csatlakozz te is!

Kiemelt

Nem késtél le semmiről!

Sokan kérdezitek, miért jelszavasak újabban a blog írásai (a többségük). Mit kell tenni a jelszóért.

2021 januárjától ráálltam a bloggeri-regényírói életre, és szeretném az energiáimat erre koncentrálni. Nagyon sokat dolgozom, és nem szeretném, hogy ebben ilyen sokan zavarjanak, hátráltassanak. Nincs kedvem, türelmem se lesegetés és taglalás tárgya lenni, se rosszindulatú kommenteket kezelni, “okos, de ördögügyvédje”, “intelligens ellenvéleményt megfogalmazó”, épp csak erre járó, máris támadó kommentelőknek elmagyarázni az alapokat, meg hogy ha nincs benne igény, hogy az egészet megértse és jóra használja a saját életében, akkor miért értelmetlen belekötni a részletekbe és rajtam számon kéregetni mindenfélét.

A blog újfajta működését itt hirdettem meg:

új év, új élet – gyere tovább!

Az írások témája és stílusa, értékrendje nem változik, tehát a blogot már jól ismerőknek szánom az eddig megszokott nívót. A csatlakozók száma, emberi kvalitása, stílusa és visszajelzése, hogy kell ezt szerényen mondani, kedvemre való, valahogy minden komolyabb, jelentősebb, nyugodtabb végre, és a csatlakozók arról számoltak be a váltás óta, hogy nekik is tetszik így a blog. Van, aki szívesebben is kommentel. Az elmúlt három hétben mindössze három nyílt poszt jelent meg, a többi jelszavas volt. Nekem nagy öröm és lendületet (meg az íróasztalom, a kályha, az egésznek a hangulata!)

Írj, ha szeretnél részese lenni az ovasói körnek!

csakazolvassablog@gmail.com

Írd meg, hogy kerültél a blogra, mi a jó neked benne, milyen témákat olvasol szívesen és hogyan tudsz hozzájárulni. Írd meg a teljes nevedet is.

Nyílt marad és a fejlécből kattintható a röhejes wannabe-k aprítása itt és itt, a kultúrnapló, az edzésnapló, valamint a régebbi írások.

Nagyon igyekszem pontos és gyors lenni, és biztatok mindenkit arra, hogy ha ebbe hiba csúszik, akkor írjon, szóljon! És elnézést kérek attól a két jelentkezőtől, akivel hibáztam.

 

amikor hamiskodsz

Kiemelt

Van azért, aki sportol.

Az önmotiválás, a kis sikernek való örvendezés érthető, gyakori, de csúfosan ciki tud lenni, hogy a megmutatásakor kicsit úgy fel van javítva – nem tudom megszokni.

Nem, nem lehet mindennek örülni, mindenért lelkesedni, mert az devalválja a teljesítményt.

Most elmondom, miért zavar az, amikor

1. odabiggyesztik, bármilyen módon megemlítik a maraton és félmaraton szavakat azok, akik nem futnak, Ragen Chastain híres rekordja is ilyen: a legsúlyosabb teljesítő ever,

2. a lelkes blogoló ujjong, hogy ő keményen készült, és lám, megvan a maraton – ez valóban futóverseny volt, és a nő meg futó, de a nagy helyzet az, hogy a táv nagyobb részét gyalogolta, és ezt elhallgatja, elkeni (“teljesítettem”, “megvan a maraton”). Majd idevirítja nekem, aki soha versenyen egy métert sem gyalogoltam, hogy ő mekkora példakép, milyen boldog és szép a teste és bezzeg neki nincsenek ellenségei.

Féltávig jól haladtam, élveztem a futást, az emberek zaját, a szurkolók buzdítását. Aztán a második fele már szenvedés volt. Nem holtpont, hanem holtvonal. Folyamatosan, egybehúzva, javulás nélkül.

