egy kis nyelvi tűnődés

Kiemelt

Ebben a túlkiabálós, botrányos, panaszkodós, bizonygatós, elvadult, másrészt nyaralós, fotós és nyaralósfotós nyilvánosságban maradt még, akit érdekel az ilyesmi?

Bízom benne! (És abban is, hogy csak ők jönnek ide.)

A korrekt úrnő címke a blog egyik erős vonala ugyanis. (Kedvem is támadt valami hasonlót tanulni újra!)

A helyesírás miatt került elő a téma: rám szólt valaki, hogy az illesz szó (te illesz, kijelentő mód, az ill(ik) tőből) két sz!!!

De nem.

Bővebben… →

kinek van jobb kapcsolata? újabb fejezet a blogger csodálatos-borzalmas történeteiből

Kiemelt

öt évvel ezelőtt írtam, 2021. november 3-án

Avagy: hogyan szerettem meg az instagram-leányokat? Bővebben… →

szeret a fiam, de…

Kiemelt

Murinai Angéla vendégposztja

Mivel kérték, szívesen adok publikálási lehetőséget más nőknek.

Akik megvilágítják, milyen iszonyatos mocsarakban és élethazugságban kínlódnak, és hogyan tükrözik vissza a körülöttük élők a viselkedésüket. Az összevissza nevelők, a szubmisszívek-rikácsolók, a gyerekeiktől elismerést és lelkizést követelők, a mindent másra kenők, a Bovarynéként nekik járó dicsőségről, értelmiségi karrierről és udvarlókról fantáziálgatók pokla ez, akik rengeteget magyaráznak: “közélet”, “politika”, “tehetség” – egyvalamit nem tudnak: tisztességgel, hiszti és más nők baszogatása nélkül helytállni abban, amit magukra vállaltak. Murinai Angéla a családjáról ír őszintén.

Bővebben… →

a közoktatás legyen mindenkinek elérhető és magas színvonalú!4!

Kommentekre reagálok, sok érdekes kérdés van.

1.

Régebbi komment, az előző felvételi tanulságairól szóló poszt alól:

A jelenlegi oktatási rendszer sajnos évtizedek óta rossz és egyre rosszabb eredményeket produkál nemzetközi összehasonlításban, lásd PISA mérések pl. Tehát az biztos, hogy rendszerszintű változásra lenne szükség! Igen, ehhez sok pénzt kell az oktatásba fektetni, mondjuk látványberuházások helyett. Erre is évtizedes tapasztalat van már, hogy azok az országok lettek sikeresek az elmúlt fél évszázadban, amelyek érdemben sokat költöttek az oktatásra.

Írod, hogy “kiégett, megúszós, inkompetens tanár”. Ez önmagában a rendszer tünete, látlelete! Az alapoktól, a tanárképzéstől kellene újragombolni ezt a kabátot, már évtizedek óta, majd tovább, a tantervtől az iskolarendszerig bezárólag. És a legkevésbé sem lenne szégyen tanulni azoktól, akik ebben előttünk járnak és sikeresebben csinálják!

Először is: igaz-e, amit állítasz? Romlottak-e az eredmények, mióta, mennyit – és mihez képest?

Bővebben… →

go no contact: nem beszélsz a szüleiddel

Zs-nak, születésnapjára

…vagy a gyerekeddel, testvéreddel. Csak vérrokonra használjuk: exszel, egykori baráttal, sógornővel soha többé nem beszélni ugyanis nem nagy vállalás.

Bővebben… →

ezt mire fogja használni az életben?

Viszonylag újfajta iskolaellenesség, tananyagkritika kapott lábra, amióta mindenki kommentelhet. Ó, bölcsészként megszoktam, hogy a tudásom semmi, szócséplés. Akkor még a cirkalmas részeire írták. De most a csalódott, tufa szülők vonítanak, hogy minek a hexameter meg a birtoktöbbesítő jel… mire fogja használni az életben?

Hát, te semmire… ha azt hiszed, ezeket tudni cél.

Nem.

Hanem abszolút minimum. Hogy például hányadik században vagyunk… vagy hány kontinensre a Római Birodalomtól.

Műveltség- és művészetellenes. Pedig valamit sejt abból, hogy művésznek lenni menő. A művész a híres ember. A zenénél, filmnél ez átmegy még.

Bővebben… →

mivel felnőtt vagyok

Látom ám, hogy taglalják ezt a mi nemzeti kincsünket, Palvin Barbit, legalább olyan elánnal, mint a múltkor Szoboszlai Dominik öltözékét. (Number one nemzeti kincsünk Szoboszlai Dominik, a második Palvin Barbara.)

