csatlakozz te is!

Kiemelt

Nem késtél le semmiről!

Sokan kérdezitek, miért jelszavasak újabban a blog írásai (a többségük). Mit kell tenni a jelszóért.

2021 januárjától ráálltam a bloggeri-regényírói életre, és szeretném az energiáimat erre koncentrálni. Nagyon sokat dolgozom, és nem szeretném, hogy ebben ilyen sokan zavarjanak, hátráltassanak. Nincs kedvem, türelmem se lesegetés és taglalás tárgya lenni, se rosszindulatú kommenteket kezelni, “okos, de ördögügyvédje”, “intelligens ellenvéleményt megfogalmazó”, épp csak erre járó, máris támadó kommentelőknek elmagyarázni az alapokat, meg hogy ha nincs benne igény, hogy az egészet megértse és jóra használja a saját életében, akkor miért értelmetlen belekötni a részletekbe és rajtam számon kéregetni mindenfélét.

A blog újfajta működését itt hirdettem meg:

új év, új élet – gyere tovább!

Az írások témája és stílusa, értékrendje nem változik, tehát a blogot már jól ismerőknek szánom az eddig megszokott nívót. A csatlakozók száma, emberi kvalitása, stílusa és visszajelzése, hogy kell ezt szerényen mondani, kedvemre való, valahogy minden komolyabb, jelentősebb, nyugodtabb végre, és a csatlakozók arról számoltak be a váltás óta, hogy nekik is tetszik így a blog. Van, aki szívesebben is kommentel. Az elmúlt három hétben mindössze három nyílt poszt jelent meg, a többi jelszavas volt. Nekem nagy öröm és lendületet (meg az íróasztalom, a kályha, az egésznek a hangulata!)

Írj, ha szeretnél részese lenni az ovasói körnek!

csakazolvassablog@gmail.com

Írd meg, hogy kerültél a blogra, mi a jó neked benne, milyen témákat olvasol szívesen és hogyan tudsz hozzájárulni. Írd meg a teljes nevedet is.

Nyílt marad és a fejlécből kattintható a röhejes wannabe-k aprítása itt és itt, a kultúrnapló, az edzésnapló, valamint a régebbi írások.

Nagyon igyekszem pontos és gyors lenni, és biztatok mindenkit arra, hogy ha ebbe hiba csúszik, akkor írjon, szóljon! És elnézést kérek attól a két jelentkezőtől, akivel hibáztam.

 

hogyan kezdjek bele?

Kiemelt

a poszt 2015 telén, a ketogén váltásom előtt íródott

nemsokára (áprilisban) kapható lesz a ketós könyvem

Kezdjem el, írtam elébb a címben, aztán javítottam. Bele. Bele, a közepébe. Azt kérdezitek a sok lelkendezésem után, hogy hogyan fogjatok bele az életmódváltásba. Én nem vagyok szakember, és nem ismerem a speciális problémádat, hogy mi történt veled eddig, és min szeretnél változtatni. Nem írok az ektomorf meg endomorf alkatról, sem a kívánatos BMI-ről, és főleg nem a nagy súly-kis ismétlésszám vs. kis súly-sok ismétlés vitáról. Mindezekkel tele vannak a többször ajánlott oldalak. Viszont sporttárs vagyok, nő vagyok, három gyerekkel, a fogyásom idején (2014 szeptemberétől) nem volt személyi edzőm (2016 januárjában lett csak), élem, amiket mondok, és egy-két hasznos szempontot kifejezően meg tudok írni. Bővebben…

top 10, azaz a tíz legfontosabb okosság, amit életmódügyben megtanultam, de nem csak edzők-diétázók hasznosíthatják, hanem átalános emberi esszencia, tisztánlátós-becsületes kontent, különösen így a járványhelyzetben és tavaszi fáradtságban, amikor az ember amúgy is hajlamos túl hosszú címeket adni a kissé ritkásan kitett posztjainak, amelyért elnézést kérek minden kedves olvasómtól és reklamációkat is fogadok készséggel

Maga a poszt ennél tömörebb. És nyilvános.

1. nem kell mindig csodát akarni, sőt: elvárni magadtól a szuperteljesítményt folyamatosan, az romboló és megfojt

Minden versenyző találkozik ezzel. Ha egyszer már átélted a csodát, a váratlanul látványos eredményt, kirobbanó közérzetet, rengeteg döbbent tekintetet, bókot, halghatatlanságérzetet, gerendán hidat, a minden pózból-bármely fotón tetszetős formát, sőt: ha ez könnyen ment, szenvedélyből, és az istenáldotta* sodrás tartósan volt létállapotod, akkor meg is szoktad, azzá váltál, és nehéz nem azt gondolni, hogy megy ez még egyszer, megy ez bármikor. Vagyis: fenntartható, a szenvedély mármint. Aztán valahogy nem megy, és az erőltetés pedig aránytalan és indokolatlan frusztráció.

