől, akiknek semmi különös bajuk nincsen. Hogy nem látnak át a saját dogmáikon, mi ez a műsor? Ebből elég volt.

Lehet, hogy egyszerűbb lenne cinikusan kinevetni az egész habverést.

Különösebb karácsonyias fíling nálunk nincs is amúgy, sőt, rémülten nézem, milyen öngyötrésre, stresszre, önmegtagadásra, áldozathozósdira próbálnak sarkallni minket a karácsonyra hivatkozva, “a szeretet ünnepe”, “végre találkozunk”, “mindenki együtt társasozik”, hehehe. Szeretnék ebből kimaradni, különösen a család c. műsorból, egész pontosan: egy percet abból nem viselnék el.

Ami mutatja nálunk, hogy valami van: adventi naptár van (Dávidnak csokival, Julisnak teával), némi hópehely- meg fenyőformájú linzer sütése (MEGSZERELTÉK A SÜTŐT!!!), koszorú (Juliska csinálta) és rituális gyertyagyújtások, több beszélgetés, közös filmnézés, illetve fejtörés, hogy ki minek örülne nagyon szenteste. Lehetőleg kézművesedés nélkül (azt megutáltam).

Bővebben… →

állathiszti

Kiemelt

Közzétéve Szerző:
111

Mármost ha túllendültünk azon, hogy Zoé az öntudatlan, haldokló nagyanyjával szelfizik csókos ajakkal, lájkgyűjtési céllal, mert ilyen is volt, figyeljük meg ezt a tartalmat is. Bővebben… →

hogyan kezdjek bele?

Kiemelt

Közzétéve Szerző:
573

A poszt 2015 telén, a ketogén váltásom előtt íródott.

Ez az a poszt, amelyik alatt egy szánalmas, sunyi zaklató fotóhamisítással vádolt.

Mi minden történt azóta?

2020 augusztusában, kiadóváltás után megjelent a Kossuth Kiadó egészséges ágazatánál a ketós könyvem:

Lett egy szerelmem. Együtt edzünk, túrázunk.

A forma hol ilyen, hol olyan. Az izmom nagyon magas, a zsírom alacsony vagy közepes (amikor épp lakomák vannak). Ugyanazt a két ruhaméretet hordom, a hasam tónusos maradt, könnyen reagál kis zsírégetésre is. Negyvenhét éves leszek májusban, az életmódom, erőm és edzéseim példák másoknak. Nem hashtagekből áll a sport. Szép és feszes a bőröm, a női egészségem, töretlen az edzéskedvem, a sporttól nem sajnálom az időt, a pénzt – inkább netflix, új kütyü, autó nincs. Makkegészséges vagyok. Ennek arányában az internet pöcegödrében jeremiási átkokat szórnak rám a lusták. 😀

64 éves, mozgássérült, elhízott, láncdohányos, soha nem mozgó, gyerektelen, margarinevő, pletykás, netfüggő nő még tőlem várná el, hogy segítsek, motiváljam:

Maradtak a böjtök, a hidegtűrés, a ketó reggelik, alkalmilag (kardió vagy súlyzós edzés előtt) eszem szénhidrátot. Minden héten örömmel mozgok sok száz percet, a lezárások alatt sem álltam le. Cikkek százait írtam alternatív-egészségtémában, amíg foglalkoztattak külsősöket.

2021. július, 2019. augusztus, 2021. május

 

Az életmódomnak a pajzsmirigyre tett hatása is látszik ennyi év alatt, a legfrissebb TSH-m is csodásan 1,5 alatti (funkcionálisék ezt a határt javasolják):

Az alázók lusták és nem szeretik, ha más edz és élvezi. 2022 ősze:

2023 tavasza van: a károgók átkai leperegtek, ők azóta még betegebbek, depisebbek. E poszt óta futottam tizenhat félmaratont és egy 30-ast, számolatlan 5, 7, 10 km-t, és két maratont, ezek többségét gyönyörű, olasz, norvég, holland, német, spanyol városokban. Erős barátságaim lettek.

 

Rengeteget edzettem a gyerekeimmel. Ezek vagyunk mi.

