Hazugságnak is nevezhetném ezeket. Soha nem árnyalják, nem foglalkoznak a részletekkel. Én pedig nem is értem, hogy mondhatnak ilyeneket! Mint akik megbolondultak.

Nemrég rákérdeztem Hajnal Edinánál is, a Hétköznapi feminizmusom oldal szerény verbalitású gazdájánál (ezt most nem élezem ki), aki a választás után sem állt le a verklivel, hogy ugyan, miféle sérelmek érték a nőket a Fidesz-érában. Beszéljük már meg, mik ezek, mert annyit hajtogatják, olyan boldogok tőle, én viszont nem értem. Afféle mindenki által osztott axiómák lebegnek a térben családról, szexualitásról, oktatásról, és a buta vércsék köröznek fölötte. Axióma az az állítás, amely nem igényel bizonyítást. Üres mondatokat ismételgetnek fölényeskedve, ellenségteremtésre használják a feminizmust, politikai hasznot és önigazolást remélve. Millió szervezet és megmondó nem tud mihez kezdeni április óta, ellenség híján, így kéznél vannak a bevált szövegek. Ahogy az lenni szokott, az állításaiknak volt valamiféle magvuk, aztán elkezdtek módosulni a nép ajkán: nemváltó óvodások, abortusztilalom, nem fogadhatnak örökbe a melegek, a gyerektelen nők szankcionálása…

Annyi gonosz erő van: vigyorgó kapitalisták, nőgyűlölők, embereket eszközként kezelő, végletekig felszínes, antiintellektuális és simán gonosz légiók. Volna mi ellen küzdeni. És akkor az állítólag nőjogi csoportok is ontják a hülyeséget és pont a sátánt ölelgetik!

A feministának és androgünnek keretezett David Bowie-t imádják. Pedig

Nekem nem kenyerem az ideológia a kulturális választásaimban, nem bojkottáltam a Weinstein-, Polanski-, Woody Allen-filmeket, teszem hozzá. De feminista ikont csinálni David Bowie-ból, az van olyan meredek, mint Péterfy Gergelyből.

Nem kétlem, hogy sok jóindulatú nő is van: soha át nem gondolták az axiómákat, jó ügynek hiszik a hangoskodást, élvezik is, és nekik csak egy kis gondolkodás hiányzik, hogy ne legyenek ijesztő karikatúrái a jogvédelemnek. Most sorra cáfolom a lózungokat, így számukra is világos lehet a helyzet. Ha ebből sem, akkor ők szándékosan hazudnak. A hallgatólagosan elfogadott állításaik, kedvenc mantráik mögött zavaros agendák és érdekek állnak. A többségük szimbolikus: rámondják, hogy ez sértő, megalázó, “rosszul érzem magam tőle” – és még a mandulatej is elfogyott! Hát akkor ne érezd magad rosszul. Ezek a témák nem okoznak valódi hátrányt, és nem tükrözik azt sem, hogyan “bánik a hatalom a nőkkel”.

A kritikátlanul ismételgetett rettegtetés, trükkös panaszkodás, áldozatiság mondataiból választottam tizenhetet. Csokronként teszem közzé, naponta egyet: gyermekvédelem/pedofília, a nők helyzete, LMBT, oktatás, egyéb és összefoglalás.

Első csokor.

pedofidesz