 

Az ötórás futás

 

5:20:47, a szerk.

alatt volt időm átgondolni az élet nagy kérdéseit. Főleg, hogy minek kellett ez nekem. Végső konklúzióm, hogy talán pont a szenvedés miatt. Hogy megmutassam magamnak, hogy kellő munkával, odaszánással, kitartással elérhetem a célomat. Hogy ezt lássák a gyerekek is: ha nem is minden sikerül rögtön, elsőre, akkor se adjuk fel. Hogy nem a cél az öröm, hanem az út maga. A tervezgetés, az előre átélése a célnak. Az uralkodás saját magunk felett. A lustaság legyőzése. Hogy akkor is tesszük, amikor semmi kedvünk hozzá. Hogy a végén aztán megjön a kedv is. A megérdemelt fáradtság érzése. Az elégedett tudat, hogy nem telt hiába a nap. Hogy nem rajtam múlt, ha esetleg nem sikerül.

 

Most sikerült, és ez nagy öröm. Meghozta a gyümölcsét a sok munka. Már tervezem a következőt.

https://szerencsefia.reblog.hu/

(Persze honnan tudom mindezt? Onnan, hogy gyanús lett, éreztem a hamisságot a soraiban, és kikerestem, és megnéztem a nyilvános versenyfotóit és eredményeit. Nézik az enyémet is. Először azon röhögtem, amit ideírt valami zúzós poszt alá, hogy ő bezzeg, “vizespalackkal a kézben futva az izomépítés is megoldódik”… Aztán a többi, az egész kamu, nulla megélés, hiún lobogtatott kontent, nagyon kezdőnek vagy jóindulatúnek kell lenni, hogy valaki ezt ne vegye észre. És a blog, ami az enyémhez képest, ugye, kedvet csinál meg pozitív, csupa hazugság, elkenés, egó. Soha nem szggatná magát nyilvánosan, tényeket sem ismer el, ünnepli magát.)

És az én Hollandiámat nézegették irigykedve. Soha nem hamisujjongtam szét, és soha egy métert nem gyalogoltam az eddigi húsz versenyemen.

3. Ragen Chastain spárgája:

4. Amikor komfortzónán belüli lötyögéssel nagy deklarációkat tesznek a kezdők, példaképpé avatják magukat: baby steps, “de én büszke vagyok rá, tőlem ez is nagy dolog, magamhoz képest”; amikor tanácsadói szerepbe lépnek olyanok, akik szinte el sem kezdték, semmi eredményük, mintha volnának olyan okosak, hogy másoknak “segítsenek”…

Lám, nekem ez se jó, én olyan szigorú vagyok, hogy nem csak az a bajom, ha valaki kifogásokat keres, hogy miért nem sportol, hanem az is, ha sportol ugyan, de alig van eredménye, és felnagyítja.

Bizony, ezek ciki viselkedések, és én tudok jobbat, olyat, hogy igazán büszke lehess, egy pillanatig ne érezd, hogy ezt meg kell utómunkázni meg magyarázni, meg hogy az egész azt szolgálja, hogy végre te is oda tartozz, a menők közé… hogy képes legyél vállalni azt, ami van.

Vagy amikor a ki sem talált, szinte el sem indult blogot, vállalkozást agyondizájnolják: van logó, grafika, névjegykártya, hirdetés, kiírják, hogy a közösség finanszírozza, és nekik ez a munkájuk. Jéjzusom. Amikor egymást díjazzák körbe-körbe a bloggerek, és elbüszkélkednek, hogy díjat “nyertek”.

Eddz hónapokig csöndben, kínlódva, vívd meg a harcodat, majd utána mesélj és buzdíts. Legyen meg a blogod teste, tartalma, minősége előbb. Én akkor, amikor a napi sportot elkezdtem (2014 szeptemberében), már évek óta blogger voltam, érdekelte az olvasóimat  a személyes életem is, mégse mutattam bő fél évig semmi konkrétat abból, hogy edzek, mert nem tudtam, van-e üzenete másoknak is, és nem tartottam különösebb csinnadrattás teljesítménynek. Fotót meg később is csak alig, és soha nem felesztétizáltat, agyonszerkesztettet.

Akkor álltam ki a sporttal, amikor kockahasam lett és négyféle sportban fejlődtem hatalmasat. Pofátlanságnak érzem, amikor valaki az eredmény elé vág a szavakkal. (Más eset az apró magánblog, ahol tényszerűen, oktatás, ujjongás, céggé válás nélkül, önironikusan beszámol valaki, miket edz és eszik, és magát motiválja.)