 

2022-23 telén sokat súlyzózom, korcsolyázom, úszom, bringázom és lépek (lépésszám). Februárban kétszer voltam síelni. Ha vége a korcsolyaszezonnak, újra futok is. Következő versenycélpont-városaink: Tallin, Ljubljana.

*

Kezdjem el, írtam elébb a címben, aztán javítottam. Bele. Bele, a közepébe. Azt kérdezitek a sok lelkendezésem után, hogy hogyan fogjatok bele az életmódváltásba. Én nem vagyok szakember, és nem ismerem a speciális problémádat, hogy mi történt veled eddig, és min szeretnél változtatni. Nem írok az ektomorf meg endomorf alkatról, sem a kívánatos BMI-ről, és főleg nem a nagy súly-kis ismétlésszám vs. kis súly-sok ismétlés vitáról. Mindezekkel tele vannak a többször ajánlott oldalak. Viszont sporttárs vagyok, nő vagyok, három gyerekkel, a fogyásom idején (2014 szeptemberétől) nem volt személyi edzőm (2016 januárjában lett csak), élem, amiket mondok, és egy-két hasznos szempontot kifejezően meg tudok írni.

Azért hallgass rám, mert engem semmilyen üzleti érdek nem vezérel. Viszont tudom, miről beszélek. Nem vagyok húszéves. nincs csodagenetikám. Nem gazdag férj fizeti a túlárazott módszeremet, edzőmet: mindent magamnak kísérleteztem, vívtam ki. Akkor is, amikor bántottak, támadtak miatta. Bővebben… →

normálisék

Kiemelt

Közzétéve Szerző:
505

A Normálisék meglepő pályát futott be: nemcsak 4500+ osztása van, hanem 2025-6 telén elsőrangú művészeti közegben lett fiatalok tápláléka, és ott is sokszorozza magát az elmékben. Minden idők legolvasottabb bejegyzése, 2014. január. Több mint négyezren osztották meg. Örülök, hogy ez a legolvasottabb. Elképesztően jók a kommentek is.

Bővebben… →

emeljük fel egymást – úgy értik, én őket!

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Nő vagy, nőkről írsz? Nyilván akkor síkra szállsz minden nőért. Mi nők fogjunk össze! A viták nem fontosak, a lényeg az egység! És innentől akármit meg lehet tenni, a sisterhood nevében élősködnek, perverz, pornóagymosott férfiakat titulálnak nőnek – és ha nem tetszik, akkor ordítoznak: NŐ LÉTEDRE NŐKBE RÚGSZ BELE?!

Emeljük fel egymást! Benyújtották az igényt az én erős, okos szavaimra, hogy igazolják a cikis viselkedésüket. Az övé is egy női sors, egy döntés. De az én torkomat átharapja egy másik döntésért, az anyaságért vagy az értékrendemért. Ne vegyem észre, milyen gyatra, manipulatív módszerekkel próbálnak érvényesülni, hogyan sóvárognak hírnévre, hatalomra, fölényre, és mennyit hazudnak közben, én vagyok a hibás, ha abbahagyják a blogolást kaotikus nők (nem is értem, én miért nem hagytam abba? Ha az a trend épp, ellenem hergelik a gyűlöletet. Az ő szolidaritásukat nem vonja kétségbe senki. Lettek volna legalább idegenek, de nem: itt voltak pelyhes feministák, tapsikoltak a blognak. Itt találkoztak a feminizmussal először, amikor még nem volt trendi, ellenben valódi merészség kellett hozzá.

Jöttek a potyautasok és orvgyilkosok a szépséges hajómra. Azzal zsaroltak, hogy ők is nők. Mi több: áldozatok, bajban vannak, gyászolnak, betegek, mássággal élnek, tehát támogatást érdemelnek. Az enyémet. Sőt: érinthetetlenek. Milyen ember vagyok, ha nem érzek együtt? Bármit be kellett volna nyelnem.

Sokáig kerestem pedig a mentségeket. Rosszul reagál az elnyomásra. Nagyobb a terhe, elromlott, megroskadt, gonosz lett. Alkudozik a férfihatalommal, mert jól szeretne élni…

Ma már tudom, hogy a nagy ellentét nem a nők és a patriarchátus között van. Létezik igazság és hamisság, mélység és hitványság, okos érzékenység és buta indulat. Nem kérdés, és sosem volt kérdés, melyikre voksolok. És ezen az alapon válogatom meg az embereket az életemben, pláne az ügyeket, így formálok véleményt.