Széltében-hosszában, minden szempontból kitárgyalják a szülését és a visszatérését – minek olvasok ilyeneket? Minden kibaszott thread elvesz egy agysejtet, vagy tíz másodperc életidőt Proust olvasásából!

Azonban mindent kényszeresen végigolvasok, és ennek eredményeként gondolkodom, így tudok írni is. A következőket írják:

Első. De jól néz ki Palvin Barbi! példakép mint test és anyuka! Így kéne kinézni, de az átlagos anyukáknak legalább a szülés után egy évvel valamennyire. Ez csak önfegyelem kérdése!

Bővebben… →

pályám emlékezete

Mire én ezt a fájlt megtaláltam! Felkínlódtam ezzel a mérettel ide! Majdnem előfizettem Dropboxot, de végig a laptopon volt! (összehangolt alma-eszközök)

Ami nem megy, azt erőltetni kell, ahogy a gyúrósok mondják.

Zenék

Kabalababa

Rolling Stones

Melanie Safka

Kapcsolódó posztok, a végén ígértem:

Gyerekkor, eredet-mitológia: önéletralyz

hommage, vagy óda a tanításhoz

tapsművészet

de hát nem is autista!

Olvasom a Threadsen, hogy egy nő követeli vissza a pénzét az American Airlinestól, mert hiába upgradelte a jegyét, hogy biztosan kényelmes legyen a sokórás repülése, beültettek mellé egy kétszáz kilós férfit, akin nem volt felső (félmeztelen volt), bőven átlógott a panaszos székére, ráadásul erősen izzadt, szar- és fűszaga volt. Ilyenekből lesz még feszkó a következő években, annyit mondok, mert a légitársaságok minden módon bevételt növelnek, utasokat zsúfolnak a lehető legkisebb helyre, miközben az amerikaiak nem tudták megfékezni a szélsőséges elhízást a csodagyógyszerekkel sem. A légiutas-kísérők nyilvánvalóan féltek a férfitól, nem avatkoztak közbe annyira sem, hogy öltözzön föl.

Na, ez alá írta kommentben egy másik felhasználó, hogy ő is beszorult egy repülőútján egy nagytestű mellé, aki középen ült, a panaszos pedig a folyosónál. Az ablak mellett viszont volt egy szabad hely, így a kommentelő felvetette, hogy üljön már beljebb, és akkor kicsit átlóghatnak mindketten középre, de a férfi mondta, hogy az ő jegye középre szól, és azt is, hogy autista. Ekként nehezére esik eltérni a szabálytól – és jól kibaszott a nővel.

Nem értette, hogy nem kell szögletesen felfogni, ami elő van írva a jegyen, hiszen ott a valóság. Kézenfekvő a megoldás, ami neki is kényelmesebb lenne. Vagy talán értette, de megtehette az autizmus felkiáltással, hogy leszarja, mit akar a másik.

Bővebben… →

mit akarnak a nők?

Tömegnek tűnni abortuszügyben a Parlamentnél!

“A nők” hosszú hetekig hirdették az eseményt, készültek, hogy a főváros központi terén kifejezzék, mit akarnak: az Isztambuli Egyezmény ratifikálását.

Én is fontosnak tartottam a ratfikálást valaha, tizenvalahány éve, sürgettem. Azt mondták, ez fontos.

Miért nem sürgetem már?

Minden, ami benne van és értelmes, megvan már a törvényeinkben: van külön kapcsolati erőszak tényállásunk is. Be kéne tartani a törvényt, nem újabb jogi kényszerzubbonyt húzni az országra.

A Fidesz nem nőellenességből állt ellen a ratifikálásnak.

Hanem azért, mert

Bővebben… →

rövid posztok hete 6.: a gyarlóság bohókás kiírogatása mint divat

Jaj, milyen feledékeny vagyok! Hahaha! Egy FORGÓSZÉL az agyam! ADHD! De MICSODA ZSENI VAGYOK, hogy rögtön újratervezek, helyrehozom! “Imádom az agyam!”

🌪️🧠

Egy ilyen tartalmú posztot rakott ki nemrég a blogom hű rajongója, Murinai Angéla, akinek ez bölcsője is volt.

Ez az énképe. A valóságban több hónapja megígért programot rakna át egyik napról a máskra, amiért emberek pénzt fizettek. Leveri a víz, pánikol. Kínos magyarázkodás, ígéretek megszegése, vendéglátói és munkahelyi felelőtlenség, stressz, káosz. Másoktól kér plusz figyelmet, energiát, hogy helyrehozza.

A legtöbben ezt szégyellik. Okkal.

Bővebben… →

rövid posztok hete 5.: a megcsalásról

Micsoda szó! Felrobban szinte: MEGCSALÁS.

A főbűn.

Jött a villámcsapás? Nélkülözte otthon a jó szót, érintést? Dehogy.

Bővebben… →