És: ez mégsem mentség bármire, teljes leállásokra, összevissza zabálásra. Az elég jó is jó. Csodát ne akarj: akarj megbízható, hosszú távú, szervesült jót, a csoda meg megtörténik, ha közben elragad a hév (és el szokott, nem egyszeri!). De a semmi meg a kidumálós lustaság, az nem jó sehogysem.

* istenáldotta – ezt mint szóösszetételt kérem elemezni, inkább nyelvtan, mint sport iránt érdeklődő olvasóim! egy) milyen típusú alárendelés? pro szekundó) tudsz még ilyenre példát? cé) a második tagnak mi a szófaja?

2. az élet nem arra van, hogy átgyötrődjük, elrontsuk magunknak

Mint ahogy az elvek, értékrend sem arra van, hogy savanyúan legyél szigorú, hogy ostorozz, kellemetlen legyél magaddal és másokkal. Az életöröm az első, és alázatos megbecsülés jár annak, ami van. Ami megvan, ami még van. Hogy nem fáj a derekad (még), hogy van derékvonalad, hogy negatív a tumormarkered, vagy hogy jól látsz, ezek nagyon nagy dolgok. Negyven-ötven évesen meghalnak rákban nők. Én már vállat rántok… meg sajtot is, ez az igazság. Disznózsírban. De a sajt után nem nyafogok, hanem derűsen (!) duplát kardiózom. És azt sem ökölbe szorult arccal: amíg 77 fölé nem megyek (kiló) (pláne: év!), és épp nincs bikiniszezon (éles fény, rövidnadrág), addig ez nem baj. Fekve néznek ki jól a nők (G.) Aztán lesz bikiniszezon és megőrzött izomtömeggel 73-74 kiló. Ami nem kirobbanó, de elég jó. És én ezzel elvagyok.

Más azon sír, akár magasabb nő is, hogy nem tud 70 meg 65 alá menni, hogy 56 kilónak kéne lenni. Én azért vagyok el ezzel, mert az elmúlt hét évben, az első években meg aztán tényleg úgy edzettem, mint az állat, leállíthatatlanul, sokfélét, ügyesedve és bátran, napi több órákat, és szerény becslés szerint fölpakoltam 10-12 kiló izmot. És azért vagyok el ezzel, mert nekem nem kell a duma, a mentegető szöveg, az “ide nézzetek” se már. Az életöröm nem jelent teljes tespedést, kólát, milkát, Haribót. Ha neked életöröm a meki, a cukortól ragacsos édesség, a napi borozás, gondold át az értékrended.

3. fogadd el a tested sajátosságait – de csak azt!

Van az alkat, a veleszületett vagy egyéni jellemző: milyen hosszú a végtagod, kimegy-e a bokád rendszeresen, szimmetrikus-e a törzsed, mekkora a bordakosarad, jól izmosodsz-e (fiatalon, fehérjedús étkezés mellett, kemény izommunka során, különben ez nem derülhet ki), könnyen gömbölyödik-e a feneked, jólesik-e elemien a súlyemelés, vagy durvának érzed…

– ez is vita a nőiegészség-terekben: eleve való-e nőknek a súlyemelés? De aki ezt kérdi, az tornákkal, jógával, táncokkal beéri, és ez a testén látszik is. Mindenki, a vékonyak is elhasasodnak. Szerintem a kemény izommunka mindenkinek való, Artemisznek születtünk. A súlyzózás fokozatosan, nem acsarkodó bizonygatással, közepes súlyokkal igenis való, és minél erősebb vagy, annál jobban bírod és élvezed is. És nem, a puhaság, a törékeny, gyenge alkar, a kevés-bírás nem alkat. Nem alkat a 15 kiló plusz háj (hason, combon!), vagy a görnyedtség, főleg, ha fáj is a hátad. És nem is életkori vagy szülés utáni szükségszerűség, ezek kifogások.

4. a pozitívkodó szövegek csapdák, önátverések, ne dőlj be nekik!

És ha aktív, önkritikus, magán dolgozó beszélgetőpartnernek mondod ezeket, akkor nevetségesek is. Az élet rideg, az idő rideg – sokan áltatják magukat a vigasztaló szövegekkel. Ezekkel tele a facebook meg a spirituális közegek, illetve van némi fogyasztás- meg médiakritika is a csomagban: ne legyünk felszínesek, nem csak az a szép, ami feszes, fiatal, modelltestű, hanem az érettség meg a lélek, drága nagyanyám, ahogy gyúrja a tésztát!… És milyen boldog volt, mondom erre mindig. És két mondattal később érzed, hogy ezek mindenkit gyűlölnek, akinek kemény a segge, és haragszanak a zúzós sportra, mert jóga és női tánc (kell az a kerek has, az a szép!).