Vonzóvá váltak a klasszikus, öreges, “jobbos” értékek: becsület, klasszikus műveltség, család, erős barátság, igaz szó, kitartás, józan ész. Mércém egyszerű.

Nem tartom semmire azt, aki bedől a netes trendeknek, és sulykolja, hajtogatja a butaságot, hamis szelfet épít személyiség helyett. Hatalmaskodik, mert már öröme nincs, csak az Ügy, klímajajveszékeléstől és extinkcionizmustól testpozitivitáson és parádézós sporton át a vegánságig és hajléktalanügyig kizárólag másokat fegyelmezget, morálisan felsőbbrendűnek állítja be magát. Nekik mindent szabad, bárkit lenézhetnek, kigúnyolhatják falkában is a nekik nem tetsző párt szavazóit, vagy azt, aki vallásos, vagy aki komolyan és egyszerűen sportol. De ha kritika éri őket, megy a fülsiketítő sikoltozás zaklatásról, bullyingről.

Legyen világos, hogy én nem állok ki azokért, akik szerint a nő hatalma az, hogy meztelenül lehúzza a férfit. Akik önként döntöttek úgy, hogy a lihegő férfierőszakot, nőalázhatnékot pénzért kiszolgálják, sőt, gerjesztik. Akikben nincs tartás, önbecsülés, tudás. A pick-me-k, akik úgy tesznek, mintha az ő élvezetükről lenne szó, mindenki más penészvirág, miközben pénzért tűrni kötelesek a vigyorgók testrongáló élvezkedését. Gúnyos hetykeséggel ítélkeznek, basztatják azokat, akik nem kifele parádéznak a szexszel. Én ilyen emberekkel nem akarok érintkezni, és ha bajuk lesz, azt maguknak köszönhetik. Főleg ha még azt rugdossák, akinek szerelme, családja, tehetsége és végzettsége van!

(Nagy viták mennek, szexeljünk-e, mi a jogos elvárás, mi a normális, mi a nő kötelessége, és mikor van joga egy férjnek balhézni, félrelépni. Készül erről is poszt, rövid lesz.)

Nem érzek közösséget senkivel, aki lapos butaságokat ír, hatalmaskodni próbál, felkérdez.

Eddig a sietsz poszt, mert ez a lényeg. Ha ráérsz, írom a borzadásom okait:

Bővebben… →

az agyrohasztó bogár

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Két másik bejegyzés van szinte kész (szex, Szomszédok!), de most az emberi elmeállapotokról írok. A zajló felvételi már csak ürügy. Napok óta írom, mert tanítok, rohangálok, voltunk színházban is (majd folytatom a naplókat!), most bejött irodalom, versmondásra felkészítés is.

Régen azt hittem, és ez volt az én tragikus, naiv, ostoba tévedésem!, hogy mindenki okos, és partner lesz bárki, aki hozzám lép (nem én szoktam másokhoz odalépni). Hogy mindenkivel lehet komolyan beszélgetni. Fel sem merült, hogy nem. Biztosan őt is pont ez érdekli, a komoly, okos témám. Mi mást akarna? Ő is őszintén, elvonatkoztatva az igazságot keresi. Nem voltam tudatában, hogy én milyen vagyok, és nem vettem észre, hogy ő viszont nem fogja fel. Mindig erősebb az egó, az érzelmek és a sivárság.

Ennek három következménye lett:

Bővebben… →

tanulságos az idei felvételi is

Közzétéve Szerző:
18

Még mindig meg tudnak lepni emberek. Sok gondolatom lett viselkedésekről, értékrendről. Szaktanárként is gyűjtöttem tapasztalatokat.

Ami az attitűdöket, indulatokat illeti:

Ez egy versenyvizsga. Az írja meg jól, aki erre készül és célra tart. A többiek nem. De nincsenek elveszve, ha nem sikerül olyan jól, nem lesznek ettől még közmunkások (bár még az is lehet, szóval tessék igyekezni), csak gyengébb gimnáziumba, esetleg technikumba kerülnek.

Mindig van, aki közmunkás lesz, de ez talán nem 14 évesen, egy délelőtt alatt dőlt el.