Korábban a lábam volt a legkevésbé formálható testrészem.

elefántboka, cölöpvádli

5. De még az is ide való, bár emberileg érthető, amikor a helyüket nem találó, ugyanabban a szarban keringő emberek egy konkrét, magasztos cél felé tartó útnak láttatják a körözésüket. Kis nekibuzdulások, nagy deklarációk, sok fotó, részeredmények, feladás, ekkor kiírják a motiválós dumát, hogy “mindneki elbukik, megigazítom a koronám, megyek tovább”. Hát, ilyen az élet, ugye. Nem, nem ilyen, ez bénaság. Vagy elöl jársz, vagy nem. Nem olyan nehéz ez, hiszen te határozod meg a céljaidat, más nem tukmálhatja rád, hogy te pont milyen legyél – én sem gondolom, hogy vagy fitneszversenyzői tested van, vagy ásd el magad. De ha a saját céljaidat évek alatt nem éred el, sőt, távolodsz tőlük, ha kis emberi botlásnak láttatod azt, ahogy az általad hirdetettek és vállaltak ellenkezője szerint élsz, akkor ne akarj motivációs guru lenni. Ha mindezzel pénzt kerestél, akkor meg szégyelld is magad.

Erre példa 160 gramm Lupui Iza tevékenysége: testileg egyre rosszabbul van, mégis egészségügyi tanácsokat ad másoknak. Közben ő is rájött, meg lett a kuruzslótörvény is, és feladta az inzulinrezisztens meg életmódváltós vonalat.

6. Sajnos, ezt sok éves törzsolvasók is csinálják: lelkesülten blogolnak, innen vett fogalmakkal, mondatokkal, ötletekkel vagy témákkal állnak elő, miközben nem jelzik soha, ki volt az inspiráció, sőt, egyértelműen nem vállalnak engem. Ki ne derüljön, csak privátban hálálkodnak. Ezen mindig megdöbbenek. Az én tollaimat használod! A másét akarod! Neekd ez rendben van?

Azért zavar mindez, elemien és gyomortájt, mert a kifelé élés, az elismerés e mohó vágya ront rajtad is. A villogásra megy a kapacitás. Pedig a teljesítmény lényege, teste, törzse az, hogy egyedül vagy Isten ege alatt, és megszállottan, némán, ellenzékben, makacsul csak csinálod. Hogy lemész a kígyós sötétségbe, átverekszed magad rajta, megszenveded, és utána lehet kijönni a fényre és elégedettnek lenni egy-egy pillanatig. És nem azonnal jelszavak, vigyorgás, hashtag, mozgalom, biznisz, tapsvihar, táborba tömörülés, egyetértők hada. És nem sorolod, hogy jaj, ezért nem edzettem, meg azért nem, nem használod kifogásnak a kiskutyád műtétét…

Amikor nagy szavakat használsz és nyilvánosan örülsz magadnak, akkor devalválod és kisajátítod azok munkáját, akik valóban dolgoztak.

Legyél komoly ember.

Akkor deklarálj, amikor már megcsináltad.

És akkor is ismerd el, kik indítottak el, kiktől tanultál.

bé betűs bárosaim

Kiemelt

Hát, amellyel, ímhol, igenis kezdünk mondatot, ez a hétvége hatalmas löket vérfrissítés volt. Meg is lepődtem, hogy ennyire jót tett, feltöltött, egyrészt mert bár kicsit belefásultam a budai mindennapokba, de nem éreztem rosszul magam (vagyis, nem üvöltözött bennem az igény, hogy változást, élményeket, pörgést, gyerekmentességet és gyűlölködésszünetet, de azonnal!), másrészt mert az utazás, a szervezés, a pénzköltés, az összepakolás, a repülés és repülőtérre jutás, illetve a családnak a helyettes juhászra való bízása, távollétemben is evése, tisztán tartása, iskolába stb. menése mindig stressz.

Szívmelengető volt, hogy M., a csakazolvassás berlini erődítmény a reptéren várt (nem nála laktam aztán), és így volt egy közös másfél óránk. Köszönöm! Örültem nagyon. Bővebben…

a majdnem, az majdnem semmi 3.

Kiemelt

Hogy a másik eshetőséggel mi van? A nem csak majdnemmel?