Tegnap beszélgettem egy ötvenes nővel, sok mindent szeretek benne, de ő ilyen elsősorban magabiztis, bármi is történjék. Védi magát. Elmondta nekem, hogy mennyivel jobb, nemesebb immár öregebbnek lenni, nekem meg, aki egy tízessel fiatalabb vagyok, azt, hogy én még csak középkorú vagyok, és az ugyanolyan, mint fiatalnak lenni (olvasószemüvegben talán). És közben néz és taglal, mit lát. kedvesen, egyébként. De én hogy mondjam, hogy ez a legnagyobb para, az érett szépség szöveg, csak erre ne szoruljak soha! Egyre szebbek leszünk, igen? Hetven, kilencven évesen? Vagy “csak még egy kicsit”? Vajon látjuk-e még azt, amitől annyinak néznek, amennyik vagyunk? Bizony, nem tartom szépnek a szarkalábat, a fogászati eseményt, a pikkelyesen száraz bőrt, a megtört állvonalat, hanem a csökkenő hormonok, az idő, a gravitáció jelének. És nem csak ifjú szerelmemhez képest, hanem a saját öt évvel ezelőtti állapotomhoz képest. Én derekat akarok igenis, és nagy szemet, lehetőleg ragyátlan szemkörnyéket, a vonásaimat, és pengeszájat semmiképpen… és feszes hasat. (Kezd amúgy látszani, mivégre volt annyi szenvedés!) És amit akarok, annak nevében különösebb dumálás nélkül cselekszem is.

A löttyedtség, a kopott arc nekik erénnyé vált – kénytelen. Mi más marad? Hökkenten hallgatom a klimaxgeneráció “panaszkodását”: beléjük mindenki szerelmes, ők még “forgalomban vannak” ám! Vagy az “önelfogadást”, hogy az őszülő haj szép, ők mennyire szeretik e fakuló-nehezülő testet, érettség, bölcsesség. De hát fáj a térded! Most mondtad. És nem akarsz strandra jönni! És rafináltan öltözködsz meg sminkelsz, akkor miért? És szidod a fiatalokat, a hamvas, gyönyörű fiatalokat, hogy milyen felszínesek, nem értenek semmit.

Mindig a fiatalok a legszebbek, ez az élet törvénye. Amúgy engem sem dédelgetnek azzal, hogy te szebb vagy, mint a huszonévesek, és ez így egészséges (a személyiségemet, lényemet, eszemet szereti az emberem). Én nem is láttam még Törőcsik Marin és Szabó Magdán kívül igazán szép ÉS természetes testű idős nőt, és őket is sminkben, messziről, fotón, ugye. Mondják Endrey Juditot, Koncz Zsuzsát, Pataki Ágit, Bíró Icát (ő még csak 64), Sophia Lorent, és Jókai Babaarc Anna is gyönyörűnek gondolta magát, de ők nem úgy szépek. Eleve riasztó, amikor ezt valaki magáról mondogatja. Hogy emberileg szép, igen, sőt, ez látszik az arcán is, de az nem a test szépsége és nem harapnivaló. Ha reparálunk, az sem látványos, csak annyi, hogy még az instant borzalom nincs az arcunkon, egy kis időre elhárítottuk.

És az egészségben is ez. Kényelmetlen volna elismerni, hogy mi az, ami megelőzhető lett volna, vagy akár (sok melóval, fegyelemmel) visszafordítható, sokkal könnyebb az alkatra, szülésre meg a természetes folyamatokra kenni.

5. ja, és az elfogadás előtt: ismerd meg!

Ismered az “én ilyen izmos vagyok” típusú elhízottakat? Hogy az ott háj-e? Méresd meg. Mindenki megdöbben: sokkal rosszabb a helyzet, mint hitte volna. A tisztánlátás nagy kincs, ne félj tőle, akkor lehet új fejezetet kezdeni. És persze ne akarj extra vékony combot, hirtelen nagy feneket, nagy mellet, ha ezek nem az alkatodhoz tartoznak.

A számok segítenek. Én nem hiszek senkinek testügyben, aki úgy ítél (sajátjáról, enyémről), hogy nem látta még a testét “belülről”, tehát a szöveteit. Én az edzős lánytársaim (köztük velemkorú-egymagas nők) dexáit tanulmányozva értettem meg, mit jelent az alkat és milyen vagyok én, aztán tavaly nyáron G-vel mentünk el dexára, és az derült ki: pont egymagasak vagyunk, bringa, súlyzó, futás, ő M-es férfi, én pedig egy L-es, azon belül is nagy izomtömegű nő vagyok, a csonttömegem is pár tíz grammal több. Egy kicsit neki az izma több (fél kilóval, de férfi), nagyon más eloszlással (neki több a törzsén, karján, kevesebb a fenekén, combján). Nekem több a zsírom négy kilóval, mivel lány vagyok. És nekem a gynoid zsír a nagyobb, neki az android, és ezzel jó vigyázni, mert nem látszik rajta, hasfal mögötti. Nekem csak annyi (ún. körte típusú hízás), hogy seggen-csípőn-combon narancsbőr van, lesz ott, és nem olyan szép feszes a vonala, de ez nem eü kockázat.

Ez vagyok én:

Szóval, sok év sport után, egy erősen jóleső és némileg tudatos életben ez az én testem. Egy kicsit keményebb lehetnék, de nagyon nem, az már nem öröm.