Főhős-szindróma: a kudarcotokkal nem köteles más foglalkozni, mindenki a saját céljaiért küzd, megvan a maga baja, vagy örül, ne akard nekik is elrontani.

Antiintellektuálisak a szülők és teljesítménytagadók. Ők a dühösek is: maga sem érti, mi az a hexameter vagy birtokos személyjel, ettől frusztrált, így lesz a vizsga egésze fölösleges, formális, amire csak magolni lehet… a gyerek meg végképp nem érti. Pedig a hexametert már közepesen művelt szülők el tudják magyarázni, felismertetni, és ez élvezet. De nem, dühöngeni jobb. Adott esetben mérnökök, de a hexameter nem fontos. Valójában nem értik.

Inkompetenciával ne hivalkodj! Még hosszan taglalja is, hogy ez milyen hülyeség és nem kell az élethez. Ahhoz nem, de a humán műveltség egyik alapja, és a gyereked épp erős iskolába akar bejutni. Nem csodálom, ha a gyerek szerint se fontos a humán műveltség, oda se figyel. Előtte is szidták verslábakat, gondolom.

Bővebben… →

holnap írják a felvételit a gyerekek

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

…ennek alkalmából egy kommentet hoztam a Facebookról, egy olyan felvételis poszt alól, amelyben egy bizonyos szövegalkotási feladatot boncolgattak, és valóságos szövegértési kihívás lett a feladat leírásának megértése. Kb. az volt a kérdés, hogy “ha az a feladat, hogy x állítás mellett kell két érvet hozni, akkor miért nem jó az, hogy ellene érvel a gyerek?”, és azért merült fel, mert a gyerek a próbafelvételi vagy gyakorláskor nem követte pontosan a leírást, de remélték, hogy nem baj ez, és ott is, tét nélküli helyzetben (lehet, hogy a magyartanár adott rá valami jegyet), ahogy persze mindenhol, maximális pontot kap rá. amikor a szülő a stréber és ő görcsölteti a gyerekét, ráadásul igaza sincs.

Bővebben… →

megkésett előszó, utószó, értelmezés, kiegészítés a normálisékhoz

Közzétéve Szerző:
1

…a ma fiataljainak.

A Normálisék meglepő pályát futott be: nemcsak 4500+ megosztása van, 2025-6 telén elsőrangú művészeti közegben vált fiatalok táplálékává, úgy, hogy én egyáltalán nem ambicionáltam. Elkérték a szöveget, boncolgatják azóta is, sokszorozza magát az elmékben, “amit anyukád írt”.

Pedig különösebben nem eredeti az alapgondolata: rendezett lét = kispolgár, a zizik apoteózisa, “fújj, nagyon gyanúsak és kicsit gyűlöletesek azok, akiknek funkcionális a családjuk, csak én vagyok autentikus józsefattila”. Inkább csak szellemesek a részletei, és nyelvileg ötletes. Nem sok ilyen szövegem született, ritka tünemény.

Ma már azt mondom: inkább nevezzetek normie-nak, kispolgárnak, jó lesz az nekem, mint hogy kifele igazodó lúzer legyek, aki az aktuális (trendi!) nyomorát fő identitásként kezeli. Netán magának gyártja le.

Bővebben… →

“not all men”, vannak köztük rendesek is! (és akkor mi van?)

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Nem minden férfi, de mindig férfi, és potenciálisan bármely férfi. Ez a válasz a csúsztatásra.

*

Vagy menekült. Boróka írt róluk is. Nem javítom a helyesírási hibákat:

Karácsony napján zuhant a tengerbe egy hét éves kislány a turistaparadicsomként ismert Számosz szigetéhez közel. Hiába próbálták megmenteni, a téli tenger pillanatok alatt elragadta, testét csak hetekkel később egy nagyon népszerű strand közelében sodorta partra a víz. Anyja már csak a ruhái alapján tudta azonosítani.

Ez a történet idáig egy olyan tragédia, amit turistaövezeteinkben sajnos sokszor megtapasztalhatunk.

Van mögötte azonban egy másik tragédia.