Az odacuccolás (és a visszacuccolás)? A válás és az új élet? Hogy ő az igazi, és vállaljátok ezt, gyerekeiteket hátrahagyva, vagy őket a forgatagba beleállítva?

Van, aki megharcolja, van, akinek sikerül. A szerelem nem szokta kibírni, de amelyik kibírja ezt is, az megéri. Az mindent.

Létezik megértés, új esély, csak általában a régi élet mindent megtesz, hogy megbüntesse az új élet szereplőit. Csecsemőt is. Bőven mesélhetnék. De van az a szerelem. Szabad, méltó, az életüket igazán megváltoztatni akaró emberek között.

Én nem nyugtatgatom magam, hogy á, nem is lett volna jó. Nem tudom, milyen lett volna. Én nem tudom, mennyire volt ez igazi, sem azt, hogy mi van azóta, nem is firtattam soha.

Ha még nem ment tönkre a férfi abban, ami elől menekül, akkor van esélye egy igazibbra. És ha a nő nem lesz ugyanolyan feleség a darálóban, akkor.

De ezt ketten kell akarni, egyformán, erősen, és ketten is vagytok rá. Nem fog senki bólogatni, egyetérteni, segíteni. És nem csak a zárványszerű közösségekben nem, hanem sehol. Nyomorban sem jó élni, anyádtól újra függeni. A gyerekeit megszeretni se könnyű, költözni, iskolát váltani, főnök firtató tekintete, pénzen huzakodni, bíróságra járni, közös barátok elfordulása, pletykákat visszahallani… Bővebben…

a majdnem, az majdnem semmi 2.

Kiemelt

A tegnapi poszt folytatása.

Eleve a szavaink, jaj, istenem: megcsalás, hűtlenség, visszatérés, a házasság megmentése, bizalom, kitartás. Lefordítom: villanásnyi öröm, a lemez bé oldala, új esély és visszatáncolás, élni gyávaság, elkopás, bigottság, beletörődés. Minden egészséges, élő lélek az öröm felé törekszik, ahogy az organizmusok a fény felé. Ezen nem változtat az, hogy a háromnegyed társadalomnak, harmincöt fölött a kilencven százaléknak halott a lelke.

A szóhasználatból kiderül, hogy valaki itt késznek és elvégeztetettnek gondolt hullámzó, örökké változó állapotokat, lelkeket, helyzeteket. Negyven-ötven éveket, amelyekben az nem baj, ha befagy valakibe eleven lényege, a vitalitás és a szexualitás, ha rossz fej lesz, alkesz, játszmázó, ha másokat basztat, csak megcsalás ne legyen… vagy nagyon diszkréten, az rendben van, ugye?

És még egy, az eredeti gondolatom: a bölcs asszony, aki tudott a szeretőről, de nem balhézott. Bővebben…

a majdnem, az majdnem semmi 1.

Kiemelt

pl. emiatt ideges, az ő személyiségi jogai. ???

Most sokan lettünk, nagyon sokan. Amiatt a linkgyűjtemény miatt, amit tavaly októberben szedtem össze, a saját írásaimat, és most került elő, majd írtam az elejére még pár sort. Erre megosztották huszonnégy óra alatt hatszáznegyvenen.

Mi van ebben az országban? Mi van ezekben a családokban, a műanyag ablaktokok és fényfüzérek mögött?

Menjünk bele? Még? Ezt most majd nem fogják annyian megosztani.

Látom, a szeretős linkekre mentetek rá. A szerető sorsa a soha, és az azok a szemét kurvák, a blog első posztja. Amilyen vagyok, ebből mindenféle következtetéseket vonok le. Legyen.

Na, fogd meg a kávét, helyezkedj el kényelmesen, és akkor diskuráljunk most egy kicsit ifjúkori önmagunkkal, azzal, aki szerető volt. Van.

Ma is szembesülünk, ma is fájni fog. Bővebben…

hogyan kezdjek bele?

Kiemelt

a poszt 2015 telén, a ketogén váltásom előtt íródott

nemsokára (áprilisban) kapható lesz a ketós könyvem

Kezdjem el, írtam elébb a címben, aztán javítottam. Bele. Bele, a közepébe. Azt kérdezitek a sok lelkendezésem után, hogy hogyan fogjatok bele az életmódváltásba. Én nem vagyok szakember, és nem ismerem a speciális problémádat, hogy mi történt veled eddig, és min szeretnél változtatni. Nem írok az ektomorf meg endomorf alkatról, sem a kívánatos BMI-ről, és főleg nem a nagy súly-kis ismétlésszám vs. kis súly-sok ismétlés vitáról. Mindezekkel tele vannak a többször ajánlott oldalak. Viszont sporttárs vagyok, nő vagyok, három gyerekkel, a fogyásom idején (2014 szeptemberétől) nem volt személyi edzőm (2016 januárjában lett csak), élem, amiket mondok, és egy-két hasznos szempontot kifejezően meg tudok írni. Bővebben…

Védett: portrék 19.: kifordul a szemem a nagy jóságtól

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: szeresd-e a tested?

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: amikor lehull az álarc

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: “ez milyen diéta?”

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

a hergelt, őrjöngő gyűlölet tárgyat keres magának

nyilvános poszt, a blogger állásfoglalása, a szerk.

Azt hiszik és éreztetik is: ők a többség. Pedig csak hangosak és láthatóak. El ne hidd! Ez egy maroknyi ostoba, frusztrált júzer.

Mert a többség hallgat. Akinek esze, szíve van, borzad ettől,  ahogy ütik a vasat napokon át, és nyilvánvalóan ez az örömük. Élvezik.

Na, de mi történt, tele vele a média: a Burda varrós magazin, amit tényleg csak a legretróbb DIY asszonyok olvasnak, néznek ma már, kirakott egy anya-lánya ruhaösszeállításban egy serdületlen kislányon egy kék, bő felsőt, elöl középen volt rajta egy hasíték, a feliratra az került, rossz érzékkel, hogy szexi. “Szexi hasítékkal.”

A Hintalovon Alapítvány, akik újabban ilyen nagy gyermekvédők, wmn, Gyurkó Szilvia, kicsit ásít az ember, mert az ő posztjaik alatt megy a szadisztikus kommentelés, halálbüntetésezés pedofília ürügyén, és Mérő Vera is nyalja őket, de meg kell hagyni: Kaleta kapcsán mértékletes, szakmai véleményük volt, Gyurkó Szilvia pedig diszkrét szöveggel, félreérthetetlenül kiszállt a wmn posványából – szóval valaki lefotózta ezt a kontentet nekik, az ottaniak írtak privátban a szerkesztőknek egy javaslatot, mert ez a szóhasználat nem okés (tényleg nem), mire ő feltette a kérdést a Burda oldalán, hogy ez tényleg ennyire ciki?, na és ezt SZEMLÉZTE megint Arany Vera az ő csodálatosan emberi jogi alapítványának oldalán, #agyerekjogvilágnézet, mondták neki, azonnal felpaprikázva, százasával, hogy ez nagyon ciki, pedofília, majd ha a te hatéves lányodat egy szörnyeteg megkörnyékezi stb. Lerítt az egészről, hogy ürügy és vasárnapi meg lockdownos feszkólevezetés, rég nem dugtam alapú, üres lincs, olyanoktól, akiket sem a Burda, sem a gyerekek kicsit sem érdekelnek, viszont szeretnek hatalmaskodni.

Természetesen ki indítja be megint az őrjöngést? És mi a célja?

Ez a lényeg:

https://444.hu/2021/03/13/burda-foszerkeszto-a-szabaszati-megoldasra-ertettek-hogy-szexi-nem-a-gyerekre-de-szerencses-lett-volna-masik-szot-hasznalni

https://facebook.com/Burdamagazin/posts/3789787861099929?__tn__=-R

Egy kicsit olvassatok bele, hamar világos lesz, kik és meddig nyomják ezt, milyen a trollhorda profilja. Hogyan fajul az egész pár komment után személyes lejáratássá, bosszúéhes, legalja hatalmaskodássá. Tőlük függ a Burda jövője! Soha nem is olvasták. És az aktuális célpont nem Damu Roland, nem a kisvárdai klubvezető és nem is olyan megosztó személyiség, mint mondjuk Oravecz Éva Csilla, hanem egy teljesen ártalmatlan, politikán kívüli, tiszteletreméltó régi újságíró. Semmi hatalmuk persze, semmi következménye nem lesz az egésznek, de éreztetik, hogy ők bezzeg élet és halál urai, és eljött az ő idejük most. Ahogy minden semmiségből politikai hisztit faragnak, és erőltetik, hajtják, nagy giccses magyarázgatásokkal, logikai bakugrásokkal, hatalmas aránytévesztéssel, fontoskodva, pár betanult, lebutított ballib frázissal, olyanok, akik a társadalmi folyamatokat alapvetően nem értik, ezzel szemben minden trendnek, hörgésnek behódolnak, bármilyen divatos gesztust utánoznak, hashtageznek buzgón, és személyes, emberi jó ízlésük, mértéktartásuk sincs.

