úgyis netezel – frissítve

Kiemelt

Az úgyis netezel kulturális kezdeményezés, egyelőre egy-egy fecskéké, majd mozgalommá nő, és nyarat csinál. Az úgyis netezel annak beismerése, hogy nem csak a sokat korholt kamaszok, hanem mi is, úgyis folyton a képernyőt nézzük, kattintgatunk. Hát akkor miért ne értelmesen, igényes tartalmakra…?

Rendszeresen (ha nem is naponta, de szinte) frissítve jönnek az izgalmasolvasmány-linkek, film- és könyvkritika, helyesírás-gyakorlás, mozgószabályelsajátítás-tökéletesítés, valamint a rég ígért műveltségi és irodalmi tesztek, szellemes kérdések, melyek megfejtéséhez használhattok megint csak internetet. Úgyis netezel! Bővebben…

folyamodvány

Kiemelt

Kedves olvasóim! Közül azok, akik ismerik, kedvelik a blogot, kaptak innen aha!-élményt, információt, szembesülést, támogatást, inspirációt!

Ez a munkám. Ez lett. És ti ebben mellettem voltatok, nagyon sokat kaptam tőletek.

Kérlek, segítsetek továbbra is, hogy függetlenül és teljes szívvel folytathassam.

Nem szoktam panaszkodni, negatíve dicsekedni, hogy nekem milyen nehéz, de igen nagy az a csomag, amit vinnem kell, és nem várható változás, ebben kell tudni okosnak, örömtelinek maradni.

Mint minden öntudatos ember, én is jobban szeretek adni, szívből segíteni. Valamint a lájkolás, meg hogy hányan vagyunk, hányan “érenek egyet”, sosem érdekelt.

Most kérek, és talán először a blog történetében “szociális” alapon, vagyis a helyzetünkre hivatkozva.

Ha kaptál a blogtól, és ha megteheted, kérlek, fizess elő. Ha nem, semmi gond, nem lesz változás.

A támogatásod lehet

  • egyszeri: most jól jön! köszönet.
  • rendszeres: kisebb, kávényi, rendszeres utalásra beállított összeggel.

Lehet a PayPalon, itt a sárga Donate gombra kattintva:

és meghívhatsz kávéra banki utalással: MagNetBank, Gerle Éva, 16200199-00152303

Köszönöm. Nem ragozom tovább. Írok.

a gyengéd erőszak 2.

Kiemelt

Az első rész: a gyengéd erőszak 1.

Szépen vagyunk egyébként: míg ti a lányotokat féltitek a traumától, apák, haverok és puakézikönyvek arra biztatják a fiaitokat, hogy próbálkozzanak, smárolják le a lányt, ne vacakoljanak.

A legtöbbször nem rosszindulatúak az “udvarlók”, nem tudatosan mesterkednek. Csak nagyon akarnak valamit, és az erősíti meg őket, ami a másiknak rossz. A bántalmazók sem mind gonoszak.

Világosítsd föl gyermeked:

a haramiák emberek;

a boszorkák – kofák, kasok.

(Csahos kutyák nem farkasok!)

(Reszketek, ahogy ez meg van írva, a verszenén. Milyen sűrű valóság a jó vers…!

Ó, ezt nem ide. Készítek egy alposztot, egy József Attila-szemelvénygyűjteményt, az 1936-os versekből, mert nagyon érzékletesen adják vissza a dinamikát.)

Hiedelmek, viselkedési sémák és érdekek mozgatják őket egy társadalmi közegben, amely tolerálja, alig ítéli el, megmagyarázza, vagy nem akarja észrevenni a húzásaikat.

Miért nem tartom áldozatnak a csalódott, visszautasított férfiakat? Bővebben…

a gyengéd erőszak 1.

Kiemelt

Ismered azt, amikor valaki olyan nagyon kedves veled, annyira segítőkész, hogy… a legszívesebben felrúgnád?

Hónapokig kedves, és hónapokig nem mered megmondani, hogy ne csüngjön már rajtad ilyen hűségesen, ne alázza tovább magát.

Rákészülsz, hogy most aztán beszélsz vele, mert a hallgatásból nem ért. Ő aktív, te hallgatsz, kerülöd – reméled, ez elég. De neki nagyon kell ez az egyszemélyes játék. A dilemma: hitben hagyni inkorrekt, de bántani nem akarod, és ha szembesíted, kiszámíthatatlan lesz a reakciója.

És te is belementél, már benne vagy nyakig, hibásnak érzed magad.

Vársz, hátha elmúlik. De a daganat sem.

Egyre durvább. Mint aki kéri a jussát végre. Szép szavak, ártatlan gesztusok, a kedvedben jár, szépeket mond. Mi van abban? Örülnöd kéne. Félsz tőle. Bűntudatot kelt.

A félelmed jogos: az ilyen ember bántalmazó. Bővebben…

biztonságos poszt

Kiemelt

Hogyan is kezdjem Veletek megosztani kavargó gondolataim máma??? Nézem az aranyló őszt. Szeretem a természetet…. A Természet körforgása nem csak esztétikai élmény számomra, hanem mindig el is gondolkodtat: a fák levetik lombruhájukat, aztán hótakaró alatt, ködben alszanak az állatok és a növények számomra, míg aztán tavasszal, az új ébredéskor rácsodálkozhatunk a számomra legyőzhetetlen erőre, a hótakaró alól kikukucskáló-tekingető új hajtásokra, hóvirágra. Az örök újrakezdést idézi ez számomra. Bővebben…

kellene neked egy férfi

Kiemelt

2013. decemberi. Akkor még pláne ízléstelen volt.

parádés kommentek, vita is: a provokatív mondat a poszt végén van:

szánalmasnak tartok mindenkit, aki a lelke űrjeit minden áron szerelmet, szexet kergetve akarja kitölteni.

Most, 2016 őszén csak megerősíthetem: nem érdemes ezt kergetni, a kapcsolódási igénynek kiszolgáltatva lenni.

Jaaaj, férjhez akarnak engem adni.

Ezt nem hittem volna.

El akarnak adni engem, mióta kint vagyok az interneten.

Én teljesen meg vagyok döbbenve ezen, mert soha ilyet nem tapasztaltam korábban. Bővebben…

lehetett volna akárki

Mostanában sokszor hallgatom, hogy xy hű, de tehetséges, de sajnos. Másfelé sodorta az élet. Nem engedték érvényesülni!

Ebbe nagyon bele lehet ragadni. Mintha valami igazságtalanság történt volna. És persze csakis más a hibás. Pont akkor jött ’56… Vagy: ha más országba születik, de sajnos, itt…! Fiatalon még micsoda tehetség volt, de kár, hogy nem folytatta a zenélést!

Mintha akkor biztosan sikeres lenne most. A meg nem valósult, tökéletes ábránd. Hát persze. Azért zavar engem ez a hiedelem, mert ez a fajta önsajnálat lebecsülése azoknak, akik viszont végigverekedték magukat a tehetségtől a sikerig vezető, küzdelmes úton.

És akkor még emlékezzünk meg arról is, hogy sokan verekedtek ugyanúgy, és az derült ki közben: nem sokat ér a tehetségük. Vagy nem is akkora az a tehetség.

Hogy a sikerhez más is kell, mint a tehetség. Bővebben…

változatok hárításra és halogatásra

Szembesítős poszt jön azoknak, akik már tervezik, hogy belekezdenek, de… Sorra veszem a majdnem-sportolok állapot tipikus felvetéseit.

Itt van mindjárt az örök sportágvita: hogy Bővebben…

édes erdély

Nem leszek népszerű most. Nekem nem megy le a torkomon édes Erdély. Egyre kevésbé.

Rá fogok erre baszni, hogy szóba hozom. Mert ezt elég sokan így gondoljuk, tudjuk mi, amit tudunk, de csak úgy hallgatólagosan. Ki nem élezni, pont mint a kövérségről és a kövérek öncsalásáról szóló vitákban. Inkább nem mondjuk, nehogy megsértsük azokat, akiknek ez érzelmi, sőt identitásbeli kérdés.

De ha nem szólunk, azt hiszik, rendben van így.

Hogy miért negyven fölött jövök rá, hogy jaj, nem, nem, soha, az érdekes. Kimaradt valahogy. Bölcsész voltam, nem is buta, mégsem lett semmilyen történelem- és eszmeértelmező készségem, kritikám. Úgy hallgattam előadásokat a népi írókról, mélymagyarok és hígmagyarok ellentétéről. Magyarázták kocsmaasztaloknál a már nem tökéletes fogsorúak, hogy micsoda szemétség. Bővebben…

a hétköznapok gyönyöre

Nyugodt szívvel tekinthetem magam olyasminek, mint egy gyógyult pánikbeteg, a változás akkora, legalább. Csak épp nekem nem pánikbetegségem, hanem Bővebben…

élni, félni, felélni, kidőlni, visszaélni, meghalni

Trigger warning. Ha haldoklód van, ha kísértél halálba szeretett személyt, érzékenyen érinthet a poszt.

Mi lesz az öregeinkkel? Ki fogja őket ápolni? Hogyan lehetne igazságosan elosztani az erőforrásokat, hogy ne legyen annyi kín?

Kérdi a blogger. Bővebben…

miért ne relativizálj

Azt hittem, ezt a posztot már rég kitettem, de 90 százalékosan itt maradt a vázlatok között, pedig annak, amit most írtam, fontos előzménye. Az is jön, holnap!

Relativizálásnak nevezem azt Bővebben…