A hét éves kislány szudáni volt. És menekült. Nem egy turistahajón, hanem egy menekülteket szállító hajón ült sokakkal összezsúfolódva. Az, hogy csak ő zuhant a tengerbe, és nem sokkal több ember – tulajdonképpen csoda. Egy fordított, tragikus betlehemi történet. Lányról szól, nem fiúról, a csillag nem vezetett senkit sehová, és azelőtt a tengerbe hullt, mielőtt bármiféle megváltásnak esélye lett volna. A szentcsalád számára az azonosítás maradt az egyetlen el- és bevégezhető feladat.

Megrázó, hogy mindez karácsony napján történt, de nem véletlen. Az európai ünnepnapokon, karácsonykor, húsvétkor illetve szilveszterkor mindig vannak ilyen tragédiák, “menetrendszerűen”, mert a menekülők arra számítanak, a partiőrség kevésbé éber, partot érhetnek anélkül, hogy elfognák őket.

(részlet) “Zuhant a tengerbe”, “turistaparadicsom”, “turistaövezet”, “hétéves kislány” – szándékosan manipulál. És persze nem a 25 vagy 35 éves férfiakat emlegeti, nem is a sikerrel beérkezőt, aki az első héten késsel támad egy fehér kislányra. Ki kell maxolni az érzelmeket! Úgy fogalmaz, mintha a kislányt maguk a migrációellenes fasiszták, Orbánék fojtották volna vízbe. Be kell húzni a jószívű nőket.

Pont a nőket, akiknek az idegen, fiatal férfiaktól a legtöbb félnivalójuk van.

E tragédiában, ha jól értem, a sugallat ellenére sem a parti őrségnek, sem a migrációt ellenzőknek nem volt szerepük.

Kinek van felelőssége? Nem kerülöm meg a kérdést: annak, aki olyan pokoli viszonyokat teremt a távoli országokban, hogy százezrével menekülnek (egyébként nők, gyerekek sokkal-sokkal kevesebben, mint a fiatal, egyedülálló férfiak, akik viszont nem csak a veszélyes országokból). Közelebbről: kövesd a pénzt! Annak van felelőssége, aki pénzért csempész embert, üzemeltet halálhajókat, -kamionokat, korrumpálja a hatóságokat.

És szülőként annak is van felelőssége, aki fölszáll a hajókra a gyerekével, nem ad rá mentőmellényt, nem menti ki. Nem ismerjük a “tengerbe zuhanás” körülményeit.

A legnagyobb felelőssége viszont a “majd csak beengednek valahogy” reményt tápláló, “emberiessége” hivatkozó európai mozgalomnak van. És ennek agitátora Boróka is.

Hacsak nem azt gondolja Boróka, hogy direkt kényelmes hajójáratokat kellene üzemeltetni olasz, görög, spanyol, brit, esetleg összeurópai költségen, és karácsony napján is embermentő hajókkal cirkálni.

Bővebben… →

ma mitől legyek depressziós?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Mintha céltudatosan válogatnák, keresgélnék a külső okokat a konstans belső pokolhoz!

Bővebben… →

már nem félek

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Tegnap jöttünk ki D-val a színházból… mondom: milyen szépek az elvek! Az elvek szépek, azokkal semmi baj.

Csodálatos élmény volt megint, azért néztem meg másodszor. Most a színpadi ülőhelyekről sikerült látni a Nyílt tárgyalást, abban a színészek legjavát. Ugyanis vagy két tucat néző a színpadon ül, és nekünk most állójeggyel sikerült odakerülni. A rendező és három színész is tanította, tanítja a fiamat.

Ide járok. Pedig már rég nem vagyok része az értelmiségi kórusnak, mert “TERF”, “homofób”, ellenzékellenes vagyok (vagy amit akartok – nekem mindegy a címke).

És például nem hiszem, hogy ez, a mi a darabban van, nemi erőszak. Nem kérdőjelezem meg pedig, hogy az történt, amit Katharina elmond. De a világ egyetlen országában nem áll meg ez bíróság előtt, önvédelmi helyzetben sem, sokkal egyértelműbben bizonyítható erőszak sem.

