biztonságos poszt

Hogyan is kezdjem Veletek megosztani kavargó gondolataim máma??? Nézem az aranyló őszt. Szeretem a természetet…. A Természet körforgása nem csak esztétikai élmény számomra, hanem mindig el is gondolkodtat: a fák levetik lombruhájukat, aztán hótakaró alatt, ködben alszanak az állatok és a növények számomra, míg aztán tavasszal, az új ébredéskor rácsodálkozhatunk a számomra legyőzhetetlen erőre, a hótakaró alól kikukucskáló-tekingető új hajtásokra, hóvirágra. Az örök újrakezdést idézi ez számomra.

Ballagok haza a cébéából, egyik kezemben szatyor és egy csokor krizantém, a élelmiszerüzlet előtt árusító kedves nénitől vásároltam számomra. Szeretem a virágokat. Aki a virágot szereti…. Egy mosoly nem kerül semmibe, és felderíti a másik ember napját számomra. A másik kezemben a kutya póráza. A kis csahos, mindannyiunk kedvence jól megérdemelt sétája után boldogan ugrándozik, várja már a Chappit, amivel otthon belakhat.

Itt laknak Barnabásék – ez természetesen álnév –, náluk is januárban születik a harmadik gyerkő. Együtt járunk a gyülekezetbe. Szimpatikus fiatalok, szépen élnek, most vettek egy hároméves Ford Fiestát, de nem számomra. T. rengeteget dolgozik, sokszor jár vidékre, hogy eltartsa a Csipet Csapatot. Szerintem a család és annak egysége a legfontosabb a világon számomra, de sajnos, ez nekem nem adatott meg, önhibáján kívül!… És persze azt harsogja a média, a gyerekezést oldja meg mindenki, az anyák ne panaszkodjanak, az állam meg kezelje magánügyként, ki hányat vállal…. Eltorzult világban élünk manapság, sajnos! Mindenki rohan, az emberek lecserélhetők, a tévét és az Internetet bámulják, pedig a fonó remek közösségi tér volt: amíg pergett a kukorica, a fiatalok körtáncoltak, okulva az idősebbek tapasztalataiból, s az incselkedés sem volt nem megengedett számomra…. Bizony, volna mit tanulnunk az Idősebbektől!

Ma tejfölt vettem, szerintem nagyon jó ez a saját márkás, meg egy kis karfiolt és panírmorzsát, karfiol lesz az ebéd lengyelesen. Amíg fő a fehér, virágszerű, egészséges zöldség, kiteregetek, utána rohanok az oviba, így tervezem…. Ma kézműves foglalkozásra megyünk 3-ra a kis ördögfiókákkal, busszal 17 perc, megnéztem a Googlemaps-en. El ne felejtsem a kimosott tejfölöspoharat, ma abból ügyeskednek! És két buszjegyet, egy oda, egy vissza. Mindig lyukasztok, kivéve, ha egy megállót megyek. Azért ne nézzenek már madárnak…. Ezek miatt tart itt ez az ország, sajnos!

Nagyon roskatag ez az épület, egyáltalán nem valami elegáns lakás, düledezik. Úgy költöztünk bele, hogy nagy szerencsénk volt, megörököltük nagynénémtől, akit imádtam. Egyébként épphogy kijövünk minden hónapban. Manapság egy egyedülálló anya megszakad a munkában, s nem válogathat a szembejövő Férfiak közül sem számomra. Így maradnak a magányos esték…. Korrektúrával rontom a szemem, de nem panaszkodom, valamiből meg kell élni. Amikor az altatódal utolsó akkordjai is elcsendesülnek – énekeltem annó a Rádió gyermekkórusában –, és utána a logopédus által ajánlott mondóka utolsó szótagja is elhal a barátságos, ám szerény bútorzatú szobában, betakargatom az én kicsikéimet, és nekiülök a munkának. A fejem fáj egy kicsit, de fő, hogy a gyerekek egészségesek. Fő az egészség!