Én mint L-es, izmos nő gyors anyagcserével nem veszem szentírásnak az 1800 kalóriás ajánlást (az alapanyagcserém is több), meg hogy hány mg vasra vagy fehérjére van szükségem, hány liter vérem van, mennyi a glikogénem – mert több. És azt sem hiszem el a kütyünek, hogy 5 km terepfutással csak 260 kalóriát égetek. Nagy izmok nagy terhelése, az több, mintha túlnyomórészt hájat vonszolnék. De nem jó ezt túlbecsülni.

A csoda, az lehet, hogy megy, lehet, hogy nem megy. Megfeszülni nem érdemes:

6. essen jól!

Van tehát az istenáldotta, minden-klappol, szorongásmentes (igen, ez a kulcs) állapot, amikor minden futáskor, minden lépés közben filmzene szól (és nem a fülesből!), álomszép a táj, odanézel, és tetszik a bokád, és élvezet, ha gyom csikland, a verítékes bőröd szaga is gyönyörű, hát még a szembe futó férfiú. És van az erőlködés. A lendület jó, az erőlködés rossz. Sokan mímelik a lendületet. Az erőlködést, annak egyrészt a kellemetlenségét, másrészt az improduktív voltát úgy tudod kiiktatni, hogy reálisabb célt szabsz magadnak, mint hogy “naponta 10-et futok, akármi lesz”. Ehhez kell racionálisnak lenni, tisztán szemlélni magad: most kifogásokat keresek? vagy: tényleg megéri a sebemet szétizzasztani? Mi esik jól, miben lelem örömömet? Az elég intenzív?

Találd ki, mennyi az annyi, inkább kevesebbet, de azt nyomjad éves távon. És ne naponta nézd, hanem hetente. Vagy havonta. Az edzésmennyiséget, futókilométert, fogyást, formát, ügyesedést is. Ezek hosszú távú, nyugis folyamatok.

7. a saját utadat járd!

Vagyis: alkosd meg magadnak az életmódodat! Informálódj, de ne bújj mindenben tanácsok, tekintély, név mögé! És ne másold le más módszerét. Nem kell tudománnyal alátámasztanod egyszerű dolgokat, amiket, már tudod, mert kiismerted: meghálál a tested. Aludj eleget, ne éjszakázz. Találj örömöt, ne ülj sokat. Ne egyél iparias kaját, csak éhesen egyél, kerüld a gabonát, cukrot, böjtölj 16-18 órákat, menj a természetbe, legyél napon, zubogjon a véred, élvezd a mozdulatot, fuss, súlyzózz és nyújts. A többi részletkérdés. Aki túlbonyolítja, nem neked akar jót, hanem fontoskodni. És figyelj befelé: nem a kütyü és nem a szakértő mondja meg, ki vagy. Az összes magazintartalom, női kontent tol az edző, a dietetikus, a hozzáértő felé, és hülyének néznek. Ez mind biznisz és fontoskodás, az edzők között súlyosan nárcsztikusak, kiégettek, depisek, helper szindrómások, lehúzósak vannak. Az edzőmánia tarol, teljesen fölösleges, éngyengítő. Amatőr, testkarbantartó sporthoz nem kell edző, csak igazi, belső drive, viszont edzőtárs vagy -közösség jól jön. Edző csak akkor kell, ha versenyforma, tempófokozás a cél.

Csak azt a sportot lehet szeretni, ami a kíváncsiság és a saját élmény révén a tied. Amint mást követsz, másra hallgatsz, bekapcsol az iskolás éned, az meg lógni akar, lázad, frusztrált, bedurcul, lecsapja az iskolakört és nem vállal felelősséget. Kit verek át, ha ezt nem csinálom? Ha csak magadat, az jó válasz, és hidd el nekem: ha megérted az edzés jelentőségét, szégyellni fogod. Egy tekintélyt, zord edzőt, módszert átverni viszont kúlság. A másik, hogy a guru körül megjelennek sajátos, hatalmi természetű problémák, nem rólad fog szólni ez az egész. Minden tekintélytisztelet, alárendelődés kifordul végül. Nem szép a beltartalom. És ellened fordul.

8. a heuréka-élmény

Az amúgy hatalmas erő. Viszont gyakran arra sarkall, hogy másoknak magyarázz üdvözülten. Amit még akkor se kéne, ha kérdezik. Röviden felelj. Tételezd fel: ő is sportol. Vagy nem, de nem is akar. Amit te tudsz, azt már tudja, vagy nem tudja, de nem akarja hallani (mert kényelmetlen, és szembesíti azzal, hogy egészséges táplálkozás mögött ő testrombol). Légy irgalmas. Ha van benned megmutatkozási vágy (sokunkban van), legalább azt lásd: nem másokért teszed, nem róluk szól, ez nem segítség, ez a te bulid. Kúl módon edzeni és fotózkodni, az nagyszerű élmény. Neked. Légy rá büszke. Az is lehet, hogy másokat is lelkesít, ötletet ad. de ne gondold, hogy te most megmentesz valakiket.

Nekem a Reed elképesztő tanulság volt. Az egész másfél évnek (2017 januárjától 2018 júniuásig, az első maratonomig) a hihetetlen intenzitása, változatossága, közösségi jellege is meghatározó volt, és van húsz igaz ember, akikel azóta is tiszteljük egymást. Ugye itt nekem bloggerként volt egy lehetőség: bevihettem mindig két főt, ingyen.