Bővebben… →

kik vannak a javítóban?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Bár eltüntették, meg lehet nézni a friss “gyermekvédelmi” ügy szereplőit: Juhász Péter Pált, aki hosszan beszél, meg Kovács-Buna Károlyt. 2019-re ilyen szép mackó lett az egykori katona:

Azt hittük, ő az, de nem. Ez egy rendőr (igen, használunk emberre is mutató névmást!), a benti dolgozók nyaki akasztója zöld:

És JPP élettársát, Aisah-t is látjuk, itt a cikk:

https://444.hu/2025/12/19/ezt-a-szolo-utcaban-forgatott-videot-tuntettek-el-a-kek-feny-archivumabol-benne-juhasz-peter-pallal-es-kovacs-buna-karollyal

Ez a videó, nekem csak a Chrome nyitotta meg:

https://gofile.io/d/4d0iah

A szerkesztő-riporter az a Berkes Béla (A FIDESZES KÖZMÉDIA RIPORTERE!, emeli ki a 444), aki utóbb prostitúció elősegítéséért lebukott. Vicces, hogy ő beszélget a jómadarakkal. Meg a sok hazugság rendről, együttműködésről, férfivá válásról. Juhász Péter Pál a “papos” artikulációja alapján egyértelműen meleg.

Most leírom, hogy miért hazugság tévelygő, szeretéhes fiataloknak, nem pedig minibűnözőknek tartani a javítósokat. Nem azért írom, mert ellenzékellenes vagyok, hanem mert feltűnő, sokkoló butaság, amiket hajtogat például Gyurkó Szilvia vagy a videókat közzétevő Juhász Péter, és megint az agresszorból faragnak áldozatot. (Épp azért lettem ellenzékellenes, mert feltűnt, hogy elkeserítő színvonalú, a gyengeségük és tehetetlenségük deklarációja mindaz, amit mondanak.)

Kérdezzük meg a Grokot, amelyet én magyar nyelvű válaszaiban sem kaptam még ferdítésen, tévedésen, ellentétben a ChatGPT-vel. Segített abban is, hogy megtaláljam, melyik háttérkép Kovács-Buna Károly (lásd fent).

…a 2025-ös botrány után sajtócikkek (pl. HVG, Telex, Magyar Hang) és X-posztok egyértelműen azonosították a képen látható testesebb, ősz hajú férfit Kovács-Buna Károllyal. A riportot később megvágták és eltávolították a hivatalos csatornákról, de archivált verziókban és cikkekben említik, hogy ő szerepel benne (pl. mint nevelő vagy vezetőhelyettes). Összehasonlítás a 2025-ös botrány videóival: A arcvonások (kerek arc, szemállás, orrforma, állvonal), alkat (testes, közepes termet) és haj (ősz, rövid) tökéletesen egyezik a 2025 decemberében nyilvánosságra hozott biztonsági kamerás felvételekkel, ahol egyértelműen ő látható bántalmazás közben.

Aztán arról kérdeztem a Grokot, ami a riportból is világos: a javító inkább börtön, mint bármi más. A riportműsor szóhasználata sem véletlenül rabok, foglyok, kölyökrabok, letartóztatás, négy évre ítélték, vádlott:

Magyarországon egy fiatal nem kerülhet javítóintézetbe véletlenül vagy nagyon apró bűnökért .(pl. kisebb lopás, csínytevés vagy szabálysértés). A javítóintézeti nevelés kizárólag súlyos bűncselekmények elkövetése esetén alkalmazható büntetőjogi intézkedés, amit bírósági döntés alapján szabnak ki. Véletlen bekerülés kizárt, mivel szigorú eljárási szabályok vonatkoznak rá: nyomozás, bírósági eljárás és ítélet szükséges. Apró bűnökért (pl. kisebb értékű lopás vagy garázdaság) jellemzően figyelmeztetés, próbára bocsátás vagy közösségi munka jár, nem zárt intézeti elhelyezés.

Rablás, kifosztás és lopás: A leggyakoribb okok, különösen ha szervezett vagy ismétlődő. Pl. bandában elkövetett vagyon elleni bűnök. Súlyos testi sértés: Ökölharcok, késsel támadások vagy csoportos verekedések. Szexuális erőszak: Nemi erőszak vagy kiskorúak elleni cselekmények. Emberölés vagy kísérlete: Ritkább, de előfordul, pl. halálos kimenetelű verekedések. Terrorcselekménnyel fenyegetés vagy drogkereskedelem súlyosabb esetekben. Egyéb: Ismétlődő garázdaság, betörés vagy közrend elleni bűnök, ha a fiatal nem együttműködő.

A kérdésem: Csak büntetőper folytán kerülnek-e fiatalok javítóintézetbe?

Igen, kizárólag büntetőeljárás (nyomozás, vádemelés, bírósági per) után kerülhetnek fiatalkorúak javítóintézetbe. Ez lehet:

  • Előzetes letartóztatás: Ha a fiatal gyanúsított súlyos bűncselekmény miatt, és fennáll a szökés vagy bizonyítékeltüntetés kockázata.
  • Jogerős ítélet: A bíróság javítóintézeti nevelést szab ki büntetés helyett vagy mellett (max. 4 évig).
  • Nem gyermekvédelmi okokból: Nem kerülhetnek be pusztán szülői kérésre vagy magatartási problémák miatt; ehhez büntetőjogi felelősség kell (14 éves kortól).

Innentől én írok:

Ez nem azt jelenti, hogy ilyen intézményben eszköz lehet, vagy akár elnézhető az öncélú kegyetlenkedés, megalázás.

Ezt nem is állíja senki, fölösleges ezt újra elmondani, nincs ebben vita.

Elvileg a cél reintegrálás, de a javító szankcionáló jellegű, zárt intézmény, annak minden keserves dinamikájával. Fő- vagy mellékbüntetésként vannak ott letartóztatottak, az ítéletig, a börtön előtt vagy helyett. Áldozataik vannak.

Aki nem tudja vagy nem akarja megvédeni a bántalmazástól a legelesettebb gyerekeket egy állami intézményben, sőt elhazudja az ellenük elkövetett bűnöket, annak mennie kell.

(Magyar Péter)

Viszont az csúsztatás, amit Magyar vagy Juhász Péter ír, hogy legelesettebb gyerekek, meg hogy a “neveltek” ártatlanok, akik véletlenül vagy apró csínyért kerülnek be, de még az is, hogy könnyű lenne rendet tartani rendészeti eszközök nélkül, félelemalapú fegyelmezés híján, “óvodapedagógiai” módszerekkel, csupa kedvességgel. Hogy ez csak jó szándék kérdése.

Majdnem minden bűnöző előéletében találunk hajlamosító, traumatizáló előzményeket, olykor mentális zavarokat is. Sokukat bántják informálisan is (jogszerűtlenül) a börtönben. Mégsem őket tekintjük áldozatnak. Súlyos probléma az, hogy már gyerekek is bűnözői közegbe kerülnek, és ez részben a rendszer mulasztása, de sokkal konkrétabban a tudatlan, sodródó családok bűne. (Felelős még az a képzet, pontosabban ennek a teljes társadalomba ivódása, hogy a szexualitásban csakis az erősebb fél vágya számít, így a hajlandóság valuta, és nem aljas az, aki megvásárolja a rá nem vágyó másikat, vagy erővel bírja rá, belemanipulálja abba, hogy az eltűrje az aktust. Különösen szexuális cselekmények kapcsán. Ez ellen léptem fel mindig is, és emiatt neveztek bigottnak.)

Amiben a javító különbözik Tököltől, Kecskeméttől (a fiatalkorúak börtönétől): a körülmények, kedvezmények, működési rend és a fenntartó (technikailag a gyermekvédelem alá tartozik, nem büntetésvégrehajtás). Nincs cella és maximum négy évre lehet oda kerülni.

Ezt azért írom le újra, mert a szurikátaösszenyomó tízéves gyereknek ugyanezek az akkor “állatvédő” hőzöngők követeltek börtönt, verést, megszégyenítést, akik most a drogos, fosztogató, kiszolgáltatott társaikat megalázó, prostitúcióban érdekelt kamaszok védelmében kommentelgetnek meghatottan, több tízezren. Mikor merről fúj a szél, ugye.

Ezek megoldhatatlan problémák. Nincs tragédiamentes társadalom, és akik közül kiemelték őket és javítóba zárták, azok is védelemre szorulnak.

Rég nem hiszek az univerzális emberi jóságban. Ez kultúrafüggő és csak gazdag országokban merül fel egyáltalán, mindenestül csőlátású, nyugatias elképzelés, ahogy a humanizmus, a demokrácia és az egyenlőség is. A gonoszozás viszont mindig árulkodó. Mindig lúzerek csinálják.