Megérti az ember ezekből, hogyan eszkalálódott egy pogrom. Ott is eredetileg értéktudat volt a kiindulópont, a gonosz ellen harcoltak.

És ahogy ezek az örök jóügymelléállók, kommentben vég nélkül hadakozók kinéznek, érdemes megnézni a profilképeiket: szemüveg, rettenetes behízott fej és két-három demonstratív képkeret (szivárványcsalád, oltás, valami hergelt balhé), facebook-lét, egymás majmolása.

Én megundorodtam tőlük, engem ezek, LMBT meg anyámkínja warriorok próbáltak kicsinálni. Annyira átlátszóak, nem is leplezik a hatalomvágyat, az aljasságot, be se csomagolják.

De vannak amúgy férfiak, őket teljesen nyilvánvalóan a kiéletlen agresszió, a hatalmaskodás hajtja, kell az ürügy. Nincs itt olyan, hogy látja a júzer, hogy itt véleménykülönbség van (ő nem nevezne szexinek egy hasítékot, és nem vesz meg ilyen lapot), ezt tudomásul veszi, elítéli, netán leiratkozik és ennyi. Mert nem a téma a téma. Ezek nyíltan zsarolják a szerkesztőt, röhögcsélnek, hogy ki mindenkit rúgnak majd ki, és ezek ugyanazok, akik Koronczay Lillára is ráugrottak arany Vera parancsára, nem tanultak semmit abból, sőt, azóta többen lettek. Az a legmenőbb, aki rögtön, hiszen van itt még terep, rohan trollkommentelni a német Burdához, árulkodni, egymást szívecskézik, és nem érzik cikinek. Nem is leplezik, mi a cél. Micsoda leereszkedés egy nagy szakmai múltú, idős, egyetemen is tanító főszerkesztővel szemben:De Acsay Judit nem engedi magát zsarolni, és jól teszi. Még ha hajlott volna is rá, hogy “mindent a közönségért!” alapon alázatoskodva kezelje az ügyet, na de ezt látva, ezeknek…? Sóval behinteni az egészet. Egyébként ezek nem is a Burda célközönsége, soha nem olvasták, csak erre gyűltek oda.

Itt azt látjuk, hogy a karanténunalom, a netflixes hergeltség és a facebook együtt termeli ki, majd manifesztálja ezt az ürügyeket kereső, bután moralizáló, áljóügyeken pörgő, semmihabosító agressziót. Mintha egy nem-pedofilt (vagy épp egy pedofilt) felhergelne egy ilyen szó a BURDÁBAN, és mintha a Burda vagy a szabásminta bűne lenne a gyerekek elleni visszaélés, és nem a férfiaké:Valaki írta, hogy ha 99-en mondják egybehangzóan, amit, én meg századikként az ellenkezőjét, nekem hogy nem esik le, hogy velem van a baj (én vagyok a helikopter). Hát pont ezért. Milyen 99 az? Mindig én leszek a századik, mert én nem vagyok csőcselék. Sőt, akár ezredik is lezek szívesen. Nem fogok elkussolni.

Ez rólam, és megint ő, ismét 1. élvezik, 2. “hehe, most sokan vagyunk, mienk a hatalom”, 3. pleykaéhes informáltság-fitogtatás, további mobbing-tüzelés, tippadás. Pont azért, mert a blog közeléből el lettek zavarva, nem tudnak itt erősködni, így erőszakolnak meg.

Milyen sunyi.

Az én eredeti kommentem a Burdánál: Aztán, látva a fejeket:

És persze:

Ami nekem személyes tanulság:

Ezek az emberek tényleg azt hiszik, bár vadidegenek, nem is Burda-előfizetők, hogy majd bérki az ő követelőzésükhöz gazítja döntéseit, véleményét, közérzetét. Hihetetlen, milyen jogosultságérzetük van.

Ennyire hergelhetőek az emberek, ezt jó szem előtt tartani. Ez nem az ő véleményük, de készséggel beállnak, ha van rá alkalom, és izgalmat élnek át. Mindez jól élt élet helyett, alkotás helyett, szexuális energia híján, helyett, levezetésére. Eredetileg nem is ezt gondolták, de ha Mérő Vera kiadja a vadászengedélyt, megőrülnek. Mer’ ő Vera.

Ez ember alatti viselkedés: aki nem úgy viselkedik, mint a csorda, azt kipécézik, és akkor tépik, szaggatják. Ha így se lesz engedelmes, akkor kiközösítik.

Csakhogy ez az egyed egy másik faj, nem velük vegyül – ember. Saját gondolatokkal, arányérzékkel, a hörgés ellen védetten, tisztán látva, mire megy ki a játék. Úgy megkérdezném ezeket: volt nektek valaha egyetlen saját gondolatotok? Amikor nem tekintélyekre meg a közhangulatra hivatkoztatok, nem mások szövegeit mondtátok fel, nem egymást hajszoltátok bele a hülyeségbe? És ezek ugyanazok az emberek, az olvasók biztosan, akik a netes mobbing meg a kamaszok cyberbullyingja alatt kiállnak.

Kentek már rám hasonló méretű bullyingot, mondjuk az fél évig ment (Teeztnemtudhatomhajnalkám Kovács Csilla találta ki és szervezte, illetve rajta kívül, szerepelni vágyva, szubretthősnőként Lelkes Villő hajszolta, és sajnos több, nem ennyire aljas olvasó is), és más élvezkedők is velem vitették volna el a balhét, mert ők elegánsan kiszálltak, eltűntek, a mai napig nekem róják fel ezt a sajátos amnéziájukban. Én meg réteken csókolóztam akkor. Ott egyértelműen gonosz volt, akit űztek (Kozma Szilárd). De őket nem bántotta, nem őket bántotta. Hanem engem. És aztán nagyon hamar ők, akik ugye ennyire védtek engem, engem kezdtek űzni, rángattak végig a trágyában, meg beszéltek szét. Jaj, fúj. Hogy lehullott az álarc a sok hízelkedés meg részeesedni akarás után. Ahogy BLOGOLNI meg EDZENI kezdtek, meg Tamással barátkoztak, és ők gonoszoztak le engem. A máglyán nem sajnálnám ezeket.

Azt találták ki, amit itt most a Burda-főszerkesztőnek szánnak, hogy én ellehetetlenedem, senki nem akar velem dolgozni, szóba se állnak velem, tönkremegyek magánéletileg, mély depresszió, a blog megszűnik, senki nem fog szeretni. És amikor nem ez történt, sőt, ők buktak bele a szar életükbe, én meg kivirultam (nélkülük végre, ez is benne volt, mert iszonyú dózisú méreg volt ennyi ilyen jellemtelen, unatkozó haszonleső), akkor még agresszívabbak lettek.

Én azt gondolom, ezek a netes őrjöngések mutatják meg az álszent módon gyermekjogokért, bántalmazás ellen, szexizmus ellem, szivárványcsaládokért stb. harcoló tömegek igazi lelkületét, indítékait, morális defektjeit és hozzáértésnek az abszolút hiányát, és ezt sokan látják, és emiatt nem lesz itt semmilyen kormányváltás 2022-ben.

Vagy a Vírusnapló. Gyenge, harsánykodó, képzavarral dús szöveg, ezt is élvezik, ahogy ők a hangosak, jól odamondtak, olcsón sztárkodnak, egymásnak gratulálgatnak. Hogy én hogy gyűlölöm ezeket.

https://upload.facebook.com/100644471581663/photos/a.101495171496593/281965993449509/?type=3&theater

Ők hajtják, hogy legyen minél szarabb, legyen sok halott, ők akkor mennek mennybe. legyen mindig min háborogni. A gyomrom forog.

Védett: lelki bántalmazás-e a “szexmegvonás”?

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: ismét egy menősködő hazugság: a “bdsm”

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót: