nem akarok olyan izmos lenni

Kiemelt

Mondja az olvasó, aki engem kérdezget a sportról.

Vááá, basszus. Az izom drága kincs, jó, ha pár gramm jut. Bocs, de kicsit se vagy izmos! Egy kicsit nem szeretnél mégis izmos lenni? Vagy hagyjuk a látványt — erős, kompetens, magabiztos nem szeretnél lenni? Csak vékony? Vagy az se?

Az izom amúgy zabálja a kalóriát, pihenő állapotában is.

Honnan jön ez a képzet, hogy az izom a férfiaké? A női fitnesz, az kerek fenék, formás, de pont nem kockás has, flitteres bikini, nagy mell, és extrahosszú haj? És baromi ellenszenvesen van prezentálva.

Míg ellenben a valóság és a kezdőamatőrháromgyerekesanyukák izomzata a következőképpen néz ki:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mindaz, amit az izmosságról, testépítésről gondolsz, sztereotípiákon alapul. Úgy adagolta beléd szépen a média meg a “hallottam, hogy” ismerősök kiskanállal a sok klisét és képzetet. Bővebben…

jegyzőkönyv

Kiemelt

tavaly nyári, a könyv egyik erős darabja
07 óra 52 perckor a jegyzőkönyvet megnyitom.
Helyszín: a zamárdi nyaraló nagyobb szobája, később más helyszínek.
Jelen vannak:
Mama, Nyúlia (Babalány), Babadávid, Tappancs; epizódszereplők
7.54 Babadávid a takaró alá bújva suttogva megállapítja, hogy ő este vakond, reggel viszont majom.
7.55 Mama fehér karórájára pillant, és megállapítja, hogy bár hajnalban fontolgatta, hogy mindjárt, mindjárt, mert úgysem tud aludni, elaludta a reggeli futását, amely ekképp lehetetlenné vált. Pedig a test kész, de a lélek erőtlen.
7.59 Mama pisilni megy, egyben fürdőruhát ölt. Megállapítja, hogy még mindig nem tudja, hogy a csíkfelső melyik irányban veendő fel. Kivágja a címkét, mire az otthonos szúrás nyomban megszűnik.
8.01 Mama rövid ún. strandnadrágot vesz és izompólót.

Bővebben…

boldogság márpedig létezik

Kiemelt

Olyan sorsokat látok… Látszat, némaság, frusztráció, évek óta. Nem vágynak méltóságra, szabadságra? Hogy lehet ezt kibírni?

Van, aki megírja nekem, hogy nagyon szenved, szeretne szép és méltó életet, vagyis egy kis nyugalmat legalább, de ez meg ez az akadálya, nem lehet.

Van, aki megírja nekem, hogy ja, nekem könnyű.

cropped-tavaszc3b6rc3b6m.jpgVan, aki belekezd, mászik kifelé, aztán visszacsúszik a pereméről. Amikor zuhan, megmagyarázza, hogy nincs is ott lenn akkora sár, ez az ő élete, mit van mit tenni.

Csak nem mozdulnak a sorsok. Bővebben…

nem tudom, feltűnt-e

Kiemelt

, hogy én a nők és férfiak helyzetével kapcsolatos magyarázatok közül mennyire utálom ezt a biológiai-evolúciós szöveget. Sosem írok arról sem, hogy a női test mennyivel többet tud, mint a férfié, meg hogy eredetileg minden magzat lány, hogy a férfiak életünk minden szakaszában mennyivel sérülékenyebbek, mint a nők, sosem jövök azzal, hogy hát lám, lám, ez is bizonyíték, pompás lények vagyunk, ultimó. Bővebben…

nagy nyári magazinszemle

Itt a nyaralóban mink, asszonyok, ebéd és gondos, ám víg mosogatás után (csakis!), a víg tereferét és locsifecsit megszakítva kókuszolajos kávé vagy fröccs mellett úgynevezett butaújságokat olvasunk a parti csobogás mentén. Bővebben…

igazság létezik-e?

Azt írja a kommentelő, hogy nincs ilyen, hogy igazság, mert van én igazságom, ő igazsága, szóval csak szubjektív igazság van, és végső soron az az igazság, hogy nincs igazság. (Szmájli.)

Ez jó téma és felvetés, és más is mondta már nekem. Jogász mondta egyszer, a tények és paragrafusok embere, és akkor én nagyon megdöbbentem. Bővebben…

hogyan ne legyél görény a neten

Szerkesztőségi állásfoglalás arról is, hogy hogyan érdemes ezt a blogot olvasni, több régi hagyominkábbapékbe szövegrészlet felhasználásával.

Többen nem értik, mi folyt tegnap a csakazolvassa facebookján, és azt írják, hogy zavarja őket.

Engem is zavar, de nem tehetek ellene, és nem is szeretnék ezzel sokat foglalkozni. Bővebben…

életmódváltás: gyakran ismételt kérdések

1. Sok mindent olvastam, de a te példád meggyőző, végignéztem, ahogy alakulsz. Ezt szeretném én is, mert a módszerednek te vagy a referenciája. Bővebben…

add-e föl magad?

Van, hogy nem a saját élményeimről írok, és nem is spekulálok — vagy mondjuk szebben: nem a tipikusra érzek rá, nem gyakori történeteket sejtek meg.

A saját élményeimről, ha visszaolvasom a régieket (és roppant önkritikusan figyelem a szöveget is, az élményt is, mert már ez se fáj), azt gondolom, hogy rendkívül érzékeny és intellektuális lévén, meg még megerősítően valóságos tapasztalatok híján rettenetesen és szükségtelenül féltem az élettől, a belemenéstől, az emberi kapcsolatoktól általában, a férfiaktól, a sérülés kockázatától. Nem léptem, ütköztem, sértődtem és nem értettem — az énemtől is féltem. Egyáltalán nem volt elkerülhetetlen, hogy ennyi gyötrelem érjen. A világgal én úgysem, sehogy sem, sem a nő-férfi tengelyen, sem azon kívül nem egyezem, eredendő traumám pedig nem a nőiségem megtipratása, hanem az, hogy nem találtam magamra, az íróra, aki reflektál, feldolgoz és elrendez, kifejez, megoszt. Mindent nagyon megszenvedtem, minden kapcsolatomat (mert boldogan belementem azért, fura elvárásokkal), minden helyzetemet, vágyamat, konfliktusomat, pedig ahhoz képest, amit itt nekem az olvasók mesélnek, engem szinte nem is értek traumák, megaláztatások.

Ma már nem félek, nem korlátoz belsővé tett bűntudat, elvárás, és teljesen mások az élményeim. Nekem kellett megerősödnöm, felbátorodnom, nekivágnom a rengetegnek, megtalálnom azt, akivé válnom kellett, és megszínesedett a világ. Nem érzem magam kiszolgáltatottnak.

Ha a saját vágyaid, értékrended szerint éled az életedet, szexualitásodat, és mindezt nem sűrű titokban csinálod, látszatélet rejtekében, akkor ítélni fognak, mindenki, akit ez zavar. Nálam sokkal visszafogottabbakat, kevésbé látványosakat és provokatívakat is bántanak, és valóban azt hiszik, hogy igazuk van.

Szóval, ha nem sejtek másokról és nem vallok magamról, akkor arra reagálok, amit nekem meséltek az olvasók, vagy kommentben leírtak. Most arról lesz szó, hogy mennyire adjuk föl magunkat a társunk nyomására a megjelenésünk, testünk ápolása tekintetében.

Végigolvastam az itteni kommenteket, elég jó folyam amúgy. Hogy mik voltak hatvanezer kommenttel ezelőtt! Rajtam kéri számon az olvasó, hogy ő akkor nem lehet ápolatlan…? És mi legyen, ha az ő szexualitása nem humán? (Fejlessze magát. Olvasson másik blogot. Ne csodálkozzon, ha a humán partnerének baja lesz vele. Szexeljen boldogan egy másik nemhumánnal.)

Mintha én mondanám meg, mit kell tenni. Az én szavam akkor számít, ha te érzékenyen, értően, kíváncsian elolvasod, és magadra igazítod. Egyébként hagyd csak figyelmen kívül.

Szerintem ne legyél ápolatlan, bármit is jelentsen ez, mert kiábrándító. A másikat hibáztatni a saját elkényelmesedésedért, tompaságodért, azért, hogy már magadért sem csináltatod meg a fogad, az meg külön gáz. Bővebben…

én akkor majdnem odaértem

P. I. L-nak

Valahogy feltolul most a múlt, pont meséltem ma Julisnak, milyen volt őt várni, 2007 nyarán.

Én akkor, nem Jánossal, mert ő azokban a hetekben a végleges elszakadását és hozzám tartozását intézte, hanem vegyes egyetemistákkal és a fiammal elmentem egy hétre Gyimesközéplokra, kulturális antropológusok közé keveredve, tanulmányútra. Vonattal.

Magdi néni etetett minket, nála is laktunk. Bővebben…