Nem könnyű egyedül. Nagyon szeretnék egy stabil párkapcsolatot egy megbízható, őszinte, hűséges, jóravaló Férfival, majd, ha itt lesz az ideje. Bevallom őszintén, ha lehetek itt a virtuális térben kissé pajzán…., néha az összebújás és a gyengédség is hiányzik.

demotivalo

Nem nagyon tudok eljárni ismerkedni, legfeljebb a társkeresőn nézgelődöm. Nagyritkán a blogra is jut idő, de az csak hobbi. A másik hobbim a gyöngyékszer-készítés. Micsoda gyönyörűségeket lehet alkotni olcsón, házilag….! Nem szeretem a boltok polcain roskadozó tucattermékeket az áruk miatt. Szerintem a kézműves alkotások sokkal szebbek számomra! Tervezem beindítani saját kis Vállalkozásomat a jövőben.

De vissza az álmok tengerén…. Bekenem a kezem kézkrémmel, elindítom a mosogatógépet, és harminc oldalt javítok egyhuzamban, közben citromos vizet kortyolgatok, mert az segíti az agyi vérkeringést.

Sajnos, koppan a fejem… majd Holnap befejeztem. Hányszor-de-hányszor-mondtam ezt! De hát hatkor kelek holnap is. Az élet nem áll meg, csak mert én számomra álmos vagyok……. 🙂

Aztán zoknit veszek — itt hidegek az éjszakák –, a karácsonyon gondolkodom, hol kéne ízléses, ám reális áru meglepetéseket vásárolni a gyerekek csillogó szemének, és elhatározom, hogy holnap édesanyámmal töltök egy vidám napot számomra.

Ma csak ennyi, nem kenyerem a szószaporítás. Legyen szép napotok nektek is – vagy ha később olvassátok: szép estétek, éjszakátok! És ne felejtsetek el így a véghajrában Zsarnai Beáta blogjára szavazni a Goldenblogon, ezen a rangos megmérettetésen, ahol megannyi minőségi tartalom vetélkedik becsületes küzdelemben egymással, a Sikerért, a végső győzelemért – igazi női erőt jelenít meg! A Pszichológia kategóriában találjátok:

(kivett link)

Zsarnai Beáta (is) egy rettenetes giccs, és nem a barátnőm. Megnyerte a Goldenblogot, és örült neki, Huffnágel pedig az én akciómtól kiesett a tíz közül, mielőtt – megérdemelten – kizárták. Ez a poszt egy paródia volt. A poén (a szavazásra biztatás és ezzel a mezőny átrendezése) azoknak az irigy lúzereknek nem tetszett, akik savanyú képpel nézték, hogy én nem dühöngök és nem is sírok-rívok, hanem egy eredeti húzással elintézem a gyűlölködő Huffnágelt. Néznek azóta is. A szerk., 2017 nyarán.

Jövőre talán én is elindulok, ha addig még megtisztelik kis posztjaimat figyelmükkel olvasóim, és szerény személyem, és a követőim számát tizenkilencről ötvenötre növelem. De hát köhög a bolha, idén győzzenek a legjobbak! Ezzel a jókívánsággal búcsúzom máma!!!!

Update: igazából most már a Leszbikus blog – mindent a másságról is tetszik nagyon! Sőt, megmondom őszintén, sokkal inkább.

233 thoughts on “biztonságos poszt

  1. Meglepetés volt számomra, hogy máma két poszt is van Tőled. A fészbukos kép is megdobogtatta a szívemet, még több ilyet tegyél fel Nekünk.

  2. az első pár mondatnál még ráncoltam a homlokomat. aztán vigyorogva olvastam végig, miután leesett..
    ilyenkor ősszel a Természet megannyi csodával örvendeztet meg minket, ahogy a nagy költőóriás is oly szépen kifejezi magát: “tudja isten, hogy mi okból..” örülünk minden napnak! arcunkról le nem hervad a mosoly! nem kiabálunk a gyerekre, ha nem akar cipőt húzni, mikor késésben vagyunk! ó, jaj..

  3. Ez igazán szívmelengető volt. Annyira jó, hogy vannak akik meg tudják őrizni Lelkük szépségét ebben a rohanó világban.
    Ui: Holnap visszaadom az Anna Peti Gergőt néptánc után. Bori nagyon örült, hogy kölcsönadtátok, cserébe csinált nektek szűzmáriát gumigyűrűből.

  4. Miként a természet odakint lágyan mosolyog rám, és a langy őszi napsütés megcsillan a szemközti tizenötemeletes panel ablakain, úgy mosolygok most én is, megalapoztad a nap derűjét számomra.

  5. Hú, az első bekezdés kicsit magas volt, bár gyerekkoromban imádtam azt a természetfilmsorozatot az M1-en (hihi akkor meg csak az volt. múltkor pont dumcsiztunk is a csajokkal hogy hú de rég volt már az) ami az évszakokról szólt. Emlékeztek. Ilyen klasszikus zene ment alatta. Es abban is az élet körforgásáról beszéltek…..Hát nem tudom, de nekem a tél az brrrrrr:) Körforgás ide vagy oda, énnkihagynám. Hiába na.tavaszi leány vagyok:)
    De a többi ma is nagyon jó lett. Köszi. Többet kéne írnod sztem. Néha olyan vicces vagy hogy leköpöm a monitort kávéval.

  6. Szerintem ez a kavarognak a gondolataim olyan lehet, mint amikor hasmenés előtt kavarog az ember gyomra, számomra. A végeredmény is ugyanaz. Na szép napot, csekkoltam az említett blogot, hát valóban na, woman power mint a rózsaszín hurok.

  7. Jajj, ez a poszt így ma reggel megdobogtatta a szívem. Még kávét inni is elfelejtettem közben, annyira belefeledkeztem a soraidba.
    Most el is gondolkoztam, hogy mi az a legértékesebb kis dolog, amival me este 7-8 tájban, amikor hazaérek a munkából, megörvendeztetem a családom – mosoly legyen inkább, vagy csak egy pillantás?
    Munkába jövet Music FM-et hallgattam, és arról volt szó, hogy milyen jó Szaúd-Arábiában, ahol a nők nem vezethetnek autót … sziporkázott a két kedves Férfi műsorvezető. Kicsit ugyan dühös voltam szavaik hallgatása közben, mert éppen én is autót vezettem, de ez a poszt elsimította a ráncokat a homlokomról. Hiszen süt a nap, csodálatosak az ősz színei, és talán este 9-re készíthetek én is valami finom vacsorát a kis családomnak, amit együtt fogunk csillogó szemmel elfogyasztani, és feledjük közben az eltelt hét MINDEN rossz történését, hiszen azok nem bonthatják meg kicsi családunk egységét. Mindent meg tudunk ám oldani együtt: nem baj, hogy jövő hét végén komoly műtétem lesz, nem baj, hogy anyám Alzheimere csak rosszabbodik, nem baj, hogy egyre többet kell dolgoznunk, nem baj, hogy tegnap nem értem oda a szülőire …

    Bocs 🙂

      • Lehet, hogy félreérted?
        Szaúd-Arábiával semmi baj. A két műsorvezető stílusa csapta ki nagyon péntek reggel nálam a biztosítékot. Zárójelben: a téma az volt, hogy a nők egyáltalán nem tudnak autót vezetni, és jó lenne, ha Magyarországon sem kaphatnának jogosítványt.

          • Meg, de a dolog baromira nem olyan, mint ahogy errefelé szól a PR-ja, és részben kevés, részben hamis infók alapján szokás állandóan őket idézgetni mint a pokolbugyor legmélyét. Néha az a sanda gyanúm, hogy azért, mert kell valami vigasz, hogy van ahol rosszabb mint itt. Ezért is olyan nehéz elengedni azt a gondolatot, hogy talán ez nem 100%-ban igaz.

            Szaúd-Arábia mint egységes ország és egységes társadalom nem létezik csak a térképen. Még mindig rettentő heterogén és az egyes törzseken belül olyan eltérő hagyományok vannak, hogy a nőelnyomótól az egyenrangún át a matriarchálisig mindennel lehet találkozni, ill most hogy ott is felgyorsult az élet és sok a keveredés, ezeket megtalálni már akár egy utcán belül is. Ebből kiragadni kizárólag csak a nőelnyomót és állandóan így állítani be, nem fair ugyan, de hálás.
            (Szerintem amúgy a posztszocialista országoknál gusztustalanabbul nőelnyomó társadalom nincs is, nem kell ehhez más kontinensre menni. Az egyenlőtlenség formáiból, amiket itt olyan jól kiveséztünk, mert naponta látjuk a hűde kulturált Európában, jó néhánynak írmagja sincs Szaúd-Arábiában.)

            Nem mellesleg iszonyú tempóban változik ott minden, úgy ahogy azt innen nézve nem tudjuk elképzelni. Nagyon sokszor érzem úgy, hogy az Euro-Amerikai orrfennhordás velük szemben kb olyan, mint amikor a teknős hátramutogat a fél kilométerrel hátrébb ezerrel rohanó gepárdra, hogy hú de csúnyán le van maradva. Az autóvezetés témának is max egy évet adok még, már most nem hallottam a köznépet (férfiakat) erről másképp beszélni, mint ironikusan, mondván hogy női pilótájuk, női metróvezetőjük van, az arab nők évszázadok óta megülik a tevét harcban is, és teljesen abszurd, hogy pont autót ne vezethessenek.

  8. Elfelejtetted az ősznél írni, hogy: “hát itt van újra!”
    Nagylelkűen átengedem neked (Neked) az ötletet és egyben tisztelettel kérlek, úgyis mint Családanyát, hogy lécciteddbe!!!!!

  9. Köszibazmeg! Láttam, hogy van új poszt, na, mondom, majd szépen kitakarítok, egy gyerek sincs itthon, egy kis pótreggeli mellett majd milyen jót olvasgatok.
    Nem tudtam végigolvasni!!!!!
    Éva, ne kínozz!
    Most már az is a te hibád, hogy bánatomban befaltam három szelet disznósajtot.

  10. Számomra ez nagyon nem fér össze az elveimmel, hogy egy leszbikus blog tetszik Neked, amikor kiskorú Gyermekeid ártatlanul az álmok tengerén ! A gyülekezetben nem tűrik sokáig az ilyeneket!

    • “Ha csak egyetlen közeli ismerősötöket megkéritek, az már fejenként plusz egy fő”
      …és akkor még utána se számoltunk annak, mi történik, ha mindenki két közeli ismerősét kéri meg.
      Esetleg egy közelit és egy távolit.

      • Nem tetszett nekik ez a kis tréfa így a kizárás előtt, amellyel megmutattuk, hogy egyetlen felkéréssel bárkinek a helyezésén egyet-hármat tudunk javítani, épp az utolsó napokban, amikor már ötvenezer fölött van az össz-szavazatszám. Ki tudja, hány szavazatot jelentett volna ez az olvasói potenciál nekem, aki nem tréfából kértem volna, ha indultam volna. De nem indultam.

        Nevethettek volna velünk. Helyette persze gyalázkodni kezdtek, sértett agresszióval, stílusvirágokkal. Illetve csak egy nagyon ráérő kommentelő tette ezt. Nagyon magabiztosak voltak, hogy nem zárják ki a blogot, most meg nagy kuss van. Rajtam rugóznak persze, én lettem a gonosz.

        A Goldenblog egyébként elég hülye helyzetbe hozta magát ezzel, következetlennek, megbízhatatlannak, kapkodónak bizonyult: napokig húzta a döntést, megírta nekem, hogy nem zárják ki, majd másnap mégis kizárták, erről viszont csak őt értesítették, még a rangos tiltakozókat sem. A vége előtt három nappal. Miután a szavazatvadászatba belefektetett egy csomó energiát. Ez bármely versenyzővel szemben inkorrekt.

  11. Számomra fizikai fájdalmakat okozott a poszt végigolvasása, vidáman émelyegve folytatom napi munkámat, hálás köszönet! Még több ilyen írástól jobb lenne a világ, az esőerdők sem halnának ki, csak az emberek. Önként. Élmény volt.