Szülőként is komoly szembenézésre ösztökél a téma. “Nem lehet túlszeretni őket!” Hát dehogynem. Látok anyákat, akik szolgái a gyereküknek, rettegnek tőle, miközben mindent megadnak neki. Ezek meg kivégzik őket (Rob és Michelle Reiner fia, vagy a magyar Lázár Levente, ez nagyon érdekes ügy).

Egy szegény országban hogyan, miből lehetne a nyomort, a munkanélküliséget, értékrendi defekteket felszámolni? És miért csak a választás előtt négy hónappal jut eszükbe?

újra a szerepjátékos gyilkosságról

Közzétéve Szerző:
1

Ez a poszt összefügg az előzővel. Azt röviden összefoglalom:

azért nem szállok be a gyerekvédelemmel kapcsolatos hergelődésbe, mert durván nem az, aminek tűnni akar. Jó ügynek akar tűnni, de a gyerekvédelem csak ürügy. Ez érzelmi jellegű, indulatos hangulatkeltés. Rengeteg az elhallgatás, hamisság, csúsztatás, nemcsak kommentelőktől, hanem véleményvezérektől és sajtómunkásoktól is. “Someone must be wicked so I can be good.” Mint minden demonstratív, neten hirdetett jóemberkedés, ez is alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet a felháborodók személyes kudarcairól, bűneiről, mulasztásairól, általában a felelősségről, valamint az össztársadalmi, józan megoldásról. Kívülre helyezi a gonoszt és jóvá avat.

A javítóintézetek körülményeit, vezetőit és nevelőit rendberakni szakpolitikai feladat. Nem értek hozzá, nem is teszek javaslatokat. De annyit mondok, hogy egyre kevésbé viselem el a sajnálatra alapozó követeléseket: “hibát követtek el, de jár nekik új esély”, “ha szerették volna őket, nem bűnöztek volna”, “mindenkiben lakik jó” – ez részben nem igaz, amennyire pedig igaz, azzal nem megyünk semmire.

Mindaz, amit skandináv gyakorlatként csodálok, csak gazdag országban reális – és még nekik sem sikerült felszámolni a társadalom kórságait. Sőt, épp a tolerancia hat a megoldás ellen, a befogadó politika következtében durván fokozódott a bűnözés például Svéd- és Németországban vagy az angoloknál. Mi még gazdag ország se vagyunk, nekünk a korláttalan bevándorlásról összeomlott volna a társadalmunk.

Bővebben… →

kik ezek a nagy gyermekvédők?

Közzétéve Szerző:
1

Üti most mindenki a vasat: egymást érik a szőlőutcázó híradások, érzelgős vélemények, dühödt hibáztatások és demonstrációk. Magasra habzik az erkölcsi giccs megint. Mindenki kérdez egy még keményebbet, számon kér, ostoroz. Mindenki érzékeny jóember és mintapolgár, védi a kiszolgáltatottakat.

A mai bejegyzés nagyrészt kompiláció a számomra elgondolkodtató mondatokból. Vegyesen ostoba moralizálás, giccs és árnyaltság. Némi saját vélemény.

Annak, aki képes magyar mondatokat értelmezni, nem kell, de a többieknek leírom, okulva abból, hogy mindig is az olvasási és értelmi képességek, a nyelvi lyukak okozták a csakazolvassa-konfliktust, a rosszindulat vegyítve szövegértés-deficittel:

Értelmes ember nem ismételgeti nóvumként a konszenzust, pláne axiómákat: “kegyetlenkedni helytelen”, “nem ütünk meg gyereket”. Felesleges ezzel “szembesíteni” bárkit, nem ezen megy a vita.

Senki nem állítja, hogy függő helyzetűeket, fiatalkorúakat ütni helyes – egyáltalán bárkit. A kérdés: reálisan elkerülhetetlen-e az ilyesmi, szadisták csinálják-e csak, nincs-e eltúlozva, mennyire átható. A magam részéről idegenkedem minden fizikai erőszaktól, a küzdő- és kontaktsportokat, késes, öklözős harcokat és a fegyvermániásokat sem bírom.

Bővebben… →