Ez a Reed.

Ma már, ha nyitva lenne, se tudom elképzelni, hogy naponta Angyalföldre járjak és ablak nélküli térben legyek napközben több órát. Bringával mentem és vissza is, és ott meg órákat edzettünk, boldogságosan spontánul, volt, hogy egymás mellett, párhuzamosan, semmi nem volt kötelező, és olyan is volt, hogy heten, mert többen időközben szereztek saját tagságot. Buli volt. De az meg nagy lecke volt, hogy egész addig biztosan hittem: az emberek csak nem tudják, mit hogy kell csinálni, bátortalanok, nincs lehetőségük, pénzük. Egyrészt elváró, követelőző, mindent ingyen akaró emberekkel is találkoztam. Volt, aki megnézegetett, beszólt, menősködni jött. Nem egy közülük, akit bevittem, pár hónappal később tele szájjal szidott valamelyik hergelt botrányban. És: akik megkerestek, hogy mennyire akarják, de nem jöttek el. Soha. Nem akarták annyira. Nem volt igaz, hogy a lehetőség hiányzott. Senkit nem lehet így rábeszélni. Én ma már a saját edzéseimmel foglalkozom, nem vagyok megváltó, és nagy ritkán van egy-egy mély blogos szeretés, és akkor vele alkalmilag tornapark, túra meg futás.

8. a sport mint hosszú távú folyamat: a test virulásánál is nagyobb az önmegértés, a személyiségfejlődés

Ami miatt engem lesportmániásoztak meg fitnesznáciztak az erkölcsrendőrök, pedig az élet, a lélek, a szabadság itt volt, szóval ennek az egésznek a megerősödés a lényege. Intellektuális és lelki folyamat: tisztán tudom, ki vagyok, milyen vagyok, mit akarok, mit élvezek, hol vannak a korlátaim, milyen vagyok csatakosan és hullafáradtan.

A célomért folyamatosan cselekszem, nem várok csodára, és vállalom a felelősséget. Nem a látszatra hajtok, mert a látszat igazi, belső örömet soha nem szerez. Sokat röhögök, felfedezek mindenfélét, és ez egy csajos közösség (emiatt mennyit fújtak! hogy próbáltak mérget csepegtetni, bekavarni, éket verni!). Majd látom az eredményt és büszke vagyok rá.

És nem magyarázkodom senki előtt, mert rájuk nézek, azokra, akik ócsárolnak, és én nem akarok olyan testet, olyan életet, olyan hétfő estét, olyan tudati szintet.

A sport, a következetes, hosszú távú meló hoz igazi önbecsülést. Megszereted magad. Közel kerülsz a lélektestedhez. Egybeírom: egyben van.

Amikor én a szervezett feminizmusból és annak közismert szereplőiből kiábrándultam 2014-15-ben, mert félmosollyal végignézték, ahogy engem meghurcolnak és lelopják a blogom, akkor kezdtem el a sokkal kevésbé világmegváltó, nem-fontoskodó, kisebb körben zajló, akkoriban még nekem is önzésnek és felszínességnek tűnő edzéseket és a kapcsolódó események szervezését. Kivirultak tőle. És: sokan gyanakodtak, bíráltak, vádaskodtak vagy hergeltek hangulatot ellenem. Ma már tudom, ez nagyon fontos tanulság: az élet, a valódiság, az “annyi, amennyi, de zúzzunk!” itt volt. Őszinték voltunk és női erő lobogott bennünk, igazi közösség tudott lenni, nem volt semmi ferde, nem volt se anyagi érdek, se látszat, se rejtett cél. A woke közeg mégis elhitette egy drága edzéstársammal, lelkem felével, hogy az edzés (és én, mert velem edzett) nincsen rendben, túl izmos lesz, ez felszínesség, sugdostak a fülébe. És ezt a lányt elnyelte ennek a pokla, ottani hamis, zavaros viszonyok. Nem beszéltem vele már két éve. Már nem él, tönkrement beléjük. Itt sírok. Összeállt a kép. Eszméletlenül… tiszták voltunk mi. Erősek és szépek. Nem véletlenül kentek annyi szarral.

9. csak te tudhatod!

És tudod is. Hidd el. Ne hódolj és ne hódíts. Ne engedd, hogy beleszóljanak, elhitessék és megvetessék veled a dogmát (“ez a módszer nem jó, káros; amaz a jó, arra a kassza”), a fura elnevezéseiket, a techmániát meg az aktuális divatos edzőt. Hogy valamit pontosan valahogy kell, máshogy nem jó. A tested, ha el nem rontottad, intelligens. Tesiórára is jártál, Béres Alexandrára tornáztál, nem? Na, azokat. Meg ott a youtube, tele van ötlettel, videóval. Nem kell bonyolítani. Mindennek utána tudsz olvasni, és ha akarod, akkor elkezded, megérted, kipróbálod, kitapasztalod, előbb a könnyebbeket: 12 óra böjtöt, vagy alapgyakorlatot kis súllyal, aztán mehetsz még jobban bele. A sérüléspara azért van, azért gerjesztik, hogy rájuk szorulj!