  12. Tejóég, én azt hittem, hogy Zs. B. kitalált személy. Kellett nekem rákeresni…
    Izé…. nem is. Megyek, gyorsan megkeresem a rózsaszín szemüvegem, és mindjárt jobban fogom magarm érezni.
    (Zseniális poszt, köszi, :D)

  13. “hol kéne ízléses, ám reális áru meglepetéseket vásárolni a gyerekek csillogó szemének” meg a fülének, orrának, kezének, lábának is, nemde? legalábbis számomra 🙂

    Egyébként nagyon jó poszt, nemcsak a lélek húrjait rezzenteti meg csodálatos finomsággal, hanem a bölcsesség tápláló magvait is elveti a felszántott szíveink érzékeny talajába. Mindezek ellenére pici hiányérzetem azért van, mert például elsiklik olyan igazságok felett, hogy ép testben ép lélek, illetve jótett helyébe jót várj (például a krizantémos néni miért nem mosolyog hálásan?)

  14. Ez nagyon biztonságosra és normálisra kerekedett számomra 🙂 annyira, hogy elég későn esett le, már majd több mint a felénél, ez meglepetés számomra magamnak 😀

  15. No de Zsarnai Írónő első Regényének összefoglalóját olvastátok-e számotokra? Nekem élményszámszerű volt, számomra! Mert Engem minden érdekel, ami az igaz Szerelemmel és francia Férfiakkal kapcsolatos!

    Te hiszel a sorsban?
    Lauren Hope a fiatal, gyönyörű, és céltudatos párizsi nő minden kétséget kizáróan hisz benne. Két nagy álma van: sikeres író szeretne lenni, és meg akarja ismerni az igaz szerelmet, melyről a nagy könyvekben írnak.
    Egy nap messzire utazik abban a reményben, hogy fájdalmait maga mögött hagyhatja. Akkor még nem is sejti, hogy ez az utazás alapjaiban változtatja meg az életét.
    Távol otthonától a véletlennek köszönhetően megismerkedik egy titokzatos, jóképű zenésszel. Dylan Duprés, a biztonságot sugárzó férfi, Lauren álmainak lehetséges megvalósítója, egyben minden probléma forrása.
    Vajon milyen hatással lesz Lauren életére ennek a rejtélyes férfinek a felbukkanása? Elképzelhető, hogy mindkét álma valóra válik? És ha választania kell…?

  16. Ez egy nagyon kedves poszt volt számomra, megvidámodott a szívem ezen a szomorú őszi napon, amikor minden arról szól. hogy immár lehullanak a fák levelei ebben az érzelmileg elkorcsosult világban. Amikor már a Férfiak nem igazi Férfiak és nincs igazi harmónia se a kapcsolatokban, mert minden csak az anyagiakról és a szexről szól és a mindennapok rohanásában elvesznek a valódi értékek, mint házasság, isten, haza, család és fogy a magyar… Mindig örömmel olvasom az ilyen kedves írásokat, amik valódi értékeket képviselnek szerintem számomra, csak sajnos azóta is győzködöm a kollégáimat, hogy önhibámon kívül visítottam a tanáriban, és ne hívják még ki a rohammentőt a fehér ruhás bácsikkal, akik hoznának egy olyan fehér dzsekit – számomra.

  17. Gyongyozo kacajom, versenyt visszhangzik, konnyed hanyasom gurgulazo akkordjaival, a kekes csempe falan, a wc- szagu furdoszobaban, mikozben ezeket a Szamomra oly kedvesen- tetszetos sorokat olvasom. Mind a Poszt, mint a Hozzaszolasok, melyseges- mely sebeket ejtettek viragzo lelkem dombjain, Nekem. Szamomra.

  18. Istenem, szavaidat olvasván kedvem támadt süteményt sütni mosolyból és szivárványból! Olyan jó lenne, ha együtt mind megehetnénk. Rögvest neki is látok! Természetesen abból a baracklekvárból készítem, amit még nyáron tettem el számomra, nem a tartósítószerekkel dúsítottból, amik manapság a boltok polcain roskadoznak. Mert az egészség a legfontosabb! Meg a Szeretet! 😀

      • Nem telik ám nekem ilyen úri huncutságokra, a kis nyugdíjamból szerényen ugyan, de megélek. Sütni vasárnaponként szoktam, ha Terike ad tojást. Az onokájáék vidéken élnek, jól tojnak a tyúkok, sokszor kapok tojást. Nagyon rendes emberek laknak ám a házban, nagy itt minálunk a szeretet. Mindenkinek kevés a pénze, de amink van, azt megosztjuk. Nagy szó ez ebben a rohanó világban, mikor az emberek már nem is köszönnek egymásnak. Van itt egy fiatalasszony, egyedül, szerényen neveli a három gyerekét. Nagyon rendes asszony az, mindenfélét kézműveskednek a gyerekekkel, nem tartja ám fontosnak a drága holmit, nem vesz nekik fölösleges dolgokat. Mondtam is neki, hogy ezek a gyerekek majd megtanulják, mi a fontos a világban. Mi az érték. A szeretet, meg, hogy segítsünk egymásnak, az ér már csak valamit. Meg az egészség! Az nagyon fontos! Meg szokta írni a történeteit, mindennapjait. Néha átjön és felolvassa. Azokat mindig megkönnyezem, olyan szépeket, igazakat ír. Ha sütök, mindig megkínálom a szomszédokat is, nagyon hálásak, kedvesek, mosolygósak. Van itt egy család, nemsokára megszületik a harmadik babájuk is, nincs sok pénzük, de az a kislány mindig csodaszép ajándékokat készít. A két kis kezével csinálja, aztán odaadja nekünk, itt a házban. A minap kaptam tőle szűzmáriát gumigyűrűből. Hát olyan kedves, olyan szép volt, nagyon megsirattam. Még jó, hogy vannak ilyen rendes emberek, akik tudják, hogy mi is az igazán fontos ebben az eltorzult világban.

        • Igazán öröm olvasni, hogy nem veszett még ki az Érték a világból. Ezek a gyerekek a Jövő reménysége, nem az elkényeztetett feminista cácák gyerekei.

    • Hát van olyan, hogy szivárványtorta. Egyszer láttam egy ilyen home made édességszörnyet, jó sok ételfesték kell hozzá. De a csillogó gyermekszem garantált.

      • Múlt húsvétra megsütöttem, de tényleg! 6féle színből volt, baromi jól nézett ki minden szelet, meg a konyha is, utána. Anyám allergiás mindenféle füvekre, na mindegy, lényeg,h mikor a nagy zsírtól csillogó ebéd végén megvágtuk a tortát (még csak megvágtuk, ki sem emeltem az első szeletet), anyám fuldokolva köhögni kezdett és abba se tudta hagyni, míg a kiszabott és gyönyörű tortát ki nem vittük az erkélyre…szóval tényleg vigyázni kell vele, bazi sok ételfesték kell bele, h igazi színe legyen 😛

  19. Ezt a “gyerkő”-t nem hallottam még, (mégiscsak szerencsés vagyok, nahát!) Amit viszont igen, és számomra a zsebben csattanó bicska, az a “törpe”. Hogy jut eszébe valakinek a saját gyerekét növekedésihormon-deficiensnek nevezni?

  20. Nezem a bodros felkohet csodalatos ablakomon at es orul a lelkem hogy a borongos,esos idot felvaltotta a napfeny. Kis 3 eves bogarkam epret majszol bekesen, az 5 evesemet uszni viszem delutan, mert ep testben ugye. barcsak mindenkinek beket hoznanak az unnepek. rendelek is fenysebesen szemelyre szabott telapos videot a kis dragaknak es fenykepes bogret a nagyiknak. hore szint valt, csak kapkodom a fejem hogy hol tart manapsag a tudomnany. a ferjemnek renszarvasos pulovert kotok es hozza passzolo meleg zoknit. Mert a csalad szent. szamomra. Biztos kapok en is zomancozott labast. micsoda orom lesz, mi lehetne szebb ajandek számomra?

  21. Gyorsan főzök egy kis pacalt. Finom lesz. Húsleves velős csonttal. Egy falatka disznosajt. Pacal, zsírban sült krumplival és cukor mazas csokitorta. A lányok kenik majd rá a mazat. Tesznek rá mazsolát is, az gyumolcs. Fontos számomra az egészséges étkezés. Leszaladok sörért meg kolaert, sietek hogy minden tökéletes legyen mire a ház ura hazaer

    • Legyen ám selyemszalag is a hajadban, és vedd fel a legcsinosabb ruhádat! A gyerekek meg tisztára suvickolva, glédában, mosolyogva!!!

  22. Annyira kell röhögnöm a kommenteken, hogy félrenyeltem egy fél tábla nugátos Milkát… Az orromból is csoki folyik, csakhogy a gusztustalan részletektől se kíméljek senkit. Nem hiába szép nap ez a számomra…

  23. Mondta Gizi hogy van valami feminista blog és ma olyan jó cikk van ott, hát elolvastam. Tényleg jó, de csak a mai. Már csak azt nem tudom mi az a feminista. Írtam Gézunak smst gyorsan. Azt válaszolta, hogy az, akinek szoros a lába. Ez a Gézu olyan okos, ez mindent tud.

  24. 1. áááááááááá, most a monitorra vagy a billentyűzetre menjen a kaja? nehéz döntés számomra.
    2. de jó, hogy nem vagyok normális…

  25. Hátőő… Annyira mélyen érintett ez a poszt, hogy ijedtemben kényszeresen nekiálltam rákeresni a saját blogomon a számomra kifejezésre, sőt a facebook-lapomat is visszanéztem egy darabig.
    Ennyire durván talán nem nyomon, de be kell ismernem, hogy ez a szó az én szótáramban is szerepel. A “nekem” és a “szerintem” helyettesítésére szolgál nálam, szóismétlések elkerülése végett, leginkább amikor nyomatékot próbálok adni annak, hogy az adott dolog rám vonatkoztatva érvényes, nem általánosítani akarok. Ha a helyesírás-oldalon szentelnél ennek bejegyzést, esetleg tesztben előkerülne a helyes használat rögzítése okán, nagy segítség lenne számomra 😀

    • Jaj, én nem akarok stiláris terrort. Nem nyelvhelyességi, hanem stiláris kérdés, tehát nem arról van szó, helyes-e vagy helytelen, hanem hogy kire akarsz hasonlítani. A kezdő bloggerek minden mondatában van egy számomra VAGY egy szmájli VAGY négy pont.

    • “Számomra” ez az én szavam is, meg a “valóban”.
      Tök ösztönösen használom.
      Egyszer beszélgettem egy társasággal, mondtam természetesen, hogy “számomra” meg “valóban”.
      “Hehehe-hahaha, mi az, hogy ‘valóban’, ki beszél így ANYA?”
      Hát én.
      Az “anya” akkor azért szíven ütött.
      A poszt egyébként annyira találó lett, hogy fel is fordult a gyomrom.
      Számomra.

          • Azéis csak röviden: hogy a kritika egyáltalán nem nektek szólt, nem rólatok, mégis magatokra vettétek. Hogy jajj, ezt rosszul csinálom kvázi, ebben nem (sem) vagyok jó – legalábbis persze nekem így tűnt. Kb. itt álltam le. Mert közben azért az is leesett, hogy vazze, neked (BLacinak) mindig elemezni, okoskodni, pszichologizálni, megmondani kell. Pedig honnan tudhatnám – egyrészt. Másrészt meg, ha még igazam is van, akkor is, nem az én dolgom, ki vagyok én?

  26. Én csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem alapvetően hibás megközelítés, ha a mosógépet a kézkrémmel való kenekedés UTÁN kapcsolod be. Krémes lesz a gomb ugyanis. Egy kis odafigyeléssel rengeteg időt/energiát spórolhat meg a háziasszony. Bocsánat: Háziasszony. Vagy inkább HáziAsszony.

  27. Nahát Évikém, látod tucc te ijet is! Hát minek akkor az a sok békétlenkedés! Örülök, hogy halgacc végre a Jó Szóból! Itt volt már az ideje, hogy elkezgy Pozitivan gondolkodni. Ugy e hogy Te is mingyá jobban érzed Magad! Látod mijen sok szép hozzászólás érkezett Számodra! Aztán csak így szépen tovább, Okosan! Nem kell bántani szegény Férfiakat uszitani, meg hivalkodni itten. Hát anyi Szépség van a Világban! Azokról kell irni. Aki ijen teheccséges annak jó példával kell mutatkozni. Azér azt a pajzán mondatot kihagyhattad volna Aranyom. Lássad egy Tisztességes Asszony nem tukmájja az ijesmit mások orra alá. Halgasál Rám! Nem illendő igy felkinálkozni. Majd következöre ügyesseb legyé!

  28. Nekem a héten kijutott a kommersz emberekből, konformistákból.
    Amikor éppen ellenük beszéltem, róluk, hogy mennyire nem tudok ilyen emberek társaságában lenni és beszélgetni velük.
    Amikor próbáltam bizakodva kijelenteni, hogy igenis lehet próbálkozni egészséges nőnek 40 felett a teherbeeséssel, akkor kedves ismerősöm elkezdte a litániát, hogy de a statisztikák azt mutatják….és azok a szingli nők, mennyien boldogtalanok férfi nélkül és aztán úgy lehordtam a fejét, mondtam ha még egy ilyen klisét benyom, én behúzok neki.

    Amúgy remek a bejegyzés. Bearanyozta számomra a napomat.

  29. Délelőtt csak belepillantottam a bejegyzésbe,lelkiismeretességből hamar szavaztam Zsarnay Beátá-ra, annyit láttam hogy végre az igazi emberi értékekről van szó,éppen ez a gondolat foglalkoztatott a napokban,örültem, hogy erről írtál és a kommentelők is mind eufóriában vannak.
    Aztán nagyon nagy meglepetés volt számomra amikor elolvastam este a posztot.
    A férjemnek nem tudtam elmagyarázni min röhögök.Mind kérdezte mit írnak a blogon,de nem tudtam válaszolni.
    Amúgy a mai írás hangzása sajnos hasonlít az én fogalmazványaiméhoz. Tudom értékelni a paródiát 😀

  30. Istenem, én tényleg azt hittem, hogy Zs. B. egy fiktív karakter, és most látom, hogy tényleg létezik!
    Sokat kell még tapasztalnom, ebből is látszik.

  31. Jómagam is csak támogatni tudom ezt a stirális pálfordulásodat a bejegyzések tekintetében. Már éppen ideje volt, hogy ilyen kellemes témák töltsék meg szeretettel a hallóizmainkat.
    Én magam is szép napnak néztem ma elébe. Egy jólesően megfáradt mókuskerék után a családi fészekbe hazatérve végre lazíthattam, belebújtam egy vastag, puha pulcsi ölelésébe, és kényelmesen elnyúltam a kanapén. (aztán felálltam, és levettem a pulóvert, mert rohadt meleg van itthon). Miután kipihentem a mindennapi fáradság fáradalmait, nekiálltam a jól megérdemelt vacsorának. A méltán híres lengyeles karfiolt mi csak ünnepek alkalmával készítjük, egy sima hétköznap valami könnyedebb ételkölteménnyel is megelégszünk: ma például sült kolbász volt spártaiasan (marha kemény lett, derekasan küzdöttünk, de nem tudtuk legyőzni). Étkezés után egy kicsit bűnöztem is: megjutalmaztam magam két nagy kocka fordos tésztával (na, jó, egy szarvacska is lecsúszott mellé).
    És hogy kissé én is megmártózzam a dévaj örömök mocsarában: ma éjjelre egy hosszú, mély, csábító, érzéki és kielégítő randevút tervezek az ágyammal, mert a hét folyamán csak futó afférjaink voltak.

  32. Visszajelzés: miről maradtál le? | csak az olvassa — én szóltam

  33. Istenem, csak mint többek előttem, én is lefejeltem a monitort. Az első bekezdésnél még gyanakodtam vendégposztra, bár nem értettem, Éva miért engedte be ezt a hp-t, de a gyerkőnél egyszerre esett le az összes aranysárga lehulló ősszel együtt a mindenség.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s