10. ne bántsd magad! a negatív kör nem segít!

Fontoskodni, kihirdetni azért sem érdemes, mert számon fogja kérni az élet. Én rettentő önkritikus lettem, ez már a könyvhöz kapcsolódó két videóból is kiderül. Nem kenegetek, lelkesedem üresben – de nem is bántom-gyötröm magam.

Amikor jön egy nehézkesebb időszak, ott állsz majd, és a saját szavaid, a gőgöd miatt szégyelled magad, és elkezded magadat emészteni, basztatni, majd mentegetni, és a látszatot mások előtt kozmetikázni. Én ezt el akartam kerülni, és ezért mindent mindig lefele kerekítek, sok mindent fotón is mutatok, minden testrészem látható, nem félek a valóságtól. Vannak mért dolgok, főleg versenyeken (tegnap az erdőben elképzelhetetlennek éreztem, de van nekem 6.35 alatti tempóban futott félmaratonom). Ne ostorozd magad. Vegyél lazán mindent: azt is, ami megy, és azt is, ami épp nem, MIKÖZBEN a lényeget ne téveszd szem elől. Senkinek nem kell magyarázkodnod: ha nyilvánosan álszerénykedsz vagy vádolod magad, az is tekintélyelv. Senki nem várja el tőled: te várd el magadtól a zúzást.

Igen, sok év után is van egy fotó, egy jól ismert, de visszafejlődött mozdulat vagy egy futás, egy testsúly, ami főbe kólint: össze kell szednem magam. De ne basztasd magad. Soha nem éri meg. Aki lényeglátó, nem akad fenn apróságokon. Ez önismereti kérdés. Mit ambicionálsz? Akarsz például sok kilométert lefutni egy évben? Vagy gyorsabban futni? Akkor azon dolgozz, hajrá. De azt ne csináld, hogy mondogatod, de nem mozdulsz meg, mert csak szar érzéseket szerzel, és inflálod az eltökéltséget. Ha nem feküdtél rá, éspedig a fél életedet kérő módon, akkor (most megmondom) az lesz, hogy keveset futsz és elkerülhetetlenül lassulsz. Ez zavar? Akarsz tényleg gyorsan futni? Akkor feküdj rá… da capo al fine.

Inkább: ne zavarjon. Csak fuss, sőt, csak kocogj, de menj, akár sétálni is, menj, mindig menj. És örülj. Élvezd. Gondolj azokra, akik nem mehetnek, szétszedte a szívüket a betegség, vagy nem élnek már. Az ilyen nyugis, kitartó “csak menésben” nagy erő van. Az se kell, hogy egy sima sétát nagyzolóan sportnak maszkírozz és LISS-nek (Low Intensity Steady State) titulálj. Tedd félre az egód, nézd a madarakat, örülj!

Ettél egy jót? Beettél? Egyél. És örülj, mert az élet nagyon törékeny. Ne sopánkodj, ne gyalázd magad, ne szégyenkezz, ne legyél infantilis.

Védett: több, jobb ember vagy-e attól, ha van párkapcsolatod?

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: ércből

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: portrék 19.: kifordul a szemem a nagy jóságtól

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: szeresd-e a tested?

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: amikor lehull az álarc

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: “ez milyen diéta?”

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

a hergelt, őrjöngő gyűlölet tárgyat keres magának

nyilvános poszt, a blogger állásfoglalása, a szerk.

Azt hiszik és éreztetik is: ők a többség. Pedig csak hangosak és láthatóak. El ne hidd! Ez egy maroknyi ostoba, frusztrált júzer.

Mert a többség hallgat. Akinek esze, szíve van, borzad ettől,  ahogy ütik a vasat napokon át, és nyilvánvalóan ez az örömük. Élvezik.

Na, de mi történt, tele vele a média: a Burda varrós magazin, amit tényleg csak a legretróbb DIY asszonyok olvasnak, néznek ma már, kirakott egy anya-lánya ruhaösszeállításban egy serdületlen kislányon egy kék, bő felsőt, elöl középen volt rajta egy hasíték, a feliratra az került, rossz érzékkel, hogy szexi. “Szexi hasítékkal.”

A Hintalovon Alapítvány, akik újabban ilyen nagy gyermekvédők, wmn, Gyurkó Szilvia, kicsit ásít az ember, mert az ő posztjaik alatt megy a szadisztikus kommentelés, halálbüntetésezés pedofília ürügyén, és Mérő Vera is nyalja őket, de meg kell hagyni: Kaleta kapcsán mértékletes, szakmai véleményük volt, Gyurkó Szilvia pedig diszkrét szöveggel, félreérthetetlenül kiszállt a wmn posványából – szóval valaki lefotózta ezt a kontentet nekik, az ottaniak írtak privátban a szerkesztőknek egy javaslatot, mert ez a szóhasználat nem okés (tényleg nem), mire ő feltette a kérdést a Burda oldalán, hogy ez tényleg ennyire ciki?, na és ezt SZEMLÉZTE megint Arany Vera az ő csodálatosan emberi jogi alapítványának oldalán, #agyerekjogvilágnézet, mondták neki, azonnal felpaprikázva, százasával, hogy ez nagyon ciki, pedofília, majd ha a te hatéves lányodat egy szörnyeteg megkörnyékezi stb. Lerítt az egészről, hogy ürügy és vasárnapi meg lockdownos feszkólevezetés, rég nem dugtam alapú, üres lincs, olyanoktól, akiket sem a Burda, sem a gyerekek kicsit sem érdekelnek, viszont szeretnek hatalmaskodni.

Természetesen ki indítja be megint az őrjöngést? És mi a célja?

Ez a lényeg:

https://444.hu/2021/03/13/burda-foszerkeszto-a-szabaszati-megoldasra-ertettek-hogy-szexi-nem-a-gyerekre-de-szerencses-lett-volna-masik-szot-hasznalni

https://facebook.com/Burdamagazin/posts/3789787861099929?__tn__=-R

Egy kicsit olvassatok bele, hamar világos lesz, kik és meddig nyomják ezt, milyen a trollhorda profilja. Hogyan fajul az egész pár komment után személyes lejáratássá, bosszúéhes, legalja hatalmaskodássá. Tőlük függ a Burda jövője! Soha nem is olvasták. És az aktuális célpont nem Damu Roland, nem a kisvárdai klubvezető és nem is olyan megosztó személyiség, mint mondjuk Oravecz Éva Csilla, hanem egy teljesen ártalmatlan, politikán kívüli, tiszteletreméltó régi újságíró. Semmi hatalmuk persze, semmi következménye nem lesz az egésznek, de éreztetik, hogy ők bezzeg élet és halál urai, és eljött az ő idejük most. Ahogy minden semmiségből politikai hisztit faragnak, és erőltetik, hajtják, nagy giccses magyarázgatásokkal, logikai bakugrásokkal, hatalmas aránytévesztéssel, fontoskodva, pár betanult, lebutított ballib frázissal, olyanok, akik a társadalmi folyamatokat alapvetően nem értik, ezzel szemben minden trendnek, hörgésnek behódolnak, bármilyen divatos gesztust utánoznak, hashtageznek buzgón, és személyes, emberi jó ízlésük, mértéktartásuk sincs.

Megérti az ember ezekből, hogyan eszkalálódott egy pogrom. Ott is eredetileg értéktudat volt a kiindulópont, a gonosz ellen harcoltak.

És ahogy ezek az örök jóügymelléállók, kommentben vég nélkül hadakozók kinéznek, érdemes megnézni a profilképeiket: szemüveg, rettenetes behízott fej és két-három demonstratív képkeret (szivárványcsalád, oltás, valami hergelt balhé), facebook-lét, egymás majmolása.

Én megundorodtam tőlük, engem ezek, LMBT meg anyámkínja warriorok próbáltak kicsinálni. Annyira átlátszóak, nem is leplezik a hatalomvágyat, az aljasságot, be se csomagolják.

De vannak amúgy férfiak, őket teljesen nyilvánvalóan a kiéletlen agresszió, a hatalmaskodás hajtja, kell az ürügy. Nincs itt olyan, hogy látja a júzer, hogy itt véleménykülönbség van (ő nem nevezne szexinek egy hasítékot, és nem vesz meg ilyen lapot), ezt tudomásul veszi, elítéli, netán leiratkozik és ennyi. Mert nem a téma a téma. Ezek nyíltan zsarolják a szerkesztőt, röhögcsélnek, hogy ki mindenkit rúgnak majd ki, és ezek ugyanazok, akik Koronczay Lillára is ráugrottak arany Vera parancsára, nem tanultak semmit abból, sőt, azóta többen lettek. Az a legmenőbb, aki rögtön, hiszen van itt még terep, rohan trollkommentelni a német Burdához, árulkodni, egymást szívecskézik, és nem érzik cikinek. Nem is leplezik, mi a cél. Micsoda leereszkedés egy nagy szakmai múltú, idős, egyetemen is tanító főszerkesztővel szemben:De Acsay Judit nem engedi magát zsarolni, és jól teszi. Még ha hajlott volna is rá, hogy “mindent a közönségért!” alapon alázatoskodva kezelje az ügyet, na de ezt látva, ezeknek…? Sóval behinteni az egészet. Egyébként ezek nem is a Burda célközönsége, soha nem olvasták, csak erre gyűltek oda.

Itt azt látjuk, hogy a karanténunalom, a netflixes hergeltség és a facebook együtt termeli ki, majd manifesztálja ezt az ürügyeket kereső, bután moralizáló, áljóügyeken pörgő, semmihabosító agressziót. Mintha egy nem-pedofilt (vagy épp egy pedofilt) felhergelne egy ilyen szó a BURDÁBAN, és mintha a Burda vagy a szabásminta bűne lenne a gyerekek elleni visszaélés, és nem a férfiaké:Valaki írta, hogy ha 99-en mondják egybehangzóan, amit, én meg századikként az ellenkezőjét, nekem hogy nem esik le, hogy velem van a baj (én vagyok a helikopter). Hát pont ezért. Milyen 99 az? Mindig én leszek a századik, mert én nem vagyok csőcselék. Sőt, akár ezredik is lezek szívesen. Nem fogok elkussolni.

Ez rólam, és megint ő, ismét 1. élvezik, 2. “hehe, most sokan vagyunk, mienk a hatalom”, 3. pleykaéhes informáltság-fitogtatás, további mobbing-tüzelés, tippadás. Pont azért, mert a blog közeléből el lettek zavarva, nem tudnak itt erősködni, így erőszakolnak meg.

Milyen sunyi.

Az én eredeti kommentem a Burdánál: Aztán, látva a fejeket:

És persze:

Ami nekem személyes tanulság:

Ezek az emberek tényleg azt hiszik, bár vadidegenek, nem is Burda-előfizetők, hogy majd bérki az ő követelőzésükhöz gazítja döntéseit, véleményét, közérzetét. Hihetetlen, milyen jogosultságérzetük van.

Ennyire hergelhetőek az emberek, ezt jó szem előtt tartani. Ez nem az ő véleményük, de készséggel beállnak, ha van rá alkalom, és izgalmat élnek át. Mindez jól élt élet helyett, alkotás helyett, szexuális energia híján, helyett, levezetésére. Eredetileg nem is ezt gondolták, de ha Mérő Vera kiadja a vadászengedélyt, megőrülnek. Mer’ ő Vera.

Ez ember alatti viselkedés: aki nem úgy viselkedik, mint a csorda, azt kipécézik, és akkor tépik, szaggatják. Ha így se lesz engedelmes, akkor kiközösítik.

Csakhogy ez az egyed egy másik faj, nem velük vegyül – ember. Saját gondolatokkal, arányérzékkel, a hörgés ellen védetten, tisztán látva, mire megy ki a játék. Úgy megkérdezném ezeket: volt nektek valaha egyetlen saját gondolatotok? Amikor nem tekintélyekre meg a közhangulatra hivatkoztatok, nem mások szövegeit mondtátok fel, nem egymást hajszoltátok bele a hülyeségbe? És ezek ugyanazok az emberek, az olvasók biztosan, akik a netes mobbing meg a kamaszok cyberbullyingja alatt kiállnak.

Kentek már rám hasonló méretű bullyingot, mondjuk az fél évig ment (Teeztnemtudhatomhajnalkám Kovács Csilla találta ki és szervezte, illetve rajta kívül, szerepelni vágyva, szubretthősnőként Lelkes Villő hajszolta, és sajnos több, nem ennyire aljas olvasó is), és más élvezkedők is velem vitették volna el a balhét, mert ők elegánsan kiszálltak, eltűntek, a mai napig nekem róják fel ezt a sajátos amnéziájukban. Én meg réteken csókolóztam akkor. Ott egyértelműen gonosz volt, akit űztek (Kozma Szilárd). De őket nem bántotta, nem őket bántotta. Hanem engem. És aztán nagyon hamar ők, akik ugye ennyire védtek engem, engem kezdtek űzni, rángattak végig a trágyában, meg beszéltek szét. Jaj, fúj. Hogy lehullott az álarc a sok hízelkedés meg részeesedni akarás után. Ahogy BLOGOLNI meg EDZENI kezdtek, meg Tamással barátkoztak, és ők gonoszoztak le engem. A máglyán nem sajnálnám ezeket.

Azt találták ki, amit itt most a Burda-főszerkesztőnek szánnak, hogy én ellehetetlenedem, senki nem akar velem dolgozni, szóba se állnak velem, tönkremegyek magánéletileg, mély depresszió, a blog megszűnik, senki nem fog szeretni. És amikor nem ez történt, sőt, ők buktak bele a szar életükbe, én meg kivirultam (nélkülük végre, ez is benne volt, mert iszonyú dózisú méreg volt ennyi ilyen jellemtelen, unatkozó haszonleső), akkor még agresszívabbak lettek.

Én azt gondolom, ezek a netes őrjöngések mutatják meg az álszent módon gyermekjogokért, bántalmazás ellen, szexizmus ellem, szivárványcsaládokért stb. harcoló tömegek igazi lelkületét, indítékait, morális defektjeit és hozzáértésnek az abszolút hiányát, és ezt sokan látják, és emiatt nem lesz itt semmilyen kormányváltás 2022-ben.

Vagy a Vírusnapló. Gyenge, harsánykodó, képzavarral dús szöveg, ezt is élvezik, ahogy ők a hangosak, jól odamondtak, olcsón sztárkodnak, egymásnak gratulálgatnak. Hogy én hogy gyűlölöm ezeket.

https://upload.facebook.com/100644471581663/photos/a.101495171496593/281965993449509/?type=3&theater

Ők hajtják, hogy legyen minél szarabb, legyen sok halott, ők akkor mennek mennybe. legyen mindig min háborogni. A gyomrom forog.

Védett: lelki bántalmazás-e a “szexmegvonás”?

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót: